Azt sajnos nem tudom, hogy milyen szövetség lehetett, katonai vagy egyházi pályafutásáról sem tudok, csak annyi információm van az emberről, hogy a lenti említés előtt kb. tíz évvel az osztrák csendőrségnél dolgozott valamilyen irodai munkakörben (Gendarmerie, Kanzlei Accessisten).
officialis ad societatem": Arra nem válalkonék, hogy megmondjam pontosan mit is jelent, de az officialis fordításaként olvastam tisztet (nem katonai, hanem hivatalnok, mint pl. számvevőtiszt), tiszttartót és tisztviselőt is, kivéve, ha az emberünk egyházi személy. A societas (societas, -atis f, ennek az accusativusa/tárgyesete a societatem) társaságot, szövetéséget jelent, az ad (+acc.) pedig -nál, -nél is lehet, de nem biztos, hogy az is. Éredemes lenne kideríteni, milyen szovetségről van szó.
Emericus, az egyháznál valszeg (de nem biztos) könnyebben boldogulsz, főleg mivel egy kis faluról van szó - ott általában segítőkészebbek szoktak lenni.
Győrben a megyei levéltárban pl. simán lehet fényképet készíteni (vaku nélkül), előzetes engedéllyel és némi ellenpénz fejében.
Én már lassan 3 éve foglalkozom családfa kutatásal, de még soha sehol nem mondtak nemet. Igaz, szerencsés helyzetben vagyok, mert a helyi plébániára rendszeresen bejárhatok.Igy 1721-ig minden adat rendelkezésre áll. Más plébániákon vagy hivatalokban kértek már pénzt a másolásért, de sok helyen elég, ha bemutatom az eddigi kutatási dokumentumokat.
Nem veszem magamra, hiszen közöm sincs a jogalkotáshoz. (Csak annyi, hogy én is szavaztam a jogalkotókra, szidom is magam érte.)
Ami a mormon fényképezés engedélyezését illeti talán egyetlen normális lépése volt a 60-as évekbeli kormányzatunknak. Cserébe kikötötték, hogy ebből példány maradjon a magyar levéltárnak. E nélkül koffernyi mikrofilmünk nem lenne.
Ha belegondolsz, az anyakönyvi hivatal nem kutatóhely. Ilyen esetben az ember nyel egyet (holott legszívesebben köpne //már bocsi//) kér egy engedélyt és reménykedik.
Az még vadabbul hangzik, hogy hiába tudom bizonyítani adott esetben egy "kutyabőrről" hogy származásom alapján engem illet, nem formálhatok jogot rá. Max. a levéltár ad egy digitális fotót róla. Még jó, hogy nem vagyok érintett.
Miért nem kutatható, másolható valamint egy családtörténeti kutatásba miért nem
lehet beilleszteni ezeket az egyeneságú felmenőim adatait, aláírásait a megjegyzéseket hitelesen (szemmel láthatóan).
A megszületendő nagyanyám édesapja (dédnagyapám)ezen fenn maradt aláírása és 1 db fényképe maradt róla az utókornak vagyis a leszármazottaknak. Ezt követően dédnagyapám eltünt-meghalt a az I. világégésben, semmit nem tudunk felőle.
A kőkemény kommunizmusban miért engedélyezték egy ismeretlen (!?) (mormon) egyháznak az egyházi anyakönyvek teljes másolatát ? (Ellentmondásként köszönet nekik) Nekem miért kell külön kérvényeket, beadványokat szivességeket kérnem egyensági leszármazottként. Miért védettek ezek a hivatalos okmányok ha csak hivatalos személyek tekinthetnek hivatalosan bele. Mitől nem tudnak az ottani dolgozok visszaélni a személyes adatokkal. Miért tőllem védik ezeket az okmányokat. Egy egyszeri betekintést miért nem engedélyeznek a jogalkotók? Ezek a kérdések nem csak neked szolnak.. Elnézést a stílusért.
A rossz hír az, hogy alighanem nagyapád nagyanyád eredeti aláírása nem lesz fotózható számodra. Ez ugyanis csak az anyakönyvi hivatalban lévő első példányon van rajta. Az ott őrzött példányok nem megtekinthetők, "kutathatók", így nem is fényképezhetők.Még azért is köszönet illeti az anyakönyvvezetőt vagy jegyzőt, hogy megmutatta, nem lett volna kötelessége. A megyei levéltárban őrzött másodlaton csak sk. aláírás szerepel, azaz csak az derül ki belőle, hogy az ős tudott írni. Őket meg lehet kérdezni, engedélyezik-e ennek fényképezését. Erre van esély. Egységes gyakorlat azonban nincs. Talán, de csak talán a megyei kormányhivatal adhat engedélyt, de csak kivételes méltányosságból, az eredeti lefotózására. Próbálj nekik egy kérvényt írni.
Nagyapám 1914-ben, nagyanyám 1905-ben született, 1931-ben volt a házasság kötésük, egy zala megyei kis faluban. A helyi jegyzőségtől kértem a betekintést a három alkalomhoz, amit a helyszínen meg is kaptam. Szerettem volna készíteni a kutatásomhoz fénykép felvételt az adott bejegyzésekről (pl dédnagyapám aláírásáról.) Meglepetésem ezt nem engedélyezték sem a fénymásolat készítést. Az is rendbe, hogy nem kutathatok abban a falunak az állami anyakönyvében ahol az őseim laktak közel 500 éve, de hogy egy nyomorult fényképpel sem örökíthetem meg az utókornak a felmenőim adatait, aláírásait ez finoman kifejezve nagyon nincs rendben.
Az lenne a kérésem milyen törvényi hely alapján utasították el kérésemet, és ha van, valamilyen járható, legális megoldás a fényképfelvételek elkészítéséhez az kérem, tudassátok velem. (Nem a szemem helyére beépített mikrófényképezőgépre gondoltam! :))
Számomra nagyon fontos lenne ez. Az egyház anyakönyvekkel itt helyben lehet, hogy ugyan így járok?
Igen, ez nagyon bíztató. Már eddig is felmerült költői kérdésként bennem, hogy vajon mikor lesznek digitalizálva az anyakönyvek. (Így a levéltárosok is hatalmas munkát takaríthatnának meg a filmek keresgetésével és kiadásával) De végülis ha a mormonoknak sikerült, akkor a MOL-nak miért ne sikerülne :-)
Más:
Valaki esetleg nem tudja, hogy az "officialis ad societaten" foglalkozás mit takar?
Többször felmerült már, de ez most egy másik megközelítés.
Zsuzsa nevű őseim éltek a ma már szlovákiai Dvory nad itavou (magyarul Udvard) településen. Ükapám Zsuzsa István kereskedő volt. Az udvardi katolikus anyakönyvekben van egy Zsuzsa/Zsuska nevű cipész család, az egyik fiú éppen Zsuzsa István, talán éppen az én ükapám, bár ez még nem bizonyított. A Zsuzsa lehet női keresztnévből alkotott családnév is, viszont a szomszédos Dubník (magyarul Csúz) település izraelita anyakönyveiben találkoztam a Susmann névvel. Elképzelhető, hogy a Zsuzsa a Susmann magyarorsított változata?
Abban kérném a segítségeteket, hogy hol tudok utánanézni annak, hogy az 1900-as évek elején milyen vendéglátóegységek léteztek, alakultak Kispesten. Az egyik felmenőmnek volt állítólag egy kávézója Kispesten az Üllői úton és szeretnék részleteket megtudni róla.
Hát a lepecsételés az teljesen új figurának tűnik. Az átkötés az több helyen szokásos. De az is, hogy "lazább" kutatótermesek kimennek azzal a felkiáltással, hogy kimegyek rágyújtani, vagy kávét inni és akkor tudhatja a kutató, hogy van 10 perce a partizánkodásra. De a "beszéljük meg, Ön hogyan értelmezi a törvényt" rendszereint beválik és ha tényleg a saját őseit kutatja az ember, akkor lehetővé teszik számára. Legszélsőségesebb esetben felolvassák az anyakönyv vopnatkozó adatait.
Egyébként az anyakönyvi hivatalokra nem vonatkozik ez a törvény (hiszen "Levéltári törvény"-ről van szó). Itt a "magyar" gyakorlat érvényesül, minél kisebb a falu annál lazábbak (hiszen "magyarok vagyunk - vannak törvények, de ki nem ....ja le...") kisváros még okés lehet, megyeszékhelyen ne is próbálkozz. De ha kérsz anyakönyvi kivonatot, akkor illeték ellenében, hozzájutsz a szükséges adathoz. Kivéve vallás, mert azt most nagyon diszkréten kezelik. De normálisabb anyakönyvvezetők rávehetők arra, hogy majd én találgatok, ő pedig bólintson, ha eltaláltam.
A MOL Library Resercher-jei valóban konmstrukciós hibásak az orsórögzítés tekintetében. Ez a kibuclakók bosszúja. (Ugyanis ott készülnek ezek a gépek - nézzétek meg) Egyébként azért vacak beszerzések, mert kb. ugyanennyi pénzért lehetett volna venni fénymásolós gépeket, egy gomnyomás és azonnal kész a másolat a vonatkozó oldalról. Némelyik vidéki levéltárnak már van ilyen.
Én a Szabolcs Megyei Levéltárban kutattam múltkor úgy, hogy a még nem kutatható lapokat egyszerűen ott lekötötték és lepecsételték. Mondták természetesen, hogy mivel nem ragasztják át minden évben mindegyiket, ha kutatható év kell még, akkor szóljak, mert átkötik nekem.
A tavaly érkezett új mikrofilm óvasókról viszont leesnek a tekercsek sajnos. De a leleményes kutatók már rájöttek, hogy egy gémkapcsot kell még rájuk húzni, ami megakadályozza a lecsúszást. Szóval ha valaki még ezzel küszködne, akkor ez a megoldása.
Az Óbudai levéltár minden tekintetben outsider e tekintetben. Mondhatni teljesen felesleges megkérdezni őket. Különben az sem mindegy, hogy kit kérdezel. Van ott főov. meg helyettes.
A kivétel a Veszprém megyei levéltár. Teljesen dilettáns vezetés, ejtőernyős igazgató.Egy ideig téma is volt a sajtóban is. És egy hozzá nagyon hűséges (gyanúsan hűséges) nődolgozó, sajnálatosan felelős beosztásban. És ezt nem tudja kompenzálni az sem, hogy a kutatótermesek egyike(i) a legjobbaknak az országban.
Különben meg a törvény világosan rendelkezik még ha (szerencsére) nem túl alapos akkor is. Ami miatt egyesek nem szeretnek vele foglalkozni az az, hogy ki kell takarni az anyakönyv oldalának többi bejegyzését. Ezzel pedig munka van. És hát a levéltárosok sem szentek, szeretnek elmozdulni a legkisebb ellenállás irányába. Tisztelet a kivételnek.
> Ezt Magyarországon egy kivételével minden levéltár elfogadja.
Nem tudom, melyik levéltárra gondolsz, de az óbudai nálam már kivételnek bizonyult. Legalábbis egy laza érdeklődésre azt mondták - ez nyilván nem a levéltár nagybetűs, végső állásfoglalása -, hogy bár nincs is nagyon ebbe a kategórába eső anyaguk, de ha lenne, akkor se adnák ki, holmi rokonságra való tekintettel. Hogy ezzel az indokkal inkább az önkormányzatoknál lehet próbálkozni. Aztán kiderült, hogy mégis vannak ilyen anyagaik, főleg a mai határokon túli területekről. Ha majd igazán érdekelni fog, akkor elolvasom a levéltári törvényt, aztán megkérdezem erősebben.
