Szóval csak annyi, akárhogy is szeretem őket és ők engem, bármi is van mindig az ANYA az első. Örülök, hogy nem vagyok csaj ! Nálunk talán mostanára lazul egy kicsit a helyzet és a feleségem is el szeretne kezdeni, futni, mozogni. Próbálom segíteni.
Most megyek aludni, gondolom a futóbolondok okosabbja már mind ezt teszi. Hali mindenkinek !
Igazad van, kihagytam egy dolgot, bizony nőnek lenni sokkal nehezebb. Nekünk is van kettő kicsi gyerekünk és bizony a feleségemnek sokkal nehezebb lenne hasonló időt pl. futással eltölteni. Sokat segítek itthon, de mégis így van. Mindjárt folytatom, de most azonnal el kell mennem a gyógyszertárba gyógyszerért.
Nagyon örülök ! Voltam egy kis "bejáráson" a ttúrába beírtam. Sajnos este 9 kor elezdett esni egy kis csendes eső, de ebben a pillanatban elállt. Tényleg örülök, hogy jöttök.
kicsit örülök (no nem kárörvendek :-) ), hogy előkerült a téma, amiről ma sokan és sokat írtatok!
Tudjátok, én 3 év és többtízezer hozzászólás kihagyásával „estem” ide vissza, és amióta olvasgatlak Benneteket újra, pontosan olyan gondolataim vannak, amiket Zsazsi megfogalmazott. Köszönöm, Zsazsi, szívemből szóltál!
Bár, én frusztráltnak nem éreztem magam, de valahogy mégsem „adódott”, hogy beszámoljak arról, hogy mennyire örülök annak, hogy a szüléseim óta mostanában egyre gyakrabban futok 10 km-t (mármint egyáltalán hogy _lefutom_), és hogy mekkora öröm volt 1 óra 6 perc után egyszer 1 óra 2 perc alatt teljesíteni…. Tudom, hogy nekem nem lehetnek azok a céljaim, mint az élsportoló topik-társaknak, és tudom, hogy magamnak én magam vagyok a „versenytárs” – akár „teljesítménykényszerben”, akár akaraterőben. Mégsem jó nekem sem, hogy „tempótársaim” küzdelmeiről és örömeiről alig olvashatok…
A Maratonról:
Valószínűleg van némi igazság abban, hogy „divat” lett maratont futni, de én ettől függetlenül szeretnék…:-) A maraton számomra valami olyasmi, mint az, hogy ha az ember nyelvet tanul, előbb utóbb elmegy nyelvvizsgázni. Van a futásban egy legendás, misztikus táv, ami egy próbatétel, egy cél, egy teljesítmény…. Érdekes, a 100 kerek szám, az mégsem vonz, hogy valaha 100 km-t fussak. :-) De a Maratont azt igen….. Nagyon szeretném!
Nem tudok mindenki hozzászólására reagálni, de egy valamit kiragadnék:
amat írta, hogy „Lehet valakinek akármilyen felelős beosztása, akárhány gyereke, akármilyen nyűgje, ha igazán akar szakítani időt a futásra, mozgásra akkor megteszi.”
Főként a „lehet akárhány gyereke” részre ugranék. :-)))))))
Alapvetően persze igazad van!! Ezt most magamnak is mondom, mert bizony, ha képes lennék hajnalban felkelni a futásért, akkor sokkal jobban állnék… DE! Az elmúlt 3 évben volt már velem olyan nem egyszer, hogy futócuccban dekkoltam, várva a „felmentő sereget”, hogy végre elindulhassak, aztán ilyen-olyan okok miatt bőgve, síkidegen, futás nélkül múlt el a nap… De olyan is volt már, hogy a kölkök annyira kikészítettek, hogy hiába jutottam el futni, 1 km után le kellett állnom, mert „belülről” mindenem görcsben volt, nem esett jól a futás…
Igazad van abban is, hogy 90 % az akarat, a 10 % - az én esetemben – a körülmények. .-)
Future, a Te soraid is jól estek nagyon!
Kissé csapongok, de most az jutott eszembe, hogy én baromi büszke vagyok magamra – offtopik körökben :-), pl. a játszótéri 120 kg-os anyukákat látva (tisztelet a kivételnek) -, hogy egyáltalán FUTOK, és hogy nekem ez az egész dolog annyira fontos, hogy adott esetben képes legyek sírni azért, ha valamiért nem tudok elmenni futni. (Nem a sírásra vagyok büszke, hanem az akaratomra. :-) ) Jó érzés, hogy a bennem egyre mélyebben dörömbölő lusta lényt már réges-rég legyőztem, de jó lenne ha ezt veletek néha meg is oszthatnám. :-)
Annak ellenére, hogy vidéki lévén én a közös futásokon sosem leszek jelen, tudnotok kell, hogy úgy mint 4 éve, most is rengeteg erőt merítek „Belőletek”, és nagyon fontos nekem, hogy a _virtuális társaság_ inspiráló ereje megmaradjon!
Bár nem szokásom reklámozni magunkat, de talán most az egyszer elnézitek nekem. Tehát, elég sokfajta izotóniás italpor, és egyéb energiaszelet, és gél (ahogy Baloo nevezi őket: űrhajóstáp :-) van nálunk is (Isostar, Powerbar, Penco, Multipower, és egy hét múlva Xenofit is lesz).
Ja, Sigma és Ruby pulzusmérőben is tudok segíteni. Levélben szívesen adok több infót, de tényleg nem akarom hogy valaki megorroljon a promóció miatt.
Pár gondolat csak úgy koházió nélkül reakcióként a mai termésre.
-Igen, van akinek van családja, kutyája, 3 gyerek, 4 kerék, felelős beosztás, meg ilyenek. Nekem nincs. Van időm, és kedvem futni. Jelenleg én ebben érzem, hogy ki tudok teljesedni.
-Korábban én is azt gondoltam, hogy a futás arról szól, hogy lefutom a ligetköreimet, és kész. De mióta futok, rájöttem, hogy nem. És szeretek róla írni. Persze lehet átugrani.
-Ezzel együtt a "feladatos" edzések még változatosabbá teszik a futást. De ez, asszem már túl volt tárgyalva.
-Skót! Nem tudom, mit érzel megdöbbentőnek a topikon jelenleg, de ez a megjegyzésed szerintem azokat bánthatja, akik írnak mostanság a topikra. Egy-egy ilyen megjegyzés kapcsán eszembe jut, hogy ha ez a vélemény, akkor nem kellene írnom a jövőben. :(
-A közös futás tökjó ötlet, de ezáltal megintcsak a vidékiek rekesztődnek ki egyrészt a közösségből, másrészt a történetekből, amiket könnyebb elmesélni, mint beírni. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, ha néha befogad valaki egy-egy éjszakára, nyáron én is szívesen részt vennék egy-egy ilyenen...
-Zsazsi! Megdöbbentőnek érzem, hogy nem találták közlésre érdemesnek az athéni írásodat. Én azért örülök, hogy mi elolvashattuk.
Annyira vagyok "helyi erő", hogy többet járok a Margitszigeten, mint a pécsi TV-toronynál. (Pedig az előbbin sem sűrűn látnak :-))
Annyit esetleg tudok segíteni, hogy Pécs térkép alapján: Széchenyi tér 160 m-es szintvonalnál, Misina (TV-torony) 535 m, Árpád-tető kb. 320 m magasságban található.
3,5 orat???? Annyit talan nem, az kicsit sok de mondjuk egyet igen. Nem tudom meg biztosra a vasarnapi programot,de ha irsz erre a cimemre egy telszamot akkor radcsorgok
Igen, volt egyszer egy Vivicitta, első teljes szezonomban (2001), nettó 46:58, ha pont 12 km, akkor 1:25-ös félmaratonnal egyenértékű. Akkor nekem nagyon jónak számított. Azóta valahogy mindig kimaradt.
A Bécs-Budapestes szakaszok elég nehezen értékelhetők, de tény, hogy volt egy-két rövidebb, jó futásom (pl. tatai befutó 47:50, 3:51-es átlag igen szép hullámokon). No mindegy, sic transit... :-))
Közben voltam egy szűk órát gondolkodni négyharmincasban, s arra jutottam, hogy be kell ismernem: valóban nem használom következetesen a sérülés szót. Kicsit mindig "ellenpontozok", ha megjelenek egy versenyen és jó eredményre számítanak tőlem, könnyen kicsúszik a számon, ha nem érzem magam teljesen rendben. Ha viszont azt akarják "rámbizonyítani", hogy folyton sérült vagyok, akkor élénken tiltakozom...
Itt van például a mai futásom is. (Tanmese következik :-)) A váltóra jól rápihentem (nem teljesen szándékosan), és megfutottam a reálisan elvárhatót. Másnap úgy döntöttem, elkezdem a Kékesre felkészülést, és - mivel jól éreztem magam - hirtelen felindulásból nekiugrottam egy 1 km-es emelkedőnek (70 m szinttel) 4:50-ben. Folyománya: ma kissé húzódtam itt-ott. Most mit mondjak: sérült vagyok, vagy sem? Gond nélkül meg tudtam csinálni a tervezett edzésemet, fájdalmaim nincsenek, gyógyszert nem kell szednem, a közérzetem jó, de a lábam jobban érezte magát egy héttel ezelőtt. Nem aggódom, eszerint módosítom a további terveimet, és remélem, hogy egy hét múlva jó időt tudok futni.
Valóban, a láb állapotának rengeteg fokozata van, nem tudom, hogyan lehetne pontosan leírni a fokozatok közötti különbségeket. A Fertő-tó valóban az a verseny volt, ahol "nem egészséges" lábbal indultam. Nem volt erőm kihagyni, de hasonló esetben legközelebb már valószínűleg nem teszek ugyanígy. Mellesleg a nagy problémát azt hiszem a zöldgömbös Kékes-lefutás okozta, túl gyorsra vettem a tempót a csúcsfutás délutánján. Idén valószínűleg a rövidebb távra megyek, és lassabban fogom futni akkor is, ha utolsó leszek :-))
A kozos futasokrol:
Az utolso szaz hozzaszolasban tobben fejtegettek, hogy milyen cellal jott letre ez a topic. Egy biztos: eletben a kozos futasok miatt maradt. Addig csak vegetalt. Utana mar volt mirol beszelni, volt kit heccelni es volt kivel OFFolni is egy kicsit.
A kozos futasokhoz nem kellett sok (HHH korok; elso kozos szigeti futas; vagy pl. akar egy robot is beirhatta volna keddenkent, hogy Szerda - 18.00 - MAC), mentunk a hivo szora.
Jo lenne, ha megint kialakulna egy rendszeres program, amire ha nem is er oda az ember, legalabb tudja, hogy a tobbiek kb hol tartanak...
Amat! Eldőlt. Szétszaggatjuk* a Zselic dombjait. Megfogyatkozott a csapat de Tapírból és belőlem nem lehetett kiölni a lelkesedést. Én legkésőbb fél 6-kor ott vagyok Simonfán.
Vivicitta nem volt??
Kicsit rendetlen vagyok, és fejből próbálom visszaidézni.
Vagy vmelyik Bécs-Budapesten rövidebb szakasz?
De ott van a Kékes is. Nem emlékszem melyik évben, de élmezőny. (Jó itt időeredmény nem értelmezhető.)
(De végülis gyorsítóedzések nélkül futni 4 percen belüli kilométereket, nem elég ez önmagában?)
Talán kellene egy "nem teljesen egészséges" kategória. :)
Emlékszem a Fertő beszámolódra. Arra már azt mondanám, hogy nem egészségesen futottad.
Ez az előbb még nem volt itt :-)) Egyébként nem érzek magamban motivációt a félmaratonra, talán az első volt az egyetlen, ami igazán érdekelt, a többi csak pályafutásom "mellékterméke" :-). Amiket részletesen gyűjtögetek, komolyabban jegyzetelgetek - már kezdetektől fogva -, azok a maratonok és a hosszabb távok.
Kicsit megfogtál. Azt írtam, hogy nincsenek 20 km alatti eredményeim a maratonváltós 7 km-eken kívül, amelyekről megnézhettük, hogy lényegesen "kisebb értékűek" a félmaratonjaimnál. Ezek után nehezen tudom értelmezni, amit mondasz.
A másik. A saját magammal versenyzés pedig - nem tudom másképp mondani - igaz. Szinte soha nem próbálok például az utolsó métereken hajrázni csak azért, hogy valakit megelőzzek. Soha nem érzek csalódottságot, ha megfutottam a tervezett időmet, és valaki (aki esetleg lassabb szokott lenni nálam) megelőz. Természetesen odafigyelek mások eredményeire, mert rengeteg objektív és szubjektív tényező határozza meg egy verseny eredményét, s a teljesítmények összevetéséből az objektív tényezők (időjárás, pálya hatása) jobban kiszűrhetők. Az egymással való versengés az én környezetemben a legritkábban "vérre menő", ha szóba kerül, inkább csak a viccelődés, ugratás szintjén.
(A tavalyi szezonom úgy telt, hogy - különösebb felkészülés nélkül - szinte csak versenyeken indultam, a részvétel szándékával, komoly eredményelvárások nélkül. Bár talán kellene egy jobb sérülés-definíciót adni, nekem mindenesetre a sérülés azt jelenti, hogy az ember elveszti a futóképességét...)
Én is megyek. (Remélem a végén azért sprintelünk egyet :-) )
Nekem egyre inkább az az érzésem, hogy 10 és 5 km-en az etiópoknak vannak a legjobb adottságaik. Lehet, hogy Kenya megtalálta az emberét :-). Úgy emlékszem idén 4 ember futott 27 percen belül, ebből 3 etióp...
Az én konkluzióm - ha volt egyáltalán - csak, hogy a különböző távokon elért egyéni eredményeket összevetve a világcsúcsokkal (vagy egy átlagosan, minden távra egyformán képzett, vagy képzetlen futó eredményeivel) kimutatható, ha valki kiugróan jó egy-egy távon.
Azt mondtam, hogy esetedben ez nem meglepő.
A teljesítménykényszerről meg ld., amit imént írtam.
Különben meg, nem mindig abban van az embernek teljesítménykényszere, amiben a legjobb.
Nekem pl. szinte kizárólag másban. :))
Szerintem jó dolog a teljesítménykényszer, így vagy úgy mindenkiben van, nem vádként hangzott el soha.
A "mindenkinek önmaga a mérce, mindenki önmagával versenyez" dumákhoz:
Ez egyszerűen nem igaz. Részben talán igen, de semmiképp nem abszolút. Nincs olyan, aki ne hasonlítaná magát másokhoz.
És igenis léteznek és létezhetnek olyanok, akiket bizonyos összehasonlítások frusztrálnak. Nem lehet, és nem is kell ezzel semmit tenni (asszem István kérdezte, hogy akkor mit segíthet ő ezen), de azért tudomásul lehetne venni. Tolerálni lehetne, hogy van ilyen. Nem kellene ledorongolni, kioktatni, még finoman se, hogy szégyellje magát, mert hisz mindenki csak magával versenyez. (a Kinizsi százasban volt ez nagyon szembetűnő, ahol keményen osztották a futók azt - aki feltehetően az eredmények összehasonlítása utáni elkeseredésében - szóvá tette, hogy az valami más túra volt, amit ő csinált.)
Sztem is az a jó ha sokszínű a topik. Nem kellene, hogy Miki kvázi-mentegetőzésképpen mondja, hogy lassan annyit aggodalmaskodik, mint Imaro szokott volt. Ezeknek itt igenis helyük van, én pl. igénylem őket. (Imaro is hiányzik.) Nagyon jól megférnek ezek együtt a Holywood-i forgatókönyveket idéző, vértől és verejtéktől sikamlós beszámólókkal, melyek szerint ugye, aki mennybe akar jutni, annak előzőleg a poklokat (a hozzávaló kínokkal) is meg kell tapasztalni. :))
Én kedvelem mindkét-félét.
A lista:
Kanga
Urs
Balázs
Futószunyog
Sneci
Future
A topikfuti tervezett programja:
-egy szigetkör (ez lenne a fő menü)
-ismerkedés (vizuális memorizálás) gyorsabb, lassabb, közepesnél gyorsabb, közepesen lassú, szélvészgyors és szellőlassú futókkal
-össznépi összeborulás
-egymás vállán sírás
-csatabárdok (ha vannak) végleges elásása
-élménybeszámolás (végre nem kell hozzá olvasni).
