amatőr,
a felfelé ívelő teljesítmény mögött elsősorban az áll, hogy a térdem április közepe óta egyre jobb álapotba került, s ennek köszönhetően tudom gyarapítani futásaim számát. A növekedés üteme tényleg nagynak tűnik, de igyekszem nagyon figyelni magamra, és igazán tempós (magamhoz viszonyítva) futások csak ritkán, főleg a versenyeken esnek be. Míg márciusban 6, addig áprilisban 10 és májusban 16 volt a futások száma. Áprilistól a heti futások a következőképpen alakultak:
Ev_Het Futások száma Összes km
2004_14 3 25,3
2004_15 4 40,65
2004_17 3 30,2
2004_18 1 14,3
2004_19 4 40,35
2004_20 3 42,4975
2004_21 4 46,3
2004_22 4 40
A hosszú futásokkal kapcsolatban az a helyzet, hogy az én fejemben is a 12km felettiek már hosszúnak vannak nyilvánítva. A heti 3-4 futásból 1-2 a hosszú, km-ben ez adja a lefutott táv 58%-át. Vagyis az előbbi hozzászólásomban lódítottam, de nem akarattal, a 90%-ot érzésre mondtam.
Sajnos a heti km számot tekintve a rapszodikusság mindig jellemző lesz, ugye kocsma után első a család...
Az őszi maratont komolyan gondolom, de mindenképpen a táv lefutása a cél, időeredmény nem fontos. Reálisnak 4:15 - 4:25 időt gondolok, hacsak nem találok útközben valami megmászhatatlan falat...
mindenesetre majd meglátjuk, addig még sok (sós)víz fog lefolyni a trikómon.
Hajrá!
Ja, én is váltom a K&H-t maratonilag a céges csapattal, mint befutó (bedöcögő).
Mindkét "csapatom" tagajainak levél ment. Illetve Árnika levelét kaktusznak küldtem.
Chino,
még egy kiegészítés. A lánycsapatban Zsófi lesz hatodik név. Ő elvileg nem topicol, de a régi topiclakók biztos emlékeznek még Rincikére. Zsófi az ő lánya.
Másnap megnéztük a listát és elhűlve láttuk, hogy a listán Korán Éva nevével szerepel az eredményem. Ezek szerint az olasz rendezők hiába írták fel az összes adatomat és hiába ígérték meg, hogy átírják a gépben a nevemet, ezt nem tették meg. Kértem a csapatvezetőt, hogy ismét intézkedjen, de a mai napig nem történt semmi az ügyben. Így a listán Korán Éva nevén szerepel az eredményem, ne lepődjön meg senki. Hivatalos csapateredményekről nem láttunk listát, saját fejszámolásom alapján a lánycsapat az ötödik helyen végzett.
Vasárnap délután Tímeával elmentünk a tengerhez, egy kicsit áztattuk a lábfejünket a hideg vízben és hallgattuk a tenger morajlását, hétfőn reggel indultunk vissza Budapestre.
A csapat pontos neve: "Kerékpáros Topic Lánycsapat". :-)
Chino,
a Team Kivi hiányzó tagja Árpi, akinek itt lehet hogy még nincs nickje, de már a csapat tagja.
Kerékpáros Topic Lánycsapat és Team Kivi tagok figyelem!
1. A találkozó 9:30-kor lesz a Kossuth téren, a szokásos helyen: a Pick szalámibolt előtt (a metrókijárattól jobbra 20 méterre).
2. A nevezési díjakat legyetek szívesek kiszámolni pontosan, mert nem viszek magammal váltópénz. A törzsfutók 1450-et, a többiek 1800-at fizetnek majd.
3. A futósorrendet lassan el kellene dönteni. A Team Kiviben én szokás szerint szeretnék utolsónak futni. A többi 5 helyet rátok bízom. :-)
A KT Lánycsapatban Annamari jelezte hogy ha lehet akkor ő is utolsónak futna.
Délután 3-kor pontosan elrajtoltunk Firenzéből. Az első 3-4 km sík volt, onnantól viszont egy 12 km-es emelkedőn kellett felfutni összesen 550 méter szinttel. Itt igyekeztem nagyon óvatosan kezdeni és már az első frissítő állomástól kezdve ettem-ittam. Végig kerestem a párhuzamokat a Kinizsivel, hogy tudjam, hogy hol tartok, meg azért is, mert az egy pozitív élmény volt és erőt adott. Így azt képzeltem, hogy fenn vagyok a Pilis tetején és futok lefelé Kesztölcre. A párhuzam tökéletes volt, az út lejteni kezdett egészen 32 km-ig. Ami viszont kellemetlen volt, az a rengeteg kocsi, ami telepöfögte a pályát. Itt becsúszott néhány 4:30-as kilométer is, ami később már nem volt jellemző. Már csak azért sem, mert megkezdtük a verseny egyik legnehezebb szakaszát. A következő 16 km folyamatosan emelkedett, mindenféle pihenő nélkül vitt fölfele a Colla nevű hágóhoz. Ezen a szakaszon 700 méteres szintet másztunk meg. Bizony a Kinizsin mennyivel egyszerűbb volt a Getét, Hegyeskőt meg a Kősziklát külön-külön megmászni – gondoltam közben és igyekeztem nagyokat belesétálni az emelkedőbe, nehogy teljesen kiüssem magam még féltáv előtt. A hegytetőre 5 fokot jósoltak, szerintem volt az 8 is, de nem volt hőség, az biztos. Csodálatos környezetben futottunk tovább, végre lefelé. Az 50 km-re 5 órát terveztem, ezt elég jól sikerült tartanom, 4:58-ra értem oda. Az 52-nél lévő frissítőhöz úgy száguldottam le mint a Kősziklától Mogyira a Kakukkba. Itt meg is ittam két tejeskávét, nehogy ellankadjon a figyelmem a közelgő éjszakában. Addig viszont volt még majdnem egy óra világosban, nosza, rohanjunk. Ínhüvely Gyuszi azonban figyelmeztetett, hogy nem lesz ennek jó vége, a jobb vádlim pedig buzgón helyeselt, úgyhogy rájuk hagytam a dolgot. Végül így is még világosban értem a Bika-völgybe. Itt megittam még egy kávét és felraktam a fejlámpámat. Innentől nem vágtam le több kanyart, így jóval többet futottam a többieknél. A tempómat mindig az aktuális látási viszonyokhoz kellett igazítanom, ami nem kimondottan ideális, de elég jól viseltem. Talán összesen kétszer kellett teljesen leállnom és várnom valakit azért mert nem láttam rendesen, hogy hol vagyok. Körülbelül 68-nál beértem két futót, akiket kocsival kísértek és reflektoroztak nekik. Beálltam és utaztam velük 7 kilcsit, de egyre jobban erősítettek és amikor hosszú idő után ismét emelkedni kezdett a pálya, akkor kissé megzuhantam és leszakadtam róluk. 75-nél járhattam, de ezt is csak sejteni lehetett. Inkább arra gondoltam, hogy leérek a vértestolnai műúthoz és innen már Tapírkával folytatom. Össze kellett szednem magam, mert az emelkedőre nem készültem fel lélekben. Márpedig emelkedők gyakran jöttek, ha nem is olyanok mint az első felében, de nagyon nehezen viseltem. 80-nál megünnepeltem magamban Koldusszállás bezárt turistaházát, 85-nél meg bevillant, hogy kiértem az aszfaltra, lehet nyomni a következő 3 kilcsit. 88-nál beértünk szálláshelyünkre, Brisighellába. Itt többen bizonygatták, hogy már csak egy tízes, de nem dőltem be nekik. Sőt, azt is tudtam, hogy egy irgalmatlanul sötét szakaszon kell átvergődnöm. Próbáltam ráállni valakire, hogy könnyebben kövessem az utat, de nem igazán tudtam már felvenni mások tempóját. Közben a levegő is jócskán lehűlt, egy hőmérőn 11 fokot láttam. A Faenza táblát nagyon vártam már, ugyanúgy mint a Bécs-Budapesten a Győr táblát. Itt úgy értékeltem, hogy a nagyegyházi tavaknál járok és nemsokára átkelek a kis hídon, no meg a dzsindzsáson. Jó, hogy volt mire gondolnom, mert egy nagyon hosszú, nyílegyenes sugárúton kellett két kilométert megtennem. Az utolsó kilcsin utolért egy olasz futó és bevitt magával a célig, nekem csak a sarkát kellett figyelnem és könnyedén vettem minden kanyart a végén. Végül 10:31-gyel szerencsésen beértem a Faenza főterén felállított célba. Nagyon boldog voltam, mert bár a legjobb időmtől órákkal elmaradtam, mégis megnyertem egy nagyon nagy meccset.
A csapat egyik kísérőjeként utaztam ki a versenyre és pár nappal az indulás előtt derült ki, hogy az egyik női csapattag, Korán Éva sérülés miatt nem tarthat velünk. Mivel a férfi csapat tartalék nélkül állt volna ki, megkértem a csapatvezetést, hogy Éva nevezését írják át a nevemre, így tartalékként én is elindulhattam a versenyen.
Felkészülésem utolsó hete a Kinizsi lefutásával kezdődött, utána öt napig pihentem, a hatodikon kocogtunk néhány kilométert a szállásunk környékén. A pályáról annyit hallottam, hogy dimbes-dombos, féltávnál egy 1000 méteres heggyel. Utolsó este még megnéztem a szinttérképet, ami arról győzött meg, hogy az utolsó 50 km végig lejteni fog.
Az olaszok szervezésben döbbenetesek voltak. Ha kihirdették, hogy fél hatkor indul a csapatszállító busz, akkor ezek után háromnegyed ötkor és fél hétkor ment a busz. Így történhetett meg, hogy verseny előtti este 10-kor még Faenzában sétálgattunk, mert a szállásra a hirdetettnél fél órával korábban elment a busz. Szerencsére az orosz csapat mikrobusza értünk jött és hazaszállított minket. Másnap kiderült, hogy nem véletlen baklövésekről van szó, egyszerűen ez az olasz mentalitás: semmit nem terveznek előre, hanem menet közben improvizálnak.
A verseny napján korán keltünk, mert nem szerettük volna lekésni a buszt, ami a rajthoz indult. Szerény reggeli után felültünk a buszra és négy órán keresztül ott ücsörögtünk, mivel nem a legrövidebb úton közelítettük meg Firenzét. Délután fél kettő tájban raktak ki bennünket két kilométerre a rajttól, onnan gyalogszerrel folytattuk utunkat. Gyors városnézésféle következett, amihez nekem már nem volt sok türelmem. Végül cseh ismerősünk segítségével megtaláltuk a rajt helyszínét is, ami természetesen nem ott volt, ahol a versenykiírás közölte. A rajtnál igyekeztem a válogatott zóna végére állni. Hátranézve láttam, hogy mögöttem már csak Anatolij Kruglikov van. Ezután habozás nélkül elfoglaltam a legutolsó pozíciót. Végülis nekem nem a világsztárokat kell legyőznöm, hanem saját gyengeségemet – biztattam magam. Ez sem kis feladat, mivel szürkületben, sötétben szinte egyáltalán nem látok. Márpedig ezen a versenyen még a győztes sem ér be világosban. Mindenesetre fejlámpámat már a rajtnál a derekamra erősítettem, hogy mindig kéznél legyen. A rajt előtt még visszanéztem a rajtzóna mögötti téren lévő híres Dávid szoborra. Körülbelül annyi eséllyel küzdött meg Góliáttal mint én a 40 km-es éjszakai szakasszal. Mégis nyert.
Surgeres 48 óra
Bérces Edit 354,9 km 1. helyezett
Kiss Zoltán 327,2 km abszolútban 7., a férfiak között 4. helyezett.
100 km-es EB Firenze:
Férfiak:
Olasz László+Ossó Zoltán 8:4x
Wimmer László 8:4x
Lelkes Gusztáv 10:31
Nők:
Horváth Mária 10:23
Werderits Brigitta 11:06
Bontovics Tímea 11:34
Sörös Erika 18:43
A csapat a 8 női válogatott közül az 5. helyen végzett.
Na, ma HŐS voltam.
Esett ez a k**** eső, de én ki akartam menni futni. Csak úgy, belső indíttatásból, mindenféle felkészítői vagy más külső indíttatás, kérés, kívánság, rábeszélés, kényszerítés és zsarolás nélkül. :-) Jóóóóó, azért volt egy "könnyű 10-es" az edzéstervemben, nem is tom, hogy került oda :))Mikor először el akartam indulni, esett az eső, de akkora HŐS mégse vagyok, hogy szakadó esőben el is induljak.
Mikor elállt, elindultam. Előtte persze jól beöltöztem. Alulra hosszú+rövid, felülre hosszú rövid + rövid hosszú, fejemre kedvenc kendőm, és máris úgy néztem, ki mint egy hajléktalan eszkimó. Mindenesetre azon fohászkodtam, hogy "csak ismerőssel ne talákozzak". Még jóformán alig indultam el, mikor egy ismerős férfihang rámköszön. "Kösz" -gondoltam, de azért mentem tovább.
Igazából úgy terveztem, hogy csak úgy szimplán leszek HŐS, de azért nem fog esni az eső. 6 kiliig működött a dolog, aztán elkezdett esni. "Most mutads meg, Ancsi"- mondtam magamnak, majd miután azonnal szakadni is kezdett, a "Most mondjam vagy mutassam?"-szlogen jutott rögtön eszembe. Ezen a ponton behúzódtam egy fedett helyre, és pihenkéltem 20 percet. Az ilyesmi azért kijár a HŐSöknek. Közben meg esett és esett. Aztán nagy nehezen lecsillapodott, és én folytattam a projektet. Mondjuk voltak amolyan lecsalok egy km-t gondolatatim, de mivel Az Edzésterv Szent és Sérthetetlen (kivéve, amikor nem az :)), meghát nem feledkeztem ám meg róla, hogy én ma HŐS vagyok, szóval kivétel nélkül mind a 10 kilit lefutottam. A végére még el is állt a szutyok, de azért eláztam, szóval semmi nem mentett meg tőle, hogy IGAZI HŐS legyek :-))))))))))
Monkey!
Mivel a héten már futottam egyet esőben, többet meg sose szoktam, így tuti nem fog vasárnap esni! :))) És extra-nagy HAJRÁ Nektek!!! :)
Orbital, elismerésre méltó a felfelé ívelő teljesítményed. Talán soknak is tűnik a 80%-os növekedés az utolsó hónapban, de te érzed, miként reagálsz a terhelésre. Ami furcsa: írod, hogy a futások 90(!)%-a hosszú és lassú 15-22 km. Tehát mondjuk a havi 184 km kb. 9 hosszú (átlag 18 km-es)futásból és két rövidebből áll? Egy hétre vetítve mindez miként alakul?
Nálam a hasonló adatok:
január: 60 km
február: 74 km
március: 76 km
április: 83 km
május: 44 km.
Havi átlag 10 alkalom, heti max. egy hosszabb futás, de a hosszú jelzőt nálam már a 10 km-en felüli táv is kiérdemli. :) Májusban nagyon elaprózódott -és összezuhant- a dolog: 5,2 km sikeredett mint leghosszabb táv.
...Te mikor szándékozol meredekséget vinni futásaid görbületjébe exponenciálisan?
Aggasztó a helyzet, ha a hagyományt tekintjük. Eddig két júniust futottam végig: 43 km/6 alkalom sikeredett 2001-ben, 74 km/9 alkalom tavaly.
Július és augusztus marad a nyári alapozásra: tapasztalat szerint kb. 150-200 km-t fér bele. Szeptemberben még egy százas jön össze az esetleges maratonig.
Így leírva nem valami biztató, de ki tudja... :)
Chino,
van még a mi babakocsis félmaraton-váltócsapatunk is.
Neve: UTÁNFUTÓK
Tagjai: Hurvinek-család, (aagica kolleganője) Márti + kislánya, Monkey + kisfia.
Ezzel kapcsolatban lenne is egy kér(d)ésem, hogy valaki vállalná –e a póttag szerepét. Ultrafutó, ajánlkoztál annak idején, áll még az ajánlatod? Tudjátok, kisgyerekeknél (és most nem magamra gondolok :-) ) sose lehet tudni, betegség, bármi közbejöhet… Végszükség esetén babakocsit + gyereket is tudok adni. :-)
Ja, azt még nem írtam meg ide, hogy teljesen külön váltóhelyünk lesz.
Néhány hozzászólás, ami hirtelen eszembe jut:
Sneci, időközben megnéztem a honlapodat, nagyon tetszik! Ott olvastam azt is, hogy az elmúlt 2-3 évben is micsoda viszontagságokon mentél keresztül. Nagyon becsülöm a kitartásodat és az akaraterődet!!! Ez az IGAZI futóbolondság! :-)
Onnan aztán eljutottam az Amtibácsi-féle honlapra. Amtibácsi, megkérdezhetem, hogy mi köt Téged ahhoz a térséghez, amivel a honlap főként foglalkozik. Csak nem a környékben laksz? Mert én igen.
Kivi honlapján is nézegettem fényképeket, így sok eddig ismeretlen futóbolondot fogok talán felismerni vasárnap. :-)
TÉZÉ, időközben összeállt a kép, a cseles nick-váltás ellenére, hogy mi ismerjük egymást. :-))) Így még lelkesebben gratulálok a hétvégi futásodhoz! Fantasztikus teljesítmény!
(Halkan kérdezem meg, hogy van esetleg más is, aki új nick-en FUT?)
Nagyon szeretem olvasni a beszámolóitokat, gratulálok mindenkinek, akinek volt miről írnia - akár sokat futott, akár keveset, akár hegyekben, akár az úton, akár feladta, akár nem, és akár nyert valamit, akár nem. :-)
Nagyon várom a vasárnapot, de ugye nem fog esni az eső???
off: Kivi Mester!
Biztosan azt szeretnéd KT lányok néven jegyezzék az annalesek lányaid, asszonyaid csapatát?
Mert az embereknek a KT különböző varicáiói jutnak majd eszükbe.
Úgymint Köztisztasági Tivatal
Kovács Teréz
esetleg Karácsonyi Töltött(káposzta)
és hasonlók.
k.
ON
Ha nem lesz családi program, akkor lehet, hogy kinézek én is, rég éreztem futóbolondnak magam. Bár elég hajnali órán van a verseny. :-)
Kinél vannak a transzparensek? Van a két Imaro-féle műanyag, meg van a lepedő (talán Tapírkáéktól?).
a Pick bolt előtt gyülekezünk 10-kor. utána jellemzően a Kossuth szobor környékén szok lenni az FB főhadiszállás. (kár, hogy idén nem várható fülinapi palacsinta...((c;§)
Istvan
Irtam tegnap mailt az itteni cimedre. Bocs tudom kerted ezt neked ne irjuk meg itt a forumon, de nem birom elkuldeni, visszapattan . Mukszik ez a cim meg? Egyebkent izlandrol erdeklodtem volna.
a gyereknapi Grand Prix-n (:>]) (hogy ez a nevető figura millen csúnya - de egyedi, és különben is, sok minden van, ami már annyira csúnya, hogy tulképpen szép) kb. 5 perces tempóm lehetett. Az első egy 11 éves fiúka volt, a Rudi, aki mezei futóversenyeken rendre tarol, legutóbb megyei második lett, de sajna ilyen korosztálynak olyan távon nincs tovább. Ő 4 percesben nyomta a kiliket. Vettem a bátorságot, és kezet fogtam a fiúval. Nagyon jó futóalkata van, még sokra viheti.
Na de magamról is: lehet, hogy túl korán, de elkezdtem az exponenciális edzésterv megvalósítását. Bár ez az exponencia nem sokáig tartható, a görbe úgy fog kinézni, hogy a meredeksége egyre kisebb leszend, kb. 1-1,5 hónap múlva kiegyenesedik, s onnantól a mennyiség átcsap minőségbe.
Idei havi km-ek:
január: 79
február: 56
március: 51
április: 104
május: 184
A futások 90%-a hosszú és lassú (15-22 km)
Ébredési pulzus 56, 6 perces tempónál 147, gyalogolva 5 perccel futás után 110 körüli.
Részemről minden nággyon szép, minden nággyon jóó, mindénnel mek fágyok elégedve.
Te mikor szándékozol meredekséget vinni futásaid görbületjébe exponenciálisan?
Chino: Mi az idén már ilyen "gyorsankellfutni" feltételek vannak a céges csapatban?? :))
LN, FUTURE!
Nyugi, nem mentem a Tiszának, még a Tisza-tónak sem, és még a futással sem hagytam fel. Az bosszantott engem is, hogy "versenyt nem adunk fel", ha nem "muszáj". És most semmi testi probléma nem akadályozott. Max az, hogy már az első kör után tartalékolni akartam a most hétvégére, ha már egy "értelmes" félmaratont nem futhattam. Mikor meg már majdnem kifutottam Tiszafüredről, akkor már nem volt kedvem futni. :(
Amúgy tesóm tökre kinevetett, mikor elővezettem a történetet. Kifejtette, hogy tök vicces lehettem, tökegyedül a városban, rajtszámmal a pólómon, se előttem, se utánam senki a környéken :-)
Na, hát annak meg elég nagy a valószínűsége, hogy egy vidéki lány majd megjelenik a szombati hendin. Lehet ám majd örülni neki ;-))) Még az is lehet, hogy fut egyet, mert kezdi nagyon kipihenni magát :)))
