Én ezt mind tudom. Pont ezt mondom én is. Azt nem értem, hogy a sorok közötti természetes aljnövényzet milyen kockázatot jelent.
De mondjuk már ki, hogy miről beszélünk... az dilemma ma az ültetvények 99%-án nem a természetes aljnövényzet és a jól megválasztott fajokkal való gyepesítés, hanem a vegyszeres gyomírtás és a bármi más között van. A vegyszeres gyomirtás olcsó, gyors és ész nélkül, egyszerűen alkalmazható. Minden más melós és költséges.
Az aszályos időszakok, a sorközök füvesítése mind-mind kockázati tényezők!
A sorközök füvesitese (gyepesitese) az esetek nagy reszeben elönyt jelent. Javitja a talaj szerkezetet, ved az erozio ellen, növeli a biomasszat, elösegiti a humuszkepzödest, lejtös talajokat stabilabba tesz, ved a mocsarkepzödes ellen. Ezek mind mind elönyök egy gazdalkodo szamara, de nem tanacsolhato mindenkinek egysegesen az, hogy hagyd, hadd nöjjön. Neha kapalj, neha kaszalj es adj munkat a Somlovasarhelyieknek.
Sok esetben a tapanyagellatas miatt nitrogenmegkötö pillangosviraguakat erdemes ültetni, nehol olyan keverekeket amelyek telen is nönek es viragzanak, hogy a lejtös talajos ne erodalodjanak. Ha a szölöfajta erzekeny klorozisra (vas), akkor olyan magkevereket ültetek, melyknek a gyökere melyre hatol. Ha nincs semmi baj, sem a talajjal, sem a szölövel, akkor olyan növenyek terjedeset segitem elö, melyek az adott területen öshonosak. Folytassam?
Persze ez sem ennyire egyszerü, mert arra is figyelni kell, hogy mikor melyik sort töröm fel, mikor ültetetek ujra, minden sort gyepesitek, vagy csak minden masodikat? Kiszantom a gyepet, csak eltöröm a szarat, vagy pihenni hagyom a talajt. Ezek mind mind olyan dolgok, amikkel az apatsag szerzetesei es a becsi gazdak is egyetertettek volna.
Mar megbocsass, de egy altalanos iskolas gyerek is megertette volna az irasombol, hogy nem azt irtam, hogy a szölö gyökere nem kepes lemenni melyebbre. Azt irtam, hogy nem lehet altalanositani. Vannak bizonyos francia hibridek, amiknek a gyökere nagyon erzekeny a talajra es ritkan megy 3-4 meternel melyebbre, de vannak olyan 50 eves Pinot Noir-jaink, amiknek a gyökere a hegy aljan (45 meterrel lejjebb) kijött az oldalfalbol.
Szerintem meg ehhez kell a szölöhöz erteni es együtt kell vele elni.
Visontán a nyílt színi fejtéseknél 50 méteres mélységben is találtak szőlőgyökeret (sok évtizedig előtte semmilyen más fásszárú kultúra nem volt ott, kisajátított szőlőtáblák helyén lett a bánya). Úgy tudom, a világrekord ebben 70 méter, amit találtak. Télen Szepsy Istvánnál voltunk, ő elmondta, hogy Mádon is ezt tapasztalta, hogy az öreg tőkék nagyon mélyre hatolnak gyökereikekkel, ezért is adnak jóval komplexebb borokat, mint a fiatalabb tőkék. Voltak tőkék, amelyek annyira robosztus és mélyre hatoló gyökérrel rendelkeztek, hogy egészen az ötvenes-hatvanas évekig ellenálltak a filoxérának (a vész előtti tőkékről van szó), Szepsyék utána ezekről szaporítottak. A látsztara kőkeménynek és homogénnak tűnő andezitszikákban is döbbenetes módon meg tud élni a szőlő, akár 10-20 cm-nyi termőrétegnek csak nagy jóindulattal nevezhető réteg mellett is, a mikrorepedéseket tágítva gyökereivel (nyilván speciális alanyok ebben segítenek). Szerintem inkább úgy van a logika, hogyha kellően sanyarúak a körülmények (pl konkurencia van - akár takarónövények, akár sűrű térállás miatt), akkor annál inkább lejjebb kényszerülnek a gyökerek már fiatalabb korban, így viszont jobban viselik a szárazságstresszt a későbbiekben.Míg ha "köldökzsinóron", vagyis rendszeres felszíni tápanyagutánpótlással, vagy esetleg öntözéssel termesztik a szőlőt, akkor "ellustul" a növény, és inkább a felszín közelében maradnak a gyökerek. A kisebb hektáronkénti tőkeszám is ez utóbbi irányban hat.
Van jópár dolog amin el tudok tréfálkozni és amit nem veszek annyira komolyan (többek között magamat sem) _DE_ ezt a témát nem tudom nem komolyan venni. Szerintem sunyiság és cinizmus ebben a témában a szakmai kérdéseket elviccelődni.
Majd akkor hihizzél amikor az utolsó magyar szőlőtőkét is kivágják és az utolsó szőlőmunkás is elmegy áruházi polcfeltöltőnek.
Már megbocsáss, de a szőlő gyökere adott esetben képes akár 8-10 méteres mélységbe is lemenni, sőt méterekkel mélyebbre is! - ez csupán talaj és fajta kérdése. Aholva a gyökér elmegy ott vizet is képes felvenni, egyszerűen csak azért, mert ez a dolga, így működik a gyökér. Ehhez nem kell szőlőhöz érteni, ezt egy általános iskolás gyerek is tudja, minden növény gyökere így működik.
Én nem gyepesítek semmit és nem ültetek sehova semmit. Van természeres növényzete a hegynek, nőjön az. Mi kaszálunk és kapálunk. A sorok közötti aljnövényzettől való üzemi rettegés pedig a gyomirtószerek gyártóinak és kereskedőinek éri meg.
Olyan helyre ahol fél méter mélységben áthatolhatatlan közeg van én nem ültetnék szőlőt. Valahol krumplit és répát is kell termeszteni. Amúgy nem tudom, hogy miért, ki, hol és mikor milyen vizsgálatokat végzett a kutatóintézetben. De ha valaki engem meg akar győzni arról, hogy a szőlő gyökere nem is megy le 10 méterre azt körberöhögöm akkor is ha tíz píédzsdíje van.
Azzal egyetértek, hogy a takarónövényektől való általános félelem azon alapul, hogy a szőlész attól tart, hogy a szőlő és a takarónövényközött konkurenciaharc alakul ki a vízért és a tápanyagért. Azzal viszont, hogy a szőlő 8-10 méter mélyről is felveszi a számára szükséges vizet, azzal az általánosítással csak a borkóstolókon ülő borbarátoknak csillapítja a tudásvágyát, vagy szőlőtermelés kezdőknek című kiadvány egyik hegyoldalban telepített szőlőültetvényéről készített kép aláírásaként szolgálhat.
Mit tenne Ön, ha a Badacsonyi Kutatóintézet által bevizsgált talajminta alapján, szőlőtermelésre alkalmas területen a barna erdőtalaj csak 50-60 cm, majd egy beton keménységű agyagréteg következik, amin a szőlő gyökere nem tud áthatolni, ezért vízszintes irányba terjeszkedik tovább? Bízna Istenben és a 8-10 méterben?
Szerintem is az a baj, hogy sokan szőlészeknek nevezik magukat, sőt egyszerre szőlész borásznak pedig a kettő két elkülönülő foglalkozás. Ön közhiedelemről beszél és egy az Ön számára általánosan elfogandandó nézetről a füvesítésről.
Szerintem a gyepesítés mevalósíthatósága sok-sok tényezőtől függ. Kézműves borok ide vagy oda, de ha valaki tőlem megkérdezi, hogy mit ültessen a sorok közé, akkor figyelembe veszem a talaj típusát, a kőtartalmát, a termőréteg vastagságát, a termőhely kitettségét és a talaj vízkapacitását. A vályogtalaj több vizet tárol, mint a homokos talaj. Ezeknek a talajfajtáknak teljesen más a tápanyagdinamikája.
Az esetek nagytöbbségében természetesen előnyt jelent az Ön által is említett diverz aljnövényzet. S mivel én is "beszálltam" a tavalyi évtől az ökológiai szőlőtermesztésbe tudom, hogy nem könnyen oldható műtrágyákkal, hanem a tápanyagok természetes körforgásának biztosításával oldhatom meg a szőlőnövény ellátását. A sorok gyepesítése azonban nemcsak amiatt fontos, hogy sok bogaram, meg lepkém legyen az ültetvényen, hanem mert a talaj ilyen jellegű biológiai aktivitása és az abban található mikro és makroorganizmusok átalakító tevékenysége olyan értékű, mintha 8 tehenet legeltetnék hektáronként. (ez sem hasraütésszerű adat) Persze nem kell most itt a humusztartalom, vagy a jól szellőző és jó csapadékfelvevő morzsalékos talaj előnyeiről mesélnem.
Érdekes, hogy te mindig előkerülsz és tolod az értelmetlenséget humornak álcázva amikor olyan téma kerül elő ami téged zavar. Szerinted maradjon csak minden a maga medrében... porhintés, sunnyogás, félrevezetés. Hitessük el a buta parasztjával, hogy csak vékony lőrét tud csinálni és azt is csak a vegyipar segítségével. Élcelődjünk, gúnyolódjunk ha valaki komolyan beszél.
Tudod lala, nevetni és tréfálkozni én vidám témákon szoktam... sokszázezer magyar család nyomorán és kilátástalanságán valahogy nem tudok kacarászni.
Örülök, hogy tetszett a terroir-ról szóló írásom. Fontos téma és keveset van szó arról, hogy a termőhely az nem egy marketing hívószó és a terroir az nem egy plecsni amit érzel a borban vagy nem, hanem a borkészítés alfája, origója. A terroir bemutatása a szőlőben kezdődik és nem a pohárban.
De térjünk vissza a szakmai kérdésekre.
te azt írtad, hogy "Az aszályos időszakok, a sorközök füvesítése mind-mind kockázati tényezők ebből a szempontból."
Ez egy szakmai tévedés. Minden szőlész tudja (még az is akinek nincsen erről diplomája), hogy a minőségi bort adó ültetvények szőlője _NEM_ a talaj felső 20-30 centiméteréből veszi fel a vizet, hanem annál jóval, de jóval mélyebbrő. Ez a hegyi és főleg a vulkánikus alaptalajon nevelt szőlőnél fokozottan fontos tény. Vagyis a sorközi füvesítés a téves közhiedelemmel szemben nem vesz el vizet a szőlőtől amelyik akár 8-10 méter mélyről iszik vizet. Egy hegyoldalba ültetett ültetvény alatti vízraktárak nem az ültetvényre eső csapadékból nyerik a vizet, hanem a többszáz méterrel magasabban fekvő területekre eső víz folyik be az akár több vízzáró réteg közé. Ékes példája ennek minden hegyi borvidéken az idei évjárat amikor a talaj felső rétegei porzottak a nagy szárazságtól, de több méter mélyen a vízkészletek bőven elegendőek voltak ahhoz, hogy bőséges termést adjon az ültetvény.
A sorközi füvesítésnek persze lehet hátulütője, például lisztharmatos évben vagy nagyon párás, nyirkos időszakban az alacsony kordonos vagy bakművelésű szőlőben a gombás fertőzés veszélye és a rothadás fokozottan tud problémát okozni.
De még ezzel együtt is monokultúrás szőlőtermeésztésben gigászi előnyt jelent egy élő és diverz aljnövényzet. Nem a focipálya fűvel való gyepesítés, hanem a termőhely natív aljnövényzete amiben több tucat (többek között jó nitrogénmegkötő növény is) növényfaj és több száz hasznos rovar, több ezer baktériumfaj biztosítja az élő ökoszisztémát. Egy gyomírtott, rovarírtott ültetvény és egy kaszált,kapált ültetvény gombaflórája, és rovarvilága ég és föld... Én nem vagyok biológus, de a józan paraszti eszem azt súgja, hogy egy ilyen természetesebb közegben a tápanyagutánpótlás és az élesztőtörzsek diverzitása, gazdagsága is értelem szerűen jobb.
De azt is írtad, hogy "...a spontán erjedés élesztői sokkal nagyobb arányban okoznak kén-hidrogént, bagy bakszagot a borban"
Erre nem tudok mást írni, hogy ez nem igaz. Simán nem igaz. Nem tudsz annyi folyóméter PhD dolgozatot meg kutatóintézetis tanulmányt elém rakni, hogy bebizopnyítsd, hogy az általam ismert spontán erjesztő borászok tucatjainál, több évtizeden án, több ezer tételbe akár egyetlen bakszagú bor is legyen... Nem volt, nincs és ha lesz is akkor nem a spontán erjesztés miatt.
Ez egy nagyon bosszantó riogatás amivel tényleg a pancsgyárak szakemberei és a vegyszerkereskedők akarják beijeszteni az egyszeri szőlősgazdát.
"Az aszályos időszakok, a sorközök füvesítése mind-mind kockázati tényezők ebből a szempontból."
A kénhidrogénes bor témához had szóljak én is hozzá. Elhangzottak megfigyelések és az erre érkező kategorikus válaszok. Amennyire én tudom a kénhidrogén érzékszervi küszöböt meghaladó mennyiségben való megjelenéséért számos tényező lehet felelős. Valóban sokszor az élesztők felelősek ennek termelődéséért. Szerintem mindegyik élesztőtörzs (faj és természetes élesztő egyaránt) termel több – kevesebb H2S-t, viszont ennek mennyiségében lényeges különbségek lvannak. Ez a különböző mennyiségben képződött H2S egyrészt a CO2-vel elillanhat, másrészt kiválhat oldhatatlan csapadékot képezve (pl. a bogyóhéjon maradó réztartalmú permetezőszerrel), illetve az érzékszervi küszöböt meghaladó mértékben borunkban is maradhat. Ilyenkor jön a bosszankodás.
Véleményem szerint egy adott élesztőtörzs a külső körülmények függvényében változó mértékben képezheti ezt. Több helyen olvasni, hogy a magasabb pH emeli ennek a kockázatát, akárcsak a tápanyagban szegényebb mustok esetében. Nekem szerencsére csak néhány alkalommal volt ehhez szerencsém (faj- és természetes élesztővel egyaránt), de azok is tipikusan száraz aszályos években (2007, 2009). Ha egy tápanyagban gazdag vulkanikus eredetű talajon még aszályos évben is kielégítő a tápanyagellátás, annak örülni kell. Ugyanakkor a mifelénk jellemző üledékes alapkőzeten képződött váz- és hasonló talajok, vagy például alföldi homoktalajok esetén már nem feltétlenül lehet ilyen optimális a helyzet.
Én úgy gondolom, hogy a kénhidrogénes bor okai annál összetettebbek, minthogy fajélesztő-természetes élesztő, vagy túlterhelés - kis terhelés stb. ellentétpárokkal le lehetne írni. Nyilván egy túlterhelt ültetvény termésének tápanyagösszetétele kevésbé optimális mint egy kiegyensúlyozott termésmennyiségűé.
Ja, és nem vagyok semmilyen adalékanyag és más vegyészeti terméket gyártó és forgalmazó cég érdekeltje, sőt lőre gyárban sem dolgozik egyetlen hozzátartozóm se. Én csak egyszerű, amolyan hobbi borász volnék, aki tőkéimet messze nem terhelem túl és próbálok a realitás határain belül természetes módon bort készíteni a saját gyönyörködésemre.
Más fogyasztói kör az, aki egyenletes minőséget vár el, és más, aki elvárja, hogy minden év bora más legyen. Vagyis van, aki nem fogadja el az évjárathatás megjelenését, és van, aki nem fogadja el, ha nem jelenik meg az évjárathatás a borban. BZoltán vásárlói az utóbbiak közül kerülnek ki.
Ez, meg kell hogy mondjam, valóban ideológiai különbség. Kétféleképpen lehet bort (és pálinkát) csinálni. Az egyik, ahol a szőlész/borász/pálinkász akar irányítani. A másik, ahol a szőlész/borász/pálinkász figyeli a gyümölcsöt/cefrét/bort, és megpróbálja megérteni, hogy az mit kér tőle, és azt megteszi neki. Az egyik esetben a a borász irányít, a másikban pedig a bor, a borász csak asszisztál. A legnehezebb dolog pedig az, hogy ne javítsuk, hanem kiöntsük az elrontott tételt.
Mindkét szemléletnek, és mindkét fajta bornak megvan a helye és a létjogosultsága. A probléma ott van, ahol keverik a kettőt.
Nem vagyok borász, de megerősítem, itt szakmai eszmecsre szokott folyni. :)
Sajnos nem ismerem Balogh Zoltant. Lehet, hogy ezzel nem kellene dicsekednem, de hosszura nyult Nemetorszagi tartozkodasom miatt csak nagyritkan van lehetösegem magyar boraszokkal megosztani a tapasztalataimat. Ezert is regisztraltam erre a forumra. Remelve, hogy itt tapasztalat-, eszme-, es velemenycsere folyik.
Az elsö hozzaszolasomra azonban csak a „ez nem igaz“ es az „mint, ahogy ez sem igaz“ hozzaszolas, majd a pancsgyari titulus erkezett. Ezzel nem tudok mit kezdeni, meg egy Boraszok Borasza dijra jelölt forumozotol sem.
Mondhatnam, hogy a magyar borok szerepe a vilagban jelenleg nem ott van, ahol lehetne. Meg, hogy a magyar bor felveszi a versenyt a vilag barmelyik orszaganak boraival, stb. Azt is tudom, hogy a nemet boroknak nincs tulsagosan nagy jelentösege es, hogy sokan a nemet borokat agyontechnologizaltnak velik. Ez mind lehetseges.
Azonban en azert vagyok itt, hogy magamba szivjam a kutatointezet 90 ev alatt megszerezett tapasztalatat es elsajatitsak minden olyan szöleszeti megoldast, borkezelesi technologiat, ami egyszer hasznomra valhat a Balaton parti csaladi pinceszet vezetese soran. Nem esküszöm a fajelesztöre, nem csinalok minden nap sargaverlugsos kezelest es nincsenek telekenezve es rezezve az itteni boraim.
A vad es fajelesztökkel, valamint az elesztök szamara fevehetö nitrogenmennyiseggel kapcsolatban azonban mar regota fejlett es hasznalhato adatok allnak rendelkezesre. 14 eve folyik ezzel kapcsolatban is minden evben parhuzamosan több kiserlet nalunk. Evente 500-550 különzöbö kiserlet 1200 üvegballonjaban zajlo folyamatokert es azok teljes mikrovinifikaciojaert vagyok felelös. Akinek van kedve üljön autoba es jöjjön ki megnezni, szeretettel varom!
A Baden-Württembergi “hegyközseg” minden negyed eves önologiai ajanlasaban, a szakfolyoiratok elesztövel foglalkozo cikkeiben megegyezik a szakvelemeny, miszerint a must nitrogentartalma döntöen befolyasolja az erjedest. Minel kevesebb az elesztök szamara felvhetö nitrogen, annal nagyobb az eselye a forras közben letrejövö mellekanyagok termelesenek, a forras megallasanak, a borban kialakulo bökszer es az ujborban letrejövö ugynevezett “nem tipikus öregedesi jegy” kialakulasanak. Ezek pedig szoros összefüggesben vannak a mustban dolgozo elesztökkel.
Nekem ezek es ehhez hasonlo jegyzetek vannak abban a füzetben amikbe evek ota irom a sajat tapasztalataimat.
Az, hogy a Somlon, vagy barhol lehet fajelesztö nelkül, nagy odafigyelessel, forrasi problemak nelkül, egy bizonyos rizikofaktor figyelembevetelevel, fajtajelleges, szep borokat kesziteni, nem ketlem es gratulalok hozza. Nekem is sikerült. Nem lehet azonban egysegesen kezelni a forrasi nehezsegek szempontjabol egy 40 eves Ottonel-Muskotaly ültetvenyröl vagy egy 5 eves Olaszrizling ültetvenyröl szarmazo mustot.
A nemetorszagi (nem feltetlen követendö) technokrata, agyon automatizalt borkeszitesnek egy nagyon fontos elönye azert van. A relative arrugalmatlan fogyaszto minden evben ugyanazt a bort szeretne hazavinni. Ez itt nyugaton hatvanyozottabban igaz, mint Magyarorszagon. Ugyanezen oknal fogva küzdünk az uj (25-30 eves) rezisztens szölöfajtakbol keszült borok piacon valo elfogadtatasaval is.
Ha borrol van szo, akkor komoly vevö (az itt sok van) szlogenjet Oscar Wilde fogalmazta meg:
Egyszerü izlesem van. Csak a legjobbal vagyok elegedett.
Vicces, hogy par hete olvastam egy erdekes cikket a terroir borokrol. Izgalmas olvasmany, jol felepitett gondolatmenettel, sok informacioval:
