Szerintem akkor is magas lesz a cukorfok a héjon, ha a must relative gyenge volt. (mármint elpárolog a víz és akkor már elég sűrű lesz az ami ott maradt a héjon)
Előfordul a kénlap égetés; de ez inkább présház mint pince nincs olyan magas páratart. Úgy látom, sokkal joban befolyásolja az eltarthatóságot a fürt általános egészségi állapota - ami idén ugye kiváló, ellentétben a tavalyival, amikor bármit csináltunk rothadt.
Apám idén kipróbálta, hogy pár fürtöt felkötés előtt mustba belelógatott - állítólag az még jobban konzervál... meglátjuk .):
Ha kicsit jobban megfigyeled a szövegkörnyezetet, főleg az előtte levő mondatot, abban (is) baktériumokról van szó, amit továbbköt az általad kifogásolt szöveg. Nekem legalábbis ez jött le elsőre is.
Nimrang október 30-án: Teljesen érett már, de jobban eláll mintha a pincében lenne. REndkívül vastag a héja karácsonyig vidáman eltartható, kilós fürtje cirmosan rózsaszín bogyói impozáns dísz az ünnepi asztalon.
A többiek a présházban "lógnak":
Őszi színek a birtokon:
Ezt elhagyta a szüretelő: (Én voltam :))
Kóstoltam az újbort és mértem is savat - egyébként meglepetésre nem csökkent mustkorához képest :) 6,5 körüli- még szinte murciként nagyon ígéretesnek vélem, kicsit magas a szesz de ez a köv. hónapokban majd "alakul" kicsit.
Engem semmilyen természetes módon kialakult borszín nem tud zavarni. A pinkes szín, ami például néhány szürkebarátban (lásd Tamás Erviné) megjelenik, nekem kimondottan tetszik :)
Az ecetsav baktériumok az alkoholt oxigén jelenléte mellett ecetsavvá alakítják át.
Tehát itt nem erjedésről van szó, hanem egy oxidációs folyamatról. A folyamathoz oxigénre van szükség, hogy az ecetsav baktériumok a táptalaj felszínén nőni tudjanak, mert ezek aerob baktériumok.
Ha ennyire érdekel, akkor acetobacter és gluconbacter ecetsavbaktérium fajták vannak. De biztos hallotál már róluk :)
Az illósav már 100 fokra való hevítéskor elillan és ahogy Rambo írta a fő alkotóeleme az ecetsav. S mint ilyen tájékoztatást ad a bor egészségügyi állapotáról.
Mondhatjuk, hogy ha kevesebb az illó a borodban, mint 0,8 esetleg 1gramm per liter, akkor a bor egészséges. Bár ez borfajtától függően akár 2 gramm is lehet (Tokaji aszú...)
Az illósavnak bár a nagy része ecetsav, vannak benne más savak is, amik nem a levegőn tartott ecetesedés és nem is az élesztők által produkált max 0,2 g/l illó képződésnek köszönhetők.
Bizonyították, hogy tejsavbaktériumoknak bizonyos vad törzsei az almasavbomláskor a fehérborban illósavat termelnek. Az ecetsavakkal ellentétben nekik nincs is szükségük oxigénre. Ezek a gonosz törzsek nemcsak a kemény almasavat bontják lágy tejsavvá, hanem a cukrot ecetsavvá.
Ez is ok lehet az illósódásra egy 5 gramm maradékcukor feletti fehérbornál.
Nekem ajánlottak egyszer probiotikus szereket is alkalmazásra (sajnos nem próbáltam így tapasztalatból nem beszélhetek) a lényeg itt a kompetitív területfoglalás (lebensraum elmélet :) ) A szerben ártalmatlan bacilusok/élesztőgomba tözsek vannak, amiket a növényre kijuttatva elveszik a káros gombáktól az "életteret". Hogy a borba jutva ezek a bacik/gombák mit csinálnak azt elképzelni sem merem, bár ha megborítod a cefrét kénnel elvileg elhunynak szegények...
Atyavilág, mit kutyult a fórumgép? Szerencsére föltettem a vágólapra, mielőtt elküldtem. :)
Tehát:
Ha jól tudom, az olyan művelésmódok, ahol magasra van fölfuttatva a szőlő, szintén ellenállóbbak a gombabetegségekkel szemben, a tőkét persze, terhelik, és a termés minőségét is rontják. Úgyemlékszem, láttam archív képeket Teleki Zsigmonddal kapcsolatban, ahol is létráról szüreteltekakísérletiültetvényén.
Ha jól tudom, az olyan művelésmódok, ahol magasra van fölfuttatva a szőlő, szintén ellenállóbbak a gombabetesgésekkel szemben, a tőkét persze, terhelik, és a termés minőségét is rontják. Úgyemlékszem, láttam archív képeket Teleki Zsigmonddal kapcsolatban, ahol is létráról szüreteltekakísérletiültetvényén.
Hát igen elgondolkodtató és hasznos válaszokat adtatok, köszönöm.
A talaj adott, a szőlőfajta adott, lényegében azon nem tudok, illetve nem nagyon akarok változtatni.
Levonva a tanulságot, a kisebb kerhelés, szellős metszés, folyamatos zöldmunkák, karbantartás lesz az alapom, s erre jön majd a lehető legkevesebb vegyszer a lehető legoptimálisabb fajtából és időpontban.
Ezen kell majd sokat agyalnom, sokat olvasnom - s azt hiszem sok kérdésem is lesz majd :)
Minden infóra szükségem van, ami elérhető és hasznosítható.
Ez egy komplex kérdés, sok összetevővel. Ha komolyan erre vagy ráhangolva akkor;
- próbálkozz rezisztens vagy részben ellenálló fajtákkal, van már -nem csak a direkttermők között- amik minimális növényvédelemmel termeszthetők. Igaz, ezek borai nem mindenki szerint adja a legjobb minőséget, de korrekt borok készíthetőek. Fehér fajtákból nagyobb a választék mint kékszőlőből.
- megfelelő terület - ez nagyrészt adott, de ha mód van a szellősebb, magasabb térszíni dűlőkre koncentrálni akkor a nagyobb aszályveszély ellenére is érdemes ezekre rámenni, a kevesebb pára, több nap jótékony hatása okán.
- fitotechnika; amibe beleértendő a terhelés, metszés, zöldmunka; kevesebb termés, szellős lombfalon, karban tartott hónaljhajtásokkal, tetővel. A zárt vastag lombfal gombakánaán.
- tápanyagutánpótlás: kerülendő, vagy csak igen mértékkel, a vegetatív tömeget növelő N és szerveszanyag fogákonyabbá tesz a betegségekre.
- agrotech. - kapálás, gyommentesen tartás; jó jó a füves sorköz, de az is párásít.
- vegyszeres növényvédelem - tényleg nagyon fontos a mikor és a mivel. Ez viszont egy külön esszé; én is sokszor rugózom ezen; tényleg nem vagyok benne biztos hogy a réztartalmú szerek a fel nem szívódásuk ellenére - kevésbé ártalmasak mint pl. a strobilurin (felszívódó) hatóanyagok amiket természetben található fülőkegombák kivonatának fungicid hatására alapoznak és állítottak elő.
Hétvégén volt 20 éves osztálytalálkozóm, és ott az egyik lelkes társ biogazdálkodásba és szőlészkedésbe fogott, harcosan példálózva, hogy semmi felszívódó csak hetente réz.... Megkérdeztem tisztában van e az ilyen mennyiségben talajra, (esetleg szervezetbe jutó) réz hatásával.... a választ gondolhatjátok.
Nincsen megoldás. Az ültetvények 99%-án valamilyen növényvédelemre szükség van. Ez persze nem azt jelenti, hogy féltetétlenül a nagykra-főre való ész nélküli vegyszerezés a járható út.
A fő kérdés, az az, hogy mekkora termést akar a gazda, mekkora kockázatot tud vállalni és milyen lehetősége van arra, hogy nagyon gyorsan reagáljon ha úgy hozza a szükség.
Ez az a három faktor ami meghatározza a növényvédelmet. Ha a gazda csak adott hétvégenként ér ár permetezni, vagy akkor a birtok, hogy képtelenség mindenhol mindig ott lenni és gyorsan reagálni akkor csak az intenzív programszerű növényvédelem a járható út. Ha nagy termést akar minden kockázatvállalás nélkül akkor megintcsak tolni kell a rothadás elleni szereket meg mindent ami a csövön kifér.
Nehéz megmondani, hogy mi a tökéletes modell. Talán nincs is. De az fix, hogy én gyakran látom azt, hogy a hegyen sokan feleslegesen permeteznek rossz szerrel, rosszkor és sokat. Rendszerint ugyanezeknél a gazdáknál a mustfok is alacsonyabb szokott lenni és a tőketerhelés is magasabb szokott lenni. Szóval én valahogy szemléletbeli kérdésnek érzem ezt is.
Na, akkor most ott vagynk ismét, ahol a part szakad? Végül is értem én, hogy semmi sem jó igazán, de mágis szeretnék találni egy olyan megoldást, amely a legkevésbé használ vegyszereket, különösen felszívóó vegyszereket nem. Akkor mégis ennek figyelembe vételével mivel lehet védeni a szőlőt? Van egyáltalán megoldás?
Én tényleg csak hobbiszőlész vagyok és nem is akarnám kinőni ezt a kategóriát. Csemegeszőlőket már sikerrel hoztam rendbe egy valamikor végletekig elhanyagolt portán. Azóta már újakat is ültettem. Most vörösbornakaló szőllőfajtán gondolkodom. Csak egy 40-60liernyi bor a célom. Ebből adódik az a kérdésem, hogy ha van kifejezetten olyan fajta amely üvegbalonban való tároláshoz, (érleléshez?) kifejezettebben ajánlhatóbb volna -annak megválasztásában segítsetek nekem! Illetve másik oldalról nézve, ha a bor nem fog látni hordót, akkor mely fajtákat jobb ha inkább mellőzök?
-Más kérdés: A zweigelt, egyes fajtaleírásokban "rothadásra közepesen érzékeny", míg máshol: "vastag héja miatt kevésbé rothadékony" Mi az igazság, mi a személyes tapasztalat ebben?
A szőlőtermesztésben kivételesen engedélyezettek a gombás betegségek járványszerű fellépésének megelőzéséhez szervetlen kén- és rézkészítmények, azonban azok éves felhasználható mennyisége is korlátozott.
Az ökológiai termesztés esetén gondot jelenthet, hogy a peronoszpóra elleni vegyszeres védelemben csak rézkészítmények használhatók. A réz viszont nehézfém és felhalmozódik a talajban, ezért ez sem tekinthető igazán környezetkímélő készítménynek. Bár termő ültetvényben még nem figyeltek meg a talaj nagy réztartalmára visszavezethető károsodást, szőlőiskolákban és fiatal ültetvényekben – különösen humuszban szegény, homokos talajon – tapasztaltak erre visszavezethető jelentős fejlődési rendellenességeket. A réz toxikus például az algákra és a halakra, ezért gondot jelenthet, ha a talajból a vizekbe mosódik ki. Ezzel magyarázható, hogy a felhasználható réz mennyiségét az ökológiai termesztési előírások korlátozzák, s ezért van a réz használata az Európai Unió ökológiai termesztési előírásában is csak 2002. március 31-ig engedélyezve.
Hát, ha a permetezéstől szüretig nincs eső, akkor kitart:) Persze akkor meg minek permeteztél... Amúgy simán előfordul, hogy egy-két eső a levelek egy részéről lemossa a rezet, tehát utána ezek a részek már védtelenek, de a bogyókon helyenként még jól láthatóan ott van a maradék.
Azonban, ahogy írtam, a rézzel elsősorban nem az a baj, hogy a bogyók felületén ott marad, hanem az, hogy ha túl gyakran használod, akkor a talajt teszed tönkre.
