Egyébként amit leírtam, annak a tudományos része ténylegesen realitás 2345-ben. Ez ugye 339 év múlva lesz. Ha azt veszem, hogy mi volt itt 1667-ben (Londonban pl. korom), akkor még igen szerény is voltam a várható erdeményekkel (pláne, hogy a tudás növekedésének az üteme várhatóan nagyobb lesz ebben a 339-be, mint az előzőben volt!)
Már látom amikor a chip kártyánkon a töb millió adat között az is ott lesz, ha egy rossz gén hordozó személy 20cm-nél közelebb kerül egy tökéleteshez, vagyis intim kapcsolatba lépnek. Ha ez kiderül a havi ellenőrzés során, akkor deportálják majd
valami jó kis helyre átnevelő vagy ilyesmi.
A későbbi közeljövőben, meg a házastársaknak megtiltják, hogy a gyermekük világra jöhessen. (Nem tökéletes sztornó).
Az lesz ám csak a csudi világ. :-)
Szerencsére engem akkor már nem foglalkoztat a pszoriázis kérdése, se bőrileg, se genetikailag. :-)))
"Nincs ugyan tünetem, de vizsgálják már meg azt a gén csoportot ami a psoriázis okozója mert úgy gondolom nekem az van. "
Pedig ez szinte biztosan így fog menni, kérdés, hogy mennyire örülünk ennek.
Szerintem megszületik ( vagy még inkább megfogan) a gyermek, és rögtön full-scan a géntérképre... Output: ... 10,3%, hogy allergiás lesz a parlagfűre (már kihalt növény) 17,2%, hogy pikkelysömörös lesz ... A fentiek várható megjelenési idejének életkori eloszlás görbéit lásd az A mellékletben ... A jobb szemének várható dioptriája: -3,77, (szórása 1,64) A bal szemének várható dioptriája: -3,32, (szórása 1,73) A fenti dioptriákat nagyjából 21 éves korára éri el, az addigi látásromlás meghatározható az ismert Prnakwick-görbék szerint. Nem lesz színtévesztő. ... Az időskori Alzheimer kor esélye 5,9%, a C mellékletben látható görbék szerinti eloszlással. ... A fenitek alapján egyénileg javasolt életvezetési tanácsokat a K mellékletben találja, vagy letölthetőek a xttp://hu.eletprogram.et/kl2RR4lflo4X/personal.xbio címről a születendő gyermek személyi asszisztensére. ... Amennyiben további kérdése van, illetve nem-sztenderd vizsgálatokat is kíván, foruljon cégünk személyes tanácsadójához. ... A fenti vizsgálati eredmények alapján kívánja a gyermek megszületését? (F1, ha Súgóra van szüksége) [y/N] Erősítse meg a választ: [y/N]
Azért ne húzd fel magad! :) Zsocával mi itt kellemesen elbeszélgetünk, de ha valakinek belobban tőle a pikkelysömöre, akkor mindjárt abba hagyjuk! :)
(A bőrtünetes érvvel maximálisan egyetértek, pont ezt írtam korábban is.)
Zsoca: Egyébként akkor is érdemes diagnosztizálni a pikkelysömört, ha nem tudják az okát és nem tudják gyógyítani: még pedig azért, hogy nem más bajod van-e! Miért ne működhetne így: - Házi orvos, vagy akár laikus megnézi, azt mondja: ez valami bőrbetegség -> menjünk a bőrgyógyászhoz - Bőrgyógyász megvizsgál: Ez pikkelysömör. Gyógyítani nem tudom, nem tudom miért van, de legalább nem írok neki elő penicilint, aszpirint, amputálást, nem küldöm tovább onkológushoz, vagy szülész-nőgyógyászhoz, és elárulja, hogy nem vagy fertőző, és hogy nem fogsz meghalni miatta.
Ez így szerintem egy értelmes forgatókönyv. De ehhez az orvostudománynak számon kell tartani ezt a betegséget. Számon kell tartania a tüneteket. El kell tudnia különíteni más betegségektől, stb. stb.
Egy hasonlat: Van egy tévéd és elromlik. A benne elromlott alkatrész nem javítható, újat kell venni. De ezt te nem tudhatod, így kihívod Kovács József tévészerelőt. Azt mondja, hogy a tévéd rossz, nem javítható, vegyél újat. Mit mondanál Kovács Józsere? - Hogy rossz tévészerelő? - Hogy többet nem hívod, hogy ha valami baja lesz a tévédnek? Én azt mondom, hogy Kovács József egy jó tévészerelő. És egy csomó szakmai tudás kell hozzá, hogy pontosan megállapítsa, hogy javíthatatlan-e a tévé a jelen technikai színvonalon. (És ha Kovács Józsi bácsi már nyugdíjba megy, és ekkor feltalálják a "protonhegesztőt", és azzal 3 forint 70-ért megjavítják ugyanezt a hibát, az sem változtat ezen.)
"Az, hogy az orvostudomány hogyan tartja számon, nagyon nem számít" Akkor mi igen? Az orvostudomány besorolásai helyett miét, kiét javaslod?
Konkrétan erre a részre gondoltam. Ott van az általad kiemelt mondatom után, hogy miért írtam ezt. Ha azt elolvasod és értelmezed, eleve érdektelen a kérdésed, ill. nem odavaló, mivel egyáltalán nem erről szólt, amit írtam.
Érthetőbben: nem azért írtam, hogy nem számít a pikkelysömörrel kapcsolatosan az orvostudomány álláspontja besorolás szempontjából, mert az orvostudomány hülye és másnak a véleménye számít, hanem azért, mert az orvostudomány sem tudja még hová tenni a sömit, mivel marhára nem tud róla jóformán semmit. Ezért aztán a legjellemzőbb tünete alapján besorolta a legközelebbi helyre, ahová tudta, mert mást nem tehetett. Aztán majd talán 1-200 év múlva ha végre felderítik az okokat, megismerik maximálisan a betegséget, majd átsorolják. Én ma sem sorolom oda, ahová ők és kész, így jártam. :)
Nem tudom, hogy így már érthetőbb-e (szerintem úgy is érthető volt, ahogy leírtam ezelőtt). Ha igen, láthatod, hogy a kérdésed egyszerűen nem oda való.
Amúgy jól elvagyunk, míg a többiek nyaralnak... :))) Majd ha visszajöttek, lesz mit olvasgatniuk... :)))
Ezt én nyilván másként érzem. Igyekszem nem buta kérdésket írni, hanem a véleményemet, legjobb szándékkal és legjobb tudásommal. Megfontolásra: Azért lehet, hogy az ellenérveimnek nem az az oka, hogy nem olvastam el amit írtál, vagy nem érettem meg azt, hanem lehetséges, hogy az, hogy nem értek veled egyet (ad absurdum nincs igazad). :)
Akár hányszor olvasom a te véleményed, így értem: "Az orvostudomány nem ismeri 100%-ig a betegséget,nem tudja pontosan az okait, nem kezeli maradéktalanul a tüneteket, ezért nem érdekes, hogy milyen betegségnek sorolja be. Ezzel szemben én (te) nem bőrbetegségnek sorolom be."
Én így értettem amit írsz. Ha nem jól értem, javíts ki! (És hidd el, hogy olvasom amit írsz.)
Ha viszont jól értem, akkor pedig válaszoltam rá, mégpedig elég hosszasan.
Az a baj, hogy állandóan kiragadod egy-egy mondatomat... A többit el sem olvasod? Ugyanis ott van minden egyes általad kiragadt mondatom után a kifejtés, magyarázat is...ha elolvasod, talán rájössz, miért írtam, amit írtam és nem írsz buta kérdéseket.
Dehát most is oda küldenének könyörgöm, de nem áll ott az orvostudomány, hogy oda tudjanak küldeni...esetleg ha 2345-öt írnánk...mit olyan nehéz ezen megérteni?...jééézusom...
OFF: A magyar még csak fejlődőben van. De időröl-időre érdmes átfutni a "kiemelt szócikkeket", mert azok nagyon jók! Az angol viszont elképesztő tudásbázis: Nem rég kiváncsi lettem, hogy jól hallom-e, hogy a No Regrets-ben a Pet Shop Boys énekese háttérvokálozik, szintén kiváncsi lettem az Észak-Amerika alternatív kolonizációs elméleteire, és szintén az ún "backronym"-ekre, azaz olyan rövidítésekre, aminek utólag adtak feloldást. Mindet megtaláltam egy perc alatt, és millió érdekes továbbolvasási irány adódott. Nagyon durván jó ez az oldal. Hiába no, a közösség ereje. (Nekem már fenn van a böngészőmben egy ideje a wikipedia toolbar, amibe ha beírok egy szót egyből wikipedia.org -on keres hozzá szócikket. Szóval szinte függő vagyok.) ON
Még annyit ha nincs bőr jelenség, akkor nem is beszélhetünk pszoriázisról mivel hála az égnek egyébként teljesen egészségesek vagyunk. Kitűnő vizelet, vérkép és egyébb paraméterrel. Ez esetben a pszoriázist csak gén térképezéssel lehetne megállapítani, ami egyelőre a közgyógyban kicsit arrébb van. Tehát aki bőrjelenség nélkűl pszoriázist kiált, az hókuszpók. :-) Vagyis ez egy bőr betegség.
Szerintem mi ős kövületek vagyunk, és az evolúció során a halak átalakulásából megmaradt a nagy víz igény. Egy természet gyógyász mondta nekem, hogy nekem folyamatosan vízre van szükségem, és akár az is segít ha a falra kiakasztok egy vizes képet. Biztosan ezért vagyok víz és nap imádó, mellesleg horgász. :-)))
A pszoriazis vagyis a pikkelysömör egyértelműen bőr betegség, akkor is ha kiváltó okai genetikusak, és immunrendelleneségből fakad. Majd ha a génsebészhez vagy az immunológushoz küldenek akkor mondhatom, hogy genetikus vagy immun betegségem van. Maga a jelenség bőr rendellenesség a kiváltó okai ellenére.
Kezdetben vala a pszoriazis majd utána ez húzodik a megjelenési területekre vagyis az izületekre. Mint emlitettem bőrszárazság, ami az izületek kocsonyásságát később befolyásolja vagyis védekezés képpen onnan is igyekszik pótolni a bőr nedvesség tartalmát. Én még nem hallottam bőr jelenség nélküli pszoriázisos izületi bántalmakról. Ha ez így lenne, akkor egy esetleges kopásra, vagy mész hiányra is rá lehetne fogni pszoriázistól van, és akkor a csoró beteg soha nem javulna meg vagyis félre diagnosztizálnák.
"Az, hogy az orvostudomány hogyan tartja számon, nagyon nem számít" Akkor mi igen? Az orvostudomány besorolásai helyett miét, kiét javaslod?
Az orvostudomány "bevallja", hogy nem tudja gyógyítani. Melyik másik megközelítéstől kapod még ezt a minmumot?
Az orvostudomány tud felírni szteroidot (az egyetlen dolog speciel, ami nekem használ, tünetmentesít). Milyen más módszer tudja mi az a szeteroid, milyen más módszer tud szteroidot előállítani? A szteroidom papírjain felhívják a figyelmet a mellékhatásokra és kockázatokra. Melyik másik, hatásos módszernél kapok ilyen tájékoztatás?
Azt értem, hogy az orvostudomány, a tudományos megközelítés neked nem elég. De szerintem más megközelítésektől még ennyit sem kapsz. Vagy ha kapnál is, próbáltam elmagyarázni, hogy a tudománytól miért nem lehet többet (mindent) várni. Lehet, hogy nem fejtettem ki elég részletesen? :)
(A betegségek területekbe sorolása azt jelenti, hogy ez alapján osztják fel szakterületekre a nagy tudást. Egy-egy szakterület képviselőjének azt kell tudnia, hogy mi tartozik hozzá, milyen dolgokat kell neki tudnia. Maga a beteg is bőrgyógyászhoz megy a bőron lévő pikkelysömörrel (én így tettem anno) vagy egy másik orvos is ide küldi a nála jelentkező beteget. Hiszen ők nem tudják diagnosztizálni, ezért mennek/küldenek bőrgyógyászhoz. Ő viszont kap olyan betegeket akinek a tüneteti: rák, vírus, gomba, baktérium, hiány, túladagolás, mérgezés, immunrendszer-működési zavar, nap, születési rendellenesség stb. stb. okozza. Van amit nem tud meggyógyítani, van amit meg tud önnálóan gyógyítani, és gyakran tovább küldi a beteget/konzultál, másik szakterület orvosát bevonja. Pl. bőráknál valszeg tovább adja a beteget egy onkológusnak, vagy aki vagdossa a bőrét (és emiatt elfertőződik) ott pszichiátert von be a kezelésbe. Remélem eljön az az idő, amikor a pikkelysömörnél nem csak széttárja a kezét, hanem mondjuk felír gyógyszert, esetleg immunológussal konzultál, sőt lehet, hogy átküld oda és csak az kezel tovább. Ez attól függ, mit mondanak majd a kutatások a betegségünkről és a gyógymódjáról. Remáljük olyan kis enyhe pirulát kapunk, hogy immunológus nem is fog kelleni.
Ez egy működő rendszer. Ugyanígy dolgozik egy szemész, egy reumatológus, egy fül-orr-gégész stb. Persze lehet azt mondani, hogy de nem a pikkelysömör nem bőrbetegség, csak nem értem, hogy ennek a rendszernek a terminológiáját használva (ugyanis a bőrbetegség egy orvosi műszó) mi értelme lenne ennek?)
Bőrrák, napégés, egyéb olyan betegségek, amelyek alapvetően a bőr rétegeiből indulnak ki eleve, tehát az okozójuk, kiindulási pontjuk ott található (nem a tüneteké, hanem magáé a betegségé!).
Egyébként arra akartam kilyukadni, hogy egyaránt vannak bőr és ízületi tünetei is, ráadásul az egyik megléte nem feltétele a másiknak...
Az, hogy az orvostudomány hogyan tartja számon, nagyon nem számít, mivel még nem is ismerik megfelelően (jóformán alig), meg gyógyítani sem tudják. Majd ha kiejelentik, hogy 100%-ig megismerték a betegséget, egyáltalán pontosan tudják az okait, legalább a tüneteket tudják maradéktalanul kezelni, akkor majd érdemes azzal foglalkozni, hogy hová sorolják. Addig meg csak berakták valahová a legjellemzőbb tünetei alapján, merthogy valahová mégiscsak sorolni kell.
Malpaga, nem kell annyira megijedni, de létezik. Hosszú pszoris múltam során nekem is megjelent de ma ott nincs, van helyette máshol több.
A különböző tudományos hozzászólások után szeretném én is elmondani, hogy mit tudok jelenleg a pszoriról. Legelőszőr azt szögezném le, hogy klinikai kezeléseim során soha nem találkoztam ennek a betegségnek a sömikénti elnevezésével csak itt. Ha a betegek kérdezték egymástól az így hangzott „Pszori?” azzal együtt, hogy tudták pikkelysömör a magyar neve.
Az én egyszerű de alapos érdeklődés árán szerzett ismereteim jelenleg:
Genetikus eredetű, fokozott immuntevékenység. Ez okozza a bőr felület fokozott lemezesedését, ami tulajdonképpen egy védekezés. A hámsejtek elhalnak és leválnak. Na ezt a szervezet pótolja, különben nem maradna bőrünk. Ez általában normális esetben egy hét nálunk akár 24 óra is lehet. Na de hova rakja az új hámsejtet? Egymásra, és így alakulnak ki a plakkok. MÁS: Tudta valaki, hogy a közönséges POR nagy százaléka bőr hámladék? J Számokat ne várjatok tőlem J én arra túl lusta vagyok. Tehát egyrészről örülhetünk, az immunrendszerünk teszi a dolgát. J Jómagam sem voltam beteg ezer éve, a szokásos járványok is elkerülnek, ezt a feleségem se érti. J Bár így még nem magyaráztam el neki, hagy higgye, én egy csoda vagyok. J A diéta: az orvosok ezt nem azért ajánlják, mert ez csökkenti a pszori tüneteit, hanem azért mert a zsíros hámszövet nehezebben közvetít, és más a nedvesség tároló képessége. Tehát közvetetten segíti a gyógyulást, a tünetmentesedést a diéta. Ennek cáfolatának látszik, hogy leggyakoribb előfordulása a pszorinak a skandináv
Népeknél van, akik ismereteim szerint meglehetősen egészségesen táplálkoznak, viszont meglehetősen kevés a napsütéses napok száma. D vitaminhiányuk van és nem lelki betegek.
A psziché?
Soha nem vizsgált lélekbúvár, hogy megkeresse a gócot, ami miatt nekem pszorim van J)))
Általánosan befolyásolja az egészségi állapotunkat a jó közérzet ennyi és nem több. A pszori
Maga a 22-es csapdája, megjelenik nem mész emberek közé, ezáltal kevésbé foglalkozol a külsőddel és ez generál egy körforgást. Vallom, hogy rossz közérzet mellett is tünet mentesíteni lehet a pszorit. Ettől javul a közérzeted és nem fordítva. Még annyit, hogy volt nagymamámnak és apámnak is pszorija, viszont a bátyámnak nincs még egyelőre. A pszori általában 25-30éves korban jelenik meg a korai esetek nem jellemzőek. Ekkora lassul le a bőr nedvesség háztartása, de erről a nők többet tudnak. Van kidolgozott életmód taktikám, csak sajnos lusta vagyok és a lustaság a pszori egyik legnagyobb szövetségese. J
Megpróbálok legjobb tudásom szerint mindkettőtök felvetéseire válaszolni. (képességeim és legjobb tuásom szerint, de elnézést a fogadatlan prókátroi szerepért)
Soha senki nem mondta, hogy az orvostudomány mindent meg tud gyógyítani. Sőt felelősséggel szerintem azt sem lehet mondani, hogy valaha is minden gyógyítható lesz. (Már csak ismeretelméleti okoból sem, hiszen mi betegség és mi nem az?)
Az orovostudomány tudomány, ahogy a nevében is van. Követi a tudomány szabályait, alkalmazza a Tudományos Módszert. Mit jelent ez a Tudományos Módszer?
- Egyrészt ellenőrizhetőséget. Egy eredmény, egy kutatási eredmény, akkor eredmény a tudomány szemében, ha publikálják a kisérlet részleteit és az adatokat, és ez a kisérlet így mások számára újraelvégezhető lesz, ellenőrizve az eredeti eredményeket. (Van egy csomó dolog amire ügyelni kell, mert félre vihet egy kisérletet, ezért tanulunk statisztikát vagy a placebóhatásról.)
- Másrészt a cáfolhatóság. Nem csak a kisérleteknek kell ellenőrizhetőeknek lenniük, hanem az eredményekből levont következtetéseknek is cáfolhatóknak kell lenniüek valamilyen ellenörző kisérlettel. A nem cáfolható vagy megerősíthető tanulságok levonását a tudomány nem tekinti tudományos eredménynek. függetlenül attól, hogy igazak-e.
- Harmadrészt a tudomány modellekkel dolgozik. Azaz soha nem állítja azt, hogy ez és ez így és így van, hanem azt állítja, hogy ha ezt és ezt a modellt alkalmazzuk, akkor... Nézzünk egy példát: egy fizikus nem állítja azt, hogy létezik gravitáció (tömegvonzás), amely testek tömegével egynesen arányos, a távolságuk négyzetével pedig fordítva, hanem azt mondja, hogy ha felállítok egy modellt, ami szerint így van, akkor abból adódnak eredmények, amelyeket kisérlettel meg lehet nézni, hogy igazak-e. Ha jók a jóslataim, akkor jó volt a modell, ha nem jók a jóslataim, akkor rossz a modell. De azt sose tudhatom, hogy a természetben valóban van-e gravitáció. A newtoni mechanikának nevezett modellről például már régóta tudjuk, hogy nem jó, de kis sebességeknél mégis annyira pontos és egyszerű, hogy ennak ellenére mégis ezt használjuk. Pl. ha megy egy vonat 60km/h-val és szembe vele egy másik szintén 60 km/h-val, akkor (Einstein óta tudjuk) ezek nem 120km/h-val mennek egymással szembe. Azoban ez a tévedés olyan kicsiny (jóval kisebb, mint a méréseink pontossága), hogy természetesen egészen középiskoláig így tanítjuk a fizikát, és egy mérnök számára csak az űrhajózásban (vagy még ott sem) kell pontosabban számolni (a jóval bonyolultabb Einstein-i képlettekkel). De akkor miért mondjuk azt, hogy van olyan, hogy elektron, emlős, főnév, Középkor? Nos egyrészt azért, mert nagyon fárasztó lenne minden mondatunk elé odatenni, hogy "ha feltételezzük, hogy létezik elktron/emlős/..., akkor egy olyan működő modellhez jutunk, amely azt mondja nekünk, hogy ..." Ezért ezt elhagyjuk és rövidítve mondjuk. (Sok hasonlóval élünk az életben.) Másrészt nagyon rossz lenne az általános vagy középsikolában azzal kezdeni a kémai, biosz, stb. tanítást, hogy "ez persze mind nem igaz, pontosabban a tudományt nem tud nyilatkozni, csak modell". (De azért egy jó tanár azért elmondja)
- Negyedrészt minden tudományban létezik kánon. Azaz olyan ismeretek amit a tudományág jelesei (hagyományosan az akadémiák, stb.) részének tekintenek a tudománynak (és ezzel megszablyák, hogy mit nem). Ez persze szükséges rossz, de utoljára talán a reneszánszban volt lehetséges, hogy egyetlen ember minden tudomány minden területén jártas legyen és maga döntse el, hogy mit fogad el tudományosnak és mit nem. Ma már egy tudomány egy részterületén sem lehetséges mindent tudni, ismerni és megítélni. A kánonnal több probléma is van: egyrészt nem egyértelmű mi tartozik bele és mi nem. Még pontosabban vannak dolgok amelyek 100%-osan beletartoznak (pl. nem sokan vitatnák, hogy a skorbut gyógyszere a C-vitamin, vagy, hogy ha egy derékszögű háromszög oldalai a,b,c, (c az átfogó) akkor a*a+b*b=c*c, vagy hogy a lónak négy lába van). Viszont vannak olyanok amik csak 90, 80 vagy 20% vagy még kisebb százalékban tartoznak a kánonba (és csomó minden pedig senki szerint nem része a tudománynak). Tipikusan az újonnan bekerülő, illetve az éppen kikerülő dolgok vannak középtájon a 0 és 100% között. A kánont fenntartók (helyesen) azon igyekeznek, hogy legalább egy időpillanatban egyértelmű legyen mi tartozik bele és mi nem. Pl. kisérleteket végeznek egy-egy dolog eldöntésére. Az igyekezet nem hiábavaló, sőt nagyon fontos, de persze soha nem lehet teljes az eredmény. Mindig vannak új eredmények. A különböző tudományok abban is különböznek, hogy mennyire egyértelmű dönteni egy-egy eredményről. Az egyik szélsőség a matematika, ahol bárki, otthon, ha elég ideje van egyértelmüen ellenőrizheti egy tétel bizonyítását, míg a másik szélen pl. a művészettörténet állhat, amikor eldönti, hogy egy-egy mű vagy művész valóban értékeset alkotott-e. Az orvostudomány nyilván a kettő között van.
- Ötödrészt az alkalmazott tudományokban nagyfokú óvatosságra van szükség. Pl. egy matematikus csinálhat egy hibás bizonyítást, vagy egy biológus illeszthet rosszul össze egy csontvázat, attól nem lesz senkinek baja, legfejebb valaki hiába dolgozik miatta. Viszont egy építőmérnök nem hibázhat hasonlót egy híd megtervezésénél, egy fegyvertervező egy bomba összeállításakor, vagy egy orvos egy betegség új gyógymódjánál. És itt nem a kivitelezési hibákról beszélek, hanem magukról a tudományos gondolatokról. Éppen ezért ezek a szakmák roppant óvatosak, egy (jó) mérnök csak akkor fog valamit alkalmazni, ha biztosabban, hogy az nem omlik össze. Az új híd szerkezete vagy anyaga nem fog tartalmazni legfrissebb kutatási eredményt, hanem csak jól beváltat. Az orovosk elve is az, hogy ne árts, azaz amíg nem biztos abban, hogy használ és nem árt, akkor addig nem fogja bevenni a kánonba. (Üdítők kivétel persze Dr. House.)
---
Mindezek normális dologok? Miért ilyen visszafogottak a tudósok? Hiszen, pontról pontra hülyeség az egész (és a tudomány is válaszol):
- Ellenőrizhetőség: attól hogy valaki nem tud reprodukálni egy kisérletet, attól az még lehet igaz. Attól hogy valaki nem tud leírni egy módszert úgy, hogy más is alkalmazza, attól, még az lehet jó! Mi a helyzet a szerelemmel, az sem megismételhető? Vagy spirituális élményekkel. T: Így van! Ettől még lehet jó a módszer és az eredmény. Csak nekem nem érdekes. Nem tudományos. Ez nem azt jelenti, hogy rossz. Csak annyit, hogy nem az én területem. Bizonyára van szerelem és spirituális élmény, de ezt én nem tesztelhetem. Szükítem, hogy miről beszélhetek, cserébe azokról biztosabban.
- Cáfolhatóság: attól, hogy nem tudok egy ellenpróbát, egy olyan tesztet, ami cáfolhatná, attól még működhet a dolog! T: Így van. Csak akkor nem tudomány. És ettől még nem rossz. Csak nem az én területem.
- Modell: Miért csak modellekről beszéltek? Mi nem modellekről beszélünk. Mi tényleg az embert gyógyítjuk, mi tényleg a világot írjuk le. T: Mi viszon nem. Ha ti igen, az szuper! Mi nem az embert gyógyítjuk, hanem felállítunk egy modellt, hogy miért mnit kéne csinálni, leellenőrizzük duplavak kísérletekben, ahogy csak tudjuk, és ha ettől elmúlik a betegség, akkor használjuk a modellt. Előtte keressük és elmondjuk a mellékhatásokat is, amennyire csal tudjuk. Megmondjuk, hogy mikor vagy hány százalékban nem lesz hatásos a modell szerint. Mi "csak" enyit tudunk kínálni.
- Kánon és túlzott óvatosság: kánonba nem vesztek be egy csomó mindent, ami pedig működik a gyakorlatban! T: Tudjuk, hogy nagyon sokminden működik, reajtunk kívül, és ez inspiráló, hogy folytasuk a munkát, ami sose lesz kész. De nekünk csak ez a fránya Tudományos Módszer van. Nem azt vesszük be a kánonba ami működik, hanem csak azt ami működik tudományos értelmeben! Ez kevesebb. Megfigyeltük, hogy a gyógyíthatatlan rákosok (értsd a tudomány mai állása szerint biztosan nem gyógyítható rákosok) elmennek minden csodaszert kipróbálni. Jól teszik, hiszen mi nem tudunk mindent. De azt persze sajnáljuk, ha egy csaló feji megőket, vagy ha olyan nem jön hozzánk, akin pedig 60%, hogy segíteni tudnánk.
---
OK, ok, de hogy jön ehhez a pikkelysömör? Hát úgy, hogy ha az orvostudomány mond valamit róla, akkor azt így kell érteni.
Az orovostudomány azt mondja: Nem tudom pontosan az okát. Nem tudom a gyógymódját, ezt el is mondom. Tudok mondani néhány tünetmentesítési módszert, amelyek a statisztika szerint ilyen és ilyen százalékban segítenek. Illetve ezek és ezek az ismert mellékhatásaik. Ennyit tudok kínálni az én Tudományos Módszeremmel. Ez nem sok. De a fogfájást már jó ideje tudjuk orvosolni, a rózsahimlőre van védőoltás, a gyermekhalandóság (valami magyar miatt) töredéke a réginek, a korszülötteknek több ezerszeres esélyt adunk, stb. stb. stb, közben az ugyanezt a módszert használó mérnökök elképszető számítógépeket, ezer km-eket átszelő működő repülőket terveznek, és egyre több dolgot meg tudunk jósolni a távoli űr, az elemi parányok, a kémiai reakciók, a biológiai rendszerek stb területén. Ezért optimisták vagyunk abban, hogy majd meg lesz ez is. Többet tőlem ne várj, az egyéb módszerek pedig éppenúgy lehetnek hatásosak, veszélyesek vagy fölöslegesek. Esetleg azt szóvá tesszük, ha valaki tudományos terminológiákat használ a Tudományos Módszer nélkül, pl. gondosan latin szavakat a fogalmakra, nyelvezetében a tudományosságra hajazva stb. Ilyenkor valamit szokás mondani az ügyben.
--- És mit tehet az átlagember? Gözöm sincs. Elmondom én mit teszek, és persze nem biztos, hogy jól teszem. Nincs időm mindennek utánna járni. Nincs kedvem elvégezni az orvosi egyetemet, majd bőrgyógyász, immunológus és egyéb szakvizsgát tenni és még a legfrissebb kutatásokat is megismerni. Nem gondolom magamról, hogy hiányos információk alaoján pontosabb képet tudok alkotni, mint azt egy hatmillárdas világ több millió orvosa, több tízezer kutatóorvosa teszi. Igyekszem nem kreálni saját elméleteket a betegségről a sáját, vagy hozzátartozóim megfigyelésével. Nem próbálom begyűjteni az alternatív gyógymódok listáját. Helyette elemgyek nagynéha bőrgyógyászhoz és mindig megkérdezem, hogy semmi új eredmény? És (a neten) megnézem azokat a forrásokat, amelyek legpontosabban és érthetőbben hozzák tudomásományos kánon jelenlegi véleményét.
Azon meg remélem senki nem sértődik meg, hogy a ki-ki saját megfigyeléseit, kinek-kien a saját ismeretségi, vagy olvasmányi körében lévő orvosok véleményét nem tartom pontosabb forrásnak, mint ezt a kánont.
„épp ezért hiszek én a homeopátiás orvoslásban, aminek pont az a lényege, hogy az embert mint teljes egészet vizsgálja az összes lelki és testi tünetével és mivel mindegyikünk másféle szerzet, másféle gyógymódot is igénylünk.”
Pontosan erre hivatkoznak a homeosok, mindent ő sem tud figyelembe venni, ezért nem hatásos a kezelés, ezért kell még jönni és megvenni ezt meg azt + további kezelések, stb. Csak győzd pénzzel:-)
Szia! OK! Ez így érthető és logikusnak tűnik, de… …szerintem nem általánosítható, hogy a megfelelő diéta-táplálkozás tünetmentesít. Persze mindenkinek jót tesz, ha megpróbál „egészségesebben” táplálkozni és élni.:-) Alapvetően ez egy immun (gén) probléma, azon lehet morfondírozni, hogy mi indítja be ezt a folyamatot, ami végül bőr- és izületi tünetekkel jár. Régebben írtam arról a ismerős hölgyről, aki látva a bőröm mondta, hogy neki is volt sömije 10 éve, kente 1 hétig és teljesen elmúlt, vagy erre sem vagyok képes? Vajon neki mitől múlt el? Vagy miért 45 évesen jött csak ki? Ha táplákozás ennyire befolyásoló tényező, akkor pl. USA-ban sokkal több betegnek kellene lennie… Neked a megfelelő táplálkozás-életmód váltás bevált, és hiszel benne. De ez – szerintem – egyéni-alkati kérdés, persze hivatkozhatunk orvosokra, akik alkalmazva sikerült, de hány betegből-hányan lettek tünetmentesek? Apropó: írod kialakítottad a számodra megfelelő életmódot, írnál erről többet, konkrétumokat. Érdekelne.
Ok. Kb erre számítottam. Semmit nem akarok eladni és természetesnek tartom az immunológiai és genetikai összefüggéseket is. Csak az ismereteimet szerettem volna átadni. De jól megtámadtatok. Sebaj, azért az ügy kapcsán figyelmetekbe ajánlom az alábbi orvosokat és kutatókat. Jómagam 45 évig küszködtem a pszorival. Nem találtam ki semmit, mindössze az ő és mások érveit összeolvasva és a több évtizedes tapasztalatot összegezve kialakítottam a számomra megfelelő életmódot. És persze a tünetmentesség érdekében ma is eszerint élek.
Dr. John O. A. Pagano Healing Psoriasis című munkája szerint, hogy megértsük a psoriasis külső tüneteinek okát, figyelmesen be kellene nézzünk a szervezetbe. Hivatkozik Edgar Cayce-re, akinek elmélete szerint a betegség oka a bélrendszerben található. Ez a hely, ahol a pikkelysömör kezdődik és ameddig ezt nem fogják megérteni és a kezelés alapja nem erre fog irányulni, majdnem biztos, hogy a betegség kitartó lesz.
Ami létezik és kimutatható, az, hogy vannak részek, ahol a bélrendszer fala vékonyra és lyukacsosra válik. Amikor ez történik, a toxikus anyagok, amelyek normális körülmények között, a beleken keresztül, kiürülnek a szervezetből, átszívódnak, bekerülnek a lymphatikus rendszerbe és elözönölik a vérkeringést. A szervezet természetes tisztító rendszere, elsősorban a máj és a vesék, megpróbálják kiszűrni a szervezetből ezeket a toxikus anyagot, amelyek különben itt gyűlnének össze.. Lehetséges, hogy csak egy idő után észrevehető, de előbb vagy utóbb, a mérgező anyag mennyisége meghaladja a szűrőszerveknek a szűrési képességét.
Dr. Henry Bieler ezt így magyarázza:
A máj és a vese fontos kiválasztó szervek. A máj számára a kiválasztás természetes menete a beleken keresztül történik; a vese számára pedig a húgyhólyagon és a húgycsövön keresztül.
Igen ám, de ha a máj vérrel telítődik és tovább már nem tudja ellátni kiválasztó funkcióját, a méreg belekerül a véráramba.
A vérnek meg kell szabadulni a méreganyagtól, mert ha nem, a beteg meghal; így a természet, helyettesítő utakat keres. Így például részt vesz a kiválasztásban a vesék helyett a tüdő, a máj helyett a bőr.
Ha az epe méreganyag tartalma a bőrben választódik ki; ez bőrirritációt, többfajta bőrbetegséget okozhat. A nyálkahártya irritációja hurutos tünetekkel járhat, de a bőrön okozhat még karbunkulust, furunkulust, pattanást is. A bőr a máj helyetteseként működik, a helyettesítő kiválasztás a bőrön keresztül megy végbe.
A külső bőrréteg normál funkciója a gázok, izzadtság, és bizonyos mérgező sós anyagok kibocsátása, saját magának és a hajnak a zsírozása speciális faggyúmirigyek által. A helyettesítő kiválasztás, ami gázok, savas izzadtság, toxikus olajok és zsírok eltávolításával jár együtt a külső bőrrétegen keresztül, oly sok bőrbetegségnek adott már nevet, hogy megtölthetnénk velük egy nagyméretű bőrgyógyászati szakkönyvet. Krónikus ekcéma, ichthyosis és pikkelysömör a leggyakoribb példák. A bőrbetegségek tulajdonképpen a toxikus irritáció jelei; nagyon jól kezelhetők olyan diétával, amely a támadó méreg semlegesítésére és eltávolítására irányul. Ez a hipertireózist (pajzsmirigy-túlműködést) is rendezi.
Dr. Rona P. Zoltán magyar származású biokémikus és orvos néhány éve publikálta:
A lyukacsos bélfal szindróma a neve egy nagyon gyakori rendellenességnek, amelyben kóros elváltozásról, a normálissal szemben egy nagyobb áteresztő képességű (lyukacsos) bélfalról van szó. Az abnormálisan széles terek, amelyek a sejtek között léteznek, megengedik a toxikus anyagok vérkeringésben bekerülését. A bélfal lyukacsosra válik abban az értelemben, hogy baktériumok, gombák, paraziták és azok toxinjai, a nem emésztett fehérjék, zsiradékok és a hulladék, amely normálisan nem szívódnak fel, átmennek az elromlott, túl permeábilis, porózus, vagy lyukacsos bélfalon.” Dr. Róna megállapította, hogy a lyukacsos bélfal szindróma, majdnem mindig kapcsolatban van autóimmun betegségekkel és az autóimmun betegség sikeres kezelése, összefügg a tápcsatorna rendbehozásával.
Szerencsés csillagzatom 2000-ben összehozott Prof. Dr. Bertók Lóránd biokémikussal, aki ez idő tájt publikálta az epesavak szerepét a bélben keletkező endotoxinok semlegesítésében. Ez jelesen azt mondja, és ezt klinikai kísérletekkel be is bizonyították, hogy a bélben élő baktériumok révén keletkező toxikus anyagok semlegesítésére az epesav hivatott. Kevés, vagy rossz minőségű epekiválasztás esetén az endotoxinok a véráramba kerülnek.
Dr Lenkei Gábor 2003-ban az alábbiakat írja:
Amennyiben nem áll rendelkezésünkre elegendő vitamin, a méreganyagokat nem sikerül lebontani, elégetni. Más módon kell kivonni a forgalomból.
Egy másik lehetséges út az, hogy ha a test „zsírba csomagolja” ezeket, így védve az egészséget. A méreganyagok hajlamosak arra, hogy felhalmozódjanak a test zsírszöveteiben. Ha a zsírunk
már csordultig telt mérgekkel, további zsírszövetre lehet szükség, mint tároló helyre.
Ezek persze csak rövid szemelvények, érdemes tüzetesen elolvasni ezeket a tanulmányokat.
Annak azért örülök, hogy egy kicsit feléledt a fórum.
Üdvözlettel: psofesszor
Nahát, tök jó, megint vita van. Szerintem semmilyen betegség sem az aminek látszik, illetve,amivé besorolták. Minden mindennel összefügg, az emberi szervezetben nem lehet különválasztani a fület, a vesét, a májat, a bőrt, a szemet...stb. épp ezért hiszek én a homeopátiás orvoslásban, aminek pont az a lényege, hogy az embert mint teljes egészet vizsgálja az összes lelki és testi tünetével és mivel mindegyikünk másféle szerzet, másféle gyógymódot is igénylünk. A hagyományos orvoslás nem tekinti tényezőnek a lelki bajokat, a táplálkozást, az életmódot, csak, ha problémád van elmész a bőrgyógyászhoz, aki felír neked egy kencét, 'oszt jónapot. Nem kérdezi meg, hogy hogyan kajálsz, nem történt e veled mostanában valami lelki gebasz, vagy nincsenek e gyomortüneteid is, mert ez őt nem érdekli. Ő csak egy bőrgyógyász.
"Szerintem egy betegség besorolásánál nem a gyógyítás módját kell figyelembe venni"
Az orvostudomány a pikkelysömört bőrbetegségként tartja számon. Az ICD-10-es kódja L40. Az L a bőr és bőralatti betegségek kategória. Na most ezzel szerintem akkor érdemes vitatkozni, ha 1. haszna van és 2. az ajánlott új kategorizálási szempontok világosak. Az ICD-ről (többek közt) itt lehet olvasni: http://www.who.int/classifications/icd/en/
