Úgy jöttél hozzám mint egy istenséghez.
S így néztem én is fel reád, aki
nem várt már semmit. Kloáka az élet,
de egymást még meg tudjuk váltani.
Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak.
Húsz esztendőnk lesz? vagy csak két hetünk?
Üssünk a jelen borotváján sátrat.
Jövendő nincs. De hátranézhetünk.
Hogyan kell élnem? Soha élő ember
nem oktatott ki. Plátó nevelt engem
meg Epiktétosz. Ülj mellém és nézd
(s lásd másként, mint én) a forgó világot.
Vár ránk a nagy kaland. Nem magyarázok.
Azonnal dobd ki Arisztotelészt.
Paul Géraldy:
Vallomás
Dühös vagyok, követelô, mogorva,
elégedetlen, féltékeny, bolondos,
boldogtalan, házsártos is gyakorta.
Nagyon szeretlek, s így lettem nagyon rossz.
Űzlek. Gyötörlek. Szidlak is örökkön.
Be boldogabb, be szeretettebb lennél,
ha nem te volnál mindenem a földön
s ha volna más, mi nekem szentebb ennél.
A topic sorsa mély süllyedésben van. Remélem, megmenthető.
Baudelaire: Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh, gyász edénye, óh, fenséges hallgatagság,
csak szívem heviti, szépségem, ha kerűlsz,
csak szívem, éjeim dísze, hogy menekűlsz
s mind gúnyosabban és mind messzebre taszítasz
attól, mi végtelen, ami kék, ami vígasz.
Támadni készülök, s mint dögre kukacok
láb-nélküli raja, rohamra indulok,
s szeretlek, óh, te vad, te könyörtelen állat,
szépítő fagyodért csak még jobban imádlak!
Il a mis le café
Dans la tasse
Il a mis le lait
Dans la tasse de café
Il a mis le sucre
Dans le café au lait
Avec la petite cuiller
Il a tourné
Il a bu le café au lait
Et il a reposé la tasse
Sans me parler
Il a allumé
Une cigarette
Il a fait des ronds
Avec la fumée
Il a mis les cendres
Dans le cendrier
Sans me parler
Sans me regarder
Il sest levé
Il a mis
Son chapeau sur sa tete
Il a mis son manteau de pluie
Parce quil pleuvait
Et il est parti
Sous la pluie
Sans une parole
Sans me regarder
Et moi jai pris
ma tete dans ma main
Et jai pleuré.
hány év . hány perc még
égi tünemény
hány év . hány perc még
míg eltart
míg fel nem ér
a tél fellegén
mondd miért . miért fáj még
ha rádnézek még . miért kábít
kedves szellő . álmos szándék
ha rádnézek még . miért ásít
álmos szellő . kedves szándék
miért hagytál . miért várnék
száz év hajnal . száz nap árnyék
miért kérnél . miért várnék
rád
miért rád
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll,
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek.
Víg kedvem sürü búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szívem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
A thousand years, a thousand more
A thousand times a million doors to eternity
I may have lived a thousand lives, a thousand times
An endless turning stairway climbs
To a tower of souls
If it takes another thousand years, a thousand wars
The towers rise to numberless floors in space
I could shed another million tears, a million breaths
A million names but only one truth to face
A million roads, a million fears
A million suns, ten million years of uncertainty
I could speak a million lies, a million wrongs in this balance of time
But if there was a single truth, a single light
A single thought, a singular touch of grace
Then following this single point this single flame
This single haunted memory of your face
I still love you
I still want you
A thousand times the mysteries unfold themselves
Like galaxies in my head
I maybe numberless, I may be innocent
I may know many things, I may be ignorant
Or I could ride with kings and conquer many lands
Or win this world at cards and let it slip my hands
I could be cannon food destroyed a thousand times
Reborn as fortune's child to judge another's crimes
Or wear this pilgrim's cloak, or be a common thief
I've kept this single faith, I have but one belief
I still love you
I still want you
A thousand times these mysteries unfold themselves
Like galaxies in my head
On and on the mysteries unwind themselves
Eterneties still unsaid
'Til you love me
"Te! ha hiszed, ha nem hiszed,
úgy szeretem nevetésedet,
mint kinn ezt az éjszakát,
lámpavilágos éjszakát --
aranypor mállik az éj válláról,
s szemközt a sarkon a cégtábláról
furcsán szökken a pentameter-sor elő:
Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő"
-- a nevetésed is ílyen bolond:
mindenre illik és semmit se mond."
Weöres Sándor: Az éjszaka csodái
(most csak ennyi, az egész megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban: www.mek.iif.hu)
Before you kissed me only winds of heaven
had kissed me, and the tenderness of rain-
Now you have come, how can I care for kisses
Like theirs again?
I sought the sea, she sent her winds to meet me,
They surged about me singing of the south-
I turned my head away to keep still holy
Your kiss upon my mouth.
And swift sweet snow of dark December
Found not my lips where living kisses are;
I bowed my head lest they put out my glory
As rain puts out a star.
I am my love's and she is mine forever,
Sealed with a seal and safe forevermore-
Think you that I could let a beggar enter
Where a queen stood before.
(Neruda)
Sonnet 46
by Pablo Neruda - 1960
Of all the stars I admired, drenched
in various rivers and mists,
I chose only the one I love.
Since then I sleep with the night.
Of all the waves, one wave and another wave,
green sea, green chill, branchings of green,
I chose only the one wave,
the indivisible wave of your body.
All the waterdrops, all the roots,
all the threads of light gathered to me here;
they came to me sooner or later.
I wanted your hair, all for myself
From all the graces my homeland offered
I chose only your savage heart
William Shakespeare
Az vagy nekem...
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
Amikor még kicsik voltunk,együtt játszottunk
a levélbe borult nyári fák alatt,pitypangot szedtünk a
mezon,hogy hazavigyük,egész nap rúgtuk
a port az árnyas ösvényeken,dagasztottuk
a sarat,élvezettel szórtuk egymásra
az oszi leveleket.
A kor nem aggasztott bennünket.
Az évszakok rendre elhozták
ajándékaikat és nem éreztették velünk,
hogy az ido nem múlik nyomtalanul felettünk.
Ám a fák közben kidoltek, a mezok és
a poros ösvények nyomtalanul eltuntek.És mi lassan
elérkeztünk életünk deléhez.
Sétálj velem egyet és beszélgessünk
el az elveszett idokrol-melyek oly élénken élnek
emlékeinkben.Melyeket szívünk mélyén orzünk.
Az élet most is szép-csak immár más világban élünk.
És felismerjük egymás szemében a
még mindig bennünk lakozó gyermeket.
És elmosolyodunk- mert tudjuk,
hogy semmi fontosat nem veszítettünk
el útjaink során.
Nekem ez az abszolút kedvencem, egy bizonyos Dannemann írta, akiről nagyon nem t'om, hogy kicsoda...
WE'LL BURN THE SKY
I'm in love with the sunshine
I'm in love with the fallin' rain
Everything seems to call your name
Yesterday you were leavin'
Leavin' life and all your pain
Everything wants you back again
Wants you back again
Wants you back again
I found myself through you
And there was love in my life
I felt always naturally high
And my love had a home
But now my mind has started to roam
You're my life giving fire
And you carry all my love
Through you I was so inspired
You're engraved deep in my heart
My dreams recall us being one
I've searched for you to be free
The force of life you have always been
I feel blue since you're gone
You're breath of life surrounded me
When can I join you to be free
Join you to be free
Join you to be free
Wait, can this be a dream
There is a voice in my head
It belongs to you, it says
Don't cry, no need to be sad
There's a way to stay with you again
It's more than you ever had
And no death brings us apart
Our timeless love always grows
Because you are my other part
I know we've never been apart
Your love sets fire to my heart
We'll burn the sky
When it's time for me to die
Kegyelmes Isten add meg add meg add meg-
még egy kicsit világon kívül élni
még egy kicsit sírni a szerelemtol
járni szemetes utcán mint virágon
gépzuhogást hallani muzsikának
telefonvárás pórázán szukölni
ígézni az utcát a kerti ajtót
eszelosen ráolvasót susogni
térj meg térj meg fordulj nyakad szakadjon
kifaggatni reménykedon a tükröt
makacsul hajtogatni hogy nem és nem
s igen igen mondani rá a rímet
Kegyelmes Isten add meg add meg add meg-
édességes életveszélyben élni
sínek közt várni be hetykén a mozdonyt
tudva hogy félkezemmel visszalökném
tépdesni bután margarétaszirmot
lépéseket számolni hátha páros
és mosogatás közben énekelni
mint kiscseléd és nem szégyelni semmit
és aztán persze sírni néha este
üresen hagyni félhelyet a párnán
s mint olvasót átkot morzsolni áldást
térj meg térj meg fordulj nyakad szakadjon
és reggel ujrakezdeni a semmit
Kegyelmes Isten add meg add meg add meg-
állni az ablakban mint dédanyáink
ígézni a kerti ajtót az utcát
ráolvasót susogni eszelosen
térj meg térj meg fordulj nyakad szakadjon
Közben ügyek emberek tárgyalások
szerzodések kérdoívek satöbbi
elrendezni félkézzel az egészet
aztán tovább világon kívül élni
aztán tovább sírni a szerelemtol
járni szemetes utcán mint virágon
elmondani ezerszer hogy nem és nem
mégis mégis felelni rá a rímet
Kegyelmes Isten add meg add meg add meg-
S ha megadod ne büntess majd utána.
I thought of you tonight, in simple twists and turns
Incarcerated here, I'm handcuffed to your world
Your innocence is cruel, coquettish and arcane
But I need it all the same
I thought of you tonight, in silent seething heat
Through charred and damned desire, dark Eros wounding me
Your innocence is cruel, and your ass like Jesus feet
Worth kissing, worth kissing
Give yourself to me, I share your need
Give yourself to me and come to me
Give yourself to me, I share your need
Give yourself to me, I share your need
I thought of you tonight, through blank and starving eyes
In this one moment of clarity, blink the darkness in my eyes
Your lips like bruised vulva, your ass like Jesus feet
Worth kissing, give yourself to me
I thought of you tonight, in silent seething heat
Through charred and damned desire, dark Eros killing me
Your lips like bruised vulva, your ass like Jesus feet
Worth kissing, worth kissing
Give yourself to me, I share your need
Give yourself to me, I share your need
Give yourself to me, I share your need
Give yourself to me, I share your need
Kiss me through your warming darkness, kiss me now so I can breathe
Kiss me once then I am leaving, kiss me once then kiss yourself goodbye
I thought of you tonight, in simple twists and turns
Incarcerated here, I'm handcuffed to this world
Az alkonyóra jön ... remegve gyönge száron
Tömjénez a virág, lágy illatot lehel;
Hang száll és illat is az alkonyégbe fel;
Borús melódia, szédítő kéjes álom!
Tömjénez a virág, lágy illatot lehel;
Zokogva sír a húr, a szív, mit bánatár nyom,
Borús melódia, szédítő kéjes álom!
Oly bús és szép a menny, az Úr-szentelte hely.
Zokogva sír a húr, a szív, mit bánatár nyom,
A lágy szív, mit az éj haraggal tölthet el!
Oly bús és szép a menny, az Úr-szentelte hely,
Hulló vérébe fúl a nap a láthatáron ...
A lágy szív, mit az éj haraggal tölthet el;
A fényes múltba száll, hogy enyhülést találjon:
Hulló vérébe fúl a nap a láthatáron ... -
Emléked fölragyog, mint megszentelt kehely!
Általában undorodom a szerelmes versektől, ám van egy költő, akinek furcsa, anti-szentimentális stílusa elfeledteti velem ezt a tényt.
Charles Baudelaire
Éj volt, egy iszonyú zsidónővel az ágyon
Éj volt, egy iszonyú zsidónővel az ágyon
nyujtóztam, mint hideg halotthoz bújt halott,
s a fizetett gyönyör mellett felragyogott
a szomorú szépség, kire hiába vágyom.
Elmerengtem azon a büszke tisztaságon,
láttam a bájt s erőt, szeme fegyvereit,
s haját, mely illatos, dús sisakká szökik
és emlékével is felgyujtja régi vágyam.
Mert rád, dicső, terád lett volna még tüzem,
s lábadtól fekete fürtjeidig lobogva
burkollak százezer, mélységes, puha csókba,
ha egyszer, este, óh, úrnőm, te szívtelen,
csak egy igazi könny, lelkedbe lopva gyászát,
tompítja szemeid jéghideg ragyogását!
