A mai Népszabóság hétvége mellékletében az utolsó lapon egész oldalas cikk Mecser Lajos futóról. (Remélem, jól emlékszem a nevére, sokaknak mondhat valamit.)
Balázs topikmegkövetéséhez
Versenyszellem, kihívások keresése: teljesen normális dogok ezek (még itt e fórumon is :) ), sőt!
Milyen szép lenne egyszer a kispesti sportnapon 800-at nyerni, vagy Hauanitával egy tempót futni... :))
Én is ˘:)
És bár nekem elég lenne csak szintentartó futásokat csinálni a lábam miatt, képtelen vagyok rá! Egyszerűen hajt a bennem levő versenyszellem...
De ez soha nem jelentette azt, hogy lebecsülném, netán ne tartanám tiszteletben a lassabban futók teljesítményét.
És itt utalnék RCS hsz-ére. Futottam párszor vele, próbáltam segíteteni a jobb szigetkör elérésében, és tisztelem is azért, hogy -ahogy írta is- mindig újra és újra megpróbálja! És vagyunk egy páran ilyenek.
És vannak mások, mint pl. Caspi -akit nem vezérel (legalábbis beszélgetésünk szerint) a jobb idöre való törekvés, csak az, hogy futhassanak.
Ők semmivel se kisebbek a szemembe, mint pl. a gyorslábuak.
És ez a társaság szerintem így jó, ahogy van.
Lassúakkal, gyorsabbakkal és még gyorsabbakkal!
És jó lenne, ha így is maradna.....
sneci
Még nem futok (sajnos) csak felsóhajtottam a közös futások emlékére...
Ez persze nem zárja ki, hogy majd ne vennék részt benne.
Szerintem a nászfutás volt az utolsó.
sneci
Jajj, Hurvinek lemaradt.
Természetesen csak a mostani első futást fogjuk listaszerűen felvezetni, hogy lássuk, milyen hatalmas is az érdeklődés. :-) Aztán kialakul majd a rendszeres időpont, és mindig jön, aki akar. (Meg az is, aki nem akar. :-)
Hellósztok valaki kitudna segíteni egy edzéstervvel a nike félmaratonra készülök 6km-t futok most és heti 3 edzéssel szeretném végigcsinálni.ha igen pls. emailban küld el a petami87@freemail.hu-ra. előre is kösz.
A szétszakítós edzésleírásokról… Csak annyit mondanék, hogy én azért írok ilyenekről, mert szeretem olykor sarkosan és gúnyosan ábrázolni csetlő-botló emberi mivoltomat. Az ilyen leírásokkal egyetlen célom van csupán, hogy szórakoztassam azokat, akik olvasnak. Tehát, a hamleti fájdalom, a krisztusi póz nem több mint költői túlzás, felnagyítás. Azaz, nem vagyok én se Hamlet, se pedig Krisztus és még véletlen se szeretném azt sugallni, hogy Hamletek és Krisztusok legyetek! Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy nagyjából hol vannak a képességeim határai, és nem szoktam ezeket a határokat átlépni! Nem ültem még mentőben, nem feküdtem még árokban, és nem voltam még sérült sem. (Egyszer bevérzett a lábam, de az se volt vészes, sokkal inkább látványos.) Szóval, a valódi őrültségeket messzire elkerülöm…
Egyébként valahol egy kicsit mindenki Hamlet és mindenki Krisztus, de itt a „kicsit”-en (tehát az arányokon) van a hangsúly! A futóember szeret szenvedni. Ki többet, ki kevesebbet. Ilyenek vagyunk...
Ma könnyű 6 kilit futottam. Meleg van odakinn, nehéz igazán könnyen futni napközben. Azt hiszem, a holnapi hosszú futásomra viszek kulacsövet is. Akkor legalább úgy osztom be a frissítéseimet, ahogy én akarom.
balazs,
"nem akarom még hónapok Miki Pegazusozását hallgantni" Amíg abban az ortopéd bakancsban is megelőzöl, ígérem nem fogok megjegyzéseket tenni :-)
imaro,
Igaz, hogy én állandóan futókönyveket rendelek az Internetről és ez ad néhány ötletet, de Neked viszont van edzői tapasztalatod és, mint látjuk, pszichológiai érzéked. Szóval írjál csak gyakrabban :-)
A tehetségről: nem tudom, mi olyan különösen jó a futásban, de én annak ellenére futok, hogy kerékpározásban is és küzdősportokban is bizonyítottan tehetségesebb vagyok. Volt már az utóbbi években, hogy elhatároztam, edzek egy kicsit bicajon, biztosan sokkal előbbre végzek az amatőr mezőnyben, mint a futóknál, de egyszerűen nem jött össze, pár nap után muszáj volt tekerés helyett futnom. Hiába vagyok hozzá túl nagy darab és hiába töltöttem futás nélkül az állóképesség fejlesztésére legalkalmasabb éveimet, mégis ezt szeretem csinálni.
Amúgy tök jó a pestieknek, hogy közös futó és egyéb programokat tudtok csinálni. Mit tudtok ti a hosszútávfutók magányosságáról :-). Szégyenletes, hogy Győrben mennyire nincs futóélet. Vagy valakinek el kéne kezdeni :-)?
Én is megyek gyalulni a Zselicbe, és ez a dolog óriási örömöt és izgalmat hozott a hetem második részébe, hiszen csak azóta tudom, hogy megyek. Komolyan momdom teljesen rossz állapotban voltam, hogy csak 6 hét múlva fogok versenyezni, erre találtam ezt a jó kis túrát. Szóval én is futni fogok.42,2 km, 7-800 m szinttel, az utolsó 10-12 km sötétben. Nem lesz leányálom, de imádni fogom. Készültem rá, helyeztem el az útvonalon frissítést, ebben látom a legnagyobb kikívást, egyedül megoldani a folyadék és egyéb utánpótlásokat. Most elméletileg aludnom kéne, de ki bír a rajt előtt 4 és negyed órával aludni. Kicsit korábban indulok a versenyre, mert szeretnék még egy pontot beazonosítani. Mindenkinek jó futást kívánok mára és holnapra is. Sziasztok !
Ezennel megkövetem a topikot. Én imádok versenyezni. Amióta az eszemet tudom, keresem az erőpróbákat. Suliban versenyeztünk, hogy ki tud több kártyananaptárt összegyűjteni vagy, hogy kinek van nagyobb bélyegalbuma. Versenyeztünk a folyósón aktatáska tologatásban és veresenyeztünk vizes WC papírgalacsin dobálásban. Tesómmal pedig azon versenyeztünk, hogy ki tud bizarrabb tárgyat elrejteni a másik ágyában, úgy, hogy azt a másik ne vegye észre. (Egyszer egy egész ülőgarnitúra volt az ágyamban de az valamikért feltűnt...)
Amióta futok, a futásban is versenyzem. Imádom. Szeretek perceket lefaragni, szeretek elméleteken gondolkodni és szeretek edzésnaplókat böngészni. És bevallom, amikor az utolsó kilin már görcsölök, és eltorzult arccal futok, szeretem ha megtalálom magamban az erőt, hogy tovább harcoljak.
De minden versenyzésnek egyetlen értelme van: a társaság. Azért futok mert szeretek futni. És azért szeretek futni mert szeretem azokat az embereket akikkel együtt futhatok. Az atlétikát is addig csináltam amig barátokkal, nagy csapatban végighülyültük az edzéseket. Amikor ez a hobbim véresen komoly munkává vált, kiszálltam.
A véremben van, hogy új kihívásokat keressek és új célokat tűzzek ki. De sosem a cél a fontos hanem az oda vezető út. Az oda vezető játék. Igaz, lehet, hogy mostanában picit elvont, extrém céljaim vannak amivel ez a közösség nehezebben tud azonosulni. És igaz, Sárvás és Szárliget közt többször éreztem, hogy terhes, hogy ennyit dobálózunk felfoghatatlanul nagy számokkal. De nekem Sárvár, a K100 és a Bécs-Budapest ugyanarról szól. Mind a három egy óriási társas esemény ahol egymásra támaszkodva, egymást segítve tudtuk átlépni egy másik dimenzióba.
(És álljon itt egy gondolat a teljesítménytúrák védelmében: Szeretem az erdőt és a hegyeinket. De annyi zegzuga van ennek az országnak amit nem ismerek, hogy néha szégyellem magamat. Ma este elmegyek a Zselicbe futni/túrázni. Sokat fogunk futni, valószínüleg megszaggatjuk magunkat, de nagyon jó lesz a társaság és megismerek egy olyan tájat ahol még sosem jártam.)
Talán az emberi természet hozza, hogy inkább csak a nagyobb horderejű dolgokról számolunk be. Tudjuk milyen Gebre vagy Radcliffe kemény edzése de ritkán hallunk olyan futásukról amikor kimennek fél órára kocogni az erdőbe s közben megállnak szedret szedni. Pedig ilyen edzésük is van. Én sem írom be, hogy két hónapja óra nélkül futok, itt ott belesétálok, megállok a kilátásban gyönyörködni és tojok a pulzus adatokra.
Pár hete meg is kaptam egy topiktárstól, hogy a túrafutó szekció egymást hajszolja a hülyeségbe és a sérülésbe. És, hogy hősködünk a nagy eredményekkel de közben csak a szigetelőszalag tart minket egy darabban. Erre igazából csak azt tudtam mondani, hogy valószínüleg rosszul kommunikáltunk. Szerintem egymást fékeztük és óvtuk mert egy két nagy őrültéstől. Nem szégyellek tanácsot kérni és Amatőrtől kezdve Future-ig nagyon sok FB segített már nekem.
Igen, vannak céljaim. Szeretném a Niken felszaggatni a rakpartot, a BB-n lenyomni a Jászárokszállást és a 2005-ös K100-on legyalulni a Nagy Getét. Ilyen vagyok. Ne haragudjatok rám ezért.
u.i.: A topikot csak az tudja formálni aki ír is ide.
Zsazsi
Nagyon örülök, hogy néhány elejtett mondatom nem volt hiábavaló.
Futóbolondok topik!
Nem tűntem el teljesen, igazoltan vagyok kicsit távolabb. Most sok off tevékenységemen kívül, a hétvégéket – amikor Futóbolondokkal találkozhatnék – az erdész tájfutók Európa Bajnokságának előkészítésével töltöm. Heti háromszor edzek 12-16 km-t, erdőben, hegyek között, barátaimmal, futótársaimmal. Repinek továbbra sem érek nyomába, csak irigykedem, Ő most fut a Bükki maratonon.
A hozzászólásokról, tanácsokról, eltűnésről:
Miki sokkal felkészültebb nálam, tud példákat hozni, jól alátámassza azokat forrásokkal, és személyes példájával az edzésekről alkotott véleményét (ami legtöbb helyen megegyezik az enyémmel). Ismételgetni nem nagyon akarok, többet meg nem tudok hozzátenni.
Az aggodalmaskodásról:
aggódó leveleimet a topik okulására szántam, (utólag is) elnézést kérve azoktól, akiknek (edzés) példáját nem tartottam követésre méltónak. Igyekeztem mindig a terveknek, céloknak megfelelő edzéshatásokra felhívni a figyelmet. Egy szétszakítós edzés(leírás) lehet felsőfokú élmény, lelkesítő példa, de nem biztos, hogy a kitűzött cél felé vezető leghatékonyabb utat jelöli ki.
A sportági tehetségről:
tehetséges az, aki másokhoz hasonló munkát végezve többet, jobban teljesít. A teremtő nem mindig kívánságaink szerint osztotta el a rendelkezésre álló géneket. Nekem a futáshoz nem teljesen jó a leosztás. Megelégszem azzal, hogy saját kereteimen belül, megpróbálom elérni a határokat, ennél többet nem tehetek.
Ha egy verseny (edzés) után arra a kérdésre, hogy megtettem-e mindent, a lehető legjobb eredmény eléréséért, igennel tudok válaszolni, ott van a határ, amit elérhetek. Ez független attól, hogy más éppen 16 perccel futja jobbra a tízezret, mint én.
Jaj az én Pegazusom is megérett a cserére, és újra azt veszek mert olyan jó vastag talpa van, kényelmes jól lehet benne futni... :-D.
Ma főpróbát tartottam a jövő heti csúcsfutásra. Kívácsi voltam milyen formában is vagyok, az eredmény: nem megyek mert még csak végig sem tudnám futni (még szerencse, hogy elhalasztottam a nevezést). A hegyi huszasomból csak 19 lett annyira kikészültem a végére, eltelik még 2 hét amire formába jövök...
Benéztem a Hervisbe, hogy meglessem milyen cipők 20%-al olcsóbbak a -25%-os akcióban. És egész meglepődtem milyen jó csukákat találtam. A Pegazusom jobblétre szenderült és a héten már csak korábbi leharcolct cipőket huzigáltam ki a szekrényből. Az elhatározás helyén volt és csak választani kellett. Tetszett az új Pegazus de nem akarom még hónapok Miki Pegazusozását hallgantni. :))) Úgyhogy kinéztem a Nike Air Peresus-t, ami a nevéből is látszik, hogy egy teljesen más cipő. ;-) És nagyon király. A felavatás nem várat sokáig. Hülyeség egy negyvenessel nyitni egy új cipő életét? :)
Na, tényleg totál bután itt agonizálok: vihar se jött, a mai nap aztán igazán lelkesítő és felemelő volt a topicon, mégis: egy méter futás nélkül görcsölök a gép felett valami húdefontos elemzésen, s még hol van a vége, pedig Leander is segített... :((
Szép holnap: talán az lesz.
Szóval csak annyi, akárhogy is szeretem őket és ők engem, bármi is van mindig az ANYA az első. Örülök, hogy nem vagyok csaj ! Nálunk talán mostanára lazul egy kicsit a helyzet és a feleségem is el szeretne kezdeni, futni, mozogni. Próbálom segíteni.
Most megyek aludni, gondolom a futóbolondok okosabbja már mind ezt teszi. Hali mindenkinek !
Igazad van, kihagytam egy dolgot, bizony nőnek lenni sokkal nehezebb. Nekünk is van kettő kicsi gyerekünk és bizony a feleségemnek sokkal nehezebb lenne hasonló időt pl. futással eltölteni. Sokat segítek itthon, de mégis így van. Mindjárt folytatom, de most azonnal el kell mennem a gyógyszertárba gyógyszerért.
