Mellettem nem alszik senki,
átölel a holdsugár.
Párnám őrzi könnyeimet,
s reggelig az éj sivár.
Álom illan szempillámon,
álmaimban csak őt látom,
őt, aki már itthagyott,
s aki nélkül megfagyok.
Elbújok, hogy
megkereshess,
elmegyek, hogy
visszahívhass,
lánggal égnék,
hogy szerethess,
lezuhannék,
hogy elkaphass.
Elhallgatok,
hogy szólj hozzám,
s megszólalok:
találj reám.
-off:-
még hónap végéig valami nagy Tóban ázunk, de utána újra lesznek itt versek.
Jó, hogy egyre többen vagytok, írjatok, csak írjatok...
-on.-
Mellettem
egy angyal szuszog;
még hozzáérni sem tudok
- angyalhoz nem lehet...
Csak egy szerelmes lehellet,
mi eléri az arcod...
és az érintésért is folytatom a harcot.
megpróbáltam nem szeretni,
amikor vége lett,
megpróbáltam elfeledni,
de nem lehetett,
megpróbáltam újra élni,
mikor elhagyott,
megpróbáltam nem zokogni,
de belehalok.
Félek
Másodiknak menni
Utolsó csókom
Egy hullának adni
Polip magányfoszlányok
Tapadnak majd jajszavamhoz
És véresre ver a fájdalom
Tenyeremben dédelgetem arcod
Amíg sápadtra hűlsz, majd kékre
És akárhogy ölellek
Lassan én is veled fagyok
És utolsó csókom
Egy hullának adom
Mert Te már nem leszel ott
Talán te is tudod, Kedves,
mit jelent nekem az este,
mikor a hold és csillagok
zenéje harsan ott messze.
Örök ritmusú csillagtánc,
ölelkező harmónia,
hajnalba omló éjszaka
hull pókfonál húrjaira.
S csillagok alatt egymásba
kapaszkodik a két kezünk,
s felröppenő dallamok közt
örök időkre szeretünk.
mint a hullámok, csapdos a szerelmünk
fent, lent
tajtékozunk, ha a világ vihara megtépi a lelkünk
fent, lent
lassulunk, ha szélcsend úszik át a tavon
megfagyunk, ha jégtű surran át a havon
fent, lent
fent, lent
fent?
fent...
fent.
Parázsló hideg hamu
Sápadt rezgő árnyék
Merre mennék
Hová érnék
Elszórva
Lengő sugár kötegébe kapaszkodva
Sodrásban tekintek feléd
Nézem féltő szemed
Erős ragyogását
Keresem az utat
A simára koptatottat
De talpam alatt göröngy
Égbe vesző hegyek
Karom kitárva
Ölelőn várja
Hűs oltalmad
Hol megpihen
Hol otthonom megtalálom
Fáradtan a friss hajnalon
Tűnődve a harmat zamatán
Legördül az első csepp
És békém a göröngyök közt
Hegyek ormán látom
Hol a megbocsájtót.
AZ ELÉGEDETLEN
A valóság nem elég
A valóság kevés
Mindig mást kutat
Mindig mást akar
A most nem kell
A múlt már minek
A jövőt változtatná
Szabadulna béklyóiból
Repülni akar
És érezni, érezni....
Önmagába zárva
Csak belül szabad
Ott lepkékkel gyomrában
Önmaga lehet
Korlátok nélkül
És veled
Ám a valóság vizén
Nem mer mást tenni
Mint a megszokottat
Amit várnak
Amit kell
Nem mer váltani
Nem mer más lenni
Nem mer felkelni
Nem mer érezni
ĺgy saját csapdájában
Vergődik örökre
KÖsz, Dragon!
Sajnos, ritkán vagyok netközelben, de írok, ha tudok. A kedvesnek, s az álomkedvesnek, és csak úgy magamnak... meg mindenkinek.
...
Ébren is álmodva
hallgatnék, hallgatnék,
álomból ébredve
repülnék, repülnék,
túl magasra szállva
zuhannék, zuhannék,
emlékké dermedve
tengerbe hullanék.
Jééé, vendégek...
Sziasztok... Látom, bennetek is van írhatnék.
A Kedveseteknek ti is? Vagy csak úgy a világba bele?...
Sebaj, az én házam a tiétek is, irkáljatok szépeket.
Skinny Mónyom, szia, ezer éve... Írok neked emilt jól. És írj te is verset, nem ér csak úgy potyázni... :-)
norts: szép. még. jó? :-)
gyöngyvirág: szia neked is... Ne haragudj, hogy mostanában nem járok a topic felé, amely egy Fogadót rejt, de úgy éreztem, túlságosan szétszórt vagyok a folyamatos jelenléthez, az pedig, hogy egy kósza félőrült Sárkány néha belibben, ír pár sort, elszáll, és aki bent ül, azt se tudja, mi történt... Hááát, inkább nyitottam egy saját kis világot, ahol írok, ha van mit, és nem írok, ha nincs.
Írj sokat...
Szeretnék ott lenni, ahol te vagy,
kisimítani arcodból a ráncokat,
letörölni szemedből a könnyed,
hinni, hogy velem együtt könnyebb.
Nem akarok lemerülni, mégis hív a tenger,
nem akarok felrepülni, mégis hív az ég.
Nem akarok álmodni, de esendő az ember,
nem akarok semmit, és semmi nem elég.
Nem tudom, mit is akarok,
várlak, s közben majd meghalok...
hány év . hány perc még
égi tünemény
hány év . hány perc még
míg eltart
míg fel nem ér
a tél fellegén
mondd miért . miért fáj még
ha rádnézek még . miért kábít
kedves szellő . álmos szándék
ha rádnézek még . miért ásít
álmos szellő . kedves szándék
miért hagytál . miért várnék
száz év hajnal . száz nap árnyék
miért kérnél . miért várnék
rád
miért rád
verset akartam írni
de most nem megy...
már nem.
el
fáááá
raaa
aaaa
ddtaaa
mmmm
túl rég vagyok itt s te túl rég vagy ott és mire mindketten
együtt leszünk
az utolsó rím is
................e..l..r..ö...p.....p........p...........p.............e.................n
a fejemből
