Aikido-kickbox nagyon mas. Aikido atmozgat, nagyon intenziven. Szamomra tobb mint a kondi, futas, stb mert azzal, hogy a technikakat gyakorlom, kialalakit egy belso kapcsolot, melyel atbillentve ki tudom uriteni a fejem, gondolataimat. Javitja a koncentracios, empatikus kezsegem, mozgaskordinaciom. Szamomra a gyakorlas tanc, kreativ "vers".
Azert hangsulyozom, hogy szamomra, mert mindenkinek mast jelent. Kick Boxhoz hasonlo kuzdosportot kiprobaltam, de engem agresszivva tett, no meg, szerintem nem az a lenyeg, hogy mi lesz az utcan, egyszer, valamikor, talan, hanem mit csinalok heti sok oraban. Itt nem utjuk, verjuk egymast, hanem egymassal harmoniara torekedve dolgozunk. (Itt a torekvesen van a hangsuly...)
Harcmuveszet kerdeskore: ez nem az a "sport", ahol par honap, vagy akar nehany ev alatt megtanulod magad megvedeni az utcan. (Forumosok, ez mar sokat meg volt vitatatva, ne kezdjunk bele megint, maganveleny :D) Kezdokent talan nem is tunik hatekonynak, mert az elso evek igencsak az alapokrol szolnak, de mar akkor is sokat ad, lasd a fentebb irtakat.
Szoval azt javaslom, nezz el 2-3 aikido, 2-3 kick box mesterhez, es utanna donts.
Ne csak egy mester nezz meg, mert mint mindenhol, itt is nagy kulonbsegek vannak.
Google beutve hogy aikido, Budapest, sok helyet talalsz. Ha kell tipp, kuljd levelet maganba.
Igazából csak mozogni szeretnék. Sok mindent kipróbáltam már. (Aerobic, futás, konditerem), most valami másra vágyok, ami egy kicsit több. Reményeim szerint nemsokára teniszezni is fogok és lovagolni is. NEm vagyok egy izompacsírta, nem az akarok lenni, csak formában szeretnék maradni, testileg és lelkileg is. A csoportos sportokat jobban szeretem, mint a magányosokat. Ezért sokan ajánlották a keleti harcművészeteket. Az aikidora is gondoltam, meg a kickboxra, bár az, ha jól tudom nem harcművészet, az küzdősport és támadós, nem pedig védekezős. Talán valami táncot is ki kéne próbálni. :-)
Ugyan nem küzdősport, hanem harcművészet, de nők számára az egyik legideálisabb rendszer.
Küzdősportokban ami igazán hatékony, az durva...
Az aikidoban a védekezésről szól minden. Nincs felesleges ütés, rúgás, nincs felesleges támadó jellegű megmozdulás. A védekezés is lágy, a tulajdonképpeni blokkolás sem elfogadott.
Mondjuk jó lenne valami elképzelés - milyen célra kell, milyen kemény legyen az edzés, küzdősport, taktikai rendszer, vagy harcművészet lenne-e jobb, stb...
Tudtok valami küzdősportot ajánlani nők számára? Annyi féle van, nem tudok választani. Valami nem túl durvára gondoltam. Inkább a védekezésben lennék jó, nem pedig a támadásban. Szóval? Ötlet?
Én úgy gondolom, hogy nagyban függ a toritól. Én nem gyakorlom túl régóta az aikidot, sőt most egy motorosbaleset miatt, éppen nem gyakorlom, de így is összefutottam már nálam kezdőbbekkel és gyakorlotabbakkal. Nálam kezdőbbnek általában nem állok ellent, max akkor ha valamit nagyon rosszul csinál. Nálam gyakorlottabbakkal viszont, főleg ha azok hakamásak (én nem vagyok az) ahol tudok próbálok kibújni. Nem betartással, már csak azért sem, mert a fizikai erőm nem túl nagy, hanem aktívabb ellentámadással.
Nekem az iwamai dojo falára id. Saito sensei által kiírt mondat jutott az eszembe...
Magánvéleményem pedig az, hogy őszintén kell támadni = a támadás határozott, erős, de nem tart be/ellen szándékosan a kivitelezendő/végrehajtandó technikának.
Hi! Szerintem elsősorban fokozattól függ a dolog. Ki nem állhatom, amikor rutinos haladók betartással "segítenek" a kezdőknek, persze egy büdös szó nélkül (mondván, hogy edzés közben nem beszélünk). Persze az a szerencsétlen kezdő mozduli sem tud és nem tudja szegény, hogy mi a baj. Ezt nem a "segítség", hanem egy egészen más szó tudná leginkább jelellemezni... A másik amikor tudod, hogy mit akat csinálni a tori és tudatosan betartasz a megfelelő irányban és pillanatban. Ez sem segítség, hanem "csalás". Ami szerintem fontos, hogy megtaláld a grafikonod közepét, az az, hogy bizonyos alapelveknek megfelelj mint uke. Ennek van egy prioritási sorrenje is valahogy így: Első, hogy az uke mindíg igyekszik megtartani a stabilitását, ezért úgy mozog, hogy lehetőség szerint tudjon hanmiban maradni, megmaradon a keze a központjában (mert ott tudja a leghatékonyabban használni), illetve egyenes maradjon a gerince. (A tori ugye ezeket igyekszik elvenni az ukétól). A második dolog, amennnyiben az első, sikerült, hogy igyekezzen mindíg a tori felé fordulni, hogy a támadás lehetőségét minnél tovább megtartsa, ez nyilván csak laza izomzattal lehetséges, mert úgy a legrugalmasabb és leggyorsabb az ember. Ha ezek megvannak, akkor lehetőséged nyílik az elenfél pozíciójában megtalálni a "lyukakat"... Ezeket persze kell is jelezni felé, de semmiképpen sem úgy, hogy megütöd, vagy betartasz, mert ez csak a saját egódnak jó... Ha őszintén neki akarsz segíteni akkor előbb szólsz neki, hogy milyen pontatlanságot találtál és csak ez után jelzed neki, hogy pontosan hol is. Ez így valóban segítség, de csak ha van már olyan rutinja, hogy fel is tudja fogni, mert ugye egy kezdő még azzal van elfoglalva, hogy melyik végtagját hova tegye. Nála tök felesleges ilyesmivel "okoskodni".
"Szerintetek milyen mértékben kell ellenállni ukeként a gyakorlás során?"
"ELLENÁLLNI" semilyen mértékben nem kell, hanem fent kell tartani a támadó szánékot, azaz az előző elveke szerint kell mozogni. A kihon technikák egy bizonyos logika szerinti támadásra vannak kitalálva. Ha ez megváltozik, akkor a technikának is változnia kell hozzá, de ez így már nem lesz "kihon". Ez a gyakorlásnak már egy másik szintjévé alakítja a gyakorlatot. Ha a támadás is és a technika is megmarad azonos szinten, azonos logika mentén, akkor jön létre egy szép harmonikus mozgás. Létrejön egy harmonikus kapcsolat a két fél között, azaz létrejön a "kimusubi". Ez távolról sem tánc, pusztán harmonikus mozgás, amiben az uke végig támadni igyekszik, a tori meg ezt elkerülni. Szerinetm az aikidonak ez az igazi célja, nem pedig a másik legyőzése, avagy az "utcai használata"...
*Szerintem* nem lehet ilyen grafikont belőni, mivel mindenkinek mások az elvárásai, máshogyan tud könnyen gyakorolni mind ukeként, mind toriként. Véleményem szerint a legjobb megoldás az, ha az idő egyik részében a folyamatos, gördülékeny ukemunkán van a hangsúly, másik részében pedig egy kicsit ellenállóbb az uke. Egyik sem szükségszerűen jó vagy rossz. A szép mozgást, az Aikido dinamikáját nem tanulod meg, ha az uke folyton ellenáll, viszont - ha netán mégis szükség lenne az önvédelmi részre - akkor a lágy mozgás (hibákkal) csak táncolás lesz az utca kellős közepén.
Amikor megértesz, vagy pontosítasz egy technikát, akkor inkább ellenálló uke a cél, lassú, de pontos technikával. Amikor már megy gördülékenyen, akkor lehet az ukénak is lazítania.
"Segíti-e a párunkat, ha egy kis "betartással" rávezetjük, hol hibázik, ha nincsen elég erős kontroll, akkor felállunk gyakorlat közben, kibújunk a gyakorlatból ahol csak tudunk?"
Nem feltétlenül. A kibújás lehetősége sokmindentől függ. Ha látod, érzed, hogy a technika miatt van kontrollhiány, vagy esetleg suki, akkor természetesen érzékeltetni kell vele, de ha a fizikai erőviszonyokból adódik a lehetőség, akkor természetesen ne éljünk vissza ezzel. A másik: sok technikában, amit gyakorlunk van suki (nyílás), amit kihasználhatnak a támadók a technika közben, de pont ez adja a dinamikáját a Aikidonak: ha valami másfajta támadás érkezik, a reakció is megváltozik.
(Huhh, nehéz, kifejtős téma... :)
A kérdés viszont az is lehet, hogy az uke ellent akar-e állni? Sokszor, főleg kezdőknél előfordul, hogy azt mondják, hogy "hö-hö, mit erőlködsz, meg sem bírsz mozdítani..."; egy jó uke mozdul, ha kell, nem ácsorog befeszítve, háttal a torinak, ütéstávolságon belüli vesével... :)
Sokféleképpen lehet értelmezni ezt a dolgot.
"Összefügg-e ez az uke és a tori közötti testsúly, fokozat stb. különbséggel?"
Igen, a testesebbek nehezebben mozdulnak tapasztalataim szerint. Ez nem hiba, hanem ez a tempó, amit diktálnak maguknak. Fokozat: általában a magasabb fokozat könnyedebb ukemunkával párosul, de vannak kivételek...
"Mit kell tenni ha olyan ukével, torival találkozunk, aki más erővel szeretne gyakorolni?"
Szerintetek milyen mértékben kell ellenállni ukeként a gyakorlás során.
Segíti-e a párunkat, ha egy kis "betartással" rávezetjük, hol hibázik, ha nincsen elég erős kontroll, akkor felállunk gyakorlat közben, kibújunk a gyakorlatból ahol csak tudunk?
Vagy az a jó, ha ukeként lemozogjuk a gyakorlatot, és engedünk, elgurulunk, még ha nem is érzünk igazi kényszert, ha már lendül a keze, gurulunk is, még ha hozzánk sem ért, vagy éppen csak érintett?
Hol a határ a betartás és a természetes ellenállás valalmint az automata uke és a könnyed segítőkész partner között.
Az alábbi grafikonon megpróbáltam ábrázolni az uke által a gyakorlattal szemben kifejtett fizikai ellenállást.
Szerintem sem kell túlmisztifikálni a dolgokat. Persze a rendet meg kell tartani, mi is lenne, ha mindenki jönne menne a tatamin ahogy épp eszébe jut? De szerintem az aikido is leginkább arról szól, hogy magunkat jól érezve tanuljunk. A tanulás alatt persze mindenki azt érti amit épp kara, tehát akár a technkai tudás növelését akár a szellemi fejlődést.
Csak finoman szólnék hozzá a témához, mert mindkét oldallal egyetértek - valahol.
Alapvetően nem kedvelem a tatami bármely okból való elhagyását egy foglalkozáson. Akármennyire is európaiak vagyunk - ráadásul Európában -, ez egy japán harcművészet, ahol azzal, hogy felmegyünk a szőnyegre jelezzük, hogy elfogadjuk az etikettet (nem kell ezt sem túlmisztifikálni, sem pedig elbagatelizálni). Az - általam ismert - etikett azt mondja, hogy csak az edzésvezető engedélyével lehet felfüggeszteni a gyakorlást. (Mielőtt levennétek a fejemet: tisztában vagyok vele, hogy ez edzőtáborokon eleve borul.) Ezért nem szeretem az iszogatást (csak úgy lefutkosva).
Másrészről akármennyire is japán, meg etikett -> az egészség a legfontosabb. A szervezet jelzi, ha valamire szüksége van. Előfordult már velem is, hogy edzőtáboron lementem kortyolni egyet (bevallom prózai okból: baromi másnapos voltam:)). Akkor amit éreztem megértette velem, hogy van olyan, hogy KELL. Azóta nem problémázok ezen, de azért a "konzum iszogatást" nem tűröm.
Ahol pedig 40 fok felett intenzív edzést tart (erős fizikai megterheléssel) az edzésvezető szerintem ott nem az a kérdés, hogy hibázik-e a tanítvány, ha lemegy inni...
Az is kérdés, hogy az első maratoni futó is Gatorade-en élve futotta-e le a hírrel a távot? Persze, ő bele is halt, de mögötte már ott volt egy csata is. :)
Ez a téma itt arról szól, hogy mennyire menjünk el kényelmesbe és óvatosba, mert az úgy sportegészségügyi szempontból hatékonyabb és mikortól válik ez a (nem test)edzés rovására? Azt könnyű mondani, hogy attól még meg lehet tartani a budo szellemét, hogy az ember kifordul magyarázat közben egy-két kortyra, de amikor ott vagy és látod, hogy valaki így tesz, akkor mégis olyan fura látvány. Ki tudja? Lehet, hogy 50 év múlva már nem is egymást ütik az emberek edzésen, csak a gondolataikkal irányított szimulációban vesznek részt, közben intravénásan táplálják magukat, salakmentes tápoldattal, mivel addig sem az emésztésre megy el az rengeteg energia. Végülis, néhány éve még volt afrikai versenyző, aki az olimpián mezitláb futotta le a távot, nem is rossz eredménnyel. Ma már ilyet sem látunk túl gyakran.
A budo se a teljesítményrol szól, hanem inkább az onkontrolról.
Vagyis nekem így jön le. Ha pld. egészségügyi problémáim vannak és edzeni szeretnék, akkor szólok az edzésvezetönek, hogy nekem szükséges pld. inni, de nem vihetem ezt se túlzásba.
Ez olyan pld. hogy a többiek meglátják és azt gondolják, ha ö iszik akkor én is ihatok nemde ?? ha mindenki "megindul" vegyél pld egy edzést 80 fövel,a kkor mégis hogy néz ez ki.
Ezért ha pld 1x többszor kellene innom akkor nem megyek edzésre, hogy ne zavarjam a többieket, keresnék rövidebb edzést stb.
még egyszer a sport és a budo más.
mivel nincsenek versenyek ezért az edzö sosem kőveteli töled hogy "hajts mint az állat" ezt mindenkinek magának kell eldöntenie milyen tempóban "utazik"
én se szeretem kínozni magamat, de azért próbálom (ha most pld nem is megy)
kiszéleséteni a lehetöségeimet)
én már sokszor voltam olyan állapotban hogy meg akartam inni a kontaktlencsére használt folyadékot mer úgy ki voltam.
Jelen hlelyzetben mindig meg tudom mondani hogy cca mit engedhetek meg magamnak, vagy hol van az a határ mait pld nem, szabad túllépnem.
Ez olyan amikor érzed a futás tempóján hogy cca 30 percet futhatsz így utánna korház ... ekkor én automatikusan átállok lassításra , mert nem szégyen az se ha nem bírom a tempót ...
NAgyon melegben viszont ahogy már írtam, szoktak szünetet tartani egy 2.5 vagy 3 orás tréningen. De személy szerint nem láttam még, hogy tanáraim ittak volna ez idö alatt.
::Én azelőtt nem hittem hogy ilyen hőség létezik, pedig biztos létezik még ilyenebb
Pékség, napi nyolc óra, júliusban, 40 fok árnyékban, 300 fokos kemence mellett :))) Nem ok nélkül hívják "védőital"-nak, amit e mellé kell biztosítani :)))
Nézd a folyadékbevitel fontos és szükséges dolog, ha nem akarsz edzésen inni akkor az a te dolgod, de tény, hogy a teljesítőképességed csökken, ha az izzadással elvesztett folyadékot, ásványi sókat nem pótolod. Vannak manapság nagyon jó italok (vitalade, isostar stb.) amelyeket a sportolók is előszeretettel használnak. Próbáld csak ki őket. Ha nem tetszik a modern kor által előállított folyadék :)))))) akkor ott van pl. az almaecet, méz, víz keverék, nekem ez is egész jó hatásfokkal működik. Szóval feltenném a 100 Ft -s kérdést. Ha annyira nincs szükség a folyadékbevitelre (frissítésre) az a sok szerencsétlen maratoni futó miért teszi amikor azt a a gyenge ~42 km -t lefutja?
A magyar parasztság étkezi szokásairól igen nagy szakirodalom. Kérlek ne tévesszétek össze a meggazdagodott zsiros parasztéval, mert az csak a paraszti polgárosodás után alakult ki. Szépirodalomban Móricz Boldog emberében vannak nagyon jó leírások. Az átlag életkor - a nagyszámú csecsemő halandóság következtében - pedig alacsonyabb volt , mint ma.
Nos, aki akar az igyon, aki meg aszongya ne igyunk, azoknak csak ajanlani tudom az augusztusi Japanba valo latogatast! Majd ha mokusobol ugy allsz fel, hogy izzadsag tocsa van alattad, akkor lehet, h megvaltozik a velemenyed! Ha meg nem akkor igazi kemeny csavo vagy!:))
A 100 evvel ezelotti parasztot meg nem erdemes a mai emberhez hasonlitgatni, mert egyreszt teljesen mas volt az etrendje (szalonna rulez:)), masreszt az atlag eletkor sem annyi volt mint ma.
Ugyhogy ebben az ivas temaban nem az a kerdes, hogy kibirod, vagy sem, mert eddig mindenki kibirta, mert az ember ugye sokat kibir, hanem arrol, hogy ez mennyire egeszseges. Szoval itt is a harmoniara kell(ene) torekedni. Ha szukseged van vizre iszol, ha nem akkor meg nem.:)
Egyszer gyere el egy júliusi edzésre, szívesen látunk! (és ezt nem cinikusan mondom. A sensei is biztosan örülni fog (meg szerintem te is... nagyon fura dolgokat művel amiket én még otthon nem láttam (és nem sangría hatása alatt :P )).
ja de ne egy légkondicionált dojoba menj... Hanem a mienkbe ahol se ablak se légkondi.... Én azelőtt nem hittem hogy ilyen hőség létezik, pedig biztos létezik még ilyenebb
Az ivás témához (kicsit lemaradtam, meg lehet írtatok erről közben, csak nincs időm mindent végigolvasni hisz dolgozni is kellene a munkahelyen, nem csak internetezni :)):
most épp barcelonában élek és itt járok edzésre. egy pincében edzünk légkondi, minden nélkül. Majdhogynem KÖTELEZNEK arra hogy igyunk edzés közben! És ne mazért mert puhányok, hanem mert egyszerűen nem lehet végigbírni egy edzést 80% páratartalommal 35 fokban... Lehet ha hetekig csak erre készülnék, akkor menne, de heti kétszeri/háromsziri edzésrejárással nem megy. De hozzá kell tenni hogy elmagyarázzák hogy hogyan kell "inni". Amikor nem zavaró (magyarázat után gyorsan...) 1, maximum 2 korty vizet kell elszopogatni (elfordulva a többiektől mint amikor a ruhát igazítod)....
Ezek után az otthoni nyári edzőtáborokba bundában megyek :D
Kistáska
