"We believe in a very large amount of stores for winter and spring. The old way was to figure on 25 pounds. We want 40 pounds at least to make sure that there will be no shortage and no stint in the spring breeding. To obtain this, we crowd the bees for room; that is to say, we allow them a little less super room and this forces them to put a sufficiency in the brood combs. Better have 50 pounds than only 25." (Dadant System of Beekeeping, 1920)
Szabad fordításban:
"A nagy mennyiségű élelmet tartjuk célravezetőnek télre és tavaszra. Régebben 25 fonttal (kb. 12 kilóval) számoltak. Szerintünk legalább 40 font (kb. 20 kiló) élelem biztosítja azt, hogy ne fogyjon ki /az élelem/, és ne legyen visszaesés a tavaszi fiasításnál. Hogy mindezeket elérjük, szűkítenünk kell; értve ezalatt, hogy csak csekély felső fiókot (teret?) hagyunk nekik, ami arra ösztökéli a méheket, hogy a fészket részesítsék előnyben. Az 50 font (25 kiló) jobb, mint a 25 (12 kiló)."
Elismerem, nem a legfrissebb szakirodalom, sőt, inkább "öreg", de ezek szerint "az öregek" közül is voltak jó néhányan, akik a telelésre és a kellő tavaszi fiasításhoz (csak?) a megfelelő szűkítést és a bőséges téli élelmet javasolták :)
Amit leírtál, azt elfogadom, de ennek ellenére a nagy " öregek" is csinálják ( tapasztaltabbak). Igaz, ekkor kevernek kamillát ( kamilla teát) stb.. a lepénybe.
Valami oka csak van, hiszen nem olcsó mulatság a cukor...
Szia ! Tudod ez a baj. Valaki nagy okos kitalálta,összekeverte és már szajkózzák is,hogy tavaszi serkentés. Na ez tök felesleges. Tavasszal,eg jól betelelt méh családnak,csak szűk fészekre,és vízre van szüksége. Azt amelyiket a méhész kifosztotta,és nincs meg a kellő élelme Ami lép utcánként 2 KG vagyis a olyan 12 cm er méz minimum,és a takaró keretei nem teljesen mézesek az élelemet pótol. Lassan egy család heti élelem szükséglete eléri a 2 KG ot.Világos csak akkor,ha az anyák rendesen beindulnak Február közepén már elő szokott fordulni a fiatalabb keverék anyáknál főleg Vagyis az a beadott pár gramm élelem,ami tele van salak anyaggal ,nem sokat ér. többet árt mint használ. " Kg nál kevesebbet nem szabadna egy éhező családnak adni. Így is heti kaptárbontással zavarja a méheket,hűti ezzel a fészket.
A tavaszi lepényezés,inkább a gyógyszer bevitelt szolgálja .Akkor amikor a méhek már naponta kijárnak.Vagyis március környékén.épp a sok salak anyag végett.
Tavasszal nincs szükség a családok serkentésére ! Ennyi. Nagy ,kellő élelemmel betelelt egészséges méhcsaláddal most semmi dolog nincs.
Az első komolyabb munka a bővítés,csak március végén áprilisban esedékes. Szóval addig nem kell számottevően méhészkedni.
A szükséges fészek szűkítéseket kivéve.Ami pillanatok alatt meg van.
Szóval néhány marék elpusztult méh, még nem jelent feltétlen nagyobb bajt. Mondhatni akár természetesenek is. Normális körülmények között a méhek ha érzik a véget, kirepülnek elpusztulni. Ezeket nem is észleled. Télen a hideg miatt ez nem mindíg lehetséges.
"Télen nem szoktak takarítani a méhek. A "leszállópállyák" is feleslegesek ilyenkor"
Pont azért furcsállom ezt a családot, mert a többinél nincs semmi. Ott ezek szerint vagy nem hullanak a méhek, vagy kihordják, vagy kimásznak maguktól :)
A leszállópályákat meg azért hagytam a helyükön, mert le vannak ásva, és nem akartam fölöslegesen dolgozni ezzel ősszel, meg tavasszal is :)
Ezt az 1 kg cukor + 0.2 deci víz arányú lepényt családonként kell számolni?
Találtam egy hasonló leírást neten, ott azt írták, a főzött anyagból olyan 500-600 grammos mennyiségeket mérnek ki 1 családra, és abból kb. 2-2.5 cm vastag párnákat kell kapni. A problémám ezzel csak az, hogy a téli takarást úgy oldottam meg, hogy a keretek fölött nincs 2 cm-nyi helyem, legjobb esetben is csak annyi, hogy tudjanak léputcát váltani. Ha viszont ezt az 5-600 grammos mennyiséget arányosan csökkentenem kell, hogy beférjen a rendelkezésemre álló helyre, de még értelmes méretű lepényt kapjak (mármint ami kb. lefedi a telelőfürtöt), akkor max. 2-300 gramm kerül csak be, vagyis ha "rendesen" adnék nekik, többször is meg kellene zavarnom őket. Megéri ez a rizikó, ha elvileg ősszel kaptak elég élelmet?
A tavaszi etetés amúgy minek számít, csak "szokás, régen is így csinálták, járt utat járatlanért ne hagyj el", vagy "ha jól teleltettél, akkor nem kell, fölösleges", esetleg "serkentésnek jól jöhet, mert friss élelem", vagy miért? Valahol azt olvastam, hogy amíg nincs tömeges virágpor, addig hiába az etetés, nemigen lesz bő fiasítás. Márpedig a mostani időszakban legfeljebb jégvirág meg borvirág nyílik, ezekről pedig csak elenyésző mennyiségű pollen gyűjthető :)
A méheket téli meghalgatását, sztetoszkóppal, vagy okostelefonra töltsetek le Spy Earphone alkalmazást, ez WP, de biztos van androidra is megfelelője, az az egy hallgatózó progit, és egy fülhallgatóval máris lehet kémkedni a méheket :)
Ne bonts télen kaptárt, mert minek, ha van élelmük, akkor mit is tudnál rajtuk segíteni? A nyugalmuk biztosítása az első szempont! Egy bizonyos elhullás természetes. De van olyan is amikor a nap kicsalja őket, és ledermed elpusztul néhány. Télen nem szoktak takarítani a méhek. A "leszállópállyák" is feleslegesek ilyenkor csak segítség a kártevőknek, madaraknak. Esetleg majd az első kirepülések idelyén. De ha felmerülne a Nosematózis gyanúja, akkor nem javaslom mert a röpképtelen fertőzött méhek bármelyik kaptárba könnyen betudnak mászni. Nincs szükség a betegség terjedésének az elősegítésére. Télvégén, kora tavaszon a timolos puha gyúrt lepényt javaslom. Nem kell mézzel gyúrni a lepényt. Hellyette a következőt lehet csinálni, 1 kg kristálycukor, 1,5-2 deci víz , egy késhegynyi citromsav, arányban . Egy tiszta edénybe, bemérjük a szükséges mennyiségű vizet, felforraljuk. Majd beleöntünk 1 kiló cukrot, ha megint felfort , jöhet a következő kiló cukor, és megint hagyjuk felforni, és így tovább. Amint ezzek végeztünk, jöhet a citromsav, utánna a végsőfelforralás. Arra ügyelni kell hogy kristály ne maradjon. A habot is az edény széléről vizesített tiszta ecsettel távolítsuk el. A végén már ne keverjük. Hagyjuk lehűlni, annyira hogy már tudjunk vele dolgozni, ezzel már gyúrhatjuk is a cukorlepényt. Ettől biztos hogy nem fognak semmilyen fertőzést kapni. Én már régen így készítem.
Ha mégis főzött lepényt csináltok inkább, akkor azt is csak puhát! Kímélni kell a méheket, mert fel kell még nevelniük a váltó nemzedéket.
Nekem tavaj egész télen hangosan zúgtak .MIkor megkopogtatam őket enyhébb időbe és felemelték a zúgásukat egy pár másodpercre .Egyszer nem zúgtak semenyire és a kijáróba csomó elhulott volt.Hiába zörgetem őket semit nem halotam ,beis pánikoltam de csak a fülem lehetet bedugulva .a lényeg hogy volt vagy száz lehulva minden aljon de szerencsére csak a hideg okozta. Meg sajnos be juthatot még az egér vagy cickány mert viasztörmelék is volt meg a szélső keretet megrágta de a családoknak nem okoztak gondot.Nem gondoltam hogy új kaptáron 7 mm-es kijárón bemegy.Idén raktam egérácsot,szerintem nálad se lesz nagy probléma.
Megnéztem a kaptárakat, bizonyos szempontból eléggé egységes a látkép, legalábbis ami a kijárók előterét illeti. Tavasszal mind kapott 1-1 szállódeszkát (60-70 cm-es kifutópálya, egészen a talajig), egész évben, még télre is otthagytam. Jelenleg a kijárók előtti 2-3 cm-es távolságban minden kaptárnál száraz a deszkák vége, még akkor is, ha onnantól nedves a többi. Gondolom, a kiáramló meleg miatt.
Amiben eltér az egyik, hogy észrevehetően több méh hullik ki a családból. Nem tudom, sok-e, de két hete is kikapartam egy jó maréknyit, meg most is olyan 20-30-at, egyikük még mozgott is. Nem tűntek soványnak, szóval élelmük valószínűleg van, de halkan zúgott a nép bent. Leginkább azért tűnik szokatlannak, mert bár lehetőségük volna rá, mégsem hordják ki a lehullottakat. A többinél nincsenek hullák, sem benézve a kaptár alján, sem kinn a deszkán, és a hangjukat se hallottam (kopogtatással nem kísérleteztem, nem akartam zavarni őket, ha már egyszer ránézésre nincs szokatlan jel).
Ilyenkor, ennyi jel alapján mennyire hasznos vagy szükséges belenézni a kaptárba? Lehet-e egyébként bármit is tenni ilyenkor, vagy csak rontok a helyzeten, mert mondjuk ez a mennyiség csak az "öregek" hullása, én meg túlreagálom, és kiszellőztetek egy "természetesen" fogyatkozó családot?
Lehet kapni a LIDL-ben szúnyoghálónak árúsítják, feket tüll szerű anyag. (Ez méhészkalaphoz is jó) Mi ezzel is szűrtünk már, bár ennél picit sűrűbb az ideálisabb.
Kezdőként jártam meg a méh szőrével, egy idős méhésszel voltam jó ismeretségben akácra jártunk együtt a kezdő éveimben. Mivel az én eleve nem sok vegyesmézem elfogyott, egy vevőnek, az öregtől hoztam mézet. Pusztán szivességből, na ez a méz volt ilyen szőrös, láttam azt már amikor értementem de nem akartam megsérteni az öreget mert egyébként jól elvoltunk. Persze ez a vevő számomra végleg elveszett. Következő évben igaz tettem rá célzást lett is egy kis sértődés belőlle, bár még szűrű anyagot is adtam. Akkoriban még betudtam szerezni, az üzemből mert nagytételben használták. Utánna az öregék is szűrték a mézüket :)
Tudom, hogy nem vagy kötekedő fajta, nem is vettem annak, amit írtál. Amint írtam is, lépésenként haladok, ami számomra azt jelenti, hogy igyekszem folyamatosan jobb "terméket" létrehozni. Ha ehhez szükség lesz a szűrőre, akkor azt sem tartom ördögtől valónak, de egyelőre nem kellett (meg amikor használtam, akkor sem volt még meg a "technikája", hogy hogyan lenne a legjobb - a tavalyi a kezdőévem volt, tanulás, első osztály, vagy inkább óvoda, nagy csoport).
Az év első pergetése során még teljesen ülepítős módszerrel igyekeztem "időt nyerni", és többé-kevésbé sikerült is megoldani, még alsócsapos tartályom sem volt. Ez repceméz (vagy olyasmi) lett végül, de nem másnapra szilárdult meg, hanem olyan 1 hét múlva állt bele az üvegbe. Jórészt nem is adtam el, maradt "itthoninak".
Akácra már beszereztem egy alsócsapost, és onnan kezdve abból üvegeztem (ha kiüvegeztem egy tartálynyit, kb. 30 üveggel, akkor feltöltöttem a másik hordóból, és másnap folytattam), mert ránézésre teljesen megfelelően felúszott az esetleges viasz- és egyéb maradvány a méz tetejére. Csak napraforgó után (aranyvesszőnél?), idény végén alkalmaztam egy kölcsönkapott szűrőt, de az egy négyzet alakú, mikronszűrős valami volt (rámás, ahogy írod), ami a kerek hordóra rakva nem tűnt ideálisnak, és ránézésre nem is lett tisztább az így szűrt méz, mint az ülepítéses gyakorlatomnál. Ettől függetlenül nem vetem el a szűrőket, csak nyugtáztam, hogy amit eddig próbáltam (az ülepítés), az emiatt volt jó - vagy épp nem jó (a rámás).
Egyébként az általam használt rendszer (Egységes fészek + 1/2NB méztér, rakodókaptár), anyaráccsal, a jelek szerint az általad írt hátrányokat ha nem is küszöböli ki, de csökkentette. Az anyarács miatt a mézbe nem kerül fiasítás, álca, vagy bábing, a méhek szőre sem jellemző, mivel egyrészt a méztérben eleve hizlaltam kicsit a kereteket (fészekben 10 keret, méztérben 9), azaz több helyük volt forgolódni, másrészt a fedelezett viasz mennyisége is kevesebb lett.
Jam Clerk az "ülepítéses" méz tisztítási gyakorlat régen bevett szokás volt. Van még akki ma is így jár el, az az enem szűri pergetéskor a mézét. Ez még talán elmegy, ha csak leadásra szánja. De a közvetlen értékesítéskor ez már problémát okozhat. A régebbi hozzászólásaimból "kempingez" néven talán már annyira ismerhetsz hogy nem kötekedésként írom, vagy kételkednék hogy valóban letisztult az így letöltött mézed. Hanem arról van szó, hogy ez a tisztulási folyamat nem minden esetben tud létrejönni. Ez függ a kristályosodás, és a belekerült "szennyeződéstől". Természetesen, ha anyarácsos mézeltetést alaklmazunk, kevesebb nem odavaló dolog kerül a mézbe. Vidékünkön főleg amikor én kezdtem, majd (20 éve) még fekvőkaptáras méhészkedés volt 99%-ban elterjedve. Bár ez nem zárja ki az anyarács alkalmazhatóságát, de inkább az anya korlátozása nélküli mézeltetés dívott.
De kaptár és mézeltetéstől függetlenül is, a gyorsan kristályosodó repceméz esetén esély nincs hogy feltisztuljon. A pergetés másnapjára már megszilárdul a méz.
Nagyon egyszerű eszközzel is lehet szűrni, megfelelő függöny, tüll, vagy akár milyen hasonló anyag jó, van akki nejlonharisnyával szűr. Egyszerűen rá kell kötözni a hordó szájára, úgy hogy tölcsérszerű bemélyedése legyen, amibe minimum egy vedernyi méz belefér. Az szűrőanyagott mi szigetelőszalag töbszörös körbehúzásával rögzítjük. A készen kapható keretes, rámás szűrők nem feltétlen alkalmasak a gyakorlatban mert ha nem tökéletesen illeszkedik az edény szájára, a méhek belemásznak a mézbe.
A régiek azt tartották hogy ami könnyű feljön, ami nehéz leülepszik. Ami igaz is, de mi van a méhek szőrével, és azzal aminek a fajsúlya közel egyezik a mézével? Az már szépen a mézben marad. A hordó falára is rátapadnak dolgok ( kipergetet álcák) amik bomlanak bele a mézbe.
Szóval, rengeteg kényelmetlenségtől szabadul meg az ember a szűrő használatával.
"Hétvégi méhèsz" lévén,szombaton pörgettem,vasárnap üvegeztem,kizárólag nyáron.Őszre hagytam az üveggel teli polcban való gyönyörködést-elégedettséget,télre meg már nem maradt mézem :) Amit te írtál,számomra majd csak 50-100 kaptárral beljebb lesz időszerű :)
Ahhoz, hogy feljöjjön a viasz a tetejére a méznek több nap kell, akkor ha előtte fel lett melegítve és teljesen viszkózussá vált. Magyarán télen csak fűtött helység,vagy termosztáttal vezérelt fűthető tartály jöhet szóba. Ha otthon kerül üvegezésre a méz, célszerű már pergetésnél szűrni a mézet egy finomszemcsés zsákszűrővel. Így legfeljebb a kristályosodással lehet küzdeni, de az nem hiba, hanem természetes tulajdonsága a méznek.
Ahogy írtam, én "úgy üvegeztem, hogy a mézet egy alulcsapos tartályba tettem, egy napot állni hagytam, hogy a viasz feljöjjön a tetejére."
Ebből még nem feltétlenül következne, hogy az üvegezéskor is van még viasz a mézben (hiszen a csap nyitása előtt le is szedheti az ember a tetejéről), de nálam a gyakorlatban mégis így történt. Amíg tisztán csordult az üvegbe, addig engedtem "nyersen", a végét pedig összeöntöttem, félretettem ülepedni, és az innen származó méz lett az "itthoni". Semmi probléma nem volt a vevők részéről így sem, sőt... tűkön ülve várják a májusi újabb adagot /én is :) /. Viasz nem volt az üvegekben, vagy csak minimális. Azt tudom, hogy amikor egy ízben kaptam kölcsön egy szűrőt, azzal kínszenvedés volt az üvegezés.
Persze ebben a szűrő nélküli gyakorlatban benne van az is, hogy kis mennyiségem volt, ez még elment a tavalyi pörgetéseknél, idén lehet, hogy másként fogom csinálni. Továbbra is lépésenként haladok.
Az akác hordásakor nem jellemző hogy bármit is hordjanak hozzá, főleg ideális körülmények esetén. A hiba inkább abból ered hogy a méhész nem végez tisztító pergetést, így a repcével keveredik, fekvőkaptár esetén. Illetve rakodónál megszállítja a mézet, a hirtelen leállt hordás miatt, és othon, vagy más méhlegelőn pergeti ki. Így gyalogakác, vagy ezüstfűz nektárját hordhatják rá a méhek.
Ha úgy vesszük, akkor "minden méz vegyes", hisz ha egy 100 hektáros akácerdő közepén van a méhészet, akkor is van az erdő alján pár vadvirág, aminek a nektárja belekerül. Mint "műkedvelő" gondolom van valami szabvány (miért pont erre ne lenne) ami meghatározza, hány százalék után lehet fajtaméznek nevezni egy mézet...
Létezik kinai akácméz? Mert van egy fémhordóm amin az van hogy china/ acacia honey és lengyelül is sszerintem ezt keverik a magyar akácal,2015 ös dátum van rajta
Azért pergetem a kölyökcsaládoktól mert a napraforgó nem a legjobb telelőélelem és a keretekben egyenletesen legyen a telelő élelem mert valamelyik keret tele volt mézel valamelyik meg üres volt,
meg persze nekem is kel valami de rendesen feleteteem őket ,egyenlőre mind a 9 él.
Mondjuk abban az esetben megértem a pörgetést, ha nyár végén már csak kizárólag a napraforgó maradt a lépjeikben, és nem azon akarsz teleltetni - viszont akkor meg adja magát, hogy a kristálycukros etetés a napraforgóig már elfogyott, tehát megint csak nem az lehet. Ettől függetlenül sem hiszem, hogy a kristálycukros etetés utórezgése lenne az a kristályosodás. A 2014-es napraforgóban én is láttam ilyesmit (fehérebb részek, mint a "telér" a bányászatnál), de úgy tudom, az is csak a nem egyenletesen eloszló cukorfajták gyorsabb vagy lassabb kristályosodása miatt van.
