Eddigi érdeklődők (alfabetikus rendben először a nők - illem szerint, aztán alfabetikus rendben a férfiak - illem szerint, aztán végül én - illem szerint. Remélem többneműek nem jelentkeznek, nem tudnám hova tenni őket :-)).
Sziasztok!
Én még nemrég vagyok csak a topikon, ezért nem látom át, milyen volt régen, tényleg mellőzöttek-e a "hobbibb" futók, de látom, tényleg kevesen írnak ide közülük, hogy miért, én azt sem látom át teljesen (mi történt? mikor?).
Sokszor írok a BSI fórumára, egyszerűen azért, mert oda tévedtem be először, amikor már egy ideje szaladgáltam. Ott több a kezdő, kevés a gyakorlott futó. És a FUTURE által javasolt topikfutásról jut eszembe - szoktunk hétvégenként együtt is futni hosszút (15-20 km-t is), itt rendszerint 8-10 fő indul, majd kisebb csoportokra esik szét, de mindig mindenki talál magának edzőpartnert. A Normafánál, vagy a HHH-n tesszük ezt, és úgy, hogy első kör után (ez 10-12 kili) is ki lehet szállni. Szóval ez jó ötlet :)!
Teljesítménykényszerrel kapcsolatban - van, akinek sok más is van a futáson kívül, van akinek sok minden (még) nincs, de van a futás. Nekem is tetszett, amit Zsazsi írt, de tegyük hozzá azt is, hogy néha nagyon és iszonyú sokáig tudnak hiányozni dolgok az életből (tapasztalat) és az "élet mínusz futás" vagy "család", vagy mittudomén milyen topikban talán mások éreznék kényelmetlenül magukat, mint itt. Ez a topik a futásról szól, előnyeivel és hátrányaival.
Ha már így nálam ragadt a mikrofon :-), annyit szeretnék még mondani, hogy ez a Bekele gyerek azért elég durva. Először megdönti az 5000 világcsúcsát, aztán megdönti a 10000 világcsúcsát... Mi sem egyszerűbb! Lehet, hogy most azon elmélkedik éppen, hogy ha már ezeket ilyen könnyedén megdöntötte, akkor megdönti a 20km, a 21,0975km, a 25 km, a 30km és a 42,195km világcsúcsát is. Így ahogy vannak, szépen sorban. :-)
Egyébként ez a 26:20 kb. az a tempó, amiben repülőzni tudok. :-)
Szerintem próbáljuk meg újra feleleveníteni a Nagy Közös Topikfutásokat a Szigeten. A hat-hét perces tempó szerintem ideális lenne. Csak egy hétköznapra kellene rámutatni. Érdekel valakit? (Mármint rajtam kívül. :-))
(Vagy most mindenki duzzog, és ne javasoljak ilyeneket. :-))
Még egyszer, hátha félreérthető voltam. A lassabbak és a gyorsabbak között semmiféle különbség nincs (a tempót kivéve). Mindenki jó fej, mindenki a társaság miatt van itt. Egyformán örülünk egymás teljesítményének, és egyformán szívesen olvassuk a beszámolókat, függetlenül attól, hogy mennyire gyors az, aki írta. Senki se érezze, hogy háttérbe kellene szorulnia, ugyanis senki se szorul a háttérbe!!!
Ez az én véleményem.
Elolvastam a hozzászólásokat topikszellem, edzés és teljesítmény viszonya, és az ehhez kapcsolódó témákban. A véleményem annyira hosszú, hogy inkább nem is írok semmit. :-)
Egy dolgot azért mégis. Elhangzott egyszer, hogy a lassabbak számára a futás sokkal inkább társas élmény, és kevésbé eszköz valami eléréséhez...
Ez számomra azt sugallja, hogy a gyorsabbaknál inkább az "eszköz" dominál, és kevésbé a társas érintkezés. Ezzel nagyon, de nagyon nem értek egyet!!!
Zsazsi: nem következik a melegebb éghajlat.
A SkóT 15 hetes kezelésen volt, aztán futott 12 kilit. Utána inkább befejezte a dolgot. A tekerés még talán megy Nagyatádon, bár az előzményk miatt inkább az sem. Azt kell felfogni, hogy van aki erre született, van aki nem.
Ami a topikon folyik az számomra is megdöbbentő.
Jobban nem szólok bele, mert nem futok mostanság.
A virtuális közösséget azonban hiányolom.
Cicák,
Próbáld meg a Testnevelési Egyetem boltjában, én ott vettem 3 hete. (XII. ker Alkotás utca nemtudomhányszám de a Királyhágó utcánál kell leszállni a villamosról)
Tibet,
Van egy fizetős parkoló az Árpád híd felőli részen, de az elég kicsi. A feljáró mellett egyrészt tilos parkolni (szoktak büntetni is) másrészt nem is érdemes, főleg ahol a busz jár ugyanis az magas szociális érzékenységgel megáldott autósok alig hagynak helyet a busznak. Emiatt a buszosok centizgetni kényszerülnek, ami vagy sikerül vagy nem. A pesti hídfőnél lehet kényelmesen parkolni, onnan már be lehet futni, ha amúgy is futni mész az a plusz 1200 m nem olyan megterhelő.
Pezseg a topik.-:)
Lehet, hogy legördítek én is egy kis lavinát. Zsazsi írásával is szimpatizálok, csak egy dolgot nem fogadok el: Lehet valakinek akármilyen felelős beosztása, akárhány gyereke, akármilyen nyűgje, ha igazán akar szakítani időt a futásra, mozgásra akkor megteszi. Régebben én is voltam nehéz helyzetben,nem volt ennyi szabadidőm mint most, de akkor is találtam megoldást. Szerintem 90%-ban akarat kérdése az egész.
Jó futást mindenkinek, én ma pihenek, ill. tanulmányozom a szombati útvonalat, versenylázban égek, hurrrrrá !
"ma túl vagyok az első MAF teszten, első szigetkör 138-as átlagpulzussal 6:51-es tempó, szorgalomból a második szigetkör 138-as átlagpulzusal 6:45-ös tempó."
Jó jel, hogy a második gyorsabb. Ez azt jelenti, hogy nem túl magas a választott intenzitás.
Alighanem akkor lépünk ki a zsírégető zónából, ha a második kör azonos pulzus mellett lassuló tempót hoz, mert ekkor már a szénhidrátégetés miatt anyagcsere termékek kezdenek felszaporodni a szervezetben.
Gyorsabb futáskor biztosan sokan megfigyeltétek már, hogy a tempó tartásához a pulzusnak folyamatosan másznia kell felfelé.
Zsazsi
elgondolkodtattal. Igen megiscsak flusztralva erzem magam, bar ennek a topichoz nincs kozvetlen koze. Azert erzem flusztralva magam, mert nem tudom azt a teljesitmenyt elerni futasban, amire kepes lennek. Szoval barmennyire is oranelkuli funrunner vagyok, kicsit zavar hogy nem szamolhatok be semmi jo teljesitmenyrol. Persze az is csak magamhoz kepest lenne jo eredmeny. Mert nem mondogathatom allandoan hogy tudtam en 5 15 ben futni ha most csak 6 30ban tudok. Persze ez rajtam is mulik mert ha komoly edzestervvel a futasra koncentralnek akkor kihozhatnek tobbet magambol, csak nem mindig errol szol az elet. Es jol is erzem magam igy, de talan ez is az oka hogy nincs kedvem beszamolni a futasrol. Barmikor barkivel beszelgetek, idokrol kerdez, tavokrol es kovetkezo celokrol es kicsit cikisnek erzem hogy nekem ezek kozul egyik sincs. Csak szeretek futni, igyekszem nem leszokni rola,es majd egyszer talan megint komolyabban erre fokuszalni.
Szoval mi tagadas bennem is van egy jo adag teljesitmenykenyszer:)))
ui Csak hogy tiszta legyen, azert en rendszeres , lelkes olvaso vagyok es nincs semmi kritikai megjegyzesem a topicra nezve
Sziasztok!
Nem tudja valaki, hol lehet Bp-en narancsos vagy citromos Isostar port kapni? A Spuriban csak kedden lesz, azokban a TescoCoraAuchanHervis-ekben, ahol kerestem, nem volt - nekem meg most kellene.
köszi.
Orbital, dehogy voltál hosszú: van, amit nem lehet egy-egy frappáns mondatban megfogalmazni.
Kár, hogy nem találkoztunk a váltón.
Vihar-téma: aagica után olvasom itt az indexen is, hogy mára megint vihar, tornádó?! várható Bp-en, ne parkoljunk kocsival fa alatt, maradjunk a fenekünkön...
Lehet, hogy kicsit hosszú leszek, de ahogy nézem, a beviteli mező, ahova írni kell a szöveget, mindig tovább gördül...Akkor meg miért ne, úgysem telik be (:>]).
A következő sorok tulajdonképpen a teljesítménykényszer témájához is illeszkednek, bár amúgy is leírtam volna mostanában.
Kölök koromban mindig sportoltam valamit, 10 éves koromtól sorrendben: foci - atlétika (közép távú futás) - foci - karate - súlyzózás (nevezhetjük testépítésnek, én csak súlyzózni akartam). A felsorolás végére már 38 éves voltam, 3 gyerekkel, azóta 4-gyel. Jellemző rám, ha valamit csinálok, és az valamilyen oknál fogva magával ragad, akár mániákussá is válhat. Sport tekintetében így volt ez a súlyzózással is (sikerült mindig valami kellemes sérülést beszerezni). Aztán munkahelyváltás, és 2000-től 3 év csendes pihenő. Közben 98-tól felfedezett cukorbetegség, 2003-tól inzulinnal. Gondoltam ideje lenne változtatni életstílusomon, esélyt adni arra, hogy féléves gyerekem felnőtté válását végigkísérhessem. Cigarettát letettem, és elkezdtem kocogni. Az előbbieket azért írtam le, hogy kiderüljön, nekem a futás úgy indult, függetlenül attól, hogy élvezni fogom-e vagy sem, csinálni kell. Egyrészt könnyebb leszokni a bagóról, másrészt pont a cukorbetegség következményeként fellépő esetleges szövődmények ellen fejti ki áldásos hatását.
Az első két hónap (2003 május-június) igen szenvedősen indult, tulképpen csak a futás után, a zuhany alatt mertem halkan mondogatni magamnak, hogy "hű, ez jól esett". Sajnos 3 éves időtávot felölelő kölyök atléta múltam sem segített, utáltam a hosszú távokat, kimondottan a rövid (100m) táv feküdt nekem, mégis állandóan mezei futóversenyekre küldtek, ahol már bérlet sem kellett az állandó középmezönybeli tagságomhoz.
Aztán kezdett jólesni a dolog, de ezt az érzést először a javuló tempóm és az egyre hosszabb távok sikeres megtétele okozta. 2 hónap alatt kb. eljutottam - nem tom honnan a 6 perces km-khez, és a halálos 2 km-től a jóleső 10-12 km-ig. Ez nem teljesítménykényszer, de igazából a teljesítmény látványos javulása volt az, ami miatt élveztem a dolgot. Közben lassan-lassan azt felejtettem el, hogy miért is kell NEKEM futni, és hogy ráadásul lehetőleg életem végéig, hogy a cukrom karbantartása permanens legyen. Ősszel már nem igazán bírtam guggolni, a térdem nem bírta. Ősszel még gyorsan nekiestem egy félmaratonnak, nagyon jó volt - eddigre már maga a futás is jól esett, de a teljesítménykényszer az maradt. Késő ősztől a térdfájás nagyjából állandósult. A porckopás - artrózis alkat dolga is erősen, de az elgondolkodtató, hogy míg mások kemény 10-15 év futás után kerülnek oda, hogy injekciós kezelés kell ahhoz, hogy lassítsák az artrózisos folyamatot, nekem ezt röpke 10 hónap alatt sikerült abszolválni (persze a súlyzózás révén ennek azért volt előélete).
Tavaly decemberben találtam rá a topikra, persze ezt is, mint a futást ahogy kezeltem, pár nap alatt visszaolvastam az elejétől az egészet, majd december óta írogattam is. Decemberben már éreztem, hogy ez a tempó futásilag nem tartható sokáig, de - isten bizony nem akarom a topikra kenni - ahogy olvasgattam, csak a csuda teljesítmények szívódtak fel erősen szelektív agyamba, és szemlesütve futottam át a asérülésekről és a hozzájuk fűzött tanácsokról szólókat (ez így erős, a kételyeimet igencsak felerősítették). Az az igazság, hogy én, de gondolom az emberek egy nagy része, a már valamibe belekezd, akkor szeretné azt minél sikeresebben tenni - ugye a futásnál ez úgy néz ki, hogy vagy gyorsan, vagy sokat, de leginkább gyorsan és sokat tudjak futni. Ez akkor is így van, ha tudom, hogy csak magamhoz szabad mérni a teljesítményemet - mint ahogy tisztában is vagyok vele, hogy pl. macsa eredményeit soha még csak meg sem közelíthetem.
Aztán, ahogy térdproblémáim fokozódtak, kezdtem jobban odafigyelni azokra az írásokra, amik a hosszan fenntartható futóléttel, és a sérülésveszély minimalizálásával kecsegtettek.
Ezek elsősorban miki írásai. Ő valóban egy másik szemléletet képvisel a topikon belül, mint monnyuk István. Ez nem minősíti egyikőjüket sem. Természetesen én is szeretnék fejlődni a saját teljesítőképességem határáig, szeretném "odatenni magam", főleg, ha az még jól is esik. De hát az én esetemben ennek vannak nagyon is racionális korlátai. És úgy gondolom, minden egészséges kezdő futó akkor indul a helyes úton (amennyiben azt akarja, hogy ez az út a lehető leghosszab legyen - és persze azért hosszútávon valami tempója is legyen), ha komolyan veszi miki ajánlásait. Ez még nem zárja ki, hogy hosszú távon az adott egyént tehetsége, és kitartása ne vihetné el ez az ÚT abba a CÉLba, ahova a "teljesítménykényszere" is hajtaná.
Nekem avval kell megbarátkozni - rossz itt a kell szócska, mert egyáltalán nem esik nehezemre, hiszen örömködésről van szó -, hogy elsősorban élvezzem a futást, csináljam úgy, hogy minél tovább tarthasson ez az élvezet.
Miki, ma túl vagyok az első MAF teszten, első szigetkör 138-as átlagpulzussal 6:51-es tempó, szorgalomból a második szigetkör 138-as átlagpulzusal 6:45-ös tempó. Csuda jó, és még akár kocogásnak is lehet nevezni.
Üdv!
Gyalog nincs közel, de esetleg futva...:))
Komolyra fordítva, vasárnap nem vészes a forgalom, a rakparton tudsz parkolni ingyen, megközelítheted akár az Árpád-, akár a Margithíd felől a szigetet. Az Árpád híd felőli végén magára a szigetre is felhajthatsz és parkolhatsz ott is, tilosban. (Néha szankcionálnak ám...)
