"Például működik-e manapság a kolostori élet? Vissza lehet-e vonulni a világtól úgy, hogy az éppen a világ feletti győzelem legyen, és ne menekülés a világ elől?"
Szerintem igen. Persze minden definíció kérdése.
Mi a győzelem? (Mi a világ...?)
"..A mai kor jellemzője az, hogy intenzív és sokoldalú kommunkációban állunk a környezetünkkel. Ha ezt a kommunikációt megszakítjuk, biztos, hogy a kívánt erdeményt érjuk el, mint azok, akik szülőfalujukból vonultak kolostorba, és egész életükben nem láttak száz különböző embernél többet?"
Teljesen személyes vélemény: szerintem ez csak 2 különböző, de akár ugyanoda vezető út is lehet.
"Szerinted hogy értelmezi a mai amber a hegyibeszédet? Nem inkább Nietzsche-fajta kereszténygyűlöletbe taszít az egy egészséges fiatalembert?'
Szvsz sokkal több kell ahhoz ennél. Alapos, megfelelő módon előkészített/előállt gondolati háttérrel válthat csak ki ilyesmit egy átlagos fiatalemberből pl. a Hegyi beszéd.
Igen, a kettő mélyen összefügg. Hogy aki boldogabb, az együttérzőbb is, az régi pszichológiai tény, ezerszer bebizonyítva. Fordítva is igaz kell, hogy legyen.
Ugyanakkor a melegekről azt mondják hogy híresek az együttérzésben,pedig ez nagy tévedés én szerintem,pl a Lesz ez még igy seaz az a film ami a két ellentétet próbálja bemutatni,pedig az együttérzéshez közük nincs a melegeknek.
Nem tudom a címét,de Woody Alen az egyik filmjében azt mondta,egy szívbetegnek,hogy ne félj,miért félsz ,én nem félek.
Valahogy ez a 0 együttérzés meg is magyarázza a depresszióját:).
Hat nemtom, sok oka lehet annak hogy egyre nagyobb mereteket olt a paranoia.
Szerintem az mindenkepp egy ok, hogy manapsag mindenki probal minel konnyebben boldogulni, akar ugy is hogy "eltapossak" a masikat, ha az nincs resen. Az embereknek meg eleve azt tanitjak mindenhol, hogy vigyazzon, mert vagy jol jar vagy nagyon megszivja. Ez tobbe kevesbe igy is van, a baj csak az hogy telleg szinte mar paranoiasan "ovatosak" az emberek. Mar nem is nyitjak ki magukat masok fele.
Ha megfigyeled egy zsufolt metrokocsiban akarmilyen zsufoltan vannak is az emberek, olyan fantasztikusan ugyesen meg tudjak oldani hogy meg veletlenul se talalkozzon a tekintetuk masokeval :))))
Lama Csopel mindig mondja hogy az egyutterzes es a segiteni akaras nem azt jelenti hogy birka lesz az emberbol es ott vagjak at ahol tudjak.
Azt mondta a szeretethez bolcsesseg is kell hogy tarsuljon. Ezt a kettot pedig helyes aranyaban az egyutterzesen valo meditalas hozza meg.
A lenyeg az hogy torekedni kell, es nyitottnak maradni mindenki fele, de nem birkanak.
Ha tenyleg tudja valaki az egyutterzest gyakorolni es a segitest, akkor masok problemajat ugyanugy fogja tudni megelni mint az a leny akinek eppen segiteni akar. Tehat nincs szo arrol hogy kisebb bajnak latjuk a masoket, ellenkezoleg. Pont olyannak fogjuk tudni latni, amilyennek az megeli. Akkor fogjuk igazan tudni hogy mire is van szuksege, hogy ne szenvedjen. Pont ez a lenyeg.
Van sok Lodzsong gyakorlat erre, de most azt irom le ami a legegyszerubb, ehhez meg csak buddhistanak sem kell lenni.
Ha pl van valaki aki rakos es segiteni szeretnel neki, de nem tudod hogyan, ulj le egy percre es kepzeld el magadat az o helyeben. De ne csak ugy ala-bala, hanem tenyleg ulj le, szand ra azt a 10-15 percet (legalabb) es gondold at hogy erezned magad ha te megtudnad hogy pl. rakos vagy. Kepzeld el hogy mit tennel mikor meghallod a hirt, mennyire torne le, hogyan latnad a vilagot.
Hogyan valtozna meg az emberekhez valo hozzaallasod. Mennyire lennel depresszios.
Akkor erezni fogod mit szeretnel a legjobban, tudvan hogy gyogyithatatlan beteg vagy.
Ehhez telleg le kell ulni 10-15 percre legalabb es komolyan melyen atgondolni es aterezni.
Akkor fogod tudni hogyan segits a rakos betegnek ugy, hogy tenyleg boldogga tedd.
De ezt lehet a kulonbozo "nehez" emberekre is vonatkoztatni. Nagyon sokat segit, persze ido es turelem kell hozza, nem mindig lehet varni azonnali lathato eredmenyt, de mukodik.
Sosem maga az eset a súlyos, hanem mindig a benne lévő szenvedés. Azt pedig tényleg derűs és figyelmes együttérzéssel kell kezelni, kicsit ahogy a jó orvos dolgozik, szerintem.
Néhányszor én is kerültem olyan helyzetbe, amikor egyértelmű volt, hogy valaki nagy bajban van és segítenem kell. Ezek az esetek mindig egy olyan tudatállapotot hoztak létre bennem, amit szívesen megtartanék örökre.
Amit még érdekesnek találok,hogy egy csomó ember szertné,ha mindenki jól lenne,de azt már ők sem szeretik,ha valaki náluk is jobban van,ezt annyira általánosnak találom,szerintem ez egy ál pozitív valami,az igazi,az amikor örülünk annak,hogy a másik is örül,és igy egyre feljebb lehet jutni.
Engem is kicsit meghatott brung története.
De nem minden eset ilyen sújjos ill egyik sem sújjos csak ha annak állítjuk be,(talán még a halál se,de a nirvanat még nem ismerem)szóval,kezdetben szerintem az egyszerübbnek tűnő eseteket kell inkább megoldani,és ha már teljesen jól vagyunk akkor szabad csak lépten nyomon segíteni.
viszont szerintem csak akkor tudunk segíteni az embereken ha jól érezzük magunkat,és akkor az ő helyzetüket se látjuk többé sújjosnak,ami magunkra nézve is jó,mivel igy nem lesznek negatív elültetések a tudatunkban,azért hülyeség az ilyen helyzetek elöl elbujni,mert az a rossz érzés,az belülről jön,nem pedig a külvilágból.
Szerintem a legrosszabb amit tehetünk egy beteggel,ha sajnáljuk,a legujabb pszihologia szerint is pozitív irányba kell terelni,a beszélgetést,és tilos a beteget betegként kezelni.
Amilyen te vagy a világgal, olyan lesz a világ is veled... szokták volt mondani.
Burung, szerinted azért lesznek az emberek pszichésen betegek, mert nem találják jónak az életüket?
Vagy mert azt hiszik, hogy mindenki ellenség és át akarja őket verni?
Paranoiás lesz mindenki a városban...
"nem okos, azaz hülye legyen"
Biztos, hogy aki nem okos, az hulye? S miket ideztel, 'forditasi hibak' (is lehetnek).
Szerintem inkabb arrol van szo, hogy ne kalapaccsal probal csavart betekerni. Vagyis a gondolkozast - pontositok: elmelkedest - jobb arra hasznalni amire valo; es nem probalkozni azzal hogy mindent az elme kepessegeivel oldjunk meg.
Ez az okossag kepes szamokat osszeadni, legrovidebb utat megtalalni egy labirintusban, strategiat es taktikat kitalalni.
De nem kepes megvigasztalni ha csalodott vagy, nem kepes oromot adni ha szepet latsz, stb. Es ha korulnezel a vilagban lathatod hogy az a probalkozas, hogy a "tudomannyal" tegyuk _sokkal_ (minden teruleten) jobba a vilagot nem igazan sikeres.
" Nem kéne valami modernebb csomagolásban kínálni az örök igazságokat?"
Ha orok az az igazsag, minek modernebb csomagolasban kinalni? Abban persze igazad van, hogy a vilag azota nagyot valtozott, es hogy ezt a tanitasokank is kovetniuk kell(ene). De miert az `igazsagot` akarod atoltoztetni? A tanitasoknak resze az is, hogy a "nagy es orok igazsagokkal" (pl.: 2+2=4) mit lehet/erdemes kezdeni, s azt hogyan. Es a valasz ezekre a kerdesekre nem orok es kobe vesett, epp ugy ahogy a kornyezet(e) sem.
"Segíteni fogok rajta, de ne lássam addig, amig nem jutottam el a megszabadulásig, mert nagyon rossz érzés látni. Ez bizony önzés, önző együttérzés. El fog múlni ? Gondolom, az már jó jel, hogy először gondoltam arra, hogy segíteni fogok neki és csak másodszor arra, hogy nem akarom látni, mert régebben rögtön a második volt. El fog múlni ?"
Sokat emlekezz vissza erre az esetre.
Az o peldajabol lasd magadat meg mindenki mast, ugyanilyen szerencsetlen mindenki, csak nem vesszuk eszre. Ez viszont eleg szembeotlo pelda.
Minel nagyobb a fajdalom, annal jobban lehet vele dolgozni, persze csak ha van megfelelo eszkoz a kezedben, kulonben osszeroppansz. Javaslom olvasd el a Lodzsong tanitasokat. Nagyon sokat fog tudni segiteni neked is meg neki is.
Eleg nehez ugy az ilyen, de ha mar lesz egy kis "rutinja" az embernek akkor konnyebben el tudja viselni azt amit lat, mert ismeri a megoldast es tudja alkalmazni, masokra is.
Egyebkent tudom mire gondolsz, 1998 marcius 8-an (sose felejtem el) dolgozni mentem es a Jozsef Nador Teren egy negyvenes apolt ferfi fekudt az uton es senki sem allt volna meg hogy segitsen neki.
Odamentem, verzett a szaja a fule az orra.
Rauvoltottem egy bameszkodo emberre hogy emelje meg a bunkofonjat es ugyan sziveskedjen orvost hivni.
Kozben stabil oldalba tettem, de kenyetelen voltam egyedul, mert az odaerkezo rendor se volt hajlando hozzanyulni, csak labbal rugta arrebb, pedig meg elt.
Mig vartuk a mentot, vegig fogtam a kezet es simogattam, hogy erezze hogy van valaki mellette, mast nem tudtam csinalni.
Kb 20 perc mulva ert oda a mento, de addigra meghalt.
Iszonyatos erzes volt hogy nem tudtam rajta segiteni es akkor ereztem igazan, hogy mit jelent az hogy ha itt az ido, menni kell, nincs melleduma, nincs alkudozas. Es ezt meg en sem tudtam megakadalyozni.
Csak azt remelem hogy erezte hogy van mellette valaki es hogy torodnek vele.
Ezt sose fogom elfelejteni, az biztos.
Jo nyersanyag a Lodzsong gyakorlasra.
Olykor azt hiszem, értem - teljes egészében megértem -, amit írsz. Azután a következő pillanatban kezdeni szeretnék valamit ezzel a "dologgal", "helyzettel". Forgatom magamban, mintha imamalmot. Most már jelzésnek veszem ezt a késztetést: mégsem értettem meg.
A símaságra éppen azért kérdeztem rá, mert úgy éreztem, hogy azért az mégsem mindegy. Hogy van jelentőssége :) (Hogy a buddhák - ha van közöttünk, vagy volt valaha - azért vannak itt.)
miért háborogsz?
miért gondolod, hogy ha új csomagolást adsz az örök igazságnak, jobb lesz a közönségnek?
Egyfelől - ha túl magától értetődő, bekapja az ember, mint kacsa a nokedlit, csak nyeli de nem rágja, azaz az általad (legalábbis, ha jól olvasok a soraidban) még el nem vetett gondolkodásról leszokik; másfelől az emberek vajmi ritkán bíznak az újban, aki keres - többnyire a gyökereket keresi. Szerintem te is a keresése(i)d során jutottál egyáltalán arra a pontra, hogy azt mondhasd - ez elavult, új kellene.
Persze jogodban áll háborogni, éppúgy, mint Micunak és ÁrPinak továbbadni azt, amiről úgy érzik, hogy segítenek vele másoknak.
Mindazonáltal könnyebb követelődzni - miként a kisgyermek - hogy azt az új játékot szeretném, mert nekem a Pokémon kell, mintsem a "kukoricababát" megtölteni tartalommal a fantáziád által (akár egész Pokémon hadsereged is lehet :)), s közben nyavalyogni a szüleidnek: unalmas minden, unatkozom, unatkozom...
a gondolatok nem öregszenek, de a formájuk igen. Jól végig lehet ezt követni az okosság fogalmán.
A mai embernek igazán furcsának tűnik, hogy valaki tudatosan arra törekszik, hogy nem okos, azaz hülye legyen. Kik is a legmenőbb emberek Nyugaton? (Talán még itt is.) A tudósok, egyetemi tanárok, ügyvédek, mérnökök, azaz éppen azok, akik az okosságukat használják, azt kamatoztatják. Lehet, hogy nem anyagilag, de a legnagyobb megbecsülést éppen a tudós kaszt kapja. Einsetein a demokratikus világ szimbóluma, nemde?
Ezzel szemben ott van az a keleti bölcsesség, hogy "az okosok maradjanak veszteg" meg hogy "a bölcs megtölti a gyomrot és kiüresíti a szívet". Ne hidd, hogy csak úgy csípőből tüzelek, akármilyen furcsa, tökéletesen meg tudom érteni, mit is akart Lao-Ce vagy Lin-Csi mondani. De megállja-e ez a helyét manapság? Nem anyagi, hanem éppen szellemi szempontból. Nem kéne valami modernebb csomagolásban kínálni az örök igazságokat? Elvégre ha az a célunk, hogy elterjesszük, akkor be kell csomagolni, különben a boltos nem tud mit kezdeni vele.
Ne csodálkozzatok, ha valaki félreértelmezi Lin-Csi apátot. Például működik-e manapság a kolostori élet? Vissza lehet-e vonulni a világtól úgy, hogy az éppen a világ feletti győzelem legyen, és ne menekülés a világ elől? A mai kor jellemzője az, hogy intenzív és sokoldalú kommunkációban állunk a környezetünkkel. Ha ezt a kommunikációt megszakítjuk, biztos, hogy a kívánt erdeményt érjuk el, mint azok, akik szülőfalujukból vonultak kolostorba, és egész életükben nem láttak száz különböző embernél többet?
Szerinted hogy értelmezi a mai amber a hegyibeszédet? Nem inkább Nietzsche-fajta kereszténygyűlöletbe taszít az egy egészséges fiatalembert?
gondolatmeneted szerintem több ponton is hibádzik.
1. Implicite azt állítod, hogy egy "több ezer éves gondolkodásmód" csak meghaladott lehet.
Tekintve, hogy ez az összes főbb ideológiára és vallásra (kereszténység, buddhizmus, taoizmus, materializmus, panteizmus stb., stb., stb.) igaz - mármint hogy több ezer évesek - igencsak érdekes belső világban élhetsz. :)
2. Nem igazán tudok mondjuk a XX. században kialakult alapvető, nyugati eszmeáramlatot felidézni hirtelen - melyikre gondoltál?
3. A gondolatok nem öregszenek.
(+ bonus: sokkal jobb színben tűnnél fel szvsz, ha nem @-oznál...)
Ha már Lin-Csi-nél tartunk, a topik problémáját abban látom, hogy a Micu meg ÁrPi-féle f@szok a több ezer éves kínai meg hindu gondolkodásmódot próbálják meg implantálni a szerencsételen közönség fejébe, ami nem egészen fair, mert egyészt ez Nyugat, másrészt más időket élünk, és manapság Kína meg India tulajdonképpen egy naaa-gy-naagy mentális szemetesdomb. Nem Kelet felé kell nézni, hanem Nyugat felé: az a domináns most, és az is marad még egypár évszázadig.
Én meg nem egészen értem, kik azok az okosak. Ha Lin-Csi nem volt okos, akkor a jelenlegi felfogás szerint hülye volt.
Mondd, te hülyének tartod magadat? Vagy okosnak? Vagy a legjobb úton vagy affelé, hogy meghülyülj? Esetleg okosodsz?
Nem tudom válaszolhatnék-e igennel vagy nemmel,
pl. mert nem igazán tudom kik is azok az
un. 'lelkiszegények' ebben az idézetben.
Igor, te ismered-e az arámi nyelvű eredeti szólást?
Namegint Lin-Csi:
...senki sem az eszével boldogul! Boldogulni éppen az ész fékentartásával lehetséges. Aki ezt nem tudja, a saját okosságának esik áldozatává, mert az okosság nem egyéb, mint élénk, nyugtalan működése az elmének, nem egyéb, mint gyors válasz a kérdésekre. Az okosság meggondolatlan és hiú, szívesen tolakszik előre, hogy megmutassa magát.
Különbözik mind a bölcsességtől, mind a tudástól.
Nem mély, nem józan és nem tiszta.
Szeszélyes és veszedelmes, mint a hirtelen támadt szélvihar. ...
... "Az okosak veszteg maradjanak!" -figyelmeztetett egykor öreg mesterünk. Fogadjátok meg a tanácsát,szerzetesek! -szólt Lin-Csi mester,
s már sarkon is fordult volna amikor egy novícius
megkérdezte: (Na, ezt a kérdést gépeltem be az előbb.:-)
:)
Inkabb minosegi, mint mennyisegi... Mondhatnam azt is, hogy csak minosegi, hisz a "veg nelkuliseg tulpartjarol" nem sok ertelme van /mar/ a mennyisegnek. No jo, ertelme lehet, de jelentossege... :)
Es miert jelentene azt, hogy ertelmetlen? Miert nem azt hogy ertelmes?
Eljutni valahova legegyszerubb lepesenkent. De ha mar ott vagy, "nincs ertelme" az oda vezeto lepeseknek.
Sem okosnak lenni nem jó, sem butának, sem átlagos eszűnek, sem mindegyik, sem egyik sem :-)
Azt hiszem alapvetően jó az úton, ha az embernek van gyárilag némi intelligenciája, azt hiszem, egy buta embernek nehéz lehet. Szerintem tévedés az, hogy az okos embereknek több merev elképzelésük, merev koncepciójuk van. Van a butának is, csak egyszerűbb. És mivel egyszerűbb, nehezebb feloldani, a végsőkig ragaszkodnak hozzá. Az okosnak viszont az a baj, hogy mindíg gyárt újakat, és beléjük szeret. El tudja dobni őket könnyen, de akkor meg gyárt egy még szebbet. Emiatt okos embereknek tényleg nem árt azt mondani, hogy próbáljatok meg egy kicsit buták lenni, mint Lin-csi tette :) De ha gyárilag buta az ember, az biztos nem jó. Jól mondja Lin-csi: a Sákjamuni Buddha eldobta az okosságát, azaz onnan indult, hogy volt neki, ha nincs, akkor azért nem ment volna :)
Nem tartozik szorosan a témához, de érdekes, hogy kb. egy éve ismerem a Sákjamuni életrajzát, és csak most jutott eszembe ez a dolog: szóval ő azért fogott az útkeresésbe, mert látott egy beteg, egy öreg, és egy halott embert. Eddig oké, az nem jött le nekem eddig, hogy aszittem, hogy beparázott, hogy ő is öreg, beteg, halott lesz. De nem, alaposabban elolvasva nem erről van szó, és ez nagyon fontos. Arról van szó, hogy addig nem is tudta, hogy van olyan, hogy öregség, betegség, halál, és amikor találkozott vele, akkor mély együttérzése támadt, megrázta, hogy van ilyen, és segíteni akart. Azaz már ő is az eggyüttérzés, a másoknak segíteni akarás vágya miatt indult el - ez jól megerősít abban, hogy tényleg csak ez a motiváció működik, az nem, hogy én boldog akarok lenni.
Kezd egyébként kialakulni az együttérzésem, de most ez még olyan furcsa, mert gyakran úgy megráz, ahogy megértem az emberek szenvedését, hogy inkább elmenekülni akarnék, mint segíteni. Láttam ma egy fickót a metrón, rákos volt valszeg, mert ontológiai lelet volt a kezében, iszonyúan magába zuhant, magába fordult volt, iszonyú rettegve pislogott ki a fejéből. Nagyon mélyen megérintett, gyorsan megfogadtam magamban, hogy többet fogok meditálni, hogy kimondottan rajta segíteni tudjak. Eddig jó is. De ugyanakkor az is bennem volt, hogy de jó lenne, ha a következőnél leszállna, mert nem bírom nézni, olyan szörnyű. Segíteni fogok rajta, de ne lássam addig, amig nem jutottam el a megszabadulásig, mert nagyon rossz érzés látni. Ez bizony önzés, önző együttérzés. El fog múlni ? Gondolom, az már jó jel, hogy először gondoltam arra, hogy segíteni fogok neki és csak másodszor arra, hogy nem akarom látni, mert régebben rögtön a második volt. El fog múlni ?
Értem pl. én is; Pucros Mackó meg nem mutogatós.
:-)
Éjfélig a Bartók rádiót fogom hallogatni (nepáli kolostoros dokumentbeszámoló, Sári L.),
aztán kitudja tán a lefekvést aludni, pedig az sem okos, sem nem-okos dolog :-)
Okosan előkaptam egy kis könyvet :-)
(Sári L.adta közre :)
LinCsi-sztori részlet:
-A magasztos budha okos volt, apát?
-A magasztos budha addig gyűrte,koptatta, szaggatta okosságát,míg végül megszabadult tőle.
Ócska gönccé nyűtte, melyre nem volt többé szüksége. És akkor levetette és eldobta.
De addigra már éppen buddhává is vált. -emlékeztetett.
-Minél okosabb az ember, annál hosszabb az Út, annál messzebb a buddhaság. -szólt Lin-Csi, majd
gyorsan kisietett a csarnokból, nehogy a szerzetesek megkérdezzék, ő vajon okosnak tartja-e magát.
Patabá' ne tojj be, ahogy elnézlek, éppen egy baromi erős tisztuláson méc keresztül, nincs itt gond :) Moderátorra ne hallgass, az is tisztulás, ha elvesztesz egy nicket ;-))))) (De marha vagyok már megint :) )
