Ez nagyon érdekes, de még mindíg nem értem :-( Kevesebb elmélet, több gyakorlat, és megérted :)
Végül is arról beszélünk, amikor a gondolat nem képez akadályt a szándék és a tett között ? Pontosan.
A spontán, természetes cselekvés, amit a taoizmusban és a Zenben vu-veinek hívnak ? Ez a nem-cselekvés, ami nem nem cselekvés, hanem nem-cselekvés, spontán cselekvés, amikor nem a célra figyelsz, hogy mit akarsz csinálni, hanem teljesen beleolvadsz magába a cselekvésbe, szóval az erőfeszítés nélküli cselekvés ? Nem tudom, mit hívnak a taoizmusban és a Zenben vu-veinek. Ahhoz abban kultúrában, abban az időben kellett volna élnem, amikor a nagy taoista és zen mesterek éltek, és a tanítványuknak kellett volna lennem. Én most Nyugaton élek, a XXI. század elején, ahol/amikor az emberek másképp gondolkoznak, másképp beszélnek, másképp cselekszenek, és ennek megfelelően más módszerek kellenek a spirituális növekedéshez, ami - állítólag - annyira érdekel.
Olyasmi, amit a billiárdozásban Jedi-módszernek hívok ? Hááát, ahogy leírtad, kb az lehet, de ez nem tudatos, hanem spontán jön be, igaz? Pedig tudatosnak kéne lennie.
Az öncélú mozgás nagyon nem az én asztalom, ... Nekem se, mégis néha kiugrok ebbe az állapotba. Meg fogsz lepődni: számítógép-programozás közben. Talán azért, mert szeretem csinálni, koncentrációt igényel, és annyira bele tudok merülni, hogy a számítógép és én teljesen eggyé válunk.
Egyébként ha beleolvasol abba, amit írtam, nem mozgásról, hanem cselekvésről beszéltem, és az lehet akármi, akár gyereknevelés is.
ja, ha latni akarjatok a magyar parasztembert mint taoista mestert (amely fajta azota mar kihalt, de mindenkeppen kihaloban van) a lenyegenel tokon ragadva, de gyonyoruen felfestve, akkor nezzetek meg vasarnap reggelenkent a kiralyin az ujra vetitett Tuskevart a zsenialis Banhidy Laszloval, brutalisan jo, frankora, mint a Lin-csi, olyan az oreg :)))
ehhez a biliardos-Jedis-dologhoz, amikor frankora erzed, hogy most kell cselekedni
nem tudom, ismered-e Eugen Herrigel a "Zen es az ijaszat muveszete" c. konyvet? - mert az - gyonyoruen - pont errol szol: hogy kimegy a nyugati foszer Japanba, egy zen mesterhez, es elkezd ijaszatot tanulni, a cel (latszolag) az, hogy bekotott szemmel tudjal ijazni; probalkozik, mint a kutya, sikertelenul, elkeseredik, megint elkeserdik, a faszba kivanja mar ezt sok keleti misztikus baromsagot, mar banja az orat, amikor idejott, aztan, egyszer csak, hopp, beletrafal, pont akkor, amikor a legmelyebben van, aztan meg ketelkedik (ekkor sohase talal be), de latja, (megfigyeli magan), "hogy ha sikerul ebbe az allapotba kerulnie", valamiert, az isten se tudja megmondani, miert, mindig beletrafal, akkor, abban az "allapotban", amikor mar nem is akarod, hogy beletrafaljal...
nem tudtam jol elmondani a lenyeget, de nagyon jo a konyv
--- a setahoz: echte parasztgyerek leven, most, igy harmincevesen kezdem tanulni a setat: egy falusi gyerek nem erti a setat, nem tud mit kezdeni vele, komolyan, minden hulyeskedes nelkul mondom (falun, a parasztembernek, ennek a nyugati ontudatlan Taoista Mesternek a szamara, amig meg volt ilyesmi, a napi ritmikus munka volt a meditacio), ezt a nagyszeru polgari latens meditacios cuccott - a setat - nekem meg kellett (meg kell) tanulni (a falusi ember szamara, mert mas koordinata rendszerben el, a seta "bun", ahogy ok mondjak: naplopas); de ilyen volt az is, amikor felkerultem kozepiskolas koromban a Varosba, egyszeruen nem ertettem, hogy mi a jo abban, "ha kimegyunk a termeszetbe", egyaltalan mi az, hogy "kimenni a termeszetbe kirandulni, es ott jol erezni magunkat" :)
Kicsit lemaradtam, atolvastam az eddigi hozzaszolasokat.
Ugy tul tudjatok bonyolitani az egeszet :)
Amit Beru Khjence Rinpocse itt tartozkodasa alatt megtanultam nagyon hasznos volt szamomra: lenyeg a termeszetesseg. Enelkul nem lehet fejlodni, legfeljebb intellektualisan ertunk dolgokat.
Meg annyit esetleg, hogy a buddhista tanitasokkal semmi baj nincs, legfeljebb mi nem ertettunk meg valamit belole, meg ha furcsanak is hangzik egy-ket kijelentese. Nem nekunk kell a buddhizmust magunkhoz igazitani hanem nekunk kell a tanitasokhoz igazodnunk.
Korpusz, csak annyit tudok az elso irasodhoz szolni, hogy jo.
De, természetese rengeteg olyan gondolatom van, amit nehéz fogalmilag kifejteni, de a kifejtése csak a magyárázat: mert maga a gondolat általában olyasmi, hogy "na ezzel nem értek egyet" vagy "ez így van és nem úgy, mert" - és csak a magyarázatot nehéz megfogalmazni, nem magát a gondolatot. Ha nem lenne ott legalább egy "ez így van/ez nincs így", akkor mitől lenne ez gondolat ? És ezek szavak.
A vizuális konstrukciók: igen, persze. De ezek mögött is van valamilyen verbális gondolat: "ezzel egyetértek, mert / ezzel nem értek egyet, mert / ez így van, mert / ez nincs így, mert / ezt csináld, mert / ezt ne csináld, mert / ezt csinálom, mert / ezt nem csinálom, mert / stb. " - ha ez nem lenne, minek gondolkodnánk ?
Ja, amúgy tudtok róla, hogy Ole jön október 15-én ?
Ready és Jungfrau, szerintem feltétlenül meg kéne néznetek az előadását, mert ekkor fogjátok tudni eldönteni, hogy Kagyü vagy Zen: ha bejön a csávó, akkor Kagyü, ha nem, akkor Zen. A Kagyü vonalban nagyon fontos a tanító iránti odaadás, amit persze nem valami szektás dologként kell értelmezni, egyszerűen úgy, hogy őt tekinted a tudatod tükrének. Szóval csak akkor tucc Kagyü lenni, ha bejön a láma. (persze nem csak Ole van, van még egy csomó láma, például Beru papa, mondjuk ő nekem szimpi volt de nem tudnám lámámnak tekinteni, ennek pszichés okai vannak: mivel undorodom a kövérségemtől, ezért nekem olyan tanító jön be, aki hótt sportos) Nekem elsőre Ole ilyesztő volt, másodszorra olyan, mint egy báty, aki azért olyan kemény, mert védelmez, illetve megtanít kemény lenni. Szóval ha nem jön be a láma (bármelyik), akkor nincs Kagyü. Akkor viszont nincs más, csak a Zen, mivel csak ez a kettő passzol a nyugati feelinghez. Úgy értem, hogy ez a kettő az, amelyik vad, szabad, tiszteletlen irányzat - gondolom nyugati embernek általában nem jönne be olyasmi, mint amit a gelugpa láma, Hetényi Ernő írt: " Dicsőség a Buddhának, a mi Urunknak, a Magasztosnak, a Szentnek, aki megmutatta az Igazság ragyogó fényét !" - brrrrrrrrrr... na ez a vallásosszerű nyálas-cukros rizsa nem kell normális nyugati embernek, gondolom, ezért szerintem csak a Zen és a Kagyü, ahol nincs ilyen cukrozott takony, ezért e kettő, amiből választani tudunk... gondolom.
Jaj, ne mondj már ilyet... neked még sosem volt olyan gondolatod, amit nem tudtál megfogalmazni? és nem is hallottál még ilyenről? Nekem ez mindig természetes dolog volt, problémaként is éltem meg, magányosnak éreztem magamat miatta. Aztán ez elmúlt, amikor a buddhista közhelyek egy részében ráismertem a saját megfogalmazhatatlan filozófiámra.
Annyi cáfolata lehet annak, amit mondtál. Vizuálisan is elképzelhetsz egy rakás dolgot egyszerre, anélkül, hogy a nevükre gondolnál. Útvonalat tájelemekkel, ahogy haladsz rajta, alkatrészeket, ahogy össze fogod szerelni őket, absztrakt entitásokat, pl. egy matematikai elgondolásban. Remekül felépíthetsz egy ötletes megoldást valamire úgy, hogy amikor aztán el akarod mesélni, akkor "izé... nem jut eszembe a neve..." dadogás lesz belőle. Valójában sémákban gondolkodunk, és a szó csak az egyik dolog, ami séma lehet. A séma egy "az az izé, ami..." -szerű dolog, egy változó, egy nyél, amivel, ha kell, megragadhatsz majd egy részletesebb valamit, vagy legalábbis ezt feltételezed róla. Valami által elképzeled, de ez nem feltétlenül egy fogalom. Csak akkor kell elnevezned, amikor megfogalmazod - és ekkor lehet, hogy szívás van, mert nem biztos, hogy létezik szó bármi hasonlóra, sőt, még az sem, hogy egyáltalán lehetséges elnevezni vagy körülírni.
Nem filozofálni nehéz nyelv nélkül - hijnye ! :) Egyáltalán hogyan lehetne bármit gondolni szavak nélkül ? A gondolat nem szavak egymásutánja ? Fogalmak nélkül nincs gondolkodás, szerintem.
(Ámbár kétféle gondolkodás van, a logikus és az intuitív, de az eredmény mindkét esetben valami szó-sor.)
A csajokról: nekem éppen az jön be, hogy nem embernek néz ki, hanem valami idealizált, szuperhumán valaminek. Az ember, az kevés :-) Embernek ott vagyok én, tehát valami többet keresek, ami több mint emberi :-) Legalább külsőre :-) Mint egy rajzfilmfigura. Tényleg az. Ami azt illeti, kisgyerekként, koratiniként rajzfilmcsajokba voltam szerelmes :-) Pl. a Disney-féle kis hableány. Bár némileg árnyalja a képet, hogy csak kétszer sikerült ilyen rajzfilmcsajt összeszednem és a kettő együtt sem tartott fél évig... le kéne adni az igényekből, asszem :-)
Nem filozofálni nehéz nyelv nélkül, hanem a filozófiát közreadni.
(hihihi, itt a probléma saját magáról szól: persze ha a fogalmak nélküli gondolkodást nem tekintjük filozofálásnak, akkor tényleg! :-)))
Nem véletlenül azért preferálod a felújított nőket, mert ugyanígy gondoltad végig a dolgot fogalmilag? :-))
Én egyébként fordítva vagyok vele, a kedvenceim azok a festetlen csúnya nők, akik nekem tetszenek. A kozmetikázott külsőre meg nem is igazán tudok reagálni, hiszen ami látszik, az nem egy ember, hanem valami fedőréteg. Akármi lehet mögötte.
Egyébként a példádról az jut eszembe, hogy sok marha van, például én is, aki hamarabb bevállalna egy csúnya, de vastagon - persze ízléssel, stílusosan, de vastagon - kifestett csúnya nőt, mint egy gyárilag szépet vakolat nélkül :-) Tehát ez igaz is lehet, csak nézőpunkt kérdése :)
Hát, az 1. nálam elbukik. Micsoda egoista elgondolás:-))) A nyelv kommunikációra, a gondolatok megosztására való! Az, hogy a dolgokat megkülönbözteti egymástól, az csupán a "működési elve" neki. Előfordul, hogy úgy fogják fel a szavak jelentését, ahogy te leírod, de azért nem is olyan ritka, amikor nem.
A többivel egyetértek. Az eszkimóknak tömérdek hóféleségre vannak különböző szavaik, nekünk meg rengeteg lószínre és -mintázatra. Ez egy ilyen praktikus dolog. Azt hiszem, őseink együttérzése sosem terjedt odáig, hogy a grönlandi időjárás kivesézésére túl sok időt vesztegessenek, és viszont, az ottaniak is ritkán kategorizálták a pej, a hóka és a többi lovakat a mindennapi diskurzusaik során. Azt hiszem, az összes többi nyelv is ilyen, önző módon a saját praktikus céljaira alakították őket a népek. Állítólag az angol szótár minden oldalán van olyan szó, ami valamilyen hajóalkatrészt is jelent:-)))
Szóval eredetileg a nyelvet nem filozofálásra találták ki, de még csak gondolkodásra sem. És az a helyzet, szerintem, hogy ezekre nem is igazán jó. Például, íme egy látványos kudarc ezen a téren: 1. Azok a nők, akik több kozmetikumot használnak, szebbek. 2. A csúnya nők több kozmetikumot használnak, mint a szép nők. 3. Tehát a csúnya nők szebbek, mint a szép nők.
:-)))
Ez nagyon érdekes, de még mindíg nem értem :-( Végül is arról beszélünk, amikor a gondolat nem képez akadályt a szándék és a tett között ? A spontán, természetes cselekvés, amit a taoizmusban és a Zenben vu-veinek hívnak ? Ez a nem-cselekvés, ami nem nem cselekvés, hanem nem-cselekvés, spontán cselekvés, amikor nem a célra figyelsz, hogy mit akarsz csinálni, hanem teljesen beleolvadsz magába a cselekvésbe, szóval az erőfeszítés nélküli cselekvés ? Olyasmi, amit a billiárdozásban Jedi-módszernek hívok ? (Tudod, amikor úgy gyakorolt a fényhaleffel a csávó, hogy bekötötték a szemét), ez alatt azt értem, hogy amikor percekig méricskélek a billiárdban, hogy merre hogy kéne lökni, akkor sose jön be, és akkor jön be, ha oda sem figyelve lököm, pontosabban abban a századmásodpercben lököm, amikor elhatározom, hogy hova menjen, egyszóval az a szituáció, amit Ole úgy hív, hogy a cselekvő, a cselekvés, és annak tárgya egy egységet alkot ? Ez az ?
Tudnál nyomatni webes írásokat ebben a témában (angol v. magyar) ?
Jól emléxem, hogy 2 és 4 évesek a gyerekek ? 6-7 évesen már mehetsz velük futni, úszni, minden, és akkor meglesz a megfelelő motivációd a mozgásra, mert akkor értük teszed, és ez hajt.
1) Addig gondolom egyetértünk, hogy a nyelv arra való, hogy a dolgokat megkülönböztessük egymástól. Ha azt mondom, hogy ez alma, azzal azt is mondom, hogy minden más nem alma v. nem ez az alma.
2) Valójában viszont a dolgok nem választhatók el egymástól. Egyrészt minden hasonló építőelemekből, részecskékből áll össze, másrészt minden dolog egy csomó mástól függ és egy csomó más függ tőle, harmadrészt, ami a legfontosabb: hogy minden dolog egy pillanatnyi állapot a szén, kén, oxigén, hidrogén stb. stb. örök körforgásában.
3) Miért címkézzük hát akkor fel a folyamatok pillanatnyi állapotát, hogy ez ez, az meg az ? Miért nevezzük asztalnak azt a pillanatnyi állapotot, ami a tölgyfa és szervestrágya, hamu stb. között van a körforgásban ? Miért különböztetjük meg egymástól a dolgokat ? És mi alapján ? És erre csak azt a választ tudtam találni, hogy a dolgokat a számunkra való hasznosságuk, használhatóságuk szerint nevezzük el.
Még annyit a fogalmi gondolkodásról és az egoizmusról, hogy a túl sok filózás egyszerűen bezár a fejedbe: ha örökké jár az agyad valamin, alig látsz ki, majdnem elcsap egy autó a sarkon, na és persze mások problémái, érzései se jönnek át, azaz nincs együttérzés... ismerem ezt a dolgot. A kérdés csak az, hogy a sok gondolkodás okozza ezt az én-be-zártságot, vagy az egoizmus nyilvánul meg, pótcselekvésképpen sok gondolkodásként ? Szerintem ez nagyon összefügg.
hova gondolsz? Nekem még ez sose jutott eszembe. Hogy a fogalmi gondolkodás meg az egoizmus. Akikel én beszéltem róla, hogy fogalmi gondolkodást többé vagy kevésbé természetesnek, netán kizárólagosnak tartják, azok között tényleg rémlik némi korreláció az egoista beállítottság mértékével. De egyáltalán nem érzem, hogy szervesen hogy függene össze a kettő.
Azt akarhattad mondani, hogy a szemantika szubjektív, tehát egy szó egy jelentése valójában annyiféle, ahányan ezt a jelentést a szónak tulajdonítják. Aki azt hiszi, hogy a szavak értelme mások számára is ugyanaz, az ezért egoista. Aki pedig tudja, hogy nem ugyanaz, de mégis fogalmakban gondolkodik, az pedig emiatt az.
Hát én tényleg nem vindikálok magamnak tekintélyt, de más értelemben sajnos nem vagyok túl sportos. Azazhogy nem vagyok mozgékony. Egyszerűen nincs mit mozogjak. Az öncélú mozgás nagyon nem az én asztalom, mozgató elfoglaltságom pedig nincs, sőt, inkább ott lennék folyton a családom mellett, hogy ha kellek, kéznél legyek.
Az az érdekes, hogy ilyen gyűrődésből icipicik is léteznek. Ha célbadobósdit játszol, és néha beletrafálsz a közepébe, akkor ezek többnyire pont azok a dobások, amelyeknél valamiért egy pillanatnyi szélcsendben kisimultak. Ezek a kisebb gyűrődések akadályozzák meg az olyan teljesítményeket, amelyeknek az elérése intuitív úton könnyű, laza és természetes, de ha nem tudsz lenyugodni hozzájuk vagy állandóan törnének ki a velük kapcsolatos gondolatcsírák, akkor a zajban elvész ez a spontán pontosság. Ez tényleg ugyanaz kicsiben, amikor az ember magát figyeli, és önkéntelenül reagál is arra, amit érzékel.
Jut eszembe: a reflexió egyfajta gyűrődés a tudatban. Amikor nincs önreflexió, a tudatod "sima", azaz tiszta. Sok önreflexió mellett nem tudsz összpontosítani arra a feladatra, amivel éppen foglalkozol, mert mindig máshol járnak a gondolataid. Az önreflexió nélküli állapotban a gondolataid itt, és most vannak.
Az önreflexió önmagad tudatos visszacsatolása. Amikor nincs önreflexió, akkor tiszta cselekvés van, ami önmagában hordja a visszacsatolást, és nincs szükség a te létezésed folyamatos visszajelzésére. A cselekvés lehet bármi: meditáció, virágok kapálása, sport, számítógép-programozás stb.
A meditáció is egyfajta cselekvés, meditációban a gondolat cselekszik. A buddhista szerzetesek pontosan az önreflexió levetkőzését érik el, és gondolatukat edzik úgy, hogy az cselekedjen. (Ha belegondolsz, a cselekvés velejárója az energiánk elköltése, és meditáció közben is ez történik).
Szóval a tiszta cselekvés (reflexió nélkül) ekvivalens egy jó meditációval.
Hmmmmm, ez értelmesen hangzik, tényleg, de nem fejtenéd ki bőőőővebben ? Pl. az önreflexiót már önmagában nem értem: hogy lehet valami önmaga okozata ? :-))) Bővebben, please, mert szerintem érdekes témánál vagyunk ! :-)
Tudom mi a bajod :) Nagyon sokat reflektálsz :) Amit ide kiraksz, az többnyire önreflexiós ömlengés. Tanulj meg cselekedni, reflexió nélkül, és akkor jobban fogod magad érezni :) Talán még le is fogysz :)
Öhhh... izé. Hát... ez nem egyszerű. De valahogy... mintha... rémlene valami egy... valami zarándokhelyről. Valami olyasmi a neve, hogy Kö Nyve Sbolt. Ez így... mond valamit ?...
