Keresés

Részletes keresés

Gézoo Creative Commons License 2006.07.27 0 0 947

Szia!

 

  Nézd meg az ábrát..

 

  A fotonok egymást követő kvantumok.. Ha megnézhetnénk őket,

teljesen egyfomának tünnének, miközben a felső ábrarészben vázoltam,

hogy a bennük rögzített energia más és más jellemzőjű..

  Így amikor beérkeznek egymás után, az elektronoknak ezeket az egymás után

következő energia csomagokat adják át.. ezzel az elektronok mozgásán, energia

változásain keresztül újra láthatóvá válik a fotonok által hordozott energia

hullám jellege...

   Ismétlem: haladáskor nincs hullám ! Csak kvantum van.

  

Előzmény: habár (943)
Who111 Creative Commons License 2006.07.27 0 0 946

OFF

Megpróbáltam neked választ keresni, és közben a következőt találtam:

http://www.jomagam.hu/tudomany/fizika/benko/index.htm

Érdekes olvasmány, ha nem is a kérdésedről szól.

(Jah, és magyarul és világosan fogalmaz.)

Előzmény: habár (945)
habár Creative Commons License 2006.07.27 0 0 945
Ki tud válaszolni arra, hogy a neutrinó is elhajlik a gravitációs térben.
(Én drukkolok neki)
Előzmény: habár (944)
habár Creative Commons License 2006.07.27 0 0 944
Senki nem mondta, hogy a fény egyenesen terjed.
Egy akkora elhajlást, ami Einstein altreljéhez kell, már mindenki elfogadott.

De mi van, ha csomót is lehet rá kötni, egy göböt?
Azt nem fogadjuk el, csak mert én mondom?
Előzmény: habár (943)
habár Creative Commons License 2006.07.27 0 0 943
Nem.
Szerintem egyszerűen a hullám, mint jelenség, valójában nem igényel közeget, de elképzelni nem tudjuk nélküle.
Mert a hullámzás, valaminek, (aminek többféle állapota lehetséges, például a helyzeti és mozgási energia), a periódikus állapotváltozása.
Példaként írtam- fogalmi hullámzás : kérdés -válasz-kérdés -válasz....
EM-GI-EM-GI....

A fény, azt is írtam, tán nevezhető korpuszkulának, de amelyen belűl önmagában van ilyen EM-GI állapotváltozás.
Most újabban úgy képzelem, hogy minden fény, áll, egy abszolut nyugvó rendszer részeként.
Viszont rajta 300000 km/s sebességgel rohan egy göbb, amiben az EM-GI csapkod, jobbra balra, vagyis hullámzik, és ami ezért részecskének gondolja magát.
És azt hiszi magáról, hogy ő a világ közepe, mert ő áll, a fény meg oda visza rohangál.

Részecskecentrikus világképe van, fénycentrikus helyett...!
Előzmény: Gézoo (942)
Gézoo Creative Commons License 2006.07.27 0 0 942

Szia!

 

  Akkor szerinted valami más hullámzik? 

Előzmény: habár (930)
habár Creative Commons License 2006.07.27 0 0 941
Mindenesetre nekem egy képletről, ami mellett más elmegy, nagyon sok minden más is eszembe jut.
Amit eddig leírtam, semmit nem tudva szinte róla, csak a töredéke annak, ami bennem maradt.
Előzmény: habár (940)
habár Creative Commons License 2006.07.27 0 0 940
Bár az S, a vezető elektromos vezetőképessége talán lehet veszteségtényező?
Akkor a korábbi eltevésem versenyben lehet még?
És a mágneses permeabilitás?
Izgalmas átalakítások várnak, ha sikerül az ÁRAPÁLY-hoz kapcsolnom?
Ugyan m köze?
Formálisan eleme lehet...
Előzmény: habár (938)
habár Creative Commons License 2006.07.27 0 0 939
(a habár kötőszócska örökös bizonytalanságot fejez ki. Nagyon jellemzően választottam...)
Előzmény: habár (938)
habár Creative Commons License 2006.07.27 0 0 938
Nekem nagyon hasznos minden, amit írsz, köszi.
Ez egy olyan képlet, amelyen még egyszerűsíteni se szégyen.

De kell legyen valami kiinduló cél ahhoz, hogy valakinek a gyönyörű képlet -építményét tönkretegyem?
Legalább valamilyen vásott- kölyök munkahipotézis.
Van is.
Azt kellene megmutatni, hogy a fény kibocsát, és befogad valamely saját, nemcsak elektromágneses, hanem gravitációs hatást is.
Vagyis hogy időszakosan és helyenként lehet a fénynek tömege is, (ahogyan nekem lelkem, minden látszat ellenére.)

És hogy íly módon kapcsolatba léphet külső gravitációs forrásokkal. Amelyeket pld. anyagnak gondolunk.

A képlet tehát nem vektoriális?
De ettől még érdekesebb, mert úgy kell bevezessünk hozzá pld. helyvektorokat, hogy a végeredmény mégis skalár legyen, és hogy a nevezőben ne legyen vektor, egy se!
És erre legalkasabb a TÉR megfogalmazása, hogy:

V=(R2xR3)*R1

Ezzel egyuttal három, kezdetben még meghatározatlan, egymásra merőleges irányt jelölünk.

Az, hogy a súlyos tömeg, és a tehetetlen nem azonosak, -iszugyi után- én is elfogadom, a magam módján.
Csakhogy én valamely "belső" veszteségre, melegedésre, gyanakodtam.
Pont az áramlási példám analógiáján. (Az analmérleg mérésekre gondolok, amelyek persze még csak könnyen mérhető, külső áramlási okok voltak).
87-88 ban végezhetem őket egy azóta megszünt tudományos intézményben.
Szünnek, szünögetnek, elég lassan, s így még nem sikerült teljesen kiírtani a gondolkodást, ebben a régióban.
Ez a képlet is egy ilyen jelenséget ír le, habár nem tudtam még kimutatni, hogy veszteség-tényezőn keresztül?
Nem tűnik olyannak...hanem inkább steril hullámjelenségnek.
Mindenesetre iszugyit kellene, hogy érdekelje szintén...
Van e róla tudomása?

Visszatérve: valami olyasmit próbálnék kimutatni, hogy ez a jelenség vagy a tömeget, (melyiket), vagy a saját, vagy a kűlső lehetséges gyorsulást, vagy mindegyiket, virtuálisan, vagy valósan befolyásolja.

Fogalmam sincs, hogy gerenda, vagy gyufa lesz belőle.

Már most úgy tünik, hogy lesz szerepe minden feltételezett irány gyorsulásvektorainak (a1; a2; a3) is.
Azok vektor-skalár szorzatai szintén lehetnek skalárok, mint a tér.

Mert a képlet : fekete doboz, és nem biztos, hogy az van benne, ami a címkéjén.


Az eredeti képletet persze meg fogom keresni, mert abban remélhetőleg biztosan eldönthető, hogy mi szorzó, és mi a osztó.
Előzmény: Who111 (937)
Who111 Creative Commons License 2006.07.27 0 0 937

Nem tudom melyik zárójelre gondolsz?

Szerintem stimmelnek, legalábbis formailag.

 

"m/(64*PI^3)?"
Nincs itt zárójel az eredetiben sem.

 

A "t" -t megnéztem az eredeti anyagban és valóban idő.

 

Viszont én is találtam valamit:

Az eredeti anyagban nincs benne a képlet utolsó "g" -je, mert nem P-t, hanem

mg-t fejezi ki.

 

P= Az a súlyos tömeg, amit egy mérleggel megmérsz. (Tehát a grav. gyors is ott van)

Úgy nézem, hogy azt mondja, hogy a gravitációs tömeg egyenlő az

inerciális tömeg, szorozva "valamivel".

 

A Kamuságról:

Fogalmam sincs, hogy kamu-e.

Nagy visszhangja nincs, de csak 2005-ben fejezte be az ürge.

Állítólag Jean Louis Naudin megismételte Aquino kísérletét, de nem talált

szignifikáns eltérést.

"Aquino elmélete szerint egy atom gravitáló tömege valójában egy függvénye az inerciális tömeg által elnyelt elektromágneses sugárzásnak. Eszerint az anyag gravitációját csökkenti az általa elnyelt sugárzás. Kísérleteiben ezért alacsony frekvenciájú sugárzást nyelet el, nagyobb tömegû testekben."

Ez a System-G elnevezésű szerkezet volt, azóta van neki egy System-H is.

Ahogy nézek utána, egyre jobban az a meggyőződésem, hogy hülyeség.

De még nem adom fel. :-)

 

Ui: Az eredeti iromány 33 oldalas, de fent van a weblapján egy újabb 59 oldalas.

Állítólag "Final Version"

http://users.elo.com.br/~deaquino/

 

Előzmény: habár (935)
habár Creative Commons License 2006.07.27 0 0 936
További kérdések.
Különbségtételre az inerciatömeg, és sűrűség között miért volt szükség?
Miért nem a súlyos tömegről van szó?


Ha az r^2 a tömegsűrűség négyzete, jöhet az első átalakítás:

ag^2= (4(PI)/3)^2*G^2 *R^2
ahol G gravállandó,. R helyvektor
Ha ezt behelyettesítem, akkor a nevezőbe R^2= (R2xR3) a helyvektorok szorzata kerül, amit ha R-el szorzok: skalár térfogat, de akkor a számlálót is szoroznom kellene vele.

Továbbá: (2*Pi*f*t)*R = körkerületi úthossz.= L m
Vagyis az első próbaalakítás:

P = {1-2[(1+(i0^4*m/64Pi^3*c^2*r^2*S^4*f^3*s)*sin^4(2*Pi*f*t))-1]} * mi*g=
{1-2[(1+(3*i0^4*m/(256Pi^4*V)*c^2*(ag)^2 *R*S^4*f^3*s)*sin^4 L*(R2XR3)/V)-1]} * mi*g

Lehet, hogy hibázok, meg semmi se látszik még.
Jó éjt.

Előzmény: habár (935)
habár Creative Commons License 2006.07.26 0 0 935
Gyakorlatozzunk hát- habár fogalmam sincs- mi ez, és hogy mi lesz belőle.

"Az 59. képletből kiindulva:

P = mg*g

P = {1-2[(1+(i0^4*m/64Pi^3*c^2*r^2*S^4*f^3*s)*sin^4(2*Pi*f*t))-1]} * mi*g

Ez a képlet (nem volt erőm helyesen lemásolni, hatványok stb. a Te eredetídben) azt mutatja, hogy a vezető súlya (P) csökken, ha váltakozó elektromos áramot vezetünk rajta keresztül, ahol:"

1. Először is hibaanalizis
1....valahol egy zárójel nincs rendben.
2. m/(64*PI^3)?
3. t= mcsoda? idő?

2. Másodszor vektoranalizis
P= itt súlyerő? vagyis a tömeg és a gravitációs gyorsulás szorzata= vektor.
"Akkor a jobb oldala is az.
* P - a vezeték súlya (kg) (nem inkább kp?)
* i0 - az elektromos áram amplitúdója (A)
* m = m0 * mr - a vezető mágneses permeabilitása
* c - a fény sebessége (m/s)
* r - a vezető sűrűsége (kg/m3)
* S - a vezető keresztmetszete (m2)
* s - a vezető elektromos vezetőképessége (S/m)
* mi - a vezető inercia tömege (kg)
* g - gravitációs gyorsulás (9,8 m/s2)
* f - az elektromos áram frekvenciája (Hz)

Az S^4 és az f^3 azt mutatja, hogy különböző vékony vezetők súlya nagyon alacsony frekvenciájú [extremely-low-frequency (ELF)] elektromos áram hatására lecsökken."
A vektoranalizis nincs még befejezve, még nézegetnem kell.

3. Harmadszor dimenzióanalizis. Ezt most el se kezdem.

4. Elmerengés a leírtakon.
Látszik, hogy szinte minden tényező csökkenti a súlyt



STB. úgyhogy, izgalmas lehet.
Biztos, nem kamu?






Előzmény: Who111 (928)
habár Creative Commons License 2006.07.26 0 0 934
Köszönöm a képletet, és remélem, pontosan jegyezted le.
Mert számomra a képlet, ( főképpen egy ilyen jó "kövér", sok tényezős és hatványos,) nagyon jó vizsgálati alany, amely sokat elárul az adott folyamatról.
Mert egyáltalán nem biztos, hogy egyszerűsíteném, sőt-inkább még bonyolítanám, átalakítanám, hogy benne új egységek szülessenek.
Úgyhogy, jó szórakozás lehet, és valószínűleg minden lépését leírom.
Mert akkor ha az eredmény nem is jó, de legalább-hiteles.
Ha lesz kedved, Te is szólj hozzá.
Előzmény: Who111 (932)
habár Creative Commons License 2006.07.26 0 0 933
Az izzó test természetes áramlás kelt.
Ez emeli, csökkenti a súlyát.
Vagyis olybá űnhetne, mintha a gravitáció csökkenne.

Előzmény: Who111 (932)
Who111 Creative Commons License 2006.07.26 0 0 932

Igazából én sem értem ezt az elméletet, csak annyit tudok, hogy ez a

képlet azért lett kiemelve, mert ez alapján lehet gyakorlati dolgokat

megépíteni.

Annyit tudok még, hogy állítólag nem áll szemben a relativitás elmélettel,

csak kiegészíti ill. általánosítja, és összeegyezteti a kvantumfizikával.

Mondjuk ez a "CSAK" elég nagy durranás lenne... :-)

 

Az izzó test súlyváltozását ismerem, mondjuk nem tudományos alapossággal,

csak népszerűsítő szinten.

Előzmény: habár (931)
habár Creative Commons License 2006.07.26 0 0 931
Nagyon köszönöm a linkeket, és gyatra angolom ellenére megpróbálom elovasni.
(Most több határidőm is van).
Hogy mi változtathatja virtuálisan a gravitációt, és a tehetetlenséget, a kisfrekvencián túl is?
Mint alkalmazott tudományban kutató, áramlási méréseket végeztem, saját inditatásból.
Azt figyeltem, hogy többtizedes pontosságú analmérlegen hogyan változik egy 100 oC -ról gyorsan hűlő minta súlya.
Mondhatom, nagyon szignifikáns változás volt mérhető.
Ha nem ismertem volna a jelenséget, mondhattam volna: a gravitáció a hőmérséklettől függően változik!

De mert ismertem, az ún. egyidejű kényszer- és szabadáramlásról vonhattam le
következtetéseket, ami valaha a vesszőparipám volt.
Pedig nagyon könnyen beleeshettem volna az előbbi "felismerés" hibájába!

Anekdóta, hogy a BRIT Kir. Tud. Akad. többszáz éve ellenőrizte bejelentésre, hogy az élő hal súlya nem tér el a az elpusztultétól.
De tréfán túl, a linked roppant érdekes nekem.
Mert egye több jelét látom, hogy létezik valamely alapelem, amely hordozója tudatos világunk minden lényeges jellemzőjének.
És a fényt gyanítom.


De még érdekesebb lehetne valakinek, aki ért is hozzá, képzett is, és elég kreatív.

Én akkor írok egy tárgyról ennyit, (amennyit), ha nem értek hozzá, és nincsenek róla információim.
Ha tájékozott is lennék- az szörnyű lenne. :-)


Előzmény: Who111 (928)
habár Creative Commons License 2006.07.26 0 0 930
"A hullámjelenség kialakulásához NEM KELL közeg!
Se éter, se levegő."
Írom én- a 917-be.

"Látszik, hogy az éter elv mennyire ragályos...Lépj át rajta! Nincs éter."
Írod Te...
Szóval egyet értünk?

Előzmény: Gézoo (929)
Gézoo Creative Commons License 2006.07.26 0 0 929

Szia!

 

  Látszik, hogy az éter elv mennyire ragályos...Lépj át rajta! Nincs éter.

 

   Minden nergia foton formájában terjed. Függetlenül attól, hogy milyen kölcsönhatást tapasztalunk beérkezésekor..

 

  

Előzmény: habár (923)
Who111 Creative Commons License 2006.07.26 0 0 928

Ha azt veszed, hogy a topic a fényről szól, a fénnyel meg gyakorlatilag

bármi kapcsolatos a világunkban, végül is nem nagyon térsz el. :-)

 

A gravitáció kinetikus kvantum elmélete:

http://fenykapu.free-energy.hu/pajert21/Antigravity_Kinetic.pdf

(angolul!)

 

Az 59. képletből kiindulva:

P = mg*g

P = {1-2[(1+(i04*m/64Pi3*c2*r2*S4*f3*s)*sin4(2*Pi*f*t))-1]} * mi*g

Ez a képlet azt mutatja, hogy a vezető súlya (P) csökken, ha váltakozó elektromos áramot vezetünk rajta keresztül, ahol:

  • P - a vezeték súlya (kg)
  • i0 - az elektromos áram amplitúdója (A)
  • m = m0 * mr - a vezető mágneses permeabilitása
  • c - a fény sebessége (m/s)
  • r - a vezető sűrűsége (kg/m3)
  • S - a vezető keresztmetszete (m2)
  • s - a vezető elektromos vezetőképessége (S/m)
  • mi - a vezető inercia tömege (kg)
  • g - gravitációs gyorsulás (9,8 m/s2)
  • f - az elektromos áram frekvenciája (Hz)

Az S4 és az f3 azt mutatja, hogy különböző vékony vezetők súlya nagyon alacsony frekvenciájú [extremely-low-frequency (ELF)] elektromos áram hatására lecsökken.

 

A teljes leírás itt olvasható:

http://fenykapu.free-energy.hu/pajert20/GravKontrolElv.htm

 

Előzmény: habár (927)
habár Creative Commons License 2006.07.26 0 0 927
Nem értem még. hogy létezhet e a gravitáció reflexiója, és hogy hogy nézne ki, ha létezne.
Bár ez a topik nem is a gravitációról szól.
Vagy mégis?
Előzmény: habár (926)
habár Creative Commons License 2006.07.25 0 0 926
Az előbb hibáztam.
Ugyanis a tér elnyelőképessége a távolságtól függ, és csak a végtelenben éri el az egységet.

Ezt a folyamatot érdemes megvizsgálni az un. EM sugárzás analógiájára.
Hátha adódik valami érdekes?

Fogadjuk el axiómaként, hogy a térben lévő "tömeg" pont olyan mértékben abszorbeálja (a) a gravitációt, mint ahogy kibocsátja (e).
De ha nem fogadjuk el axiómaként, akkor is úgy vélném, hogy ugyanúgy bizonyítható, ahogyan a feketesugárzóban az, hogy
a=e.

Ez azt jelenti, hogy ha a térrész nem 100%-ban abszorbeál, akkor kell, hogy még részben áteresztő, vagy tükröző tulajdonságai is legynek a tömegvonzással szemben.
Így a" tömeg" csupán azon részhányada (tulajdonsága) az adott térrésznek, amely abszorbeálja, és kibocsátja a gravitációt.

Másfelől tulajdonképpen ez a részhányad nem más, mint a sűrűség, vagy inkább tömegsűrűség.
Egy akármekkora tömegű testnek egy akármekkora térre vonatkoztatott "vonatkoztatási tömegsűrűsége ró(tg)"

Vagyis a ró(tg) nem más, mint egy adott térrész gravitációs abszorbeálló képessége.
Amilyen arányban kibocsát, és elnyel gravitációs sugárzást.
De ugyanazon térrésznek lehetnek gravitációt tükröző, és átbocsátó tulajdonságai is.
Az optikában
abszorpció+reflexió +transzmisszió=1
És mi ebből csak a gravabszorpciót ismerjűk, nekünk az a tömegsűrűség.
Akkor a másik kettő, amiről nem hallunk, sose látunk, micsoda?

Az átbocsátás is még valahogyan érthető.
Hogyan?
Van két pontszerű test, és velük egy vonalban a harmadik.
Csak az első gravitációját vizsgálva, annak egy része hozzákötödik a másodikhoz.
Ez az abszorbció.
De más része továbbhaladhat, eljutva a harmadikig?
Most ezt inkább kérdem.
Vagy ha azt elnyeli, de ugyanúgy ki is bocsátja, akkor lényegében csak áteresztette az egészet a hamadikhoz?
És ha az áteresztés is ilyen bonyolult, a tükrözés még inkább.

Akár az optikai tükrözés, a második gravitációs tükrözése visszahat az első kibocsátására?
És egyáltalán....mi az hogy gravitációs tükrözés?
Nem lehet, hogy az az... inercia?
Érdekes ez az analógia, kiváncsi lennék a véleményetekre..




Előzmény: habár (925)
habár Creative Commons License 2006.07.25 0 0 925
A tér: háromszorosan határozatlan.
Legalább három olyan tényezője van, ami benne határozatlan.
Mi történik, ha egy ilyen térben történik valami, egy pontszerű forrásból kindulva?
És ha megjelenik valami ebben a térben, ami határozatlanságokat megszüntethet,
Pld. egy újabb pont?
Mert az legalább egyetlen határozatlanságot megszüntet, de még kettő akkor is marad.
Az újabb pont egyébként nem lehet elnyelő. legalább is nem lehet elnyelőbb, mint a tér maga...
Ő vagy kibocsát, vagy átereszt, vagy reflektál?
Visszafelé, a másik hatását. Pld, a gravitációt.
Most akkor milyen a tömeg a gravitáció szempontjából?
Áteresztő, vagy reflektáló?
Mintha áteresztő lenne....
De milyen lehet, ha esetleg reflektál is?
Olyan kérdések ezek, amelyeket kevesen tesznek fel vacsora előtt, még akkor is, ha értelmesek....
Előzmény: habár (924)
habár Creative Commons License 2006.07.25 0 0 924
De a kérdés szüli a választ (a válasz meg a kérdést -ez is hullám).
Mert a legtökéletesebb veszteségtényező: maga a TÉR, ami tökéletes abroszber.
A tér elnyelőképességét bármi csak ronthatja.
Ahogy az akusztikában is: a nyitott ablak tökéltes abszorber, persze nem mindig.

Előzmény: habár (923)
habár Creative Commons License 2006.07.25 0 0 923
"gravitácós fotonok"

Jól értem most, hogy Te egy gravitációs sugárzásról (GI) beszélsz, az EM analógiájára?
Ne felejtkezz el soha az inerciáról, mert az ugyanolyan párja a gravitációnak, mint a mágneses indukció az elektromos térerőségnek.
Mindkét pár (EM, és GI ) szorzata egy -egy teljesíménysűrűség (POYTING ) vektort alkot, ezáltalk válik teljessé az analógia.
De csak az inerciával együtt.


Nos, eddig úgy gonsdoltam, hogy a fény e két tényező (EM, és GI ) kombinációja egyetlen hullámban, amit EM-GI nek hívok.
Mindkét egyetlen "részecskében" koncentrálódik, ami maga az összecsavarodó sugár.
Ebben a részecskében hol az EM, hol a GI tulajdonság dominál.
Időben váltakozva.
Így a fénynek köze van a térhez, az időhöz, a töltéshez és a tömeghez is.
Valójában világunk univerzális alkotó eleme, számtaln variációban, amelyek közül sok részcske, vagyis tömeg, sok pedig töltés, energia alakú.

Az, amit a frekvencia állandóságáról írsz, tényleg nagyon érdekes.
És még nincs megoldásom reá.
Úgy tűnik, mintha a frekvencia állandósága nem okozna többlet energiaigényt. Vagyis, hogy tök mindegy, hogy mekkora tér rezeg, mint a kocsonya?
(a sertéseknek persze nem mindegy :-))
Abba bízom, hogy egyszer valahogy majd beugrik a megoldás...
Egyébként, pld. minden a veszteségtől is függhet.
Ha a rezgő tér veszteségmentes, akkor miért ne rezegne?
De ha bárhol vanak benne veszteséges pontok, pld. ahol ütközik, az az egész térre visszahat, és a fény amplitudója (nem a frekvenciája) csökken mindenüt- mondanám.
Azonban, láthatólag nincs így.

Úgyhogy a logika győzelme nem mindig igaz a valósággal szemben.


ben bárhol, annak

Előzmény: Gézoo (922)
Gézoo Creative Commons License 2006.07.25 0 0 922

  Most lenne jó ha jobban érteném, hog mit is gondolsz.

 

Az az érzésem nem sok, de még elválaszt valami annak a megértésétől, amiről beszéltem...

 

   Még egy példa:

 

Láttál már olyan tornyot ahol ejtőernyősök a felfelé fúvott levegőben gyakorolnak?

Folyamatosan lebegnek, pedig a levegőt alkotó atomok és molekulák kicsiny golyókként csapódnak be..

 

  Vagy gáz nyomása az edény falán, ütközések sorozata, mégis statikusnak érzékeljük, annak ellenére, hogy pontosan tudjuk, hogy külön álló ütközések

dinamikus sorozata..

 

   A gravitácós fotonok ugyanígy ütköznek testünk részecskéinek, mégis statikusnak

érzékeljük..  Vagy az antennánkba az em. fotonok és elektromágneses

hullámnak hisszük.. Vagy akár az elektronok töltésfotonjai, amiket pedig

elektroszatikus térnek-töltésnek tekintünk...

 

Előzmény: habár (921)
habár Creative Commons License 2006.07.25 0 0 921
A jelenségnek azt a részét, amit a nagyszámú kvantum eloszlása okoz, nemcsak én, de bárki valószínűségnek nevezné.
Illetve ha a folyamatot meghatározott léptékben vizsgáljuk, ami elkerülhetetlen, akkor találhatunk olyan léptéket, ahol ez kvázi folytonosnak tekinhető.

Ha jól tudom, Heisenberg írta a "Rész-és egész" könyvecskét, valahol megvan nekem.
Csak az én értelmezésemben így szól:

"Diszkrét, és folytonos."
És amit "vonakoztatási térnek nevezek, az tulajdonképpen egy pontszerű részecskének az egész világegyetemre gyakorolt hatása.
A pont megszemélyesíti a világmindenség egy, abból a pontból szétterjedő tulajdonságát.
A tér, a sugárzások, az energia, a töltés a tömeg közötti összefüggések megismerés a cél.

Egyébként eddig is a fényt egyfajta korpuszkulának tekintettem, amelyben magában játszódnak le a hullámjelenségek.
Most ez úgy modosul, hogy ezek a hullámjelenségek a korpuszkulában csavarodás jellegűek, ahogyan az órarugó ide oda csavarodik. (Az is hullámjelenség).
És még egy érdekes dolog.
Mégpedig az, hogy miért változik azonos fázisban (nő, csökken) az elektromos térerő és a mágneses indukció (és ahogy sejtem, a gravitáció és az inercia is).
Mert Benkő úr feltételezése szerint ha jól emlékszem, a kétirányú forgás tömegváltozással jár.
Az EM jelenség pedig lényegében ilyen, kétirányú forgás, ami töltést okoz.
A GI jelenség is ilyen, de ő tömeget okoz.

Lehet, hogy bizonyos tényeket egy irányba rendezek, de igazából nem rossz, hogy vannak ilyenek.
Előzmény: Gézoo (919)
habár Creative Commons License 2006.07.25 0 0 920
"Így igaz" vagyis hasonlóan gondoljuk, de csak remélhetjük, hogy jól :-).

Álláspontunk azt jelentené, hogy nincs szüksége elvileg hullámhordozóra.

Valójában azonban igen, mert tapasztalatiunk szerint az energiának mindig van hordozója.
De igaz z vajon? Tudunk e példát mondani az ellenkezőjére?
Hirtelen nem jut eszembe semmi.

Talán csak a neutrinó? hogy annak se tömege, se töltete, látszólag?
Hogy ő lenne az ideális hullám?
A "nyílegyenes"?
Az EM-GI modellből az kövekezik, hogy a stabil, nem korlátozott hullám, aminek nincs instabilitása, annak nincsen se töltete, se tömege!

A neutrinó úgy megy át pld. az FL-nek az EH-ján, (fekete lyuk eseményhorizontja) mint vaj a késen.

Így ha univerzumunk EM-GI sugárzás zárt lenne is, a neutrinók békésen közlekedhetnek rajta keresztül a zárt párhuzamos világegyetemek között.
Vagy átszelhetik a Tejút fekete lukát. (Jaj, ha ezt kicserélhetném, ezt a hüje kifejezést például EM-GI zártra, igaz az se szebb..).
Mert ők az igazán egyenesek.
Ők az egyenes "mérőpálcái", a von-allonzói.
De lehet, hogy tévedek.
Ez egyébként könnyen ellenőrizhető.
Mert ha valahonnan egy szuppernova csóva érkezik, ugyanabból az irányból erős neutrinó csomag is kellene jöjjön.
És fordítva, külön neutrínó csóva nem értelmezhető.
De ha a neutrinó egyenesen megy, az EM-GI meg görbén, akkor különvállnak.
Én azt saccolom, hogy ez történik.
A csillagázok biztoan tudják. Milliomod szögmásodpercre pontosan?
De itt nincs csillagász. Nincs segítég...

Na már most:
Az összes többi sugárzásban valamilyen arányban benne van az EM; vagy a GI felcsavarodása, valamely, az EM-GI sugárzás eredendő instabilitálása miatt, amit csak a neutrinó kerülhet el.
Így azután mindenféle sugárzás, töltet és tömegáranyú részecske létezése megmagyarázható velük.

Ezt az álláspontot kellően kereknek tartom ahhoz, hogy haladó hagyományinknak megfelelően a többség átsikoljon felette.
Kivéve a tisztelt kivétel.

Előzmény: Who111 (918)
Gézoo Creative Commons License 2006.07.25 0 0 919

Szia!

 

  Érdekes a felvetésed. Hullám, hullámzó nélkül..  Energia hordozó nélkül...

 

       A lényegét nem értetted annak, amit leírtam..

 Az em. ill. grav mezőt nem valamiféle rejtelmes energiamező hullámzása okozza.

Az energia kvantumos terjedésére adott válaszaikkal Plank és Einstein szépen

megkeverte a világot. Pedig a lényeg benne volt: piciny kvantumos, amik

számunkra nem rendelkeznek vastagsággal, és a belső idejük zérus.

 

  Akkor hogy jön létre a Maxwell majd Lorentz által lefestett mező??  Vagy

mi okozza a hullám jellegű hatásokat?

 

   Az összes sugárzással terjedő energia, így az em. és a grav. esetén is, sőt

az elektromos törltés statikusnak látszó sugárzásában is, kvantumok gigászi hada áramlik.   Ha forrás környezetében az ekvipotenciális felszíneket felmérjük,

akkor a Maxwell féle erővonal sorozatokat tapasztaljuk. Így felületes szemlélő

levonja a következtetést: mező...  az összes jellemzőjével..

 

  Neked még nem tűnt fel, hogy a mező úgy képes fénysebességgel szétterjedni a végtelen felé, hogy hullámhossza, frekvenciája nem változik meg, csupán

az energia sűrűsége???

 

   Hiszen ha szétoszlana az energia, a hullám egyenletesen  a térben, akkor az

energiasűrűség csökkenéssel erősen csökkennie kellene frekvenciájának is!

  De az a fránya freki követi az egy-egy kvantumhoz rendelt E=hf értéket.

Esze ágában sincs "szétosztódni"..

 

  A múltkori hasonlatom a sörétszóró, homokfúvó berendezéssel nem volt érthető..

Remélem a fenti soraim jobban érthetőbbek...

 

   Kiváncsi vagyok, hogy még mindig valószínűségnek nevezed-e ??

Előzmény: habár (916)
Who111 Creative Commons License 2006.07.24 0 0 918

Így igaz.

Legalábbis így gondolom én is.

Csak energia kell hozzá.

Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy azon a kis térrészen akkora

energia van, hogy gyorsabb lenne, mint a fény.

De mivel a fénynél nem lehet semmi gyorsabb, ezért bezáródik magába egy hurokba.

Persze ez megint csak eszmefuttatás.

Előzmény: habár (917)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!