basszus! akadjon a torkán! (a mostani telefonok már simán olyan méretűek, hogy egy erősebb buszos fékezésnél megtörténhet...(c:§)
mindkét csapatunknak naggyon köszi a tegnapot! meg az összes FB-nek, szurkolónak, miegymásnak! hihhetetlen lyoo volt ez a vasárnap!!! (((c:§
(itt jegyzem szépen zárójelben, hogy volt egy négyessel kezdődő kilométerem.(((c:§ nemtom ki és hogy csinálta, de nem hiszem, hogy mostanában tudnám reprodukálni.)
Ez szomorú.
Bátor ember lehetett, ott volt egymás hegyén-hátán egy csomó zsák, nem tudhatta, mikor van ott bárminek a gazdája...
(Azért csak költse gyógyszerre, amivel megkárosított.)
Ez a tegnapi maraton váltó egy darabig úgy fog megmaradni bennem, mint a verseny, amikor semmi sem sikerült. Jó, ne sarkítsunk túlzottan, de elsőre a szándéknál két perccel futottam lassabban, egyszer eggyel.
Melegítés címén nem mozoghattam túl jól abból ítélve, ahogy éreztem magam és öngyilkos észjárással párhuzamokat kezdtem el vonni tavalyi regensburgi halál közeli élményeim és az aktuális időjárási körülmények között. Nem szívesen kenném a melegre a harmatos teljesítményemet, két kili után úgy éreztem, mintha elhagynám a combfeszítőimet magam mögött. (Lehet, hogy tényleg el kellett volna, és jobb lett volna.) Pont olyan volt, mintha satuba fogták volna a combjaimat, felpörögni nem tudtam, mert futni sem. Igen demoralizáló volt négyperces tempóban küzdeni, hátszélben a rakparton. Próbáltam valami hajrászerűséget kivágni a végén, igen mérsékelt sikerrel. Minden egyes lépés fájt, illetve nem is értem, mi fékezett ennyire. Eddigi pályafutásom legrosszabb hét kilométerét sikerült teljesítenem - addig. (Csak a számfanatikusoknak, alig merem beírni: 27:20 lett és gyalázat.)
Ami még ezt is alulmúlta, az az egyetemi csapatban befutóemberként futott időm. Míg a Csaszival, Philipcsigával, Future-rel, 066-tal, Balázzsal alkotott csapatot halálosan komolyan vettem, az egyetemit nem. Azzal a futással nekem veszprémi diákként legördült a függöny, 2:42-es maratont futottunk öten az egyetem képviseletében és örültem neki, hogy befutóemberként, lazán futok le a színpadról. Ezt eleve örömfutásnak terveztem, nem kalkuláltam előre nagy időt, gondolván, hogy úgyis ki leszek dögölve 7 kili padlógázas rohanástól. Ez mégis nagyon jól esett, tök könnyen, leszámítva, hogy hat kilinél azért feléledt bennem a versenyző és onnantól már vigyáztam, hogy senki ne hagyjon le. Ez egy 29-29,5 perces futás lehetett.
A hangulat óriási volt, nagyon jól éreztem magam Veletek, ismét megismerkedtünk pár kedves emberrel:) Pokoli izomlázam van a vádlimban, szépen lepirult az arcom, kicsit fájdalmasan a vállaim és a tarkóm, de ennyi kényelmetlenséget mindig szívesen vállalok:-) A zápor várhatott volna még egy picit, kényelmesebb lett volna az Országház előtti mezőn kipihenni a fáradalmakat.
Tök jó volt, köszönöm szépen a tegnapi napot mindenkinek, és egyben gratulálok mindenkinek aki futott tegnap!
(Most látom csak, az utolsó sor elég félreérthető lett. Szóval amit a csapataimnak meg a kupacnak köszönök, azok a jó élmények, nem gondolom, hogy a többiért bárki is felelős lenne akár csak egy picit is.)
Vót hát. De váltanom kellett, nem volt már idő beadni sehova. Tudom, hogy mit lehetett volna máshogy csinálnom, ettől függetlenül nagyon nem esett jól a dolog.
Röviden: tartalmas volt a tegnapi nap, nekem tán túlságosan is.
Ami most leginkább eszembe jut róla, az az a meglepi, amit már csak otthon vettem észre: - szolgálati közlemény - megváltozott a telefonszámom. Konkrétan úgy, hogy már nincs. (Ha mégis hívnátok, és valaki felveszi, akkor üzenem neki, hogy gonosz, vagy azt, hogy hulye kocsog.) De az új tulaj más dolgokat is számomra haszontalannak minősített, és ennek szellemében járt el.
Már épp terveztem, hogy veszek új futócipőt. Hát most majd nem veszek. Úgyis összetartja még a leukoplast rendesen. :) (Egyébként megfigyeltem, hogy mindig akkor történik valami gebasz, amikor összegyűlik az új cipőre való...)
Ezen kívül ott voltam a versenyen egész idő alatt. Hol futottam, hol nem, és ez tök jó volt. Néha elkapott egy picike abból a régi fajta "fészek-érzésből", amit FB vonatkozásban már legalább 3/4 éve nem tapasztaltam. Azt' jól meg is lepődtem :) . Örültem sok mindenkinek, és nem tudom, miért, de különösen Rohan_ónak meg zakka ökörködéseinek (bár ő elég gyorsan sikeresen kihúzta a gyufát :) ).
Hát most ennyi. Gondolom, írok majd még a futásokról is, de addig is köszönöm csapataimnak és a kupacnak az élményeket.
K&H
Sok FB-vel találkoztam, és sokat megismertem tegnap. Utolsónak, esőben és álruhában futottam, így nem sok bíztatásra számíthattam. Az első km táblát nem vettem észre (talán az eső miatt csukott szemmel futottam), a másodiknál már tudtam, hogy meglesz a tervezett 29 perc, sőt! Az eső szakadt, én futottam. Az emelkedőnél 7241Gabi szurkolt rendíthetetlenül. Az utolsó előtti kanyarban Monspart Saci nézett mélyen a szemembe, mondott néhány varázsszót, mire a lábaim elkezdték a gyorsítást. 27:44-et mértem, amivel nagyon boldog vagyok, sikerült a négyperces kilóméterek világában járnom :)
Köszönöm a szurkolást, a csapatomnak meg a futást és a szervezést!
Sziasztok!
Legeslegelsőbben én is gratulálok minden maraton- és félmaraton váltósnak, a szurkálóknak, egyéb, a hét végén sporttevékenységet folytatóknak, esetleg egy erős hét után hétvégi pihenőknek - remélem senkit sem hagytam ki.
Számomra nagyon kellemesnek sikeredett a váltó futás, én voltam a befutó ember, így a rám nehezedő, csapat iránti felelősség kicsit nyomta lelkemet - vajh milyen taktikát válasszak, hogy az előzőleg megtervezett (430-450-dik) és elvárt helyezési tartomány felső harmadába lihegjem be csapatunkat - mert ugye, nem mindegy(:>]).
Az idő nekem kedvezett, nekem már a fülledt meleg helyett a kiadós zuhé jutott, s így utólag azt gondolom, ez volt a jobbik verzió. Egyébként még soha nem futottam szakadó esőben, most már ez is megvan. No meg először léptem túl 3 km feletti távon a részemről álomhatárként nyilvántartott 5 perces tempót. Végülis 4:52-es km-ket futottam átlagban. Ennélfogva biztos emlékezetes verseny marad számomra a tegnapi.
A 'papírkutya' szerintem az a kifejezés, amelyet nagyon sok közösség magáénak érez. Én kb. tizenegypár éve hallottam először az egyetemen és azóta is meglep, ha olyantól hallom, aki nem oda járt. :))
