Bocs, hogy ide tévedtem, mivelhogy nem vagyok futó, csak SK Andezit-es hozzászólását olvastam el. Megpróbálom elképzelni ezt az egészen kutyásra sikerült mondatot:
"de most meglehetősen fáj a jobb hátsó lábamon a térdem" Egyébként vasárnap én is futottam VOLNA (a Vivicittán), ha a pici fiam el nem aludt VOLNA az első 100 m után a vállamon. Így aztán csak végiggyalogoltam vele a távot (azt viszont becsületesen), majd átvettem a jól megérdemelt üdítőket. Ahogy beértem a célba és leültem, ő felébredt, és attól kezdve le sem lehetett lőni :)
Aha!
A szénhidrátot lehet, hogy túlzásba vittem. Rajt előtt nem kellett sajnos - pedig 5 perccel előtte a csalánosba is bemásztunk. Nagyon ideges is voltam, menni fog-e - részben talán ezért lehetett...:).
Van, akinél a túlzásba vitt szénhidrátkúra is okozhatja. Hogy mi a túlzás, az nagyon egyéni, van, aki érzékenyebb. Szerintem a szénhidrátkúra túl van kicsit misztifikálva, korántsem biztos, hogy több előnye van, mint hátránya.
Meg hát rajt előtt kell elintézni, ha lehet, a bemelegítés vagy részleges bemelegítés után.
Sziasztok!
Bár nem tudtam még az egészet végigolvasni, GRATULÁLOK Nektek, sárváriak, és a V-Bp maratonon résztvetteknek (Ganki, Hauanita, Caspi, Tomator)!!! Jó időket futottatok!!!
Köszönetet szeretnék mondani az FB szurkolótábornak is!
És gratulálok a félmaratonosoknak is (Viktorino és Kinga is jót futott :))!
Az mv fórumára írtam beszámolót...
Nekem pont sikerült a terv... gyomorpanaszoktól kínozva éppen 4:12 lett - ősszel ezt kiküszöbölöm és lemegyek 4 óra alá, remélem... Amúgy a futás jól ment volna...
Emberek!!! Tud valaki tanácsot adni a gyomorpanaszok elkerülésére???? (Néha edzésen is van é nem csak a fárasztó edzéseken, laza 8 kilit is kellett már megszakítani miatta...) Épp kéznél voltak a bokrok, de egy belvárosi versenyen nagyot szívtam volna ;)...
"Szükségem lenne atlétika-zsenik segítségére... Arról van szó ugyanis, hogy futni szeretnék. Na, nem félmaratont 1-jén, vagy maratont később. Nem. Csak úgy "keep fit", hogy a tanulás, meg az íróasztali üldögélés mellett javuljon az állóképességem. Nincs túlsúlyom, vagy ilyesmi, csak "lusta" vagyok nekikezdeni, pláne úgy, hogy meg akarok halni rögtön 300 m után, arról nem beszélve, hogy utoljára gimiben futottam 4-5 éve, esetleg a villamos (vagy a fiúk) után.
Szóval az lenne a fő kérdésem, hogy ha esetleg mégis elszánnám magam, és nekikezdenék, akkor hogy érdemes? Inkább rövidebb távot, de azt rendesen végigfutni, vagy mehet a hosszabb (ami nekem a kb. 3 km), és akkor közben sétálhatok is, ha már nem kapok levegőt? Szóval örülnék, ha ebben tudnátok segíteni, és esetleg kaphatnék valami "kezdő edzésterv" félét, vagy ötletet, vagy valami (esetleg egy kis bíztatást)."
Úgy gondolom, hogy vannak gyorsabb illetve lassabb maratoni, félmaratoni versenyek, helyszínek. Tudja valaki, hogy a Visegrád- Bp. minek számít? Vagy pl. melyik fele a könnyebb? Vagy, hogy kis országunkban melyik a leggyorabb verseny illetve pálya? És mekkora az időkülönbség? Vagy hülyeséget kérdezek? :-)
Még hogy a futás nem mozgat meg minden izmot :-). Szerintem most nekem egy alkatrészem sincs, talán a kisujjamat leszámítva, ahol ne lenne izomlázam :-)
Sárváron nem sikerült a Futóbolond csapat célja, egy (a jelzőket most kihagyom) csapat elhódította előlünk az utolsó helyet.
Lassan érik bennem, amit láttam, átéltem. Nagyszerű példát adtak az ismeretlen és az ismerős futók, Miki, Ákibácsi, Tapírka, Balázs és különösen Future - én el sem tudtam képzelni, hogy lehet így futni, ahogy ő fut.
Én három és fél órát vállaltam be, és 34-35 km lett (nem jegyeztem meg, hányadik körnél váltottam Amatot). Soha megállás nélkül ennyit még nem futottam. Kissé gyors körökkel kezdtem, aztán kb hat perces kilométerekel mentem, a végén talán kissé lassabban.
Nagyon tetszett a szervezés, étel, ital, szállás rendben volt, szívesen segítettek bármiben.
Csodálatosak a hétvégi eredmények, nem is győzök mindenkinek külön gratulálni, aki megérdemli. Jó látni ezt a sok sikeres, boldog embert! Kontrasztként ideteszem a magam kissé kevésbé jól sikerült történetét.
Andezit 30
Tegnap erre a napra spóroltam, így a Karancs-Medves 50 teljesítménytúrán igyekeztem visszafogottan közlekedni. Néhány hosszabb lejtőn azért nem állhattam meg, hogy lefussak, ahol tavaly is futottam, de ilyenkor mindig azt gondoltam, hogy ez az átmozgatás a mai előtt. Talán hat, max. nyolc kilométert futhattam a lejtőkön, a leghosszabb darab egyben három km volt. A jobb lábamon egész nap térdgumi volt, de nem a térdem fájt, hanem a környékén támadt valami visszeres probléma, amiatt hordtam. Ennek ellenére ma reggel arra ébredtem, hogy ez a térdem fáj egy kissé. Mivel semmi értelmes oka nem volt ilyet csinálni, pszichoszomatikus eredetűnek (ékes magyarsággal betojásnak) gondoltam. Végül is erőm határán levő dolgot terveztem mára.
Napokig gondolkodtam, hogy meg merjem-e tenni azt, amit még soha egyetlen teljesítménytúrán sem. De a lelkem mélyén éreztem, hogy akármit mond is az eszem, meg fogom tenni. Itt a topicban ugyan azt ígértem, hogy erőmhöz mért szolidaritási futás lesz, de titokban ezt úgy értettem, hogy szintidőfelezés. Tudtam, hogy ha megteszem, amire vágyom, akkor elkötelezem magam a szinitidőfelezés mellett, és kudarcnak fogom érezni, ha mégsem megy. Végül megtettem. Megvártam, míg elmegy az utolsó induló, aki utánam nevezett, s autóba száll a rendezőség is. Kinyitottam a csomagtartót, s a fekete táskába nyúltam. Egy narancsmez volt benne. Nem lepődtem meg, mert én tettem oda.
Még sosem futottam ttúrán narancsmezben, s úgy éreztem, más ez a nap. Kocogva megelőztem a két utolsót, de az első emelkedőkön még gyalogoltam. Aztán megjött az ihlet, és folyamatosan előzni kezdtem, az emelkedőkön is. Sok embert hagytam el, és nagyon élveztem. Igazi örömfutás volt! Sajnos nem sokkal a féltáv előtt két túrázó nyomában haladva eltévedtem, és nem mentem vissza. Ez a túrafutás rákfenéje. Megijedtem, mert a Kincsemen is az eltévedéstől múlt el a futás. Végül megkerültük a hegyet és hátulról feljutottunk, de itt nem tudtam futni, ezen a részen már nem is terveztem.
Utána viszont beütött a krach. :-( Elértem az edzettségem és a fizikai állapotom határait, s bár a hegyről lerongyoltam, utána vagy 8-9 kilométeren csak bandukoltam. Igaz, ebben benne volt a Szandavár is, és nem emlékeztem rá, hogy előtte ilyen hosszasan emelkedik az út, de a síkon és a lejtőn is rossz voltam. Feladtam a szintidőfelezést, s mivel gyalog lassú vagyok, szégyenszemre vissza is előztek páran. Eszembe jutott, hogy hátha sóhiány is játszik (emlékszem, Larzen és Ákibácsi is egy csomót hevert a Kinizsin a bokor tövében, mire erre rájött), s benyomtam egy kis ropit, de ettől sem tudtam felszáguldani a várba. Aki látta már ezt a várat, talán érti. :-) Akkor értem a pontra, amikor már hat perce a célban kellett volna lennem.
Innen javarészt lejtő van a célig. Elővettem a B tervet, hogy legalább a tavalyi időmön javítok egy egész órát. Lendületesen vettem a lejtőket. Beszólt a térdem, de beintettem neki. Egy km után volt egy levesosztó pont. Jobbról erős késztetést éreztem, hogy elrohanjak mellette. Balról még erősebbet, hogy megálljak, és igyak egy pohár forró levest. Végül az arany középutat választottam: megálltam néhány percre, és ittam hármat. :-) Innen hosszabb volt, mint vártam, s a falu végén egy hosszú sík szakaszon a maradék erőmet begyűjtve száguldottam. Éreztem, hogy ez már nagyon sok, de közel volt a cél. Végül 58 perccel lett jobb a tavalyinál (eltévedéssel együtt), de most meglehetősen fáj a jobb hátsó lábamon a térdem. Nem sikerült sem a szintidőfelezés, sem a bónuszként kitalált félmaraton. De a szolidaritási futás azért megvolt. :-) 17-18 km között futottam. Vigasztalásokat a /dev/nul-ra kérek, elkeseredve nem vagyok, bár nem sikerült, amit kitűztem, de tudom, hogy kevés volt ehhez a túrákon futkározni, a hétközi edzésmunkám pedig nem is jogosított fel többre, mint amit elértem.
Súlypontáthelyezés következtében kevés futómozgás, de annál nagyobb csodálat és öröm a hétvégi hősöknek. Anita rutinszerűen hozta a tudatos felkészülés eredményét, T.Z. reményt ad:talán még én is fejlődhetek, Amatról azt gondoltam, tolószékben köt ki a térde miatt, erre tessék..., harzolnak egy ilyen első maraton...a sárvári bolondok hatalmas futása(Akibácsi,Future, Balázs,Obor( rágyújtottál a célban?:)...Caspi 30-asa; akiket kihagytam volna, elnézést, nagyon nagy gratula! (Kisbolygó, Te is sakk?)
GRATULÁLOK mindenkinek!!!
Szuperek voltatok Sárváron, Visegrádon meg mindenütt...
((( Én is megmozgattam kicsit öreg tagjaimat ma, röpke 2 órára, az Atomember Duatlon "sprint" távján. Nekem felért egy félmarathonnal:), de nagyon jólesett (utólag)!!! Célba érnem nem sikerült, mert előttem lebontották, de végigcsináltam. Az első 5km futás még ment 33p alatt.)))
Amatőr!
Hogy Te milyen mázlista vagy :-) Megnéztem az említett hozzászólást. Én már nem is emlékeztem rá, hogy Te pont 3:49-et jósoltál :)))))))
Amúgymeg az eredménylista fenn van a Marathon Klub honlapján. Az alapján korcsoportomban 2. lettem :)))) Csakugye ilyesmi eszembe nem jutott, és meg sem vártam az eredményhirdetést, mert fáradt voltam. A korcsoportosokat díjazták egyáltalán? Vagy az nem olyan nagy dolog?
Ja, és a félmaraton eredménylista alapján gratula offtopikszilvinek az 1. helyhez, és Zsugának a szuper időhöz!! :)
Szaisztok! Hazaértem :)
Ma nem vagyok képes arra, hogy értelmes mondatokat hosszan írjak egymás után, vagy hogy egyáltalán megtaláljam a betűket, de pár gondolat.
Először is tőlem is egy hatalmas gratula a sárvári társulatnak!! Királyok vagytok! :-)
Aztán. Valóban 3:49:24 alatt teljesítettem életem első maratonját. Asszem, még nem tudom felfogni, mert Gabi már-már sokkal jobban örült, mikor megtudta, mint én. :-)
Igazából kicsit nagyon fáradt vagyok, és mint az állat fáj a sípcsontom (aszondja, nem szeret esőben futni :-), meg ilyenek. Nyirm.
És köszönet mindenkinek, aki akár élőben (a Bordó Csoda Bázis Szurkolótábor félelmetes volt :))), akár a topikon bíztatott, nagyon sokat merítettem ezekből az elmúlt 2 hétben és ott a versenyen.
Ahogy gyorsan átolvastam, az eddigiekből kimaradt még egy utánozhatatlan teljesítmény: Szilvi-019 20 percet javított 4 héttel ezelőtti pécsi maratonjának idején, így ő is 4 órán belüli maratont futott. :Hatalmas gratula neki is!!!! :)
És végezetül álljon itt –balazs– mai TOP3 beszólása:
3. „Nagyon nagy király vagy! Jövőre Sárvár? :-D” – SMS-ben pár órával a verseny után, amikor végre vízszintesbe tudtam kerülni, és épp nem bírtam a futásra gondolni :)
2. „Akkor holnap ki kéne menni 3-4 kilire, meg aztán hegyre is kéne menni utána” – alig fél órával azután, hogy 2 hét edzésterv nélküli pihit kértem :), és végül a legtutibb:
1. „Ancsi, most már fokozatosan kezdhetsz gyorsítani” – ez az okosnak tűnő dolog -balazs-nak a 37(!)-es táblánál jutott az eszébe :))))))
Na, jó, holnap próbálom összeszedni magam, és írni valami értelmeset a versenyről, az érzésekről, és majd amatőr is választ kap kérdéseire.
Gratulálok a sárvári különítménynek, különösen a villámlábú FUTURE-nek, meg mikinek, Tapírkának, akibacsinak és -balázs-nak.
A szurkolócsapat erősítésén túl moessel mi is hozzátettük a magunkét: sötétedéskor egy óvatlan pillanaban a larzen-akibacsi duó mögött kicsit lemaradva nekiálltunk az ő tempójukban osonni egy kört. Ez idő alatt világossá vált mindkettőnk számára, hogy ezt a dolgot nem nekünk találták ki, így ez az egy kör épp elég is volt. A magam részéről talán még sok is. Hiába, marad a sakk. :-)
Nagyon köszönöm mindenkinek a gratulációt.
A jelenlegi állapotomat figyelembe véve, valszeg igazatok van az elmeállapotomra vonatkozóan.:-)))
Balázs!
Ott voltam darabos? Látnál most.:-)
Külön köszönöm a helyszíneken a bíztatást, segítséget. Tényleg sokat jelentett.
Hiver!
A leves az csodát tett, a beszámolómból majd kiderül hogyan.
Azt azért sajnálom,h a konyhám, a fürdőszobám, meg az egyéb helységeim, nem az ágyam mellett van:.)))
Nem is tudom, mit írjak ? Gratulálok mindenkinek aki futott, versenyzett ebben a két napban. Külön gratula TÉZÉnek és Anitának. obor nagyon nagy vagy ! Balázs és Attila eszméletlen tempóban futották a köröket, nagy gratula ! Köszönet a többi sárvári indulónak a biztatásért. Köszönettel tartozom mikinek az első 10 km-ért és hogy figyelmeztetett, hogy gyors lesz nekem az Ő tempója. Köszönöm minden ottlévőnek a nagyon kellemes pénteki vacsorát és a depósoknak a másnapi szurkolást. Köszönettel tartozom még a feleségemnek aki nélkül men sikerülhetett volna a 12 óra lefutása.
Végig élveztem a versenyt, bár a 55 kör környékén kicsit kezdtem érezni a térdem, erősen vissza kellett venni a tempóból, megálltam és legyurattam a lábam, ez sokat segített. 20 körrel később egy újjabb gyúrás következett, sajnos itt volt ágy, amire lefeküdtem, a pályára visszatérve elkapott egy 2-3 perces remegés, nem sok kellett, hogy kifeküdjek. Ittam egy kis kalciumot és futottam tovább. A verseny egyettlen pillanatában sem éreztem, hogy fel kéne adnom, mind agyilag, mind testileg és lelkileg bennem volt egy 100 km feletti eredmény, de vissza kellett fogni magam a fájdogáló térdem miatt. Nem bánkódom az eredmény miatt, de az biztos, hogy 2005-ben jóval többet fogok futni ezen a versenyen. Reggel kimentem a 24 órások utolsó órájára. Nagyon nagy élmény volt. Minden alkalommal szólt a vastaps az elfutóknak és én minden alkalommal majdnem elsírtam magam. Ez az óra óriási nyomot hagyott bennem, nem lennék meglepődve, ha 2005-ben elkapna a teljes őrület. Ez a hosszú verseny nagyon sok futóval összehozott, rengeteg új embert ismertem meg. Talán mi futóbolondok voltunk Sárváron a legnagyobb csapat, jó volt közétek tartozni.Rengeteg élmény kavarog bennem és biztos össze-vissza írok mindent, ezért elnézést kérek. Az eredmény 1-2 méterrel kevesebb, mint 92 km, köszönöm nektek !:-)
Sziasztok!
Először is mély főhajtás a szombati hosszút futóknak!!!!
A mai napról annyit, hogy köszönetet szeretnék mondani Gabinak, Balázsnak és Futurenak a hihetelen szurkolásért, sok fórumos is erőt merített belőle. Nagy-nagy grati gankinak a kitartásáért, és Anitának a szuper eredményéhez, remélem jó nyuszi voltam 30-ig. Sajnos tovább nem ment, és különben is én más terv szerint futottam, így is 4 óra helyett 3:53 lett a vége. TÉZÉ nagyot futottál ma, és gratulálok természetesen minden bolondnak, aki teljesítette a kitűzött célt, csak én nem ismerem őket személyesen. Szép nap volt ez a mai!
Pá! Cucu
Én is csatlakozom az előttem szólókhoz, és gratulálok MINDENKINEK,aki versenyzett a hétvégén. Minden tiszteletem és elismerésem az ultrafutóké! Obot Te nem vagy normális! (Bocs, csak csodállak!)
Életjel: mint az előzményekben már olvasható volt, tegnap 104 kör + 62 métert futottam 12 óra alatt. Ezzel a 6. helyet sikerült megcsípni. Mivel elég viszontagságos volt a versenyt megelőző időszak (sérülés, munka) így mindenképpen nagyon elégedett vagyok.
FAntasztikus hétvége volt, jó hangulat, remek kis verseny, minden stimmelt.
A verseny óta eddig háromszor aludtam, mégis teljesen kóma vagyok, mozgásom totálisan hycomat jellegű, síkon csak kicsit darabos, de lépcsőt mászni egyáltalán nem tudok. Azt hiszen jópár napnak el kell telnie hogy egyenesbe jöjjek.
Köszönet a teljes 'stábnak' a segítségért, nélkülük nem ment volna.
Mint olvasom, obor ma maratont futott, hihetetlen teljesítmény, külön is gratula hozzá. Én épp ma délelőtt fogalmaztam meg, hogy most nem tudnék szintidőn belül teljesíteni egy maratont, gyakorlatilag csak vánszorogni tudok.
FUTURE pedig fantasztikusat futott, egyéniben simán verte volna a mezőnyt, ha a futásai között csak simán gyalogol a pályán... :-)
Én most balra el, még egyszer gratulálok mindenkinek!!!
Sziasztok!
Először is azoknak nagy és még nagyobb gratula azoknak akik Sárváron öregbítették csapatunk eredményeit. Ti is szuperek voltatok, úgy mint mi itt Visegrádon.
Most egoista módon a saját produkciómra térek rá. Ha teljesen vagy legalábbis alapvetően pontos akarok lenni, akkor a mai célom egy olyan egyéni csúcs megdöntése volt amit 1978. október vagy 24.-én, vagy 31.-én állítottam fel. Most egy öröknaptár segítségével nem tudtam a pontos dátumot meghatározni, de annyit tudok, hogy azon a napon kapott ki a magyar labdarugó válogatott EB selejtezőn Szalonikiben Görögországtól 4:1-re.
Ezen szép napon futottam életemben először maratont és érdekes módon utána a mai napig ez maradt az egyéni csúcsom. Azóta eletelt vagy 8717 vagy 8724 nap a naptárban és ez az erdmény maradt. Nagyon sokáig azért,mert egyáltalán nem futottam, majd az újrakezdés után nem hittem abban,hogy ez valaha is megdönthető lesz, végtére is egy fiatalember produkcióját ahogy telnek az évek egyre nehezebb utolérni.
De valahogy tavaly az akkori munkám alapján úgy éreztem, ez az erdmény mégis elérhető, megdönthető és ostromot indítottam a megdöntéséhez. Ez ott és akkor nem sikerült( ez volt tavaly a Kaiser'sen). Az okát ne kutassuk, erős kezdés után nagy fejreállás volt a vége.
Az idei eredményeim alapján most nagyon úgy éreztem meg lehet csinálni, mert sokat futottam és minden eddigi eredményem sokkal jobb volt, mint bármikor. Tehát mindent bele, hajrá TÉZÉ, győztd le ifjabb önmagad.
Eljött ez a nap reggele is, ébredés öltözködés indulás. Eddig minden simán megy, de vaalhogy az égiek összeesküdnek ellenem. Szinte minden BKV jármű előttem megy el, mindig várnom kell a következőre.
Az utolsó pillanatban azért megérkezem Szentendrére elérve az utolsó buszt ki kivisz minket a rajthoz. Eddig teljesen nyugodt vagyok, de a buszon csak nyirmogni tudok, szerencsére mindenki magával van elfoglalva, ezért bezárkózhatok gondolataimba. Érkezés a rajthelyre, majd szinte épp csak átöltözök és máris rajt, azért sikerültinfokat kapnom obortól a tegnapi Sárvári produkciótokról, ehhez még egyszer gratula, és a rajt előtt név szerint nem sorolom fel,de sokatokkal megint sikerült egy pár szót váltani. Rajt és most már futás, az eleje talán nem úgy indul ahogy terveztem. 4:50-es kilcsiket terveztem amíg mennek, ehhez képest 5:10-el kezdek, de midjárt a másodikon már javíton helyreáll a világ rendje 9:45-nél tartok.
Ötnél ránézek az órára és nem nyomom meg , tehát nincs részidő. 10-nél 46pec 42mp. lényegesen jobb mint akartam,túlgyors vagyok, vissza kellene kicsit fogni, de mi az a kicsi?? Ezért bezavarok egy 22:43-as öt kilcsit (4:33-as átlag). Most már alapjaiban ijedek meg nem lesz ennekjó vége, csak lassabban. a következők 23:22 és 23:32-re jönnek ki. Jézusom még tudokfutni, ez nem semmi. most jön egy 23:44-es öt kilcsi és már harmincnál vagyok, eddig minden túl jó. Innem kicsit lassulok, de csak 25:26-ra és 26:58-ra és már negyvennél vagyok, már csak kicsit több, mint két kilcsi van hátra, mindent bele. Az utolsó kétszáz méteren 42-nél begörcsöl a lábam, így a vége 11:56, de benn vagyok a céban, összesen 3óra 24perc 26mp-el.
MEGVAM,MEGCSINÁLTAM, CSODÁLATOS!!!
Egyelőre ennél többet nem lehet leírni, minden nagyon szuper, megvan az 5perc/km-nél jobb maraton. 066-nammegint igaza van, ha az ember dolgozik meg tudja csinálni, kösz 066 nélküled ez sem biztos, hogy sikerült volna!!!
A Vienna City Marathon nevezési lista
4270 Csaszi 1957 HUN Männlich Futóbolondok
4301 Caspi 1959 HUN Männlich Futobolondokse
4524 NVik 1976 HUN Männlich Futóbolondok
:-)
Hazaértem a Visegrád-Bp Maratonról és gyorsan megírtam a beszámolómat, mert később már tuti nem lenne rá erőm.
Zuhogó esőben rajtoltam Urssal és egy másik lánnyal a Mozduljvelünk.huról. Közel azonos tempót akartunk menni. Próbáltunk lassan kezdeni, de akárhogy is igyekeztem lassulni, 5.3o-as ezreket mértünk. Aztán volt egy perces bokrozás, utána pedig igyekeztem utolérni Ursékat. Magyarán elfutottam az elejét. Bevallom én már a felénél kutyául fáradtnak éreztem magamat, ráadásul éhes is voltam, pedig jól reggeliztem. Benyomtam egy szőlőcukrot (Energy Tabsot). 1óra 54 perc volt a 2o km. Kerestem a félmaratonosokat, de egy kicsit már el lehettem borulva agyilag, mert nem láttam őket. Volt aki engem viszont észrevett, szerinte is el voltam borulva. Innen azért már kicsit jobban jöttek velem szembe a km-táblák. Nagyon sokat segített, hogy PinkódGabi, Balázs és Future állandóan ott termettek valahol az út szélén és vadul drukkoltak. 3o km-ig nem sokra emlékszem, csak a küzdelemre, hogy jöjjön már az a tábla. Néha feladási gondolataim voltak. Aztán Gabi beállt mellém 3o km-nél, hogy kocogjon egy kicsit. Szegény jó kifogta velem, akkor már csak vánszorogtam, sokat sétáltam. De nagyon sokat segített, hogy Gabi ott volt velem és bíztatott. Szomjas voltam végig, görcsölt a combom, a vádlim, a fenekem, kavargott a gyomrom és alig vártam, hogy vége legyen már ennek a hülyeségnek. Na látjátok, ezért vagyunk mi bolondok. Futás közben szidjuk magunkat, hogy minek csinálunk ilyeneket, egy órával célbaérkezés után meg már tervezzük a következő versenyt. J
35-nél megfogadtam, hogy innen már kocogni fogok a célig. Hát azért még egyszer belesétáltam. A 4o-es táblánál megszólaltam: „a francba, meg fogom csinálni”. Gabi rámnézett: „most már sírhatsz is!” J
Nagyon jó volt beérni a célba. Ott várt már minden Futóbolond a célban. 4óra 23 lett. Kicsit jobbat reméltem, de nem bánom, hogy végül ennyi lett. Örülök, hogy túléltem.
Ja, októberben megyek a Berlini Maratonra..........hihi, csak vicceltem!
Végszóként:
Gratulálok a maratont és félmaratont teljesítőknek!
És gratulálok a sárváriaknak! Hallottam a kiválló eredményeket, és már alig várom, hogy a beszámolókat is elolvashassam.
Mindenkinek nagyon jó pihenést. Én két hétre eldugom valahová a futócipőmet, hogy nehogy megtaláljam.
