Tavaly októberben volt egy katéteres abblatiom, ami megoldotta a gondokat. Ritmuszavar végre, hurrá :) 3 hónapos kontroll után leállították a vérhigítót - maradt helyette az aszpirin protekt. Sokkal jobb a helyzet - az extrák egyre ritkábbak, a műtét jól elviselhető volt, sikerült közben elhozni a zavart - így azon dolgozhattak,ami valóban probléma volt. Több év után úgy tűnik, sokkal élhetőbb az élet. Még kell járnom 3 havonta kontrollra, de gyakorlatilag tünet mentes vagyok. Üdv, S.
Sziasztok! Mint kiderült, állítólag úgy születtem, hogy 4 szívkamra helyett nekem csak 3 van. Ez lehetséges? ha igen, mik a következményei, hátrányai, illetve mit tehetek ez ügyben?
Szeretném felhívni a figyelmüket/figyelmeteket egy folyamatban lévő pszichológiai kutatásra,mely a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológia Intézetének keretén belül zajlik. Emellett ezúton kérném Titeket/Önöket, hogy vegyenek részt a kutatásban, és töltsék ki a mellékelt kérdőívet!
A kutatásban érzelemszabályozási mintázatokat vizsgálunk speciális csoportokon. Nagy szükségünk van még kitöltőkre, hiszen minél több a résztvevő, annál használhatóbb az eredmény, melyet prevenciós és rehabilitációs célokra szeretnénk használni.
A részvétel természetesen önkéntes és anonim, és max 20-25 percet vesz igénybe. A bővebb tájékoztató és a kérdőív az alábbi linken található meg:
Sziasztok, lenne egy problémám, köszi ha végig olvasod 19 éves vagyok, nem sportolok, egész nap ülök és sokat szorongok. 18 éves koromig éves kardio. vizsgálatra jártam, ártalmatlannak vélt zörej miatt. A gyerek kardiológusom 4 felkiáltó jellel írta mindig rá a papírra, hogy sportoljak,akkor voltam 12 éves és 15 éves koromig versenyszerűen sportoltam is.. Utána mindent abba hagytam. Fiziológiásan gyors áramlást és vegetatív labilitást írtak rá gyerekkoromban a papírra. Legutolsó gyermekkardiológiai vizsgálat papírján, az tűnt fel nekem, hogy azt is ráírták, hogy a tüdővénák a bal pitvarba nyúlnak, nos ezt nem értem.
Jelenlegi panaszaim: ülve, fekve érzem a szívdobogásom; régebbi időkhöz képest, nyugalmi helyzetben is szaporábban ver(70-80/perc, szisztolés vérnyomásom: 110-140 között mozog; ha hiszitek ha nem, amikor kitapintom a mellkasomon, érzem, hogy nagyon "agresszíven" dobban,(és ezt most nem a pulzusra értem) agresszíven pumpálja a vért, mintha mozognék vagy valamilyen izgalom lenne rajtam, úgy, olyan módon pumpál,húzódik-ernyed el, érezhetően "erősebben" dobban, régebbi időkhöz képest.; naponta van a karba, vállba, de inkább a hátba kisugárzó fájdalom, elég csak valami rosszra gondolnom , és azonnal tüneteim vannak-->ez régen nem így volt. Sőt, jelenleg, nyugalmi állapotban is szokott kissé "fájni" a szívem. ÉS ez a hihetetlen "érzékenység" kb 2-3 hete tart, megjegyzem mindig is stresszes voltam, de mostanában annyit (di)stresszeltem, hogy az egyszerűen elképesztő. További tünet: "bugyborékol", vagy bizsereg a mellkasom, a karom, bal karom,(de akár a jobb is) a combom, ez pár másodpercig tart, mintha valami elképesztő teher nyomná a szervezetem, miközben ülök és internetezek.(pedig nyugodt vagyok, noha nagyon sokat izgultam és stresszeltem) illetve , ha felteszem az egyik lábam a másikra, akkor észrevettem hogy mostanság amióta van ez hamarabb elzsibbad, a karom is ha úgy rakom, hamarabb elzsibbad,
Érzem, hogy többet dolgozik a motor, mint kéne, sokkal többet, amikor elvileg nem kéne ennyit dolgoznia ,akkor is csak hajt. MOst már minden nap van "szívfájdalom", hátba sugárzó fájdalom(nem reumás, ez biztos)és amiket leírtam, pedig itthon vagyok mostanság) Lehet hogy pajzsmirigy? a szemem nincs kidülledve , és a háziorvos szerint sem érdemes erre tovább küldeni.
Lehet hogy volt egy infarktusom, csak nem éreztem és nem mutatta ki az EKG és az UH? Pénteken voltam, semmit nem találtak, zörejt sem és semmit. Azért vagyok felgyorsulva, a keringésem, mert érszűkület van valahol, és ilyenkor hogy eljusson a megfelelő oxigén stb, gyorsabban hajt a kis résen?
Vagy lehet, hogy hipertrófiás vagyok? Vagy más áll a háttérben?
Mi tévő legyek?Mi lesz ha még jobban fokozódik ez az állapot? Panangint szedek 3-at naponta, bétablokkolót is összevissza szedtem, és hangulatjavítot is szedek(Aurorix), aminek még a hatása nem jött meg.
Céljaim vannak, tanulok, de ez így nem megy, nem tudom mi lehet a baj.
Hehe. Hát ez jó. Áltudományos badarság. :D Az egyik ilyen áltudományos badarság a balatonfüredi szívkórházban az infarktus utáni rehabilitáció tekintélyes része... Azok a kuruzslók ott nem tudják nyilván, mi az orvoslás. :D
Feltétlenül menj el a további vizsgálatokra, mert akár ér elzáródás is lehet az EKG alapján. Csak laikusként és sajnos tapasztalt szívbetegként javaslom. Én 5 évvel ezelőtt végig sem tudtam csinálni a terhelésest, széket kellett alám tolni. Stent beültetés lett a vége, az 5 évvel azelőtt kicserélt erek is visszazáródtak. Nem akartalak megijeszteni, csak leírtam a tapasztalatomat!
Szia! Szerintem be kell venni a gyógyszert vizsgálat előtt is. 10 éve nyitott szívműtétem volt 5 db eret cseréltek, 5 éve plasztikázás, stentek 4 érben. Minden vizsgálat előtt (évente megyek kontrollra) beveszek minden gyógyszert, ami elő van írva. Doktornőm első kérdése, hogy bevettem-e a gyógyszereimet.
A történetem hosszú, most nem untatok senkit, talán majd máskor, de egy kérdésem lenne.
Bejelentkeztem magánrendelésre szívultrahangra holnapra. Hogy miért, az is egy külön sztori.
A kérdés az lenne, hogy érdemesebb-e vajon úgy odamennem, hogy nem veszem be a bétablokkolómat (Nebilet), azért hogy ha -vélhetően- magasabb lesz a nyugalmi pulzusom, mint ahogy szokott is, vajon ezáltal könnyebben észre tudnak-e venni /fel tudnak-e tárni valamilyen fiziológiai rendellenességet, billentyűhibát, visszafolyást, nemtudommit. Vagy pedig teljesen mindegy ez?
A recepciós, aki időpontot adott, nem mondott erről semmit, igaz, nem is kérdeztem, az ottani orvossal pedig nem tudtam beszélni.
Meglehet csak a gondolataidra reagál. Félsz, rettegsz, aggódsz, sztresszelsz stb valamitől és akkor készenlétben áll a test. Ez a reakció már régen bennünk van és régen akkor jelentkezett, mikor veszély (ragadozó stb) fenyegette az élőlényt (embert is) - ez készenlétbe helyezte a test szinte összes sejtjét, hogy a legkisebb jelre menekülhessen - futni, felugorni a fára, verekedni, megmérkőzni a másikkal stb. Nálad csak az egyik van meg, mert nem vezeted le semmivel ezt a sztresszet. Egy helyben maradsz és emészted magad - ez lassan felmorzsol.....
Hát igen, az a fene nagy fejlődés - de én nem is nagyon látom. Az talán úgy van, hogy minél magasabb, nagyobb - annál jobban nem látni. Én is valahogy úgy érzem - a technika fejlődik, de az ember meg valahogy nullázódik ki. Én mindenesetre természetes úton (a természet erőivel) igyekszem megoldani mindennapjaimat.......
Hogy mi és ki az idióta? Nem sokára a te világod és a te véleményed törvény lesz (bár ne érném meg!). Ez ugyebár off, teljes gőzzel, de talán mégis érdemes volna a magnézium és káliumtartamú nyers zöldek felé fordulni, mivel a betegséged(?) éppen ezek hiánya miatt létezik.
Bár sokkal többen értenék és tudnák ezeket az alapfogalmakat! Nem így állnánk... Vagyis nem állnánk ebben a fene nagy fejlődésben, sőt még az se vona olyan nagy baj, mint a süllyedés, züllés, mert miközben az emberi minőség zuhan, a technika és a szabályzás rohan. De hova?
Na látod, az ember. Te is ember vagy, arra nem gondoltál, hogy Tebenned is lehet a hiba - nem biztos, hogy mindent és mindenkit hibáztatni kellene. Tehát más hozzáállással meglehet javulna az állapotod, csak ehhez más szemszögből kellene nézned magad és a világot....... Majd kedden megnézem, van e valami ujdonság..........
Tudod engem nem más, mint a természet csodálatos produktuma , az Ember tett ilyenné, beteggé és gyengévé: az emberek, a középiskola, az emberi ridegség és sorolhatnám, a lenézés és más egyéb, az ember, csak is az ember tett ilyenné
Csak remélni tudom, hogy majd valamilyen szakember kiismer Téged, vagy valaki a környezetedből segít abban, hogy ne sztresszeld magad annyira. Meglehet 100 évig és élhetsz, nem tudhatod, hogy fognak alakulni dolgaid. Addig is élvezd, hogy az az "idióta természet" élőlényeket képes produkálni és részesei lehetünk az élet folyamatának....
Az összes idióta "természetes" gyógymódot illegalizálnám, mert ezek nem hogy segítenék a begeg állapotát, de még hátráltatják is a fejlődésben. De aki ebben hisz az tegye ezt, nem rám tartozik hogy ki mennyire hasznos dolgokkal próbálja meg magát javítani és fejleszteni.
Az ember egyébként egy kibernetikus valamihez is hasonlítható, aminek különböző szerkezetei meghibásodhatnak valami miatt. Maga Stephen Hawking is mondta,(bár nem a test egészére) hogy az agyunk olyan mint egy számítógép, amit ha szétszerelnek, nem megy ki belőle a lélek meg semmi. Talán van Isten, én is bízom benne.
Magamnak nem jósolok hosszú életet, tekintve hogy már 17-19 évesen ilyen problémáim vannak. Talán 30 éves koromig eléldegélek sok stresszel, nehogymár annyit ne bírjon ki a szívem és testem. Rövid életű gyártmány vagk az egyszer biztos. No de , ti hallgassatok az orvosaitokra, és esetlega természetgyógyászokra(gyógynövény meg egyéb vitaminokra gondo9lva itt) És ne az internetről vagy valamelyik havertól vegyetek át meditációs meg ilyen baromságokat.
Hát nem tudom, hogy a légzés mennyire placebo és mennyire tényleg hat. Pedig nem is kell olyan sok idő, hogy rájöjjön az ember, hogy hat vagy nem hat. A légzés rengeteg helyen le van írva. És a természet erői, törvényei szintén nem placebo (gravitáció, elektromágneses erő stb).... A meditációt is figyelték tudományos módszerekkel és hogy számos cikk is megjelent ezekről a kisérletekről tudományos folyóiratokban. Már régen olvastam egypár dolgot ezekről, de emlékszem - hogy a szívproblémákkal küzdőknél volt a legszembetűnőbb a hatás..... Persze iskolákban ezeket nem nagyon tanítják, mint Stoner is megjegyezte...... Nyilvánvaló, hogy a legjobb volna számodra, ha hasonlókorú ír Neked.....
Panangint szedenm és végre valaki gyakorlati tanácsot is adottt már, olyat, amit az orvostudomány tudományosnak minősít. A pananginban van magnézium és kálium is.
Megnéztem az ivabradint és rosszállóan állapítottam meg, hogy 60/ perc felett alakalmazzák. Hát nekem nyugalmi pulzusom kb 60-75 közötti, és amikor utcára megyek emberek közé, akkor meg 90-106 közötti: erre nekem azt mondta az orvos hogy még nem vészes. DE akkor miért írja a betegtájékoztatójában a gyógyszernek hogy 60/perc ppulzus felett???
Olvashattad, hogy szívbeteg vagyok. De ugyanúgy küzdök a gyors szívverés okozta kellemetlenségggel mint akárki más.
Kaptam egy gyógyszert, amit úgy hívnak hogy "szinusz pészméker", a hatóanyaga ivabradin. Rákeresel google-ban találsz róla anyagot.
Ez a gyógyszer leviszi a pulzust pár ütéssel, de nem viszi le annyira, hogy teljesen lelassuljon a szív. Nekem ez bevált, ezzel tudom 60-70 között tartani a pulzusszámot. De csak kardiológus írhatja fel, vagy adhat felíráshoz engedélyt a háziorvosak! Nem lehet csak ellenőrzötten szedni.
A másik a Kálium ami leviszi a pulzust, de Neked elég lenne csak a magas kálium tartalmú gyümölcsök fogyasztása.
Mivel én vízhajtót szedek, nekem gondoskodnom kell kálium bevitelről gyógyszer formájában, mert ha kiürül akkor nem futhatok a boltba pld. banánért.
De direkt , előzetesen kértelek titeket, hogy ne áltudományos badarsággal gyertek, amiknek gyakorlatilag és kizárólag placebo a "hatása".
Na most ezt úgy képzeld el, hogy van egy skála vagy spektrum, és középen van a nulla: a nullától balra (a suliban erre vannak a mínusz számok) van a homeopátia, a jóga, mindenféle ezoterikus hülyeség, varázs"gyógyszerek",kineziológia, relaxáció meg a sok hatástalan placebo dolog. A nullától jobbra viszont a ténylegesen ható szerek,módszerek: nekem ezek a vitaminoktól kezdődnek.
Szóval ilyen módszereket,szereket mondjatok, illetve hogy kinek hogyan bírta a stresszt és agamas pulzust a szíve--->tapasztalatok is kellenek
sőt a legjobb nyilvánvalóan az lenne számomra, ha egy hasonló korú írna nekem.
Hát szerintem megint jókat írtál. Igen, az embernek kell hogy legyen valamilyen véleménye - a sajátja. amire támaszkodhat az életében. Ehhez meg saját tapasztalat útján juthat. Mert ha csak elolvas ezt azt, vagy meghallgat ezt azt – attól a teste még nem lesz jobb. Hiába a világ összes tudása, ha szinte a kisujját se mozdítja, hogy javítson helyzetén.
Igen, alapvetően nagyon jól vagyunk megalkotva. Tehát túlnyomórészt a test rossz használata ront gyorsan a helyzeten. Nagyon szembetűnő mostanában ez a szemeknél, mert már egész fiatalkorban rengeteg gyerek küzd szemproblémával. Ma már valóban nagyon sok információhoz juthat gyorsan az ember – a kérdés csak az, hogy hogyan használni ezeket. Én azt az utat próbálom egyengetni, hogy a lehető legkisebb energiával a legjobb állapotban legyek. Abban is egyetértek, hogy nem lehet mindent beszabályozni - a testet alkalmassá kell tenni, hogy bizonyos tartományok között működjön. Tehát mondjuk, hogy tudjam elviselni a magas vérnyomást is (sport, edzések, futás, foci stb) és tudjak alacsonyat is teremteni. Bírjam a magas hőmérsékletet, az alacsonyat is, a sötétben is jól érezzem magam és lássak, úgyszintén a napon is a világosban stb...... Én például nagyon sokszor nem is mosom meg a nyers zöldséget, gyümölcsöt amit megeszek. Szerintem is igazad van, az ember nem hogy erősebb, hanem egyre gyengébb lesz, ha mindent kivéd magának. Szokom mondogatni, hogy már lassan szkafanderban kellene járkálnunk. Életünk folyamán rengeteg problémával kell szembenéznünk – ha mindegyikkel máshoz megyünk segítségért, akkor mit tanulunk meg – szinte semmit. Mert megszokjuk, hogy segítenek – és ha jön újból a baj, akkor megintcsak nem fogunk tudni magunk semmit se csinálni, nem fogunk merni, mert félni fogunk. És ha nem jön segítség hetekig, hónapokig, akkor az a rettegés lassan tönkretesz. Ezért talán nem olyan rossz ötlet valamit megtanulni kezelni egyszerű természetes eszközökkel....... Fokozatosan aztán az ember önbizalma nagyobb lesz és könnyebben, lazábban le tud küzdeni olyan dolgokat, melyekről azt hitte, hogy nem képes rá....... A légzésre lehet tudatosan hatni, mely hat a szív működésére is, csak gyakorolni kell és akkor jobban uralhassuk a testet is......
Ghepard! Egyetértek veled, különösen abban, hogy az ember kreatívan éljen a világban. Szókratész azért halt meg, mert azt merte tanítani az ifjaknak és mindenkinek a piacon és az utcán, hogy legyen saját véleménye, vagyis legyen elképzelése önmagáról és a világról. Aki mást kérdez meg arról, hogy ő maga hogy is van?? Nem tudom értitek-e? Az embernek önmagával dolga van, és érzéseit érteni és azokat szabályozni tudni kell és ezt sajna nem tanítják semmilyen iskolában. A különféle tréningek általában arra képezik ki az embereket, hogyan legyenek jó alkatrészek egy átláthatalan és rosszul működő gépezetben. Hiába jó az alkatrész, ha a gép szemetet gyárt, és még ha csak ezt tenné, de egyfajta fordított javítógép... Minden rosszabb lesz, miután hozzányúlt. Az ember is csak rosszabb lesz, ha bekerül a gépezetbe.
Tehát arra kell gondolnunk, hogy alapvetően jól vagyunk megalkotva, de különböző mennyiségű szerencsét kaptunk. Viszont van tudatunk és gyengeségeinket ésszel kipótolhatjuk. Ma nagyságrendekkel több lehetősége van egy megszületett csecsemőnek, mint akár 50 vagy 100 évvel ezelőtt. A lehetősegek zöme az információk mennyiségével arányos. Ahhoz kell érzék, hogy ezek közül a túlélésünk számára fontosakat kiszűrjük. Sokan azt hiszik, hogy a fizikai erő elég, és ezért őrült módon gyúrnak, alig fordítva energiát a szellemiekre. De a két faktornak arányosan kell jelen lenni. A gond csak az, hogy sokan egyiket sem akarják erősíteni. Itt lép be a csodálatos egészségügy és hiteti el mindenkivel, hogy ő az egyetlen, aki felelhet az ember teljességéért, vagyis egészségéért, de ennek pontos meghatározásával adós marad.
Ma már az egymásnak ellentmondó információk okozzák a legtöbb zavart a fejekben, ezért sokan felhagynak a próbálkozással. Ha valaki nincs megelégedve a közérzetének, energiájának, testi jelzéseinek minőségével, rögtön egy "szakértőt" keres meg, holott többet kéne figyelnie másokat és önmagát, és a természet működését, de nem beteges és túlérzékeny módon, rettegve minden változástól, hanem megértve a kis különbségek jelentőségét. Nem lehet mindent beszabályozni, és állandóan egyforma körülményeket teremteni. Éppen az a civilizált ember halála, hogy inkubátort vonnak köré, hogy még a szellő se érintse. "Csukd be az ablakot, mert huzat van!"; A csalán megcsípte a kezemet, allergiás leszek rá!" Most száll a virágpor, nem mehetek ki a rétre." stb. Nitzsche mondta:" Ami nem öl meg, erősít." Ezt az idézetet olyanok szokták említeni, akik extrém hatásoknak teszik ki magukat. Ugyanolyan helytelenül, mintha egy klimatizált, pormentes üvegkalitkában élnék le az életüket. Ha olyan helyre megyünk, ahol az ember számára alapvető életfeltételek nincsenek biztosítva, nagy valószínűséggel meghalunk, még akkor is, ha sokkal erősebbek vagyunk másoknál. Még ha sokkal ügyesebbek, okosabbak, felkészültebbek is vagyunk másoknál. Az ilyen emberek rossz példával járnak elől és olyanokat visznek bele a fölösleges és betegesen vakmerő (!) virtuskodásaikba, akik csak szaporítják az áldozatok számát. A világ túlnépesedett. Ilyenkor tanítsuk a túlélést? Érdekes felvetés.
érdemes rajta elgondolkodnunk.
A természet mindenre tudja a választ, de a nyelve nem könnyen fogható a mi tudatunk által. A tanulás és tudás nem azonos a betűk és szavak visszamondásával. Az ember korábban sokkal jobban tudta fogni a természet apró jelzéseit, és rögtön tudott is alkalmazkodni hozzájuk. A mai ember mindent vegyszerekre és gépekre bíz, és öntelt módon mellőzi a természet hatásainak ismeretét. A "biológia" ma már egyenlő a természetbe történő kontár vagy széndékosan pusztító beavatkozással. Még rengeteg olyan ismeret van, amit csak a természet megfigyelésével sajátíthatunk el, és a tapasztalatainkat hosszú évek alatt szerezzük meg. Ezért az idősek sokat segíthetnek nekünk, mindegy, hány évesek vagyunk. Nem azt mondom, hogy a fiataloktól nem tanulhatunk, de gyakran csak azt tanulhatjuk meg tőlük, hogyan nem szabad élnünk. A fiatal pedig nem szerezhet már sok tapasztalatot. Ez szomorú és elgondolkodtató.
Stoner már szépen leírta véleményét és tanácsait. Én is egyetértek vele. Bár Te inkább valami eszközt, vagy valami szert vennél be inkább. Bár magad is írod, hogy a 80%-kuk nem használt, sőt még ártott is. Nos, akkor miből gondolod, hogy valami újabb gyógyszer más lesz? Én is azt próbálom sugallni, hogy Te magad tehetsz talán a legtöbbet magadért.
Amiket Stoner írt, azokat én is gyakorlom a magam módján, meg vannak saját elképzeléseim is. Nekem is rengeteget segített az, hogy próbálom magam megismerni és kiismerni - aztán könnyebben kiismerem a környezetemet. Majd minden a fejben dől el, hogy állsz a dolgokhoz, mit produkál a tudatod - aszerint reagál a test. Ha nem jól kezeled tudatilag - a test se fogja jól.........
Szorongva olvastam az önvallomásodat, önsorsleírásodat. Nagyon megrendített, és azt látom, hogy egy személyben te vagy a kirakatba illő modellje a Civilizációs Rendszer rabszolgájának. Jól látható, hogy igazából senki sem foglalkzott veled avatott módon. És te csak egy vagy a sok áldozat közül!
.........................
A szívre legjobban az apró áramlökések, térerőingadozások és egyéb mesterséges hullámok hatnak. Ilyeneket gerjeszt a tudat is, mivel a testünk is egy nagy, véres rádióadó...
Ahogyan végigmentél ezen a kálvárián, ilyen fiatalon, azért az mindenképpen kiviláglik, hogy kezd nagyon eleged lenni abból, hogy jobbra-balra löködnek, és végre magas szeretnéd idányítani a sorsodat. Láthatóan van benned elég lelkierő, hogy ezt meg is tedd.
Először ki kell takarítani a testedből a rengeteg mérget, és a tudatodból a hamis eszméket, és manipulatív gondolatokat.
Ettől még lehet valóban gyenge is a szíved, de legelőször vissza kell tekintened családi és egyéb környezeti emlékeidre, és miután kezd "a fejed lágya benőni", lassanként megérted, hogy téged senki más, csak saját magad sodort erre a tévpályára. Igen nehéz lesz ennyi vegyszer hatásaiból kimászni, de még mindig maradt annyi tiszta gondolatod, amennyi elégnek látszik a sikerhez. Hangsúlyozom:
sem semmilyen szer, sem semmilyen csodamókus, vagy csodanő nem lesz képes téged kirángatni ebből a helyzetből, de te magad, és a természet igen!
Keresd az életed természetes módjának lehetőségeit. Szakíts a negatív gondolataiddal, emlékeid hatásaival!
Ha nem is azonnal és intenzíven, de kezdd lassanként terhelni a tested, és tanulj meg néhány légzőgyakorlatot. Jógázz, étkezz könnyű friss (nyers) gyümölcsöket és zöldeket tartalamzó ételeket, vagy csak egyszerűen edd őket, mikor megkívánod. Pihenj sokat, meditálj! A legegyszerűbb: feküdj le egy hűvös szobában, ami enyhén be van sötétítve, vagy egy pokrócon egy szép csendes környezetben. Madártütty nem zaj! Kezeidet, lábaidat lazán és kissé tedd szét, szemedet húnyd be, és lassan kezdd a testedet figyelni, és gondolni arra: a jobb kis lábujjam kellemesen bizsereg... és ugyanígy minden egyes porcikádra szeretettel gondolva, és kellemes meleg érzéssel erősítve haladj vágig az egész testeden. Nem kell ezt vészesen komolyan, vagy görcsösen végezni, csak addig és úgy, amíg kellemes. Ha "bealszol", az se baj. De egy akár 15 perces kikapcsolás is csodákat fog tenni. Légzőgyakorlatok közben figyeld, ahogyan a szíved felveszi a ritmust, erősen és szabályosan ver. A gyorsítás nem betegség, hanem a szív teljesítményének szabályzása a terhelés hatására. Ha már kezded érezni a meditálás jótékony hatásait, próbálj színes fantáziákat alkotni az elméddel, és ezt az érzést jól rögzíteni, hogy bármikor használhasd, ha a régi és kártékony érzéseid rád törnének. Ne félj a jövőtől, és ne izgulj, vagy küzdj a megélhetés miatt. Lehet olyan tevékenységeket találni, amely a minimális szükségleteidet kielégíti, és sokat legyél egyszerű, közvetlen emberek között. Lehet, hogy a szellemi munka, vagy pláne a száímtógép most még rontana, de ha örömet okoz, az sem tilos. Az elektroszmog hatására érdemes odafigyelni, ezért alvóhelyeden ne legyenek zavaró zónák (áram alatt levő vezetékek, ledek, zümmögő teshnikai eszközök TV, vagy lakásod közelében trafóház, rádióadó, mobil adó stb.)
Jól fáradj el estére, (Sétálj, akár másokkal együtt, hűvös estéken, vagy éppen pirkadatkor és pihenj nagyokat!) Olvass ilyen tárgyú könyveket, de ne lovalld bele magad semmibe. Mindent csak addig csinálj, amíg jól esik. Aztán, mikor már érzed az erőt, lehet kicsit fokozni a terhelést. Lehet úszkálni, csak kis mozdulatokkal, behúnyt szemmel, és élvezni a víz lágy simogatását.
A férfiak 42 éves koruktól kezdenek felnőttként gondolkodni, még rengeteg időd van, hogy elfelejtsd ezt a rövid és kellemetlen időszakot.
Sok sikert, és ha bármi kérdésed van csak bátran tedd fel!
Mondjatok véleményt rólam, 19 éves budapesti fiúról.
Jelen állapotom: gyengének érzem a szívemet,sokat szorongok, néha pár másodpercekre fáj is a szívem, néha szurkál stb, csak a szokásos tünetek.Sovány vagyok, kb 58 kiló lehetek. Ahogy kimegyek az utcára, a p ulzusom megugrik és beáll egy magasabb szintre.
Előzmények: már 15 éves korom óta nagyon súlyos pánikolós voltam, a középiskolai kiközösítés miatt. 15-18 éves koromban nem mertem utcára se menni, ha mentem borzasztó tüneteim voltak, pláne v illamos , busz , iskola, közért, étterem stb: hangom elvékonyúlt, szívem ezerrel vert, merev volt az egész testem, izzadtam etc....
18 éves koromban bekerültem a kórházba, pszichiátriára, ahol tulajdonképpen fogvatartottak engem, majd miután kijöttem már mertem utcára menni, sőt buszozni is majd metrózni és vilamosozni is. A kórház véleményem szerint abban segített, hogy ez számomra egy drasztikus esmény volt, hogy fogva tartottak és nem engedtek ki. Ez a drasztikus esemény egy nagy pofon volt a bennem lévő féregnek, a szorongásnak és kicsit visszavett magából. Lett azóta két barátnőm is(mind kettő dobott is engem) 19 vagyok és most nőtt be a fejem lágya, ergo msot kezdek és akarok nagyon aktív életet élni, közösségekbe eljárni, dolgozni(már vissza is hívtak), modellügynökség is közvetít engem munkákra, plussz járni fogok rendszeresen egy politikai közösségbe is. Nagyon aktív leszek. A baj csak ez: a pánikom a kórház óta átalakult: mostmár nem látszanak külső szemmel a dolgok, mert belül történik minden már: szapora és erős pulzus. Ahogy emberek közé megyek , már megemelkedik és stresszel a szívem. Attól félek hogy már éveket sem fog kibírni ez a szervem, a szívem, borzasztó sokat idegeskedett 14 éves korom óta. Voltam tavaly kardiológusnál: hiperkinetikus cirkuláció, felírt betalocot, szedtem egy darabig majd abba hagytam mert ejekulációs zavaraim v oltak tőle. Felírták helyette a humapronolt, ez hatott valameddig , de már ez sem hat , nem érzem. Az agyamra 14-15-16 éves korom óta rengeteg gyógyszert adtak, a kórházba is szét gyógyszereztek mindennel, nagy mennyiségben. Már az új pszichiáterem is röhögött,amikor soroltam hogy miket próbáltak ki rajtam. Semmi sem hatott. De most merek menni az utcán meg minden, de aszívem továbbra is könyörtelenül stresszel. Mág amikor volt a 2. barátnőm, alatta meg még hirtelen nagyobbakat is dobbant a szívem, ijesztő volt nagyon, nyugalmi helyzetben de már izgulva is extra ütések voltak. Rám raktak holtert, de pont akkor múlt el és azóta nem volt , hirtelen elmúlt pedig ugyanúgy stresszeltem(csak panangint szedtem ) és nem mentem már vissza az eredményért. Most is elkezdtem panangint szedni, mert szurkál a szívem és minden szokásos tünet másodpercekre de többször egy nap. Komolyan gyengének érzem, vagy csak beképzelem? Kölyökkoromban is jártam évente kardiologushoz, mert szívzörejem volt. Vegetatív labilitásom is van állítólag. Már nem tudom, hogy amikor megyek valahová, előtte az agyamra vagy a szívemre kapjak be gyógyszert(nyugtató vagy béta-blokkoló) Volt hogy teljesen összevissza szedtem a béta-blokkolót. A barátnőm miatt meg fogytam is 12 kilót.
Mennyi az esélyem hogy legalább 30 éves koromig nagyobb g ondok nélkül tudjak élni és tevékenykedni? Ezt a szorongást soha nem fogom tudni kiírtani, mert egyszerűen beleivódott a szövetembe, már automatikus és megszokott: megyek emberek közé magas és szapora pulzus, ilyen 100-112
Semmit sem sportolok, nem mozgok, nem is merek sportolni mert az is terhelés lenne neki. Galagonya teát is iszom, panangint szedek. A frontin/xanax meg már nem hat az agyamra annyit adagolták nekem. Az orvos most antidepresszánst írt fel(Yarocen) de még nem kezdtem el sz edni, nem tudom hogy elkezdjek-e újból egy pszichés gyógyszert, már nagyon sokat adták nekem, de volt egy kis szünet kb tavaly október óta ezidáig nem szedtem semmmilyen pszichés gyógyszert, csak panangint,vitaminokat, gyomorsavlekötőt néha meg még valamit, és antibiotikumot megfázáskor.
De mondom, mostmár külsőleg nem látszik hogy bajom lenne, hogy szorongok, ellenben belül meg forrongok, leginkább a szívem.
Nos, van esélyem ezek alapján, hogy túléljek? Én nem fogok itthon kuksolni, én aktív életet akarok élni és előre kívánok tőrni, fel a társadalom ranglétráján. De egyszerűen ez a szervem akadályoz engem ebben, mert mindig attól tartok hogy leáll vagy valami.
Legalább 30 éves koromig szeretnék nagyobb szervi bajok nélkül élni és tevékenykedni. Viszont ez a szorongás mindig meglesz, ez a szapora pulzus.
MOndjatok esetleg olyan eszközt , szert vagy gyógyszert( de ne homeopátiás,kineziológiás, jógás baromságokkal gyertek, mert ezek az áltudományos haladzsák és hülyeségek már nagyon nem hatnak nekem) ami komolyan hat, és nem leszek tőle nemzőképtelen vagy nem megy tönkre tőle idő előtt a májam.
Most már nagyon megválogatom és nagyon mérlegelek milyen szert viszek be magamba, mert az eddig bevitt gyógyszerek durván 80 százaléka nem ért semmit és haszna egyenlő volt a nullával, esetleg mínuszba is ment, mert még kárt is okozott.Gyakorlati tanácsokat kérek tőletek, amiket mihamarabb tudok alkalmazni és használni, mert nincs már idő a hátországban gondolkodni és kísérletezgetni. A fronton vagyok már most is. Holnap is és azután is. De a szívem küldi az üzeneteket nekem, hogy nem megy: szurkál meg minden.
