Zsazsi
elgondolkodtattal. Igen megiscsak flusztralva erzem magam, bar ennek a topichoz nincs kozvetlen koze. Azert erzem flusztralva magam, mert nem tudom azt a teljesitmenyt elerni futasban, amire kepes lennek. Szoval barmennyire is oranelkuli funrunner vagyok, kicsit zavar hogy nem szamolhatok be semmi jo teljesitmenyrol. Persze az is csak magamhoz kepest lenne jo eredmeny. Mert nem mondogathatom allandoan hogy tudtam en 5 15 ben futni ha most csak 6 30ban tudok. Persze ez rajtam is mulik mert ha komoly edzestervvel a futasra koncentralnek akkor kihozhatnek tobbet magambol, csak nem mindig errol szol az elet. Es jol is erzem magam igy, de talan ez is az oka hogy nincs kedvem beszamolni a futasrol. Barmikor barkivel beszelgetek, idokrol kerdez, tavokrol es kovetkezo celokrol es kicsit cikisnek erzem hogy nekem ezek kozul egyik sincs. Csak szeretek futni, igyekszem nem leszokni rola,es majd egyszer talan megint komolyabban erre fokuszalni.
Szoval mi tagadas bennem is van egy jo adag teljesitmenykenyszer:)))
ui Csak hogy tiszta legyen, azert en rendszeres , lelkes olvaso vagyok es nincs semmi kritikai megjegyzesem a topicra nezve
Sziasztok!
Nem tudja valaki, hol lehet Bp-en narancsos vagy citromos Isostar port kapni? A Spuriban csak kedden lesz, azokban a TescoCoraAuchanHervis-ekben, ahol kerestem, nem volt - nekem meg most kellene.
köszi.
Orbital, dehogy voltál hosszú: van, amit nem lehet egy-egy frappáns mondatban megfogalmazni.
Kár, hogy nem találkoztunk a váltón.
Vihar-téma: aagica után olvasom itt az indexen is, hogy mára megint vihar, tornádó?! várható Bp-en, ne parkoljunk kocsival fa alatt, maradjunk a fenekünkön...
Lehet, hogy kicsit hosszú leszek, de ahogy nézem, a beviteli mező, ahova írni kell a szöveget, mindig tovább gördül...Akkor meg miért ne, úgysem telik be (:>]).
A következő sorok tulajdonképpen a teljesítménykényszer témájához is illeszkednek, bár amúgy is leírtam volna mostanában.
Kölök koromban mindig sportoltam valamit, 10 éves koromtól sorrendben: foci - atlétika (közép távú futás) - foci - karate - súlyzózás (nevezhetjük testépítésnek, én csak súlyzózni akartam). A felsorolás végére már 38 éves voltam, 3 gyerekkel, azóta 4-gyel. Jellemző rám, ha valamit csinálok, és az valamilyen oknál fogva magával ragad, akár mániákussá is válhat. Sport tekintetében így volt ez a súlyzózással is (sikerült mindig valami kellemes sérülést beszerezni). Aztán munkahelyváltás, és 2000-től 3 év csendes pihenő. Közben 98-tól felfedezett cukorbetegség, 2003-tól inzulinnal. Gondoltam ideje lenne változtatni életstílusomon, esélyt adni arra, hogy féléves gyerekem felnőtté válását végigkísérhessem. Cigarettát letettem, és elkezdtem kocogni. Az előbbieket azért írtam le, hogy kiderüljön, nekem a futás úgy indult, függetlenül attól, hogy élvezni fogom-e vagy sem, csinálni kell. Egyrészt könnyebb leszokni a bagóról, másrészt pont a cukorbetegség következményeként fellépő esetleges szövődmények ellen fejti ki áldásos hatását.
Az első két hónap (2003 május-június) igen szenvedősen indult, tulképpen csak a futás után, a zuhany alatt mertem halkan mondogatni magamnak, hogy "hű, ez jól esett". Sajnos 3 éves időtávot felölelő kölyök atléta múltam sem segített, utáltam a hosszú távokat, kimondottan a rövid (100m) táv feküdt nekem, mégis állandóan mezei futóversenyekre küldtek, ahol már bérlet sem kellett az állandó középmezönybeli tagságomhoz.
Aztán kezdett jólesni a dolog, de ezt az érzést először a javuló tempóm és az egyre hosszabb távok sikeres megtétele okozta. 2 hónap alatt kb. eljutottam - nem tom honnan a 6 perces km-khez, és a halálos 2 km-től a jóleső 10-12 km-ig. Ez nem teljesítménykényszer, de igazából a teljesítmény látványos javulása volt az, ami miatt élveztem a dolgot. Közben lassan-lassan azt felejtettem el, hogy miért is kell NEKEM futni, és hogy ráadásul lehetőleg életem végéig, hogy a cukrom karbantartása permanens legyen. Ősszel már nem igazán bírtam guggolni, a térdem nem bírta. Ősszel még gyorsan nekiestem egy félmaratonnak, nagyon jó volt - eddigre már maga a futás is jól esett, de a teljesítménykényszer az maradt. Késő ősztől a térdfájás nagyjából állandósult. A porckopás - artrózis alkat dolga is erősen, de az elgondolkodtató, hogy míg mások kemény 10-15 év futás után kerülnek oda, hogy injekciós kezelés kell ahhoz, hogy lassítsák az artrózisos folyamatot, nekem ezt röpke 10 hónap alatt sikerült abszolválni (persze a súlyzózás révén ennek azért volt előélete).
Tavaly decemberben találtam rá a topikra, persze ezt is, mint a futást ahogy kezeltem, pár nap alatt visszaolvastam az elejétől az egészet, majd december óta írogattam is. Decemberben már éreztem, hogy ez a tempó futásilag nem tartható sokáig, de - isten bizony nem akarom a topikra kenni - ahogy olvasgattam, csak a csuda teljesítmények szívódtak fel erősen szelektív agyamba, és szemlesütve futottam át a asérülésekről és a hozzájuk fűzött tanácsokról szólókat (ez így erős, a kételyeimet igencsak felerősítették). Az az igazság, hogy én, de gondolom az emberek egy nagy része, a már valamibe belekezd, akkor szeretné azt minél sikeresebben tenni - ugye a futásnál ez úgy néz ki, hogy vagy gyorsan, vagy sokat, de leginkább gyorsan és sokat tudjak futni. Ez akkor is így van, ha tudom, hogy csak magamhoz szabad mérni a teljesítményemet - mint ahogy tisztában is vagyok vele, hogy pl. macsa eredményeit soha még csak meg sem közelíthetem.
Aztán, ahogy térdproblémáim fokozódtak, kezdtem jobban odafigyelni azokra az írásokra, amik a hosszan fenntartható futóléttel, és a sérülésveszély minimalizálásával kecsegtettek.
Ezek elsősorban miki írásai. Ő valóban egy másik szemléletet képvisel a topikon belül, mint monnyuk István. Ez nem minősíti egyikőjüket sem. Természetesen én is szeretnék fejlődni a saját teljesítőképességem határáig, szeretném "odatenni magam", főleg, ha az még jól is esik. De hát az én esetemben ennek vannak nagyon is racionális korlátai. És úgy gondolom, minden egészséges kezdő futó akkor indul a helyes úton (amennyiben azt akarja, hogy ez az út a lehető leghosszab legyen - és persze azért hosszútávon valami tempója is legyen), ha komolyan veszi miki ajánlásait. Ez még nem zárja ki, hogy hosszú távon az adott egyént tehetsége, és kitartása ne vihetné el ez az ÚT abba a CÉLba, ahova a "teljesítménykényszere" is hajtaná.
Nekem avval kell megbarátkozni - rossz itt a kell szócska, mert egyáltalán nem esik nehezemre, hiszen örömködésről van szó -, hogy elsősorban élvezzem a futást, csináljam úgy, hogy minél tovább tarthasson ez az élvezet.
Miki, ma túl vagyok az első MAF teszten, első szigetkör 138-as átlagpulzussal 6:51-es tempó, szorgalomból a második szigetkör 138-as átlagpulzusal 6:45-ös tempó. Csuda jó, és még akár kocogásnak is lehet nevezni.
Üdv!
Gyalog nincs közel, de esetleg futva...:))
Komolyra fordítva, vasárnap nem vészes a forgalom, a rakparton tudsz parkolni ingyen, megközelítheted akár az Árpád-, akár a Margithíd felől a szigetet. Az Árpád híd felőli végén magára a szigetre is felhajthatsz és parkolhatsz ott is, tilosban. (Néha szankcionálnak ám...)
amatőr,
mára biztos letakarítják a szerdán kidőlt fákat. De állítólag ma is lesz vihar, én lelkileg arra készülök, hogy munkaidő végére zuhogni fog és megúszom a futást.:)
Zsazsi,
ez igazán ronda dolog volt tőlük, szerintem az egyik legjobb dolog, amit a futásról olvastam, csak emelte volna a lap színvonalát. Nem baj, mi olvastuk, ez a lényeg.
Mindenki:
azt olvastam, hogy a hétvégéig MINDEN 20%-kal olcsóbb a Hervisben. Aki költeni akar, csak rajta. :))
...Azt gondolom, hogy ennek a topiknak a célja, hogy minél több réteg legyen képviselve. Ha betéved egy új olvasó, akkor egyből találjon magának "partnert".
Erről van szó!
Legyen sokszínű a társaság (életkor-sportelőélet-teljesítmények-célok kapcsán, vagy csak úgy általában véve), sokfajta impulzus érhessen minket.
A ł&H váltó óta túl a 4 napos szüneten, benne egy kétnapos, 18 órás egyhelyben ülésen, ideje mozogni is. Mára -gondolom- véglegesen eltakarítják a kidőlt fákat, letört gallyakat szeretett Europarkos útvonalamról, és este nem 5 km-es tájékozódási gátfutást kell gyakorolni. :)
Jelenleg még hiszek az őszi -4 órás, teljesítménykényszeres- maratonban! :))
Vasárnap Budapestre szólit a munkahelyi kötelesség, s gondoltam futnék egyet a híres margitszigeti pályán. Ám még sosem jártam ott, ezért a segítségeteket szeretném kérni. Valószínű, hogy kocsival oda tudok menni, hol érdemes parkolni? Egyátalán van-e értelme bekeveredni autóval belvárosba? A BS környékén leszek elszállásolva, gyalog az gondolom nincs túl közel a Margitszigethez.
Előre is köszönöm a segítségeteket.
Nem tartották közlésre érdemesnek! :o( Nem vagyok szomorú amúgy, hiszen én átéltem.
Még egy kicsit túráztatom magam a témán, ha megengeditek. :o)
A baj talán a világ elteljesítménykényszeredésére (sic!) vezethető vissza, aminek csak a túlzottságban látom a veszélyét. Hiszen mindegyikünk egyre jobb akar lenni a munkájában, egyre tökéletesebb gyereket akar szülni, nemzeni, nevelni, stb. (Tegnap az aerobic edzőm szülői értékezleten volt az oviban és lecseszték, hogy a 3 és fél éves fia nem akar angolt tanulni. Teszem hozzá, hogy én az egyetemen kezdtem el tanulni és elég jól elpötyögök azért.)
Továbbá manapság sikk maratont futni, lássuk be! És tegyük a szívünkre a kezünket sokan, 10 évvel ezelőtt volt ilyen vágyunk?! 16-17 éve volt, amikor először láttam, hogy hol gyújtják meg az olimpiai lángot, milyen lehetett maratont futni, stb. Borzongva gondoltam rá, hogy van olyan ember, aki ezt meg tudja csinálni. (Magamat nem soroltam közéjük! :o)) Aztán évek alatt elhitette velem a média, a topik, a belső kényszer, hogy meg tudom csinálni.
Most már ott tart a világ, hogy fél év alatt fel "lehet" készülni a nagy tettre, amit ha nem teljesítesz nem is vagy EMBER! Álljunk meg, kérem szépen! Tudom, hogy le lehet futni, de nem arra az egy napra akarok készülni, hanem az utána következő 45 évre. Ezt akkor értettem meg, amikor a tavalyi feladott maratonom után Imaro megfogta a vállam és azt mondta, hogy beszélj arról az útról, amin eddig végigmentél. Ez csak egy lépcsőfok volt, amin megbotlottál. Aztán rájöttem, hogy igaza van, bár sokáig ágáltam ellene. Rá egy hónapra futottam az athéni maratont, ami az etalon a feeling-ben, egyben a legrosszabb idővel teljesített.
Az "ilyen kezdetű" hozzászólásaimat ígérem hamarosan összeszámolom (holnaptól nyári szünet :-)), de tessék azt is figyelembe venni, hogy az ilyesmi pl. bevett szokás versenyek előtt, előzetesen "megtévesztve" a potenciális riválisokat :-))
Hasonlóképpen összeszámolom, hogy mi lenne, ha mindenki - mondjuk egy hét alatt - az összes fórumon elkövetett hozzászólását ide írná. Én személy szerint nem a "topik sterilizálását" éreztem kívánatosnak, hanem azt, hogy több tucat topik tartalma ne ömöljön ide. Én ebben azért érzek némi különbséget. Az, hogy mi lett a szándékomból, megint más kérdés (és valószínűleg ebben eltér a véleményünk), de ez nem csak - sőt nem elsősorban - rajtam múlik.
Természetesen nem bántottál meg.
"Szóval a tempó öl, nem a táv, a leglassúbb szekciós, heti 20 kilométeres futó is gond nékül teljesítheti a maratont, ha helyes tempót választ."
miki,
jól kiszúrtál velem, ezek után semmi indokot nem találhatok, hogy nem fussak maratont.:))
Zsazsi meg annyira tök jókat ír, hogy ott kéne hagynia a multicégét és átnyergelni az írásra. Jut eszembe, mikor lesz már az athéni beszámolód a Spuriban? Azt mondtad, meg fog jelenni. (Vagy ezt csak álmodtam?)
"Az elmaradásuk okát abban látom, hogy kicsit frusztrálva érzik magukat, hogy ők "csak" erre képesek."
Én még abban is látom az okot, hogy szerintem a lassú szekciósoknak (nekem is, azt hiszem) az edzés sokkal inkább egy társas élményt jelentett, mint eszközt valami elérésére. Ez a futáson kívül sok más olyan dologgal (lásd: sporttársak üdvözlése, más sportágak űzése itteni futópajtikkal vagy csak úgy keresztedzésként) volt teljes egész, ami itt nemkívánatosnak nyilváníttatott annak idején. Többször éreztem én is úgy, hogy persze, le lehet hagyni a "sallangot", de akkor én már a többit sem írom be, mert úgy már nem azt tükrözi, ami a lényeg nekem.
(((És akkor még nem beszéltem arról, ami a színfalak mögött zajlott sokszor, és ami szintén oka lehet az elmaradásnak. De nyugi, nem is fogok. :) )))
Azt én is jó dolognak tartom, ha viszonylag felkészületlenebb futók is nekivágnak mondjuk egy félmaratonnak, hiszen ez nagy élmény. Az a lényeg, hogy felkészültségüknek megfelelő tempót válasszanak és ne fáradtan vagy sérülten álljanak rajthoz. A táv önmagában nem gond, legfeljebb nagyon kezdő szinten. Ez a maratonra is igaz lehet, de azért az már keményebb dió.
Érdekes az amerikai hozzáállás a maratonokhoz. Ott nem szégyenlik a felét legyalogolni és 6 órás időkre rendkívül büszkék.
Szóval a tempó öl, nem a táv, a leglassúbb szekciós, heti 20 kilométeres futó is gond nékül teljesítheti a maratont, ha helyes tempót választ.
A gond inkább az ambíciózus edzéstervekből adódik, amik leamortizálják a szervezetet.
István!
Válaszomat szinte tökéletesen visszaadta Rohamcsiga 58378 hozzászólása. Talán hülyén fogalmaztam és nem frusztrációról van szó, hanem a topik némelyeket túlzott teljesítményekre sarkalló magatartásáról. És a hangsúly itt a túlzott-an van!
Továbbá nem jó olvasni azt sem, hogy bár szét vannak szakadva a lábaim, de megyek és csinálom és darálom, és... (Ugye írtál már ilyen kezdetű hozzászólást?! :o))
(Gyengébb idegzetűek azt gondolhatják, hogy ha csak futok egy laza 5-öst és semmim nem fáj, akkor nem is végeztem munkát.)
Megint személyeskedek, de vegyük Skót példáját, majd ő elküld melegebb vidékre, ha akar. Állandó problémája van a lábfájásával, talán olyan, amit a szokásos kenegetés, pihentetés nem orvosol. Olvastam olyan tanácsot is, hogy szarni bele, majd elmúlik!
A frusztráció különben magammal szemben eszembe jutott, mert én olyan vagyok, hogy kell a megmérettetés a topikon belül. Ezévben nem tudok annyit edzeni, mint szeretnék, így olyanok is lenyomnak, akiknek nem lenne "szabad." Ez frusztrál! :o) Pontosabban az zavar, hogy látom a saját edzéstervemet és nem mindig tudom teljesíteni. Ennek az az eredménye, hogy gyengébb vagyok.
Sokan közülünk családdal, felelős beosztással, ..., kutyával rendelkeznek, így nem mindig azt csinálják, amihez kedvük van. De valahol részesei egy virtuális közösségnek, ahova tartozni szeretnének. Nincs idejük órákat edzeni naponta és csak esetleg "butuska" beszólásokra telik az idejükből és 2 naponta fél óra futásra. Miért sterilizálták/tuk ennyire a topikot, hogy ez ne férjen bele?!
Messzire mentem, de ez már régóta kikívánkozott belőlem!
Elnézést, ha megbántottalak!
Zsazsi
Kedves Alan01!
Köszönöm, hogy leírtad, amit éreztél! Lelki szemeimmel láttam én is a tájat és szinte éreztem a "funrunt"!
Szeretm az ilyen írásokat!
R_ó
Azért érzed a különbséget a "sajnos néha akad példa" és a "teljesítménykényszer dominálna a topikon" között...
Többször akadt olyan példa, hogy óvatosság jelszavával nálam komolyabban edzőket le akartak beszélni félmaratonról, maratonról. Én az ilyesmiket nem tartom szerencsésnek (és ezt rendszeresen meg is mondom), és az ezzel kapcsolatos negatív élményeim miatt sajnálatos módon talán kicsit érzékenyebb vagyok a teljesítménycentrikusságot érintő odavetett megjegyzésekre is, mint kellene.
Mint lassu szekcio jelentkezem:) En nem erzem magam flusztralva mert lassu szekcios vagyok, inkabb nem annyira tudok mirol irni. Kimegyek a Ligetbe es lefutom a koromet es kesz. Kicsit uncsi lenne errol hetente ketszer haromszor beszamolni. Ha tortenik valami erdekes akkor majd jovok. Es agicaaval ellentetben ha javitok tiz masodpercet a legjobb idomon, arrol azonnal fogtok tudni!! :))) (erre jelenleg keves az esely, mert ora nelkuli funrun edzestervem van:))
Akkor legyen egy kis vita :-)
Könnyen elképzelhető, hogy valakinek egyesek teljesítménye emberfelettinek tűnik, de biztos vagyok benne, hogy annak, aki megcsinálja, legtöbb esetben nem több "jó mulatságnál". És továbbra sem látom, hogy ki is az, aki "hajhászik"...
Másrészről nem tudom, miért kellene bárkinek is frusztráltnak lennie a mások teljesítményei kapcsán. Én sem azt nézem, hogy mire nem vagyok képes... Ha belegondolnék, hogy egyéni legjobbunkat tekintve -balazs- gyakorlatilag lekörözne 800 m-en (400-as pályán!), hogy Future két maratont tudna futni egymás után olyat, amilyenből én még egyet sem, akkor el kellene keserednem? Tisztelem az eredményeiket, emellett tisztában vagyok a saját erényeimmel. Úgy érzem, ők is tisztelik az én eredményeimet, ahogy én is elismerem azokét is, akik látszólag "kevesebbet tudnak" nálam. Szinte minden héten elmondjuk, hogy mindenki számára önmaga a mérce: ha a saját elvárásainak megfelelően teljesít, akkor megérdemli az elismerést.
Ha ennek ellenére úgy érzitek, hogy a "lassú szekciósok" és "örömfutók" háttérbe vannak szorítva a topikon, akkor nagy baj van. Csak az a gondom, hogy nem tudom, például én hogyan tudnék ezen segíteni. Örömmel veszek minden építő ötletet.
Lassú szekció és hobbifutó alosztály jelentkezik! Örömmel és kiváncsian olvaslak Benneteket, örülök az elért, néha egészen fantasztikus erdeményeiteknek, és engem egyáltalán nem zavar, hogy koromból, alkatomból és előéletemből kifolyólag vélhetően örökké megmaradok az 5-6 perces kilcsik körül. (habár már volt 4:50 első km -em :-))),is hirtelen felindulásból és "elfutottam az elejét"-ből!) Számomra az 5-21 km -es távok a kedvencek, lehetőleg terepen, de életemben, talán nem is túl soká, természetesen, 1x legalább, a maratoni táv teljesítése is szerepel. Edzéseim, heti 2-3-4 alkalommal és sűrű hétvégi versenyekkel vannak tervezve, de mellette dolgozom, három gyereket nevelek. Úgy érzem, hogy a futással, amit kicsit több mint 2 éve kezdtem, teljesen megváltozott az életem, nekem tetsző irányban. Jól érzem magam a futók népes táborában. :-)))
Bocs ha kicsit hosszú lett.
R_ó
Lám, én már vissza is jöttem, bár csak egy hétre utaztam Németországba. Egyik reggel futottam egy jó órácskát Bonntól délre a Rajna partján.
Igazi örömfutás volt, ráadásul jó formában is éreztem magamat. Az időjárás kellemes, 16 fok körüli, erősen párás, derűs, de nem vakítóan napos. A táj lenyűgöző; egyik oldalról a folyó hullámai nyaldosták a partot, másik oldalról dombok, hegyek emelkedtek, hajdan volt dicsőséges várak romjaival. A dús, harmatos növényzet ébredezett, hogy az éjszakai nyugalom után újra magába szívhassa a júniusi napfényt....
Poétikus reggel volt, Lorelei földjén, a Rajna partján, melyen megtaláltam saját kincsemet és befutottam Wallahába:)
Alan
Sziasztok
Jaj Istvan legyszives ne ragadj le a teljesitmenykenyszernel. Szerintem semmi kritika nem volt benne a topicra nezve inkabb arrol szolt, hogy egy tapasztalt sportolo bar lehet hogy tud vigyazni magara de egy lelkes hobbysportoloval neha bizony elszalad lelkesedeseben a lo. Es ilyenkor bizony jol jonnek a bolcs tanacsok. Hiszen ezert is vagyunk itt. Neha akkor is ha nem kozvetlenul nekunk szolnak, de megszivleljuk oket.
A teljesitmenykenyszer nem azt jelenti itt, hogy barki elvarna tolem hogy tobbet es gyorsabban edzek mint amennyit birok, inkabb a topic inspiralo hatasa sarkalhat neha tulzott terhelesekre. Amire sajnos neha van pelda.
Kicsit felve irok le minden szot mert ugy erzem megint felreertest okoz, pedig caspi "vitaindito" hozzaszolasanak nem volt mas celja, mint megkoszonni miki es imaro jo tanacsait
