dehogy nem vagy rabja; hiszen még neten keresztül is bármikor felbosszantalak. :)))
amúgy meg nem vagy az anyám, nem kell ez a szenteskedő szöveg.
inkább írd meg őszintén, zsigerből, hogy fasznak tartasz, akár le is qrvaanyázhatsz, csak legyél őszinte! és ne ebben a nagyképű "mester" stlíusban bohóckodj.. ne szenteskedj, ne játszd ezt a "megvilágosodott" nyáladzást!
még mindig jobb aző szinte utálat a hazug szeretetnél!
Ui: akár hiszitek, akár nem, 25 leszek.. :))
bármilyen stílust el tudok játszani. akár egyetemi professzor stílusban is tudok társalogni, ha úgy tartja kedvem (de most nem úgy tartja).
amint látod, még "kétezer éves" filozófiákat is simán le tudok gyártani (dnameinizmus); senki sem kételkedett benne. :)
bárminek el tudnám adni magam, ha azt akarnám. de valahogy így a legőszintébb.
Valoban sikerült egy pompás, zavaros és értelmetlen mondatban eljutnod saját magadtol Kináig, majd néhány álattetem után vissza.
A budhizmusban csak az igazságérzetnek van szerepe. Erröl szol a reinkarnácio! Nagyon sokan jutnak el idáig, mert az értelmetlen világra ad egy értelmes magyarázatot. Gondold el, akár budhizmus nélkül is, hogy a cselekedeteidnek következménye van. Na nem annak, amiröl a biroság elött kell számot adni, hanem az apro kis szemétségek, amikor betartasz valakinek, vérig sérted, fizikailag bántasz, lelkileg gyötörsz valakit stb, stb. A napi életben szinte észre sem vesszük, mégis, a reinkarnácio azt mondja, hogy mindenért felelni kell. És akkor még nem esett szo az érzelmi részéröl, vagy az anyagi részéröl.
Ha elgondolkodunk azon, hogy minden cselekedetünkért felelösek vagyunk, söt ugyanolyan szinten el kell szenvednünk azokat, amiket másoknak okozunk, azt gondolom, hogy abszolut igazságos az élet. Hol fenn, hol lenn, és ráadásul te irányitod. Mindjárt nem lesz olyan sürgös gáncsot vetni valakinek, megbántani legjobb barátunkat, mert rossz a kedvünk. És sokkal könnyebb állni is a csapásokat, mert az ember azt gondolja, hogy aki minket bánt, az az ö problémája. Akár sajnálhatja is szegény "minket bántot" :-) Na azért a káröröm nem szerencsés.
tisztára olyan vagy, mint én voltam pár éve :) Ugye, kb. 17-19 éves vagy és sok Nietzchét olvasol ? :) Egyébként a kiindulópontod egyáltalán nem rossz, csak érdemes továbbmenni pár lépéssel, és akkor már mindjárt valami olyasminál köcc ki, mint a buddhizmus. De erről nem beszélek többet, mert mostanában kezdek rájönni, hogy nem lehet másoknak megspórolni azt, aminek magukban kell beérniük. (Úgy értem, ami évek alatt ért meg bennem, azt nem lehet néhány mondatban átadni, ill. egyáltalán nem lehet átadni. A hirtelen felismeréseket át lehet, a lassú tapasztalati érést nem lehet.) Szóval nem is mondok semmit, mert az indulásod jó: már lovagolsz a tigrisen, csak még nem tudod hova :) Majd kialakul :) Nézz be ide egy két-három év múlva :)
Nem úgy kell értelmezni az egó nélküliséget ahogyan azt te teszed. Hanem úgy hogy nem vagyok rabja például annak a dühömnek ami akkor támadt amikor a legutóbbi soraidat olvastam. Ki tudok belőle lépni, és tudok úgy cselekedni ahogyan nekem jó, és nem úgy ahogyan te akarod faterkám.
Van egy egó amit meg kell tisztogatni hogy EGÓ lehessen. És az az EGÓ már harmonikusan beillik abba a "természet" mozaikba amiről beszéltem.
Köszönjük segítő szándékodat amivel fejlődésünkhöz folyamatosan hozzájárulsz, de ne felejtsd el hogy aki állandóan kocsmatakarításon dolgozik, az hozzászokik a vörösboros hányás látványához.
Személy szerint örülök, hogy a feszültségeidet van hol levezetned, és nem visszafojtva okoz benned kárt ez a sok negatívum.:)
Én belül is akarok egy olyan természetet amiben friss levegőt szívhatok, és gyönyörködhetem. Nekem nem elég a szépség kizsákmányolása, a vedd el, szerezz és örüljé vazze'. Én magam is hozzá akarok járulni a szépséghez. A természet szépségének én is része akarok lenni.
Érted?
A túlvilág az evilág része, más szóval a halál az élet része. Van, aki örökkévalóságnak mondja, van, aki úgy, hogy értelmét veszti az idő fogalma. Lehet azt hinni, hogy egy pillanat az egész, de ez eléggé irracionális hit.
Igen, ez az igazság, valóban rossz tapasztalat ért, szóval inkább kérdezek ?van e valamilyen szerepe a buddhizmusban az igazságérzetnek, vagy van e értelme annak, hogy átérezzük egy nép szenvedését elnyomását vagy legalább is megpróbáljuk persze
(-: ehhez előbb néppé kellene válnia az embernek,
miközben a saját kisvilágunkban mondjuk hasonló
zsarnokságot követünk el, barátok, ismerősők élőlények ellen. Szóval ennek a mehanizmusnak a dialektikájából van e kiút? Van e jogunk tiltakozni, miközben mondjuk az a tibet az a kina
az bennünk van, az a mi közvetlen környezetünk
és nem e inkább egy ilyen akciónak éppenséggel
a mi saját zsarnokságunkra kellene jötékony hatással lennie. Remélem elég Zavaros de azért a lényeg benne van...
alias őrült
En mar egy ideje ebben "szenvedek", ha az alkohol tenne, akkor elegge gyenge metabolizmussal vert meg a termeszet, mert utoljara szilveszterkor ittam 1 pohar pezsgot... :-)
Mondjuk szorozzuk meg a depressziot -1 -el. Azaz minden apro szep dolog jo kedvre derit, kiegyensulyozott vagy, a szomorusag csak ritka vendeg, es ha be is latogat hozzad, hamar odebb all.
Szerinted igy, mások szerint ugy.... Ki tudhatja az igazságot? Mindenkinek arrol szol az élet, amiröl akarja, hogy szoljon, de nem irhatjuk elö, hogy mindenkinek arrol szoljon, ami nekünk tetszik...
Nem teljesen világos kit és miért anyázol. Tedd azt, ha kedved tartja, "feldobod" egy kicsit a topikot. Miért minösitesz igy egy kupacban mindenkit, hiszen nem ismersz senkit, vagy igen? Szerintem valahol valamiféle rosz tapasztalat ért, ezért most füt-fát szidalmazol. Inkább kérdezz! Az egyszerübb, és világosabb.
Nagyon nagy elánnal tudsz te kérdezni! De a válaszaid sokszor hiányoznak. Alapvetöen nem mondtam neked ellent, mert egyetértek vele. Valamin ugy tudjuk "tultenni magunkat" ha ismerjük, ezért már nem olyan érdekes. Ha valaki megörül azért, hogy egyen egyszer ökörsültet, sokkal egyszerübb, ha eszik, mintha évekig ácsingozik rá.
De van a dolognak egy másik vetülete is. Szerintem te egy olyan ember vagy, aki habzsolni akarja az életet, hát tedd azt. Azt nem értem, miért nem tudod elfogadni, ha valaki fantáziáját nem az ökörsült,(bocs az ordenáré hasonlatért) hanem az élet maga, az istenek, a tulvilág foglalkoztatja. Ö meg erre kiváncsi. Egyik sem több, vagy kevesebb, hanem más. Egyszerü ez, nem kell bonyolitani.