Így végiggondolva, szerintem 10 M-ból meg tudnék termelni 100 liter somlóival összetéveszthető mustot a Mátraalján. A költségből 90 % a klíma utánzása lenne.
Ez főleg akkor van így, amikor a 7 törpe a szőlőtábla alatti bányában a kis vödröcskéjével odaviszi a szőlő gyökeréhez a 100 m mélyről származó gyöngyöző kristályvizet.
Mivel a csapadék nem szennyvíz, hanem gyakorlatilag desztillált víz. Amibe a szőlő számára fontos ásványi anyagok oldódnak ki a talajból. A mesét hagyjuk meg a városi aszfaltpatkányoknak, akik még életükben nem ástak ki egy növényt sem.
A példádat azért is felesleges volt felhozni, mert akár 1000 m mélyről származó ásványvizet iszol, akár szennyvizet, egyik esetben sem tudsz somlói bort hugyozni. Próbáld ki, ha nem hiszel nekem.
A borvidékeket meg azért nem koppintják le, mert a talajösszetétel és a mikroklíma leutánzása olyan drága lenne, hogy többe kerülne egy üveg bor, mint a Christie's-nél elárverezett eddigi legdrágább bor.
Sok helyen van az országban (és a világon) olyan tengerszintfeletti magasság és olyan dőlésszög és hasonlóan jó hőelnyelő talaj mint a Somlón, mégis a Somló az ami...
Mondom, a lényeg az a mélyebb talajrétegekben van.
Ha te azt hiszed, hogy a víz tisztasága irreleváns, akkor igyál szennyvizet :) De valamiért mi emberek is a sokszáz méter mélyről jövő forrásvizet szeretjük és nem a poshadt pocsolyavizet.
A konténeres példád pedig abszurd, groteszk és trivilálisan téves. Ha ez így lenne akkor már rég lekoppintották volna a drágább borvidékeket. De ez még senkinek sem sikerült, pedig biznisz az lenne benne.
Mondom, a bor egyedisége és minősége szempontjából a legfontosabb tényező, az az, hogy mi van a felső rétegek alatti 8-10 méteren. Hangsúlyozom, minden... tényleg hangsúlyozom _MINDENN_ nagy minőségű bort termő vidéken a szőlők gyökerei messze a 8-10 méteres régiókból veszik fel a tiszta vizet és az ásványi anyagokat.
"Érdekes módon a Somlón sehol nincsen fekete föld, még barna is csak mutatóban. Leginkább kavicsos, bazaltmorzsás a felső réteg... Mégis a Somló az ami és nem Debrő."
Nem a fekete föld a lényeg, hanem a víz (aszályban is legalább egy minimális) és az ásványi anyagok. Hogy honnan, az 100 %-ban mindegy, víztől nem lesz minőség, bármilyen tiszta, legfeljebb mennyiség, az ásványi anyag meg ásványi anyag lent is, fent is. Ha megvan, jó, ha nincs meg, nem jó.
Somlón részben pont ez a kőtörmelék a plusz: hőtároló képessége folytán.
De legfontosabb minden tényező között a domborzat. A tengerszint feletti magasság és dőlésszög sem mindegy, de a lényeg a környezethez való viszony. Kiemelkedő hegyen kiemelkedő minőség. (Ha minden más is összejön.)
Ha a somlói talajt konténerekbe töltöd, és ott a többi szőlő mellett termelsz benne szőlőt, akkor azt meg nem mondja senki, hogy melyik termett a konténerben csapvízzel öntözve és melyik a szabad földben.
Na végre valaki értelmesen el tudja magyarázni amit az öregjeink tapasztalatból tudtak. Ezért nem sajnálták a fáradságot. Ezért végezték el azt az embertelen munkát. Tudták, hogy a szőlő meghálálja a későbbi években.
Én úgy fogalmaznék, hogy a jó minőségő bor termelésére alkalmas termőhelyek azok kivétel nélkül azok ahol a szőlőnövény rá van kényszerítve arra, hogy minél nagyobb mélységből táplálkozzon.
Kétség kívül, a szőlő növény mint minden élő organizmus arra törekszik, hogy minél kisebb melóval minél gyorsabban szedje össze a szükséges erőforrásokat.
Ugyanakkor ha a szőlőt arra kondicionáljuk, hogy a felső talajrétegből szedje a szükséges tápanyagokat akkor tényleg nem növeszt nagy gyökérzetet. Ilyenkor egy szárazabb vagy épp egy túlságosan is csapadékos év is komoly problémát fog okozni. Ugyancsak probléma, hogy a felső talajrétegeknél jóval tisztább és ásványokban gazdagabb vízkészletek vannak az akár több vízzáró rétegen túli mély rétegekben.
A jó szőlőföld minősége _NEM_ a felső pártíz centis rétegen múlik, hanem az alatta levő 8-10 méteres rétegeken és az egész vidék vízelvezető struktúráján.
Érdekes módon a Somlón sehol nincsen fekete föld, még barna is csak mutatóban. Leginkább kavicsos, bazaltmorzsás a felső réteg... Mégis a Somló az ami és nem Debrő.
Ez nem elméleti kérdés, nagyon nem. A minőségi bortermelés veleje ez a kérdés. A termőhelyek közötti különbség sava és borsa a talajszerkezet. Súlyos tévedés azt hinni, hogy a felső fél méter az ami a meghatározó.
Nem érzem úgy, hogy bántani akartál. Ami pedig a "racionalitást" illeti, az alatt azt értem, hogy minek ott a talajt forgatni, ahová a szőlő gyökere soha nem ér el. Időközben persze több hsz. "árnyalta" ezt az elmélkedésemet.
Igen, akkor is erősen elméleti jellegűnek találtam.
Nem vonom kétségbe, hogy tényleg vannak ilyen területek, de hogy sok lenne, azt igen. Mármint, ahol tényleg sok gyökér lemenne 10 m-re.
Az más dolog, hogy a szőlő próbálkozik, hátha talál valami értelmes vízforrást magának, ezért néhány gyökeret az agyagba is ereszt, de mivel csalódnia kell általában, ezért nem is bokrosodik meg az a gyökér. Minek kínlódna ezzel, mikor a felső, jó víztartó tulajdonságokkal rendelkező rétegben általában még száraz időben is több víz van, mint lent. A különösen nagy aszály (pl. idén) meg olyan ritka, hogy a szőlő erre nem készül fel.
A felső talajréteg víztároló képessége ezért mindig nagyon fontos, a legfontosabb.
A debrői határban mutattak nekem olyan részt, hogy bár az altalaj egyforma, de nézzem meg, itt homok a teteje, a szőlő alig él meg, itt 50 m-rel odébb meg fekete föld van, itt nagyon szép a szőlő.
Azt az én gyöngyösi földemről is el tudom mondani, hogy bár idén félméterenként voltak a nagy repedések, némelyikbe vállig le tudtam nyúlni, de a megmaradó részek közepe fekete (azaz nedves) volt. Ez a jó szőlőföld ismérve. Ha még mély rétegű is, az egy plusz, de nem általános adottság.
A gyökér a közvetlen közeléből gyorsan kiszippantja a nedvességet, és nagyon lassan áramlik oda a többi. Ezért nem is fejleszt agyagba sok gyökeret a szőlő, mivel sem tápanyag, sem víz szempontjából nincs sok értelme. A felszínközeli réteggel ellentétben.
Olyan ez az agyaggal, mint mikor a sivatagi vándornak kétóránként adnak egy stampedlis pohár vizet: örül neki, de azért nem fog tudni tőle igazán felfrissülni.
Persze, agyag és agyag között nagy különbség van. Előfordulhat nem tiszta agyag, ami tényleg lehet jó víztároló a növény számára.
A másik dolog, hogy az agyag víztartó. Az egyik szomszédomnak azért fájt a foga a telkemre, mert mélyebben egy agyagréteg van. Ő magyarázta el ezt. Szegény már meghalt és nálam sincs már szőlő.
Egy iskolai dolgozat jut eszembe: "A gólya olyan madár, aminek földig ér a lába." - arra gondolt a gyerek, hogy a sekély vízben ér le a földig, mivel gázlómadár. :)
Lehet, hogy az a gyökér eredetileg vízszintesen volt.
Na persze, vannak olyan talajok, amik alatt messze van az agyag, vagy nem olyan fajta, amibe ne mehetne gyökér, vagy nincs is agyag, hanem pl. sziklatörmelék van, ott természetesen lemegy sok méterre. De azért Mo-on nem ez a jellemző.
Valamikor régen, talán a természettudományi közlönyben / háború előtti/ láttam egy képet a szőlő gyökérzetéről. Egy bácsi tartotta a feje fölé és a földig ért. Több mint két méter.
Amennyire én tudom az Őrség nem igazán alkalmas a szőlőtermesztésre. (onnan származom) Nagyapámnak és az összes szomszédnak csak direkttermő szőlőik voltak.....
Amennyire én tudom, az Őrségben kizárólag a nyári esők miatt használták a bakhátakat. A domb lejtésével párhuzamosan (hegytől-völgyig). Mert ahol sima területen volt a termény, ott a földdel együtt a növény is lemosódott a domb aljába. Viszont a bakhátak között nem gyűlt össze a fél domboldal vize, hanem szépen eloszlott kis patakocskákban, és így viszonylag kevés föld mosódott le, meg semennyi növény.
A 30 cm-t sima földre értették, úgy emlékszem, gépi műveléssel kapcsolatban említették.
Azért kell az egész területet megforgatni, mert a szőlő gyökérzetének legalább fele a felső 50 cm-ben van, 80 cm alá nemigen megy le 10 % sem. Főleg, mivel a domboldalakon nem jellemző még a 80 cm-es termőréteg sem, a halott agyagot meg a szőlő sem szereti.
2 gyöngyösi és 2 észak-alföldi telkemen mindenhol 50-60 cm-nél kezdődik a gyökerek nem járta agyag.
Gondolom, nem véletlenül használták a bakhátas művelést. Kérdés persze, hogy így érték-e el a bakhát közepén a 30 centit, vagy alapból volt annyi, vagy pedig a két bakhát közti mélységben maradt 30 centi. Mondjuk mindegyik eset elég soványka...
Nem okoskodtam, csupán a szőlő, tőke és sortávolsága közti terület talajfordításának racionalitásán elmélkedtem. Ha szőlőt telepítek én is azt teszem, amit te a gyümölcsfáidnál.
Nem véletlenül szenvedtek ennyit az öregjeink. Gondolj a cserepes és szabadföldi növények közötti különbségre. Én pl 120x120x100-as gödröket ástam a fáimnak. hasonlóan trágya, műtrágya, altalaj, feltalaj. Jó, annyit kedveztem, hogy a sima humuszos talajból kupacoltam középre és a szélére tettem az altalajt. Megnézheted a fáimat itt és a telken, ahol csak egy kis gödröt ástam nekik. Ráadásul a szőlő még igényesebb. Főleg a víztartalék a lényeges.
Jó meglátás! Az apámék vmikor az 50-es években kísérlet képpen 2 sor szőlőt kézi forgatás után ültettek ki és annak örültek a legjobban, hogy az első években ezeket a sorokat jóval kevesebbet kellett kapálni. Mindenesetre csak olyan embernek való munka, akinek sok ideje van... Az erózió ellen nálunk is az volt a szokás, hogy tavasszal minden egyes sor elejére (vagy végére, attól függ honnan nézzük - mindenesetre a magasabban lévőre...) egy puttonnyi földet kellett felvinni.
A forgatással kapcsolatos hozzászólásokat olvasva azon gondolkodom, hogy szőlő esetében mi a haszna. Amennyiben ugyanis a szakirodalmat követve a gyökeres vesszőnek 50szer 50szer 70 cm-es gödröt ásunk és azt ellátjuk tápanyaggal, minek az egész területet megforgatni. A szőlő gyökere 1 max 2 év alatt elhagyja a 80 cm-es szintet és máris az érintetlen mélységben van. (Tudom persze, hogy a gyökér oldalirányba is fejlődik.)
Másrészt viszont 10 év alatt a felülre kerülő korábbi altalaj is élővé válik. Feltéve persze, hogy alkalmas erre. Valahol olvastam, hogy az Őrségben vannak egyes helyeken már 30 cm mélyen savas agyag altalajok.
Erre sem foglalkoznak a földdel az emberek. 1994-ben vettem a gyümölcsösömet (ill. akkor még csak bérbe a téesztől), üres hobbitelekként. (Szintén borvidéken.) Mikor ideköltöztem, másfél évbe telt, mire találtam egy eladót, mert akkoriban nem is volt ember, akinek nem volt hobbitelke.
Most egyik oldalon 2 elhagyott telek után jön egy művelt, a másikon 3 elhagyott után. Azok után mindkét oldalon vagy 5 elhagyott. Tarack, vadrózsa, stb.
Földműves ember kevés jár arra, annál több seregély, nyúl, fácán, őz, szarvas, vaddisznó, cigány.
A területet sávokra osztották. A humuszt az egyik oldalra, az altalajt a másikra. Közben minden nem odavaló dolgot kiszedtek. Tarackot, köveket, pajorokat. A következő sornál a kiásottba ment a trágya, rá a humuszos feltalaj. Végül az altalaj. Így tovább. Különböző technikák voltak, hogy a végén ne kelljen sok földet talicskázni.
Embertelen, de nagyon alapos munka volt. A traktor nem pótolja csak a forgatást.
A szőlő gyökere jó mélyre nyúlik, ezért a kezdeti tápanyaghiányt simán átvészeli. A termőre fordulás után viszont óriási tápanyag és víztartaléka van.
Ezt a forgatást én nem értem. Illetve a lazítás részét értem. Az építőiparban pl külön kell deponálni a termőréteget az az alatti földtől, ezek összekeverése környezetkárosításnak számít tudtommal. Gondolom az eljárás lényege, hogy csak a szőlő férjen hozzá a tápanyagokhoz, végülis a gyomirtás illetve megelőzés egy formája?