Átadtam páromnak a gratulálást, köszöni szépen, és igen már belakta Muki, és egyre jobban érzi magát. :))
De a mi kis Mukink olyan kis gonosz, hogy már nem igazán tudom, hogy mit is csináljak vele, ugyanis
kapott egy új kis fémetetőt, amit kinevezett wc-nek, de a bogyókat azt előszeretettel szanaszét potyogtatja a teraszon. Viszont ha épp úgy van kedve, akkor még folyó ügyeit is a teraszán végzi el, lusta elmenni a wc-ig. A tenyésztő azt tanácsolta, hogy fújjam be valamivel azt a részt, ahová folyó ügyeit végzi, és akkor nem lesz probléma. Na ez nálunk nem jött be, mert akkor is oda wc-zik.
Tudnátok nekem valamit tanácsolni? Mert mostmár teljesen tanácstalan vagyok, hogy miért ilyen rendetlen,(lehet, hogy csak engem akar bosszantani?) holott azt mondják, hogy a mókus egy helyre piszkít csak. A történethez az is hozzá tartozik, hogy nagyon is tisztában van vele, hogy rosszat csinál, mert amikor észreveszi, hogy megyek felé, akkor csak úgy spurizik onnan, és távolabbról néz rám, mintha mi sem történt volna.
Betti vagyok, és májusban érkezik hozzám két kis szibériai mókuska! Panelban lakom, és még semmim sincs a fogadásukra!Nem tudnátok segíteni mit szerezzek be mire megérkeznek?( Hogyan kell ketrecet építeni, mi kell hozzá, hol lehet beszerezni az alkatrészeket, milyen felszerelés kell bele,stb?)
Ma, nagy örömömre a nőstény mókus felébredt mély melankóliájából és veszettül udvarol nekem. Már megjutalmaztam egy csomó mogyival, de azóta is a rácsot rágja és ha tudna, akkor szerintem kiabálna is, hogy "Hé, engedj már ki!"
Nem vagyok olyan nagy szakértő,mert nekem is csak 1 éve vannak de azt irják róluk a tenyésztők hogy ez normális dolog,van amelyik megvadul van amelyik nem.(elmúlik!)
Nálunk is harap,ráugrik a kezemre karmol,stb egyszóval durva.(nem tom,hogy a tavasz e vagy más hormonális probléma)
Állítólag majd abbahagyja de nem szabad piszkálni,kézből etetni,minnél jobban akarod annál jobban fog vadulni!(legalábbis én ezt tapasztalom,ha odanyulsz lassan,ha látod hogy lehasal vagy megdermed biztos hogy harapni fog és az is tuti ,hogy eléri a kezed.)
Lassan mar egy eve tartunk mokust. Az utobbi napokban teljesen megvaltozott a viselkedese. Tamad, harap, teljesen kiszamithatatlan. Eddig teljesen kezhez szokott volt, kezben (el)aludt, dogonyozni lehetett.
Nekünk 4 mókusunk van, ebből kettő fiú. Maglódon lakunk, szívesen besegítünk egy kis alkalmi randiba. A fiúk közül a barna még nem ismeri a "szerelmet", de az tuti, hogy akciókész. A lányok még nem fütyültek, úgyhogy még nem tudtuk élvezni a "szerenádot".
Nekünk is egy alomból valók, egy hím, egy nőstény, a történet ismerős: először nagy volt a béke, összebújva aludtak, aztán elkezdődött a harc. Fel is voltunk rá készítve, a ketrecet leválasztottuk, így most mindenkinek saját lakrésze van.
Ha el is cseréled valamelyiket, akkor is megmarad a probléma, mivel nem éppen társas lények. Szerintem már az is kész csoda, hogy 6-8 hónapig nem gyilkolták egymást.
Van, hogy mi is egyszerre engedjük ki őket, de ilyenkor nagyon figyelünk, hogy ne lehessen gond.
Sok sikert a cseréhez, de vigyázzatok, mert ugy sem szabad mejd együtt tartani őket! Sőt összeengedni is csak pároztatás céljából a megfelelő időben, és kellő felügyelettel szabad!!!
Mi egy kétmókusos pár vagyunk,kb 1 éve került hozzánk az első majd kb egy héttel később a másik egy helyről és állítólag egy alomból. Eleinte nagyon jol megvoltak de 6-8 honapos korukra állandósodtak a verekedések mivel mind a ketten fiúk,ezután külön ketrec stb.Kb 1 hete tettem egy próbát és kiengedtem mindkettőt ,kishíján tragédia lett a vége.Szeretnénk elcserélni az eggyiket egy kislányra aki ebben tudna segíteni az kérem jelezze.
No, hát az kimaradt az előző mókusvásárlós történetből, hogy mikor fancsali képpel realizáltam, hogy per pillanat nincs aranyhörcsög a kereskedésben, a párom keresésére indultam, aki nagy kutya szemekkel állt egy ketrec mellett. Abban voltak ŐK. :) Tehát nálunk is ő volt az elkövető!!!! :) Szokásos hülye fejjel elkezdtünk gügyögni nekik, "Jajj, de édik, milyen aranyosak!" kurjantások közepette. Az ártábla a ketrec tetején mutatta az "akciós" árat. Gondoltam, cselhez folyamodok, és megkérdezem a kereskedés egyik alkalmazottját, hogy milyen feltételek között kell tartani egy ilyen állatot, hátha akkor az uram rájön, hogy ezeket mi nem tudjuk biztosítani és letesz a vásárlásról. :) Már tudjuk, hogy ez nem jött be. :) Ott a helyszínen letette a nagyesküt, hogy készít neki ketrecet (ekkor ugye még egy állatról volt szó). Levittem az áruházban lévő közértbe, hogy szellőzzön a feje, vagy ha ez nem sikerül, akkor győzzön meg. 10 perc múlva már megvolt a mókus. :)
Azóta sem bántam meg egyiket sem, nagyon sok örömet szereznek nekünk.
A randalírozás, amit csapnak, ha ki vannak engedve hozzátartozik a mókához. Rájöttünk, hogy ha nem piszkáljuk őket a rejtekhelyükön, akkor egy idő után maguktól is kijönnek. Ehhez persze szét kellett vágni először a kanapé alján a borítást, mert oda elkezdtek magokat hordani. Mióta ott a luk, kegyvesztetté vált az ülőalkalmatosság: bemennek, kijönnek. A hím az előszoba linóleumán szokott krosszolni, csak úgy sercegnek a kis körmei. Az a legjobb, mikor a nőstény kergeti és farolgatnak a csúszós talajon. :)
Arra hamar rájöttünk, hogy bezárjuk a konyha- és a fürdőszobaajtót, mielőtt kiengedjük őket. Egy-két helyet el kell zárni a szobában is, de egyébként mindenhova bemehetnek.
Érdekes, de a nőstény mostanában nem annyira szokta elhagyni a helyét, mármint a ketrecet, van, hogy szabályosan ki kell venni onnan. A hím meg ahogy közeledünk a ketrec felé, ráveti magát az ajtóra és rágja, mint az őrült, míg ki nem eresztjük. És akkor aztán nincs olyan, hogy megfogjuk: úgy siklik ki a kezeink közül, mint egy hal. :) Halálos fazon. Az aranyszabály, hogy kint nem kaphatnak semmit, mert azt vagy rögtön eldugják egy nehezen kiporszívózható helyre, vagy ha megeszik, akkor sosem mennek vissza a ketrecbe. :)
Hidd el, a tiétek is bátrabb lesz, csak valszeg picit több türelem és idő kell hozzá. ;)
Nálunk a fütty egy napig tartott, én hamar elmentem dolgozni, így nem "élvezhettem" sokáig, de az uram összeengedte őket néhányszor. Aztán persze neki is el kellett mennie, így aztán az is baj lehetett, hogy mi nem voltunk elég kitartóak. Monjduk délután újra megpróbáltuk, de hiába.
Na mindegy, biztos lesz még alkalom.
Nálunk egyébként még mag sem kell az összeveszéshez, ha együtt vannak kint (nagy ritkán), akkor simán egymásnak ugranak. Persze még sosem volt semmi komoly, asszony-terror van, szinte mindig a nőstény megy neki a hímnek, az meg olyanokat figurákat csinál, amiket még a Mátrixban sem láttam. :) De imádnivalóak. :)
A mi mókusaink is onnan vannak! Egy napon bementünk az elpusztult aranyhörcsögöm helyett venni egy másikat, erre a kb. hatszáz forintos kiadás helyett rögtön otthagytunk 17ezret. :) Állítólag még akciós is volt. :)) Ketten voltak a ketrecben, de csak az egyiket vettük meg. Aztán vagy két hét múlva visszamentem lisztkukacért és a másik még mindig ott volt. Annyira megsajnáltam, hogy másnap azt is elhoztuk. :) Azóta teljes a család. És komolyan rettegek bemenni már egy ilyen kereskedésbe, mert mindig megesik a szívem rajtuk, legszívesebben az összeset felvásárolnám, de nem lehet. Legutóbb az Árkádban láttam egyet, csórinak a földig lógott az orra, csak gubbasztott a nagy nyüzsiben... Még mindig összeszorul a torkom, inkább nem is gondolok rá. :(
Valószínűleg a mi fiunkkal is az lehet a baj, hogy még nem ivarérett, de gondoltuk azért megpróbálkozunk. Hát, nem sok sikerrel. Igazából nem is tudom, hogy örülnék-e a kis mokkereknek, mert akkor is megszakadna a szívem, ha oda kéne adni őket valakinek. Még akkor is, ha tudnám, hogy jó helyre kerül. Hiába, 27 évesen még egy nagy gyerek vagyok. :)
Köszönöm a válaszodat. :-) Egy állatkereskedésben vette a párom. Teljesen beleszerett. :-) Nagyon türelmesek vagyunk vele, de ennyi idő alatt amióta nálunk van, még semmit nem fogadott el a kezünkből. :-((( Tegnap először engedtük ki. Aranyos volt a konyhában a tálalószekrény alját nevezte ki főhadiszállásnak és onnan ment ki jobbra balra mindig egy picivel többet, de ide mindig visszafutott. :-))) Ma megint kiengedtük, de mit neki akadály befészkelte magát a beépített-konyhaszekrény mögé, alá. Majdnem szét kellett mindent szednünk hogy ki tudjuk szedni. Most visszatettük, akadályokat megerősítettük és még filózunk, hogy kiengedjük-e. Megint elkezdtett ide-oda ugrálni. Gondolom szeretne megint meglógni. Először vhogy mókusbiztossá kell tennünk a konyhát és lezárni a nappaliba vezető utat, mert ott aztán lenne hova bújnia...
