Nekem 4 napja volt a bütyök műtétem. Mindkét lábon egyszerre, egyiket csavarozták, a másik lábamba pedig lemezt tettek. Sokat olvastam műtét előtt, többek között ebben a fórumban is, megjegyzem kár volt. A sok negatív tapasztalat és a hatalmas fájdalomról alkotott kép sokszor elbizonytalanított. Most, hogy túl vagyok rajta elmondhatom, hogy aki csak teheti, vágjon bele! Engem gerinérzéstelenítettek, de kértem bódítást is, hogy a műtéti hangoktól megkíméljem magamat. A bódítást még az érzéstelenítő injekció beadása előtt kértem, így már annak "fájdalmára" sem emlékszem. A műtét után, amikor kiment a gerincérzéstelenítő hatása (kb 5 órával a műtét után), volt némi fájdalmam, de infúzióba azonnal adagoltak fájdalomcsillapítót, így az teljesen elviselhető volt. Már az első éjszakát végigaludtam (fájdalommentesen). Másnap hazaengedtek. Azóta fájdalomcsillapító nélkül vagyok, és nulla, hangsúlyozom nulla a fájdalmam. Egyetlen kellemetlenség, hogy nem nagyon akarok ráállni, mert nagyon be van duzzadva. Úgy érzem, hogy ha ráállok, akkor szétreped a seb. Ez gondolom csak pszihés, mert fájdalommal nem jár, de én nem nagyon mászkálok - legalábbis lábon. A fenekemen ülve csúszok, vagy térden mászok, mint a gyerekek a lakáson belül, így semmilyen segítségre nem vagyok rászorulva. Tegnap óta, azaz a harmadik nap óta látványosan megy le a duzzanat, így egyre jobban merem terheni. Holnap megyek kötözésre és a 12. napon pedig varratszedésre. Az eredményt nem láttam még, remélem szép lesz!
A műtéthez az erőt az egyik ismerősöm adta, aki szintén mindkét lábát egyszerre műttette 10 évvel ezelőtt. Neki most is gyönyörű egyenes, bütyökmentes a lába. Ő is hasonló, fájdalommentes műtétről és gyógyulásról számolt be, ami a műtétem előtt még hihetetlen volt számomra. Ma már tudom, hogy neki volt igaza.
Köszönöm szépen, hogy írtál! Sajnos nekem Pest messze van, Szolnokon lakom. A gerincműtétet a Szent János kórházban Dr Erbszt András műtötte meg. Ott három hétig bent voltam és mentő hozott haza, járni tudtam, ennél a műtétnél meg nem lehet ráálni. Nem tudnék haza jönni. Sajnos, hogy ide vagyok kötve, pedig több jó orvosról hallottam már, de Ők mind pestiek.
Hello van itt valaki akinek csavaros megoldással volt bügyökmütétje és ha igen repült e a csavaral a lábában,besipolt e a reptéren és ha igen milyen papirokat vigyek magammal?Angliába készülök ott hogyan tudom igazolni a lábamban lévő csavart?Köszönöm a válaszokat!
Talán ír valaki, nagyon tanácstalan vagyok és nagyon várom. Sajnos senkivel nem tudom ezt megbeszélni! Sok műtétem volt már, de még ennyire talán egyiknél sem voltam ennyire elkeseredve. Talán a gerincműtétem után, ami 2011-ben volt Pesten, titán lemez van beépítve, mert fent állt a bénulás veszélye a baleset után. Évekig nagyon fájt és még most is. Ott sem volt, aki tanácsot adott volna.
Már írtam ide párszor Nektek, de most mégjobban félek. Mikor megtudtam, hogy mennyi a várakozási idő az ortopédián, elmentem magánrendelésre. Az orvos akinél jártam, az ortopédiai osztály főorvosa, sőt annak a kórháznak is a főorvosa. Itt csak ebben a kórházban van ortopédia. Nem érdeklődtem előtte, sajnos. Mint tegnap írtam, a szomszédasszonynak is ez a főorvos műtötte a lábát, de nem lett jobb, csúnya bütyök ott van azóta is. Nem kiújult, hanem a műtét nem sikerült. Ő már idős néni, nem vág bele egy újabb műtétbe. Volt egy fiatalabb szobatársa, megvolt a telefonszáma és felhívtam. Ő is úgy járt és neki újra meg kellett operálni a lábát. A fia egy másik városban lakik,ott műtötték újra. Most nem tudom, hogy mit tegyek. Menjek el hozzá újra és soroljam el az aggodalmaimat? Akkor ott a magánrendelésen belementem a műtétbe, közölte, hogy ő műt és már nemsokára várható a papír a kórházból. Ha visszaküldöm,elmegyek egy másik orvoshoz, akkor abból semmi jó nem származhat, sőt mivel csak ez az egy ortopédiai osztály van, az összes orvos ott rendel. Tanácstalan és nagyon ideges vagyok.
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a bátorítást! Sajnos rossz volt a gépem, így nem tudtam hamarább belépni. Nekem is Wilson féle műtétem lesz. Aki átesett ilyen fajta műtéten, kérném szépen én is, hogy írjon! Sajnos elég sok rosszat hallottam róla! A szomszédasszonyomnak is Wilson bütyök műtétje volt, és nem lett jobb, a bütyök ugyanúgy látszik. Ezt a napokban tudtam meg tőle, mert mielőtt ideköltöztünk, azelőtt műtötték.
Sziasztok! Nagyon jó egészséget kívánok mindenkinek! Valakin végeztek Wilson szerinti bütyök műtétet? Aki átesett ilyen típusú műtéten, kérem szépen írjon nekem! Köszönöm előre is!
A drótkivétel után azonnal hazamehettem, a csavar+lemezkivételnél másnap engedtek csak el, de ott csontot is eltávolított, az nem volt egyszerű. Kezelőcipőt nem hordtam, mert gipszet kaptam, illetve a talpi süllyedés műtét után meg rá kellett állnom a lábamra, azért nem kellett. Tavaly májusban kezdtem a műtéteket, még egy van hátra, közben kb. 2,5-3 hónapot dolgoztam megszakításokkal, mivel épp tél volt, cipőben, csizmában. Most még papucsozok itthon, jövő héten megyek egy kontroll röntgenre, talán megtudom az utolsó műtét időpontját is.
Kitartást Mindenkinek, az lebegjen a szemünk előtt, hogy végre lesz használható lábunk :-)))))
ne félj, nem lesz olyan szörnyű :-) Nekem már volt drót és csavarkivétel is lokális érzéstelenítésben, egyáltalán nem vészes. Sőt, egy füst alatt egy lábközépcsontot is kivett, az annyira nem tetszett, de kibírható volt. Csak kitartás !
Szia Magdi! Nekem altatásban volt a kalapács ujj és a második ujj műtétje. Nem az hogy fájt, hanem a lüktetés... a speciális cipő - holdjáró- birodalmi lépegető - nagyon jó dolog, a 4. hét után már dolgozni mentem, most 5. hetes leszek, s biciklizem... Valentini-Hochmann-Standby összetett műtétem volt, nem volt csavar, semmi, a második ujjal voltak gondok, de már az is alakul. A dagadás még 3-6 hónapig lehet. A munkahelyen már létrázom, stb. felpolcolom, ahogy tudom, de estére, ajaj... s itthon a két felnőtt tanuló gyerek.
Kitartást, nem kell annyira rezelni, mondom én, de tényleg, utólag az ember okosabb. Az biztos, hogy az első hetek erősek, hisz csak a legszükségesebb dolgokat teheted, wc, tisztálkodás.
Több műtét fajta létezik, kérdés hogy kinek melyiket végzi az orvos. Nekem szerencsém volt, a lábspecialista, aki külföldön is, itthon is oktat, ő műtött, úgyhogy csak jót tudok mondani.
Sajnos még csak terv a második műtét, rosszul írtam akkor. Szeptemberre tervezem a nagy napot. Aztán majd kiderül mi lesz. De azért nagyon köszi a jelentkezést.
Puszi Addig is mindenkinek: Andi
a Cilárikné a múlt, ezzel a névvel kezdtem anno. Azóta elváltam :) Csak maradt a nevem
Sziasztok megint! Most már ténylegesen eldöntöttem, hogy megint rászánom magam a másik lábammal is. Mivel tudom már mivel jár az egész másképp is érzem magam. Nem mondom, hogy nem leszek egy kicsit feszült, ha közeledik majd a nagy nap, de muszáj. Szóval pokoli fájdalom valóban nincs. Nem vagyok az a nagyon fájdalom tűrő, de tényleg kibírható. Nem is igazán a fájdalom volt a kellemetlen, hanem a feszülés. Az elején az rosszabb volt. Én Donalgint szedtem múltkor és az összes idő alatt, ami 10 hét volt és plusz a félkiszedés ideje, szóval összesen fél doboz gyógyszert szedtem be. Nem vészes szerintem. A kiszolgáltatottság volt a rosszabb inkább. Nem vagyok egy ülős típus, szóval ezt kellett inkább leküzdeni. Engem keddi napon műtöttek, azon a héten még nem csináltam semmit, de utána már főztem, persze nem nagy dolgokat és úgy oldottam meg, hogy ne lógjon a lábam, hogy feltettem a pultra, hiszen tiszta volt szerencsétlen. Tehát második héttől én is csináltam már palacsintát is. Mosás után kiteregettem, amiben az volt a nehezebb, hogy kijuttassam az erkélyre, vagy a szobába a ruhákat mankóval. :) Vicces volt, de volt időm el bohóckodni vele. Mindenkinek azt ajánlom, hogy ha tényleg gáz a helyzet, akkor szánja rá magát, persze csak, ha teheti, mert csak rosszabb lesz. Én is sokáig halogattam az első műtétet is, de a másodikat is. Mindenkinek kitartást kívánok.
Nem oly elviselhetetlen az egész. Nekem egy órás volt a műtét, altatásban, utána valóban rosszabb volt, de otthon már 4 óránként a fájdalom csillapítókkal tudtam pihenni. A gyerekeim sokat segítettek.
A trombózis elleni injekciót magam adtam be. Úgyhogy elviselhető. Aki szült, vagy volt más műtétje, ahhoz képest elviselhetőbb, csak a kiszolgáltatottság rossz. 4. hét után munka, az meg pláne rossz, hisz egész nap polcolni, vagy vigyázni a lábra, másabb mint otthon,hogy le tudsz pihenni. Ülő foglalkozás mellett mondom ezt.
Éva, fel a fejjel. Mire a költözés lenne, arra már el is feleded. Az igaz hogy kb. 3-6 hónap a lábdagadás, de ez a legkevesebb , hisz később nem fog fájni a lábad, nem lesz csúnya a lábad. Miért újolna ki? hisz csontot vágnak. No majd meglátjuk.
Fel a fejjel, kitartást, türelmet kívánok minden sorstársnak.
az természetes, hogy ideges vagy, ki ne lenne az :-)
A "pokoli fájdalom" relatív, egyéni tűrőképesség kérdése, de vedd figyelembe, hogy igencsak megpiszkálják a csontot, véséssel, faragással, töréssel, ami nem kis dolog, és valahol várható is, hogy a műtét után fájni fog. Viszont erre való a fájdalomcsillapító, ha nem bírnád, de szerintem nem annyira elviselhetetlen a dolog. :-)
Engem febr. 17-én műtöttek, alig több, mint két hónapja, és most épp palacsintát sütök :-) picit dagad a csülköm, meg még féloldalasan, talpélen állok, de kibírható, rendesen tudok tevékenykedni. Én 6 hétig fekvőgipszben voltam, nem volt velem itthon senki, járókerettel megoldottam a közlekedést. De úgyis csak a legszükségesebbet mozoghatsz (mosdó), pihentetni, polcolni kell az első hetekben mindenképp. A másik lábam 1 éve műtötték, két lépcsőben, de ott sem volt semmi gondom. Nem szabad "rohangálni", óvatosan, finoman, mint ha hímes tojáson járnál, csak türelmesen :-) 3 hónap után már viszonylag biztonsággal jártam-keltem, persze lassabban, mint a szokásos, de ez legyen a legkevesebb.
Félre ne értsd, nem rábeszélni akarlak a műtétre, úgyis Te döntöd el, vállalod-e, vagy sem.
Én 1 év alatt 3 műtéten, 1 drót + 1 csavarkiszedésen estem túl, vár még rám még egy műtét nemsokára, de abszolút pozitívak a tapasztalataim. Persze, kényelmetlen, meg ki vagy szolgáltatva másnak, segítségre szorulsz bizonyos dolgokban, de ez ezzel jár :-)
Voltam már itt fent kistücsök 1 néven, de az annyira gyerekes, idétlen, hogy megváltoztattam. Így ahogy most van, elfogadta a rendszer.
Vár rám egy bütyök műtét, de ahogy közeledik a műtét időpontja, egyre idegesebb leszek. Felébredek hajnalban és már nem tudok visszaaludni. A lányommal próbáltam megbeszélni, aki már felnőtt, de Őtet nem érdekli. Pedig nem panaszkodtam, csak érezte a hangomban az elkeseredést és erre jött a kioktató szöveg. Nem tudok felszabadultan beszélni vele, mert nagyon nyomaszt az előttem lévő időszak. Van egy távoli ismerősöm, akit ugyancsak ezzel műtötték. Írtam neki, de elég lehúzó sorokat írt. Idézek belőle: "a műtét maga nem fájt, kb. fél óra volt, de az érzéstelenítő injekció hatása elmúltával a poklok kínját álltam ki.Hónapokkal később is meg kellett gondolnom, hogy milyen cipőt veszek fel. Valaki feltétlenül legyen veled, amikor haza mész a kórházból és utána még néhány napig. Én két hónappal a műtét után egy rossz lépés miatt belémnyilaló fájdalom miatt elestem, és eltörött a csuklóm.Nagyon sokáig volt még nagyon érzékeny az egész lábfejem". Ráadásul szeptemberben vár rám egy költözés, amit nem tudom, hogy tudok végigcsinálni. A másik lakást teljesen ki kell takarítani, itt le kell szedni a függönyöket, dobozolni, pakolni, stb. Félek, nagyon félek!
