Keresés

Részletes keresés

mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27948

mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27947

Hajnal Gábor:

Álmomban

 

 

Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve úgy kerestelek,
mint mennyei üdvét a remete,
mégsem mertem neved kiáltani,
de néha mintha egy-egy fordulónál
feltűntél volna pár pillanatig,
fejed körül tüzes kígyók sziszegtek
és fényük megvakította szemem.
Aztán sötét lett és te messze tűntél
s én makacsul rohantam csak utánad,
szívem kalapált, kivert a verejték -
sehol, soha utol nem értelek.

 

 

Hajnal Gábor:

Szerelmeslevél

 

 

Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc és vágy pásztázza az eget,
mire elalszom, elsápad az ég,
éjemnek vágya, láza mind tiéd.
És reggel is csak arra ébredek,
hogy hoz-e majd a posta levelet,
fülledt a dél, fülledt a délután,
reménytelenség tátog rám sután.
Hány nap telt el, hogy nem öleltelek
s nem láttam könnybenúszó szemedet?
Szerelmem konokan küldi feléd
a messzeségen át kis fényjelét,
tán álmod tőle békélten ragyog...
fölöttünk pásztáznak reflektorok.

 

 

 

Előzmény: mousot (27946)
mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27946

Hajnal Gábor

 

(Gyepűfüzes, 1912. október 4.Budapest, 1987. január 26.) József Attila-díjas (1970) magyar költő, műfordító, szerkesztő. Hajnal Anna testvére, Kartal Zsuzsa költő, kritikus édesapja.

 

Hajnal Gábor

Nyári szélben

 

Az ösvénymenti bodza is kinyílt,
mint illatos tenyér, simítja arcom,
mélyen beszívom a nyár örömét,
szirmok selymébe fejemet lehajtom.
Lepke kereng s én kapkodok feléje
és hunyorogva nézek fel az égre,
hol apró felhők egymásba fonódva
ölelkeznek szertelenül, s belopja
fáradt izmokba nyugalmát a zöld,
napmeleg nyújtózkodó drága föld.
Káposztalepkék kerengnek fölöttünk,
sűrű, selymes lomb közt rezeg az ég.
Fekszünk a fűben, elfullad a szó és
a vészterhes vágy a tisztásra lép.
Szöghajad leng a kusza nyári szélben,
sötétzöld szemed lehunyt, észrevétlen,
és csókod villanyárama cikázik véremen át,
s már csupán test vagyok.
Szorgos agysejtjeim mind elpihennek,
melled, hasad, combod úgy körbefog,
mint szigetet szikrázó habú tenger,
köröttem ring, s ringok én is vele
a sötétzöld szemű perc éneke,
s hullok, hullok ziháló végtelenbe.

 


mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27945

Panaszi Pázmány Péter

 

(Nagyvárad, 1570. október 4.Pozsony, 1637. március 19.) esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezető alakja, író.

 


 

Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok, sok szeretet.

*

 

A természet tövisek közé rekeszti a gyenge rózsát, nem azért, hogy szaggassa, hanem, hogy oltalmazza. Az atyák dorgálása efféle tövis: oltalmazza, nem hervasztja a fiakat.

*

 

nincs olyan atya meg anya, aki tulajdon gyermekeit rútnak tartaná, s a szellemi szülöttek körül ez a tévedés még sokkal gyakoribb.

*

mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27944

Előzmény: mousot (27943)
mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27943

Szabó Lőrinc

Egyedűl

 

 

 

Testvérkém, fáj, hogy egyedűl vagyok,

 fáj a nappal ezer ugráló szine;

fáj, hogy annyian megszólítanak,

de azért senki se simogatná meg homlokomat.

Gyengédebb vagyok én az almafavirágnál

és a lehelletnyi holdfénynél is szelidebb.

Fehér galambok alszanak álmaimban:

nem szabad fölébrednem, hogy fel ne riasszam őket!

Ha felriadnának, meglátnák, mily gonosz vagyok,

milyen irigy és hazug és civakodó.

Ezért kell mindig csöndben maradnom, akkor is,

ha ijedt harangokat dobál be a szél az ablakomon.

Sírok, –

és szavaim halottan hullanak lábaimhoz.

Sírok, –

és a szomszéd fa se hallja meg könnyeimet…

 

 

Előzmény: mousot (27942)
mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27942

Szabó Lőrinc,

 

teljes nevén Szabó Lőrinc József (Miskolc, 1900. március 31.Budapest, Józsefváros, 1957. október 3.) Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja.

 

 

 

Szabó Lőrinc

Csodatevő szemek

 

 

Tavaszba öltöztél, s hogy éjszakáim

 

érzéketlen és gondolattalan

 

sötétjét beragyogja, lobogó

 

hajad uj napként körűlzuhogott

 

és kebleid hullámzó tüze úgy

 

átsajogtatta életem halott

 

országában a dombok és hegyek

 

dermedt húsát, hogy már személytelen

 

erővé nőttél: koldús szemeim

 

szégyenkezve és értelmetlenűl

 

nézik emberen-túlról rámsütő

 

nagy szemeid csodatevő hitét.

 


 
mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27941

Assisi Szent Ferenc

 

(Assisi, 1182. július 5.Porciunkula 1226. október 3.) a ferences rend megalapítója; Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje.

 

 

Assisi Szent Ferenc


Naphimnusz


 
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tied a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

 


Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.

 


Áldjon, Uram, téged Hold nénénk és minden csillaga az
égnek; Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.

 


Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunk,
oly nagyon hasznos õ, oly drága, tiszta és alázatos.

 


Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

 


Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat.

 


Áldjon, Uram, téged minden ember, ki szerelmedért másnak
megbocsát. És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

 


Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, aki magukat megadták a te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.

 


Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
És nagy alázatosan szolgáljátok.

 


Városi István fordítása

 


mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27940

L. Aragon

Nincs boldog szerelem

 

Semmi sem végleg az emberé Gyöngesége

Ereje szíve sem S hogyha kitárja két

Karját árnyéka a kereszt árnyéka épp

S csak összetöri ha öleli örömét

Furcsa és keserű meghasonlás a léte

És nem boldog a szerelem

 

Élete Olyan az mint a másfajta sorsra

Szánt fegyvertelenül szolgáló katonák

Hajnalban kelteni őket mi haszna hát

Ha estére is éppoly tétlen-tétovák

Mondjátok Életem De ne könnyeket ontva

És nem boldog a szerelem

 

Szerelmem gyönyörű szerelmem szenvedésem

Magamban hordalak mint sebzett madarat

S nem sejtve néznek ők hol utunk elhalad

Ismétlik a szivem szőtte szép szavakat

Melyek nagy szemedért meghaltak alig-élten

És nem boldog a szerelem!

 

Késő nincs már idő az élni-tanuláshoz

Egy szívvel sírjuk el mikor az éj takar

Mennyi kínból fakad akármi röpke dal

Percnyi kis örömért fizetni mennyi jaj

S mennyi bú könnye kell egy gitár dallamához

És nem boldog a szerelem

 

Nincs szerelem mely fájdalommá ne érne

Nincs szerelem amely ne gyötörne szivet

Nincs szerelem amely ne hervasztana meg

S hazám szerelme is éppúgy mint a tied

Nincs szerelem amely ne zokogáson élne

És nem boldog a szerelem

De a kettőnké kedvesem

 

/Ford.: Rónay György/

 

 

 

L. Aragon

A szeretet nem puszta szó

Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett kavics a parton
Mint valami fura dolog amit senki se tud mire tartson
Mint régi szextánsra tapadt moszat amit partra hajít a dagály
Mint köd amely kéretlenül az ablakra ül s be-beszáll
Mint mások-hagyta rendetlenség egy szállodai szobasarokban
Mint ünnep utáni reggel a téren szétszórt zsírpapírokban
Mint potyautas aki a vonat-lépcson kuporog
Patak amit eltérítettek útjából a gonosz parti lakók
Erdei vad mely az autók reflektorába belekábul
Éjjeli őr aki hajnalban hazatart robotából
Mint rossz álom mely a börtön homályában sehogyse oszol
Mint madár mely őrjöngve verdes a házban ha fogoly
Mint gyűrű piros nyoma a megcsalt szerelmesek ujján
Mint egy kocsi amit sorsára hagytak állva az utcán
Mint egy eltépett levél mely a szél szárnyán tovaszáll
Mint lesülés a kézen amit otthagyott a tavalyi nyár
Mint téveteg tekintete annak aki érzi messzire tévedt
Mint podgyász amit a megőrzőben ottfeledének
Mint egy ajtó vagy ablak ami nyitva maradt valahol
Mint a seb melyen a villám a fába s a szívbe hatol
Mint egy kő mely az útszélen ott marad emlékeztetőnek
Mint baj mely mint a véraláfutás nem szüntethető meg
Mint hiábavaló hajókürt a távoli tengeren
Mint kés emléke a húsban amely nem múlik el sohasem
Mint elcsatangolt ló amely inna s a mocsár körül ődöng
Mint vánkos amely lázálmas éjjelen összegyűrődött
Mint káprázó szemmel a napra szórt durva szitok
Mint a harag ha látjuk hogy a földön semmi se változott
Úgy leltél te rám az éjben mint egy szóra mely jóvátehetetlen
Mint a csavargóra ki aludni az istállóba hevert le
Mint ebre amely nyakörvén másnak a nevét viseli
Mint egy régvolt emberre aki zajjal és dühhel telis-teli

 


 

Előzmény: mousot (27939)
mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27939

Louis Aragon

 

(Franciaország, Párizs, 1897. október 3.1982. december 24.) költő és regényíró, esszéista, kritikus, politikai aktivista, a kommunizmus szóvivője. Eredeti neve: Louis Andrieux. François la Colère írói álnév alatt is publikált.

 


 

Louis Aragon

A könnyek mind hasonlók

A szürke égen angyalok fajanszból
A szürke égen fojtott zokogás
Eszembe jut pár régi nap Mayence-ból
A Rajna mélyén sírt a villigyász

Sikátorok sötétjén néha néma
Szívében késsel hevert egy baka
És ránk tört az a szörnyű béke néha
Hiába dőlt a dombok mámora

Nyakaltam a cseresznyeszesz nedűjét
És lopva váltott esküink szavát
Templomok paloták ó gyönyörűség
Húszéves voltam S álom a világ

Mit tudtam én még kudarcról s bukásról
Hazád ha tiltott szerelem szegény
S már csak a hamis próféták szavából
Merít vígaszt a félhalott remény

Eszembe jut most pár tétova halk dal
Eszembe jutnak a krétajelek
Rájuk sütött a falakon a hajnal
S nem tudta senki mit jelentenek

Ki tudja hol kezdődik el az emlék
Ki tudja hol ér véget a jelen
Hol lényegül át románccá a nemrég
S hol lesz fakó papír a gyötrelem

A vesztesek kék tekintete félszeg
Mint ábrándjaim tetten ért gyerek
Váltott az őrség dobbantak a léptek
S a rajnai csönd meg-megremegett.

/Ford.: Rónay György/

mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27938

Lesznai Anna

Alkonyi szavak



1

Ó pompás, lusta nyári éj
Az ég kék serlege mi mély.
Belőle mély kortyot iszom
Mint régi gyermeki napon.
Keskeny hold kél hegyek megett,
Melyek mint félig elfeledt
Kamaszkori kalandos tervek
Lelkem határain hevernek.
Rájuk fél vágyak fénye hull
Félénken, ha a hold kigyúl.
Emlék ma minden énnekem
Tücsökszegte ösvényeken
A múltam futkos szerteszét
Burgonyabokrok, buja rét
Lombzizegés, ebugatás:
Mind megannyi látogatás
Gyermekkoromba elvezet.
Ó furcsa fájó élvezet
Halványan és mégis híven
Átélni azt, mi élezett
Tőrként hasította szívem
Tizenhatéves éjeken.

2

Simogató szelid a "volt."
Ma lágy a táj és halk a hold.
S kik ráncigáltak, mint zsineg
Az út, ösvény, patak, sinek
Ma ellapultan mind pihennek
Jóllakottan aludni mennek.
Énbennem is az ezer út,
Célt kereső álomtejút
Mind egy csóknyi tóba szakad.
Egy pohárnyi könnybe befér
Maroknyi mag, pohárnyi vér.
Az életszüret ennyit ér.
Ami több volt, hiába lett
Aszúszem hervadt törzsökön,
Mit a vincellér elfeledt.

3

Mégis hová lesz, ami nem lett?
Az úttalan út hova ér?
Hol terem a meddő gyökér?
Mikor a szívben sajtolt bortól
A sors kimért kupája csordul
A drága csepp, a drága vér,
Mely öröklét ölébe tér?

4

Csillagok az álmos égen
Füzér táncot járnak
Dalolják kis dalát
Eltévedt sugárnak:
Csepp, csepp, csepp, csepp, csodacsepp
Minden elmúlt élet
Angyalok játszó kezén
Gyöngyburokban éled.
Száz élet egy szálon
Egy én csodaszálán
Sorakozik sorra mind
Gyöngyfüzérbe válván.
Égi játék, földi vér
Varázsod rózsafüzér
Végtelenbe érik s ér
Mindig önmagába tér.
Szem szem után sorra éled
Minden álom életté lett
Teljesedett álom
Száz élet egy szálon...
Hát a sok szép füzért
Vajon merre rejtik
Soha el nem ejtik?
Mennyországi kertek táján
Egy-egy füzér Isten fáján
Barka csak, kit rejt az ág.
Minden apró én-virág
Isten ölében fakad
Tőle el sosem szakad.
Égi játék, sorsfüzér
Ki eltéved, hazatér...
Csillagok az álmos égen
Füzértáncot járnak.

 

Előzmény: mousot (27937)
mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27937

Lesznai Anna

 

(szül. Moscovitz Amália) (Alsókörtvélyes, 1885. január 3.New York, 1966. október 2. ) magyar író, grafikus, iparművész, a Nyolcak vendégtagja.

 

 

 

Lesznai Anna

Szavak paripája


Titkos zárra rejtve, sejtve
(Köd előtte, köd utána
Énelőttem is titok)
Bús zavarra szívem várán
(Lelakatolt bíbor mélyén
Kel ezer riadt szivárvány
Kelnek kóbor alakok),
Táltos ajkam rászorítom:
"Szűz szavak, szakadjatok."

Nem enyémek, nem vetésem
Nem én könnyem, nevetésem
Mellőlük én tévetegen
Hol boldogan, hol betegen
Lankadtan lemaradok.
Nem enyémek, nem vetésem:
De pihenni értök késem
Létre mégis őket vésem,
Szenvedésem éles késem:
Sebes sorsból sebzett résen
Kemény létre meleg vérrel
Szívemből patakzó érrel
Szűz szavak, szakadjatok.

Nem én sírtam piros napban
De keljetek, mert tavasz van
Rőt sugarak szintre szívnak
Orgonák oltárra hívnak
Szűz kelyhetek csordulásig
Mézzel teljesül dúlásig.
Fecskeszárnyak fenn hordoznak
Szóló szellők feloldoznak.
Engedelmes paripátok
Én reszketve várok rátok;
Lobogó, hivó sörényem
Inam is feszül serényen
Leszegem nyakam szerényen
Mert nem vagytok én erényem:
De rám szálló arany átok.
Tündér kezek megnyergelnek
Fagyal fehér vesszők vernek
Varázsútra úgy kergetnek:
Rajtam járó üzenetnek
Nem én kellek, ti kelletek
Szűz szavak, szakadjatok.

Jó magamat nem kímélem
Utatoknak porát élem.
Ha tévedek, ti találtok
Énekeltek, ha kiáltok.
Rohanásom megtéréstek
Vesztőhelyem dús éréstek
Sallangotok vad szemérem
Sarkantyútok vak szerelem:
Ha bágyadtok, ha kiálltok
Lágy szügyembe magam verem.
Kedvre edző táltos érem
Pereg rátok piros vérem.
Szűz szavak, szakadjatok!

Hanem mikor holdfényhóba
Tértek varázs várajtóba
Vágyatokat behajtóba
Hol tündértej édes föle
Füröszt s tündérlányok öle:
Belőlem ott, jaj mi lészen
Ki most állok útra készen
S általszelve ezer vészen
Ha ti tőlem játszva váltok
Ott majd kimerülten állok.
Állok térdig holdfényhóba
Reszketegen várajtóba
Árnyam merül hinártóba
S felhorkanok hébe-hóba.
Lágy szénába, szügyig jóba
Ki kerit ott istállóba
Kinek almán nyughatok?

Elballagok akkor búsan
Sántikálva járom utam
Gödör szélén leheverek
Ellepnek kis kéklő legyek
Két nagy szemem lecsukódik
Kemény inam megoldódik
Nem horkanok, nem nyerítek.
Rúgva rögágyat keritek
S ki ezer mértföldet mértem
Ezer földkéz nyúl fel értem,
Mégse leszen kár énértem!
Mégis az lesz, amit kértem,
Mégis értem jó miértem,
Mely alátok szegi vérem
Szűz szavak, vad lovasok.
Engem kóbor felleg ellett
Elpusztulok, ha betellek
De ha szóba, szívbe halok
Haláltól rejtők a dalok.
Rímek befoglaló vértem
Térő ütem öröklétem
Végtelenem mérték köre
Mély értékem képek öle.

Valamikor Éden táján
Hol fakadtam Élet fáján
Hamis néven szólítottak
Magamról leszakítottak.
De ha nevem megtalálom
Sok halálom csupa álom.
Hazatérő indulásul
Lelkemnek valódibb másul
Létre kelő Isteneknek
(Körükben testvér vagyok)
Én kellek, ha énekellek:
Szűz szavak, szakadjatok.

 


 

mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27936

Szép Ernő

KAPUZÁRÁS

 

A sárga hold már virraszt odafönt,

A sárga hold, az éjszakai portás,

És mint a köd leszáll, leszáll a csönd.

 

A házmester bezárja a kaput.

A ház kussol. Az ablak zörren olykor,

Ha egy kocsi az útcán tovafut.

 

Meglepve állnak a falak, sötéten.

A lámpát sorba oltja a lakó

S bezárkózik jól drága börtönében.

 

A csillagokra senki föl se néz,

Milyen lehet most bújt szerelmünk itten?

A száj kiszáradt és a kar nehéz.

 

A szögletekben munkál már a pók

S elnyúlva ágyukon vagy göndörödve

Sóhajtoznak, hortyognak a lakók.

 

A gond strázsál a néma udvaron,

Csepeg a vízvezeték, mintha rína,

Fönn felhők útaznak hallgatagon,

 

Alszik a ház homályosan, tunyán.

Egy baba felsír néha . . . s még motoszkál

Egy konyhában az árva szobalány.

 

Lomhán belékezd a tanyasi dalba,

Húzkodja ásítozva, széptelen,

Félhanggal, hogy a házmester ne hallja.

 


 

Szép Ernő

Köszöntelek mint napfényben hulló levél

 


Kényes nyögésed nem jut a fülemhez
Szemeden át a végtelenbe nézek
Hajaddal játszom s elfelejtem a neved

Csókos csalás, álom visszhangja hangom
Alakom a forgószél képzeménye
Hazám a köd, majd eltévedsz és sírni fogsz

Árnyék kezemből ujjaid kiesnek
Sikolthatsz, odaadlak a halálnak
Nem élek én, én meg se halhatok veled

Menj, mézes hőség, útonálló szépség
Mit kérsz? fejem némán azt inti: nem - nem
Nincsen szívem, szívem helyén a föld szorong

Az alkony ünnepélyén vérzem érted
A holdból egy sugárral simogatlak
S köszöntelek mint napfényben hulló levél.

 

Előzmény: mousot (27935)
mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27935

Szép Ernő

 

(Huszt, 1884. június 30.Budapest, 1953. október 2.) magyar költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő. Nevét ma egy drámaírói díj viseli.

 

 

Szép Ernő

ÁKOM-BÁKOM

 

Mit tudok annyit nézni a lombtalan fán,

Mikor a levelek már mind leszálltak,

Az őszi rajznak titkos értelme van tán,

Amit írnak az összevissza ágak.

Hogy fejtsem meg? Hogy értsem meg? Mit csináljak?

 

Mire való az eget is annyit nézni,

Figyelni felhők álomarcú népét?

Sohase tudtam emlékembe bevésni

Egyetlenegy felhőnek hő arcképét,

Kelnek, bomolnak, múlnak és az ég kék.

 

Mi van amott a hídon, micsoda szépség,

Mily bánat, mi köze hozzá szívemnek?

Oszlopok, ívek; bicikli, kocsi, népség,

Híd alatt néma hajók jönnek-mennek.

Milyen egyszerű és nyugtot nem enged.

 

Mit érzek, ha ott űlök az orfeumban

S a színpadon négerek énekelnek?

E mély hangokban micsoda messzi bú van,

Sötét újjaik a banjon mit vernek,

Sötét megbánást, vérengző szerelmet?

 

 

Szép Ernő

Szomorú fűz


Több fák mellett a mezőben
Egy szomorú fűz is éled,
Levelezik minden ága,
Oly friss zöld hogy még sárga.

Jaj de mégis szomorú fűz,
Gyenge lombjai lejönnek
Mint a bánat, mint a sóhaj,
Mint a földbe való óhaj.

Hiába a selyem kék ég,
Hiába ült egy rigó is
Tetejébe széjjelnézni,
Hintálgatni, fütyörészni

 

mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27934

Köszöntelek szeretettel - legyen szép estéd!

 

Előzmény: rezdülés (27932)
mousot Creative Commons License 2012.10.04 0 0 27933

Sok szeretettel köszöntelek Benneteket!

Szép estét kívánok Mindenkinek!

 

 

rezdülés Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27932

Endrődi Sándor: A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

 

 

 

                                  ( Jó éjszakát!)

 


rezdülés Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27931

 

 

 

Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy... A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni. A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról, mit érzel, amikor szeretsz. A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság - egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó, hogy érezni tudd, és kifejezd. A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre, fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra; ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül. A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte. A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad - így te magad lettél a szeretet.   Tatiosz Hioszi

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27930

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27929

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

amikor egy fiatal kőműves

felépíti az első házat,

méltán örülhet,

hogy eljutott odáig,

de ha évek múltával arra jár,

és nem látja meg a hibáit,

ha még mindig a sok közül is

a legszebb az maradt,

ha azóta nem fejlődött,

a világban járva

nem bővítette a tudását,

ha nem pirul kicsit miatta,

hogy az az ő keze munkája,

akkor valamit nagyon rosszul csinált,

ha azon a szinten megrekedt …

az embernek képessége a szeretet,

élete során belőle sok várat épített,

de ha az, amelyik épült utoljára,

nem olyan palota,

amelyik mellett

az első csak egy kis kunyhó,

amire akkor nagyon büszke volt,

akkor nem tanult az életből semmit,

ha csak az éveinek a száma növekedett,

s nem teljesedett ki a képessége a szeretetre.

 

2012. okt. 02.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27928

Bognár Barna

Szívből szívbe

 


"Minden féltett dolognál
jobban őrizd meg szívedet,
mert abból indul ki minden élet."

(Példabeszédek 4,23)


Minden szó, ami még kimondható,
most minden szó már mást jelent,
és szívből szívbe adni volna jó
szépet, nagyot és végtelent;
boldog mosolyt, mely mindent elárul.

Megérezni s elmondani végre,
hogy mi vagyunk - hogy én és te -
a világ, s ha felnézünk az égre,
minden ott van egy lépésre
s szemünk nem csak a felhőkig lát.

Szemünkkel szemekbe látni újra
s nem elfutni minden csoda
mellett, megállni és lelassulva
várni; s egy szó, egy kép hova
tűnik el, azt már érzi minden szív.

A szív tudja, a szív igazán lát,
tudja, milyen volt s mivé lett
az értelem, ki csak sejti a lét
igazát, mert minden élet
a szívből indul, s oda érkezik

 


 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27927

Ha feláldozzuk a boldogságot a biztonságért,

megkapjuk - de a boldogságunkkal fizetünk érte.

 

 

Richard Bach

 


 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27926

.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

hogy az ember a rosszat

sokszor úgy választja,

mint ahogyan

a mérgezett almát a mesében:

kedves mosollyal,

(hogy vigyor, nem tűnik fel)

nyújtják feléje jó szóval,

(a hazug szó ruhára nem különbözik)

belé harap,

miért is ne tenné,

és meg van mérgezve máris,

ha eléggé nem óvatos,

ha a külsőnek hisz,

szabadulni nagyon nehéz,

ha mélyebbre nem néz…

de úgy is van,

hogy tudja pontosan,

nincsen becsapás,

nincsen erőszak,

van választás,

lehetőség

kettő közül is,

nyúlhatna a jóért,

de a rossz valahogy

csábítóbbnak mutatkozik,

a mérgezett alma pirosabb,

mosolygósabb, mint az,

ami az egészségre válik:

s ezt az ember biztosan tudja,

már annyiszor hallotta,

a mesék is erről csivitelnek…

talán, mikor elindul

még a jó felé indul,

de a kirakat eltéríti,

s belőle jól lakva,

mikor már a gyomrát

végleg elrontotta:

az élet már csak ilyen,

ilyen mérgezett, azt hiszi,

meg nem tudja soha,

ha a jót választja

az egészsége is megmaradt volna,

s gazdagon nem lenne

a koldusnál is szegényebb.

 

2012. szept. 30.

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27925

Németh Károly

Szeretlek

 

 

Olyan hajlékony ez a szó,
s oly szelíd, türelmes,
mit öbölben ringózó hajó,
ha a kikötőbe szerelmes.

Zúghatnak messzi, vad viharok,
tombolhatnak hullám-telivérek,
elcsitulnak a szívszaggató jajok,
ha e szó lelkével hozzád érek.

Egy érintés csak az éjszakában,
s csókom máris zizegve rezdül,
örök titkom e szó: a halálban
is szeretlek, s egy életen keresztül.

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27924

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27923

Reviczky Gyula

Az akkor volt...

 

Az akkor volt... mondják sokan
S hozzá nagyot sohajtanak.
Az akkor volt... annyit jelent:
A mult örökre mult marad.

 

Az akkor volt... közömbösen
Az ifju ennyit mond csupán,
Az akkor volt, egy nyári est,
Mikor szerelmét megtudám.

 

Az akkor volt... mereng a lány...
Szerelme szép tündérkora,
Az akkor volt s a régi üdv
Többé nem újul meg soha.

 

Az akkor volt... sohajtozom,
Az esztendők hogy szállanak!
Az akkor volt... egyszer csupán!
S a mult örökre mult marad.

 


 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27922

Kányádi Sándor

Harmat a csillagon

 

 

Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.

A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.

Vergődtem, vergődöm magam is,
- megviseltek a hosszú századok -;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.

Ó, szép szavak barokkos balzsama, -
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.

Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.
Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.

S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tünt el, amint érkezett.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27921

Áprily Lajos

Az én csodám

Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.

Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.

Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.

Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.

Takarodnának gondok és romok,
menekülnének régi démonok.

Megölelném a kín-örvény felett
maga-mélyébe szédült lelkedet.

Csodatevésem sűrü delejét
pazarló kézzel önteném feléd.

S ha kelnél s néznél álmélkodva rám,
fejed a Nap felé fordítanám,

Fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe -
S én visszahullnék ember-életembe.

 

 

szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27920

Lázár Zsuzsanna

Sárga rózsák

 

A sárga rózsák oly gyorsan nyílnak el
most méz-arany bimbókat napfény ölel

holnapra már kifakult szirmokon
az őszi szél majd egykedvűn oson.

Emlékek tavába halványan peregnek
októberi széllel búsan keringőznek.

Csak illatuk marad, belengve az őszt
míg hervadt virágukon harmatcsepp időz.

 


szomorúfűz Creative Commons License 2012.10.03 0 0 27919

Jack 51

A bor s a rózsa

 

A bor s a rózsa csak nekünk terem
s nem annak, kinek szíve jégverem.
A kábának rejtély e kábulat,
de te megérted, barát jöjj velem

Jázminág terhétől ívvé hajol,
rózsának papjaként madár dalol,
virágszőnyegen lép fácánsereg,
és mindenhol pacsirták zengenek.

A szellő selymes, lég még langymeleg,
rózsákat mosdatnak a fellegek,
pacsirta nyíló bimbóval pöröl,
Igyunk, madarak, rózsák, emberek.

Nevet, mikor már a rózsára száll,
s megnyitja csőrét a csöpp csalogány.
Ki tudhatja, mit mond a kis madár,
a szirmok között mely már halovány.

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!