A gyökér a közvetlen közeléből gyorsan kiszippantja a nedvességet, és nagyon lassan áramlik oda a többi. Ezért nem is fejleszt agyagba sok gyökeret a szőlő, mivel sem tápanyag, sem víz szempontjából nincs sok értelme. A felszínközeli réteggel ellentétben.
Olyan ez az agyaggal, mint mikor a sivatagi vándornak kétóránként adnak egy stampedlis pohár vizet: örül neki, de azért nem fog tudni tőle igazán felfrissülni.
Persze, agyag és agyag között nagy különbség van. Előfordulhat nem tiszta agyag, ami tényleg lehet jó víztároló a növény számára.
A másik dolog, hogy az agyag víztartó. Az egyik szomszédomnak azért fájt a foga a telkemre, mert mélyebben egy agyagréteg van. Ő magyarázta el ezt. Szegény már meghalt és nálam sincs már szőlő.
Egy iskolai dolgozat jut eszembe: "A gólya olyan madár, aminek földig ér a lába." - arra gondolt a gyerek, hogy a sekély vízben ér le a földig, mivel gázlómadár. :)
Lehet, hogy az a gyökér eredetileg vízszintesen volt.
Na persze, vannak olyan talajok, amik alatt messze van az agyag, vagy nem olyan fajta, amibe ne mehetne gyökér, vagy nincs is agyag, hanem pl. sziklatörmelék van, ott természetesen lemegy sok méterre. De azért Mo-on nem ez a jellemző.
Valamikor régen, talán a természettudományi közlönyben / háború előtti/ láttam egy képet a szőlő gyökérzetéről. Egy bácsi tartotta a feje fölé és a földig ért. Több mint két méter.
Amennyire én tudom az Őrség nem igazán alkalmas a szőlőtermesztésre. (onnan származom) Nagyapámnak és az összes szomszédnak csak direkttermő szőlőik voltak.....
Amennyire én tudom, az Őrségben kizárólag a nyári esők miatt használták a bakhátakat. A domb lejtésével párhuzamosan (hegytől-völgyig). Mert ahol sima területen volt a termény, ott a földdel együtt a növény is lemosódott a domb aljába. Viszont a bakhátak között nem gyűlt össze a fél domboldal vize, hanem szépen eloszlott kis patakocskákban, és így viszonylag kevés föld mosódott le, meg semennyi növény.
A 30 cm-t sima földre értették, úgy emlékszem, gépi műveléssel kapcsolatban említették.
Azért kell az egész területet megforgatni, mert a szőlő gyökérzetének legalább fele a felső 50 cm-ben van, 80 cm alá nemigen megy le 10 % sem. Főleg, mivel a domboldalakon nem jellemző még a 80 cm-es termőréteg sem, a halott agyagot meg a szőlő sem szereti.
2 gyöngyösi és 2 észak-alföldi telkemen mindenhol 50-60 cm-nél kezdődik a gyökerek nem járta agyag.
Gondolom, nem véletlenül használták a bakhátas művelést. Kérdés persze, hogy így érték-e el a bakhát közepén a 30 centit, vagy alapból volt annyi, vagy pedig a két bakhát közti mélységben maradt 30 centi. Mondjuk mindegyik eset elég soványka...
Nem okoskodtam, csupán a szőlő, tőke és sortávolsága közti terület talajfordításának racionalitásán elmélkedtem. Ha szőlőt telepítek én is azt teszem, amit te a gyümölcsfáidnál.
Nem véletlenül szenvedtek ennyit az öregjeink. Gondolj a cserepes és szabadföldi növények közötti különbségre. Én pl 120x120x100-as gödröket ástam a fáimnak. hasonlóan trágya, műtrágya, altalaj, feltalaj. Jó, annyit kedveztem, hogy a sima humuszos talajból kupacoltam középre és a szélére tettem az altalajt. Megnézheted a fáimat itt és a telken, ahol csak egy kis gödröt ástam nekik. Ráadásul a szőlő még igényesebb. Főleg a víztartalék a lényeges.
Jó meglátás! Az apámék vmikor az 50-es években kísérlet képpen 2 sor szőlőt kézi forgatás után ültettek ki és annak örültek a legjobban, hogy az első években ezeket a sorokat jóval kevesebbet kellett kapálni. Mindenesetre csak olyan embernek való munka, akinek sok ideje van... Az erózió ellen nálunk is az volt a szokás, hogy tavasszal minden egyes sor elejére (vagy végére, attól függ honnan nézzük - mindenesetre a magasabban lévőre...) egy puttonnyi földet kellett felvinni.
A forgatással kapcsolatos hozzászólásokat olvasva azon gondolkodom, hogy szőlő esetében mi a haszna. Amennyiben ugyanis a szakirodalmat követve a gyökeres vesszőnek 50szer 50szer 70 cm-es gödröt ásunk és azt ellátjuk tápanyaggal, minek az egész területet megforgatni. A szőlő gyökere 1 max 2 év alatt elhagyja a 80 cm-es szintet és máris az érintetlen mélységben van. (Tudom persze, hogy a gyökér oldalirányba is fejlődik.)
Másrészt viszont 10 év alatt a felülre kerülő korábbi altalaj is élővé válik. Feltéve persze, hogy alkalmas erre. Valahol olvastam, hogy az Őrségben vannak egyes helyeken már 30 cm mélyen savas agyag altalajok.
Erre sem foglalkoznak a földdel az emberek. 1994-ben vettem a gyümölcsösömet (ill. akkor még csak bérbe a téesztől), üres hobbitelekként. (Szintén borvidéken.) Mikor ideköltöztem, másfél évbe telt, mire találtam egy eladót, mert akkoriban nem is volt ember, akinek nem volt hobbitelke.
Most egyik oldalon 2 elhagyott telek után jön egy művelt, a másikon 3 elhagyott után. Azok után mindkét oldalon vagy 5 elhagyott. Tarack, vadrózsa, stb.
Földműves ember kevés jár arra, annál több seregély, nyúl, fácán, őz, szarvas, vaddisznó, cigány.
A területet sávokra osztották. A humuszt az egyik oldalra, az altalajt a másikra. Közben minden nem odavaló dolgot kiszedtek. Tarackot, köveket, pajorokat. A következő sornál a kiásottba ment a trágya, rá a humuszos feltalaj. Végül az altalaj. Így tovább. Különböző technikák voltak, hogy a végén ne kelljen sok földet talicskázni.
Embertelen, de nagyon alapos munka volt. A traktor nem pótolja csak a forgatást.
A szőlő gyökere jó mélyre nyúlik, ezért a kezdeti tápanyaghiányt simán átvészeli. A termőre fordulás után viszont óriási tápanyag és víztartaléka van.
Ezt a forgatást én nem értem. Illetve a lazítás részét értem. Az építőiparban pl külön kell deponálni a termőréteget az az alatti földtől, ezek összekeverése környezetkárosításnak számít tudtommal. Gondolom az eljárás lényege, hogy csak a szőlő férjen hozzá a tápanyagokhoz, végülis a gyomirtás illetve megelőzés egy formája?
Én is hallottam már erről a kézzel való forgatásról. Aldebrei kollégám mondta, hogy valamikor Abasárról jártak hozzájuk a meztelen seggű napszámosok (Abasár akkoriban nagyon szegény falu volt, fele pénzért vállaltak munkát, mint a helyiek), ők 80 cm mélyen kézzel fordították meg a földet a szőlő alá.
Egy részüket télen is hívták oltványt készíteni, ezek ellesték a technikát, utána már otthon is csináltak oltványt, így lett mára az ország szőlőoltványközpontja Abasár.
Még az is jó munka lehetett, amikor itt a város melletti Sár-hegy magasabban fekvő részeire "hátyi"-ban (puttonyban) hordták fel a korábban lemosott földet a hegy aljáról.
Ehh, igazad van, csak a direkttermőre jönnek ki az előbb említett dolgok...pedig valahol láttam determináltnak is emlegetni...egy pillanatra én is furcsáltam...
Viszont magról már neveltem othellót, és szinte ugyanazt produkálta, mint a szülője. Persze, nyilván Mendel törvény alapján lehet eltérés az utódokban, de nálam nem tudnék külömbséget tenni a magról kelt, és a szülő növény között. 12 db-ot neveltem így magról...noha gyanítom 100 vagy 1000 esetén már megjelennének a komolyabb eltérések..
