... mindazonáltal a Kádári-pártállam egyértelmű technikai és ideológiai örököse ma bizony a narancskormányzat...
Maskeppen is meg lehet fogalmazni:
Aki manapsag (demokratikusan valasztott körülmenyek között) kormanyra szeretne kerülni ... annak nincs mas valasztasa, mint a meglevö tarsadalmi profilhoz igazodni, ... annak a kegyeit keresni es annak egy (latszat) megoldast kinalni ...
Ázsia és Európa "jelentős része" egyfelől nem "világuralom", másfelől pont a tatárjárás mutatta meg szépen, hogy bármekkora is az akarás - a lehetőségek behatároltak. Bizonyos szempontból sok párhuzam van a németek Barbarossája és a miáltalunk elszenvedett 1241-42-es tatárjárás között - a mongolok előre nyomultak, győztek és pusztítottak, de közben pusztultak ők maguk is, majd elérték logisztikai képességeik határait - és utána nagyon gyorsan visszavonulásra kényszerültek. Nem jött létre mongol világuralom - ahogy Nagy Sándor sem volt képes létrehozni működő és tartós "világbirodalmat", halála után azonnal szétesett az "Alexandrettákból" álló birodalma, egymástól független, rövid időn belül újra egymás ellen forduló államokra, fizikálisan leginkább azokra, amelyek a hódítása előtt is léteztek...
A magyar oligharhák névsorát is érdemes lenne végignézned. "Furcsa módon" hirtelen a gengszterváltásnál nagyon europérek lettek. Már Kádár az IMFbe lépéskor hűséget esküdött az "esküdt ellenségnek" a nyugatnak.
Mintha a 13. században lett volna egy sztyeppei lovas nemzet aki legigázta az akkor ismert Ázsia és Európa jelentős részét. Előtte Hunok, később az Oszmán birodalom tört erre babérra. Ja a római birodalomról teljesen megfeledkeztem aki az ismert Európát és Közel keletet szinte teljesen bekebelezte.
Bizony. Mikor a Brezsnyev-klán még Gorbi idején kegyvesztett lett, csak aranyat mázsaszám (!!) foglaltak le az örökségéből. A mai orosz oligarchák idősebbjei meg rendre a korábbi párttitkárok, a fiatalabbjai pedig azok titkárai-utódai... Maga Putyin is a SZU-KGB díszpéldánya...
Ez egyfelől így szerintem csak dagályos semmitmondás (igazándiból értelme sincs, hiszen a XX. századig akár "világuralomról", akár "világháborúkról" beszélni is értelmetlen volt, technikailag nem volt rá képes senki) - másfelől elég jól látszik, hogy a több pólus úgyis újra kialakul. Gazdasági értelemben a világ most sem egypólusú, sőt, korábban sem volt az - és mivel az atomkorszak óta a világháborúknak, tehát a gazdasági viták háborús elintézésének (legalábbis a legnagyobb játékosok - atomhatalmak között) már nincs tere, így a mostani állapotokon én inkább azt látom, hogy a 90 után katonai-világcsendőri szerepben hirtelen egyedül maradt, és nyilván mérhetetlenül megnőtt arcú USA folyamatosan felkoppan azon, hogy mégsem tudja mindig elintézni a vitás kérdéseit a helyszínre küldött anyahajóival, és pillanatnyilag ő is keresi az új helyét és eszköztárát ebben a rendszerben...
Oroszországban szerintem - ma már kimondható - jóformán semmiféle váltás sem volt. Üres duma és hatalomtechnikai ideológiai-háttér volt a kommunizmus már anno is, a "főúri rend", tehát a pártelit pont úgy viselkedett akkor is, mint a mai megfelelőik, az oligarchák és Putyin környezete. Akkor is aranyozott fürdőkádban ültek, saját maguknak gyártattak kézi munkával egyedi luxuskocsikat, és praktikusan azt csináltak, amit csak akartak, a köznépnek meg jutott, ami jutott. No pont ez van ma is - nem volt semmiféle váltás.
Ballibezni meg tőlem ugyan lehet, nem érdekel és nem is zavar - mindazonáltal a Kádári-pártállam egyértelmű technikai és ideológiai örököse ma bizony a narancskormányzat...
Mivel 90 után az addig kétpólusú világ egypólusúvá lett, így a válasz elsőre elég egyértelműnek tűnik.
Másodikra már nem mindig és nem minden esetben az - és most tényleg nem relativizálni akarok, csak egész egyszerűen tényként leszögezni, hogy technikai civilizációnk mai időszakát ugyebár olajkorszaknak hívják (és fogják is még egy darabig - remélhetőleg minél rövidebb ideig - de ez a topic is erről szól elvileg...), és a történelem fintoraként a világ számára nélkülözhetetlen és meghatározó olajkészletek egyfelől igen egyenlőtlenül oszlanak meg, másfelől nem nélkülözhetően nagy (egyenesen a nagyobb ??) hányaduk fejletlen és politikailag-társadalmilag instabil térségekre jutott.
És innentől fogva Atlanti-Charta ide, nemzeti szuverenitás, önrendelkezési meg be nem avatkozási dumák oda, akkor sem belügy az, ami egy-egy globálisan is meghatározó méretű olajtermelő országban vagy térségben történik. Olyan ez, mint Rómának volt Egyiptom Nílus-deltája, mint a Japánban egymást ölő daimjóknak a Kvantó, a Kínán civakodóknak a Jangce-völgye, avagy éppen Hitler számára a bakui-olajmezők voltak - nem nélkülözhető erőforrások. Olyan erőforrások - amelyekért mások is törlekednek, tehát nem lehet elintézni a dolgot azzal, hogy ha mi nem foglalkozunk vele, akkor majd nyugi lesz ott - nem, ezek olyanok, mint a köztéri parkban a padra letett pénztárca - az csak úgy, magában garantáltan nem fog sokáig ott maradni... Azt vagy nekiállsz őrizni, de éjjel-nappal és bizony erővel (mert előbb-utóbb jönnek páran, akik erőszakkal is, de el akarják venni), vagy te magad teszed zsebre (nyilván ez innentől téged is minősít), ám a "közöm sincs hozzá, nem avatkozom be" elve annyit jelent, hogy te lemondtál a pénztárcáról, és átengedted másnak...
Szeretném hangsúlyozni, hogy ettől még adott esetben ez nem ad felmentést egyes tettek alól, számomra sem - ugyanakkor magyarázat.
A megoldás számomra meg elég egyértelműen az, hogy függetlenné kell válni a külső erőforrásoktól - lehetőleg mindenkinek (elvileg). És akkor nem lesznek háborúk, nem lesz ok a torzsalkodásra. De ez egyelőre még scifi...
Csak amíg Oroszországban volt egy nemzeti konzervatív kapitalista váltás addig az EUra rátelepedett a volt szovjet eszme kiszolgáló gépezete, a komplett bal és liberális oldal és újfajta utópiát kezdtek építeni, amin a szovjet uralmat megélők rögtön átlátnak de az az soha meg nem tapasztalók beveszik a tövig szivárványos bránert.
Szerintem is egészen ritka xar könyv, nem is lett belőle siker még a Hitleri Németországban sem - egészen addig, ameddig "kötelező olvasmány" nem lett belőle...
Másrészt úgy gondolom, hogy ha az ember véleményt nyilvánít valamiről - akkor legalább felületes ismerete legyen is róla (persze, tudom, ez errefelé sokaknak nem szempont ;-)) ).
A nyugati gyarmatbirodalmakban nem de 1917. után az orosz birodalomban érdekes módon működtek mechanizmusok amik a területek kiegyenlítődése felé hatottak. szerintem az usa-ban is, ha csak ahoz nem számoljuk hozzá pl Kubát és főleg az arab világot.
Mein Kampf: dögunalom. Ha valaki átrágja rajta magát, az vagy azért van, mert annyira érdekli a kor - esetleg szakmája és kötelező -, vagy mert hitlebuzi.
"ez a "náci" fajelmélet ott bukik, hogy nagyon sok zsidó és félzsidó volt a 3 birodalom vezérkarában...
sőt a zsidó ügyekkel foglakozó fejesek szinte mind zsidók voltak :heindrich, eichmann, frank..."
Mindegy, a zsidót mint az ember egyik alfaját értelmezték.
Ennek a szemlélet módnak az elmélete bizonyos Gobineau márkitól származik (kritikával, de érdemes tőle olvasni, vannak magyar fordításai) és a csúcsa 1905.-ben Stluisban ahol a kiállításon nagy területen mutatták be az ember fajokat és teljesítményeiket. pl egy szerencsétlen pigmeus négernek hegyesre köszörülték a fogait és ketrecben mutogatták. aztán állatkertbe került de érdekes mert később egy árvaházba ahol állítólag öngyilkos lett. szóval a faj elmélet ott volt a közgondolkodásban, ez lényeges körülmény.
Hülyeség. Olvasd el a Mein Kampfot (hozzáférhető a neten) - egyfelől ritka xar egy könyv, másfelől kicsit is értőn olvasva nyilvánvaló, hogy Hitler már ennek írásakor is német világuralomról álmodozott. Nem regionális, hanem teljes, világuralomról, de legalábbis teljes Európa uralásáról, beleértve Oroszországot, de lehetőleg még annak Uralon túli területeit is.
Amúgy meg igen, a mostani világrend alapjait valóban a II.világháború után, részben az Atlanti Chartával rakták le - és?Igazándiból mi a bajod, és főleg: mi az elvárásod? És főleg: kitől mi az elvárásod?
Mert szerintem minden tettet-lépést a maga kora adott körülményei és lehetőségei-realitásai között kell megítélni. Mai szemmel egyértelműen elítéljük a Vietnami háborút is - de az akkori viszonyok között az alternatívája az volt, hogy zokszó nélkül átengedik SZU csatlósnak őket, meg utána persze az összes többi környező országot is - megkockáztatom, a Vietnami háborúnak igen komoly szerepe lett abban, hogy nem lett végül Thaiföld, Burma és még ki tudja, melyik térségbeli ország is kommunista. Ahogy már sokszor leírtam: a hidegháború idején, ha bárhol nyílt egy ajtó, azonnal három-négy-öt láb lendült, hogy betegye oda a cipőjét - nem nagyon lehetett holmi széplelkűsködéssel sokra menni... A SZU például a 70-es évekig nem is titkoltan, kifejezetten nyíltan deklarálva a kommunista világuralomra tört, saját ideológiájának és befolyásának szó szerint bármilyen eszközzel terjesztését hirdette. Erre aligha lehetett adekvát válasz a Nyugat részéről az, hogy akkor sem avatkozik be sehol és sehogyan, elvonul a sarokba duzzogni, meg az ENSZ-ben panaszkodik majd időnként, aminek persze semmiféle hozadéka sem lesz soha... Muszáj volt aktív és sokszor agresszív fellépést szorgalmazni - amelyben ugyanakkor kétségtelenül sok hiba és felháborító túlkapás, esetenként nettó gazemberség is megesett. Ahogy a másik oldalról is.
A végtelenségig lehet ilyeneken rágódni, ugyanakkor, ha objektív akar maradni az ember, akkor végeredményben egy adott konfliktusban mindig az a főbűnös, aki valóban imperialista módon lépett fel. Ez a II. világháborúban egyértelműen Németország volt. A hidegháború már zagyvább - mindenáron terjeszkedni, ideológiáját kiterjeszteni, felforgatni bizony a SZU akart - ugyanakkor volt olyan helyi konfliktus, ahol a főgenya meg az USA volt. Én inkább néznék összképet - és az összkép számomra arról szól, hogy Moszkva terjeszteni akarta a kommunizmusát (és saját elnyomó ideológiáját), bármilyen eszközzel, szó szerint bármilyennel. És ahová betette a lábát - ott fuccs lett az emberi jogoknak és szabadságnak. Persze, még itt is lehet relativizálni - hiszen olyan helyekre is betette néha a lábát, exportálja ideológiáját (pl: Afganisztán), ahol az emberi szabadságjogok még azon a szinten sem álltak, mint a SZU-ban, és ahol még ez is előrelépést jelentett - ez nem vitás. De ha valakiknek, hát nekünk itt Kelet-Közép-Európában pontosan tudnunk kellene, összességében ez mégis miről szólt.
Lám, mégis hajlamosak vagyunk amnéziába esni - még saját személyes tapasztalatainkat illetően is...
1905.-ös Békési Élet című újságot lapozgatva ugn azt találom mint ha most szörfözök a hírportálokon, csak a pár megsárgult papírlapon a terjedelem kevesebb. Munkahely teremtés, akkor létesítették a körös csatornát ..... elkaptak egy cigányasszonyt aki vásárokban a bő szoknyája alá dugdosta a lopott holmit.... hirdetések? ...fürdő kúra....hajnövesztő ..... befektetés nélküli pénz szerzés, áruljon lottót a nem tudom kinek.....
A 20 századra a viharos változások éppen úgy jellemzőek voltak mint a makacs állandóságok.
A kapitalizmust úgy is lehet értelmezni, hogy a gyarmatbirodalmi központok társadalma, így alkalmazkodott a korlátlanul bővülő árúpiacokhoz és bevonható természeti erőforrásokhoz. Most ezek megszüntével okafogyottá válván a társadalom átalakul más formátumba rendeződik. (jót szóltam hozzá? nem olvastam az előzményeket)
A német menetelés az európai hegemónia felé a 19. század közepén kezdődik amikor megalakul a nagy nemzetállam és nem tudják már gyarmatosítani félig se mint pl Magyarországot, aztán a háborúk kimenetelétől függetlenül 3 generáció időn belül el is érték azt.
