Szerintem teljesen rendben van a dolog, én is így szoktam. Túra megszakításakor ha van bélyegző akkor nyomok kettőt, legközelebb ne kelljen ezzel vacakolni, pláne ha nagyon-nagyon véletlenül legközelebbi alkalomra eltűnne a pecsét akkor meg téphetném a hajam.
Volt hogy vasútállomáson az egyik rubrikába kértem dátumos körbélyegzőt, másikba pedig sima feliratost, mert az állomás nyitvatartása eléggé korlátozott volt. (Putnok, Bódvaszilas pl)
Az útvonalkövető bejárás nem ezen múlik, az becsületbeli ügy.
Kibeszéltük ezt már sokszor, magadnak csinálod. Ha becsületesen legyalogolod az utat akkor a bélyegzők beszerzése és ennek módja csupán igazolás-technikai kérdés.
A bélyegzők csupán az ott jártat igazolják, azokat akár kocsival is össze lehet gyűjteni. Csak minek...
De erre is van kivétel!
Szandaváraljára egyszer csupán a bélyegzőért kanyarodtunk be kocsival, mert amikor kékeztünk akkor éppen nem volt, egy hétre rá pótolták. Egyáltalán nem éreztem magam rosszul ettől, mert a Cserhátsurány Becske szakaszt előtte becsületesen teljesítettük.
második bejáráskor már volt bélyegző akkor és ott amikor bejártuk a szakaszt
Mivel végigjártad szerintem teljesen korrekt ha nem mész ki kétszer az állomásra. Pl. én még a régi reflex alapján a túra végén a szakaszhatáromon mindig két pecsétet szoktam nyomni hiszen ki tudja legközelebb a folytatáskor meg lesz e még a bélyegző.
Ket egymast koveto hetvegen jarnam be a Matrahaza-Sirok es Szarvasko-Sirok szakaszokat. Minket esetben a kocsim Sirokon hagynam a telepules belso reszen. Ebben az esetben gondolom semmi kivetni valo nincs abban, ha az elso szakasz utan bepecsetelek a masodik szakaszra is az allomason, hisz az kek nyomvonalat bejarom, mivel be kell mennem a faluba, viszont utana hetvegen nem lenne kedvem elsetalni az allomasig, hogy utana visszamenjek a falu kozepere. Lehet hulye kerdes, de erdekelne masok velemenye a szituaciorol.
""Számomra minden pecsételőhelynek csak egy dobása van..."
Kíméletlen vagy. :-)"
Ez nem kíméletlenség a részemről, még szmájlival sem. Egyszerűen praktikusság. Mint ahogy az is, hogy ha nem kéktúrázom, akkor a kéktúra igazolófüzetek otthon pihennek a könyvespolcon (még ha érintem is a túrán a mozgalom egy-egy pecsételőpontját, akkor is).
Nekem eddig 2 pecsét hiányzik..a legfájóbb az Írott-kői, ugyanis ide nem egyszerű visszamenni sem. Ha hiszitek, ha nem, mindkét(!) bélyegzőből hiányzott a lenyomatot adó gumi felület..elég nagy pech. A másik Nógrádsipek. Amikor tavaly ott jártam még nem volt új bélyegző,a kocsma meg zárva volt. Cégeset szereztünk a szomszéd utcából, jó sok idő elment vele, úgyhogy eléggé meg kellett nyomni Cserhátsurányig, de sikerült.
Egyébként a Bükk 900-on is fix bélyegzők vannak a kijelölt csúcsokon.
nagyon szép a Tátra, a Kriván nagyon jellegzetesen "ferdül" :)
A vállospusztai lenyomat nekem nem sikerült valami jól.
Én több helyen fotózkodtam: Inászó, Arlói tó (elfelejtettem pecsételni..), Szentlélek (itt nem volt senki), Mályinkán meg a Sanyi kocsmában szintén senki nem volt ("rögtön jövök"..)így abba a rovatba dédesi pecsét került.
Egy nagy rakás nulla. Én rengeteget túrázok Cseh, és Szlovákiában. Az ottani "Smerovnikok" mindent elárulnak. Csak egy példa: Bárcsak nálunk is ilyen lenne...
"Számomra minden pecsételőhelynek csak egy dobása van..."
Kíméletlen vagy. :-)
Én azért szoktam adni minimum 2 esélyt egy bélyegzőhelynek, meg szokták hálálni!
Két OKT alatt még nem kellett fotóznom, de a kisebb mozgalmaknál is csupán olyan helyen van fotóm ahol más opció nem is volt.
Még a spártai túrák netovábbja, a Kohász Kék is csupán kettő darab fotóra késztetett a 16-ból, Inászó eh.-nál, (ahol azóta már lehet hogy van új), és Dobronya-tanyánál, ahol egyáltalán nem volt bélyegző, csupán az őr, aki lefotózott aztán még jól fel is írt Magyarország legnagyobb összefüggő erdőségének határán átlépve!
Kohász Kék fix bélyegző Vállóspusztán. Remek ötlet ez a fix pecsét!
Pár éve már, hogy elterelték a kéket Hévíz határában, a tónál, de amikor legutóbb arra jártam, én az általam ismert úton mentem, nem foglalkoztatott az erdei út. Nemrég észrevettem ugyanakkor, hogy Hévíz határában friss S- jelek vannak.
Megvártam a lombhullást, majd a szép időt, és irány Hévíz, szerettem volna tisztességesen felmérni az erdei utat, azt hiszem, sikerült.
A S- jelzésű út lehetne K+ is, nem különösebben hosszú, de ez az út azt hiszem nagyon régi, az atlaszban is szerepel, és az MTSZ 2010-es nyilvántartásában is megtalálható.
Ha valaki a cserszegtomaji kilátóból szeretné csodálni a Rezi - Keszthely közötti útvonalat, akkor érdemes elindulni, az országúti szakasz nem nagyon hosszú, de körülményes, utána is aszfalt, de már nem nagy a forgalom. Azt olvastam, hogy a kilátó télen zárva, ezért nem is próbálkoztam.
Cserszegtomaj végső soron zsákfalu, Keszthely felé lehet menni, vagy vissza.
Az országúttól már volt busz, azzal mentem vissza, hisz a 12:30-as gyorsjárat elkerüli Keszthelyt. Márpedig erre a szakaszra ennyit szántam.
15:00-kor már itthon is voltam:-)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a szakasz "OSM van, TUHU nincs" állapotban volt, remélem, hamarosan fel lesz szerkesztve a hiányzó erdei szakasz, és a TUHU térképe is azt mutatja, ami a valóság.
Más.
Hévíz most már-már baráti volt, egy kis kajáldában ebédeltem, olcsó volt és jól főztek, gyors volt a kiszolgálás.
Karácsonyi hangulatot nem tapasztaltam, bár sok pavilon van a tó környékén, ember nem nagyon.
Számomra minden pecsételőhelynek csak egy dobása van: amikor ott járok, akkor nyomok, ha sikerül, és nem nyomok, ha nem tudok fellelni semmilyen stemplit. Ha nincs bélyegzés, akkor van kép fotoapparáttal, vagy mobillal. Direkt csak a stempli miatt vissza még nem mentem sehová. :-)
Nekem az utolsó három kéken már nem volt bélyegző hiányom. Komótosan teljesítve, az esetleges hiányzó pecsétet volt lehetőségem pótolni, hiszen a kéken kívül is sokszor túráztam az országban. Más kérdés hogy a rigorózus pecsételési előírások miatt elvileg szabálytalan ha egy lejárt szakasz egyik pecsétjét utólag pótolom, hiszen milyen dátummal szerepeljen egy ilyen pót pecsét? a lejárás vagy a pótlás idejével? Ilyenkor került a füzetbe hogy "elveszett pecsét miatt pótolva: dátum"
"...kint vannak a jórészt szinte mindig elérhető új bélyegzők..."
Egy talán érdekes adalék: Eddig a befejezett első és második OKT bejárásomon és a befejezetlen harmadikon is, valamint az első és második RP-DDK bejárásomon is volt pecséthiányom, amiket fényképekkel kellett pótolnom. Ezekkel ellentétben az AK füzetem teljes, egyetlen olyan hely sem volt, ahol nem tudtam volna stemplizni. Bár ez összefüggésben lehet azzal is, hogy mostanra már rutinos pecsétlejmolóvá váltam. :-)
Én is sok-sok évet vártam az elkezdésével, de most, hogy felújították a jelzéseket, kint vannak a jórészt szinte mindig elérhető új bélyegzők, szóval most érdemes belevágni. Aki persze soknak érzi a monoton szakaszokat, annak érdemes ezeket kerékpárral megtenni. Az egészet azért nem, mert egyrészt jóval kevesebb marad meg az emberben, másrészt nem minden szakasz talaja barátja a bringának.
Én kellemesen csalódtam benne és fura lesz tavasszal ezt is befejezni, mert még az is lehet, hogy hiányozni fog, pedig én börzsönyi terepen szocializálódtam, tehát elég messze állt tőlem a síkság. Eddig...
Köszönöm, hogy megosztottad tanulságaidat. Sajnálom, hogy nem fogott meg különösebben az Alföld, nekem a lejárás közben szép lassan belopta magát a szívembe. Nem voltak katartikus érzéseim, de egyszer csak arra eszméltem, hogy megszerettem, és hiányzik ha nem járhatom. (Az egyhangúbb szakaszokat meg betudtam a csak itt átélhető élmények áraként.)
Szóval ismét gratulálok a teljesítéshez, és sok szép, szívedhez közelebbi túrát kívánok a jövőben!
Csupán részletek az értékes kortesbeszédből az AK mellett:
"...ez a mostoha gyermek iránti szeretet, ami empatikus moralizálásból indul és őszintén, magától jövő szeretetté szelidül..."
"... Ami a legfontosabb, számomra az AK adja vissza a magyar valóságot. S itt még véletlenül sem az elcsépelt "mai magyar valóságra" gondolok, hiszen az OKT-n is megvannak mind a takaros magyar (és sváb) falvak, mind pedig a lepusztult vidékek. Sokkal inkább a generációkon, sőt társadalmi berendezkedéseken átívelő magyar valóságra, a magyar történelemre gondolok. S ezt a táj takarója, s földfelszíne teszi lehetővé. Valahogy az OKT-n és a DDK-n nem csábult a lelkem időutazásra, míg az AK-n battyogva gyakran kaptam azon magam, hogy arról fantáziálok, hogy különböző korokban mi lehetett ott, ahol éppen járok. Mint ahogy a gyermekek játszanak magukban egyszemélyes szerepjátékot..."
"Az én sorrendem 1. AK 2. OKT 2. DDK, ha csak saját magamra gondolok, s nem mondjuk egy távoli jövőbe vesző, nagykamasz gyerekimmel történő túrázáson merengek.
Nem tudom, miért, de nekem monotonabb az OKT, mint az AK. Az AK talaj- és növényzetváltásai látványosabbak számomra, mint a hegységek anyagaié. Tamás írta, hogy így lehet az országot megismerni, én talán hozzátenném a "csak" szót is."
Más:
asciimo véleményét már olvastam az RP-DDK-ról, de szívesen megkérdezném erről a mondatról:
"RPDDK-t vegigjartam egyszer, es ugy ereztem hogy ennyi eleg is volt, föleg Zala miatt. Nem indulok el oda meg egyszer es kesz. "
Sokkal többet most sem tudok mondani, mint ezelőtt pár héttel. Az útvonal nagy részét unalmasnak találtam, a végtelen gátmeneteket, a látóhatárig vezető nyílegyenes földutakat, és mivel nem volt sok külső inger, el tudtam mélyedni a gondolataimban. Vannak szép helyszínei, nekem nagyon tetszett a Gemenci-erdő, vagy például Szarvas és környéke, meg a Debrecen melletti erdős puszták, ezen kívül nyugodtan mondhatom, hogy hazám olyan tájait ismerhettem meg, ahová másképp biztos soha az életben nem jutottam volna el.
De hát pont ez a kiírás szerint a kéktúrázás célja: "...hogy a túra résztvevői ... képet alkossanak hazánk életéről, fejlődéséről, természeti szépségeiről, betekintsenek különféle tájaink életébe, mindennapi munkájába, megismerjék hazánk nagy részének történetét, föld- és vízrajzát, évszázadok alkotásait."
Oké, mondhatjátok, ezt az Országos Kéktúra kiírásából vettem, az Alföldi Kéktúráéban ez nincs benne, de szerintem csak azért, mert a kiírók nem akartak floodolni. :-) Kicsit vonalas a szöveg, de kitűnően kifejezi azt, amiért a kéktúra túramozgalmakat meghirdették.
Tehát összefoglalva: eddig sem voltam az Alföld nagy rajongója, ez a túra folyamán sem változott. Ennek ellenére örülök, hogy végigjárhattam, hiszen emlékeimben megőrizhetem ezt a nagy-nagy vándorlást és a találkozásokat - legalábbis addig, amíg Alzheimer bá' el nem irigyli tőlem. Szóval a találkozások, na azoktól - úgy érzem - gazdagabb lettem. Még akkor is, ha ez nem forintosítható.
Hasonló volt a véleményem, de megváltozott, miután végigjártam. Az AK csak látszólag könnyű mert nincs benne szint, és csak látszólag unalmas, merthogy sok az egyhangú gát. Szerintem ez a táj nagyon is komoly, "ehhez a tájhoz nem elég a „fiatalos” hevület, ez a táj érett „felnőttet” kíván".
Én megszerettem, szerintem meg kell próbálni! (... és javaslom, hogy gyalog.)
ui. Kíváncsian várom Hörpölin véleményét, ha majd kikristályosodik benne a friss élmény.
második bejáráskor már volt bélyegző akkor és ott amikor bejártuk a szakaszt
Bárcsak nálunk is ilyen lenne...
Kohász Kék fix bélyegző Vállóspusztán. Remek ötlet ez a fix pecsét!