Nekem tavaj egész télen hangosan zúgtak .MIkor megkopogtatam őket enyhébb időbe és felemelték a zúgásukat egy pár másodpercre .Egyszer nem zúgtak semenyire és a kijáróba csomó elhulott volt.Hiába zörgetem őket semit nem halotam ,beis pánikoltam de csak a fülem lehetet bedugulva .a lényeg hogy volt vagy száz lehulva minden aljon de szerencsére csak a hideg okozta. Meg sajnos be juthatot még az egér vagy cickány mert viasztörmelék is volt meg a szélső keretet megrágta de a családoknak nem okoztak gondot.Nem gondoltam hogy új kaptáron 7 mm-es kijárón bemegy.Idén raktam egérácsot,szerintem nálad se lesz nagy probléma.
Megnéztem a kaptárakat, bizonyos szempontból eléggé egységes a látkép, legalábbis ami a kijárók előterét illeti. Tavasszal mind kapott 1-1 szállódeszkát (60-70 cm-es kifutópálya, egészen a talajig), egész évben, még télre is otthagytam. Jelenleg a kijárók előtti 2-3 cm-es távolságban minden kaptárnál száraz a deszkák vége, még akkor is, ha onnantól nedves a többi. Gondolom, a kiáramló meleg miatt.
Amiben eltér az egyik, hogy észrevehetően több méh hullik ki a családból. Nem tudom, sok-e, de két hete is kikapartam egy jó maréknyit, meg most is olyan 20-30-at, egyikük még mozgott is. Nem tűntek soványnak, szóval élelmük valószínűleg van, de halkan zúgott a nép bent. Leginkább azért tűnik szokatlannak, mert bár lehetőségük volna rá, mégsem hordják ki a lehullottakat. A többinél nincsenek hullák, sem benézve a kaptár alján, sem kinn a deszkán, és a hangjukat se hallottam (kopogtatással nem kísérleteztem, nem akartam zavarni őket, ha már egyszer ránézésre nincs szokatlan jel).
Ilyenkor, ennyi jel alapján mennyire hasznos vagy szükséges belenézni a kaptárba? Lehet-e egyébként bármit is tenni ilyenkor, vagy csak rontok a helyzeten, mert mondjuk ez a mennyiség csak az "öregek" hullása, én meg túlreagálom, és kiszellőztetek egy "természetesen" fogyatkozó családot?
Lehet kapni a LIDL-ben szúnyoghálónak árúsítják, feket tüll szerű anyag. (Ez méhészkalaphoz is jó) Mi ezzel is szűrtünk már, bár ennél picit sűrűbb az ideálisabb.
Kezdőként jártam meg a méh szőrével, egy idős méhésszel voltam jó ismeretségben akácra jártunk együtt a kezdő éveimben. Mivel az én eleve nem sok vegyesmézem elfogyott, egy vevőnek, az öregtől hoztam mézet. Pusztán szivességből, na ez a méz volt ilyen szőrös, láttam azt már amikor értementem de nem akartam megsérteni az öreget mert egyébként jól elvoltunk. Persze ez a vevő számomra végleg elveszett. Következő évben igaz tettem rá célzást lett is egy kis sértődés belőlle, bár még szűrű anyagot is adtam. Akkoriban még betudtam szerezni, az üzemből mert nagytételben használták. Utánna az öregék is szűrték a mézüket :)
Tudom, hogy nem vagy kötekedő fajta, nem is vettem annak, amit írtál. Amint írtam is, lépésenként haladok, ami számomra azt jelenti, hogy igyekszem folyamatosan jobb "terméket" létrehozni. Ha ehhez szükség lesz a szűrőre, akkor azt sem tartom ördögtől valónak, de egyelőre nem kellett (meg amikor használtam, akkor sem volt még meg a "technikája", hogy hogyan lenne a legjobb - a tavalyi a kezdőévem volt, tanulás, első osztály, vagy inkább óvoda, nagy csoport).
Az év első pergetése során még teljesen ülepítős módszerrel igyekeztem "időt nyerni", és többé-kevésbé sikerült is megoldani, még alsócsapos tartályom sem volt. Ez repceméz (vagy olyasmi) lett végül, de nem másnapra szilárdult meg, hanem olyan 1 hét múlva állt bele az üvegbe. Jórészt nem is adtam el, maradt "itthoninak".
Akácra már beszereztem egy alsócsapost, és onnan kezdve abból üvegeztem (ha kiüvegeztem egy tartálynyit, kb. 30 üveggel, akkor feltöltöttem a másik hordóból, és másnap folytattam), mert ránézésre teljesen megfelelően felúszott az esetleges viasz- és egyéb maradvány a méz tetejére. Csak napraforgó után (aranyvesszőnél?), idény végén alkalmaztam egy kölcsönkapott szűrőt, de az egy négyzet alakú, mikronszűrős valami volt (rámás, ahogy írod), ami a kerek hordóra rakva nem tűnt ideálisnak, és ránézésre nem is lett tisztább az így szűrt méz, mint az ülepítéses gyakorlatomnál. Ettől függetlenül nem vetem el a szűrőket, csak nyugtáztam, hogy amit eddig próbáltam (az ülepítés), az emiatt volt jó - vagy épp nem jó (a rámás).
Egyébként az általam használt rendszer (Egységes fészek + 1/2NB méztér, rakodókaptár), anyaráccsal, a jelek szerint az általad írt hátrányokat ha nem is küszöböli ki, de csökkentette. Az anyarács miatt a mézbe nem kerül fiasítás, álca, vagy bábing, a méhek szőre sem jellemző, mivel egyrészt a méztérben eleve hizlaltam kicsit a kereteket (fészekben 10 keret, méztérben 9), azaz több helyük volt forgolódni, másrészt a fedelezett viasz mennyisége is kevesebb lett.
Jam Clerk az "ülepítéses" méz tisztítási gyakorlat régen bevett szokás volt. Van még akki ma is így jár el, az az enem szűri pergetéskor a mézét. Ez még talán elmegy, ha csak leadásra szánja. De a közvetlen értékesítéskor ez már problémát okozhat. A régebbi hozzászólásaimból "kempingez" néven talán már annyira ismerhetsz hogy nem kötekedésként írom, vagy kételkednék hogy valóban letisztult az így letöltött mézed. Hanem arról van szó, hogy ez a tisztulási folyamat nem minden esetben tud létrejönni. Ez függ a kristályosodás, és a belekerült "szennyeződéstől". Természetesen, ha anyarácsos mézeltetést alaklmazunk, kevesebb nem odavaló dolog kerül a mézbe. Vidékünkön főleg amikor én kezdtem, majd (20 éve) még fekvőkaptáras méhészkedés volt 99%-ban elterjedve. Bár ez nem zárja ki az anyarács alkalmazhatóságát, de inkább az anya korlátozása nélküli mézeltetés dívott.
De kaptár és mézeltetéstől függetlenül is, a gyorsan kristályosodó repceméz esetén esély nincs hogy feltisztuljon. A pergetés másnapjára már megszilárdul a méz.
Nagyon egyszerű eszközzel is lehet szűrni, megfelelő függöny, tüll, vagy akár milyen hasonló anyag jó, van akki nejlonharisnyával szűr. Egyszerűen rá kell kötözni a hordó szájára, úgy hogy tölcsérszerű bemélyedése legyen, amibe minimum egy vedernyi méz belefér. Az szűrőanyagott mi szigetelőszalag töbszörös körbehúzásával rögzítjük. A készen kapható keretes, rámás szűrők nem feltétlen alkalmasak a gyakorlatban mert ha nem tökéletesen illeszkedik az edény szájára, a méhek belemásznak a mézbe.
A régiek azt tartották hogy ami könnyű feljön, ami nehéz leülepszik. Ami igaz is, de mi van a méhek szőrével, és azzal aminek a fajsúlya közel egyezik a mézével? Az már szépen a mézben marad. A hordó falára is rátapadnak dolgok ( kipergetet álcák) amik bomlanak bele a mézbe.
Szóval, rengeteg kényelmetlenségtől szabadul meg az ember a szűrő használatával.
"Hétvégi méhèsz" lévén,szombaton pörgettem,vasárnap üvegeztem,kizárólag nyáron.Őszre hagytam az üveggel teli polcban való gyönyörködést-elégedettséget,télre meg már nem maradt mézem :) Amit te írtál,számomra majd csak 50-100 kaptárral beljebb lesz időszerű :)
Ahhoz, hogy feljöjjön a viasz a tetejére a méznek több nap kell, akkor ha előtte fel lett melegítve és teljesen viszkózussá vált. Magyarán télen csak fűtött helység,vagy termosztáttal vezérelt fűthető tartály jöhet szóba. Ha otthon kerül üvegezésre a méz, célszerű már pergetésnél szűrni a mézet egy finomszemcsés zsákszűrővel. Így legfeljebb a kristályosodással lehet küzdeni, de az nem hiba, hanem természetes tulajdonsága a méznek.
Ahogy írtam, én "úgy üvegeztem, hogy a mézet egy alulcsapos tartályba tettem, egy napot állni hagytam, hogy a viasz feljöjjön a tetejére."
Ebből még nem feltétlenül következne, hogy az üvegezéskor is van még viasz a mézben (hiszen a csap nyitása előtt le is szedheti az ember a tetejéről), de nálam a gyakorlatban mégis így történt. Amíg tisztán csordult az üvegbe, addig engedtem "nyersen", a végét pedig összeöntöttem, félretettem ülepedni, és az innen származó méz lett az "itthoni". Semmi probléma nem volt a vevők részéről így sem, sőt... tűkön ülve várják a májusi újabb adagot /én is :) /. Viasz nem volt az üvegekben, vagy csak minimális. Azt tudom, hogy amikor egy ízben kaptam kölcsön egy szűrőt, azzal kínszenvedés volt az üvegezés.
Persze ebben a szűrő nélküli gyakorlatban benne van az is, hogy kis mennyiségem volt, ez még elment a tavalyi pörgetéseknél, idén lehet, hogy másként fogom csinálni. Továbbra is lépésenként haladok.
Az akác hordásakor nem jellemző hogy bármit is hordjanak hozzá, főleg ideális körülmények esetén. A hiba inkább abból ered hogy a méhész nem végez tisztító pergetést, így a repcével keveredik, fekvőkaptár esetén. Illetve rakodónál megszállítja a mézet, a hirtelen leállt hordás miatt, és othon, vagy más méhlegelőn pergeti ki. Így gyalogakác, vagy ezüstfűz nektárját hordhatják rá a méhek.
Ha úgy vesszük, akkor "minden méz vegyes", hisz ha egy 100 hektáros akácerdő közepén van a méhészet, akkor is van az erdő alján pár vadvirág, aminek a nektárja belekerül. Mint "műkedvelő" gondolom van valami szabvány (miért pont erre ne lenne) ami meghatározza, hány százalék után lehet fajtaméznek nevezni egy mézet...
Létezik kinai akácméz? Mert van egy fémhordóm amin az van hogy china/ acacia honey és lengyelül is sszerintem ezt keverik a magyar akácal,2015 ös dátum van rajta
Azért pergetem a kölyökcsaládoktól mert a napraforgó nem a legjobb telelőélelem és a keretekben egyenletesen legyen a telelő élelem mert valamelyik keret tele volt mézel valamelyik meg üres volt,
meg persze nekem is kel valami de rendesen feleteteem őket ,egyenlőre mind a 9 él.
Mondjuk abban az esetben megértem a pörgetést, ha nyár végén már csak kizárólag a napraforgó maradt a lépjeikben, és nem azon akarsz teleltetni - viszont akkor meg adja magát, hogy a kristálycukros etetés a napraforgóig már elfogyott, tehát megint csak nem az lehet. Ettől függetlenül sem hiszem, hogy a kristálycukros etetés utórezgése lenne az a kristályosodás. A 2014-es napraforgóban én is láttam ilyesmit (fehérebb részek, mint a "telér" a bányászatnál), de úgy tudom, az is csak a nem egyenletesen eloszló cukorfajták gyorsabb vagy lassabb kristályosodása miatt van.
Hát ha te minden egyes kirepülő méh esetében odaállsz a kijáróhoz, és beszélsz a kicsiny fejével, hogy "márpedig most kizárólag az akác (selyemfű, napraforgó, időszak és méhlegelő alapján, tetszés szerint behelyettesítendő) virágzik, és SEMMI MÁS, érted-é, ha másféle virágról mersz nektárt hozni, én kitekerem az anyád nyakát, nem viccelek, értötted-é?", ÉS/VAGY minden egyes méhész homogenizál és hőkezel és a többi, akkor esetleg lehet szó arról, hogy a kipörgetett méz cukor-aránya kiszámítható és egyenletes lesz... de amíg ezek a bohó jószágok arra mennek, amerre jónak látják, addig szerintem a kistermelői, homogenizálatlan mézek esetében ilyen érthetetlen kristályosodási esetek továbbra is elő fognak fordulni :)
Üdv.Az én napraforgómézem meg elég gyorsan megkristályosodot és kristálycukor szerű gombócok voltak a vödörben most ez azért lehetet mert bele volt pergetve olyan kölyökcsaládtól a méz is ami még etetve is volt a nyáron persze saját részre.Most az cukor lehet vagy sem mert elvileg a kristálycukros méz nem kristályosodik?
Inkább az utolsók, bár ez nem ilyen általános érvényű. A másik lehetséges magyarázat, hogy "marketing indokok" állnak a háttérben. Ha az emberek tudják, hogy "a méz folyékony, ami nem folyik, az biztos cukros", akkor a méhész hajlamosabb lehet először a folyékonyos üvegeket "kiszórni", és a végére maradnak azok, amelyek nem " szokványosak." Az én napraforgómnál is a végére maradt a folyós széria, mert ennél pont fordítva van: amelyik napraforgóméz 2 hónap után nem áll be, az gyanús azoknak, akik ismerik ezt a fajtát és a viselkedését, ÉN hiába tudom, hogy egyszerre pörgettem mindet :)
Tudtommal a kristályosodás a mézben lévő szőlőcukor-gyümölcscukor aránya szabja meg. Én úgy üvegeztem, hogy a mézet egy alulcsapos tartályba tettem, egy napot állni hagytam, hogy a viasz feljöjjön a tetejére. Arra tippelek, hogy mivel nem "homogenizáltam", így a cukrok nem egyenletesen oszlanak el. Valószínűleg nem igaz, mert hát a két cukorfajta " súlyra" tán ugyanaz, miért válna el a kettő, de majd mások mondanak mást :)
