Nem okoztál csalódást. Nem értem futsz, hanem magadért. Akik körülötted vannak, és segítenek, azok annak örülnek, ha boldoggá tesz a futás. De mi csak támpontok vagyunk. Persze ha Te nem vagy boldog, akkor mi se vagyunk boldogok. De ha pl. "tompa" vagy és úgy érzed, hogy nincs kedved, akkor ennyi. Ez a Te pillanatnyi szuvenír döntésed, amihez nem férhet kétség. Ha Te tegnap úgy fejezted be, hogy úgy érzed megpróbáltad, és úgy érzed, hogy akkor és ott ennyit tudtál azt én teljességgel elfogadom. Szóval nem szoktam elégedetlen lenni mások teljesítményével. Az persze bánt, ha valaki elégedetlen saját magával.
Amugy gratulalok mindenkinek aki teljesitett barmilyen tavot is barmilyen idovel ebben a szep idoben. Tobb futobolonddal tudtam beszelni, mint az eddigi osszes versenyen osszesen, lassan kezdem megtanulni a neveket... :o)
Nekem nem sikerült megcsinálni. Pedig nagyon jól futottunk Ákibácsival. Csak éppen agyban nem futottam egyáltalán. Előszőr 3 km-nél akartam kiszállni, majd onnantól 20 kiliig végig csak a kiálláson gondolkodtam. A váltóhelynél már majdnem kiálltam de olyan nagy és lelkesen szurkoló tömeg volt, hogy továbbvitt a "lelkesedés". 20 kilinél már nem volt tömeg és nem esett jól az Árpád-hídon a felhajtó és egyszerűen megálltam. A tompaságomra jellemző, hogy még csak csalódott sem voltam igazán. Visszavillamosoztam az autóig, megvártam pen-t és hazajöttem.
Igazán fogalmam sincs miért voltam ilyen tompa. Talán az egész heti stressz, meg hogy a B-BP sem jött össze... Nem tudom. Lehet, hogy ezek mind csak belemagyarázások.
Legjobban pent, futuret és Ákibácsit sajnálom, mert olyan sokat segítettek a felkészülésben és csalódást okoztam nekik.
Sziasztok! Gratulálok a maratonistáknak elősrör is. Én Stafétában voltam kezdő ember, nekem nagyon jónak számító 58:57-el értem el a Lánchídhoz. Futás közben együtt futottam 3 narancspólós futóval, de sajna levegőt sem nagyon kaptam, meg nem is tűnt túl ésszerű megoldásnak a rakparton loholva megpróbálni elmagyarázni, ki is vagyok. Aztán aszittem látok egy kivit a váltóhelyen a Lánchíd alatt, és úgy néztem rá, mint aki tudja, hogy ő kicsoda, de ő nem úgy nézett vissza, ezért úgy döntöttem, hogy mégsem ő. De most olvasom, hogy valszeg mégis.
Pólórendelés témakörben aktualizálódik a lista, amit ugyi ma 23:59-kor lezárunk, akibújt akinem, nem tudom utána mi lesz.
Gratulálok mindenkinek, aki résztvett az eseményen és köszönöm szépen mindenkinek a biztatást!
Nagyon jó volt a hangulat, kellemes emlékek maradtak bennem a futással kapcsolatban: meg értékes tanulságok is.
A nyári első, 3.30-as maratonom után úgy gondoltam, megcélzom a 3.15-ös időt és a tervemet nem módosítottam annak ellenére, hogy szinte semmi időm sem volt felkészülni.
A táv első felében jól ment a futás, 1.37.08-as idpvel teljesítettem a 21 kilométert, ami - akkor úgy számoltam - talán egy 3.20-as időhöz jó is lesz.
Aztán 25 km-nél jött egy elég súlyos mentális mélypont - a rakparton, ingerszegény környezetben bevillant, hogy még 17 kilométer visszavan - legalább 4-5 percig küzdöttem a negatív gondolataimmal, de futottam tovább.
Aztán 35 km-nél megbosszulta magát a gyors kezdőtempó: egyszerűen elszállt az erő a lábaimból, képtelen voltam tovább futni. Innentől a futás/erős gyaloglás párost alkalmaztam (több gyaloglással, mint futással), az utolsó 1195 m-t minden lépésnél görcsölő vádlikkal végigfutva (a vánszorgás jobb szó rá). A végeredmény 3.47.17.
Konklúzió: megfelelő alázattal kell a maratonhoz viszonyulni, mert egy viszonylag késői "megborulás" esetén is messze még a cél...
Bár korábban egyértelmű "alapkövetelmény" volt magam számára az, hogy ne sétáljak bele a futásba, most ezt nem fogtam - és fogom - fel tragikusan. Meg sem fordul a fejemben, hogy a futást abbahagyjam - ez az eset még plusz motivációt is adott. Ott leszek a Plusz maratonon jövőre is, sőt már a prágai maratont is felvettem a versenynaptáramba :)
Én is gratulálok a maratoni hősöknek! Szurkolni is volt olyan mint futni egy maratont (kicsit izomlázam van a kereplőzéstől) :-). Nagyon jó érzés volt mindig várni az ismerősöket és látni, hogy célbaérkeznek. Remélem, kicsit segítettünk a teljesítésben és remélem aagica sem haragszik nagyon ránk.
Baloo!Veled még külön számolunk, majdnem kitörtem miattad a nyakam. A Műegyetem előtt futottam mikor észrevettelek az alsó rakparton. Először nem hittem a szememnek, de csak gúvasztottam és el kellett hinnem, hogy te vagy. Mindez beletelt pár másodpercbe és persze közben nem néztem hova lépek:-))) Egyébként az időd pont annyi, amennyit én futottam az lsőn. Jó idő, mi? A 42-es tábla előtt egyáltalán nem tűntél fáradtnak, épp csak mintha kicsit lejöttél volna kocogni...
A Fórumos csajok stafétáját erősítettem(?) a 12,6 kilit 1.04 alatt abszolváltam. Szeretném megjegyezni: Árnika úgy hagyott állva a hajrában, hogy az uccsó 600m-en egy 100-ast simán rámvert!
A váltóhelyen maradva drukkoltam még jó sokáig, ebből kifolyólag az arcom leégett és beszélni sem nagyon tudok (a kollegáim nagy örömére). Kiderült, hogy jó sok embernek tudom a nevét, a körülöttem lévők összesúgtak: Te, ez mindenkit ismer:-))
Mondjuk Czibók Ágit leediteztem, orbitált pedig lecucuztam, de utólag is elnézést.
Meg életet is mentettünk. Egy váltós fiatalember a váltóhely előtt kb 100 m-rel összeesett, kellett neki mentőt szerezni, meg leváltani a csapatát. Kiderült, hogy simán tudtam még sprintelni. Szegény, nem tudom mit csinált, de totál ki volt száradva, görcsben állt mindkét keze, és remegett. Lélegeztették, meg infúziót is kapott.
Aztán átvonultunk a 42-es kilihez. Folyton a könnyeimet törölgettem. Az elsőmaratonosok arcát néztük: mikor meglátták a 42-es táblát az hihetetlen volt. Vagy megütögették, vagy eszeveszett tempóban kezdtek hajrázni. Persze a mieinket vártuk nagyon. Mikor a távolban feltűnt először Chino, majd aagica az nagyon jó volt, még most is összeszorul a torkom. Tőlünk zengett a liget.
És gyurót is felismertem. Mondjuk nem volt nehéz:-))
Szóval mindenkinek kellemes pihenést és érezzétek magatokat hősnek.
Én pedig megfogadtam, hogy inkább futok legközelebb, mert a drukkolásban jobban el lehet fáradni:-))
Gratula az összes teljesítőnek. Remélem a zenével tudtam egy kicsit segíteni. Odajött hozzám egy kerékpáros, hogy most kérik a Queent. Bízom bene, hogy megkaptátok. Délelőtt lesznek képek, némelyik nekem is tetszik. A páromnak is gratula, mert végigtapsolta szinte az egész versenyt. Remélem észrevettétek :-)
Baloo, a mai nap meglepő híre volt az indulásod, és a végén elégedetten értél be: ez így kerek egész! Éljen! :)
Az elsőbálozóknak óriási elismerés, meg mindenkinek, aki ma szívvel-lélekkel, no és persze remek felkészültséggel és/vagy akarattal futott!!
Amúgy nem sok hiányzott ahhoz, hogy komoly aspiránsként szálljak harcba Balooval és Mosival a brahi kategóriában, ahol a győztes vándordíját Hauanita adja át. :)
/Anita, teljesen méltányolható a te álláspontod is./
Már tegnap megkísértett az ördög, látván a maratonra készülődő vidám futókat. Aztán ma a verseny alatt, ill. végén ugyancsak ott motoszkált a kérdés: miért nem futok a többiekkel együtt maratont? :)
De a szeptemberi 4 db, köztük Europarkkal súlyosbított futás, az edzéstervek üzenete, a lefutott tavaszi heti átlag 10-20 km-ek, illetve a nyári csúcsterhelés augusztusi heti 35 km-e, tehát a józan ész egyértelművé tette a nevezés lehetetlenségét.
Lelkiismereték családi váltómeghívása két Ekiden-távval pont jól jött: mégis, belülről is részese lehetek a futás ünnepének.
A Lánchíd pesti hídfőjénél a mobil vécéknél statisztikai méréseket végeztem az átlagos használat idejéről, így elütve a kb. 15 perc várakozást a felhasználói sorban.
Lelkiismeretet váltva egy hevenyészett terv alakult ki: utolérni Mosolygós79-et. Így sorban lehetett találkozni a többi topiktaggal: Baloo, aagica, Chino, Spenót, Saliko, Rohamcsiga, ill. egy fordítónál Elm is képbe került. Mosi azonban nem látszódott sehogyan, pedig már 5 perces km-ek voltak időközben. Azért 15 km-en keresztül csak utol kell érni őt, ennyire nem futhatja el az elejét, gondoltam. Végre a Margitsziget után, az Árpád-hídról lejövet sikerült a csatlakozás. Mivel Mosinál sem hemzsegtek az utóbbi hónapban az edzéskilométerek, így egymáshoz illő párként futottunk tovább.
Jött az óbudai váltóhely, ahol automatikusan váltottam magam, aztán a budai Lánchíd, ahol nemnagyongyors vitte tovább a bokachipet. De még volt kedvem futni, így Mosival tartottam a Közgáz felé. Az a legkedvesebb kilométerem, amikor a Szabadság-hídról lefordulva le lehet zúgni az egyetem mellett, majd éles kanyar jobbra, és irány a rakpart! :) De tényleg, az a rész nagy motiváló erővel rendelkezik.
Jött az 5. staféta váltási pont, és akkor már csak 8 km volt hátra... Mosival még sok témánk volt, a kerékpáros FB-részleg (Zakka, gankiék) is kedvesen biztatták a futókat, Kercsaj is felbukkant és kísért minket, szóval elment a hátralévő pár kili.
Bár a kisördög méricskél, hogy ha az elején nem 5 percesben futok 4-5 km-t a végül 30 km-ből, akkor ment-e volna pluszban az első 12 km szép lassan, de ez nem számít: éljenek a maratonisták meg a váltósok meg a szuper szurkolók!!
A képek (szokás szerint) a http://www.kivisite.hu címen vannak, tessék látogatni. :-) Most is dominálnak a képen a narancsmezesek, és találtam pár olyan arcot is akit még nem ismerek. :-) Ilyen az 5., 6., 10., 11. képen lévő futó. A többiek megvannak - még akkor is ha ők ma nem ismertek fel, mert offtopic mez volt rajtam.
Minden elismerésem a ma indulóknak, mert jó meleg lett a végére.
Én váltóban futottam második emberként, így megvártuk az Ágik rajtját, és még viszonylag korán viszaértünk a célhoz is. Láttam befutni Balázst, aki nagyon nagyot futott, és korábban Snecit is, akiket a célkegyenesben buzdítottunk egy utolsó hajrára (tudom ilyenkor már kicsit késő, de annyira jól esett üldögélni a napsütésben). Jellemző a Vindics családra, hogy hárman megverték a mi öt fős Ekiden váltónkat. Ebben persze nekem is szerepem volt...
Az úgy kezdődött, hogy csak futópadon tudtam edzeni, és másfél héttel ezelőtt - valószinűleg emiatt, mert nem igazán esett jól -, reccsent egyet a porc a lábamban, és még a járás is fájt egy jó ideig. Kihagytam egy hetet, és tegnap a szigetfutáson mertem csak újra futni, tesztelendő, hogy működik-e egyáltalán a lábam. 4:20-ban ment a dolog, és minden szépnek, és jónak tűnt. Egészen tegnap estig, amikor is el kezdett rázni a hideg, szédültem, fájt a hasam, és belázasodtam. Ezzel jól rá is ijesztettem a csapattársaimra. Mindegy, gondoltam, reggelre jobban leszek.
Jobban is lettem, 36.7-tel lehet futni, véltem akkor. A délelőtt békésen telt egészen a váltásig, amire egyáltalán nem tudtam bemelegíteni, mert a vécéknél kellett sorba állnom, mert nem maradt meg bennem semmi. (BSI köszi!) Úgy álltam a kérdéshez, hogy mindegy, legalább kevesebb terhet kell cipelnem. Egy ideig sikerült is terv szerint haladni, a tegnapi 4:20-as tempót tartottam közel 5 kilométerig. Hiver buzdítása adott egy kis erőt még a Sziget közepén, de aztán jött a kalapácsos ember, és úgy fejbe vert, mint még soha. Minden erőm elfogyott, és azt hittem sose érek a váltóhelyre. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy nem hagyhatom cserben a többieket. Nem gondoltam volna eddig, hogy ilyen rövid távon is így meg lehet zuhanni. A tapasztalat ebből az, hogy betegen csak akkor indulok egy versenyen, ha nincs más lehetőség (most muszáj volt a csapat miatt).
Szerencsére Nereidáék nagyot futottak, így a tavalyi időnket sikerült megjavítani, és már a 3 órán belüli váltók közé tartozunk. Sajnos a többiek befutóját már nem tudtam megvárni, mert kezdett megint rázni a hideg, és ideje volt forró fürdőt venni, és benyomni néhány szén és egyéb tablettát. Persze, amikor írok, most is hőemelkedésem van, de legalább kicsit kevésbé felhősen látom a délelőttöt.
Gratulálok minden Fotóbolondnak, különösen az első maratonjukat túlélőknek! Én ma a BringaBanda váltóban futottam, gondoltuk hogy megnézzük mit tud alakítani a csapat ha nem tekerni kell hanem futni. Hát, 3:11-re sikerült. Nekem 38:12 lett az utolsó 8km, 183-as átlaggal. Jól éreztem magam, ilyen szép időt álmodni sem mertem volna - lévén idén minden fontosabb versenyünk (mármint kerékpár) esőben, hidegben zajlott.
Fotók most is készültek, de természetesen limitált mennyiségban, mert ugye most nem csak kibicelni mentem ki.
zolinyo,
tudod, már csak 7 hónap van hátra, és én is megpróbálom. :-)
Nem, lehet úgy maratont futni, hogy az ember élvezi a felkészülést, és a versenyt is.
Nagyon nem tudok azonosulni ezekkel a brahi-maratonokkal, betegen, sérülten, készülés (ill. rendszeres futás) nélküli indulásokkal, de hát ízlések és pofonok...
Ezzel együtt nagy-nagy gratula a teljesítőknek!! Az elsőbálozóknak pedig dupla-extra elismerésem! Jók voltatok!!! :)))
Először is Nagy-Nagy gratula, minden hősnek! Ezt egy fiútól hallottam az egyik rakparton mikor az én fejemben is olyan gondolatok jártak, hogy ezt most feladom. Lekiáltott, hogy Ti vagytok a hősök, más nem számít! Én is belehúztam és próbáltam futni, ami nem nagyon ment. Nagyon köszönöm (jük) a bíztatást, Judit, Edith, kedves lány, akiről nem tudom, hogy hívják, de a nevemen szólított, minden fordítónál, és a sok-sok futóbolondnak, nagyok voltatok srácok!!!
Cucu, aki tiszteli a maratont, de nem készül rá!!! Pedig reggel még a kutya kakiba is bele lépett:) 4:02:25, félmaraton 1:51:25, aminek két perccel lassabbnak kellett volna lennie.
Én fejetlenül belekezdtem 5 perc közeli kilométerekkel, Obor, már az elején megrótt, hogy ez túl gyors nekem, de egyszerűen vitt a lábam. Mint írtam a félmaratonnál még vigyorogtam, de tudtam, hogy itt gond lesz.
Az órám szerint a 25. kilinél, zakkantam meg. Innentől szinte minden kilibe belegyalogoltam, természetesen ott, ahol nem láthatnak a barátaim, a frissítőknél igazoltan:) Utána már végig 6 perc felettiek voltak a kilcsik. Közben begörcsölt a lágyékomban egy régi műtét helye, lejött a ragasztó a cicimről és elkezdett vérezni, így az uccsó 5-6 kilit póló nélkül kellett lefutnom. Elnézést a látványért:) A sok gyaloglástól amik csak 5-10 mp.-ek voltak, az utolsó 200 méterre, úgy begörcsöltek a vádlijaim, hogy elgondolkodtam rajta , bekellene sétálni, de szerintem az nagyon ciki lett volna. Ezek leküzdhető problémák, ilyenek mindennaposak még egy amatőr futó életében is, de a meleg az az én halálom.
Már a Tp.-én is mondtam, ha ilyen idő lesz, akkor nagy halál jön. Sajnos bejött. Érdekesség, hogy félofftopic Andival szinte egyformán 9-10 perccel futottunk gyengébben a V-Bp. maratoninál, és én úgy gondolom ez meleg miatt volt, bár Andika biztos vissza is fogta magát a B-Bp. miatt. De ne gondoljátok, hogy el vagyok keseredve. Itt van az érem a klaviatúra mellett, és büszke vagyok rá, mert ma mi voltunk a hősök. Egyetlen gondom, hogy ez a sérülésem, amit már ott rögtön offtopic FJani jégakkujával ambulánsan kezeltünk, gond nélkül elmúlik e, mert eddig csak akkor jelentkezett, ha nehezet emeltem.
Hát még egyszer, mindenkinek GRATULÁLOK!! És köszönet a biztatásért.
Cucu
hellósztok. a mai futás nagyon tetszett nekem. először a két minimaratonkán indulóknak doboltam. utána elindultunk le a váltóhelyre a lánchídhoz. már majdnem odaértünk a váltóhelyre amikor elkezdtek jönni a maratonisták. végigdoboltam amíg mindenki elment melletünk utána lementünk a váltóhelyre. letelepedtünk és vártuk az időt amikor el kellett kezdeni melegíteni. mikor odaálltam a váltóhelyhez láttam magam mellett egy futóbolondot akit nem tudtam ki az.később rájöttem rohamcsiga volt. de mire köszöntem volna megjött a váltásom. eldöntöttem szép nyugodtan 5.30-6 perces kilikkel 2 óra-2.10óra-es idővel érjem el váltást. szépen sorba előzgettem az embereket 5.15-ös km-kel. utána eljött a fordító és egy kicsit megszaladt a lábam. óbudáig 5 percen belülli ezrekkel mentem. itt kissé visszaestem 5.10 körüli iramra. óbuda után utolértem gyuro-t az ősembert. innen vele mentem. 5.10-5.30 körüli ezrekkel mentünk. mivel az extra ötleteket külön szokta díjazni a közönség kissé több tapsot kaptunk. visszaérve pestre volt egy 6-7 perces kili is a frissítés miatt. a váltóhely előtt váltunk el hisz rá várt még 8 kili. ahhozképest hogy a bsi a verseny előtt azt írta a a táv közepén nem lesz dobos mégis volt. a célidőm1.56-körül lett. a váltó 3.40 környékén ért be ami tőlünk fantasztikus. köszönöm az útszéli biztatást főleg a lánchíd előtt ahol még fb zászló is volt.
