Mit értünk a lexikonban madár alatt?
Természetesen madárnak véljük a legendás postagalambot, Fleuront,a mesebeli hárpiát és a valódi hárpiát, a Ghigi-fácánt és a xenopsot, "moluccen" kakadut és a csurit, az onagadorit és a debreceni pergőt, minden diszkrimináció nélkül - még, ha ezen néhányan majd meglepődnek, annak ellenére – akár a grillcsirkét is.
Kit hiszünk madárbarátnak?
Mindenkit, aki a legcsekélyebb érdeklődést tanúsítja a madarak, vagy a madarakkal összefüggő BÁRMELY ismeret iránt:
adhat e akáclevelet, kagylóhéjat a madarának?
mi az az alula, a moa és a kappanháj?
van-e a madaraknak veséje, körme, heréje?
hogyan költi ki a tojását a császárpingvin?
milyen színű a kakasláb, vagy a gulyamadár tojása?
hányat ver egy kolibri szíve, meddig él az ara?
ki volt Mendel, Siroki, Chernel és ki Ország Mihály, Diószeghy Sándor, Haraszthy László?
egészséges dolog-e nyers tojást fogyasztani, s mi az eszkimók csemegéje?
hány fokot igényel a napos pipe, hogyan kell lisztkukacot termelni?
mi okozza az ornitózist, és mire jó a perubalzsam?
hogyan kell a madarat pedikürözni, a dúcot fertőtleníteni?
milyen szín(változat) a jeges, az angolfehér és a harlekin?
mit kell érteni recesszív, poligénes vagy fácánozó alatt?
mit jelent COM? MME? MNK? GALOR? TETRA SL? Victoria-keltető?
A világ összes madarát fellelni benne, s a ma létező mintegy 10 000 faj közül 3000 leírását is megtalálja ebben az enciklopédiában.
Aligha van házigalambfajta, haszon- és díszbaromfi, amely kimaradt belőle.
Ezt a topikot a készülő Madárbarát-lexikon iránt érdeklődőknek nyitottam, mert talán kevesen tudnak erről a készülő műről. Kérdések, vélemények helyszíne legyen ez a topik.
http://madarbarat-lexikon.mlap.hu
-Sperlings/v. Himmels/papagei - Pacifik Parrotlet): 12 (Aldertonnál 12,5) cm nagyságú madár a verébpapagájok nemzetségéből. Areája Nyugat-Ecuador és Északnyugat-Peru.
Bűbájos apróságok, talán a nemzetség legszebb faja.
Alul a tollazat zöldes. Felül a farok türkizkék.
A farcsík, a szárnyhajlat és a farkfedők liláskékek.
A szárny és a hát kékesszürke, az evezők vége feketésszürke.
A fültájék, a homlok és a has sárgászöld. Hátul szemtől szemig a tarkót égszínkék tollazat köti össze, amely díszítőszín lefelé elhalványul, a fültájékot félig keretezve ékesíti a fejet.
A nyak felső részén már halvány szürke vegyül bele, s ahogy közelítünk a hát felé, úgy válik a kis madár neve valósággá.
A tojóknál a fej hátulsó részén alig lehet érzékelni a kéket, s a hát és a szárny sem szürkéskék, hanem barnás zöld.
A farok szintén barnás zöld. A tollazat a test elején sárgás, tehát nem okoz nehézséget a nemek megkülönböztetése.
Probléma csak az új színváltozatok megítélésekor lehet, de az sem kardinális, tudniillik akkor a farkfedőket kell szemügyre venni: tojóknál kisebb területen és kevésbé intenzív a kék szín!
Tartható kalitban, volierben v. vitrinben is. Viszonylag igénytelen madár, de a 10 fok alatti hőmérsékleten már szenved, még ha nem is hűl meg végzetesen.
Átlagos papagájétrenden tartható.
Kínáljunk neki napraforgót csíráztatva is, és Grahl szerint almát, minél gyakrabban!
Veger szerint a tojások a 21. (Alderton szerint a 18.) napon kelnek, s a fiatalok kirepülése a kelés után számított 35. (42.) naptól várható.
Vasicek szerint több pár tartható együtt. Például 2x2x1,9 m-es volierben 3 pár, mint az a szlovákiai R. Vítnél bevált.
Ő 1968-ban, az említett volierben 12x12x25 cm-es odúkat kínált fel a verébpapagájainak (fűrészpor alommal) 4 cm-es röpnyílással, s a 3 pártól már az első fészekaljakból 16 fiatalt nyert.
Alderton szerint meglepően sokáig élnek: 20 év az átlagos élettartamuk.
Merthogy valamiképpen ezek a kedves amerikai papagájok nálunk méltatlanul háttérbe szorulnak, pedig rendkívül kedvesek, a minap PÁRIZS CSABA halásztelki barátom (70/380-9123), aki tenyészt is a hét verébpapagájfaj közül hármat, és azoknak is több színváltozatát, percekig áradozott kedvenceiről. Már-már rábeszélt. de aztán valahogy átváltottunk a pirosszárnyú papagájra.
nagyon köszönöm madárbarát a segítséget, és sajnos cserét nem tudnék megcsinálni. az elején is úgy jött a 2.lány madár, hogy azt hittük a régiről hogy fiú, és ha 2 külön nem kb 1.2.3hónap után lett volna tojásuk, és utána a lányt visszavittem volna, mert szerettem volna egy kézzel neveltet. de közben derült ki hogy 2azonos nemű.
molnárfecske (Delichon /másutt: Chelidonaria/ urbica - Mehlschwalbe - House martin) v. kapcás, gatyás, ill. fehérmellű fecske: a fecskefélék családjának nálunk is költő 12,1-13,8 cm nagyságú faja. Szinte mindenütt előfordul, ahol a füsti fecske, de Naumann szerint annál együgyűbb.
A test felül fénylő fekete, a farok matt fekete. A test alul és a farcsík fehér. A szem sötétbarna. A csőr fekete.
A láb apró, fehér, szőrszerű tollakkal fedett. Az ujjak hússzínűek.
Április 12 tájt érkezik hozzánk, s augusztus elején elvonul. A telelőhelyek Közép- és Dél-Afrikában vannak. Érdekes, hogy néhány pár mindig visszamarad a költőhelyeken és megkísérli az utódnevelést.
Gyengébb repülő, mint a füsti fecske, neki már van tartanivalója a sólymoktól. Talán az emberrel szemben is a gyengébb röpképessége miatt kevésbé bizalmas, mint a rokona.
Szereti a társaságot, gyakran nagy telepeken költ, magas sziklafalakon. Lehetőleg olyan helyen, ami esőtől védett.
Esetenként üregekbe költözik, ilyenkor csak a lyukat tapasztja be a megfelelő nagyságúra.
A költőhelyeken patkány és menyét, sőt, egerek is okozhatják a vesztét.
Sajnos az erőszakosabb veréb is gyakran megfosztja őket a fészkelési lehetőségtől.
A veréb szemtelen módon megvárja, míg elkészül a zöldes nyállal kevert sárgolyókból a fészek, aztán a feléje kapkodó fecskével mit sem törődve beköltözik. Máskor a kikelt fiókákat sem átallja megölve kihajítani. A molnárfecske védtelen velük szemben.
A hangja nem nevezhető dalnak: szki-er, serr, szkrü.
A kicsik a hófehér tojásokból 12-13 napra kelnek, 16 napos korukban kirepülnek, de még sokáig a bölcsőjükben éjszakáznak.
Érdekes, hogy a kicsinyeiket akkor is megismerik, ha az ember kísérletképpen megváltoztatja őket. Az idegen fiókákat pedig okvetlenül kidobják a fészkükből.
A fiókák kirepülés után még sokáig a szülőket követik, s legyen bármilyen nagy a légi csapat, soha nem vesznek el.
Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.
vörhenyes fecske (Hirundo daurica /régen: rufula/ - Rötelschwalbe - Red-rumped Swallow): a fecskefélék családjának 18-21 cm nagyságú dél-európai faja, amely előfordul Délkelet-Ázsiában is.
Sőt, megfigyelték Tibet 4700 m magasságában. Ott természetesen melegebben béleli a fészkét, mint délebbre. Fotó: Nehézy László - http://www.nehezy.hu/ - és Jeff Blincow - http://www.northamptonshirewildlife.co.uk/ngallery.htm
Gyakran mutatkozik a füstifecskék társaságában, de azoktól könnyű elkülöníteni a világos farkcsíkja alapján.
A fejtető, a nyak hátul, a váll és a hát tollai a hegyükön rozsdásfehérek, egyébként acélkékes feketék.
A szemöldöksáv, a halánték, a tarkószalag és a farcsík világos rozsdavörös. A fej és a nyakoldal, ill. a test alul rozsdás fehéres.
A torok és a begy sötétbarnával foltozott.
A szárny és a farok fénylő fekete.
A Kínában előforduló
H. daurica rufula
farcsíkja egyszínű rozsdavörös. A tarkószalagja megszakad.
Életmódja alig különbözik a füsti fecskéjétől, de az embert kerüli.
Leginkább sziklafalak megközelíthetetlen üregeiben költ.
Ha állandóan huzatos híd elérhetetlen magasába építi a fészkét, akkor a bejárati nyílást ferdén képezi ki, hogy a költőkamrába ne süvítsen be a szél. Védett, az eszmei értéke 20 000 Ft
Akkor tehát katt és már repülünk is a legyek nyűi, nyűvei szócikkhez:
légy, legyek (Musca): kétszárnyú, apró rovarok, melyek szerves hulladék közelében tömegesen fordulhatnak elő.
Mindamellett, hogy zavarják pl. a baromfiállományt, komoly veszélyt jelentenek a fertőzések terjesztése miatt is.
Vannak madárfajok, melyek a repülő rovarokkal, közöttük a legyekkel való táplálkozásra specializálódtak. Pl. a fecskefélék ezért voltak szívesen látott vendégek a régi falusi gazdasági épületeknél.
A legyek, a tapasztalatok szerint, a sárgára festett berendezéseken nem szívesen ülnek meg, de igazi védelmet csak a higiéniai követelmények betartásától és a korszerű légyirtók alkalmazásától várhatunk.
légyálca: a →légy nyűiből fejlődő átmeneti alak, valójában a báb.
legyek nyűi, nyűvei (inki): a rovarevők és a magevő madarak a fiókáik neveléséhez elfogadják a legyek lárváit, vagyis a légynyüveket.
Egyik-másik horgász szaküzletben a tél kivételével lehet ilyen nyüveket csontkukac néven vásárolni. De elég borsos áron ahhoz, hogy a madarak eleségeként a vásárolt csontkukac szóba jöhetne. Főként, hogy azt magunk is könnyen előállíthatjuk.
Nejlonzsákba tegyünk bármilyen húst v. zsigereket, lazán kössük be a száját, hogy a szatyor, a zacskó v. zsák anyaga vessen sok redőt.
Napfényes, meleg helyen gyorsan megtalálják a legyek, s a nejlon redőibe lerakják a petéiket. Ezek 1-2 milliméteresek, fehérek és kifli alakúak.
A petéket söpörjük bele egy edénybe, amely aljára vékony réteg fűrészport hintettünk. Meleg helyen (20-25 fok) a petékből kikelt apró lárvák táplálására használhatunk párizsit v. más szaftos húst, ill., aki könnyen undorodik, az ne sajnálja a sajtot.
Egyszerre ne tegyünk be sok táplálékot, mert az a melegen gyorsan megromolhat. Ez ugyan a lárvákat nem zavarja, de számunkra kellemetlen lehet a bűz, s miután ez megelőzhető, miért ne tennénk!? Szinte szemmel láthatóan, néhány nap alatt teljesen kifejlődnek a lárvák.
Az így előállított nyüveket még a bebábozódásuk előtt kínáljuk fel a madarainknak!
Ha rövid idő alatt nem etetjük fel a nyüveket, akkor gyorsan bebábozódnak. Ezt a lehűtésükkel késleltethetjük. Bár vannak madarak, amelyek nem igénylik, hogy a táplálék mozogjon, ezek rászoktathatók a légyálca evésére is.
Ha több ládát állítunk be, akkor folyamatosan lesz feletethető csontkukacunk v. légyálcánk.
legyezőfarkúak (→Rhipidura): a császárlégykapó-félék egyik nemzetsége bozótlakó, rovarevő fajokkal
Tehát kedves Emy2!
A csonti (csontkukac), az a legyek nyűve, horgászboltban nevezik pinkinek is, leginkább azért, mert pirosra (rózsaszínűre) festve úgy gondolják a horgászok, hogy "fogósabb".
A lisztkukac viszont az amerikai lisztbogár lárvája. Néhány lappal korábban már itt is volt szó a tenyésztéséről, mert az ún. lágyevő madarak etetéséhez szinte nélkülözhetetlen.
A szúnyoglárva nagyon jó ötlet, mint pl. a tubifex v. a muslica is - díszpintyek rászoktathatók, én is etettem utóbbit a szárnyatlan mutációból létrehozott tenyészetből.
De hogy fecskék...?
A lexikonban sok minden (afrikai tücsök, tenyészthető rovarok, rovarcsapda stb.) van ezzel kapcsolatban, de azt hiszem, lassan kifutunk az időből.
Nagyon jó ötlet! Már, ha valóban 2 tojóról van szó, és főleg, ha ELEGED VAN!
Próbálj meg cserét kieszközölni, s ha így sikerül egy párt létrehoznod, adsz nekik odút, és megfelelően táplálod őket, akkor nagy élményben lehet részed!
Vigyázat nem erről a 2 madárról beszél a fórumozó, ezt a 2 szép nimfát csak illusztrációnak tettem be, Filotás Balázs felvétele - és szerintem pont ilyenre kellene lecserélned az egyik tojót!
füsti fecske (Hirundo rustica - Rauchschwalbe - Barn Swallow), istenfücske, villásfarkú-, tarka- v. cifra fecske: nálunk is megbecsült 16,8-21 cm nagyságú, feltűnően hosszú szárnyú (116-129 mm) elegáns madár a →FECSKEFÉLÉK családjában.
Hang: Midori Iwasita
Fotó: Askar Isabekov - http://www.birds.kz/ -, Jeff Blincow - http://www.northamptonshirewildlife.co.uk/ngallery.htm és Annette Cutts -
http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm
Az 5 európai fecskefaj egyike, de előfordul Észak-Amerikában is.
A test felül, és a begy ércfényű kékesfekete. A homlok és a torok gesztenyevörös.
A test alul rozsdás árnyalatos fehér. A fekete, hosszú, hegyes szárnyon fehér szárnytükör mutatkozik.
A rövid és lapos, viszont széles szájnyílású csőr (10-12 mm), ill. a szem fekete. A láb (csüd: 10-13 mm) feketésbarna.
A farka mélyen villás, a külső kormánytollai ugyanis keskenyek és hosszabbak.
Az északi példányok valamelyest fehérebbek. Az alfajai:
Hirundo
r. pagorum, ennek hasi része rozsdabarna;
r. savignii, a déli típus teste alul és a farktollak szélén egy-egy kisebb folt gesztenyevörös;
r. gutturalis, a kelet-ázsiai alfaj kisebb a törzsalaknál és a mellén megszakad a barnás örv.
Ősidőktől az emberhez szokott, osztozkodnak a fedélen. Az ember is ragaszkodik hozzájuk, s az általuk okozott apró "kellemetlenségeket" a fészkük alá szerelt falappal fogja fel.
A békés egymás mellett élést a ház környékének rovartalanításával hálálják meg. Táplálékukat röptében kapják el.
Vonulók, általában április 2-9. között érkeznek, s a néphiedelem a gólyákkal együtt tavaszhozó madárnak tartja a fecskéket.
Úgy mondják, hogy aki az esztendőben elsőként lát fecskét az lemoshatja a szeplőit és szép, bársonyos lesz a bőre.
A fecske vizet inni sem száll le, sőt, fürdőt is reptében vesz: a vízen kacsázó lapos kőként csobban a felszín alá.
Látása különösen fejlett, s ezt természetesnek kell vennünk, hiszen másként aligha lakhatna jól. Amikor alacsonyan repülnek, a nép esőt jósol.
Ám e "jelentés" leginkább következmény. Annak következménye, hogy a fecske táplálékállatai repülnek eső előtt alacsonyabban. A fecske csupán követi őket.
Májusra építi meg nyállal kevert sárból a fészkét v. a régi fészkébe rakja 4-6, fehér alapon szürkével v. vörösbarnával pettyezett tojását.
A fészek félig nyitott, csésze alakú, ezért okvetlenül szükség van fölé fedélre.
A kicsik 12-14 - esős, hűvös időben 17 - napra kelnek.
A szülők lelkesen etetik őket. Vidonyi megfigyelései szerint egy fecskepár naponta 5-6 százszor fordul a vadászterület és a fészek között.
A kicsik egy idő után (3 hét) kiülnek a fészek szélére, majd az ereszre, s csak sokára tanulnak meg maguk is vadászni, de még hosszú ideig otthon éjszakáznak.
Az első költést júliusban szokta követni a második. Ezeknek a kicsiknek már nagyon kell igyekezni, hogy megerősödjenek, mert a fecskék augusztus második felében már készülődnek a távoli telelőhelyekhez vezető nehéz útra.
Karcsú, torpedó alakú testük szinte légellenállás nélkül szeli a levegőt. Rendszerint többet látunk egymás mellett, amin nem csodálkozhatunk, hiszen hajlamos a társas életre.
A század elején még a legkülönbözőbb módon fogdosták a Földközi-tengeri népek a konyhára, és "eredményesen tizedelték" meg a csapatokat. Manapság is jó, ha egyharmaduk tér vissza a költőhelyekre a telelőhelyekről, amelyek a Föld 4 részén találhatóak meg:
Dél-Afrika,
India,
Új-Guinea v.
Argentína.
A magyar fecskék Kongóban töltik a telet, ahol a legszívesebben a magas elefántfű között éjszakáznak.
Sajnos a telelőhelyeken is sok elpusztul a forgószelek, a magasabb fekvésű területeken a jégesők és a heves helyi záporok miatt.
Nálunk természetesen védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft
.
Azt kell gondolnom, hogy a fecskék, amelyeket látsz, nem magyar fecskék. A vonuláskutatási gyűrűzési adatok szerint a hazai állomány már úton van a telelőhelyek felé.
Persze előfordulhat, hogy pl. a ti ereszetek alatt költő pár a kicsinyeivel még nem szánta rá magát, de ez nem lehet igazán általános jelenség...
Ami az fecskék etetését illeti, hát bizony ez egy valóban megoldatlan probléma. Tudniillik a fecskék repülő rovarokra vadásznak, a levegőben fogják el táplálékukat. Apró, gyenge lábuk nem igazán alkalmas a földön való járásra, a fákon való bogarászásra. és nem hinném, hogy érdeklődést mutatnának a nekik kitett pinkik iránt.
Az állatkerti pálmaházban a rigófélék rámozdulnak és nagy élvezettel fogyasztják a nekik feldobott lisztkukacot...
A legyengült, menekülésre képtelen fecskék etetését az MME szakemberei - mint azt megtekintheted a http://galeria.fn.hu/3/show/18458/169274/ diasorozaton - fecskendős módszerrel végzik. Ehhez persze pépes etetőanyag kell, ami lehet pl. macskaeledel, főtt tojás sárgájával, rovarporral felturbózva...
De tudnod kell, hogy védett magarat még életmentési célból sem foghatsz be!
Sziasztok!Mi nagyon szeretjük a madarakat,de nem igazán ismerjük még őket.Viszont néha beleolvasok ide is és az MME-be is regisztráltam.Hallottuk a fecskék pusztulását és nekünk is feltünt ,hogy a fecskéink nem repültek még el.Feltünt az is,hogy későn születtek kicsik.Ha jól figyeltük csak aug. utolsó hetében repültek ki a fészekből(ez már a 3.költés az idén). Kérdésem lenne hogy a kicsik már erősek e a hosszú útra? És mit tehetnék én értük?Még repülgetnek ,de nem lehet valahogyan kirakni nekik eleséget ,amit könnyen elérhetnek?És mit esznek még meg?A lisztkukac az a csonti ugye amivel horgászni lehet?Mert azt meg esetleg élő szunyoglárvát tudnék szerezni. Csak hová tegyem nekik? Megköszönném a segítséget és bocs a tudatlanságomért.
azt szeretném kérdezni hogy: 2nimfám van, de már az eggyikből elegem van... elvadítják egymást, kész káosz. 1éve vannak eggyütt 2lány, nem testvérek. talán az a kötődés fajta vehető észre hogy mindig visszarepülnek a másikhoz, de szokták csipkedni egymást, fenyegetőzésből. szeretném elvinni az eggyiket vissza az állatkereskedésbe, de nem tudom hogy jó ötlet e kérlek segítsetek!:(
AJAJ! A pati gyémántmadarat már odaígértem De-quki-nak. úgy hogy javítanék:
Szűcs Lóránd: Óriás gyümölcsevő galamb
És, ha jól sikerül a madármegfigyelési - remélem, itt is beszámoltok az eredményekről - világnap, akkor berakom néhány kedvencemet, mondjuk 20 gyönyörű madárképet a közösség javára (kedvére).
Madármegfigyelő Világnap: a BirdLife International, a madárvédők világszervezete ezzel az elnevezéssel minden év első, októberi hétvégéjére programot hirdet, hogy felhívja a figyelmet a természet csodás jelenségeire, a madarakra, s minél több ember figyelmét rájuk irányítsa, egyúttal minél nagyobb tömegeket mozgósítson a madárvédelem ügyéért és népszerűsítse a madár- ill. természetvédelmi szervezetek munkáját.
A figyelemfelkeltő akció játék és egyben különböző országok közötti verseny is.
Verseny abban az értelemben, hogy jelzést várnak minden országból:
ezen a napon, az idei évben október 4-én
hány helyszínen,
hányan jelentek meg,
és mennyi madarat sikerült megfigyelniük.
Hazánkban a programot a BirdLife International hazai tagszervezete, a Magyar Madártani Egyesület (MME) szervezi. S "idegenvezetőivel" várja madármegfigyelő kirándulásokra az érdeklődőket.
A helyszín adottságaitól függően egyes területeken madárgyűrűzési bemutatót is szerveznek, s az MME munkatársai segítségével lehetőség nyílik a természetvédelmi tevékenység kulisszatitkaiba való betekintésre.
A helyi szervezésű programokról pedig jelzést várnak
ezúttal legkésőbb
október 5-én, vasárnap délután 17 óráig
az mme@mme.hu e-mail címen,
az 1/275-6247-es telefonszámon, vagy az
1/275-6267-es faxon.
Az eredményeket összesítik és elküldik a szlovák összesítő központnak.
Az alábbi adatokat kell beküldeni:
a. a megfigyelés helyszíne,
b. a résztvevők száma,
c. a megfigyelt madarak összlétszáma,
d. a három leggyakoribb madár neve és A LÁTOTTAK száma,
e. mely ritka vagy érdekes madarak felbukkantak fel.
Információ: http://www.mme.hu
TEHÁT KEDVES BARÁTAIM! KALANDRA FEL!
Lényegében a gyógyítás valahol a vajákosasszonyok próbálkozásaival vette kezdetét, de azért ha komoly baja van az embernek, azért jobb, ha elmegy orvoshoz.
Nem biztos, hogy ez a legjobb könyv a mérgező növényekkel kapcsolatban...
Kevés olyan ember van, mint én, akinek fenntartásai vannak a gyógynövények hasznosságáról pláne ajánlhatóságáról. X növény jó női bajokra Y növény májproblémákra Z növény jó szív problémákra A növény jó cukorbajra B magas vérnyomásra Ezek egyenként is több (száz) betegséget takarhatnak.... Meg azután: mikor szedték azt a növényt, maradt e benne szárítás, forrázás után hatóanyag és mennyi. Meghalunk e, egy teától vagy nem lesz semmi hatása Na,nem offolok tovább: madarazzunk!
Persze, hogy! A dolog úgy áll: valószínűleg madártartó még rajtam kívül nem etetett gombával madarat. Tulajdonképpen én sem a vargánya etetéstől vártam csodát, hanem arra gondoltam, hogy a megkukacosodott vargányából kicsipegetik madaraim a nyűveket - és láss csodát! A kanárik ezt meg is tették.
Tehát ahogy gondoltad, itt nem gombaetetésről van szó, hanem a gombát ellepő nyűvek etetéséről - vagyis állati fehérje pótlásról. Azzal a kitétellel, hogy mérgező gombát azért mégse tegyünk a védenceink elé!!!
De ehető gomba nyűveiről miért is mondanánk le?
A nyíllal kapcsolatban talán még ennyit sem kell hozzáfűzni. Hiszen a nyíl közismerten valamennyi lexikonokban ún. utalójel, ami annyit jelent, hogy a szó, melyre mutat, önálló szócikk a lexikonban. vagyis aki a dologról többet akar megtudni, vagy sikerült felkelteni a kíváncsiságát...
Nos, az utalójelet követő, kékkel jelölt vagyis - Szőcs Béla, kedves barátom hosszantartó és áldozatos munkája gyümölcseként - a hivatkozott szóra (fuzárium) kattintással máris repít bennünket a csalafinta program a megfelelő helyre.
fuzárium: (Fusarium) talajban élő, gabonaféléken eléggé elterjedt gombaféleségek, melyek rózsaszínes penészszövedékükkel hívják fel magukra a figyelmet. A bennük levő mérgek neve is: fuzarium-toxin.
A gabonafélék (a későn tört kukorica különösen) gyakran fertőződik, s az ilyen szemek nem alkalmasak sem sertés, sem madarak táplálására, mert olyan méreganyagokat tartalmaznak, amelyek kis mennyiségben is súlyosan károsítják pl. a szaporodási szerveket, hím állatoknál a heréket. http://www.vszt.hu/szakmai+h%C3%ADrek/arch%C3%ADvum/2005/.htmlfuz%C3%A1rium+toxin.html
Gondolom ennyi egy Madárbarát-lexikonban elég. Minden esetre köszönöm a figyelmeztetést, mert néhány szóval én ís úgy éreztem, hogy pontosítanikell a fuzárium szócikket, és kibővítettem egy webcímmel - akit jobban érdekel a téma, az jusson hiteles forrásból új, több információhoz!
Ami pedig az a hivatkozott könyvet illeti, a megjelölése tisztesség dolga: tudniillik, mint forrás kerül megnevezésre.
Ha valamit valahonnan kimásolunk, akkor azt idézőjelbe illik tenni - pontosabban plágiumot követ el, aki nem teszi idézőjelbe az idézeteket, hanem azokat saját mondataiként tünteni fel - én nem estem ilyen hibába, pedig 30 éves újságírói praxisom alatt lett volna sok "lehetőség".
(És valószínűleg majd holnap, pihenten újra átolvasom, amivel kapcsolatban még kétségeid vannak - és persze ha kell, javítok, mert ezerszer is az a cél, hogy jó és egyre jobb munkát adjunk ki. Ezért hát nagyon szépen köszönöm a soraidat. és bárcsak mindenki jelezné, ha valamivel gondja van!)
A tartósan hideg és szeles időben megbúvó rovarok, vagyis a táplálék hiánya miatt tömegesen pusztulnak a legyengült fecskék.
A Magyar Madártani Egyesület tapasztalatai szerint mostanra felélték a fecskék tápanyagtartalékaikat, és nem találnak táplálékul szolgáló repülő rovarokat. A Keszthely és Fenékpuszta közötti három kilométeres úton kedden délután 20-25 legyengült vagy elhullott fecskét találtak és vizsgáltak meg, de a madármentő állomáson is már 160 madarat próbálnak táplálni.
Kehidakustányból hétfőn hoztak többtucatnyi fecskét, de Keszthelyről is újabbakat várnak Fenékpusztára, ahol sajátos étekkel, főtt tojás és macskaeledel keverékével etetik őket. A szabadban néhány napig bírják étlenül, de a több millióra tehető magyarországi egyed megmentése igazából szélmalomharc.
Kedves Madárbarát! A 1412 sz hozzászólásod mint mérgező anyagok kissé félreérthető nyilván azért, mert az ott feltüntetett könyvből minden nem másolható ide . Ott a könyv, ellehet olvasni. A felsorolt anyagok ( aminósavak, illóolajok stb)lehetnek egy növényből származó mérgező anyagnak részei, vagy egészei, de azok nem mind mérgezőek.
A mérgező kukacos gombák: is kissé félreérthető.
Azt se adjunk a madaraknak még, ha kukacos is.
Itt van egy nyíl is a végén ami arra utal, hogy nem csak kalapos gomba az ami mérgező vagy károsít, hanem a "fusarium " is mérgező ami egysejtű gomba. Ennek egyébként a mérgező anyaga a toxinja a fusarium toxin.
Sajnos nem voltam elég körültekintő. Csak a vadszőlő szócikket néztem meg , s ott javítani kell, mert bizony a vadszőlő noha nem mérgező, rejt veszélyeket, nem igazán derült kiszámomra, hogy milyen hatóanyaga és milyen gondot okozhat (még az is lehet, hogy madarak tekintetében fölösleges az aggodalom), de rajta van azon a listán, amely megfontolásra figyelmeztet - itt valószínűleg ott bújik meg az ördög, hogy pl az általam tartott díszpintyek soha, semmiféle érdeklődést nem mutattak a vadszőlő iránt, de azt semmiképpen sem lehet szavatolni, hogy például a rágásaikról híres papagájok esetleg nem kezdenek el vele "foglalkozni".
Vagyis ami jó a galamboknak, díszpintynek, nem biztos, hogy jó a kacsáknak, papagájnak és viszont.
A lényeg:
KERÜLJÜK A VOLIEREK VADSZŐLŐVEL VALÓ BEFUTTATÁSÁT
JOBB FÉLNI, MINT MEGIJEDNI!
ÉS MOST MÉG JOBBAN SAJNÁLOM, HOGY KÉPTELESÉG IDE BEMÁSOLNI A TÁBLÁZATOT - kutakodásaim során számos meglepetés ért, amit ajánlok mindenki figyelmébe.
Továbbá nagyon örülnék, ha a témához nálamnál jobban értő segítene kitölteni a kép melletti, harmadik rubrikát.
A borzasztó az, hogy sajnos a borostyán sem teljesen "tiszta"!!!!!!!
Borostyán (Hedera hibern)
Termése, levele
x
Görcsöket, fulladást, hasmenést vagy hányást okozhat - szarvasmarhára veszélyes
mérgező gombák: kukacos gombával is gazdagíthatjuk a madarak állati fehérellátását, de amikor ilyen gombát gyűjtünk a kedvenceinknek, ne felejtkezzünk meg arról, hogy ami az ember számára mérgező, az a madarakat sem fogja kímélni. (→fuzárium)
mérgező növényi anyagok: vannak növények, amelyek nedvei, gyantái, illó olajai az élő szervezetre káros hatást fejtenek ki. Alapszabályként fogadjuk el, hogy mindaz, ami az emberre nézve veszélyes, kizárandó a madarak étrendjéből is, mi több, óvjuk madarainkat, hogy el se érjenek ilyen növényeket.
A toxikológiai szempontból számításba veendő anyagok főbb csoportjai:
alkaloidok - központi idegrendszerre hatnak,
aminosavak - alvászavart, izomrángást okozhatnak,
furokumarinok - DNS-szintézist károsítják,
glikozidok - többségük mérgező,
szaponinok - lokális izgatószerek,
illóolajok - bőr, nyálkahártya irritációt okoznak,
poliacetilének - irritációt keltenek, görcsöket okoznak,
savak - vesebántalmakat okoznak,
toxalbuminok - mérgező fehérjék,
terpenoidok - keserű anyagok,
Sajnos a takarmány is lehet ilyen mérgező növényi anyagokkal fertőzött. Kerülhetnek mérgező gyommagvak magvai a mageleségbe v. a takarmány a rossz tárolás miatt fertőződhet mérgező penészgombákkal. (→méreg)
http://www.okbi.hu/kiadv/mergnovenyek.swf
mérgező növények: VESZÉLYT REJTŐ NÖVÉNYEK
És itt egy hosszú-hosszú táblázat következik a lexikonban ha jól emlékszem, több mint 120 növénnyel, a mérgező hatás, a hatóanyag, a növény fotója bemutatásával - akkora az anyag, hogy nem látom az ide bemásolás lehetőségét
volier (→röpde ): madártartásban v. -tenyésztésben a dúchoz, ill. a madárházhoz kapcsolt, a külső térből vaskeretes hálóval, drótfonattal (20x20-as, de min. 3x3,5 cm-es) lerekesztett, a madár számára repülési lehetőséget biztosító zárt légtér.
A német szakemberek által ajánlott volierméretek
nem háziasított galambok számára:
4 m hosszú, 1,3 m széles és 2 m magas;
tragopánok részére:
8 m széles, 20 m hosszú és 2 m magas;
fácánféléknek:
3 m hosszú, 2,5 m széles és 2 m magas.
A volierekkkel kapcsolatban a galambtenyésztőknek gyűlt össze a legtöbb tapasztalata, ezért érdemes kiindulni abból, amit ők alkalmaznak. Tehát, bár itt e témával kapcsolatban a galamboknál alkalmazott módszerekről esik szó, mindaz többé-kevésbé megfontolásra érdemes valamennyi madár számára.
Volierre a házigalamb-tenyésztésben elsősorban a zárt tartásban elhelyezett v. az ún. →özvegységi módszerrel versenyeztetett galambok esetén van okvetlenül szükségünk.
Dr. Szűcs Lajos szerint a dúchoz kapcsolt volier nagysága akkor ideális, ha a dúc méreteinél legalább valamelyest nagyobb, hogy a galambok ott a kedvükre repkedhessenek.
24 tojó részére az ideális volier
2 m széles, 2 m hosszú és min. 1,8 m magas.
A volier kínál lehetőséget a napozásra, a fürdőzésre és a párosodásra is.
A talaj komoly fertőzésveszélyt jelenthet, ezért a gondos tenyésztők a talaj felett mintegy 50 cm-re, alul is ráccsal fedik le, s a talajt homokkal szórják fel, hogy könnyebb legyen onnan feltakarítani az ürüléket.
Ezzel sikerül kiküszöbölni az egyik legnagyobb veszélyforrást, a volier talajának fertőző hatását, amely higiéniás jellegű.
Tudnunk kell, hogy a talaj fertőtlenítése úgyszólván lehetetlen. A felásás révén csak átmeneti megoldáshoz jutunk, mert a következő felásás során a földbe beforgatott kórokozók a felszínre kerülnek.
Ha bélférgek petéivel fertőzött a talaj, akkor legegyszerűbb a talaj szilárd, fertőtleníthető burkolattal való fedése. Valamit használ, ha ősszel apróra tört égetett mésszel beszórjuk a volier talaját. A napfény csíraölő hatása is eléggé közismert.
Mégis azt kell mondani, minden más megoldásnál legalábbis sokkal egyszerűbb a madarak talajjal való érintkezésének a megakadályozása. E célra leginkább a fent említett padlórács (háló) felel meg.
A rácsra érdemes szerkeszteni padlódeszkákat, hogy különösen az özvegységi módszerrel versenyeztetett galambok esetében ne okozzon felesleges problémát a galambok összefogása.
Elfogadható még a lejtősre készített betonajzat, amely vízsugárral takarítható. (Walsrodében öklömnyi kavicsok borítják a volierek alját, melyek között az erős vízsugárral lemosott szennyeződések elszivárognak a lefolyóba.)
A galambok részére készített röpde kirepülő nyílása legyen a talajtól legalább 50 cm-re, a szélessége 18-20 cm, a magassága 25-30 cm. A verekedések elkerülése végett okvetlenül kell hozzá szerkeszteni, mind a nyílás külső, mind a nyílás belső széléhez ún. röpdeszkát.
A kellékei a 4-5 cm széles ülőlécek és a min. fél négyzetméteres alapterületű, 12-15 cm peremű fürdő, melyben nyáron legalább hetente, télen legalább kéthetente biztosítani kell fürdési lehetőséget.
Fürdés után a vizet célszerű eltávolítani, hogy a szennyezett vízből ne ihassanak a fiatalok se.
További szinte nélkülözhetetlen kellék az ún. özvegytojó-boksz (30 cm magas, 30x40 cm2 alapterületű), ahová a szükségből párba álló tojókat egyedileg zárjuk. Természetesen a ily módon fogságra vetett tojókat egyedileg kell etetni, itatni.
A volierrel kapcsolatban felvetődik, hogy a felső rácsra szállt, szabadon élő madarak fertőzhetik a volierbe eresztett állományt. Ez ellen úgy kell védekezni, hogy lehetőleg fényáteresztő tetővel zárjuk ki a felülről esetleg bekövetkezhető fertőződés veszélyét.
Sajnos a padlórács a talajon élő madarak esetében nem hoz megoldást. A náluk szükségessé váló talajcsere pluszmunkáért talán kárpótol, hogy a volierbe ültetett (konténeres) növényekkel a röpde esztétikai hatása sokkal kedvezőbbé válthat.
A BEÜLTETHETŐ NÖVÉNYEKKEL kapcsolatban alapvető követelmény, hogy
- ne legyenek mérgezőek,
- ne okozzanak sérüléseket,
- azokat ne pusztítsák el rövid idő alatt a madarak és
- ne rejtsék el teljesen a madarakat a gyönyörködő szem elől.
E szempontoknak megfelelően a német tenyésztők a következő növényeket ajánlják volierbe ültetéshez:
törpe bambusz (Arundinaria nitida),
pampafű (Cortaderia selloana),
farkasalma (Aristolochia sipho - de vigyázat! vannak mérgező termésű fajok is),
óriás olasznád (Arundo donax),
az illatos loncfélék (lásd fotó), melyek gyümölcseit is szívesen fogyasztják a madarak (Lonicera perychymenum, Lonicera caprofolium- jerikói lonc) http://www.gartencenter-shop24.de/default.php?cPath=33_62,
lila akác (Wisteria sinensis) http://www.dipbot.unict.it/orto/0100-1.html,
keserűfűfélék (Polygonum aubertii)
és Vitis nemzetségbeli növények, továbbá
boglárkafélék (Clematisok).
Nekem a kerti madárbirs (Cotoneaster horizontalis) vált be, amely erős vízsugárral való tisztítása sem okoz gondot, belülre még tudnám ajánlani a ficust (Ficus elastica), ami úgy 50 éves korában nagyon dekoratív tud lenni. Aki nem hiszi, az látogasson el a walsrodei madárparkba, s igazat fog adni.
Fácántenyésztésben négy röpdetípus használatos:
→tárolóvolier,
→tojatóvolier,
→röptetővolier és
→karanténvolier.
http://ropde.lap.hu/
Messze nem hiszem azt, hogy értek a növénykhez, de annyit bizvást tudok, hogy amit Pirosvillám barátunk válaszolt azzal nehéz volna vitázni. A vadszőlő és a borostyán szerencsés választásnak látszik, mi több, azokat én is melegen ajánlom. Az én voliereimben madárbirs volt, de hát itt alapvetően 2 szempontra kell figyelni:
1. a növény bírja a szüntelen metszést;
2. ne legyen a madár ártalmára.
Ami a második pontot illeti azzal kapcsolatban - az utóbbi 3 hónapban - nagyot bővült a lexikon mind a szöveges részt, mind a fotókat érintőleg.
Hirtelen nem is tudom, hol üssem fel a lexikont...
De tudom, hogy rengeteg anyag van benne a kérdéseddel kapcsolatban.
vadszőlő (Parthenocissus): a termesztett szőlővel rokon, futó díszcserje. Volierek befuttatására kiválóan alkalmas. Ősszel a pirosra váltó levelei különösen
dekoratívak. Apró fürtös termését madarak is fogyasztják.
A levelek közül előbukkanó rovarok pedig lágyevőknek kiváló takarmány-kiegészítésként szolgálnak.
vadtakarmány-keverék: vadföldeken a klf. magvak, növények igényeinek megfelelő sortávra vetett klf. növények egyvelege.
Előnye a változatosság, hátránya a klf. művelési igény.
vadtenyésztés: a vadgazdálkodás része, a vadak szaporulatáról való gondoskodás.
Szeretettel köszöntünk a papagájosok táborában - és gartulálunk a szerencsédhez. Érdeklődésed jelzi, hogy jó helyre került az a madár.
Remélem, a kivágásokkal máris egy lépéssel előrébb jutottál.
Sajnos, a dolgok természeténél fogva magánál a fajleírásnál nincs a táplálásról semmi, ennek nagyon egyszerű okai vannak:
gondolj bele, hány papagájfaj táplálkozása hasonló vagy éppenséggel megegyeznek az igényeik, ezért külön címszóban lehet megtalálni a csíráztatás, a papagájétrrendet, a zöldeleségről szóló sorokat, hiszen így is több mint 6000 oldalt tesz ki a munka, ha annyi duplázás lenne benne, akkor tán 10 ezer oldalnál is terjedelmebb volna.
Remélem, azért mindenki megtalálja azt benne ami érdekli. Te is bátran kérdezz, vagy írd meg a címedet és küldök neked cd-t.
zöldeleség, zöldtakarmány: a madarak többsége, legyen mag-, v. lágyevő igényli lédús, lágy, zöld növényi részek fogyasztását is a komfortérzetéhez. Ezt az igényt
akáclevél és virága,
→árpa friss hajtása,
brokkoli (lásd fotó!),
→csalán,
→cickafark,
gyermekláncfű,
→hagyma,
→kapor
→káposztafélék,
→kukoricacsalamádé,
→mangold,
metélőhagyma,
→pásztortáska,
→petrezselyem,
→pillangósok,
→saláta,
→sárgarépa,
→sóska,
→spenót,
→tyúkhúr (lásd fotó!),
→uborka,
→zellerlevél,
zöldbab (lásd fotó!),
pletykafélék és más friss növényi hajtások,
rügyek (→rügy, gemma) - mint éger, nyár, fűz, bodza, hárs (lásd fotó!), éger, gyümülcsfák, vagyis nem mérgező fák rügyei - adásával elégíthetjük ki. Én akárhányszor metszettem az őszíbarack fáimat, mindig - üveg vízbe állítva - a volierekbe tettem a rügyes ágakat, s azokról nem csak a papagájok (neophemák, szilvafejűek), hanem pl. a verebeim, pirókjaim... is csemegéztek.
A zöldeleségként leggyakrabban használt növények ásványi anyag és vitamintartalma
(100 grammban található milligramm):
A gabonafélék beáztatott magvainak 2-3 cm magas, nedves homokba vetésével is - meleg, jól megvilágított helyiségben - 4-6 nap alatt 3-5 cm magas zsenge hajtásokat nyerhetünk, amelyeket szívesen fogyasztanak a papagájok, a baromfifélék, sőt, az egzoták is.
2-3 naponkénti vetéssel folyamatos zöldellátást biztosíthatunk.
A zöld eleségnek szerepe van a folyadék-, a rost- és a vitaminigény kielégítésében.
A rostanyagok és a zöld színt adó klorofil étrendi hatása is rendkívül pozitív, ezért elsősorban a költési idényben nélkülözhetetlen a zöldeleség a madarak számára.
Dr. Gere Géza javaslatára ma már sokan hasznosítják a télen is zöldellő mangoldot - ezt az új, a spenóthoz hasonló (lásd fotó!) konyhakerti növényünket -, mások szerint (Maklári Csaba) a sárgarépa, ill. a petrezselyem zöldjére is rászoktathatók a madarak.
De valószínűleg azoknak a legegyszerűbb a dolga, akik négy-öt cserépbe való folyamatos vetéssel salátát termelnek a madaraiknak.
A Szűcs-Szécsényi szerzőpáros ajánlja galambtartóknak, hogy ősztől tavaszig etessenek naponta apróra vágott, salátát, kelkáposztát, spenótot és más kissé megsózott zöldségfélék levelének a keverékét.
A zöldeleségnél két szempontot érdemes figyelembe venni: hashajtó hatásúak, tehát hasmenéses madaraktól meg kell ezt a táplálékot vonni; nagyon kell vigyázni, hogy csak garantáltan permetezéstől mentes helyről való zöldet etessünk, mert az ember számára mellékes permetszer koncentrátum is végezhet a kistestű madarakkal.
Egyes szerzők azt is tanácsolják, hogy zöldet vizesen ne etessünk, mert gyomor- és bélproblémákat okozhat.
A pulykatenyésztésben úgy tartják, hogy az apróra vágott hagymaszár, fokhagymaszár serkenti az emésztést, továbbá féregűző hatása miatt is ajánlható.
A fácánfélék A-vitamin ellátásában és az étrendi hatása miatt kell zsenge zöldet adni, már a nevelés 2. hetétől: lucerna, saláta, takarmánykáposzta.
Az agapornisok szívesen ágyaznak be az odúban fűzfavenyigével. A hozzáértő tenyésztő tudja, hogy a friss fűzfahajtásokat zöldeleségként rágicsálják is a törpepapagájok, s ezek a még nedvdús összerágott ágak nem csak vitaminokat szolgáltatnak a költőpárnak, hanem az odú páratartalmára is kedvező hatással vannak.
Van, aki a zöldeleséget apróra vágva kínálja a madaraknak. Ennek akkor lehet jelentősége, ha azt tapasztaljuk, hogy a madár fészekre hordja a zöldeleségként felkínált növényi részeket. (Egyben jelzés is, hogy →fészekanyagnak valóban alkalmas anyagot is vár tőlünk a madár!)
Végezetül megemlítjük, hogy a fiókákat nevelő kanáriknak a kicsik 4-5 napos koráig (a keléstől számítva!) nem szabad zöldet adni. (→szemestakarmányok; →gyökér- és gumós takarmányok; →egyéb takarmányok)
papagájétrend: a papagájok döntő többsége magevő, s kielégíti igényeiket az ún. →papagájkeverék, ha kínálunk nekik zöldeleséget (salátát, tyúkhúrt stb.), tojásos lágyeleséget vm. gyümölcsöket, elsősorban almát. Kiegészítésként hasznos adnunk a magevő papagájoknak csírázott magvakat is.
Mindemellett leszögezhetjük, hogy általános recept nem igazán adható. Ti. nem csak a fajok igényei térnek el, gyakran az eredeti élőhelynek, az életmódnak és a természetes élőhelyen található táplálékféleségeknek megfelelően, hanem akárcsak a humán táplálkozásban, a madarak részére összeállított takarmányféleségeknél is figyelembe kell venni a madár
- életkorát,
- megterhelését (fiókanevelés, vedlés stb.) és
- mindenkor a pillanatnyi egészségi állapotát (pl. elhízás) is.
papagájkeverék: magvakból összeállított alaptakarmány a papagájok többsége részére. Közismert, hogy a legtöbb papagáj az erős csőrével fel tudja törni a nagyobb magvakat is, mint napraforgó, zab, búza, kendermag, de elfogadják a kölest és a fénymagot, melyek egyaránt alkotói a részükre biztosítandó keveréknek.
A keverési arányoknál figyelembe kell venni az olajos magvak hizlaló hatását. A keverék alapja 2:2:1:1 arányban a fénymag, a köles, a zab és a napraforgó. Utóbbi arányát a kint teleltetett madaraknál a hidegek beköszöntével meg lehet emelni. Pásztor Lajos: Szobamadarak, díszmadarak című könyvében magevő nagy papagájok részére
80% napraforgó,
10% kendermag,
5% zab és
5% köles, ill. fénymag keverékét ajánlja.
Magevő kis papagájok (nimfapapagáj és agapornisok) részére
60% napraforgó,
20 % kendermag,
10% zab ill.
10% köles és fénymag keverékét ajánl.
Hullámospapagáj részére pedig
80% köles,
15% zab és
5% fénymag keverékét javasolja.
Dr. Romhányi Attila a papagájok c. könyvében négyféle papagájkeveréket ismertet:
Magféleség Hullámosoknak Agapornisak Rozelláknak Amazonoknak Aráknak
Köles 60 40 25 25
Fénymag 30 30 20 20
Napraforgó 10 25 30 60
Zab 10 10 20 10 10
Kender 5 5 5
Len 5 5 5
Kukorica 5 10
Dió és mogyoró 5 5
Búza 5
Árpa 5
(→papagájétrend)
papagájkonferencia: a papagájok védelmével kapcsolatos problémák megvitatására és javaslattétel érdekében létrehozott nemzetközi fórum, amely rendszerint a Spanyolországhoz tartozó Teneriffén (Kanári-szigetek) került megrendezésre. A III. Nemzetközi Papagájkonferencia 1994. szeptember 14-17. között zajlott, s azon a hazánkat dr. Romhányi Attila képviselte.
rozellapapagáj v. keleti rozella (Platycercus eximinus - Rosella- v. Buntsittich - Eastern Rosella): eredeti előfordulási helye Délkelet-Ausztrália, ahol a nyílt szavannákon magvakkal, gyümölcsökkel és a gyomortartalom-vizsgálatok tanúsága szerint rovarokkal is táplálkozik. Fotók: Rácz Sándor http://www.madarkert.fw.hu/
Erről a szóról, papagáj, tíz emberből nyolcnak a hullámos képe rajzolódik ki. Másodsorban a nimfa jut az eszébe, aztán a rozella. Ugyanis az egyik legigénytelenebb és azáltal legelterjedtebb díszmadár. Igénytelensége megnyilvánul abban is, hogy jól bírja a hideget, fűtetlen helyiségben is átteleltethető.
Annak ellenére, hogy nem nagypapagáj, meglepően sokáig él. Siroki Zoltán könyvében említést tett egy párról, amely 30 éven át, évente 2-2 fészekaljat nevelt.
A nagysága átlagosan 31,8-29,2 cm. (Schöne és Arnold szerint 30,5-32 cm és 80-90 g.)
Az alfajai:
Platycercus
ex. cecilae
: →díszes rozellapapagáj v. pompás rozella (Prachtrosella v. Gelbmantelsittich),
ex. diamenensis: tasmániai rozella (Tasmanischer Rosella v. Gelbmantelsittich).
A törzsalak, vagyis a közönséges rozella (R. e. eximinius) feje (fehér pofafolttal) és a nyaka a begytájékkal élénkpiros. A feketén tűzdelt szárnyfedők szegélye, ill. a has sárga.
Az alsó farkfedők pirosak. Az evezők és a fiókszárny kékkel díszített. A kormánytollak zöldeskékek.
A tojó színei fakóbbak, fehér pofafoltja kisebb.
A két alfaj példányait szintén gyakran láthatjuk tenyészetekben, sokszor bekeverve egymással v. a törzsalakkal, mert természetesen könnyű ezeket keresztezni, és az utódok termékenyek.
A díszes rozella (Platycercus eximinus ceciliane) testének alsó része és a háti tollak színe homogén sárga. A gyakori keresztezésekből adódóan ma már ritkán jelentkezik tisztán valamelyik változat.
Számottevő méretbeli különbségek nincsenek.
A tojók színei a hímekénél halványabbak.
Vegler-Sálek szerzőpáros szerint a P. e. diemensis az elterjedési területe szerint: tasmániai rozella.
(A →feketefejű rozella és a →sárgafejű rozella rendszertanilag különálló faj.)
A hímnek szépen hangzó füttye van, de e faj egyedei már kellő eréllyel tudnak rikácsolni is. A tehetségesebb példányok jól megtaníthatók beszélni.
A nőstény 4-6 tojásán, a 20x30-as v. 30x30-as, továbbá 35-70 cm magas, 7-8 cm röpnyílással ellátott odúban 3-4 hétig (a tojásszámtól függően) kotlik.
Kirepülés 4 hetes korban várható, mitől számítva még 2-3 hétig gondoskodnak a kicsikről a szülők, de aztán ajánlatos őket leválasztani.
Tápláléka papagájkeverék (csíráztatva is!), plusz zöldeleség, gyümölcsök és főként a költési időszakban tojásos lágyeleség.
Szívesen rágódik frissen vágott ágakon, talán legjobban a fűzfa háncsát és rügyeit szereti.
Kék és sárga mutációi mellett ma már látható a fahéj, és jelentkezett a fehérszárnyú színváltozat. Keresztezése ismert: a Barnardius- és a Polytelis-fajokkal, a pirossapkás, az énekes-, és a vöröshasú papagájjal.
rozetta v. rózsa: 1. kör alakú tollforgó az orrdudor felett, a homlokon;
2. a kör- v. kagylófésű jobb-, ill. bal oldalán mutatkozó tollforgók neve. (→rózsa)
Még nem hallottam, hogy valaki is befutatta volna a röpde belsejét, de gondolom szép lehet. Igaz nem praktikus mert, a nap jó ha besűt. Nem tudom mivel lenne érdemes befuttatni, mert lehet, ami egyik madárnak jó az a másiknak nem, de ha mindenáron akarod akkor van olyan szölő fajta amelyiket nem kell permetezni, sajna a nevét nem tudom annak a levele sem és a gyümölcse sem mérgező. Nagyon finom apró fürtü a rizlingre hasonlit a fürtje. Gyoresan növő ami nekem van az piros szölő és nem is kell permetezni még a levelét sem viszi el a lisztharmat sem.
Tartható kalitban, volierben v. vitrinben is. Viszonylag igénytelen madár, de a 10 fok alatti hőmérsékleten már szenved, még ha nem is hűl meg végzetesen.
Átlagos papagájétrenden tartható.
Kínáljunk neki napraforgót csíráztatva is, és Grahl szerint almát, minél gyakrabban!
Veger szerint a tojások a 21. (Alderton szerint a 18.) napon kelnek, s a fiatalok kirepülése a kelés után számított 35. (42.) naptól várható.
Vasicek szerint több pár tartható együtt. Például 2x2x1,9 m-es volierben 3 pár, mint az a szlovákiai R. Vítnél bevált.
Ő 1968-ban, az említett volierben 12x12x25 cm-es odúkat kínált fel a verébpapagájainak (fűrészpor alommal) 4 cm-es röpnyílással, s a 3 pártól már az első fészekaljakból 16 fiatalt nyert.
Hang: Midori Iwasita
Fotó: Askar Isabekov - http://www.birds.kz/ -, Jeff Blincow - 
Parti gyémántmadár (Szűcs Lóránd felvétele)
vízi harmatkása
méregölő sisakvirág
az illatos loncfélék (lásd fotó), melyek gyümölcseit is szívesen fogyasztják a madarak (Lonicera perychymenum, Lonicera caprofolium- jerikói lonc) 
Van, aki a zöldeleséget apróra vágva kínálja a madaraknak. Ennek akkor lehet jelentősége, ha azt tapasztaljuk, hogy a madár fészekre hordja a zöldeleségként felkínált növényi részeket. (Egyben jelzés is, hogy →fészekanyagnak valóban alkalmas anyagot is vár tőlünk a madár!)
Végezetül megemlítjük, hogy a fiókákat nevelő kanáriknak a kicsik 4-5 napos koráig (a keléstől számítva!) nem szabad zöldet adni. (→szemestakarmányok; →gyökér- és gumós takarmányok; →egyéb takarmányok)
papagájkonferencia: a papagájok védelmével kapcsolatos problémák megvitatására és javaslattétel érdekében létrehozott nemzetközi fórum, amely rendszerint a Spanyolországhoz tartozó Teneriffén (Kanári-szigetek) került megrendezésre. A III. Nemzetközi Papagájkonferencia 1994. szeptember 14-17. között zajlott, s azon a hazánkat dr. Romhányi Attila képviselte.
A törzsalak, vagyis a közönséges rozella (R. e. eximinius) feje (fehér pofafolttal) és a nyaka a begytájékkal élénkpiros. A feketén tűzdelt szárnyfedők szegélye, ill. a has sárga.
Az alsó farkfedők pirosak. Az evezők és a fiókszárny kékkel díszített. A kormánytollak zöldeskékek.
A tojó színei fakóbbak, fehér pofafoltja kisebb.
A két alfaj példányait szintén gyakran láthatjuk tenyészetekben, sokszor bekeverve egymással v. a törzsalakkal, mert természetesen könnyű ezeket keresztezni, és az utódok termékenyek.
A díszes rozella (Platycercus eximinus ceciliane) testének alsó része és a háti tollak színe homogén sárga. A gyakori keresztezésekből adódóan ma már ritkán jelentkezik tisztán valamelyik változat.
Számottevő méretbeli különbségek nincsenek.
A tojók színei a hímekénél halványabbak.
Vegler-Sálek szerzőpáros szerint a P. e. diemensis az elterjedési területe szerint: tasmániai rozella.
(A →feketefejű rozella és a →sárgafejű rozella rendszertanilag különálló faj.)
A hímnek szépen hangzó füttye van, de e faj egyedei már kellő eréllyel tudnak rikácsolni is. A tehetségesebb példányok jól megtaníthatók beszélni.
A nőstény 4-6 tojásán, a 20x30-as v. 30x30-as, továbbá 35-70 cm magas, 7-8 cm röpnyílással ellátott odúban 3-4 hétig (a tojásszámtól függően) kotlik.
Kirepülés 4 hetes korban várható, mitől számítva még 2-3 hétig gondoskodnak a kicsikről a szülők, de aztán ajánlatos őket leválasztani.
Tápláléka papagájkeverék (csíráztatva is!), plusz zöldeleség, gyümölcsök és főként a költési időszakban tojásos lágyeleség.
Szívesen rágódik frissen vágott ágakon, talán legjobban a fűzfa háncsát és rügyeit szereti.
Kék és sárga mutációi mellett ma már látható a fahéj, és jelentkezett a fehérszárnyú színváltozat. Keresztezése ismert: a Barnardius- és a Polytelis-fajokkal, a pirossapkás, az énekes-, és a vöröshasú papagájjal.
rozetta v. rózsa: 1. kör alakú tollforgó az orrdudor felett, a homlokon;
2. a kör- v. kagylófésű jobb-, ill. bal oldalán mutatkozó tollforgók neve. (→rózsa)
