Nagyon sokat segítettél a pontosabb adattal nekem.
Igaz az évekkel az ember memóriája jelentősen csökken, de utólag határozottan biztos vagyok abban, hogy azon a napon délelőtt rendezték a Csepel SC rendezésében az akkor hagyományos maratoni versenyt és ezen futoittam azt a bizonyos egyénimet, amit tegnap javítottam meg.
Miután az azóta eltelt több mint 25 év miatt sem az edzésnaplóm, sem az akkori versenyjegyzőkönyvek nincsenek meg, ezért memóriából a 3óra 29perc30mp-re emlékszem. A memória sarkpontja az, hogy akkor 3óra 20 perc volt a III. oszt. minősítési szint és én erről majdnem 10 perccel maradtam le a szubjektív emlékeim szerint. Igy elég szubjektíven hitelesített egyéni rekord volt, de a messzeség az messzeség!
Nem egy hiteles dolgok ezek, de a tegnapi mint ennél jobb eredmény, viszont már teljesen hiteles!!
Nem, az jomagam, megprobalkozunk azzal is. De mivel az allokepessegem egy 90 eves lancdohanyos alkoholistaeval vetekszik, igy a szintido lesz az ellenfelem...
Ezert - marmint egy kis torokgyulladas, amibol otodik hete nem birok kikeveredni - hagyagoltam minden mas rendezvenyt is, pedig amugy terveztem, hogy vasarnap kokemenyen lealazom a nyilt kategoria probalkozoit... :o)
tavaly a Hó-Fejérke 30-on gyakorlatilag futás nélkül sikerült 4 óra 30 percet produkálnom. :)) (na jó nekem a gyaloglótempóm ilyen távon 7,5 km/h körül mozog így azért nem csoda)
Magad vagy a csoda. Amúgy mit csináltál a fennmaradó 30 percben? (30km/7.5km/h=4h)
"... tavaly a Hó-Fejérke 30-on gyakorlatilag futás nélkül sikerült 4 óra 30 percet produkálnom. :)) (na jó nekem a gyaloglótempóm ilyen távon 7,5 km/h körül mozog így azért nem csoda)"
4,5 x 7,5 = 30
Matematikailag azért mindenképpen csoda.
Igen, az Andezit beszámolómban (egyelőre a D: meghajtón olvasható...) sajnálkoztam is ezen, hogy van, aki gyorsabban gyalogol, mint ahogy én futok. Ez van. Mindig tudtam, hogy nem vagyok gyors (nem is leszek, mert túl későn kezdtem sportolni), magamhoz mérhetem a fejlődést. Szerintem igazságtalan, hogy a szintidő megadásakor nem veszik figyelembe a lábhosszat!
Grat SK a 4:39-hez, de csak hogy demoralizáljalak kicsit: tavaly a Hó-Fejérke 30-on gyakorlatilag futás nélkül sikerült 4 óra 30 percet produkálnom. :)) (na jó nekem a gyaloglótempóm ilyen távon 7,5 km/h körül mozog így azért nem csoda)
A Karancson tényleg az Andezitre spórolhattál, mert nagyon hamar utolértünk. Mi a Karancson futottunk inkább jópár km-t mert el akartuk érni a 16:55-ös vonatot amihez minimum 6 km/h-s átlag kellett, csakhogy volt egy kis kavarásunk és emiatt bőven bele kellett futnunk. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elején még bennem volt az is hogy milyen jó lenne egy 8 km/h-s átlagot csinálni a végére, amire meg is lett volna az esélyünk, de akkor nem biztos, hogy ennyit tudtam volna nézelődni. Az első szakaszra a Karancson egyébként büszke vagyok mert az első 6,9 km 40 perc alatt megvolt ami tőlem olyan terepen fantasztikus időnek számít.
Másnap az Andezitet én inkább levezetésnek szántam, nem is siettünk inkább gyönyörködtünk a tájban. Igaz, hogy a két túratársam nem is tudnak még annyira rohanni. Az egyik azért mert alapba nem tud és nem is akar, a másik pedig azért mert ő is csinálta a Karancsot előző nap.
Engem talán nem is ez a 80 km fárasztott le nagyon hanem sokkal inkább az hogy összesen 8 órát aludtam a hétvégén, illetve az hogy nem volt elég Pécsről Pestre felmenni, de még onnan is egy csomót kellett vonatozni mindkét túra előtt. (végülis ez ingyen van még) Így Pécs-Bp.-Salgótarján-Bp.-Galgaguta-Nógrádkövesd-Bp.-Pécs összesen 13-14 óra vonatozás. Nógrádkövesdre Matécz Peti vitt ki minket a vonathoz, így két órával korábban pestre érhettünk és hát haza is két órával korábban értem.
Elm,
remélem nem tévedek, de úgy sejtem, hogy neked mostanában illik boldog névnapot kívánni!
Ha igazam van, akkor Boldog Névnapot, ha nincs igazam, akkor legközelebb újra bemutatkozunk egymásnak.
(Miért ilyen rossz a névmemóriám?)
Sejtem, hogy ez az új út aszfaltozott lesz majd, bár az eredeti valószínűleg egyszerű földút lehetett. Olvastam, hogy egyszer az ország kincstárát azért nem tudták elmenekíteni, mert a pénzt hordozó taligák elsüllyedtek volna az út sarában (a píz meg újjnyi vastag vasdarab vót).
Szerintem már a teljesítés kitűzése is nagyképűség a K100 esetében. :-)
Tulajdonképpen kár, hogy ez a hirtelen felívelő ultrakarrier valahol a Gerecsében, vagy a nagyegyházi tavaknál, ahol még a madár sem jár...
FUTURE!
Tudod Te egyáltalán mi az a "dzsindzsás"?
Miről nevezetesek a "Szénégetők"?
Jártál Te már Ebszőnybányán?
Tudod, hogy merről kell kerülni a szántásokat?
Köröztek már feletted keselyűk?
Még most sem késő! Gyere velünk bejárásra, barátkozzál az őzekkel, vaddisznókkal, kannibálokkal, vagy a visszavonulás gondolatával. :-)
Üdv:
ultrafutó
Miki, külön gratula a legjobb sárvári egyéni FB eredményért!
Örülök, hogy bejött a 11 órás "nem versenyzés", kár, hogy én nem emlékeztem erre St. Pöltenben, ahol három órán keresztül egy háromfős bolyban futottunk az élen, aztán ketten maradtunk és a negyedik órában nem volt szívem visszavenni a tempót a későbbi győzteshez képest. A negyedik óra végére az erőlködéstől minden izmom beállt a nyakizmaimtól az achillesemig, így bele kellett sétálnom. Innen az utolsó két óra nem volt egyszerű, fejben rendbe kellett tennem magam és továbbfutni úgy, hogy közben kilazuljanak az izmaim. Az ötödik óra szörnyű volt, a hatodik viszont megint jól ment. Tanulságos volt ez a verseny is, nagyon örültem végül a harmadik helynek.
A beszámolód alapján azt hiszem Te sokkal egyenletesebben futhattál a 12 óráson és ez nagy dolog.
Ispi és Nyisztor Zoli elindult a 12 óráson? Van valahol teljes eredménylista? Szívesen átböngészném az eredményeket.
Továbbra is a teljesítés a cél. Ez konkértan a 11 óra körüli időt jelenti. :-) Azon belül pedig minden megspórolt perc ajándék. :-)
Úgyse húztok ki belőlem hangzatos terveket. :-)))
Miki, egyrészt gratula esmét, másrészt meg: uff! Ha esetleg tunnál 1 kevés életerős kaukázusi kefírgombácskát adni, aztatat naon megköszönném!
Az enyímek meghaltak (ippeg most, csak tunnám, mitől), pedig már nagyon a szívemhez nőttek:-(
Más (de még uff): úgy látom, még idő előtti volt jót mondani a zindexre:-(
Én is gratulálok a Visegrád-Budapesten és a Ságváron futóknak, illetve köszönöm a gratulációkat! Jónéhány egészen elképesztő teljesítményt láthattunk a hétvégén! És köszönöm ságvári segítőimnek (alfabetikus rendben: 7241 Gabi, Anita, Hiver, Kisbolygó, Larzen, Moes), hogy mellettem voltak.
Én nagyon elégedett vagyok a futásommal. Előzetesen gyengébb szereplést vártam magamtól, de ismét bebizonyosodott, hogy a futás –főleg az ultrafutás- mennyire nem „csak” a fizikumról szólt. Fejben nagyon egyben voltam szombaton, hiábavaló volt porcikáim minden ellenkezése. Úgy okoskodtunk Balázzsal, hogy kb. kétszer másfél órát, kétszer egy órát és kétszer fél órát futunk (és a pihenőidő is ugyanígy alakult, tehát kb. kétszer másfél óra, kétszer egy óra és kétszer fél óra – mialatt a másik futott).
Első etap 1:30:02 23kör (3:47)
Második etap 1:31:25 22kör (3:51)
Harmadik etap 1:01:58 15 kör (4:00)
Negyedik etap 1.02:22 14 kör (4:19)
Ötödik etap 36:46 9kör (3:57)
Hatodik etap 37:01 9kör (3:59)
Összesen: 6:19:34 93kör (3:57)
1 kör 1031méter (remélem jól emlékszem, mert különben kezdhetem elölről a számolást :-)), ami nálam összesen 95,883 km. A km-átlagot tekintve 3:57-es tempó :-)
Mondjuk, legalább egy fél kilcsivel többet mentem, mert mindig a külső íven futottam, amikor előzni kellett az egyénieket. A holtpont gyakorlatilag a második egy órás futás volt. Ez alatt az óra alatt végig görcsben állt mind a két vádlim. Az volt a szerencsém, hogy az izomzat nem egyszerre rándult össze, hanem kisebb lokális görcsök alakultak ki. Egy kicsit szédültem is, úgyhogy tudatosan visszavettem a tempóból. A pihenőidőt mindig melegvizes lábzuhannyal és fekvéssel töltöttem (a fáradás egyértelműen látszott abból, hogy az idő előre haladtával egyre jobban fáztunk, de erről majd inkább Balázs meséljen, mert szerintem ő sokkal szemléletesebben tudja leírni a történteket :-)). Az uccsó kétszer fél órában, a lerövidült lépéshossz miatt próbáltam nagyon nagy fázisgyorsasággal futni, ami szerintem sikerült is. Mentem előre, és csak daráltam, mint egy robotgép. Persze, tudtam, hogy ez most csak érzésre háromharminc, valójában 4:perc körül lehet. Mozgáskoordinációmat sikerült fenntartanom, és nagy erőt adott, hogy a 12-24 órán induló valószínűleg ezerszer jobban szenvednek. Ha ők kibírják, akkor nekem is ki kell… És eközben persze Balázs -valahol a pályaszállás mélyén- éppen erőt gyűjt, hogy végre kikerüljön az elfekvőből... :-) Egyszóval, sorsközösség, meg minden. :-)
Saliko! Hogy Te milyen gyöngyszemet találtál!! :-) Hát igen, én azért tudom, "honnan indultam", ezért is érzem magam zavarban a sok-sok elismerés miatt.
Hogy hogyan jutottam idáig, azt már Ti is tudjátok. Éppen ezért a gratuláció nemcsak nekem jár, hanem mindazoknak, akik segítettek nekem abban, hogy idáig eljussak. Elsősorban -balazs-nak (na, nem azért, mert tegnap ezt mondta ;-), hanem mert legelső pillanattól kezdve bátorított, segített, bíztatott, piszkált, hogy menjek versenyekre. A mostani maratoni felkészülésem során is sok mindenben segített. És talán nemcsak a fizikai részében, hanem fejben is. Köszönöm, itt is. Gabi, Hiver, FUTURE, Baloo, akik szintén folyamatosan bíztatnak, és múlt héten mindannyian felhívtak, csak, hogy mondjanak pár bátorító szót. :-) És persze nem utolsósorban az egész topiknak, a sok-sok élvezetes beszámolóért, motivációért, és örülök, hogy itt lehetek ma már én is "maratoni futóként" :))))))))
Amúgy betelefonáltam a Marathon Klubhoz, tesóm átveheti a díjamat a héten!! :) De kár, hogy nem vártam meg az eredményhirdetést. Bár fel sem merült, hogy érdekelt lehetek... :)
A beszámolódat elolvasva rájöttem a titokra ami a jó eredményhez kell: nem lehet más, mint a kaukázusi kefír :-) .
Megnéztem a Rechnitz-i képeket, nekem nagyon tetszik. Én tuti, hogy ott leszek.
Ha felírtátok a hölgy címét aki ezt javasolta, kérlek küld el nekem mail-ben. Jó pihenést !
Lefutottam a maratont, lefutottam a maratont... Próbálom ízlelgetni, de még mindig nem tudom felfogni. Valószínűleg azért, mert múlt héten, mikor eszembe jutott, mire is készülök, annyiszor kapott el a félelem, így a hétvégi akciót átneveztem „42 kili tempófutás”-ra.
Reggel a HÉVen még olyan kis egyedül éreztem magam, majd Szentendrén megszólított Szilvi, akivel együtt nyugtatgattuk egymást a rajtig.
Nyilván a cél a célbaérés volt, de reméltem, hogy ezzel nem lesz gond, álomidők pedig a „4 órán belül” és néha-néha beugrott egy „3:50-en belül”. Annyira talán nem is néha, sőt egyre jobban akartam, ám az 5:25-ös tempóterv (amit én végig akartam ám csinálni, csak nem tudtam, mi van 30-35 fölött) 3:48:33-ra jogosított, és hát abból nem könnyű 3:50-en belülit futni.
Zolinyoról (álnéven Cucu) tudtam, hogy effektíve tökugyanazt tervezi mint én, 30-ig. Így a rajtnál odakéredzkedtem, és együtt futottunk. Nagyon jó volt, nagyon tudtunk egy tempót futni, és hát a társasága is nagyon sokat segített nekem. Ezúton is, még egyszer köszi!!!! :)
Igen ám, de a rajt előtt elkezdett esni, én meg persze „nem akarooook esőben futniii”, de hát nem volt más választásom. Ez viszont elég sok energiát kivett belőlem, így 15-nél –azon túl, hogy fájt a sípcsontom– már nem éreztem komfortosnak a tempót. Ami az elején nagyjából 5:20 körül szóródott, de azért a Marathon Klub minden lelkesedése ellenére sem tudott pontos km-eket kimérni, de azért a javulás érezhető :))
A Bordó Csoda Bázis Szurkolótábora szuper volt. Király volt, hogy ott voltak, olyan volt, mintha saját szurkolótáborom lett volna :) A terep szintén jó volt, illetve voltak benne nagyon szuper részek, de valljuk be a 11-es utat nem élveztem. Nem értettem, miért nem megy többet lenn az út a Dunánál, azt meg még kevésbé, hogy a kedves autós ezt miért rajtam kéri számon. :-(
Félmaraton 1:54:xx, tán 15 másodperccel az 5:25-ös terven belül. Haladgattunk, kényelmes már rég nem volt, meg Szentendre baromi hosszú volt, még jó, hogy Cucu felkészített lelkileg. Olyan 17-23-ig baromi lassan telt az idő, majd 24-28-ig csak úgy fogytak km-ek. Ekkor elkezdtünk fáradni.
30-nál döntést kellett hoznom. Megpróbálom-e megcsinálni a <3:50 tervet, vagy ésszel ott maradok Cucuval, és már akkor is megvan 4 órán belül, ha innen 6 percesben megyünk. Kockáztattam. Nehéz volt, mert tudtam, hogy innen még több, mint egy óra, hogy majd itt kezd el nehéz lenni, mi lesz, ha jön a fal, és hát ugye tökegyedül vagyok. De tudtam, hogy ha meg akarom csinálni, akkor innen fejben kell ott lennem. Mentem. Mintha kívül az 5:30-on, de nem lassultam be lényegesen. Egyszer jött egy úr, aki félmaratont futott, mondta, hogy olvassa a topikot, és tudja, mit csinálok most, kitartást, és hajrá. Hú, de jól esett. Ha most is olvassa a topikot, köszönöm a bíztatást!! 33-nál Kanga próbált meggyőzni arról, hogy innen már nem is nehéz, de ebben akkor már nem voltam biztos. A bíztatásért ezúttal is hálás voltam, még akkor is, ha ez ott akkor nem látszott rajtam. :))
Nem sokkal később megjelent tesóm, bicajjal, és innen bekísért. Nyilván ez megint nagyon sokat jelentett. Főleg a társasága. Beszélt hozzám, megpróbált meggyőzni, hogy nem is vagyok olyan rossz állapotban. 35-nél még alig 20 mp-cel voltam kívül az eredeti tervnél (fel volt írva nálam cetlire, fejben számolásra én ekkor már rég képtelen voltam :)), mindenesetre ez bíztatott. A frissítéseket mindenütt kihasználtam, és 15, 25, 35-nél lenyomtam egy-egy kis szelet csokit. Viszont még itt sem volt lényegesen rosszabb, mint 15-nél. Azért innen elég hullámzó volt a teljesítményem. Nagy fal nem volt, kis mélypontok igen, amiken azért a rakparton a sok lejtő segített átjutni, így olyan fartlek szerűen futottam. 3 perc gyorsabb, 3 perc lassabb. Amikor éreztem az erőt, mentem, amikor fáradtam, lassultam. 37-nél ugye Balázs megpróbált meggyőzni arról, hogy fokozatosan gyorsítsak (ennyire jól néztem volna ki???? :), erre már esély sem volt, de a fenti taktika bejött. A hidak baromi távol voltak egymástól, de lassacskán fogytak a km-ek. Olyan 4-gyel a vége előtt már tudtam, hogy meglehet a legextrább álom is, a legnagyobb élményt azonban a célbaérkezésen túl a 40-es, 41-es, és a 42-es tábla jelentette. :)) Cél, gratulációk, fájdalom, fáradtság, öröm, keveredtek az érzések. Jó volt, megcsináltam. :)))))))))
Ami biztos:
–a maraton hosszú. Baromi hosszú.
–30 felett már tényleg fáj minden lépés, és
–30 felett tényleg minden fejben dől el. Legyen az tempó, vagy célbaérés.
Aki most vág bele, ezeknek legyen tudatában, de azzal is, hogy nagyon megéri!!! :)
Idén nem futok több maratont. Rövidebbeket szertnék, picivel gyorsabban, ha már így ráéreztem az ízére. :)) Annyira sok jó kis rövidebb távú verseny van a nyáron, és koraősszel, amiket nem szeretnék kihagyni, nem beszélve arról, hogy nyáron már kevéssé szórakoztató hosszúkat futni, és nem akarom a nyaramat egy újabb felkészülésre „áldozni”. Vannak még okok, de ez a lényeg.
