Alföldi Kéktúra Nagy-Korpás-hegy erdeje – Kántorjánosi határa 2016. szeptember 23.
Este egy vadász jött ki egy környékbeli magaslesre és egész éjszaka durrogtatott. Ahogy hallgattam, egyetlen tiszta lövése sem volt, mindig ráduplázott, sőt néha hármat is lőtt egymás után. Mindenesetre elhatároztam, hogy csak jóval napkelte után fogok útnak indulni! De már ötkor ébren voltam, ezért aztán jól elnyújtva a reggeli készülődést csak hét után pár perccel kaptam a hátamra a motyót és indultam tovább az utamra. Ekkora már a vadász is megunta a mókát és abbahagyta a lövöldözést. Teljesen eseménytelen volt az utam, jól járható homokos keréknyomokon haladtam, a jelzettség is megfelelőnek tűnt, bár időnként meglehetősen furcsa jelzések is feltűntek a fákon. Egyre szélesebb és kijártabb utakon haladva végül fél tíz felé értem el Nyírbátor déli határát, aztán a központ felé ballagva megálltam az első sörözőnél egy Borsodira és stemplizésre. A Hunyadi utcában lévő Borostán presszóban mindkettőt megkaptam (itt természetesen céges bélyegzővel stempliztettem a füzetbe), aztán továbbindultam a városközpont felé.
Kora reggel a Kis-Piricse erdejében
Ez talán egy tanösvény jelzése lehet?
És ez? Itt talán csak a jelzésalap készült el?
Ezernyi birka által kitaposott homokos út.
Megálltam a Szabadság tér sarkán lévő Coop áruháznál is, feltöltöttem a vízkészletem és vettem friss kenyeret is. A kéktúra meglehetősen zegzugosan vág át Nyírbátoron, hogy megmutasson minden fontosabb nevezetességet a túrázóknak, így aztán elhaladtam a Szabadság téren a tornyos Városháza és a mellette álló Kulturális Központ előtt, aztán pár perc sétával értem ki a minorita templomhoz és monostorhoz a tópartra. Készítettem pár képet a Báthori István alapította templomról, félig körbesétálva a tavacskát megnéztem a Sárkány nevű installációt, aztán a kicsi utcácskákon indultam tovább a jelzéseket követve a református templom felé. Ott is megálltam pár percre, lemálháztam egy padnál és kívülről-belülről alaposan megnéztem a szintén Báthori István által építtetett gótikus templomot és különálló fa haranglábat.
Nyírbátor - Városháza
A Kulturális központ épülete a Városháza mellett
A minorita templom
Báthori István szobra a templom és monostor mellett
A Sárkány
A református templom és a mellette álló fa harangláb
A minorita templom belseje
A minorita templom orgonája
Innen a nemrégiben újjáépített várkastély felé indultam tovább (ehhez már pár lépést le kellett térni az AK útvonaláról), aztán mivel már fél tizenkettő felé járt az idő, visszasétáltam a Báthori utcán a Szabadság térre, mert ott láttam korábban egy olcsónak tűnő önkiszolgáló éttermet. Betértem hát a kis ételbárba és jutányos összegért degeszre ettem magam, de annyira, hogy még felállni sem volt kedvem az asztalomtól! Azért dél felé csak erőt vettem eredendő lustaságomon, újra a hátamra kaptam a cókmókot és visszabattyogtam a kéktúra útvonalára. A széles Édesanyák útjának járdáján korzóztam el a vasúti átjáróig, innen aztán ezen a széles úton indultam tovább.
Csak percek után tűnt fel a kék jelzések hiánya, fejcsóválva visszafordultam, visszagyalogoltam a sorompóig, aztán rátértem a keskenyebb Derzsi utcára. Mivel tudtam, hogy messzi vagyok még Nyírderzstől, és kell az energia, ezért még megálltam a Retró sörözőnél egy Borsodira (az ételbárban csak alkoholmentes italokat tartottak amúgy is), aztán már tényleg összekaptam magam. Elhaladtam a városszéli, vadiújnak tűnő ipari park mellett, aztán egyetlen hosszú menettel átgyalogoltam Nyírderzsre. A táv nagy részét egy homokos erdei úton tettem meg.
Az újjáépített Báthori-várkastély
A Retró söröző után vettem búcsút Nyírbátortól
Csak az utolsó kilométerre tértem rá a faluba vivő országútra, és ballagtam be rajta a faluközpontba. Az egyre jobban kimelegedő időben felüdítő oázisnak tűnt az út mellett álló Hangulat büfé, éltem is a lehetőséggel, és eloldalazva a kerítésnek támaszkodó kitömött és rendőrruhába öltöztetett szalmabábú mellett beléptem az ivóba. Persze a kocsma kéktúra pecsételőhely is, tehát hivatalból ittam meg itt is egy Borsodit, hiszen sokéves tapasztalatból tudom, fogyasztás nélkül nem illik semmit sem kérni, még a pecsétet sem! Bár most, hogy elterjedtek a kocsmákban, presszókban a falra szerelt kéktúrabélyegzős dobozok, lehet, hogy felülvizsgálom ezt a régi, és talán idejétmúlt álláspontomat!
Tudtam, hogy innen, Nyírderzsről az országúton kell átballagnom Kántorjánosiba, eléggé meglepődtem hát, amikor a büféből továbbindulva egy balra induló mellékutca mindkét sarkán elhelyezett villanyoszlopokra szabályos kapujelzések voltak felfestve! Tanácstalanul megálltam, megnéztem a GPS-t is, de az azt mutatta, maradjak a főutcán. Vacillálva tértem le a mellékutcára és tanácstalanul tettem meg rajta pár lépést, kerestem a következő jelzéseket a fákon, villanyoszlopokon és csak arra figyeltem fel, hogy egy kerékpárját toló gazda, aki megállt a sarkon lévő ház mellett, rám köszönt. Rövid monológba kezdett, hogy nem érti, miért tér le az utóbbi időben több túrázó is a mellékutcába, amikor a „kék út” kinn megy a Kántorjánosi úton! Pár szót motyogtam a kapujelzésekről, megköszöntem az infót, aztán visszatalpaltam a főutcára. Ezen hagytam el a falut.
Homokos erdei úton Nyírderzs felé
Nyírderzs - Görög katolikus templom
Hát nem úgy néz ki, mint egy kapujelzés? Mégsem kell betérni a mellékutcába.
Az aszfaltozás a faluvégen sem ért véget, egy keskeny aszfaltúton kutyagoltam át a szomszédos Kántorjánosiba. Ez a falu nem pecsételőhely, de jólesett volna itt is egy serital, ezért aztán járt a szemem jobbra-balra, mint a jojó, de nem láttam egyetlen presszót vagy kocsmát sem a központig vezető utamon. Végül a Privát Élelmiszerbolt előtt lebzselő és kezeikben felbontott konzervsöröket szorongató helyi lakosokat interjúvoltam meg ebben a témában, ők közölték velem, hogy kocsma nincs a faluban, de a boltban jutányos áron adnak dobozos seritalokat.
Betértem hát az üzletbe, de Borsodijuk és Sopronijuk nem lévén kénytelen voltam valami nóném vacakot megvenni. Olcsó volt, ennek megfelelően a minősége is kívánnivalókat hagyott maga után, de mint kiderült, a társaság a bolt előtt osztályon felüli volt! Tudták, hogy elterelték az AK-t a falu északi vége után, még arra is tippeket adtak, hogy tudok egy viszonylag dzsindzsás szakaszt kikerülni. Természetesen bólogatva végighallgattam őket, aztán továbbindultam a jelzéseket követve.
Úton Kántorjánosiba
Kántorjánosi - Görög katolikus templomocska, mellette harangláb és plékrisztus
Kántorjánosi - Református templom
A terelés amiatt történt, mert a falut elhagyó földutat – ahol a kéktúra is haladt – kettévágta a nemrég épült M3-as autópálya, ezért kicsit arrébb tették az útvonalat, hogy a Vajára menő aszfaltút hídján keresztezze az autópályát. Ahogy a földúton elhagytam a községet, az egyre kevésbé kijárt lett, ami nem is csoda, hiszen zsákutca lett belőle. Az autópálya előtt pár száz lépéssel már csak alig járt füves keréknyomokon battyogtam, aztán egy ponton jobbra térítettek a jelzések, hogy a mezők szélén átvezessenek a pár száz lépésnyire lévő aszfaltútig. Itt találtam meg a sátorhelyet egy akácos szélén, abszolút nyugodt környezetben. Ekkor még gyerek volt az idő, háromnegyed öt felé járt csupán, de eldöntöttem, mégsem akarok már szombat késő délután Kisvárdára érni, ezért a tegnapinál rövidebbre szabom ezt a túranapot és a következőt is. Így aztán sátrat vertem itt és zenét hallgatva a mobilomon egy jót lazultam a késő délutánban. A GPS szerint ezen a napon 25,4 km-t tettem meg, mindössze 52 m szintemelkedéssel.
Sátorozás Kántorjánosi határában. Szokásommal ellentétben itt nyugat felé néz a sátor bejárata, de nem számítottam szélre, így viszont bejött a fény a sátorba.
Eddig 2 Fw 190-es lezuhanási helyén voltam. Mindkettő a Vértesben van. Az egyiket a Tálosi Zoli is jól ismeri, néhány éve ő is járt ott. Azóta a helyszinen 2x voltunk. Sajnos a motort elvitték a Méhbe, de maradványok még akadnak a helyszínen. Ez Csákvár mellett van. A másik a Kápolnapusztai gép, amit részben már feltártunk. Aztán van még egy fw 190-es aminek a motorját A Punka Gyuri talált meg jó 10 éve. Talán még több. Ez kecelen kallódik. És az utolsó ami a Zalában van, de az elmúlt 60 évben csak a farokfutót tudták kiszedni. Rajzaim is vannak, ha érdekel üzenj !
Amiről szó van, Focke-Wulf 190, német II. világháborús vadászgép. Rákérdeztem a két vértesire, de az Istennek nem kapok választ. Tud valaki róluk, ha nem publikus, privátban?
Pont ezt taglaljuk a fészbúkon, szerencsére sokan tisztában vannak vele (még súriak is), hogy olyan szempontok döntenek, mint a "kinek van több ismerőse" és az olyan tények, hogy Súr és pl. Mogyoróska netes hozzáférést nem érdemes összehasonlítani.
A 2009-es erdőtörvény. A 91.§-tól taglalja az erdőlátogatást. Magánerdőt látogatók elől nem lehet bekeríteni, legfeljebb vadak elől. Továbbá éjjel-nappali állandó vadászat tábla sincs (jogszerűen), csak, ha vadaskertet létesít, az mérettől függően néhány tízmillió évente az államnak. A Vadászkamaránál meg lehet tudni, hol van ilyen, ha valaki túlmegy a hatáskörén, itt lehet szólni, vagy az illetékes vadásztársaságnál. Én legalábbis ott szoktam.meg az erdészet területi igazgatóságán. Elég jó hatása van.
Hát amíg nem tudod, hogy ki lőtte és miért, addig ez csak egy szimpla általánosítás. Arrafelé nem sok magán vadászterület van, azok ott Verga és Vadex földek.
Egy ilyen magán vadászterületről származhatott az a már fej nélküli szarvas, amit Királyszállás után láttunk nem sokkal egy furgon platóján délután 4 előtt pár perccel. Mostanában divatos szó lett az urizálás..abszolút helytállónak vélem ezekre az esetekre is...
Én Tés felől mentem/jöttem, akkor láttam belőle rendesen. Akkoriban lett magánterület, friss, ropogós táblák voltak. Nekem meg a Szent GPS csakazértis keresztül jelezte az utat, úgyhogy simán átmentem...
Két jelzésmaradvánnyal találkoztam, egyik egy sziklán volt, másik egy nyóc méteres kerületű fán, és csak nagyon közelről volt felfedezhető, de én ezeket a fákat egyesével körbe szoktam nézni ilyenkor. :-)
mászógép, igen, ez az a tábla, volt belőle több is.
Régen a KDP is felment majdnem a Mórocz-tetőre, sőt ha jól tudom, akkor az Öreg-Futóné, mint ellenőrző pont szerepelt (a torony száma kellett, bár nem lehetett felmenni, maradt a fénykép).
3-4 éve még megkockáztattam a Mórocs-tetőt, bár ki voltak téve a figyelmeztető táblák, aztán tavaly már nem jártam sikerrel.
Egyébként ez egy érdekes terület lehet, a piros négyzet mentén volt kitéve több tábla is fix tartóoszlopokra valami olyasmi felirattal hogy "magán vadász terület, állandó vadászat folyik, belépni tilos és életveszélyes."
Szerintem itt az "erősebb kutya..." elv lehet érvényben...
Egyébként még a múlt héten megnéztem az ide vonatkozó honvédségi eseménynaptárt és hétvégék kivételével valami mindig van októberben a Bakonyi lőtereken, tehát azért figyelek! :-)
Meg is jegyezném dicséretképpen hogy ez tényleg egy nagyon jó dolog ha az ilyen és ehhez hasonló felhívások megjelennek a turista oldalakon is, akár az MTSz honlapján, mert így biztosabban elér a célközönséghez és könnyebben elkerülhetőek a konfliktushelyzetek.
Ennek alapján döntöttem a 9.-e, vasárnap mellett, pedig a héten hétköznap is ráérnék (szabadság)
Attól, hogy magánerdő, még vonatkozik rá az erdőtörvény.
Persze ideiglenesen lehet korlátozni az erdő látogatását, de sajnos ennek a kultúrája még nem alakult ki, és nagyon szélsőséges esetek tapasztalhatóak.
Azért csak óvatosan kolléga a környéken, mert már 2014-ben napirenden volt a téma több fórumon, a KDP-vel kapcsolatban. Az Öreg-Futóné és a Mórocz-tető környékén vadászati magánterületek vannak és vadásznak is rendszeresen. Engem már, finoman szólva tanácsoltak el a környékről, pont egy éve. Nincs minden magánerdő bekerítve, de figyelmeztető(riogató) táblák azok vannak dögivel.
A Morócz-tető szintén jó hely. Mivel a jelenlegi szabályozás miatt úgy van, hogy jelzett gyalogos turistaúton nem, de erdészeti feltárón lehet kerékpározni, így az Öreg-Futóné és a Morócz is kedvelt és rendszeresen látogatott helye a környékbeli kerékpáros tzimbokáknak. :)
Igazából csak gondolataim vannak, konkrétan nem tudom. Csupán 1963-ig élt ez az útvonal.
Nem hiszem hogy természetvédelmi okokból tereltek akkoriban, mert a KDP egészen az utóbbi évekig többnyire a régi kék útvonalán futott és részben még ma is, csupán az Öreg-Futónéról hozták le.
Szerintem egyszerűen túl nagy kerülő volt a fő csapásiránytól.
Ezután a világoskékkel jelzett útvonal következett 1979-ig, na ezt már a Burok-völgyből természetvédelmi okokból tették át először a Mellárra (lila szaggatott vonal nagyjából, ezt már régebben bejártam) majd kisebb módosításokkal a mai útvonal állt elő.
(És egészen 2001-ig Isztimér felé ment tovább kelet felé a kéktúra minden esetben, de az megint egy másik sztori...)
Nem mentem arra, egyből ráfordultam a piros négyzetre Tés felé, mert már 22km-nél jártam, du. 2-kor és a szélmalmokat meg szerettem volna nézni, plusz a kutyáimat még világosban megfuttatni itthon. :-)
Még így is majdnem 5 km volt Tés.
Viszont már észrevettem hogy a hülye tutista hozzáállásom miatt szinte mindenhova kétszer megyek el, a legutolsó részletekig megnézni amit akarok, így egyáltalán nincsen kizárva hogy a közeljövőben visszamegyek és éppen a piros pluszon visszamegyek oda ahol abbahagytam, majd folytatom tovább az Öreg-Futóné felé és meglátjuk mi sül ki belőle.
Morocza-tető kilátását az 1957-es Bakony atlasz is dicséri, amelynek erre az útvonalra eső oldalait többször is átolvastam.
x éve még mondhattam volna, hogy aki végigjárja a KDP-t az látja mindhármat (Burok-Bátorkő-Futóné), de sajnos már ez sem igaz mert az Öreg-Futónéról -ahogy írod is- már a piros is el lett terelve sajnos
régen minden jobb volt :-)
nem is próbáltál arra kanyarodni, hogy mondjuk van-e kerítés?
a Mórócz-tető miatt is sajnálatos a dolog, überbrutál kilátás volt onnan a Balcsira (Futónén csak egy lezárt geod.torony volt)
Múltkor nem követtem pontosan a Bányi-nyereg vs. Nagy-Nyugodó bélyegzők eszmecseréjét, de most egy kicsit tüzetesebben utánanézve úgy látom hogy ezek nem opciós, hanem kötelező bélyegzőhelyek, azaz kell mindkettő.
Azé' gondolkoztam egy picit a hétvégi túrám kapcsán bizonyos dolgokról...
Például arról hogy összehasonlíthatatlanul szebb útvonal volt ám a Burok-völgy-Királyszállás-Bátorkő-Öreg-Futóné-Tés kéktúra mint a mai, szinte jellegtelennek mondható Bakonykúti-Kisgyón-Csőszpuszta útvonal.
Ég és föld a kettő.
Az egyik nehezebb, de tele látnivalóval, a környék legszebb helyein vezetett, a másik (a mai) pedig erdei földutak tömkelege, szinte nulla látnivalóval, a régihez képest legalábbis.
Az lenti összehasonlítás nem tökéletes, de szemléletes, és a két különböző útvonal teljes hosszára jellemző.
Burok-völgy/Burok-part
Királyszállás/Kisgyón 
Bátorkő/...pff, legyen mondjuk Hamuház 
