sziasztok!
ilyen vagyok: (((((((((((((((((((((((((((((((((c:§
beszámoló egy elsőmaratonista billentyűzetéből (előrebocsátom, hogy még nem volt időm olvasni, most amolyan "write-only" üzemmódban adom elő, úgyhogy bocs, ha valakit/valamit esetleg ismételnék, ami már elhangzott.):
szóval kezdődött a buli a rajtszámátvételnél. aki ott volt tudja, hogy Aagicával kitaláltuk, hogy magunkra rajzoljuk a Futobólondok logót alkoholos filccel (olyasmi lett mint egy tetoválás) és az milyen lyoo lesz nekünk. ez biztos garantálja majd másnap a célbaérkezést! (c:§
akciónknak a versenyközpont környékén olyan sikere lett, hogy sorba álltak a külföldiek, mer' aszitték ez is a szolgáltatások része. sajna csak egy olasz jányra sikerült időt szakítani közülük (ahelyett, hogy valami görögszexisten kinézetű pasi lett volna…(c:§), aztán már inkább a FB-okkal foglalkoztam, mert ott is nagy volt az igény a csináld-magad tattoo-ra.
el is határoztuk, hogy jövőre ebből üzleti vállalkozás lesz! (le kéne védetni, mert biztos sok szemfüles read-only van, aki most lecsap az 5letre.((c:§)
na de a lényeg, A Verseny:
Aagica késett a megbeszélt "randinkról" (még mindig nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem az előző napi piciny késésemet akarta-e így megtorolni (c:§), de ettől függetlenül sikerült mindent időben, szinte tervszerűen megvalósítani – szegény Zakkára is rásóztunk fejenként több kilónyi cipelnivalót, amire persze egyáltalán nem lett szükség a verseny közben. (c:§ (éljen a túlbiztosítás!(c:§)
megkerestük a 4:30-as iramfutókat, szóltun
k nekik, hogy minket semmiképp se szabad elveszteniük – ami úgy tűnt annyira nem hatotta meg őket. (ld. pár sorral lejjebb.) kikérdeztük őket, hogy hogy tervezik az iramfutást, de nem tűnt túl biztatónak, hogy az első felét lyooval gyorsabbra gondolták, m
int a másodikat.
na mind1. azért beálltunk mögéjük…
start! dübörögnek a dobok, kb. 5 perccel a tényleges start után már át is jutunk a kapu alatt. körbe FB-ok, ismerősök, barátok, mind szurkolnak, a torkomban dobog az összes szívem. (c:§
az iramfutók naggyo
n nyomják, érezzük mindketten Aagicával, hogy nem lesz ez így lyoo. le is maradunk. okosan! 5:40 lett az első km. (6:24 kellett volna legyen.)
belassulunk, felvesszük az utazósebességet, vigyorgunk a szurkolókra, közben eccsomót szövegelünk persze – ránk i
s szól egy "néni" a Lánchíd előtt, hogy spóroljunk a levegővel, kell az még később… (c:§
a Lánchídnál ismét eccsomó szurkoló, visz is a lábunk az emelkedő ellenére.
jön a rakpart. nekem naggyon lyoo így elsőre, hogy ismerős az útvonal, tudom, hol várható emelkedő, macskakő, szembeszél, hol számíthatok buzdításra.
szép kényelmesen futunk, közben még mindig sokat beszélünk, odaérünk a váltózónához. nagy FB ováció, tiszta libabőr mindenem! ((c:§
leadjuk Alant a váltásnál, jön Spenót. gondoltuk is, hogy innen majd biztos nem jutunk szóhoz. pláne, hogy Saliko is szimpátia futást tart velünk. a fiúk "valamiért" folyamatosan panaszkodnak, hogy nem jutnak szóhoz. (c:§ (majd elmúlik ez is!)
beérünk a szigetre. itt egy velünk futó külföldi 5-6 fős szurkolótábora nagy buzdításba kezd, meg végigpacsizik a hazájukbelivel. több se kell nekem, én is átfutok az ő oldalukra pacsizni. röhögünk lyool. (c:§
pörgetjük tovább a kilométereket. a 19-est valahogy nem veszem észre, picit megijedek, hogy milyen hosszú lett. biztos az Á
rpádhídi emelkedő miatt. aztán rájövök, hogy csak szimplán kihagytam. megkönnyebbülök.
"utazunk" tovább. eljutunk a szentendrei úti felüljáróhoz. szerintem "mocsokság" ilyeneket elkövetni szegény futók ellen. ((c:§ igazán intézhetnék úgy, hogy ilyenkor kivasalják az ilyen egyenetlenségeket, vagy minimum az ehhez hasonló részeken picit átállítják a gravitációs hatást. (c:§
azért persze ezt is abszolváljuk futva. nem sokkal utána van a 24 km-es itató. itt elég csalódott leszek, mert már nem maradt nekünk izotóniás lötty. pedig naggyon kéne!!! túl a féltávon, nyári melegben
, emelkedő után, lassacskán merevedő lábakkal, stb! lehet, hogy csak a tudat rossz és annyira nem is számít az egész biomechanikailag (vagymi), de naggyon nem esik lyool.)c:§
szólok Zakkának (aki szinte végig mellettünk tekert), hogy ha a legközelebbinél s
e lesz, akkor álljon meg, mert kérek a nála elhelyezett készletből.
kiérünk a Mozaik utcához. ottvan Amtibácsi, halljuk már messziről, hogy "zenél". Zakkát előreküldöm, hogy az Önök kérték szellemében tetesse már be a "számom". és igen!!! szól a "We are the Champions!"!!! igaz picit halkan, de ettől függetlenül teljesen beleborzongok!!! ezt nem lehet leírni!
mindenesetre elénekelni akkor megpróbáltam – a körülöttem futók nagy-nagy örömére. ((c:§ (ígérem ilyent csak elsőmaratonon követek el – de azt eccerűen muszáj kihasználni, hogy ilyenkor "mindent szabad".(((c:§)
valahol 27-28 között lassan kezdek picit elszakadni Aagicáéktól. itt már képtelen vagyok más tempójában futni. gondolom az ő lába is ólmosodhat már, az enyim is a saját ütemét diktálja. szép lassan lemaradnak. szerencsére tudom, hogy többen is vannak vele, nem egyedül hagyom. Zakka pedig eljön velem, hogy énse ismerhessem meg a hosszútávfutó magányosságát. (c:§
eljönnek a 3-assal kezdődő km-ek. emléxem, amikor elösször láttam őket, arra gondoltam, hogy milyen lyoo lesz nekem majd már itt!(c:§ hát nem tudom. végül is nem rossz, de azért már picit érzem a lábaim.
30-nál eszembe jut, hogy eccer valaki azt mondta, hogy itt kezdődik az igazi Maraton! na lássuk. én számottevő különbséget egyelőre nem érzek, az előtte pár perccel megtett lépésekhez képest.(c:§
persze mondtak ugyanilyet a 32-re és a 35-re is, de ott se lesz sokkal rosszabb. lyoo-lyoo, érzem a lábaim, lassulok is valamennyire, de alapvetően megy ez! (c:§
35 környékén még eszembe jut egy picin
yt az angol királynő. ha ő nincs, akkor már maratonfutónak nevezhetném magam. hát ezt egy lyool elcseszte nekem őladysége! (c:§
Zakka itt már kb. fél km-enként kérdezi, hogy kérek-e valamit – nem tudom, hogy azért van-e mert már aannyira rosszul nézek ki.
állítólag nem. legalábbis többen is akik ismernek és az útszélén szurkolnak, mondják, hogy töklyool nézek ki, szépen nyomom, stb. picit gyanaxom, hogy azért mondják, mert az ellenkezője igaz és próbálnak így lelket önteni belém. ((c:§ de igazából nem érzem magam rosszul még 38-nál sem. persze fáradt vagyok – de asszem ez egy Maratonnál talán normális jelenség. (c:§
amúgy kb. 30-tól már végig előzgettem, rengetegen sétáltak vagy voltak lassabbak akik valszeg elfuthatták az elejét. ott naggyon örültem, hogy mi ilyen okosan csináltuk.
38 után jön a Bajcsy-felüljáró. talán a legmocsokabb dolog az egész útvonalban! (c:§ sikerül ezt is megfutnom. felfelé is! (körülöttem mindenki sétál – bár így se sokkal lassabbak, mint én futva.) lefelé lyoo! lefelé pihenek!
a 39-est nem veszem észre, pedig Zakka még szól is. én asszittem csak azt mondja, hogy mindjárt odaérek. (c:§
megvan a 40 is! itt már mellettem gurul Ganki és Tomator is! dícsérnek egyfolytában (– tutti duplájára hízott az uccsó 2 kilométeren a májam. ((c:§)
40-től kezdve kb. minden lépésnél el tudnám bőgni magam. már tudom, hogy meglesz-megvan! nem is merek belegondolni még igazán, mer' hogy néz már ki két km-t sírva futni. (c:§
bekanyar a Dózsa György útra, dübörögnek a dobok az aluljárónál – az én fejemben-szívemben-lelkemben is. már nem érzem, hogy fáradt vagyok.
befordulok a Hősök tere mögött a kordonba. ott van Fajankó, kiabál. elérem a 42-t! eccsomó FB áll és szurkol, tapsol! még jobban rákapcsolok, nem is érzem a talajt a lábam alatt.
balról Hangya barátom drukkol.
meglátom a célkaput! repülööööök! és IGEN!!! maratonfutó lettem!
felfoghatatlan érzés! ez egyszerűen mindent megért! minden megtett lépést! nem tudom leírni…
a célban bőgök kicsit (végre(c:§). meglátom Zakkát a kordon szélén, ettől megin' sírnom kell (nem, nem a látvány miatt! (c:§). megvárom Mosit, hallom, hogy bemondják Aagicát, hogy befut, vele együtt a "nyúl" csapatunk zárótagja, Zsuzsi is, majd megjön Obor és Baloo is. elheverkélünk a fűben, meg amit ilyenkor szokás. erre már inkább nem vesztegetném a türelmeteket. (c:§
viszont ami fontos!
először is naggyon-naggyon köszönöm a Topiknak, hogy Van!!! nélkületek nekem valszeg soha az életben nem jutott volna eszembe, hogy képes vagyok erre felkészülni!
a másik először (c:§ Aagicának! a sok együtt "elszótagolt" km-ért, az összes futáselméleti vitáért, hogy tudtuk motiválni egymást, amikor valamelyikünk épp hullámvölgybe került a felkészülés során, stb. meg főleg, hogy nem kényszerített rá, hogy a verseny előtt palacsintát süssek neki! (c:§ (persze azért picit próbálkozott…)
köszönöm még:
az egész Hajrá Ágik! csapatnak a nyulazást és Spenótnak külön is, hogy létrehozta a csapatot, meg hogy időnként helyrerakott, amikor elszaladt volna velem a ló az edzéseknél! meg a meglepit!(c:§
Zakkának, hogy szinte végig jött mellettem bringával, így nem éreztem magam egyedül akkor se, amikor elszakadtam a bojomtól!
Kocsinak a képeket!
minden FB-nak aki kinn volt és szurkolt!
és aki otthon izgult értünk annak is!
és mindenkinek akiket az évek során olvasgatva-megismerve, belőlük is erőt merítve eljuttattak idáig!
KÖSZÖNÖM!
és a konklúziók, miegymás:
nekem szinte teljes mértékben pozitív élmény az egész (és nem csak így utólag!). nem volt igazi holtpontom (nem tudom, hogy csináltam(c:§), nagyjából sikerült egyenletesen menni. bár a
tervezett 4:30 nem sikerült, de ezt nem bánom. az elsődleges terv a teljesítés volt és az maximálisan lyool sikerült!!! (c:§
Első Maratonnál időt csak úgy nagyjából szokás tervezni és ahhoz képest nem is lett rossz az a 4:41! (c:§
pláne amilyen meleg volt – mert naggyon az volt, szerintem ezt mindenki tudja aki ott volt.
és már rögtön utána tudtam, hogy esetemben helyes az "Első Maraton" elnevezés! ((c:§ már gondolkodom, hogy jövőre Visegrád, vagy Bécs…
elkaptam a vérszem nevű Futóbolond betegséget, vagymi. ((c:§
ps.: bocs mindenkitől a hosszért! én naggyon ritkán írok ide beszámolót, de ezt most nem tudtam volna rövidebben. asse bánom, ha senki nem olvassa el. lehet, hogy inkább kicsit magamnak írtam, hogy még évek múlva is vissza tudjam olvasni, hogy milyen volt az Első!
