Ja, neem, még nem döntöttünk véglegesen. Szept. 24-ig gondolkozgatunk rajta, edzegetünk néha, oszt majlátjuk. :) A hajlandóság van rá, már az ideológia is alakul, hogy miért kellene ez most nekem, de jelenleg még néhány kétség leépítésén dolgoznom kell.
Én is sokszor őrlődöm a teljesítmény és az örömtúrázás között, de az a hozzáállás bejön, hogy évente 2-3 alkalommal megpróbálom, mit tudok, a többin pedig nem törődök az idővel, nyugodtan megállhatok, ha szép a kilátás vagy bemehetek a kocsmába.
Én ugyan nem tévedtem el egyszer sem, de akikkel eddig beszéltem, azok mind panaszkodtak ilyesmire. Másik dolog, ami "övön aluli", hogy hiába ismered a környéket, még azt is kell tudnod, hogy az adott túra merre megy ....
:) Jóvanmá, csak azért kérdeztem, hogy hogy készüljek fejben. Úgy gondoltam, jó lenne veletek futni (már ha adtok rá engedélyt :) ) minél tovább, de ha télleg egyenletes tempóval mentek, akkor 30 körül kénytelen leszek leszakadni. Na mindegy, nekem végülis úgyis csak harmincig nehéz, ha odáig eljutok, már csak bedöcögök valahogy.
Mondanám, hogy legközelebb segítek nem eltévedni, a Budai-hg-ben, azt hiszem, kevés helyen tudnak engem zavarba hozni, de nem kívánnám ezt 20 km-nél hosszabb távon csinálni. Legközelebb meg te is fogod már ismerni az utat :)
akinek az ilyen típusú kérdéseire válaszolunk, azt mind meg kell öljük. (eddig kb. fél Bp. van a listánkon. plussz még egy-két vidéki rokon-ismerős.((c:§)
egyenletes tempót tervezünk. próbálunk a 4:30-as célidejű iramfutóval menni nagyjából. beleséta csak frissítéseknél.
de igazából sokminden csak ott dől majd el. azt még egyáltalán nem tudhassuk, hogy mi van a 35 km-en túl... (c:§
szóval a tervek ezek. a tényekről meg majd ugyi október 3 után...
Hát a röhej az, hogy http://www.polar-heartrate-monitors.com/ ezen az oldalon 330 dollár a legdurvább polar (810, de még az i verzió is csak 342 dolcsi) ami 200-as árfolyamon is 66.000, kérdés: van valakinek ismerőse, aki a következőkben arra tart? mármint usa? vagy esetleg ott van, és jön haza? tudom, ez már nagyon kemény, de ha ennyi ember ugrana... :-) na?
Nálunk (emlékeim szerint) még a lassú szekcióból sem sikerült senkinek 2:30-on kívül futnia.
Ó, vót már azért ilyen. A nulladik félmaratonomon 2:34-nél (kb. 18,5 km-nél jártam, tehát abban az évben pont nem engedték be a 3 órásokat) kapott el a záróbusz. De ha a befejezett feleseket számoljuk csak, akkor is volt talán két évvel ezelőtt olyan, aki 2:39 alatt ért be. Csak már nemtom, ki.
A pulzusmérős órán én is agyalok egy ideje, és olvasgatom szorgalmasan az ezzel kapcsolatos hozzászólásokat.
A Polar S120 az, amelyik 60 köridőt tud tárolni, és még a megfizethető kategóriát képviseli (34-35 ezer Ft). Erősen gondolkodom a beszerzésén, bár mindig másra kellene inkább a pénz. Nekem hosszú távon mindenképpen szükségem lesz rá, mert meglehetősen hektikus az, hogy mikor és milyen mennyiségű edzésmunkát tudok elvégezni. Hol délután, hol éjszaka futok, néha pedig délelőtt sikerül időt szakítani. Emiatt nem igazán érzem a megfelelő tempót, és jól ki tudom ütni magam, pedig nem igazán ez lenne a cél. Sőt!
A terepcipővel én megjártam. Nekem Sauconym volt, és tényleg minden időjárást jól átvészeltünk kettesben. Nem ázott át, jól kapaszkodott akármilyen talajon, még a jeges hó is tetszett neki. Viszont jóval masszívabb a kialakítása, ami nekem nem jött jól. Kicsit érzékenyebb a lábam a kelleténél, és az átlagnál jóval merevebb oldalfalú cipő a bokámnak hosszú távon nem volt igazán egészséges. Persze ez nem csak a cipő hibája, de elváltak útjaink.
röviden Szép idő, 5 óra és 5 perc, üdv mindenkinek, köszi a gratulációkat.
a túráról Végig gyönyörű helyeken megy az útvonal. Személyes kedvencem és edzőterepem a Hosszú-hajtás hegy, de a Fekete-hegyek kilátása is pazar. Na meg az utána következő "vadon", a Kopasz-erdő-tető is kedves nekem. Tavaly viszonylag jól felújították az M jelzéseket, de idén az útvonal egyszerűen követhetetlen volt. Tényleg voltak olyan helyek, ahol egy széles útról kellett egy kis ösvényre lekanyarodni, és erre semmiféle jelzés vagy információ nem utalt. Ez már nem sportszerű. Állítom, hogy aki nem ismerte töviről-hegyire, az bizonyosan eltévedt. Az itiner és a fénymásolt térkép használhatatlan. A túristatérkép nem tartalmazza az M jelzéseket, tehát hiába tudod, hol vagy, nem látod merre kell menni. A szolgáltatás minimális (nulla), de legalább a nevdíj se drága (400 Ft). A pontőrök viszont kedvesek, segítőkészek voltak mindenhol.
részletesebben Tudom, hogy csúnya dolog egy olyan időeredményen keseregni, ami a fél topicnak csak (rém)álmaiban fordul elő, de valahogy nem esett jól ez a dolog. Tehát aki öt órán kívül futja az ötvenet, ne olvasson tovább :)
Szóval betanultam a térképet, csináltam itinert. 4:45-re. Bátor, de a Meteor Maraton és a 8 bucka alapján jogosult lennék rá. A rajtnál Erikával találkoztam, akiről tudom, hogy nagyon jól fut. Mondtam, jöjjön velünk. Jött még Gyöngyi és LótiFuti is, így Sanyi barátommal igazán remek társaságban, öten vágtunk neki a Hárs-hegynek. A János-hegy után majdnem tíz perc a hátrányunk az itinerhez képest, de ennek inkább örülök, mondván, nem futjuk el az elejét. Piktortégla-üregek előtt a szokásos rejtett hely, 2 flaska vízzel. A hátrány viszont marad. Sorrentónál hagyom el a társaságot, ezért bocsánatot kérek. Ha maradok, talán nem tévednek el, és talán én se zuhanok meg a végén. A sárga jelzésen a bokorba rejtett elágazásnál néhány másodpercig keresem az M jelet, nagyondinnye sporttárs társaságában. Ritkulnak a túrázók, már a mezőny eleje felé járok. Meteor (Mária-) szurdokban nagyban technikázok lefelé, amikor kis híján a pontőr reggelijébe lépek bele, amit az út közepén próbált elfogyasztani. Budakeszit jól ismerem, a BKV állomásnál tankolok vizet. Tomator száll ki egy kocsiból, várja a lányokat. A Mammutfenyőknél gratulálnak, én vagyok az első áthaladó. A Kőbánya előtt 2 nagy fán jól látható piros nyíl viszi tévútra a túrázókat. A környéken 20-30 ember keresi a pontot, ami csak 200 méterre van, de nem látszik még. Pontőr: "A többiek nem jönnek?" Én: "Nem, mert itt, 200 méterre van két piros nyíl, és ott lekanyarodik mindenki balra." Pontőr: "Óh, igen, azt az erdőgazdaság festette ki..." Próbáltam őket rávezetni, hogy tenniük kéne valamit a helyzet rendezése érdekében. Később tettek is.
Csak öt perc a lemaradásom az itinertől. Lássuk, miből élünk, lenyomom az 50 gramm sós szotyit. (Átlag: 1 gramm/km :) Közben a második rejtett hely, az országútnál. Kezd lemerevedni a lábam, bele-belesétálok a Fekete-hegyekig. Érzem, hogy baj lesz. Már csak 20 kili. Azt akár féllábon is. Séta és futás, de egyszer csak fenn vagyok a tetején. Lekocogok Nagykovácsiba, közben intek az elváló Meteor Maraton útvonalának. Víztöltés, meredek lejtő. Háttal futok, a körmeim megőrzése érdekében. Egy néni egy picit furcsán néz rám. El a Gyopár söröző előtt, aztán ki a főútra. Megcsinálom azt az idétlen kerülőt a jelzésen. 12 perc az elmaradás. Úgy gondolom, minden azon múlik hogy mennyi idő alatt érek fel Zsíros-hegyre. Az ötórás teljesítéshez van 15 perc tartalékom, így összeszedhetek még 3 perc csúszást. A hegy tetejéről már tartani fogom az itiner tempóját. Futás és gyaloglás felfelé a betonon. Ez maga a pokol. Tűz a nap, hatalmas por, föld- és trágyaszállító teherautók járnak fel s alá. Felérek, 13 perc késésben vagyok. Le is ülhetnék két percre, gondolom viccesen. Bárcsak húsz perc késésem lenne, akkor nem küzdenék. Kidobom a flaskát a szemétbe, és nekivágok. Lejtő, adok neki, csak bátorításnak. Eddig jó. Aztán nagyjából sík terep. Most jön a meglepetés: síkon sem tudok folyamatosan futni. Hoppá. Ezt elbuktam. A jelzés elkanyarodik, és emelkedőbe csap át. Erre nem számítottam. Csak gyalogolni tudok, görcsöl a lábam rendesen. Feladom az ötórás teljesítést, a B terv lép életbe: túlélni. Nem számolom már a perceket. Riadtan pislogok hátra, attól tartok, hogy jön egy futó, és mosolyogva megelőz. A lejtőkön futás-gyaloglás. Éhes vagyok, gondolom szomorkásan. Lassan forogni kezdenek az agyam fogaskerekei. Ha éhes vagyok, enni kell. De mit? Belémnyilall a felismerés, hogy van nálam 3 szelet csoki, de elfelejtettem megenni! Hogy lehetek ilyen hülye. Azonnal betolom a Boci szendvicset, majd öt perc múlva a Nesquick szeletet. Elszédelgek a Remete-hegy peremére. Ajaj. Szenvedés minden lépés a rettenetes meredeken, le a szurdokig. Pedig hogy repesztenék itt, ha egy kicsit frissebb lennék. Nem merek nagyot ráterhelni a lábaimra, nem tudom, engedelmeskednek-e. Lepottyanok a pontra, pecsét. Ugyan nem szokásom, de most egy korty vizet kérek - nem kapok. Futni kezdek, egy kicsit jobban érzem magam. Igen, leért a csoki. Körbefutom a templomot, a pontőr néni előkeresi a pecsétet. Nyomja, de nem fog. Előkeresi a festékpárnát is, ezt már nem tudom kivárni. Elveszem a pecsétet, amint kinyitja a párnát, pecsételek magamnak, majd elszaladok. Néhány megállással elfutok a Nagyrétig. Megállok, kidobom a szemetesbe a felgyülemlett szemetet, majd nagy levegőt veszek. Az időeredmény nem érdekel, de ha megpusztulok is, innen már befutok a célba. Megvan, beérek, 5:05 az időm. Na ezt eltaktikáztam, az utolsó huszas igen rosszul esett.
A célban átöltözés, gyors mosdás. Ultrafutó várja Timit három gyerekével. Csermanekkel kimegyünk szurkolni a Nagyrétre (kell a séta az elmerevedett izmoknak), de még oda se érünk, fut szembe larzen és ákibácsi. Nem sokkal utánuk Sanyi, Erika, LótiFuti egy kupacban. Kisvártatva Gyöngyi is befut. Le a kalappal a lányok teljesítménye előtt!
hogy mi ezzel a bajom Nem (csak) az az 5 perc bánt, hanem úgy érzem, még nem találtam meg az utat, nem tudom mit akarok. Számít-e az öt perc, amire hajtok? Számít-e 10, 20, vagy 30 perc? Számít-e valamit 1-2 óra? Nem. Akkor miért csinálom? Miért nem állok meg a Fekete-hegyeknél? Miért hagyom el társaimat? Miért nem iszok egy sört Nagykovácsiban? Miért nem beszélgetek a pontőrrel a madárvédelemről?
Nincsenek céljaim. Belülről hajt valami, egy hang mondja, mi az amit kell tennem. Próbálom elnémítani, de nem bírok vele. Próbálom kitalálni mit akar, mi a cél, de sötétben tapogatózom. De túl kevés a jel, hogy kitaláljam, mit akar.
A fő gond viszont a stílus. Azt hiszem, a futóstílusom 15 km-es versenyekre való. Máshogy nem tudok futni, és ez baj. Az ötven, az más. Lehet az ember erős, lehet gyors, de még sokat kell tanulnom.
Annak viszont örülök, hogy másnap semmi komolyabb bajom se volt, csupán egy kis fáradtságot éreztem, izomlázat nem.
Sziasztok, eladásra kínálom a Nike sdm Triax 100 típusú futó-órámat:
A cipőre fűzhető gyorsulásmérő segítségével méri a futósebességet, a megtett távolságot, meg mindenféle ezekből számolható paramétert. Beállítható sebességhatárok, stb. Pontos, és kalibráció után nagyon pontos (1%-on belül). Pulzust viszont nem mér.
Kb. két éves, de csak 1400 km-t futottam vele. Bolti ára 99.000 Ft (volt 2002-ben); eladnám: 35.000 Ft-ért Hátránya: nincs computer-kapcsolata, viszonylag gyorsan fogyasztja az elemet – tartós elemmel 40 óránként kell cserélni (mindezt csupán a korrekt tájékoztatás végett írom – egyébként megbízható, sokat tud és nagyon klassz).
Nekem már volt pár terepcipőm, olyan is, ami télinek mondta magát. Ez utóbbi tényleg alig ázott át illetve sokkal melegebb volt, mint egyszerű társai. Addig nem is volt ilyenre igényem, de be kell valljam, nem rossz a száraz, tiszta, biztonságos érzés :)
Cserébe brutál merev és nehéz. Valamint darabonként 17 szög volt a talpában, amitől a műjégpályán is lehetett vele sprintelni, betonon meg nagyon dögös hangja volt :) A szög egyébként nagyon nagy dolog, anélkül én télen nem megyek terepre, mert az állandó csúszkálás kellemetlen és veszélyes is (főleg az achillesre).
Igaz, igaz, ezt elfelejtettem számbavenni. (Még szerencse...) Merthogy nekem csak sík terep jutott eddig (ezután sem lesz több domb a környéken, hacsak nem építek egyet magamnak), és ha ott kapaszkodni kell, akkor már baj van. :) Egyébként éljenek az erdön-mezön való futások!
Csendben jegyzem meg, hogy nekem is van egy eladó alapszériás Polárom 8000Ft-ért eladó. Ez csak a pulzustartomány beállítására alkalmas, ezért is szeretném lecserélni.
Szóval én két hónap után arra jutottam, hogy a pulzusmérő roppant hasznos egy dolog:-)
Az alapozó edzésekhez, hosszú futásokhoz azonban nem ad sok pluszt. Amikor megvettem, és használni kezdtem a futás közbeni gondolataim közel 50%-át az óra és a pulzus foglalta el. Ez bosszantott, mert kicsit csökkentette a kikapcsolódás-érzésemet. Eztán sokat futottam úgy, hogy elindítottam az órát, de csak az edzés végén néztem rá. Mivel minden egyes esetben a kívánt zónában sikerült teljesítenem, arra következtettem, hogy megbízhatok az érzéseimben.
Szerintem pár hónap edzés után az ember meglepően jól meg tudja választani a kívánt pulzusértékhez tartozó iramot (Persze néha méregtni kell a fejlődés miatt...)
Más lehet a helyzet résztávozás, illetve egyéb "minőségi edzésmunka" esetén (Elnézést a szóhasználatért. Tudom, hogy minden edzésmunka minőségi, de valahol olvastam ezt a gyűjtőfogalmat.) Most azt gondolom, hogy ha majd ilyesmikre vetemedem egyszer, akkor fogom tudni kihasználni igazán a pulzusmérés nyújtotta lehetőségeket. Több résztáv, hozzájuk tartozó pulzuscélzónák, megnyugvási idők... Nyamm-nyamm... Már alig várom.
Csak azt akartam mondani, hogy én a hosszú futásokat funrun, a formába hozó, vagy minőségi edzéseket meg számolgatva tervezem pulzusmérésileg.
A masnihajúnak igaza van: a futást, mint életmódot kell megkedvelni, nem pedig mint technikai sportot. Arra ráér az ember akkor, amikor "igazi, nagy tervei" lesznek, és szükséges valamilyen kontrol. Volt alkalmam kipróbálni egyet, de az elsö 5 perc után felmondta a szolgálatot.
maydayray: Timex? A Spuriban megnéztem, használati útmutatóval sem jutottam el az idömérésig. :) Most akkor müszakilag el vagyok átkozva?
holott ha szép fokozatosan, a futásba való beleszerelmesedésükkel párhuzamosan, sőt talán annak következményeként jutnak hozzá, akkor máris hasznossá válik.)
Igen, én is akkor döntöttem úgy, hogy ha törik, ha szakad, szerzek egyet, amikor már rájöttem, hogy nem is borzasztó dolog futni (sőt!), de éreztem azt is, hogy valami nem stimm, mert nem lehet normális az, amilyen állapotban befejezem. És igen, mikor az elsőt futottam mérővel, az első 300m-en kiderült, hogy amit én még belül beszélgetős tempónak éreztem, az keményen 190-200 körüli pulzus....így a mostani futásoknál a pulzus alacsonyan tartása a cél, amihez hát még kell némi gyakorlat, hogy mennyire vegyek vissza, meg hogyan (néha az is felmerül, hogy miből??? :)) ), de azért érzem, hogy lesz még ebből énekes halott! :))
Csermanek, én várnék a cipövel. Valószínüleg nem lesznek boldogok a Mammutban, hogy a használt, koptatott és a lábatmindenképpenkidörzsölö cipöt rájuk akarod löcsölni. :) Úgysem adnak helyette másikat. Ha igen, akkor emelem kalapom.
Mekkora a sérülés? Ha kicsi, leragasztanám. Nagyobb betétet lehet kapni?
Ez a téli cipö is olyan, mint a chipes légpárna? ;-)
"hogy úgysem érnek semmit az ilyen technikai vacakok."
én ilyent nem mondtam!
tudom, hogy hasznos!
de nem feltétele a futás mértékletes elkezdésének a pulzusmérő megléte.
(alapvetően eleve ahhoz, hogy lyool tudd használni a pulzusmérőt, szerintem sokkal többet kell utánaolvasnod az egésznek, mintha anélkül csinálnád. sokan nem szeretik túlbonyolítani a dolgokat, ill. ha már az elején eccsomó ilyen tudományos - számukra - zagyvaságba ütköznek, akkor eleve feladják. holott ha szép fokozatosan, a futásba való beleszerelmesedésükkel párhuzamosan, sőt talán annak következményeként jutnak hozzá, akkor máris hasznossá válik.)
