Gyermekkoromban, a Jászság északi részén a macok szinte minden héten az "étlapon" szerepelt. Ez az étel a lepcsánka, tócsni... sorba való, csak tájegységenként kicsit más a recept és a név. Krumpli, liszt. hagyma mindenhol volt, a többi meg fantázia dolga.
Hát bizony vannak még a felkészületlenségből eredő elszólások. Nekem egyébként egy kicsit tetszik is, meg nem is, de ne gerjesszünk újabb vitasort. Ki lett ez már vesézve.
A jelenlegi információim szerint ez az első füzet, egy volt munkatársam túrázott vele, ez megvan. A pontos készítési időpontja illetve, hogy túramozgalomként mikor indult be azt nem tudom.
Nekem papíralapon vannak meg, de úgy tudom hogy valamelyik könyvtár digitalizálta ezeket a kiadványokat is, csak mintha az is rémlene hogy fizetős.
Utána kéne nézni.
De hogy ne csigázzalak, álljon itt az 1938 áprilisi szám egy-két instrukciója példának (sokkal több ebben a számban nincs is a turistajelzések festéséről).
Egy biztos, hogy a 18x24-es méretű jelzések lényegesen nagyobbak voltak a maiaknál:
a jelzésfestésrül és annak forrása a második képen
Mostanában a Turisták Lapja 1938-as számait olvasgatom, minden nap egy-egy hónapot, rengeteg érdekes dolog van benne, legalább is számomra, akit érdekelnek a régi dolgok.
Rákóczi-túra a Zemplénben gyakorlatilag már 1938-ban fel lett festve, ezen a néven, piros jelzéssel, az MTE Hernádvölgyi Osztályának köszönhetően, éppen úgy mint a Mátrai Rákóczi-túra sárga jelzése a Kékesig, Déry József emlékút néven, a Gyöngyösi Osztálynak köszönhetően. Épülnek a turistaházak, Bánkút olyan zsúfolt hogy bővítésre vár...
A Szent-István Vándorlás éppen a felénél tart (1938 áprilisban), a megnyitó ünnepségek mind a keleti, mind a nyugati végeken meghatóra sikeredtek, Dr Zsitvay Tibor tanácsos, a szövetség védnök-elnöke kitett magáért, mindkét határon ő mondta a megnyitó beszédeket.
Ízelítő a hangulatból:
"Már szombaton, március 19.-én megérkeztek a fővárosi turisták Jurisics Miklós városába. Lampionos, fáklyás menetben, a levente zenekar pattogó játéka mellett vonult be a város szívébe a turistasereg.
...Irottkő...pár éve még minden magyar volt körülötte, s csak a távolból egekbetörő Rax meg a Schneeberg havas teteje juttatták eszünkbe Ausztriát.
Azután, ha bele nem is törődtünk, de megszoktuk, hogy részben Ausztriára tekintünk le a kilátóból, ezúttal meg már a Német Birodalom terül el mellettünk..."
Keleten: Sátoraljaújhely-Pusztafalu-Tolvajhegy
"Dr. Zsembery Gyula átadta a remekbe faragott vándorbotot Dr. Zsitvay Tibornak, aki a napsütötte hegyek festői környezetében pompás beszéd kíséretében indította el a vándorlást...
...Kisbózsván át Pálháza községig a turisták felvonulása valóságos diadalmenet volt, minden községben magyarruhás leányok, ünneplőbe öltözött felnőttek és egyenruhás leventék fogadták az érkező turistákat, s a községek tót lakossága olyan lelkesedéssel üdvözölte a vándorlás résztvevőit mint ahogyan annak idején Rákóczi zászlói alá sorakozhattak..."
Érdekesség az útvonalról Sátoraljaújhely felett:
"Vasárnap a vándorlás harmadik napján, az istentiszteletek után két különböző úton oszlottak meg a túra résztvevői. A társaság egyik része Mihály Jenő vezetésével a Magashegyre kapaszkodott fel a Széll József-kilátó érintésével, a másik csoport a Magyar Kálváriát, a 14 megszállott területi város stációit tekintette megés az Országzászlót koszorúzta meg Dr. Zsembery Gyula vezetésével.
A két csoport a Nagynyugodónál találkozott, majd később a Bonckútnál ebédpihenőt tartott. A gyalogút vasárnapi szakasza Sárospataknál ért véget."
én most néztem meg a bakancslistás videókat a harmadik résztől (első kettőt még megnéztem akkor mikor megjelentek) és bár én is öreg vagyok és konzervatív, de nekem -kövezzetek- tetszettek
annak adok igazat, aki azt mondta hogy nincs két egyforma kéktúrás film
a Peták féle inkább műemlékes jellegű volt, Rokié néprajzos korrajzos műfajteremtő és hazaszeretetet sugárzó így egyben, ez az indexes meg olyan kicsit marhulós
olyan "mai fiatalos"
drón, gopro-s timelaps videók, mindenféle effektek, jó zenék
nekem tetszik
Azért, mert van benne népdal is, sátrazós-barlangszállós-gilisztaevős kaland is, van benne 3-szoros OKT teljesítő aki Roki barátja lett a forgatáson, van benne kissrác aki majdnem térdig merül a tőzeglápba.
Szóval érdekes :-)
És hála az égnek sokkal jobb zenék vannak mint az első két részben, és az idegrángós vágást is elfelejtették
Úgyhogy részemről csak így tovább!
(egyetlen amitől agybajt kapok, hogy mindig elszöszölik az időt és koromsötétben érnek pl. a bükki kilátópontokhoz, ááááá)
...ha valaki a KDP során a Bátrokő felé jár, és van még lelkiereje egy rövid, de meredek kitérőhöz, akkor a rom mögött felkapaszkodó P+ -t ne hagyja ki. Érdemes. Utána a két plató után le lehet ereszkedni vissza a P-ra.
Lehet, hogy öreg vagyok és konzervatív, de a blogomban is igyekszem a Rockenbauer-Gyenes-Hazajáró vonulatot követni, mindenféle trendi kukacevészet helyett.
(NB: vigyél elég ételt, italt és térképet, és nem jársz így...)
A siugro sancnal levo sarga kereszt az egyik legszebb turistaut arrafele szerintem foleg osszel/telen, amikor nincsenek falevelek. Belatni az egesz eszaki kornyeket onnan, illetve osszel terdig ero avarban lehet gazolni.
Térképen már meg, de amikor azt a szakaszt jártam be nem volt rá időm sajna. Az majd egy külön nap programja lesz mint ahogy Mátraházánál az egykori sánc felkeresése :)
Még néhány gondolat erejéig visszatérve erre az indexes OKT sorozatra. Igazad van hogy próbálnak valami mást, valami figyelemfelkeltőt összehozni, de nekem ezzel nincs igazán bajom. Tudtommal ők nem azzal a céllal indultak neki, hogy tudományos, meg kulturális szempontból is tökélerest alkossanak, arra ott van a hazajáró, ami egy nagyon jó kis sorozat. Az is igaz, hogy ettől a pár tipptől nem lesz senkiből túlélő, inkább csak érdekesség szinten jó, illetve felkeltheti egyesek kíváncsiságát, hogy mélyebben beleássák magukat a dologba. Szóval ha nem vár sokat az ember a sorozattól akkor nem is fog akkorát csalódni. Abban is biztos vagyok, hogy lesznek még jobb részek is :)
A RP-DDK vándorlásunk Zselickisfalud és Gálosfa közt folytattuk a kitérőkkel több mint 26 km-en. Ezen a túrán a Zselic szívében jártunk a tájegység legérdekesebb részeit érintettük. Ezen a szakaszon rengeteg vadregényes mélyútban jártunk el is neveztem magamban a mélyutak napjának. Zselickisfalud után egy kaptatón felérve hamarosan elértük a Tájvédelmi Körzet határát, érintettük az Millenniumi Ezüsthársast,a Vadgesztenye sort,majd Kardosfa következett, Innen a Zselic új büszkeségéhez a Csillagparkhoz kapaszkodtunk fel. Ennek megismerése nem fér bele egy túranapba,mert a vezetett program több mint 2 órás. Erre külön napot kell szánni. A Csillagda melletti kilátó megmászása tériszonyosoknak nem javallott. Azért erőt vettem magamon és felmentem a csúcsra,megérte -bár a teljes panoráma nem bontakozott ki előttünk ,mivel elég párás idő volt. A messzelátóból sem a Schneeberg,sem a Tátra nem látszik,de megfelelő körülmények közt a Horvátországi Papuk hegység csúcsai jól láthatóak. A kilátótól a Zselic legszebb része következett :Ropoly. Megkapó amikor először pillantod meg a vaddisznódagonyából kialakított tavat,mely a völgy gyöngyszeme lett. A DDP piros sávján még felkaptattunk a lerobbant Ropolyi Kastélyhoz,majd felkapaszkodtunk a régi Postakocsi úthoz,ahol betyárok nyomába szegődtünk. A Pölöskei-réthez hangulatos erdőben ereszkedtünk le,itt a mederben keltünk át a patakon,majd a vadregényes környezetben lévő Gesztenye(Pölöskei)forráshoz tettünk kitérőt. Innét szuszogtató emelkedőn kapaszkodtunk a Kecske-hátra,ahol megismerkedtünk a zselici agyaggal és hipp-hopp máris Simonfára értünk,ahol a Meteor th-ban van a pecsét. A ház udvarán egy kopjafa Rocki emlékét idézi,egy pedig a Meteor Egyesület elhunyt tagjainak állít emléket. A villanyóra szekrényben találtam még két nyalókát,amit szintén beragasztottam a füzetekbe. Simonfáról két kutyás kaland és sok mélyút után értünk Gálosfára és ezzel befejeztük a somogyi szakaszt.
a jelzésfestésrül és annak forrása a második képen
