A tanácsaid szvsz, minden kezdőnek és nem kezdőnek hasznosak. Józanok!
Ősz óta egyetlen sérülésem nem volt, túledzettség miatt.
És a visszaállás a fokozatosság elve alapján könnyedén ment a kihagyás után.
(Igaz volt itt az őszi combizomszakadáson át, influenzán, ásványianyag hiányon, foggyökér és gyökérhártya gyulladáig és bokabicsaklásig minden
ami szemnek-szájnak, sport- és fogorvonak öröme.)
Edzek, készülök, edződöm, készülődöm.
Tegnap felfutottam a TV toronyhoz Pécsett és egy órát futottam ott fent a hegyen. Nagyon klassz volt. Ma már újra a pesti levegőt lélegzem.
Sziasztok, jó edzést!
k.
Bennem van teljesítménykényszer. Nem csak a futás területén, minden téren, én ha egyszer a fejembe veszek valamit, nagyon nehéz meggyőzni az ellenkezőjéről. A kényszer csak egy dolog miatt van, hogy magamnak bebizonyítsam, meg tudom csinálni. Természetesen, ha már megcsináltam akkor jön a következő lépcső, javítani az eredményen.
Én lassan egy éve olvasok írok ide, azóta mindent elolvastam, nem hagytam ki semmit. Nagyon örülök neki, hogy külömböző véleményeket ismerhetek meg, így azt teszem magamévá, amelyik számomra szimpatikusabb. miki írásainak külön örülök, mert kicsit visszavettem abból a tempóból, ami 2003-ban sérüléshez vezetett. Igaz a versenyek számát és súlyát tekintve, nem sikerült okosnak lennem, de szeretek versenyekre járni, a jó hangulat,az élmény, a megméretettés miatt legszívesebben minden hétvégén mennék.
Szóval írja csak le mindenki a véleményét, talán ezért is van ez a topik, az sem baj, ha emberek magukra veszik a megjegyzéseket, a jószándéku kritikát. Miből tanuljon az ember, ha nem ezekből?
Szombaton nagy őrültségre készülök, hirtelen jött az ötlet, teljesen tervenkívüli dolog. Tetszik - most még - és megpróbálom. Úgy gondolom fizikailag, szellemileg és lelkileg fog megedzeni, ha teljesítem. Egy kicsit több leszek magam előtt ha megcsinálom, ha meg nem akkor jövöre rákészülök és nagyon profi leszek.
Talán vitára fog okot adni a hozzászólásom, de azért megteszem! :o)
Egyrészről a teljesítménykényszer pozitív dolog is, hiszen ez viszi előre a világot. Caspi is említette hozzászólásában, csak a reagálók nem vették ezt annyira hangsúlyosnak. Megragadtak a szó szoros értelménél.
De azt is ismerjük el, hogy van a topiknak egy olyan rétege, akik hajhásszák az emberfeletti teljesítményeket és a perceket. (Ne értse félre senki, ezt nem problémaként írom, hanem tényként!)
Amit sajnálok az, hogy elmaradt a topiknak az a része, akiknek öröm volt 5km lefutása és határtalan sikerélményként éltek meg egy 10km-es verseny sikeres teljesítését. Az elmaradásuk okát abban látom, hogy kicsit frusztrálva érzik magukat, hogy ők "csak" erre képesek. Továbbá sajnálom, hogy a "lassú szekció" sem ír embert próbáló edzéseiről, majd az energiapótlásról a töröknél. :o)
Azt gondolom, hogy ennek a topiknak a célja, hogy minél több réteg legyen képviselve. Ha betéved egy új olvasó, akkor egyből találjon magának "partnert".
Továbbá minden tiszteletem Amatőré, aki fel meri vállalni, hogy nem fut, mégis nagy terveket dédelget és sokszor froclizás célpontja.
Szóval, gyertek vissza bizonyítottan jó írói vénával rendelkező "lassú futók" és színesítsük a topikot!!!!
Zsazsi
Mert ha ezt a logikat kovetem, akkor 800-on nem lenne teljesitmenykenyszer de mindenhol mashol igen. Holott ez a valosagban pont forditva van. Sot, ugye azota nem futom ezt a tavot amiota nem birom az ezzel jaro teljesitmenykenyszert elviselni. (Mar csak 10 ev a visszateresemig. Hol lehet senior magyar csucsokat megnezni... :))
Bennem két hete hatalmas teljesítménykényszer van: a tesóm befenyített, hogy nekiáll futóedzeni és hamarosan lenyom :-) Mivel fenn kell tartanom a testvéri tekintélyemet, jövô héttôl a futótársammal heti három edzést terveztünk, nekem meg jön még minden hétvégén valami "extrémebb" (szivaccsá ázás biciklin, börzsönyi dagonya, stb.). Tegnap becsúszott egy óvodai társadalmi munkában elvégzett gereblyézés izomból, zivatarral és szélviharral kombinálva, az tényleg durva volt.
Félretéve a poénkodást, szerintem is fontos, hogy ésszel művelje az ember a sportot, és jó, hogy ezen a fórumon is szó esik errôl. Én szerencsés vagyok, mert érzem a határaimat, amelyek elég szűkek. De most fejlesztem, mert nem hagyhatom, hogy a kisebb lenyomjon, ugye :-)
Az elmelet erdekes, a konkluzio viszont szerintem hibas. Hisz ha egy futo egy "gyengebb" tavon probalkozik, az nyilvan azert csinalja mert szereti nem pedig mert minel nagyobb teljesitmenyre vagyik. Teljesitmenykenyszer alapjan a futo a legjobb tavjan a legjobb eredmenyre torekszik.
Egy bizonyos foku teljesitmenyvagy azonban mindenkiben benne van. Hisz minden ember minden napja celok elereserol szol. A futas is ilyen. Celokat tuzunk ki s utana azokat megprobaljuk elerni.
Az, hogy egy faradt sportolo egy hosszu strapa veget megnyomja, hiaba faj, mert megiscsak szeretne egy alomhataron belul kerulni, nem mas mint egyszeru emberi termeszet. Ilyenek vagyunk.
Miki!
Én szívesen olvasgatom, amit írsz, a honlapodat is nézegettem már, stb, szóval előrebocsátanám, hogy nem gondolom, hogy nem kellene írnod a tapasztalataidat, véleményedet a topikra. És azt sem, hogy kezdenél unalmassá válni, de tényleg hasznos volna talán, ha az illető személynek címeznéd, amit mondani akarsz, főleg, ha van ilyen személy, mert én pl. rendszeresen magamra veszem, amit írsz, és ettől gyakran érzem magam kellemetlenül. Főleg azért, mert viszonylag kezdő futó vagyok, hajt ha nem is a teljesítménykényszer de valami belülről, nem beszélve arról, hogy érdekes pulzusadataim révén a könnyű futásokat is 77-79%-on futom, ami azt jelenti, hogy nem esik nehezemre kicsúszni a bűvös 80%-os zónából.
Mentségemre aztán mindig azt tudom felhozni, hogy nekem olyan valaki segít, akinek a véleményére Te magad is adsz; hogy bár közel 2 éve futok, és ezalatt a 0-ról (a nagy-nagy nulláról) egy stabilan 4 órán belüli maratonig jutottam, és sérülés még nem nagyon fenyegetett (na, ezt lekopogom...), és az, hogy soha korábban nem voltam olyan kiegyensúlyozott, mint az utóbbi közel 2 évben, és, hogy a futás nekem is iSTVánhoz hasonlóan sok-sok minden mást is nyújt még.
Másrészt, és ezt most már mindentől függetlenül, mint pulzusguru-tól :)), kérdezem, a reggeli beírásoddal kapcsolatosan. Azt írod, hogy a megszokottnál alacsonyabb pulzus lehet a túledzettség jele. Ezzel szemben, mikor a sportdoki kitalálta, hogy majd jól kivizsgál, akkor ő meg a magas pulzusra mondta, hogy a túledzettségtől is lehet. Namostakkor hogy is van ez??
Én egyszerűen azt gondolom, hogy az ember akkor tud igazán jó döntést hozni, ha minél több utat, irányt ismer a lehetőségek közül. Tehát szükséges minden ismeret átadása, még akkor is, ha az hirtelen szélsőségesnek tűnik is.
Én magam is sokat olvastam a témában és saját edzéseimet az összhatás alapján tervezem. Köszönet ezért mindenkinek, aki gondolataival, információival, vagy egyéb módon segített (segít) ebben!
Hát, azt hiszem kicsit elmentünk egymás mellett. A mai hozzászólásaim szándékaim szerint arról szólnának, hogy nem értem caspi hozzászólásának
"...Nekem a Tiétek nagyon szimpatikus. Megfontolt tanácsok nélkül, a teljesítménykényszer dominálna a topikon..."
kitételét. Nagyon hasznosnak tartom a gondolataitokat, és nagyon örülök, hogy megosztjátok velünk. Sajnos eléggé be vagyok szorítva a kötöttségeimbe, hogy nem igazán látom egyelőre hasznát saját magam számára az aprólékos tájékozódásnak a különböző elméletekről, ezért e tárgyban nem is vagyok jelenleg vitaképes.
De őszintén szólva nem látom azokat a topikon, akik agyongyötörnék magukat egy-egy nagy eredmény érdekében (főleg a kezdők közül), ezért értetlenkedem a fenti idézet kapcsán.
Elsőként is hadd köszönjem meg, hogy leírtad, amit gondolsz!
Az úgy kezdődött :-), hogy első "igazi" versenyemen (a Kékest gyakorlatilag felkészülés nélkül teljesítettem, utána kezdtem óvatosan futogatni), a 2000-es Nike-on futottam egy 1:35-ös félmaratont, és azt mondták nekem, hogy van tehetségem (és alkatom) a hosszútávfutáshoz. Ezt igyekeztem elhinni, ennek ellenére edzéseimnél általában azóta is a körülmények diktálnak: megvannak a feladataim, amit el szeretnék látni, aztán jöhet a futás. Ebből következően edzéseimen a 8-15 km közötti távok a jellemzők, ehhez van időm, pályám, hangulatom. A versenyeken pedig kipróbáltam sokmindent. A legrövidebb a maratonváltó 7 km-e, a leghosszabb most már 100 km körüli. 7 km és 21 km között komolyat szerintem nem futottam, a maratonváltót és a félmaratont viszont többször is keményen. A maratonváltós időim 26:20 körüliek, a félmaraton 3 legjobb 1:20:24, 1:20:44, 1:21:08 (komoly versenyen, pontos kiméréssel). Görbét ugyan nem rajzoltam, helyette képlettel számolok (a "tervező"-vel), ehhez a félmaratoni időhöz 25 perc körüli 7 km-t kellene tudnom. Másfelől a 7 km-en teljesített időm elég jól passzol a legjobb maratonomhoz (2:59 körül), tehát ebből kiderül, hogy a félmaratonjaim eddig a kimagaslóan legjobbak, és semmi nem mutat arra, hogy ennél rövidebb távon jobb lennék.
Próbáltam egyszer-kétszer edzésen kemény kilométert futni, nem nagyon ment 3:30-on belül, ebből azt a következtetést szűrtem le, hogy igazán gyors sosem leszek. A monotóniát azonban viszonylag jól tűröm, nyitva a kapu az ultrák felé.
Viszont azt is mondták (tapasztaltabbak), hogy ne akarjak egy-két év alatt ultrafutó lenni, mert sírás lehet a vége. Ennek következményeként egyrészt elhatároztam, hogy nem fogok sírni, még ha lenne is rá alkalom; és persze azt is, hogy megfogadom a tanácsot. Az edzésadagjaimat meglehetősen óvatosan emelem, a heti futómennyiségem a hobbimaratonisták szintjét sem éri el, csak versenyeken futok hosszút. Ennek következménye, hogy futóteljesítményem jóval kisebb ezeken az elvártnál. Úgy érzem, hogy ez egy egészséges kompromisszum: részt is tudok venni az ultrafutók számomra vonzó életében, és nem is terhelem tulságosan a szervezetem.
A jelek azt mutatják, hogy valamikor talán lehet belőlem jó ultrafutó. Elindultam az efelé vezető úton, és igyekszem végigjárni. Megfontoltan, persze időnként hibázva. Mindenféle kényszer nélkül, de azért motiváltan. Úgy gondolom, ez alapvető emberi tulajdonság. Van, aki a lakását akarja tökéletesíteni, van aki a munkáját, karrierjét építi, van aki a zenéjét szeretné mindenkihez eljuttatni, hadd ne soroljam ezeket a banális dolgokat: ha egyszer jó lehetek, miért ne legyek az? Legalább megpróbálni érdemes. Aki nem próbálja meg, biztosan veszít.
Tehát biztos vagyok benne, hogy nem lennék jó rövidebb távon, és a hosszútávban még vannak távlataim.
A sérülésről. Nem érzem úgy, hogy hosszan sérült lettem volna. Tavaly valóban nem voltam tökéletes állapotban nagyon sokáig, de folyamatosan tudtam futni, ha nem is jó, de azért elfogadható eredményekkel. Valóban oka volt ennek, hogy inkább elmentem a kigondolt versenyekre a pihenés helyett, mert ott akartam lenni a számomra oly kedves közegben, de ezt már akkor is leírtam. Egyáltalán nem az volt a célom, hogy lefussam a távot (meg hogy jó eredményt érjek el), hanem hogy ne essek ki a vérkeringésből. Nem érzem, hogy rosszul tettem volna.
Remélem érezhető a hangsúly: ott lenni és a futóeredmény már másodlagos. (Persze nem baj, ha jól sikerül :-)) Minden beszámolómmal ezt igyekszem sugározni, ezért furcsa kicsit számomra, amikor a topikot teljesítménycentrikusnak olvassák. Én nem érzem annak, bár biztosan van ilyen olvasata is. Nehéz kérdés.
István,
Több, mint egy évtizedet eltöltöttem azzal más sportágban, majd később futásban is, hogy túledzettem magam. Mostani tapasztalataimmal visszanézve, jobb eredményeket érhettem volna el és kevesebb kárt tettem volna magamban, ha óvatosabban, fokozatosabban és a mai ismereteim birtokában gyakorlok.
Időközben hobbimmá vált, hogy mindent elolvasok a futásról és az edzésről általában, amihez csak hozzájutok. Saját tapasztalataim és az olvasottak alapján vontam le a következtetést, hogy viszonylag kezdő futóknak hetente többször szubmaximális terhelés (pl. 80% fölötti pulzussal edzés), ráadásul számukra túl hosszú távokon egészségtelen, sőt, még csak nem is hatékony.
Az ilyen edzés pár hónapos látványos fejlődés után stagnáláshoz és sérüléshez vezet a futók 90 %-ánál. Megtévesztő lehet, hogy egyes kiemelkedő tehetségek szervezete mindent kibír és sikeresek lesznek ilyen módon. De a sokaság, aki követni próbálja őket, kudarcra és frusztrációra van ítélve.
Sokszor én is úgy érzem, hogy fogadatlan prókátor vagyok. Aki úgy gondolja, tudja, hogyan a legjobb edzenie és további információra nincs szüksége, kérem ugorja át, amit írok. Azt sem állítom, hogy amit írok, helyes. A honlapomon is van egy-két dolog, amit ma már másként gondolok. Nagyon kevés belőle azonban a saját elméletem, a legtöbbet világszerte ismert és olvasott forrásokból veszem, amint azt fel is tüntetem. Gondolatébresztés szintjén szerintem még a legtapasztaltabbaknak sem árthat olvasni őket. Vannak könyveim, amiket Magyarországon kevesen ismernek, de a világ edzéselméleti irodalmának fontos részei.
Azt sem vitatom, hogy általában végleteket képviselek, akár a futótechnika, akár az alacsony edzésintenzitás terén. Ezt többször hangsúlyoztam is. Nem akarom, hogy bárki gondolkodás nélkül elfogadja, amit írok. Ha viszont elgondolkodik, az nem fog ártani, bármilyen következtetésre jut is végül.
Azt viszont vitatom, hogy amit képviselek, az "teljesítménynélküliség". Azért csinálom így, mert úgy gondolom, ezen a módon fogom legjobban megvalósítani azt, ami még potenciálisan bennem van. Az a célom, hogy a lehető legjobb futó legyek, és ne csak egy-két évig, hanem késő öregkoromig.
Igazából akkor lennék hiteles, ha előbb bizonyítanék a versenypályán és utána prédikálnék, de hát ehhez türelmetlen/tehetségtelen vagyok. Viszont Pl. Mark Allen ezt megtette, azért is idézem őt szívesen.
Azért teljesen rossz úton nem járok, mert tavasszal több, igaz, nem túl kemény, egyéni csúcsomat is sikerült megjavítanom és sérülés sem fenyeget (na, ezt most jól elkiabáltam :-)
Egyénileg senkinek a figyelmét nem akarom felhívni olyan dolgokra, amit ÉN hibának érzek, mert ez már tényleg fogadatlan prókátorság lenne.
De komolyan, ha kezdek unalmassá válni, tapintatosan figyelmeztessetek.
Hát jó, akkor biztosan más szemmel látom a dolgokat :-)
Én valahogy a verseny(/edzés)beszámolókban elsősorban a teljes élményt találom meg az "összetartozás"-tól a "jó mulatság" érzésig (ami időnként verejtékes, időnként nem; időnként nagy teljesítmény, időnként nem), és ez nekem elég, nincs időm a sorok között lebegő alakokat vizslatni :-)) (Persze lehet, hogy akkor sem látnám meg ha lenne időm; már sokszor mondták - természetesen barátian -, hogy próbáljak már meg egy szemüveget :-))
A teljesítménykényszert (saját értelmezésem szerint a mindenáron "létrehozandó" teljesítményt) legtöbb esetben én sem tartom szerencsésnek, de jó hatása csak a megfelelő mértékű terhelésnek van, sem a túl sok, sem a túl kevés (mértéke egyénileg eltérő) nem tesz jót, gondolom ezzel mindenki egyetért.
A rendszeres topikolók között sem látom az elvadult teljesítményhajhászást, de ha tényleg van, akkor hatékonyabb lenne az illető figyelmét felhívni rá, mint általánosságban fogalmazni (mondhatni saját káromon tanulva mondom :-)).
Tessék, rámutatok: (kéretik nem halál-komolyan venni, mert annyira nem megalapozott, és annyira nem is gondolom komolyan. Mindenesetre már jóval korábban eszembe jutott, leírni nem igazán akartam, de ez a felszólítás most kihozta belőlem. :))
Tehát, innen úgy látszik, hogy Neked valamiért fontos (nem valamiféle teljesítménykényszer?), hogy ultra-távokat fussál, holott feltünően sokkal jobb vagy rövid (félmaraton és az alatt) távokon. Azt nen hiszem, mert soha ilyet nem írtál, hogy bármiféle eredményt hajszolnál, de akkor is, ez az ultratáv, ez valamilyen belső kényszer. És sztem ennek köszönhetően voltál hosszan sérült.
Egyszer -már emlitettem is- kiszámoltam az aktuális világcsúcsokból, meg a magyar csúcsokból, hogy milyen összefüggés van a táv hossza és a elérhető átlagsebesség között. (Ezeket ugye az adott távokra specializálódott, és arra különösen alkalmas -legalkalmasabb- sportolók érték el.)
Na, ez a kettő (a világ- és a magyar csúcsok) görbe (táv-sebesség) ugyanolyan volt, kicsit eltova persze.
Aztán megmértem magam 7-8 távon, 400-tól félmaratonig, és feltünöen hasonlított a görbém az előzőekhez (persze jócskán eltolva). Ami számomra azt mutatta, hogy ugyanolyan edzett (edzetlen) vagyok, és/vagy ugyanolyan adottságokkal (esetemben inkább azok hiányával) rendelkezem 400 métertől 21 km-ig.
Aztán felrajzoltam még néhány topikoló görbéjét is, azok közül, akiknek hozzáférhető eredménye megjelent itt, különböző távokon.
Balázs és a Te görbéid feltünően eltértek az átlagtól. A maratoni eredményeitekből jelentősen lassabb rövid következne. Balázs esetében ez triviális.
Te meg sztem sokkal inkább vagy rövidekre "teremtve". Mégis-mégis, valami kényszerít fölfele. :)
(Ha én volnék a menedzsered megpróbálnálak rábeszélni az 5 és 21 km közötti távokra, de ez már tényleg csak vicc.)
iSTVán
SZVSZ a teljesítménykényszer nem tudatos és nem feltétlenül káros, mégis ott lebeg a sorok között. Hasznos, és baráti gesztus, ha felhívjuk erre egymás figyelmét.
"Mindenki ízlése és lehetőségei szerint;" Így legyen! :-))
caspi@örömfutó.hu
Megmondva az őszintét, én nem igazán láttam itt dominálni vágyó teljesítménykényszert...
Vagy csak nem áll rá a szemem? Ez esetben kérnék szépen rámutatni a tévedésemre!
A magam részéről úgy érzem, saját magamat sem hajtom bele túl nagy teljesítményekbe (érzéseim szerint félmaraton fölött még igen messze vannak a teljesítéseim a számomra lehetségestől), és amikor mást biztatok, akkor is igyekszem figyelni a határokra. Azzal viszont nem értek egyet, hogy egy jó autónak muszáj legyen "biztonságos" 70-nel döcögnie az autópályán. A teljesítmény sem lehet kényszer, de "teljesítménynélküliségre" sem szabad kényszeríteni senkit. Mindenki ízlése és lehetőségei szerint; mindennek megvan a maga szépsége és veszélye is egyben.
Miki
Imarot is, Téged is örömmel olvaslak. Úgy gondolom, mindenki el tudja dönteni, hogy milyen módszerek, elvek szerint edz, dolgozik, él stb. Nekem a Tiétek nagyon szimpatikus. Megfontolt tanácsok nélkül, a teljesítménykényszer dominálna a topikon, amely hosszú távon szerintem is veszélyes és a hobbyfutóknak korántsem egészséges. Magam részéről Imaro eltűnését is sajnáltam, és örülök, hogy bejelentkezett.
Egyelőre elég képlékeny a dolog, csak kerülgetjük a témát mint a cirmos a kását.
Én holnap reggel elutazok, a túracuccaimat összepakolom, hogy ott legyenek, bármi történik.
Ha szombaton felbukkanunk a rajtban, akkor biztos megyünk :-)))
Még azt sem tudni, hogy kik jönnének.
Egészség és futás, öröm és szenvedés
Ez a téma megér néhány gondolatot. Nekem úgy tűnik, a futók jelentős része a futást valamiféle fájdalmas dologként éli meg. olyan, mint a rossz értelemben vett munka vagy tanulás. Szenvedünk tőle, de valamiféle jövőbeli jutalom vagy versenyeredmény érdekében elviseljük. Az érhet el eredményeket, aki megszenvedett érte. A futás amúgy a vércukor ingadozásával, térdfájással és a maratonon falnak ütközéssel jár.
SZVSZ aki szenved, megsérül stb. futás közben az valamit rosszul csinál. Biztos vagyok benne, hogy hosszú távon jobb eredményeket fog az elérni (mármint önmagához képest), aki úgy edz, hogy ne szenvedjen és ne fájjon semmije.
És ekkor még csak futóeredményekről beszéltem, általános egészségről nem is.
Lassan már több dörgedelmet írok, mint régebben Imaro :-)
