Kolosi Török István
AZ ASZSZONYI-NEMNEK NEMESSÉGÉRÖL, MÉLTOSAGÁROL
ÉS DITSIRETIRÖL VALO ENEK, (részletek)
1. AZ Menynek és az Földnek formálo Istene,
Az Teremtet dolgoknak Bölts gondviselöie,
Mindenféle állatnak kegyes éltetöie,
Szépen minden müvének iol el rendelöie.
2. Az embert szent képére mikoron formálá,
Férfiuvá s-Aszszonnyá teremté, alkotá,
Mind kettött okos és bölts lélekkel ruházá,
Hatalmas méltosaggal meg aiándekozá.
3. Egyaránt mindenikbe eszes elmét ada,
Szolásra valo eröt hatalmason ólta,
Vadon, Halon, Madaron lenne birodalma,
Mind Férfinak s-Aszszonynak Isten parantsollya.
4. Örök bodogsagitos egyaránt igirte,
Az Isten mind kettönek kegyesen rendelte,
Nints Nemnek választása szinének elötte,
Ki iámborul él lészen bö iutalma érte.
5. Erre nézve edgyikis másiknál nem nagyobb,
Férfiú az Aszszonynál nemis méltosagosb,
Ertelme és elméie edgyiknek sem okosb,
Sok dolgokban de Aszszony Férfiúnál bodogb.
6. Mely dolog igassagát nem Logicus vallya,
Sem az tsalárd Sofista hidgyed nem állattya,
Ki az embert tsak hamar álnokul meg tsallya,
Ha magára nem vigyáz háloiába haytya.
7. Hanem io Authorok bölts, eszes Irási,
Kik az io Aszszonyoknak voltak Patronusi,
Azoknak helyes, fontos, igaz ratioji,
Szent Irásnak világos, tiszta bizonysagi.
8. Ezt adgyák mi elönkben megis bizonyittyák,
Aszszonyt méltosagosbnak Férfiunál vallyák,
Némely okokra nézve s-bodogbnak kiáltyák,
Enis im erröl szolok minden fülek halják.
9. Követve szolok penig minden meg botsásson,
Igaz mondonak engem ez dologban vallyon,
Hazug hizelkedönek ne prónunciállyon,
Olvassa meg beszédem s az után ugy szollyon.
10. Mert a jo Aszszonyoknak sem fizetéseket,
En ezért nem kivánom sem ditsireteket,
Hanem mint gonoszoknak meg feddem vétkeket,
Azképpen meg ditsirem joknak életeket.
11. Hallom sok Emberektöl miként rágalmazzák,
Nem tsak az roszsz Aszszonyt, de az jotis gyalázzák,
Mindent ellene szolnak Embernek sem mondgyák,
Meg érdemlet josagát rutul el tagadgyák.
12. Ezt értvén szedegettem egy néhány ratiot,
Am szinte huszon kettöt, kikkel áldom a jot,
Az roszrol fel tött célom ne szaporitsak szót,
Ki tellyes életében nem tselekedet iot.
13. Mind azáltal ha mi rész ö ráis eshetnék,
Ez commendatioban ottan igyekezzék,
Iová lenni a Roszbol szüböl szándékozzék,
Az Istenes életre, hogy Menybe férkezzék.
Commendantur Mulieres Argumentis sumptis. 1. A Nomine.
14. Elöszször azért szomat kezdem a Nevéröl,
Elsö Aszszonyállatnak neve jedzéséröl,
Mert EVAnak mondatik, mint az Irás erröl,
Io bizonysagot tészen e három bötüröl.
15. Az Eva annyit tészen, mint élöknek Annya,
Vagy ö maga az élet, mely Embert tartya,
Férfi nevét az Irás Adamnak kiáltya,
Es a földnek verhenyes agyagának mondgya.
16. Gondold meg menyivel jobb az élet az földnél,
Annyival méltosagosb jo Aszszony Fériénél,
Mert emberi Nemzetnek Isten az életnél,
Nem adhatott nagyobbat az okos Léleknél.
17. Az föld penig tsak néma nints erzékenysége,
Magában száraz, sovány, nintsen nedvessége,
Essö ha nem öntözi hasadoz az szine,
Es ha nem miveltetik, nem leszen gyümöltse.
18. Férfijs Aszszony nélkül sovány, haszontalan,
Es nagy sok dolgaiban oh ki boldogtalan,
Ditsiretes dolgokra igen alkolmatlan,
Aszszony véle nem lévén bánattya fogyatlan.
19. De nem tsak az Nevéröl Aszszony ditsirtetik,
Hanem töb dolgokrolis ö commendaltatik,
Istennek legh utolso müvének mondatik,
Mert Meny, Föld teremtése rayta végeztetik.
2. A fine Creatjonis.
20. Holott azért utolso teremtett állattya,
Aszszony nyilván Istennek föbb szebb alkotmánya,
Mert mihelt azt formálá meg szünék munkáia,
Aszszony lön teremtésnek vége és summáia.
21. Öt Isten ez világnak ékes udvarában,
Minden módon el készült friss palotáiában,
Bé vivé mint Királynét az szép Regiaban,
Minden állatot vetvén néki birtokában.
22. Aszszonyt Paraditsomban igen Nemes helyen,
Formálá az Ur Isten szép és kies kertben,
Az hol mindgyárt lehetne nagj gyönyörüségben,
Miként boldog Királyné örömben, böségben.
3. A loco creationis.
23. Paraditsomon kivül Férfi formáltaték,
Mezöben töb állattal eggyüt teremteték,
Paraditsomban osztán által vitetteték,
Azért hogy óldalábol Aszszony formáltatnék.
24. Paraditsom menyivel az töb kerteknél szebb,
Az ö gyümölts fáival legh gyönyörüségesb,
Igy Aszszonyis Fériénél sok dologban ékesb,
Szép gyümöltsözésével hasznosb tekintetesb.
4. A materia ex qua.
25. Ha peniglen tekintünk az materiara,
Melyböl Isten az Aszszont nagy böltsen alkotta,
Lásd ugyis a Férfiat ha meg nem haladgya,
Tiszta és Nemes lévén az materiaia.
26. Férfiat az Ur Isten a földböl teremté,
Annak néma sárábol agyagbol épitté,
De Aszszonyt az eleven Férfiubol vévé,
Tiszta Lelkes állatnak tsontyábol készitté.
5. A causa efficiente.
27. Es ezért az Férfiu természet munkáia,
Aszszony penig az Urnak keze alkotmánya,
Ö raytais meg tetszik Isten ábrázattya,
Szépségnek tisztasagnak ékes aiándéka.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
7. A corporis habitibus.
45. Az embernek fövebb és méltosagosb tagia,
Az Feie, s az szép éghre emelt ábrázattya,
Ez mutattya az Isten szeretetitt rayta,
Ez ötet az barmoktol szépen meg választya.
46. Soknak férfiak közzül feiek meg kopaszul,
Arrol az hay le hulván homlokok meg rutul,
Aszszonynak az természet adta aiándékul,
Egészlen hogy az haia ö néki el nem hul.
47. Férfiak szép ortzáiát az ször meg rutittya,
Pelyhes szakál és hoszszu baiuszsz bé borittya,
Soknak orrát, homlokát, ember alig láttya,
Természet az férfiat annyira tsufollya.
48. Ezfelet menyi gondgya az szakállal vagyon,
Mihelt fel kél füsüie keze vagyon azon,
Tépi, huzza, hogy toll, gaz rayta ne maradgyon,
Templomba s-piatz felé tisztán hogy induljon.
49. Barbélynak menyit fizet az fö mosatásért,
Meg nevelt szakálának tisztogatásaért,
Ha mind azt computalná iszonyodnék azért,
Sápolodnék az sok és számtalan költségért.
50. Külömben vagyon dolga az Aszszonyállatnak,
Mert szép feiér ortzáji tisztán meg maradnak,
Szöröktöl és pelyhektöl meg is nem rutulnak,
Aszszonyok azok miatt semmit nem busulnak.
8. A mundicie.
51. Tisztasága Aszszonynak ebbölis ki tetszik,
Hogy midön egyszer vizben szépen meg feredik,
Az után valahányszor tiszta vizben mosdik,
Az viz kezei után meg nem motskosodik.
52. Az Férfiú peniglen bár gyakran feredgyék,
Akar mely tiszta vizben ujjolag meg mosdgyék,
Vizet fel háborittya hogy fel zavarodgyék,
Keze mosasa után béis szennyezödgyék.
9. A procreatione prolis.
53. Aszszonynak fövebb tiszti méhében fogadni,
Az fogadot magzatot hiven oltalmazni,
Ezértis szoktak többen hasonlokka lenni,
Az Annyokhoz, a kiknek méhekbök iöttek ki.
54. Innet esik gyakorta Anya ha goromba,
Fia vagy Leányais lészsz néki ostoba,
Ha penigh vagyon annak esze s-okossaga,
Részes lészen fiais ez szép aiándékba.
55. Ellenbe ha az Atyák eszesek és böltsek,
Gyakortább ö gyermekek lesznek esztelenek,
Ha peniglen esznélkül azok szükölködnek,
Tsak Anya legyen eszes bölts magzatok lesznek.
56. Azért szeretik inkább Anyák gyermekeket,
Mert tudgyák és ismérik mint saiát véreket,
Ertik azokban lenni nékik töb részeket,
Hogy sem mint az Atyáknak, mert ök szülték öket.
57. Gyermekekis ez okon kedvelik Annyokat,
Legh nagyobb indulattal hogy sem az Attyokat,
Az természet tanittya hogy sok fáydalmokat,
Szenvettek ö érettek méhekben kinokat.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
11. A medendi peritia.
62. Mely Aszszonyon Istennek aldása, io kedve,
Es böségesen rea ki öntött kegyelme,
Hogy sok nyavalyásoknak orvos annak keze,
Sok tudos Doctoroknál többet tud egy Szüle.
63. Az hol nints Aszszonyállat mint Salamon mondgya,
Ott nyeg az szegény beteg nints ki vigaztallya,
Feie allyát tsendesen fellyeb magasztallya,
Nints ki falat io étkét nyavalyásnak nyuytsa.
64. Aszszonyok emlöiéröl Orvosok azt iriák,
Véneknek hült mellyekre ha alkolmaztattyák,
Eltetö melegségét azzal fel indittyák,
Nevelik öregbitik, egésségre hozzák.
65. Példa erre Szent David, kinek vénkorába,
Szolgai keresének Leányt Iudéába,
Sunami Abisagot ki igen szép vala,
Királyt gyenge testével melegiti vala.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Régi magyar költők tára. XVII. század. 4., (megjelenése
1644-1648 között) [459-462., 464-466.]
