Szombaton - végre, hosszú idő után először - nyomtam egy rövid kis örömtúrát a Börzsönyben. Nem igazán ON túra volt, bár érintette a Kéket, viszont találkoztam néhány érdekes dologgal, ezért gondoltam megosztom.
A startsör elfogyasztására a Csibi pubban (& falatozó) került sor, egy kiváló ár-érték arányú hamburgerrel együtt, hamár &... ugyebár. Visszasétáltam a vasútállomás felé, majd a piros Máriaút jelzéseket követtem volna, ha lettek volna. De nem volt egy darab sem. Bevallom, nem készültem a túrára, egy ezeréves Börzsöny térkép volt nálam, plusz okosteló. Egy darabig követtem is a mariautponthu oldalon levő térképen jelzett útvonalat, csakhogy elment a térerő, nem tudtam tovább letölteni. Jól el is kavartam Börzsönyligeten, aminek ez a része meglehetősen fura településrész. Erdőben szanaszét szórva néhány viskó, ember sehol, őzet, vaddisznót, viszont láttam. A térképen megnevezett utcák valójában erdei szekérutak, ahol éppen van kerítés, vagy több nyaraló együtt, ott utcanévtáblákba is botlik az ember. Így sikerült végre beazonosítanom a helyzetemet a Bojtorján utcában, ahol előkerült egy zöld sáv jelzés. Jócskán eltértem hát nyugat felé. Sebaj, nemsokára kiértem a Szárazfák nevű részre, és itt már tudtam, hogy ÉK felé átérek a S- jelzésre, amellyel a Máriaút együtt halad Kóspallagra. És mikor elértem a sárga sávot, ott voltak a szép piros Máriaút jelzések is. Már Gödöllőtől idáig végigjártam, egyszer eltűnnek, egyszer ugyanilyen váratlanul elő is kerülnek a jelzései.
Kóspallagig a jelzések nem, csak a sár jelentett gondot. Jó volt megpihenni a Tiffanyban. Csapolt Soproni rendben. Ha már az egyik előző ház kerítésén volt egy "Legyen szép a napod!" felirat, igyekeztem ennek minél inkább eleget tenni. :-)
Továbbindulva egyből sikerült elbénázni az útvonalat, a régi kéket - a réten srégen átvágót - követtem, a rét közepén levő fán még ott a jól látható K- jelzés. Az útelágazás felé tartó levágás viszont már nem járható, ki kell menni a műútra. A kereszteződésben letértem északra, a Rablótanya th. felé, és néhány perc múlva elértem ismét a keresztező, Márianosztra felé tartó P- és PM jelzéseket. Pontosabban először a szürkével áthúzottakat láttam meg, mert az útvonalat a szekérúttal párhuzamosan haladó ösvényre terelték, és itt is lettek felfestve. Így sáros időben a gyalogösvény nekem kifejezetten tetszett, bár néhány helyen visszament a szekérútra - ha jól követtem a jelzéseket, bár ebben már nem vagyok biztos... Viszont egyik ilyen visszatérésnél egy kóbor kék sáv jelzést találtam. Nem emlékszem, hogy erre ment volna valaha a Kék, jól le is fényképeztem, aztán ballagtam tovább Márianosztra felé. Még két kisebb hupli, utóbbi után megint eltűntek a Máriaút jelek, és csak a Kálváriához való letérésnél lett újabb Mária-jelenés. A Pálos kápolnánál újabb meglepetés fogadott. Pálosok kincse kincskereső mozgalom bélyegzője van az egyik fán. Tud erről valaki valamit? Még a neten sem találtam semmit.
Kellemes út vezet le a faluba, majd a buszfordulónál levő bisztró falán egy újabb ON emléktáblára akadtam. Túrazáró csapolt Kozel (3 falu, 3féle csapolt sör...), majd rövid busz és kevésbé rövid vonatút után mintegy másfél órával később már otthon is voltam.
Szerintem az a biztos, ha felhívod őket, mert az is lehet, hogy nem minden kibocsátó SZÉP kártyáját fogadják el, és/vagy nem minden szolgáltatásra lehet igénybe venni.
Hobo-bobo: amikor csináltad a Kohászt akkor az Aranykehely fogadóban aludtál Dédestapolcsányban. Nem emlékszel rá véletlenül, hogy lehetett-e szép kártyával fizetni?
Nemzetközi szinthez (jómagam egy szlovák és egy osztrák túra teljesítésében is benne vagyok) szinthez viszonyítva a hazai igazolási és ellenőrzési gyakorlat szigorúnak mondható (külföldön nem kell dátumozni és kétszer pecsételni sem). Igazából ha betartod amit a többiek írtak (folyamatosság, megszakítás egyértelmű jelzése) akkor nem lesz gond.
Egy saját OKT példa: Zemplénben Arka-Mogyoróska között télen annyira elment az idő a patakátkelések helyetti hóban gázolás és kerülgetés miatt, hogy besötétedett mire Mogyoróskára értem. Sötétben, tértől lefele átázva (hideg volt és csillagos az ég, a nadrágom térdig felázott része megfagyott és egymáshoz ütődött menet közben, a cipőm alig akart már hajolni és az ujjaim vége is kezdett zsibbadni kesztyűben) nem vágtam neki a regéci vár felé vezető útnak, hanem aszfalton mentem át Regécre, ezt a dátumot is papíroztam le. Egy hónap múlva mikor visszatértem akkor bejártam a kimaradt regéci részt (ami papíron már megvolt akkor). Így végülis meglett folyamatosan az útvonal.
Tehát igazából lényegtelen mit írsz be, a tartalmat te rakod a bélyegzők lenyomata mögé.
Egy hetes Bihar-hegység túrán egy vízszűrőt a tisztán ivásra használt vízhez folyamatosan használtuk. A patakok, források sem megbízhatók. Ahogy az erdei gombákat nagyon jó dolog ismerni úgy az egyéb ehető természetbéli dolgok ismerete is nagyon hasznos tudás.
Minden tudás csak gazdagít, de ahogy a giliszta evés nem kötelező úgy a kéktúra sem.
Elcsesztük igazából, sokkal több víz kellett volna, de abszolút nem mértük fel a helyzetet, mondjuk a gerincen fel le menni full cuccal (hálózsák, polifóm, sátor stb.) így sem volt egyszerű, hát ha még hozzápakolunk néhány liter vizet. De én inkább megszakadok, csak szomjas ne legyek.
Csak azt akartam érzékeltetni, hogy könnyű megcsúszni a vízzel még a kéken is helyenként (de az ilyen víztisztító berendezés szerintem is marhaság, legfeljebb magashegységbe, de oda is inkább tablettát visz az ember).
Igazából volt egy működő forrás a gerincen valahol a Jóidő-nyak után, de inkább ilyen szivárgó víz, elég koszos és bogaras/egyéb élőlényes.
Pocsolya meg nem volt, úgy ki volt száradva minden (2012 június vége).
Nekünk egyetlen egyszer volt veszélyes vízhiányunk, méghozzá a Mátra keleti gerincen. Az összes forrás elapadva (jó száraz nyár), meg hát ugye eleve gerinc, +30 fok, kb fél napig víz nélkül rohadt melegben, a Sirok melletti Sólyom-kútnál menekültünk meg végül. De én még életemben nem voltam ilyen szomjas... :)
Ezzel nem vitatkozom, de azt feltételezem (vagy inkább nagyon remélem), hogy aki belevág az AK-ba, az van annyira tapasztalt vagy legalábbis megfontolt, hogy nem egy fél literes ásványvízzel indul útnak.
Másrészt: bár nem ismerem a Kör egészét, sőt, ennek ellenére nehezen tudom elképzelni, hogy lenne a túraútvonal mentén sok olyan pont, ahol egy 10 km-es sugarú körön belül az alábbi három eshetőség egyike sem áll fenn:
1. lakott település (akár csak egy tanya)
2. valamilyen vízvételi lehetőség (kút, forrás, patak stb)
3. térerő
A kiszáradás nem jó dolog, nem akarom se elviccelni, se elbagatellizálni, egyszerűen csak azt mondom: érdemesebb lett volna azt üzennie a filmnek, hogy emberek: MINDIG legyen nálatok megfelelő mennyiségű víz, még ha kellemetlen is cipelni. Persze ez kevésbé lett volna látványos, mint a pocsolyából vizet nyerni a bemutatott kütyüvel.
Ha azt mondja végén Tenczer, hogy poénból megérte egy napig túlélőst játszani, semmi bajom vele. Valódi haszna viszont nem a vízszűrőnek meg a gilisztaleves-receptnek lenne, hanem mondjuk ha beolvasták volna Hörpölin túratárs honlapjáról az ajánlott felszereléssel kapcsolatban leírtakat.
Pl. szerintem sokkal komolyabb veszély az éhezésnél-szomjazásnál a kihűlés, ha mondjuk megsérül valaki, és nincs nála megfelelő ruha vagy egy izolációs fólia.
Mindenkinek köszi a válaszokat. Tulajdonképpen a kérdésemre csg65 adta meg a pontos választ "Ha két szomszédos pont bélyegzőjének dátuma között 2 napnál több különbség van, akkor joggal fogja a bíráló azt hinni, hogy a két pont közti szakaszt nem járta le a teljesítő." Tehát egy túra hétvégén belül egy adott nap utolsó pecsételését nem kell megismételni másnap, hanem lehet folytatni tovább az utat. Ez folytatólagosnak számít. A többi az tiszta sor, természetesen nem csalni szeretnék, hisz valóban önmagamnak tartozom elszámolással. Továbbra is figyelemmel olvasom a fórumot és igyekszem minden infót magamba szippantani. :-)
Csak tovább fűzve a gondolatot (távol álljon tőlem minden kötözködés), az AK-n bizony nem kis veszély a víz hiány. Vannak olyan 30-40 km-es szakaszok ahol semmilyen vízvételi lehetőség nincs. Mindez egy nyári melegben bizony nem tréfa. Egy ilyen szakaszon a 4-5 liter víz is elfogy személyenként (tapasztalatból tudom). Olvastam olyan beszámolót, hogy mezőőrök mentettek ki valakit, mert már félrebeszélt a kiszáradástól. Az AK-t emiatt is komolyan kell venni!
Az OKT is, mint a KÉKKÖR része, egy útvonalkövető túra, tehát a túrát végig kell járni. Ha két szomszédos pont bélyegzőjének dátuma között 2 napnál több különbség van, akkor joggal fogja a bíráló azt hinni, hogy a két pont közti szakaszt nem járta le a teljesítő. Ennek elkerülésére törekedni kellene, mert elég jelentős százalékban ezt a hibát elkövetik a túrázók. Nem elég tehát begyűjteni a bélyegzőket, valós és szabályos dátumokkal kell azokat ellátni. Az ügyeskedés, útkihagyás mindenkinek a lelkén szárad, de ha ez nyilvánvaló, abból jó kis magyarázkodás lesz.
A MÁV-os bélyegzők ügye pedig már nem igazán aktuális, mert a legtöbb helyen kint van az új MTSZ bélyegző, így nincs szükség a dátumbélyegzők használatára. Persze nem baj, ha van, de mégiscsak szebbek az újak.
Hegyeshalmi átszállás után érkeztem meg a múltkori túra végpontját jelentő Parndorf Ort elágazásra, amely egyben ennek a túrának a kiindulópontja volt. Jócskán fújt a szél már a faluban már akkor is a mikor a vonatról leszállva rátértem a Zentral-ra. A vasúttal párhuzamos utcából kiérve egy főbb úton találtam magam. A következő napirendi pont a pecsét beszerzése volt, melyet egy baptista közösségi házban sikerült beszereznem, vasárnap lévén folyt a mise előtti készülődés, mosolyogva invitáltak köreikbe, de ezt elhárítva haladtam tovább. Átkelve a vasút fölött balra tértem majd nemsokára el is hagytam a települést. Kint nyílt területen még durvábban fújt a szél, az itt is jelen lévő szélerőművek "örömére". Távolban látszott a parndorf-i bevásárlóközpont rengeteg, ahová évekkel ezelőtt egyszer kijöttünk vásárolni. Szántóföldek mentén haladva először átkeltem az autópálya alatt, majd a szántók helyét szőlők vették át, így értem a Nezsider határában lévő patent állapotú aszfaltos útra, Magyarországon az autópálya nincs olyan jó állapotban mint ott az a huszadrangú aszfaltos dűlőút.A lejtősebb utca után értem el a várost, amelynek központja felé haladva távolról láttam a Fertő tavat.
1. Parndorf vége
2. szeles úton a szélerőművek mentén
3. Nezsider határában lévő szőlők
4. osztrák "dűlőút"
5. érkezés Nezsiderbe
6. távolban a Fertő tó
Beérve a központba a templomtól pár lépésnyire lévő vendéglőbe tértem be a pecséteim bővítése kapcsán. A segítőkész, kedves és mosolygós magyar pultos hölgy elvitte a füzetemet majd a lenyomattal benne hozta vissza. Váltottunk pár szót, majd tovább indultam. A város főutcáját boltok sokasága szegélyezte, de nem sok volt közülük nyitva. Egy lámpás kereszteződésnél balra kanyarodtam, majd nemsokára a házakat felváltotta ismét a szőlő és a mező, kiértem a városból. Innentől igazából Rusztig túl sokmindent nem tudok írni az útvonalról, mert az meglehetősen egyhangú volt. Az egyhangúságba pár vasúti fotó elkészítése vitt némi színt, melyet Nezsider határában el is kezdtem, egybekötve egy kis kajaszünettel. Átkeltem a Nezsider-Fertőszentmiklós vonal alatt, majd balra tértem a távolban már látható Lois (Nyulas) falu felé. A saras földút kitartóan vezetett délnyugati irányba, először Lois, majd Winden (Sásony) felé. Winden előtt sikerült pár jó Talent motorvonatos képet lőnöm, majd a falut elérve döntöttem el, hogy nem szakítom meg az utat a következő faluban Breitenbrunnban (Fertőszéleskút), hanem tovább megyek Purbach (Feketeváros) felé, mert a pecsét miatt kitérőt kell tennem Breitenbrunnban és így a másnapra tervezett Rusztig tartó táv ideje már szűkös lett volna ennek a kivitelezésére. Windenben a vasút keresztezése után a túra balra fordult el, és már el is hagytam a házakat.
7. átkelés a Nezsider-Fertőszentmiklós vonal alatt, fent egy ÖBB Talent motorvonat halad a magyar végállomás felé
8. Jois-t alulról érintette a túra
9. vasútvonal a domb aljában vezet Winden előtt
10. érkezés Winden-be
Breitenbrunnban amúgy a Zentral két útvonalra szakad: a főútvonal dombokon át vezet Forchtenstein (Fraknó) vára felé, majd Kobersdorfon keresztül érkezik Krumbach-ba, ahonnan ismét együtt megy a 02A jelű alternatív mellékútvonallal, mely Ruszton, Drassburgon, Mattersburgon, Hochwolkersdorfon és Hollenthon-on keresztül éri el Krumbach városát. A két útvonal a Forchtensteinhez tartozó Rosalia településen át, annak határáig vezet együtt, majd ismét szétválik (ugye Breitenbrunnban és Krumbachban egyesülnek újra). A 02A útvonalat választottam a Fertő tó közelsége (bár vajmi keveset láttam belőle) és a jó közlekedés miatt. Mindennek ára van: a jó közlekedésért cserébe az útvonal nem volt valami izgalmas, gyakorlatilag Nezsidertől Rusztig szinte teljesen sík volt.
Az volt a vicc, hogy miután lemondtam a korábbi vonatról a továbbhaladás kapcsán, úgy pillanatok alatt elértem a breitenbrunn-i megállót, bezzeg ha sietek akkor tuti távolabbinak tűnik. Pár fotó kíséretében hagytam nélkülem elmenni a Nezsider-Parndorf felé haladó vonatot. A megállótól a falu (város) közponja felé vettem az irányt, második nekifutásra (az elsőnél nem volt nyitva a kiszemelt hely) egy pékségben sikeresen pecsételtem. A fő utcán látszott a hely egyik nevezetessége a Wehrturm. majd visszatértem a vasút közelébe, ahonnan folytatódott a túra egy megint csak jó állapotú aszfaltos úton Purbach felé. Teljesen eseménytelen út után értem el a teljes nevén Purbach am Neusiedler See nevű várost, igyekeztem pecsétet szerezni, elsőre a helyi kultúrházban próbálkoztam, de nem tudtak pecsétet adni az idős nénik, de végülis egy vendéglőszerűségben kaptam egy lenyomatot, ami viszont nem nagyon tetszett: nem volt rajta cím, csak az egység neve meg a netes elérhetősége, amely végülis tartalmazta a Purbach szót, de kitaláltam hogy szerzek majd jobbat ha sikerül. Ezek után a vasút felé vettem az irányt. A két-három vágányos kis állomás, jó állapotú magyar állomás épülettel a házak között helyezkedik el.
11. Wehrturm Breitenbrunnban
12. biciklis emlékmű Breitenbrunn határában
13. Purbach felé...
14. kilátás Purbach előtt jobb kéz felé, a dombokon át halad a főútvonal
15. Purbach magyar eredetű, HÉV szabványú felvételi épülete
Nem is kellett sokat várnom a Talent motorvonatra, amely Nezsideren át Parndorf Ort-ig vitt. Itt volt háromnegyed órám, így jobb dolgom nem lévén átsétáltam a parndorf-i állomásra és ott vártam be a Bécsből érkező gyorsított személyvonatot, mellyel Hegyeshalomig utaztam.
A dallamos nevű kis falu a Zengő-hegy lábánál, szelídgesztenyésekkel ölelt völgyben fekszik. Virágzó kulturális élete van, saját hagyományőrző tánccsoporttal, rendezvényekkel, mint a "Gesztenyeszüret" vagy éppen a Pécsváraddal közösen rendezett "Lányvásár". Gyönyörűen felújított tájház enged betekintést az elődök életébe, homlokzatán az 1858-as évszám, és az építő DM, azaz Dékány Máté monogramja, melyen 1987-ben sokáig időzött Rokiék kamerája is.
Ugyanebben az épületben megtekinthető a világhírű Míves Tojás Múzeum is.
Engem az ilyesmi nem nagyon szokott érdekelni, de vettem a fáradtságot és megtekintettem... Úgy léptem be hogy élcelődve megkérdeztem a hölgyet hogy vajon mit lehet ennyire nézni pár hímes-míves tojáson? Aztán a földről szedegettem össze az állam mikor megláttam a fogászati fúróval több ezer aprónál is apróbb kis lyukkal kidíszített remekművet, (ezen nagyon lefagytam, a hölgy meg kuncogott rajtam! ) vagy éppen a 247 db kis patkót magán viselő tojás-páncélost! Elképesztő türelem és ügyesség kell ezekhez, érdemes megnézni ha valaki erre jár. Közeli képeket sajnos nem lehetett készíteni, csak összképet. (egyébként szerintem az itt lévő hölgy szerepelt a filmben is, de ezt elfelejtettem megkérdezni)
Az "...és még egymillió lépés Magyarországon" című filmsorozat stábja kitérőt tett a falu határában -akkor még- közel 60 hektáron elterülő szelídgesztenyés miatt, és nagyon megkapó képsorokkal mutatták be az akkoriban még javában virágzó gesztenyefa-erdőt, amely azonban napjainkra sajnos már erősen pusztul. A helyiek elkeseredett küzdelmet vívnak a szelídgesztenyések megmentéséért, de sajnos közel két évtizede sikertelenek a próbálkozásaik.
akkor és most "E kedves, szép fák sátoros lombja alatt a napsütéses déli lejtő mediterrán békessége, nyugalma marasztaló. Épp a legjobb hely...megpihenni."
"Mindenki úgy járja a kéket ahogyan akarja. Kinek mi a fontos."
pontosan. Nekem rengeteget jelentett a Másfélmillió lépés, de ettől még nem vedlek át lélekben Rockenbauerré, amikor én járom a kéket. Mert én nem ő vagyok. Máshogy nézem, mások a hangsúlyok, máshogy élem meg. Ahogy a többi ember is. Nem biztos, hogy az enyém az igazi kéktúrás stílus. Már ha egyáltalán létezik olyasmi.
Egyébként van egy olyan érzésem, hogy a forgatás alatt Rockiék is egy csomót nevettek, marháskodtak, csak film nem lett belőle. Tisztelni kell a munkájukat, mert maradandó érték, de pátosszal nem kel teleaggatni.
Ami a Bakancslista-filmet illeti: szerintem egy résznek elment ez a pannon Bear Grylls, csak a végső konklúziójával van bajom, amikor azt mondja Tenczer, hogy azért mutatták meg, mert bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy elvész, és egy napig nincs kajája. Ugyan
Ennél viszont hasznosabb infó lenne az, ha szépen megmutatnák, mit és miből mennyit is illik egy túrázónak magával vinnie 1-2 napra, hogy ne érje baj.
A szabályokat be kell tartani, ha igényt tartasz az oklevélre. Ne feledd: senki nem kényszerít erre az útra, elszámolni meg elsősorban önmagad felé kell! Figyelj HEV-re, Ő egy rutinos mester!
Részemről egy kicsit szabadabb felfogású vagyok. Én szemrebbenés nélkül letérek a jelzésekről, ha a józanész úgy adja, de akár 30 helyett 80 km tekergést is csinálok, ha érdekel a környéken más is. Szerintem görcsölés nélkül hallgass a lelkiismeretedre.
Par eve kezdtem el csinalni, igaz eddig foleg a pest kornyeki szakaszokat pipaltam ki/teljesitettem. Semmi magasztos cel, de egy haverommal kituztuk hosszutavu projectnek a teljesitest, szeretunk kirandulni, utazni es erre pont jo apropo. Volt mar hogy elmentunk ketnapos szakaszra, volt hogy egyedul teljesitettem volna valami turat edzes gyanant es elmentem megcsinalni egy szakaszt zalaba.
A szellemi utazast annyira nem tudom abban atelni, hogy masokkal egyutt kirandulok, ahoz egyedul kellene mennem es mondjuk legalabb egy hetre.
Kituztem magamnak egy hosszutavu cet es az kore szervezem a teljesitmenyturaimat, vagy a keket (bar ez inkabb buli haverommal).
Nekem nem magasztos és szent a kék,de nem is csak egy letudni való dolog.Szerintem szinte mindenki,aki túrázik az utánaolvas,tervezget,álmodozik,majd elmegy és megcsinálja.Átlagsebességet meg szinte mindenki számol,hisz a napi megtett távot szerintem mindenki tudja.De az utolsó két mondatod a lényeg és azokkal maximálisan egyetértek!
Szerintem ha kicsit rákészülsz,akkor tavaszra lazán felfejlesztheted magad olyan szintre,hogy napi 20-25 kilcsit le tudj gyalogolni.Gondolj bele:az 3-as tempóval számolva 7-8 óra.Ha azt vesszük,hogy mondjuk 12 órán keresztül van világos,akkor erre 4-5 óra pihenő jut.Szép túrákat kívánok!:)
A kéktúra van akinek egy magasztos és szent dolog és van akinek csak egy út a sok közül.
Az előbbi örül minden megtett méternek, rácsodálkozik az országra, átéli a nagy kék út minden pillanatát, és egy ici-picit Rockenbauer Pálék örökösének érzi magát.
Utóbbi letudja/abszolválja/kipipálja a szakaszokat, minimális érzelmi töltéssel teljesít egy utat a sok közül, átlagsebességet számol és bélyegzőket gyűjt.
Nekem ez a véleményem. És ez:
Mindenki úgy járja a kéket ahogyan akarja. Kinek mi a fontos.
Közeli képeket sajnos nem lehetett készíteni, csak összképet.
akkor és most
