a Tulik a vegzödest nezve bizonyara szlav eredetü. hasonlo cseh vagy lengyel nevek eyg igeböl szarmaztathatok ( tuliti se "hozza simulni" tulic´ ölelkezni)
Ez így már érdekesebb... váltakozva, vagy valamelyik előbb volt? Nem értek hozzá, de az említett szláv vonalat megnézném a török mellett mindenképp. Akár a szahin, akár a zahin lehetett szerintem az ejtése, a sahint ellenkező adatig nem gondolom valószínűnek.
Oké, meg lehet, hogy van még öt ilyen pár, köztük néhány olyan is, ami már az ómagyar kor utánról származik. Ilyen erősségű kapcsolatot nagyon sok más hangpár közt lehet találni, pl. b-v, b-p, p~f... Amit mondtam, hogy s>sz tendencia, főleg ebben az irányban, a vezetéknevek megszilárdulásának jellemző időszakában (mondjuk XVI-XVIII. sz) szerintem nem volt jellemző, és ezért -a magyaron belül- a nevek alakulásában sem jellemző. Semmi sem elképzelhetetlen, de sokkal valószínűbbnek gondolok egy elírást feltételezni az anyakönyvben.
Kizárva semmi sincs, a kérdés az egyes magyarázatok valószínűsége.
A z lehet pusztán megszilárdult régies hangjelölése az sz-nek, amit idővel esetleg a kiejtés követ. Erre akad példa (pl. Zente < [szente]). De az s>sz változása, főleg ebben az irányban, a magyaron belül igencsak magyarázatra szorulna.
(Amúgy ha a Zahin egyszer szerepel, előtte-utána Zahy, akkor ennyi infóból a legvalószínűbbnek számomra az tűnik, hogy ez egy egyszeri elírás, és a név eredete az lehet, amit Mezőbándi adott:
"Zahy (azaz Zahi/Záhi) - szerintem eredetileg ez is apanévből, mint ahogyan a középkori Záh nemzetség (vö. Zách Felicián) elnevezése is létrejött. A Záh a Zákeus bibliai név (Újszövetség) rövidülése."
Thúry József cikke a Vasárnapi Újság 1886/19. számában (XXXIII. évf., 299–300.):
"...Az európai míveltségű s a történelemben és nyelvészetben egyaránt jártas Ahmed Vefik pasának kitűnő török szótárában a következőket találjuk. A túrul: nagyobb fajta sólyom és sas; kétfelé nyitott szárnyakkal fejedelmi címer, név szerint a ghúzok khánjainak fejedelmi jelvénye volt. – Még bővebb értesülést is kapunk e kitűnő szótárból. Megtudjuk ugyanis, hogy az ogúzok- vagy ghúzoknak hat nemzetsége volt, s mindegyik nemzetségnek másfajta sólyom vagy sas volt a címere, s egyszersmind fejedelmeik jelvénye. Így az első nemzetség madara, illetőleg címere: szongur (fehér sólyom), a másodiké: togan (közönséges sólyom), a harmadiké: csakir (sávos, tarka sólyom), a negyediké: sahin (legszebb fajú sólyom), az ötödiké: kartal (közönséges sas), a hatodiké: tavsandsil (nyúlvadászó sólyom)..."
A név az Abigél, és a Tüskevár regényekből, valamint a Két férfi, egy eset német krimisorozatból lehet ismerős, bár ez utóbbiban elhangzott: "Matula? Ilyen név nincs, ez biztos valami pótkávé!"
Szia, attól, hogy előfordul(hat) romák közt, még nem ősi roma név, felett név. Ahogy számos foglalkozásnév is, mint a Hegedűs, Lakatos stb, de az ún. lakosnevek, mint Csiki is van romák közt.
Noch da zu más országokban, ahol élnek, szintén felvettek, s használják az adott nyelvterület családneveit, az integrálódásu okán, ill. ahogy Mo-on is volt, hogy rendelettel szabályozottan, anno.
A Domián amúgy a Damján névből alakult, a név önmagában nem magyarázza a család eredetét.
Szia, nem érdemes "ilyen" nagyot ugrani, hogy XI. század, és Anglia, ugyanis könnyen előfordulhat, hogy 'már/még' a XVI. században nem Tremmelnek hívták őket. A Mo-i anyakönyveket, ha végigkutattad, akkor látod a XVIII. sz. eleji névalakot, s onnan visszafelé, lassan, lépésben a német nyelvterületen.
...ja, igen, miért írtam, hogy nm véletlen az eltérés, ugyanis tartalmában nem azt fejezte ki ott, ahol a név képződött, hogy mit csinál, hanem, hogy nem odavalósi, azt, hogy idegen, ebből a bizonyos valamelyik faluból származott oda, ahol tovább élt.
... inkább Falusi (nem véletlen az eltérés.) Olyan ember, aki "село"-ból származik (illetve a nagyító képző miatt, tartalmában az az ember, akinek az apja onnan származik). A село nagyobb, mint a деревня, templommal rendelkezik. http://dic.academic.ru/dic.nsf/es/51824
Ha ez még a betelepülés előtt, német nyelvterületen lett ragadványnévvé, akkor ez még a XVIII. század előtti képződmény lehet, s akkor nem feltétlen gondolom, hogy mentális tulajdonságot jelöl, inkább gondolom alkatinak (akár testinek, akár testrészinek)
A hasonló időszaki magyar források, mint a XVI. századi dézsmajegyzékekben szereplő magyar nevek közt is viszonylag kevés a ragadványnév (legalábbis egy XVIII. századi települési névkinccsel egybevetve). A másik érv, ami e mellett szól, hogy néztem a Magyar Történeti Korpuszban , s 1792-től van ugyan egy Szerelemhegyi András-féle színdarabban egy Tuskó nevű szereplő, akinek a névadását nem tudtam felderíteni min alapszik (ismerni kellene a művet), de Petőfi is az 1848-ban fordított Coriolanusában, aki fogalmaz hasonlóan, választékosan nem tuskóként, hanem tuskófejként használja, de ez nem ugyanaz a névadói közeg. Rusztikus környezetben nyersebben fogalmaznak.
Ha viszont német nyelvi környezetben Mo-on született ez a névadás, akkor meg kellene nézni, anyakönyvekben Mo-on meddig követhető vissza ez a névalkat, s ha ez korban egyezik, akkor lehet mentális tulajdonság. Minden azon múlik, mióta datálható.
A feleségem Tremmel és az interneten egy elég érdekes dolgot találtam. Azt hittük, talán joggal, hogy a Tremmel német eredetű név és Ausztriában, Németországban kell keresni a név származási helyét.
Nos, ez megdőlni látszik, ezt találtam. Vagy így van, vagy nincs így, de tény, hogy az itt leírtak alapján hihetőnek tartom.
