Először is- nem látom akadályát, hogy a fény a világmindenség minden zugában azonos módon nyugalomba ne lehessen. A fény: maga a nyugalom. Nem mozdul sehová. Vagy mi ennek az akadálya? Egy van. Ha anyaggal találkozik, akkor a fénytörés miatt elmozdul. Ezt úgy észleljük, ha lassabban halad. De ennek más oka is lehet, minthogy elmozdul a fény. - Mer a fény: maga az örök nyugalom. - Az örök nyugalom meg: maga a fény! (Izé de az már egy másik fórum...)
Szerintem az van, hogy vegyük fel ezt munkahipotézisnek, és vizsgáljuk visszafelé a jelenségeket. Hogy a fény áll, és mi mozgunk!
Mi adódna ekkor jól, és mi rosszul. Ezt hívják paradigma váltásnak.
Erre példa a geocentrikus, és a heliocentrikus világkép.
A geocentrikus is érthető, de a múzeumokban szörnyen bonyolult szférák mutatják, hogy milyen nehezen méretezhető.
A heliocentrikus érthetőségével győzedelmeskedett csak.
Mert egyébként különbség nincs közötte, és a geo között.
Az anyagközpontú világ nehezen áttekinthető. Erről szól a fórum. Ha a fényközpontú könnyebben, akkor az a jobb.
Hiszen a relativitás ki kell hogy terjedjen nemcsak az anyagra, de a fényre is...! Egyetlen baj van csak, hogy szédülök arra gondolni, hogy én repülök ilyen sebesen, a fény meg nyugszik.
Mondjuk, mi van, ha azt mondom, hogy: a fény (EM-GI) sugárzás a világmindenség abszolut nyugalomban lévő közege, alkotórésze annak bármely zárt "univerzumában".
Ehhez képest viszont a benne lévő tömeg halad a mindenkori fénysebességgel, amely az adott univerzumra jelemző, pld. annak az átlagsűrűségétől függ.
Egyetlen sugárzás, a neutrinó (vagy ha kell, egy még neutrínóbb) létezik, amely áthaladhat az univerzumokon úgy, hogy iránya kvázi egyenes maradjon. Mert, (vagy ha nincs) tömege és töltete. Az összes többi vagy EM-GI sugárzást, vagy az UN anyagot alkotja.
Ez egy ellentmondás nélküli modell, mert senki se szól majd hozzá.
Nah, mégis csak van valami a fényről az említett linken, igaz csak a
sebességéről:
"Einstein szerint semmilyen információ nem terjedhet gyorsabban a fénynél. Ez annak ellenére, hogy ismert és elfogadott, logikailag semmilyen módon nem igazolható. Lehetetlen olyan érvet találni, aminek az alapján indokolható lenne ez. Valóban, hogyan rendelkezhet a fény olyan hatalommal, hogy determinálja az információ, a tömeg stb. maximális haladási, vagy terjedési sebességét? Világos, hogy itt valami nem egészen korrekt.
Mindjárt megváltozik minden, ha az Einsteini kijelentést megfordítjuk. Tehát nem az információ nem terjedhet gyorsabban a fénynél, hanem a fény sem terjedhet gyorsabban az információnál. Belátható, a kijelentés ebben a formában már teljes mértékben logikus. Ha az információ terjedési sebessége determinált, világos, hogy annál gyorsabban semmi sem terjedhet, hiszen még a jelenlét is szükségképpen tartalmaz információt. A leírtak viszont egy eretnek gondolatot sugallnak. Ha az információ terjedési sebessége determinált, mivel minden észlelés, mérés csak valamilyen információ alapján lehetséges, törvényszerű, hogy az információ terjedési sebességénél nagyobb sebességet lehetetlen mérni. Még akkor sem, ha valami történetesen annál nagyobb sebességgel haladna. Ez a gondolat választ adhat a fény furcsa tulajdonságaira.
Ténylegesen és valójában nem egészen ilyen egyszerű a dolog. Evvel viszont itt és most ne foglalkozzunk, mert nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Az viszont feltétlen tény, hogy a fénynek akár véges, akár végtelen a sebessége, azt az információ determinált sebessége folytán mindenkor végesnek, és az információ terjedési sebességével azonosnak mérhetjük csak! (Amennyiben akár azonos, akár nagyobb a fénysebesség.)"
Nem. Szerintem egyszerűen a hullám, mint jelenség, valójában nem igényel közeget, de elképzelni nem tudjuk nélküle. Mert a hullámzás, valaminek, (aminek többféle állapota lehetséges, például a helyzeti és mozgási energia), a periódikus állapotváltozása. Példaként írtam- fogalmi hullámzás : kérdés -válasz-kérdés -válasz.... EM-GI-EM-GI....
A fény, azt is írtam, tán nevezhető korpuszkulának, de amelyen belűl önmagában van ilyen EM-GI állapotváltozás. Most újabban úgy képzelem, hogy minden fény, áll, egy abszolut nyugvó rendszer részeként. Viszont rajta 300000 km/s sebességgel rohan egy göbb, amiben az EM-GI csapkod, jobbra balra, vagyis hullámzik, és ami ezért részecskének gondolja magát. És azt hiszi magáról, hogy ő a világ közepe, mert ő áll, a fény meg oda visza rohangál.
Részecskecentrikus világképe van, fénycentrikus helyett...!
Mindenesetre nekem egy képletről, ami mellett más elmegy, nagyon sok minden más is eszembe jut. Amit eddig leírtam, semmit nem tudva szinte róla, csak a töredéke annak, ami bennem maradt.
Bár az S, a vezető elektromos vezetőképessége talán lehet veszteségtényező? Akkor a korábbi eltevésem versenyben lehet még? És a mágneses permeabilitás? Izgalmas átalakítások várnak, ha sikerül az ÁRAPÁLY-hoz kapcsolnom? Ugyan m köze? Formálisan eleme lehet...
Nekem nagyon hasznos minden, amit írsz, köszi. Ez egy olyan képlet, amelyen még egyszerűsíteni se szégyen.
De kell legyen valami kiinduló cél ahhoz, hogy valakinek a gyönyörű képlet -építményét tönkretegyem? Legalább valamilyen vásott- kölyök munkahipotézis. Van is. Azt kellene megmutatni, hogy a fény kibocsát, és befogad valamely saját, nemcsak elektromágneses, hanem gravitációs hatást is. Vagyis hogy időszakosan és helyenként lehet a fénynek tömege is, (ahogyan nekem lelkem, minden látszat ellenére.)
És hogy íly módon kapcsolatba léphet külső gravitációs forrásokkal. Amelyeket pld. anyagnak gondolunk.
A képlet tehát nem vektoriális? De ettől még érdekesebb, mert úgy kell bevezessünk hozzá pld. helyvektorokat, hogy a végeredmény mégis skalár legyen, és hogy a nevezőben ne legyen vektor, egy se! És erre legalkasabb a TÉR megfogalmazása, hogy:
V=(R2xR3)*R1
Ezzel egyuttal három, kezdetben még meghatározatlan, egymásra merőleges irányt jelölünk.
Az, hogy a súlyos tömeg, és a tehetetlen nem azonosak, -iszugyi után- én is elfogadom, a magam módján. Csakhogy én valamely "belső" veszteségre, melegedésre, gyanakodtam. Pont az áramlási példám analógiáján. (Az analmérleg mérésekre gondolok, amelyek persze még csak könnyen mérhető, külső áramlási okok voltak). 87-88 ban végezhetem őket egy azóta megszünt tudományos intézményben. Szünnek, szünögetnek, elég lassan, s így még nem sikerült teljesen kiírtani a gondolkodást, ebben a régióban. Ez a képlet is egy ilyen jelenséget ír le, habár nem tudtam még kimutatni, hogy veszteség-tényezőn keresztül? Nem tűnik olyannak...hanem inkább steril hullámjelenségnek. Mindenesetre iszugyit kellene, hogy érdekelje szintén... Van e róla tudomása?
Visszatérve: valami olyasmit próbálnék kimutatni, hogy ez a jelenség vagy a tömeget, (melyiket), vagy a saját, vagy a kűlső lehetséges gyorsulást, vagy mindegyiket, virtuálisan, vagy valósan befolyásolja.
Fogalmam sincs, hogy gerenda, vagy gyufa lesz belőle.
Már most úgy tünik, hogy lesz szerepe minden feltételezett irány gyorsulásvektorainak (a1; a2; a3) is. Azok vektor-skalár szorzatai szintén lehetnek skalárok, mint a tér.
Mert a képlet : fekete doboz, és nem biztos, hogy az van benne, ami a címkéjén.
Az eredeti képletet persze meg fogom keresni, mert abban remélhetőleg biztosan eldönthető, hogy mi szorzó, és mi a osztó.
"m/(64*PI^3)?" Nincs itt zárójel az eredetiben sem.
A "t" -t megnéztem az eredeti anyagban és valóban idő.
Viszont én is találtam valamit:
Az eredeti anyagban nincs benne a képlet utolsó "g" -je, mert nem P-t, hanem
mg-t fejezi ki.
P= Az a súlyos tömeg, amit egy mérleggel megmérsz. (Tehát a grav. gyors is ott van)
Úgy nézem, hogy azt mondja, hogy a gravitációs tömeg egyenlő az
inerciális tömeg, szorozva "valamivel".
A Kamuságról:
Fogalmam sincs, hogy kamu-e.
Nagy visszhangja nincs, de csak 2005-ben fejezte be az ürge.
Állítólag Jean Louis Naudin megismételte Aquino kísérletét, de nem talált
szignifikáns eltérést.
"Aquino elmélete szerint egy atom gravitáló tömege valójában egy függvénye az inerciális tömeg által elnyelt elektromágneses sugárzásnak. Eszerint az anyag gravitációját csökkenti az általa elnyelt sugárzás. Kísérleteiben ezért alacsony frekvenciájú sugárzást nyelet el, nagyobb tömegû testekben."
Ez a System-G elnevezésű szerkezet volt, azóta van neki egy System-H is.
Ahogy nézek utána, egyre jobban az a meggyőződésem, hogy hülyeség.
De még nem adom fel. :-)
Ui: Az eredeti iromány 33 oldalas, de fent van a weblapján egy újabb 59 oldalas.
További kérdések. Különbségtételre az inerciatömeg, és sűrűség között miért volt szükség? Miért nem a súlyos tömegről van szó?
Ha az r^2 a tömegsűrűség négyzete, jöhet az első átalakítás:
ag^2= (4(PI)/3)^2*G^2 *R^2 ahol G gravállandó,. R helyvektor Ha ezt behelyettesítem, akkor a nevezőbe R^2= (R2xR3) a helyvektorok szorzata kerül, amit ha R-el szorzok: skalár térfogat, de akkor a számlálót is szoroznom kellene vele.
Továbbá: (2*Pi*f*t)*R = körkerületi úthossz.= L m Vagyis az első próbaalakítás:
P = {1-2[(1+(i0^4*m/64Pi^3*c^2*r^2*S^4*f^3*s)*sin^4(2*Pi*f*t))-1]} * mi*g= {1-2[(1+(3*i0^4*m/(256Pi^4*V)*c^2*(ag)^2 *R*S^4*f^3*s)*sin^4 L*(R2XR3)/V)-1]} * mi*g
Lehet, hogy hibázok, meg semmi se látszik még. Jó éjt.
Gyakorlatozzunk hát- habár fogalmam sincs- mi ez, és hogy mi lesz belőle.
"Az 59. képletből kiindulva:
P = mg*g
P = {1-2[(1+(i0^4*m/64Pi^3*c^2*r^2*S^4*f^3*s)*sin^4(2*Pi*f*t))-1]} * mi*g
Ez a képlet (nem volt erőm helyesen lemásolni, hatványok stb. a Te eredetídben) azt mutatja, hogy a vezető súlya (P) csökken, ha váltakozó elektromos áramot vezetünk rajta keresztül, ahol:"
1. Először is hibaanalizis 1....valahol egy zárójel nincs rendben. 2. m/(64*PI^3)? 3. t= mcsoda? idő?
2. Másodszor vektoranalizis P= itt súlyerő? vagyis a tömeg és a gravitációs gyorsulás szorzata= vektor. "Akkor a jobb oldala is az. * P - a vezeték súlya (kg) (nem inkább kp?) * i0 - az elektromos áram amplitúdója (A) * m = m0 * mr - a vezető mágneses permeabilitása * c - a fény sebessége (m/s) * r - a vezető sűrűsége (kg/m3) * S - a vezető keresztmetszete (m2) * s - a vezető elektromos vezetőképessége (S/m) * mi - a vezető inercia tömege (kg) * g - gravitációs gyorsulás (9,8 m/s2) * f - az elektromos áram frekvenciája (Hz)
Az S^4 és az f^3 azt mutatja, hogy különböző vékony vezetők súlya nagyon alacsony frekvenciájú [extremely-low-frequency (ELF)] elektromos áram hatására lecsökken." A vektoranalizis nincs még befejezve, még nézegetnem kell.
3. Harmadszor dimenzióanalizis. Ezt most el se kezdem.
4. Elmerengés a leírtakon. Látszik, hogy szinte minden tényező csökkenti a súlyt
Köszönöm a képletet, és remélem, pontosan jegyezted le. Mert számomra a képlet, ( főképpen egy ilyen jó "kövér", sok tényezős és hatványos,) nagyon jó vizsgálati alany, amely sokat elárul az adott folyamatról. Mert egyáltalán nem biztos, hogy egyszerűsíteném, sőt-inkább még bonyolítanám, átalakítanám, hogy benne új egységek szülessenek. Úgyhogy, jó szórakozás lehet, és valószínűleg minden lépését leírom. Mert akkor ha az eredmény nem is jó, de legalább-hiteles. Ha lesz kedved, Te is szólj hozzá.
Nagyon köszönöm a linkeket, és gyatra angolom ellenére megpróbálom elovasni. (Most több határidőm is van). Hogy mi változtathatja virtuálisan a gravitációt, és a tehetetlenséget, a kisfrekvencián túl is? Mint alkalmazott tudományban kutató, áramlási méréseket végeztem, saját inditatásból. Azt figyeltem, hogy többtizedes pontosságú analmérlegen hogyan változik egy 100 oC -ról gyorsan hűlő minta súlya. Mondhatom, nagyon szignifikáns változás volt mérhető. Ha nem ismertem volna a jelenséget, mondhattam volna: a gravitáció a hőmérséklettől függően változik!
De mert ismertem, az ún. egyidejű kényszer- és szabadáramlásról vonhattam le következtetéseket, ami valaha a vesszőparipám volt. Pedig nagyon könnyen beleeshettem volna az előbbi "felismerés" hibájába!
Anekdóta, hogy a BRIT Kir. Tud. Akad. többszáz éve ellenőrizte bejelentésre, hogy az élő hal súlya nem tér el a az elpusztultétól. De tréfán túl, a linked roppant érdekes nekem. Mert egye több jelét látom, hogy létezik valamely alapelem, amely hordozója tudatos világunk minden lényeges jellemzőjének. És a fényt gyanítom.
De még érdekesebb lehetne valakinek, aki ért is hozzá, képzett is, és elég kreatív.
Én akkor írok egy tárgyról ennyit, (amennyit), ha nem értek hozzá, és nincsenek róla információim. Ha tájékozott is lennék- az szörnyű lenne. :-)
P = {1-2[(1+(i04*m/64Pi3*c2*r2*S4*f3*s)*sin4(2*Pi*f*t))-1]} * mi*g
Ez a képlet azt mutatja, hogy a vezető súlya (P) csökken, ha váltakozó elektromos áramot vezetünk rajta keresztül, ahol:
P - a vezeték súlya (kg)
i0 - az elektromos áram amplitúdója (A)
m = m0 * mr - a vezető mágneses permeabilitása
c - a fény sebessége (m/s)
r - a vezető sűrűsége (kg/m3)
S - a vezető keresztmetszete (m2)
s - a vezető elektromos vezetőképessége (S/m)
mi - a vezető inercia tömege (kg)
g - gravitációs gyorsulás (9,8 m/s2)
f - az elektromos áram frekvenciája (Hz)
Az S4 és az f3 azt mutatja, hogy különböző vékony vezetők súlya nagyon alacsony frekvenciájú [extremely-low-frequency (ELF)] elektromos áram hatására lecsökken.
