Rendben, köszi. Amúgy még véletlenül sem akarok "én" "én" maradni, csak kíváncsi voltam a véleményedre. Sokkal inkább más világban szeretnék élni, még véletlenül se tetszik a valóság. Leginkább az emberi önzőség miatt. Képes az egészet elrontani. Pont az az én bajom, hogy a skizofrén elmém "nem-én" része szerint nem lehet elmenni.
Korábban is valami ilyet írtál: "a szamádhi üzenete ..."
Amikor ilyeneket írsz azt gondolod, hogy az nem az elmében fogant? Akkor hol?
Csakhogy még az is az elmében fogant, hogy az a "szamádhi üzenete", nem pedig az elme szüleménye. Az elme minősíti nem elméből fogantnak. Kvázi bacsapod önmagad. Ezzel nekem nincs is bajom, azt teszel amit akarsz. A gond csak az, hogy amikor más mond valamit az szerinted csak az elme káprázata, csak illúzió, amikor meg a te elméden áramlik át az valóság mert nem te találod ki, hanem AZ. Az egész Tan valakinek az elméjében fogant meg. Te szimplán csak elkezdtél ebben hinni. (Megint csak az elme döntése volt szimpatizálás alapján)
Thoughts meg simán téved amikor ő azt tapasztalja az elméjén keresztül, hogy boszorkányok sutyorognak neki? Neki miért nem AZ mondja (ennél fogva igaz), miért csak tévedés / illúzió? Aki pedig a Tan szerint "dalol" csakis annak van igaza? Nem értem mi alapján lehet különbséget tenni? Az alapján, hogy neked melyik elmeszülemény szimpatikusabb? Azt fogadod el nagyobb valóságnak, a többi meg csak illúzió / kisebb valóság? Mert ez így tényleg csak hit (szimpátia) kérdése és nem objektív valóság. Valószínűleg egyikünk se tud objektív lenni, engem inkább az zavar, hogy valakinek az állításait kiáltjuk ki objektívnak a másikéval szemben. Illetve sokan elhiszik magukról, hogy náluk a nagyobb igazság, a másik téved. Mindegy mire való hivatkozással. Isten mondja, AZ mondja, okosabb vagyok, vagy skizofrén. Mert a skizofrének elméjében is születnek olyan gondolatok amiket nem sajátjuknak vélnek. Ezt T is jól tudja és én is tapasztalom. És még véletlenül sem hasonló gondolatokat tapasztalunk áramlani. Valószínűleg a szubjektivitásunk miatt van különbség. Te pedig az én találgatásom szerint azért olyan üzenetet kapsz (szamádhiban) ami a Tant támasztja alá, mert a szubjektivitásod azokéra hasonlít akik szintén a Tant tartják igaznak. Amúgy nem látok technikai különbséget a te szamádhiban kapott üzeneted meg a skizofrén elme által kapott üzenetben. Se te, se a skizofrén nem tekinti saját gondolatának. A tartalom mégis teljesen más. Arra gyanakszom, hogy az érzelmi állapotban van különbség. A skizofrén egy depressziós elme, a szamádhi meg valószínűleg egy felszabadultabb érzelmű emberé. Csakhát kinek van igaza, a sötét felhőnek vagy a rózsaszín ködnek?
Azt már nem tudhatom, de egy felszabadult elméjű vagy úgy él, olyannak tapasztalja a világot amilyennek szeretné vagy abban hisz, hogy minden jóra fordul és ez a hit (mégha tévhit is) megmenti őt a rideg valóságtól amit viszont a depressziós elme tapasztal. Mert a depressziósnak nem tetszik ez a világ és nem menekül pozitív (tév)hitekbe, vagy már azokból is kiábrándult. Az én esetemben pl. ez utóbbi igaz. Elhittem én, hogy majd csak jobb lesz a világ ha jóra törekszem, meg hogy tükörkép lesz. Amíg ebben tudtam hinni, addig jobb is volt a kedvem, de sajnos úgy tűnik a valóság nem foglalkozik azzal én miben hiszek. Számomra ez a pozitív hit egy jó nagy kamunak bizonyult.
Én továbbra is csak önző emberek sokaságát látom, a kevés számú kivétel meg éppen hogy alacsonyabb színvonalon kényszerül élni. Mert akármennyire is azt hallom a spirituális tanításoktól, hogy a szeretet mindent űberel. Fogadd el a világot olyannak amilyen, élj szeretetben és majd minden megváltozik. Szerintem ez csak akkor lenne igaz, ha mindenki képes lenne rá, így viszont pont azok élnek elnyomás alatt akik képesek erre és mégis a többieknek jut a több öröm mert a jobb anyagi körülmények igen is nagyobb szabadságot biztosítanak. Ostobaság azt állítani, hogy az anyagi jólét nem eredményez nagyobb boldogságot. Mert ha nem is közvetlenül, de közvetve igen. A fene akarna fényűző életet, éppen hogy nem vágyom rá, de a kizsákmányolás sem tetszik. Már jó ideje nem tudok fejet hajtani a kapzsiság előttt, de ettől nem hogy jobb lett az életem, hanem sokkal rosszabb. Vagyis szerintem ez önbecsapás. Én nem csak magamat figyelem, hanem a többi embert is, és pontosan tudom, hogy ezt nem valami sértődöttség mondatja velem, hanem sokkal inkább az objektivitásra való törekvés. Ezért hajlok (jelenleg) arra, hogy a rózsaszín köd sem mond (mindig) igazat. Saját tapasztalataim támasztják alá. Sokszor kaptam már hazugságon, csak sima hitegetés.
Ez ne vegye kedved, nem lebeszélni akarlak a hitedről, maradj csak annál ha pont így érzed jól magad. Pont azt szeretném ha mindenki jól éreznhetné magát. Nekem (már / még) nem megy az önbecsapás.
