fényszívek dobognak bennem
lánglélekké vált a lelkem
újra meg újra születve
szerelmet szórsz a szememre
de hétfők vad dohogása
a szerdák nagy rohanása
ide nem tudok rímet
csak azt, hogy bárcsak lenne már péntek
és kimosnánk a fejünkből mindazt
ami nem a szerelmünkről szól...
de kusza lett...
érted?
az éjszaka csendjét lustán szakítja szét -
a Reggelszörny néz be az ablakon.
felgyorsulnak a másodpercek, s az éj
elmenekül felhő-lovakon.
távolba réved tegnap még csillogó szemed
szikkadt tócsává mállik a tegnapi gyertyafény
a hét óra harminc megfojtja szíved
a szörny estig marad - addig már nincs remény
lassan hazavánszorgom, új éj gyűlik a vállamon
a szörny elaludt, addig magunk vagyunk
de mire emléke szívünkről eloson
újra reggel lesz, s mi újra meghalunk
