Kirekesztésre bujtó, gyűlöletkeltésre is alkalmas fényképközlés gyanújának fennforgása. A félre-csúszott-nyakú-pólós-ok elleni kódolt magyarozásnak is hathat.
Ez a mondat: "H. Tamás lejárt diák- és munkavállalói vízummal van az Egyesült Államokban." is azt igazolja, hogy nem cigány a tag, mert akkor menekült lenne.
"Minden negyedik magyar nő erőszak áldozatául esik
...
Magyarországon minden negyedik nő esik áldozatául az erőszaknak. Kulka János színész szerint „itt az ideje, hogy mi is kimondjuk, hogy az erőszak semmilyen formája nem elfogadható”. „Táncoljunk egymásért, magunkért. Mutassuk meg, elég volt abból, hogy egy milliárd nő és kislány szenved el erőszakot világszerte, egy részük itt, Magyarországon”- teszi hozzá Jaksity Kata műsorvezető."
Szíííp művészi kezdeményezés. Mivel én egy földhöz ragadt vidéki némber vagyok, nem átallom leírni, hogy jobban örülnék, ha "csak" a hatályos törvényeket tartanák be és a megérdemelt büntetést rónák ki. Talán hatékonyabb lenne, mint a tánc. Valahogy nem szeretném megérni, hogy minden második nő essen áldozatul! Persze ebben a fölfordult világban már semmit sem lehet tudni!!!
A 26 éves monorierdői férfi szép hosszú bűnlajstrommal „büszkélkedhet”, a fehérgyarmati rendőrök lopás kísérlete, garázdaság, jármű önkényes elvétele, valamint rablás miatt is keresik. A fiatal egyetlen nap leforgása alatt négy kocsit kötött el, a járművekkel sorra balesetet szenvedett, összetörte azokat.
A férfi a rendőrség információi szerint az utolsó meglovasított kocsival Mátészalka felé vette az irányt. Egyelőre keresik.
Az egyenruhások kérik, aki a kép alapján felismeri, és tartózkodási helyéről érdemleges információval rendelkezik, tegyen bejelentést.
"Orvosi váróban ordítozott a külföldi diákokkal egy brit nő
...
A nyomdafestéket nem tűrő kirohanásról videó felvétel készült, ami egyetlen nap alatt bejárta a világot. A nő azzal vádolta meg a békésen várakozó diákokat, hogy koldulni jönnek Angliába, miközben ő adót fizet, és abból tartják el őket.
...
- Ti azért jöttök ide, hogy kolduljatok - ordította magából kikelve a nő az Ipswith kórház ambulanciájának várójában. - Mi viszont adót fizetünk, seggfejek, és most miattatok vagyunk válságban."
Fiat justitia, pereat mundus... Liberális szótár: Legyen igazam, ha bele is pusztulsz! Minden nép egyenlő, aki kedvemre tesz. A Nap egyformán süt mindenkire, aki Velem egyetért. Ha lopsz a bányámból, jó, de tedd a bankomba.
Évértékelőjében a pártelnök félmondat erejéig megpendítette ugyan, hogy a javaslat „magyarokra” és „cigányokra” egyaránt vonatkozik, de a szövegkörnyezet alapján nem lehet kétséges a valódi célcsoport.
Az állatkert igazgatója büszkén mutogatja a vendégeknek a közös ketrecbe zárt nyulat és oroszlánt. - Íme egy szép példa a konszenzusra. - Csodálatos! És tényleg nincs velük semmi gond? - Az oroszlánnal semmi, de a nyulat időnként cserélni kell.
Pontosan ezeken a "kifordulásokon" töprengek el én is sokszor. A szélsőségesen nehéz körülmények sok embert kifordítanak magából. Olyan úri dámák, akik az 1930-as években villával sem nyúltak hozzá a halételhez, amíg a halkésért szalajtott cseléd be nem hozta a megfelelő eszközt, az ostrom idején képesek voltak félbetört vadásztőrrel metélni a fagyott húst a lódögökről. Olyan törékeny fiatal anyukák, akikből nem néznéd ki a legcsekélyebb önvédelmi képességet sem, képesek anyatigrissé változni, ha a gyereküket fenyegeti vagy bántja valaki.
Olyan ember, akik a környezete számára teljesen normálisnak tűnik, egyszer csak bekattanhat, mint a Prikopil vagy micsoda nevű pofa, és bezár egy kislányt a pincébe hosszú évekre. Van évfolyamtársam, aki nekem teljesen normálisnak tűnt, csak az én ízlésemhez képest túl sokszor és túl gyakran cserélt barátnőt. Két felesége volt, mindegyiktől elvált. Most egy férfival él, homoszexuális párkapcsolatban. Egyszerűen nem lehet tudni, kiben mi lakik.
Van távoli rokonom (vér szerint nem is rokonom, mert apukám unokabátyjának az özvegye), aki fiatal lányként és ifiasszonyként ritka vidám teremtés volt, rengeteget nevetett, énekelt házimunka közben is, és imádott táncolni. Szerette az életet, de az egész családja ilyen volt, a nővére is. Édesapám kamaszként nagyon irigyelte a férjét, amiért ilyen feleséget kapott. Egy kisfia volt, meg a férje a fronton, mikor 1945 tavaszán bejöttek az oroszok. A kisfiát a szeme láttára ölték meg, őt magát többször is csoportosan megerőszakolták. Nagyon csúnya műtéttel, sok mindenféle roncsolást szenvedett belső szervét kellett eltávolítani, hogy egyáltalán életben maradhasson. Jó darabig kétséges volt, hogy marad vagy megy. Ő például évekig nem beszélt. A nővérével költözött össze. Hiába tartozott azon szerencsések közé, akiknek hazajött a férje, soha többé nem volt férfival kapcsolata. A nővérének soha nem volt gyereke, az atrocitásokon ő is átment. Két traumatizált ember. Soha nem lettek ugyanazok. Abból a két életvidám nőből senki sem nézte volna ki, hogy ez lesz belőlük.
A börtönbe került emberekről vagy a háborúk, ostromok miatt összezárt, egymásra utalt emberekről is csak a szorongattatott helyzetben szokott kiderülni, hogy mégis, meddig mennek el a velük azonos neműekkel kialakított kapcsolatok "elmélyítésében". Ők maguk sem tudják előre.
ON
Hasonlóan furcsa átalakulásokat látni ON témában is. Aranyos kis bogárszemű kisgyerekből válik alig 10 év leforgása alatt késes gyilkos a diszkóban, vagy öregnénit 200 forintjáért agyonverő vadállat. Hogy is írta Jókai? "Lélekcserélő idők járnak"...
Láttam szülővárosomban olyan ON kisleányt, aki az unokanővérem lányának a kis barátnője volt oviban meg alsóban. Sülve-főve együtt voltak, együtt írták a leckét, együtt játszottak a barbijaikkal, ugyanazért a zenéért lelkesedtek és ugyanolyan frizurát vágattak maguknak. Elválaszthatatlanoknak tűntek. Aztán amikor kamaszkorban beindultak a hormonok, a kishúgom hiába is könyörgött az ON kisleánynak, hogy válogatósabb legyen, és nézze meg jobban, kivel jár, kivel jön össze. Gyakorlatilag fűvel-fával összeállt az a kislány, egyszerűen nem lehetett mit tenni. Pedig a szülei is próbálták csillapítani, de semmi nem használt. Ha bezárták a szobájába, kimászott az ablakon. Nem egyszer rendőrök vitték haza mindenféle ócska lebujokból. Mára teljesen elzüllött. :-(( Pedig én emlékszem rá kislány korából, tüneményes volt.
Pozitív irányú kicserélődést nemigen látni. Még a börtönpasztoráció sikertörténeteinek főszereplőiről is hamar ki szokott derülni a szabadulásuk után, hogy csak álca volt a nagy megtérés, mert ott folytatják a gyilkolászást, ahol abbahagyták.
Egyszerűen nem lehet ezzel lépést tartani. Sem a mértéktelen szaporodással, sem pedig a gyerekekből hivatásos bűnözőket nevelő kiccsaládi szocializációval, a KK hozzáállással. :-(
Tartok tőle, hogy nem sok idő választ el bennünket attól, hogy a mindenféle integrációs meg kutyafüle programok borítékolhatóan eredménytelen és értelmetlen finanszírozása, a pénzpocsékolás helyett a fegyverkezés kerül az előtérbe, és a drákói szigor. Attól tartok, igencsak kemény, sok tekintetben embertelen idők jönnek...
