Saliko! Hogy Te milyen gyöngyszemet találtál!! :-) Hát igen, én azért tudom, "honnan indultam", ezért is érzem magam zavarban a sok-sok elismerés miatt.
Hogy hogyan jutottam idáig, azt már Ti is tudjátok. Éppen ezért a gratuláció nemcsak nekem jár, hanem mindazoknak, akik segítettek nekem abban, hogy idáig eljussak. Elsősorban -balazs-nak (na, nem azért, mert tegnap ezt mondta ;-), hanem mert legelső pillanattól kezdve bátorított, segített, bíztatott, piszkált, hogy menjek versenyekre. A mostani maratoni felkészülésem során is sok mindenben segített. És talán nemcsak a fizikai részében, hanem fejben is. Köszönöm, itt is. Gabi, Hiver, FUTURE, Baloo, akik szintén folyamatosan bíztatnak, és múlt héten mindannyian felhívtak, csak, hogy mondjanak pár bátorító szót. :-) És persze nem utolsósorban az egész topiknak, a sok-sok élvezetes beszámolóért, motivációért, és örülök, hogy itt lehetek ma már én is "maratoni futóként" :))))))))
Amúgy betelefonáltam a Marathon Klubhoz, tesóm átveheti a díjamat a héten!! :) De kár, hogy nem vártam meg az eredményhirdetést. Bár fel sem merült, hogy érdekelt lehetek... :)
A beszámolódat elolvasva rájöttem a titokra ami a jó eredményhez kell: nem lehet más, mint a kaukázusi kefír :-) .
Megnéztem a Rechnitz-i képeket, nekem nagyon tetszik. Én tuti, hogy ott leszek.
Ha felírtátok a hölgy címét aki ezt javasolta, kérlek küld el nekem mail-ben. Jó pihenést !
Lefutottam a maratont, lefutottam a maratont... Próbálom ízlelgetni, de még mindig nem tudom felfogni. Valószínűleg azért, mert múlt héten, mikor eszembe jutott, mire is készülök, annyiszor kapott el a félelem, így a hétvégi akciót átneveztem 42 kili tempófutás-ra.
Reggel a HÉVen még olyan kis egyedül éreztem magam, majd Szentendrén megszólított Szilvi, akivel együtt nyugtatgattuk egymást a rajtig.
Nyilván a cél a célbaérés volt, de reméltem, hogy ezzel nem lesz gond, álomidők pedig a 4 órán belül és néha-néha beugrott egy 3:50-en belül. Annyira talán nem is néha, sőt egyre jobban akartam, ám az 5:25-ös tempóterv (amit én végig akartam ám csinálni, csak nem tudtam, mi van 30-35 fölött) 3:48:33-ra jogosított, és hát abból nem könnyű 3:50-en belülit futni.
Zolinyoról (álnéven Cucu) tudtam, hogy effektíve tökugyanazt tervezi mint én, 30-ig. Így a rajtnál odakéredzkedtem, és együtt futottunk. Nagyon jó volt, nagyon tudtunk egy tempót futni, és hát a társasága is nagyon sokat segített nekem. Ezúton is, még egyszer köszi!!!! :)
Igen ám, de a rajt előtt elkezdett esni, én meg persze nem akarooook esőben futniii, de hát nem volt más választásom. Ez viszont elég sok energiát kivett belőlem, így 15-nél azon túl, hogy fájt a sípcsontom már nem éreztem komfortosnak a tempót. Ami az elején nagyjából 5:20 körül szóródott, de azért a Marathon Klub minden lelkesedése ellenére sem tudott pontos km-eket kimérni, de azért a javulás érezhető :))
A Bordó Csoda Bázis Szurkolótábora szuper volt. Király volt, hogy ott voltak, olyan volt, mintha saját szurkolótáborom lett volna :) A terep szintén jó volt, illetve voltak benne nagyon szuper részek, de valljuk be a 11-es utat nem élveztem. Nem értettem, miért nem megy többet lenn az út a Dunánál, azt meg még kevésbé, hogy a kedves autós ezt miért rajtam kéri számon. :-(
Félmaraton 1:54:xx, tán 15 másodperccel az 5:25-ös terven belül. Haladgattunk, kényelmes már rég nem volt, meg Szentendre baromi hosszú volt, még jó, hogy Cucu felkészített lelkileg. Olyan 17-23-ig baromi lassan telt az idő, majd 24-28-ig csak úgy fogytak km-ek. Ekkor elkezdtünk fáradni.
30-nál döntést kellett hoznom. Megpróbálom-e megcsinálni a <3:50 tervet, vagy ésszel ott maradok Cucuval, és már akkor is megvan 4 órán belül, ha innen 6 percesben megyünk. Kockáztattam. Nehéz volt, mert tudtam, hogy innen még több, mint egy óra, hogy majd itt kezd el nehéz lenni, mi lesz, ha jön a fal, és hát ugye tökegyedül vagyok. De tudtam, hogy ha meg akarom csinálni, akkor innen fejben kell ott lennem. Mentem. Mintha kívül az 5:30-on, de nem lassultam be lényegesen. Egyszer jött egy úr, aki félmaratont futott, mondta, hogy olvassa a topikot, és tudja, mit csinálok most, kitartást, és hajrá. Hú, de jól esett. Ha most is olvassa a topikot, köszönöm a bíztatást!! 33-nál Kanga próbált meggyőzni arról, hogy innen már nem is nehéz, de ebben akkor már nem voltam biztos. A bíztatásért ezúttal is hálás voltam, még akkor is, ha ez ott akkor nem látszott rajtam. :))
Nem sokkal később megjelent tesóm, bicajjal, és innen bekísért. Nyilván ez megint nagyon sokat jelentett. Főleg a társasága. Beszélt hozzám, megpróbált meggyőzni, hogy nem is vagyok olyan rossz állapotban. 35-nél még alig 20 mp-cel voltam kívül az eredeti tervnél (fel volt írva nálam cetlire, fejben számolásra én ekkor már rég képtelen voltam :)), mindenesetre ez bíztatott. A frissítéseket mindenütt kihasználtam, és 15, 25, 35-nél lenyomtam egy-egy kis szelet csokit. Viszont még itt sem volt lényegesen rosszabb, mint 15-nél. Azért innen elég hullámzó volt a teljesítményem. Nagy fal nem volt, kis mélypontok igen, amiken azért a rakparton a sok lejtő segített átjutni, így olyan fartlek szerűen futottam. 3 perc gyorsabb, 3 perc lassabb. Amikor éreztem az erőt, mentem, amikor fáradtam, lassultam. 37-nél ugye Balázs megpróbált meggyőzni arról, hogy fokozatosan gyorsítsak (ennyire jól néztem volna ki???? :), erre már esély sem volt, de a fenti taktika bejött. A hidak baromi távol voltak egymástól, de lassacskán fogytak a km-ek. Olyan 4-gyel a vége előtt már tudtam, hogy meglehet a legextrább álom is, a legnagyobb élményt azonban a célbaérkezésen túl a 40-es, 41-es, és a 42-es tábla jelentette. :)) Cél, gratulációk, fájdalom, fáradtság, öröm, keveredtek az érzések. Jó volt, megcsináltam. :)))))))))
Ami biztos:
a maraton hosszú. Baromi hosszú.
30 felett már tényleg fáj minden lépés, és
30 felett tényleg minden fejben dől el. Legyen az tempó, vagy célbaérés.
Aki most vág bele, ezeknek legyen tudatában, de azzal is, hogy nagyon megéri!!! :)
Idén nem futok több maratont. Rövidebbeket szertnék, picivel gyorsabban, ha már így ráéreztem az ízére. :)) Annyira sok jó kis rövidebb távú verseny van a nyáron, és koraősszel, amiket nem szeretnék kihagyni, nem beszélve arról, hogy nyáron már kevéssé szórakoztató hosszúkat futni, és nem akarom a nyaramat egy újabb felkészülésre áldozni. Vannak még okok, de ez a lényeg.
Ismét tudok járni. :))
Álljon itt egy rövid sárvári összegzés arra az időre amíg egy beszámolót meg tudok komponálni:
Mérleg: 75 kör és 211 méter vagyis 77.5 kilóméter. 5:40:29-et futottam az az 4:23-as átlagban mentem.
Future mesterrel úgy osztottuk be a távot, hogy fejenként jutott 2x1.5 óra, 2x1 óra és 2x0.5 óra. Én az első 1 órás menetnél összeomlottam és hamarabb váltottunk így future mester 6:19.31-et vállalt. (95.88 kilcsi és 3:57-es tempó)
Nem szeretném a Ma megtanultam, hogy topikot teleírni, úgyhogy álljon itt egy pár gondolat a szomati napomról:
-Nem vagyok Superman
-De még csak Batman sem
-Future bizonyosan Superman
-És valószínüleg még Batman is
-Futóstílusom egyeseket vaddisznó csörtetésre emlékeztet
-A 10. óra után a fél órás pihenőbe simán belefér 20 perc alvás
-Sosem szabad azt gondolni, hogy ennél jobban már nem tud fájni
-Egy frissítő megállásba simán belefér egy leves, egy marok ropi, aszalt barack, muffin, 2 zserbó szelet, 2 kiflicsücsök, kálcium és magnézium ital és egy kis kóla.
-A tapírok dupla adag csülök után is tudnak 100 kilómétert futni. :)
-Létezik olyan fáradtság, hogy ágyban fekve, két pokróc alatt is reszket az ember minden porcikája
-Bármennyire is gondolom, hogy a következő menetet már nem fogom bírni, akkor is bírni fogom
-Ultrafutás: sima ügy :))
-Az akibacsi-larzen módszerrel futott ultratáv 6. órájában még nem kell megállni hányni.
-A hintaágyhajtáson kívül semmi más sportot nem vagyok hajlandó a jövőben űzni
-Sárvár: ide vissza kell jönni.
-A kereplő nagyon veszélyes tárgy
-FB szurkoló szekcióval még a lassú halál is könnyebb
-Az ultra egy takarékos sport. Így hetekig nincs erőm moziba, színházba vagy étterembe menni. De még a Don Pepe telefonszámáig sem esik jól a séta.
-12 órára a 6 póló nagyon kevés
-Az ember még nem tanulta meg tisztelni az élet apró örömeit, mint például, hogy le tud hajolni cipőt kötni.
Sárvár 12 óra, 118,9 km
Az utóbbi talán fél év felkészülését ez a verseny határozta meg. Ez nem azt jelenti, hogy sokat vagy keményen edzettem volna (egyenlőre havi 300-350 km körül vagyok), hanem inkább mentális dolgokat, minden 10 kilométeres könnyű futásról vagy edzésképpen lefutott versenyről tudtam, hogy jól jönnek majd Sárváron. Készültem a helyes erőbeosztásra és erősítettem magam lelkileg, hogy ne törjek meg az utolsó órákban, mikor már minden lépésért meg kell küzdeni és olyan csábító lenne gyalogolva múlatni az időt.
Bár felkészülésem minimalista jellegű volt, úgy gondolom, nem sikerült rosszul, mindössze a hosszú futásokból volt kevesebb, mint optimális lett volna (Hófejérke 30, Margita 40, Vác maraton, Keleti Bakony 50). Sőt ezekből is csak a Keleti Bakony volt ideális edzésnek tekinthető, hiszen a Hófejérke és Vác túl intenzív, a Margita pedig sárban csúszkálás volt. Véleményem szerint akkor értem volna el csúcsformát, ha még kettő, mérsékelt iramú ötvenest begyűjtöttem volna és esetleg aszfalton is futottam volna egy hosszabbat.
Nem könnyű a váltás terephez szokott futóknak az aszfaltra, ahol minden lépés ugyan úgy és ugyan azokat az izmokat terheli, sokkal korábban fájdalmas elmerevedést okozva, mint terepen.
Csak a verseny reggelén utaztunk le, kb. annyi felszereléssel, ami elég lett volna egy Transzamerikára :-). Velünk jött Kiss Zoli is, akitől sok hasznos tanácsot kaptunk. Ha egyszer felnövök a feladathoz, hogy megpróbáljam a 24 órát, jól fognak majd ezek jönni. Kicsit úgy érzem, a 12 óra nekem túl intenzív, egy bizonyos szint fölött már nem enged meg olyan stresszoldó dolgokat, mint a belesétálás vagy átöltözés.
Mercivel berendeztük a főhadiszállást az egyik sátorban. Eredetileg szabadtérre terveztük, de a rajt előtt és az első egy órában elég intenzív, áztató eső boldogított bennünket. A terveimtől eltérően hosszúnadrágban és dzsekiben rajtoltam, a dzseki később lekerült, de arra sajnáltam az időt, hogy a nadrágot is levegyem. Este persze megint szükség volt rá.
Jó csapatot alkottunk Mercivel, minden körben bemondtam, mit szeretnék és mikor körbeértem, feladta a vizet és a kaját. Meglehetősen változatos menün voltam, mikor valamiből elegem lett, mindig váltottam. Volt víz, sós víz, Vitalade, sós Vitalade, egyszer tea, az utolsó órákban Tesco energiaital és kóla, főtt krumpli, perec, vajas kenyér, kaukázusi kefír, banán, alma. Ezek után talán nem meglepő, hogy 10 óra körül fel kellett szaladnom az emeleten lévő szociális helyiségbe :-).
Nem terveztem, hogy viszek pulzusmérőt, de aztán az utolsó pillanatban mégis felraktam, aminek így utólag örülök, bár kidörzsölt egy kicsit a végére. Segített abban, hogy ne szaladjak el a többiekkel az elején. Így utólag gondolva, még konzervatívabban is kezdhettem volna, mert sajnos lelassultam az utolsó három órára. A verseny java részében 148-155 körül üzemeltem, de a végén ezt már nem tudtam tartani, 140-145 körül voltak az utolsó órák. Valószínűleg 150-es felső limithez lett volna jó ragaszkodni, csak hát, amíg jól érzi magát az ember, nehéz elnézni, hogy mindenki lekörözi.
Az sem lehetetlen, hogy a lassulás jó stratégia, szinte mindenki így csinálja, a legjobbakat is beleértve. Nekem mégsem szimpatikus, főleg azért, mert túl sok, szerintem elkerülhető szenvedéssel jár, ha mégsem úgy jönnek össze a dolgok.
Ultrafutó adta azt a tanácsot múlt héten, hogy 11 óráig nem érdemes a potenciális ellenfelekre figyelni, csak a saját tempót kell tartani. Ez szerintem is fontos, mert azt figyeltem meg, hogy a saját ritmuson erőszakkal akár egy másodpercet is gyorsítani rendkívül kockázatos, szinte biztos megzuhanáshoz vezet ezeken a távokon. Ha valaki előttem fut, jól osztotta be az erejét és minden összejön neki, ő nyer, ha hibázott, úgyis megelőzöm. Versenyezni nem kell, talán nem is lehet.
Nagy különbség lehet ez a rövidebb távokhoz képest, ahol a sikerhez sokszor nagy, agresszív erőfeszítést kell tenni. Ultrán inkább az optimumot, a harmóniát, a fenntarthatóságot kell megtalálni.
Éppen ezért, nekem nem igazán segít, ha együtt futok valakivel. Jobb, ha megkeresem a saját tempómat és befelé, a szervezetem optimális működésére, a pozitív gondolkodásra, az élmény átélésére figyelek.
Féltáv körül hallottam, hogy 7. helyen állok. Én igazából nem versenyeztem senkivel, nem előztem meg senkit, mindössze kihullottak előlem, akik erősebben kezdtek, mint kellett volna. Mikor 9 óránál Merci mondta, hogy negyedik vagyok egy kör hátránnyal, megpróbáltam kicsit erősíteni, de nagyon hamar rájöttem, az a teljesítmény amire ma képes vagyok, akkor lesz meg, ha csak befelé figyelek. Ekkoriban már nem is igen beszélgettem senkivel, Haladtam előre könyörtelenül. Lassultam ugyan, de nem katasztrofálisan, azért futásnak nevezhető mozgást produkáltam és mivel az előttem haladó futó többet lassult, feljöttem a harmadik helyre, amit sikerült is megtartani.
A frissítésem Merci segítségével jól sikerült, egy WC-re futást leszámítva nem volt gondom.
A többi versenyzővel a második felében már nem sokat kommunikáltam, de ez a futás nekem fontos volt, erre éleztem ki a felkészülésemet, el akartam érni, amit elérhettem.
Nem sok hasonló erőfeszítést akarok évente, szerintem kettőnél több nem egészséges és a fejlődést is gátolja. Sokat kell még javítani az állóképességemen, ha jó futó akarok lenni.
A szurkoló csapat sokat segített, köszi.
Jó volt együtt futni, örülök, hogy megismertelek (Melinda pedig az egész csapatnak volt kiváló segítője). Az én értelmezésemben neked jutott a nagyobb rész, öt óra.
Miféle éremről van egyébként szó? Nem 11-es, hanem hármas felosztású dobogót látam:-)
Jó volt együtt futni, örülök, hogy megismertelek (Melinda pedig az egész csapatnak volt kiváló segítője). Az én értelmezésemben neked jutott a nagyobb rész, öt óra.
Miféle éremről van egyébként szó? Nem 11-es, hanem hármas felosztású dobogót látam:-)
Szeretnék gratulálni a váltónknak ( Mosi, Saliko, amat ), különösen a másik kettőnek, hiszen vesztes helyzetből indultak. Én az első 5 órát is a 12 órának megfelelő tempóban futottam, így esélyünk sem lehetett, jó eredmény elérésére. Gratulálok nektek is! Érmeitek miatt zaklassátok tapirkát, akibácsit, vagy larzent !
Gratulálok Minden Sárvári és Visegrádi futónak !!!
Hihetetlen munka kell ahhoz, hogy egyfolytában lehessen ennyit ilyen tempóban futni.
(A Karancs-Medves 50km/1800szint túrán futogattam rátok gondolva, végül 8ó 2p lett.
Elkeserített egy túrázó, amint fennhangon közölte:"Ez nem futás, már rég a célban kellene lennie". Azt elérte, hogy hegynek fel is fussak.)
Húha!!! A hétvégen nem kis eredmények születtek!!! Mingyár fel is állok a sámlira, hogy minél mélyebben tudjak meghajolni naccságotok előtt:-)))
Szóval gratulálok Mindenkinek, együtt és külön!!! Elsősorban is Hauanitának a másfél év példás edzésmunkájához, ami esőben ázva is hozta AZ eredményt; Tézének az edzése alapján általam elvárt csúcsdöntéséhez; Gankinak, hogy még nem abszolút felkészülten is volt ereje a maraton teljesítéséhez; a "Hauai-következetességű" Tomatornak (akit reggbe is súgtam volna, ha nem fut 3:30-on belül:-); Harzolnak, aki jobbat (de még milyent:-) tudott futni a vártnál; Obornak, aki eccerűen határtalan:-); Ursnak, aki előtt a cél elérése érdekében még a csalános sem lehet akadály; az őrültség különböző fokozatait mutató sárvári különítménynek az óriási teljesítményekhez (Ákibácsi, Óbor, Amat, Miki, iSTVán, Tapírka, FUTURE, Balázsnak, Saliko); remélem, kiheverik (nem az őrülcségüket;-); SK-nak a futás andezites földjére tévelyedéséhez; a szurkolóknak az on-course (és of course: on-topic) drukkoláshoz; végül, de nem utolsósorban a hétvégén csak úgy edzésszerűen futkosóknak:-)))
Sziasztok!
Gratulálok a hétvégén futóknak, külön obornak a két napos teljesítményhez.
Rövid bejelentkezésként:
élek és virulok, egy kis izomláz még itt-ott gyötör, de ma reggel már biciklivel jöttem dolgozni, hogy mielőbb helyrerázódjak :-)
A szombati kijelentésemet, hogy 10 km-nél többet nem futok ezentúl, továbbra is tartom, de azért a K100 bejárás érdekelne, mondjuk 3,5x10km-es felbontásban, a 10 kilik között 1 másodperc pihenővel :-)
A sárvári verseny nagyon tetszett, köszönet az összes segítőnek, Gabit külön kiemelném, aki akkor kísért egy órán keresztül, amikor a legnagyobb szükségem volt társaságra. Tapírkáné is legalább ekkora elismerést érdemel, végig lelkesen segített, valamint a többiek is (Moes, Kisbolygó, Larzen, Balázs, FUTURE) a kitartó kereplésért, buzdításért, kiszolgálásért.
A 12 óra mérlege: 108 kör, 111,348 km, 5. helyezés.
Leggyorsabb kör: 4:42 perc (ez volt az utolsó kör)
Leglassabb kör: 11:59 perc (leesett a vércukrom, ettem két banánt, mazsolát és üldögéltem 2-3 percet)
Lesz majd hosszabb beszámoló is, egyelőre ennyire futotta.
Hello,
gratulalok a hetvegi futoknak, nacceru teljesitmenyek szulettek!
En Saratlanul, egymagam a csepergo esoben kimentem az Auchan ele rikoltozni tegnap. Eleg Stalkeres volt az alaphangulat, nehany godroktol elgyotort gorkoris es par maganyos, csopogo futo jelkepezte a maratont (az eleje suhant akkoriban), en egymagam meg az orjongo tomeget. (vihettem volna csorgot, a fene egye meg) Egy csomo tompa vasarnapi bevasarlo meg Osanos zacsikkal maszott keresztul a palyan - senki nem volt hajlando tapsolni! Csak kozonyosen bamultak ki a szemukon. Nem volt szornyu demoralizalo ott futni, futok? (a 34. kilirol van szo)
Ki volt az a hosszu, inas, narancsba bugyolalt ember, aki igen jo idovel, del korul soport at a kerdeses reszen? Nem ismertem fol.
Hm, hm, lassan futhatnek is... :)
rá kellett jöjjek, hogy a futás egy naggyon önzetlen dolog. úgy tudok örülni amikor olvaslak titeket. biztos direkt az én kedvemért csináljátok! (((c:§
de most komolyan. e örö e odottá! szép volt FB-k!!!
Ahogy látom, a teljesítménytúrán futók egyre bátrabban merészkednek ki a valódi futók közé, sőt nem is mindig kell szégyenkeznünk, lásd Nagy Kriszta megvédett 24 órás bajnoki címét, vagy a 12 óráson az 1, 3, 5-6. helyezéseket.
Igazából arról lehet szó, hogy a hosszú edzésfutásokat sehol sem lehet olyan hatékonyan és élvezetesen megcsinálni, mint egy teljesítménytúrán.
Ha a drukk miatt volt ki a gyomrod, mindegy mit eszel, jön kifelé kérés nélkül! Ha más miatt, akkor kérdezd tapirkát, neki is voltak ilyen problémái, de úgy láccik, túl van rajta!!!
Bocs, hogy ide tévedtem, mivelhogy nem vagyok futó, csak SK Andezit-es hozzászólását olvastam el. Megpróbálom elképzelni ezt az egészen kutyásra sikerült mondatot:
"de most meglehetősen fáj a jobb hátsó lábamon a térdem" Egyébként vasárnap én is futottam VOLNA (a Vivicittán), ha a pici fiam el nem aludt VOLNA az első 100 m után a vállamon. Így aztán csak végiggyalogoltam vele a távot (azt viszont becsületesen), majd átvettem a jól megérdemelt üdítőket. Ahogy beértem a célba és leültem, ő felébredt, és attól kezdve le sem lehetett lőni :)
Aha!
A szénhidrátot lehet, hogy túlzásba vittem. Rajt előtt nem kellett sajnos - pedig 5 perccel előtte a csalánosba is bemásztunk. Nagyon ideges is voltam, menni fog-e - részben talán ezért lehetett...:).
Van, akinél a túlzásba vitt szénhidrátkúra is okozhatja. Hogy mi a túlzás, az nagyon egyéni, van, aki érzékenyebb. Szerintem a szénhidrátkúra túl van kicsit misztifikálva, korántsem biztos, hogy több előnye van, mint hátránya.
Meg hát rajt előtt kell elintézni, ha lehet, a bemelegítés vagy részleges bemelegítés után.
Sziasztok!
Bár nem tudtam még az egészet végigolvasni, GRATULÁLOK Nektek, sárváriak, és a V-Bp maratonon résztvetteknek (Ganki, Hauanita, Caspi, Tomator)!!! Jó időket futottatok!!!
Köszönetet szeretnék mondani az FB szurkolótábornak is!
És gratulálok a félmaratonosoknak is (Viktorino és Kinga is jót futott :))!
Az mv fórumára írtam beszámolót...
Nekem pont sikerült a terv... gyomorpanaszoktól kínozva éppen 4:12 lett - ősszel ezt kiküszöbölöm és lemegyek 4 óra alá, remélem... Amúgy a futás jól ment volna...
Emberek!!! Tud valaki tanácsot adni a gyomorpanaszok elkerülésére???? (Néha edzésen is van é nem csak a fárasztó edzéseken, laza 8 kilit is kellett már megszakítani miatta...) Épp kéznél voltak a bokrok, de egy belvárosi versenyen nagyot szívtam volna ;)...
"Szükségem lenne atlétika-zsenik segítségére... Arról van szó ugyanis, hogy futni szeretnék. Na, nem félmaratont 1-jén, vagy maratont később. Nem. Csak úgy "keep fit", hogy a tanulás, meg az íróasztali üldögélés mellett javuljon az állóképességem. Nincs túlsúlyom, vagy ilyesmi, csak "lusta" vagyok nekikezdeni, pláne úgy, hogy meg akarok halni rögtön 300 m után, arról nem beszélve, hogy utoljára gimiben futottam 4-5 éve, esetleg a villamos (vagy a fiúk) után.
Szóval az lenne a fő kérdésem, hogy ha esetleg mégis elszánnám magam, és nekikezdenék, akkor hogy érdemes? Inkább rövidebb távot, de azt rendesen végigfutni, vagy mehet a hosszabb (ami nekem a kb. 3 km), és akkor közben sétálhatok is, ha már nem kapok levegőt? Szóval örülnék, ha ebben tudnátok segíteni, és esetleg kaphatnék valami "kezdő edzésterv" félét, vagy ötletet, vagy valami (esetleg egy kis bíztatást)."
Úgy gondolom, hogy vannak gyorsabb illetve lassabb maratoni, félmaratoni versenyek, helyszínek. Tudja valaki, hogy a Visegrád- Bp. minek számít? Vagy pl. melyik fele a könnyebb? Vagy, hogy kis országunkban melyik a leggyorabb verseny illetve pálya? És mekkora az időkülönbség? Vagy hülyeséget kérdezek? :-)
