"Ha meg kéne határozni a szeretetet, az egyetlen szó, amely méltóképpen kifejezné mindazt, ami benne foglaltatik, - az élet lenne. A szeretet maga az élet a maga teljességében. Ha elmulasztod a szeretetet, elmulasztod az életet. Ne tedd!"
"Nem muszáj levetkőznünk minden félelmet ahhoz, hogy készen álljunk a szeretet megtapasztalására. Fel is karolhatjuk a félelmeinket, hogy magunkkal vigyük őket a szeretetbe, hiszen mihelyt belépünk a szeretet kapuján, a félelem lelepleződik puszta káprázatként, s csak a színtiszta szeretet marad."
Esténkint - régi keresztény szokás volt - Számot vetek a lelkiismerettel: Mit tettél ember, mit vétettél ember? És mit nem tettél ember, most felelj?
Csordultig mindig a szív, e nagy kehely. Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman És álmosan, mert minden áldott reggel A régi vágy von: kelni napkelettel.
Azután mentél, mert az élet: menni, Egy célhoz menni, célnál sohse lenni.
És mit vétettél ember? Ember voltál S embernek lenni: siralmas való már És dicsőséges. Mint a csillag csillag S a rög csak rög, az ember is csak ember. Aludj hát szépen s kelj fel napkelettel, Amíg az élet mégis tűrhető, Míg ébredésre kedv van és erő. S ha csókokat nem is csókolhat ajkad, De új igét még mondhat és ha lankadt Szegény karod az ölelésre, lelked Ölelni tud jövőt, világot, embert.
Szó sincs itt semmiféle gyászról az ősz teljes iparkodással ténykedik: szervezi a kerti brancsot a kezdőket kitanítja a haladókat emlékezteti s fokozatosan adagolja a kopárságot hideget olykor a gürcölésbe csöpp játékot is kever: például ökörnyálat úsztat szusszanó sündisznóval zörgeti végig az avart s a gyöngyvirág-tövön piros bogyót fakaszt
De persze többnyire mégiscsak dolgozik hogy meglegyen aminek meg kell lennie: az ál-halál a visszatartott lélegzet a tág-üres terek a hasznos türelem mikor majd agresszíven és hatalmasan a zúzos talpú tél megérkezik.
Szökik már a fény. Lám: a szótlan, magos tetőkön szalad, száll, s a józan tetők kigyúlnak, lobognak. Szelíd máglya most a város, mely ott ég a hegy-láb előtt, a tál-völgy ölében. - Tovább száll a fény, fogas dunna-felhők ezüstjén lebeg - finom pír az arcon. Tovább száll a fény, a mély ég szinén még kicsit tetszeleg, s tovább száll megint, és a mély elnyeli. - A tárgyak homályos szivéből kilép a fátylas sötétség. Siet, s meglepi a földet; csomókban lapul szerteszét, csorog mint a víz és pocsétákban áll a bokrok tövében, - s a jég-arcu hold elindul hűs útján, fehér, nagy madár, elindul hűs útján a vak fák alól.
Lángok kórusa után éles-hegyes-tüzes nyelvek egyértelműsége után boldog elfogultságok után kétszer-kettő-négy-hit és -okozatiság után kerek és hiánytalan rend után tudom után így után bizonyos után bal-jobb bal-jobb bal-jobb után én után én után én után -
Léptek szélrózsa-tétovasága léptek nem-ismétlődő mérete zavaros ritmikája kétkedés füstös-kúszó meglobbanások riadó villanások ki tudja ignoro sejtelmem sincs talán-talán én te mi ők ő mi ti én
A teljesség ezzel teljesedik be az emberség ezzel emberesül meg a metszett szavakat a motyogók élesítik az öregség héja magja szára is a gyümölcsé az alkony is a nappalé.
Árnyas folyók, völgyek vak odva S erdők, ködökben gomolyogva... Alakjuk elvész: ellepik Szünetlen omló könnyeik. Az éjben rém-holdak sora Fogy és nő, nem pihen soha - Pillanatonkint megcserélve Égi helyüket, itt vagy ott: Fakó arcuk lehelletére Hamvadoznak a csillagok. S amint feléhez ér az éj, A legsötétebb leplü hold (Amely különb a többinél És versenyük győztesse volt) Meglibben, lejjebb szállva egyre, Míg súlypontja egy szörnyű hegyre, Egy óriás oromra ér, Ott roppant kőlapját fehér Fátyolként bontja szét a tájon, Kastélyokon, tanyán, lapályon, Mindenfelé az idegen Pagonyokon s a vizeken, S hol álom ül S szellem röpül, Befonja fénye Szövevénye - S aludna minden: csoda-mély Mindenben ez a szenvedély! S hajnalban ha kél e táj, Holdas fátyla égre száll, Száll a széllel, mintha szállna Albatroszok sárga szárnya... Már a tájnak az a hold Nem kell arra, ami volt. Tudniillik: furcsa sátor Volt e fátyol. De most záporként bomol Atomokra e gomoly, S ebből ama földi lepkék, Kik a menny-eget keresték És a földre szállnak ismét, (Fáj nekik a nyugalom!) Ebből hoztak valamicskét Fürge-fínom szárnyukon.
(1809. január 19. – 1849. október 7.) amerikaiköltő, novellista, szerkesztő és kritikus volt, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is. Ezen kívül a korban újnak számító sci-fi területén is alkotott. Az első közismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni; emiatt szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött.
E.A.Poe
DAL
Menyegződ napján láttalak, Láttam bús arcod bús tüzét, Pedig a boldog ég alatt Minden szerelmes volt beléd.
Futó fény lobbant szemeden, S akármi volt is az a fény, Nem látott szebbet sohasem Borús szemem e földtekén.
Lányos szemérem volt talán Arcod parázsa, meglehet, De tőle forróbb lett a láng, Forróbban marta szívemet,
Mert nászod napján láttalak, S láttam bús arcod bús tüzét - Pedig a boldog ég alatt Minden szerelmes volt beléd.
Kardos László
*
E.A.Poe
ESTI CSILLAG
A nyár delelőn járt, Az éj fele volt: Csillag köre ködlőn Tört át, hol a hold Fagyban ragyogott és Planéta-rabok Közt járta a mennyet - Holdfény a habot. Néztem, hogy oly Hideg mosoly: Oly dermesztő hideg; Mint felhő-fürt- Palást röpült, S már téged néztelek, Est Csillaga, Kinek sugara Dicső s mind kedvesebb: Boldog vagyok, Hogy ott ragyog Az éji égkupolán, S e messzi tűz A lenti hűs Fénynél különb csodám.
A szerelem szentháromság: test, szellem, lélek. Hol van ma igazában? A fiatalok a testtel kezdik - általában. Így nehéz elérni a lelket. Na, azt még úgy-ahogy. De a szellemet? A teljes nagy szerelmek hol vannak ma? Lehet, mindig is ritkán voltak. Voltak?
*
Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.
A szerelmes emberről köztudomású, hogy vak. Súlyosabb esetekben hülye is. Szinte csodálatos, hogy ennek az állapotnak kutatására és gyógyítására még nem gondolt az orvostudomány.
*
Nem csupa bosszúság a földi lét, jó és rossz, fény és árny váltakozik benne, tán ettől olyan szórakoztató, sőt, izgalmas.
>
Mindig is azt vallottam, hogy életkorunkból sem letagadni, sem ahhoz hozzáadni nem okos dolog. Ne üljünk fel annak a csalfa szólásmondásnak, mely szerint ki-ki annyi éves, amennyinek látszik, nem igaz továbbá az sem, hogy mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát, hamis az a tétel is, miszerint "nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal" (hajdani sláger), szent igaz ellenben, hogy mindenki annyi éves, amennyi a személyi igazolványába bele van írva.
Felszállt a felszállókkal. Leszállt a leszállókkal. Jegyet váltott. Vagy éppen potyázott. Kinézett az ablakon. És ha egy rozsdás lavórt látott egy üres telken, az volt a boldogság.
Az álom édes lepkéje a szemedre repítsen el csodaszép világba ahol mindenki boldog, ahol te is boldog vagy Reggel pedig nyisd ki a szemed s, ezt a boldogságot őrizd meg egész napra! Szép estét szép álmokat Neked
