Ugye érzed, hogy ezzel azt mondod, hogy a szegény embereket át szabad verni, nekik szabad hazudni?
Ha a szegény ember szeretne édes bort venni nagyon olcsón, akkor nem az lenne a becsületes, hogy elmondjuk neki őszintén és egyenesen, hogy drága barátom olcsón nincsen édesbor? Szerinted erre az igényre az a korrekt válasz, hogy becsapjuk és eladunk neki egy _édesített_ bornak tűnő szeszesitalt???
DE, nem támogatom azokat a hiénákat, akik más nyomoruságán gazdagodnak!
De nem is azok vannak a legnagyobb sz@rban, akik akár már képesek bort készíteni a szőlejükből, hanem azok akiknek csak a szőlőműveléshez van eszközük.
(mondjuk errefelé ez nem jellemző)
A baj az, hogy ahonnan 100 ft-ért veszik meg a bort, mihelyst a kényszer megszűnik, meddig lesz ott szőlőtermelés, vagy borászkodás?
Csak a saját környezetemben látom, a kommunizmus 40 éve alatt nem ment úgy tönkre a szőlőhegy, nem vágtrak ki, vagy hagytak műveletlenül annyi szőlőt, mint a gengsztrerváltást követően meghozott hegyközségi törvény nyomán!!!
PONT ezeket az embereket verik át jelenleg azzal, hogy azt hiszik BORT vesznek. A pálinkás hasonlat jó volt Zolitól, a reggeli ital és a tej kérdése hasonlóan. Aminek nevet adunk, az létezik. Ha két külön név van, két eltérő szabályozással, akkor jobban elválasztódhat a szar az aranytól.
Pont arról szólna a fogyasztók nevelése és egy jó társadalom formálása, hogy szükségtelen és egészségtelen luxuscikkek helyett ritkábban, de értékesebbet vásároljanak. Mi sem veszünk csipszet, kólát, "felvágottat", de egy hónapban egyszer veszünk 20 dkg paremzán sajtot és igazi sonkát. És egyre több ilyen ismerősöm van. És ha a vacak utánzat a valóditól jobban el van választva, akkor megadjuk az esélyt arra, hogy sook embernek kinyíljon a szeme.
Nap mint nap a boltokban azt látom, hogy szxrokra elköltenek tízezreket sokan egy heti bevásárlásnál, de egy jó borra sokallnak 1500 forintot.
Meg mi van most? Átlag tinédszer vagy fiatal családos levesz az ünnepekre egy 1000 forintos akciós aszút vagy egy megdizájnolt címkéjű, hazug ipari hulladékbort. Hazamegy, megissza, és elmegy az egésztől a kedve, elkönyveli, hogy a "drágább borok is mind ugyanolyanok", majd szépen rászokik a bor helyett a szintén ipari hulladék sörre, ünnepekkor meg vesz egy Bailey's-t.
Nem kicsi ez a vevőkör sem, csak ők is egyre inkább a borhamisítók irányába vannak kényszerítve.
Az a lobbi amelyik abban érdekelt, hogy a kistermelőket partvonalra szorítsák, nagyon hatékonyan működik.
Minduntalan megállapítjuk, a helyi borbírálatokon, hogy ha a környékbeli kocsmákban az ottani felhozatal minőségének töredéke fellehető lenne, bizony mindenki jobban járna!
A helyi termelők, meg a fogyasztók is.
Meg talán az ország is, mert nem gaz lepné az egykoron gondosan szőlővel művelt domboldalakat.
Ismerek olyan termelőt, aki 100 ft-ért is odadja a borát csak elvigye tőle valaki. Ugyanis semmilyen más jövedelme nincs a kevéske rokkantnyugdíján kívül. Mégsem gondolom, hogy pancsolja a borát....
Itt nem csak az alkeszekről beszélünk, hanem a társadalomnak arról a rétegéről is, amelyik nem engedheti meg magának, hogy több száz vagy akár ezer forintot kiadjon 1 palack borért. Mégis mivel azt olvasta vagy hallotta valahol, hogy napi 2-3 dl vörösbor polifenol, resveratrol és egyéb összetevők okán segíthet megőrizni az egészségét megveszi a olcsó kevésbé jó minőségű bort ráadásul édeset, mert az ízlik neki.
A pálinkaivók sem a 10000 ft/l prémium kategóriát keresik, hanem az ágyas, mézes, érlelt vagy egyéb praktikával ízesített olcsóbb, rosszabb minőségű párlatokból előállított terméket.
Zoli, gondolj bele, akit nem érdekel, hogy a gyomirtószerekkel tönkreteszi a talajt, ami a jövő generációknak is táplálékot kellene adjon, azt mennyire érdekli, hogy a készítményeivel mérgezi a fogyasztóit?
A pálinka esetében a piac gyönyörűen reagált a szabályzásra. A fogyasztók lényegesen jobban elfogadják a pálinkák magasabb árát, mert immáron tudják mi az. Volt sajtója a dolognak, tévében, rádióban, újságokban eről sok szó volt. Akiket pedig csak a szesz érdekel annak továbbra is ott van az amit addig ittak, csak mots szeszesital néven.
Ezzel mindenki csak jobban járt. A pálinkafőzdék is, a fogyasztók is és a szeszgyárak is, mert az alkesz az akkor is megveszi a szeszt, ha azt szesznek hívják.
A fogyasztók azon rétegét amelyiket nem érdekli, hogy átverik azt az sem érdekelné, hogy kivételesen igazat mondanak nekik. Hát akkor miért nem mondunk inkább igazat nekik? Segítek, elárulom. Azért mert a hazugsággal át lehet verni a fogyasztóknak egy olyan rétegét is aki amúgy inkább "bort" venne le a polcról mint "esti italt".
Ezen a csaláson a weinhaus és társaik kemény százmilliókat keresnek. A jelenlegi helyzet csak nekik jó és mindenki másnak rossz. Te pedig arról győzködsz engem, hogy a társadalomnak vannak olyan mélységei ahol tökmindegy. Igen van. Na és? Ettől még nem kellene hazudni _mindenkinek_.
Mondtam volna olyant, hogy nincs igény az olcsó borra??? Nem hinném.
Hát persze, hogy van rá igény. De ezt az igényt kiszolgálni egy olyan termékkel ami _NEM_ bor az csalás és hazugság.
Ugyanez történik amúgy az élelmiszeripar egészében. Van igény az olcsó húsra és ezt kiszolgálják a húshoz megtévesztésig hasonlító izével. A pór meg azt hiszi, hogy hús az amit eszik, holott nem az.
Szerinted az kenyér amit a hiperekben megveszel? Van egy rossz hírem. Nem az. Szerinted az bor amit a hiperek alsó polcairól párszáz forintért leveszel? Van egy rossz hírem, nem az. Szerinred az 1000 forintos tokaji aszú az tényleg tokaji és tényleg aszú? Megintcsak rossz hírem van, egyik sem.
Téged tényleg nem zavarnak az ilyen hazugságok? Mert engem igen.
Úgy látom te a folyamatos mellébeszélés állapotában vagy és nem látsz mást csak a felszínt!
Próbálj meg a társadalom mélyére nézni és nem csak azokat észreveni, akik olyanok, mint te!
Ez simán nem igaz. Pont a pálinka a legjobb példa erre.
A fogyasztók azt hiszik, hogy az amit isznak az bor/pálinka. A pálinka esetében történt előrelépés. Ami nem 100% gyümölcsből készül az nem pálinka. Most kellene annak következni, hogy bor csak az lehet ami natúr szőlpmustból készült.
Hazugság és átverés azt állítani, hogy a fogyasztó azt akarja, hogy hazudjanak neki és hogy átverjék. Nem akarja, sosem akarta.
A fogyasztó nem akarja, hogy átverjék, egyszerűen nem érdekli! Hiába van meghatározva, hogy miből készülhet a pálinka vagy a bor, az emberek nem képesek megkülönböztetni és nem is akarják megtanulni, hogyan lehet a pálinkát a szeszesitaltól vagy a bort az "esti italtól". Ez egy más célközönség, aki nem az 1000 ft/palack árú bort keresi, hanem a két literes petpalackost 200-ért vagy a tetra-pack-ost 99-ért.
Az ő igényeiket kielégítőket lehet megvetni, lenézni, de lebecsülni nem....
Számomra ez a lényeg és nem érdekel, hogy a saját örömére ki mit csinál a borból amit megvesz vagy megtermel. Engem az érdekel, hogy mi az ami eladásra kerül.
"Azért, mert ők bornak akarják hívni még, ha nem is az."
Ez simán nem igaz. Pont a pálinka a legjobb példa erre.
A fogyasztók azt hiszik, hogy az amit isznak az bor/pálinka. A pálinka esetében történt előrelépés. Ami nem 100% gyümölcsből készül az nem pálinka. Most kellene annak következni, hogy bor csak az lehet ami natúr szőlpmustból készült.
Hazugság és átverés azt állítani, hogy a fogyasztó azt akarja, hogy hazudjanak neki és hogy átverjék. Nem akarja, sosem akarta.
Azt állítani, hogy olcsó és mindegymilyenminőségű borra nincs igény, a fogyasztók és úgy általában az emberi viselkedés totális nemismerése. Az emberek többségének a bor nem "a" fontos dolog, hanem egy teljesen jelentéktelen valami, a sok más jelentéktelen között, amitől le lehet részegedni. Ez a bor feltalálása óta így van.
"Ha ezt magának csinálja akkor szíve joga, ha bárkinek eladja az így pancsolt vörösborát akkor az meg csalás."
Nem az a lényeg, hogy csalás-e vagy sem, hanem az, hogy érdekli-e, hogy csalással készült vagy sem. Akár tudomásul akarjuk venni, akár nem a valóság az, hogy az emberek egy részének csak fehér meg vörösbor létezik és ezt a szín alapján döntik el. Az íz pedig csak úgy érdelki őket, hogy édes vagy nem (amelyik nem édes az nekik savanyú).
De miért pont borral??? Elégítsék ki az ilyen igényeket szőlő ízű szeszesitallal, esti itallal, vagy édesített szőlőszesszel. De ne _BOR_ legyen a neve, mert nem az.
Azért, mert ők bornak akarják hívni még, ha nem is az. Ugyanez a gond a pálinkánál is az emberek nem teszkó gazdaságos szeszesitalnak akarják hívni, hanem pálinkának, de azért megveszik és meg is isszák....
Egy 500 éves bajor sörtisztasági törvény szerint a sör készítéséhez a következő négy alapanyagot lehet felhasználni: maláta, komló, élesztő, víz.
Adhatsz hozzá minden mást is, de azt nem nevezheted Németországban sörnek.
Majd ha Magyarországon is lesz egy tisztasági törvény a borra és egy nagyon szigorú kontroll, akkor féljen akinek félnie kell.
Milyen sokan felhagynának ezzel a modern szakmával...
Mondjuk ugyanígy igaz ez minden élelmiszerre. Szóval mielőtt Zoltánnak teljesen elborul az elméje fel kell tennünk magunknak a kérdést. Amikor vásárolni megyünk, akkor csak azokat a termékeket vesszük meg, amikről tudjuk, hogy az ami. Egészséges, azt tartalmazza, ami a csomagolásra van írva, és támogatjuk vele a magyar termelőt.
Ha mást veszünk, akkor orbitális ostoba barmok vagyunk.
" A szomszédja a csokoládégyárban dolgozik, onnan hozott piros ételfestéket, amivel megszínezte a fehérbort és olyan vörösbora lett, hogy csuda!"
Ha ezt magának csinálja akkor szíve joga, ha bárkinek eladja az így pancsolt vörösborát akkor az meg csalás.
"szerinted a Tokaji aszú is pancsolmány."
Nagyon bízom benne, hogy ez a kérdést te sem gondolod komolyan.
Amúgy nyilván a forgalomban levő aszúk egy tetemes része valóban pancsolmány. A törvények erre lehetőséget adnak.
"...az ő igényüket is ki kell elégíteni!"
De miért pont borral??? Elégítsék ki az ilyen igényeket szőlő ízű szeszesitallal, esti itallal, vagy édesített szőlőszesszel. De ne _BOR_ legyen a neve, mert nem az.
Igen volt és van is. Mindneki a hazugság és a fogyasztók átverése mellett kampányol aki nem mondja ki az igazságot. Álságos és hazug hozzáállás az is, hogy "hát ez a nagy magyar realitás és nem is lehet ezen változtatni". Hazugság a csalást és a félrevezetést azzal igazolni, hogy a fogyasztóknak igényük van erre vagy arra.
Sajnos ez nem csak egy népszerű vélemény, inkább tapasztalat.
El is mesélek erre egy történetet: Egy közeli rokonom átjött hozzám, hogy tudnék-e neki a disznótorra bort adni fehéret és vöröset is.
Mondtam neki, hogy jelenleg nincs vörösborom csak fehéret tudok adni (az nem is érdekelte, hogy milyen szőlőből készült).
Erre ő azt mondta: -" A szomszédja a csokoládégyárban dolgozik, onnan hozott piros ételfestéket, amivel megszínezte a fehérbort és olyan vörösbora lett, hogy csuda! Miért nem teszem én is ezt?"
Na próbáld meg az ilyen emberrel megértetni, hogy mi a terroir, milyen fajtákból, milyen bort lehet készíteni stb.
"Egyfajta édesbor van. Az amelyik olyan cukortartalmú alapanyagból készül amelynek a teljes cukortartalma az erjedés (teljesen mindegy, hogy irányított vagy spontán) során nem tud teljesen alkohollá alakulni. Pont, ennyi... nincs tovább.
A mustal vagy bármi mással édesített szárazbor az nem édesbor, hanem pancsolmány."
Gondolom akkor szerinted a Tokaji aszú is pancsolmány. Egyébként az is édesbornak számít, aminek teljes kiforrás előtt megállítják az erjedését és ezáltal maradék cukrot is tartalmaz....
Aki pedig kólával issza a vörösbort és traubival a fehérbort, annak teljesen mindegy, hogy mivel édesítik a borát, viszont az ő igényüket is ki kell elégíteni!
Van olyan szőlőtermelő ismerősöm, aki a saját borát olcsó teszkós (édesítőszerrel ízesített) őszibaracklével issza.
Nyilván vannak ilyen emberek és ilyen pincészetek, mint amikről írsz, de az én tapasztalatom meg inkább afelé tendál, hogy a pincészetekből az olcsó bort árusítók futnak inkább, legjobb esetben a viszonylag jót viszonylag olcsón előállítók. A bormániássá váló emberek pedig - nem mind persze, de sokan - divatmajmok. Egymástól és a hozzáértőktől hallanak valamit, amit aztán szépen előadnak egymásnak és a náluk is kevesebbet értőknek, de az ízeket nem nagyon tudják megkülönböztetni. És ha két év múlva mondjuk a sörrel kevert bor lesz a divat, akkor azt fogják isteníteni.
Az átlagfogyasztónak sokmindene nincsen manapság... például igénye és pénze. De joga, hogy tudja mi az amit a kevés pénzéért kap kellene, hogy legyen.
Aki azért kampányol manapság, hogy a fogyasztónak ne legyen lehetősége tudni, hogy az amit megeszik és megiszik az hogyan és miből készül, az egy aljas gazember.
Az amit írsz egy manapság nagyon népszerű vélemény. Jellemzően a Vargabor, Promontorbor, Weinhaus és még jópár náluk is alábbvaló de velük együtt hazug pancsgyárak tulajdonosainak és ostobán szervilis alkalmazottainak a véleménye ez.
Egyfajta édesbor van. Az amelyik olyan cukortartalmú alapanyagból készül amelynek a teljes cukortartalma az erjedés (teljesen mindegy, hogy irányított vagy spontán) során nem tud teljesen alkohollá alakulni. Pont, ennyi... nincs tovább.
A mustal vagy bármi mással édesített szárazbor az nem édesbor, hanem pancsolmány.
Az édesbor az a természet legnagyobb és legértékesebb ajándéka. Nagy kockázattal, sok munkával és költséggel lehet édesbort készíteni.
Olcsó Ferrarira és Porschera is nagy igény lenne, mégsem kampányolsz amelett, hogy a Volkswagen gyár rárakhassa a Ferrari logot az olcsó Polora. Olcsó aranyra is nagy lenne az igény, mégsem látom, hogy kampányolnál azért, hogy a rezet aranynak lehessen hívni. Olcsó szarvashúsra is lenne igény, de nem látom, hogy kezedet törve érvelnél, hogy a kínai disznóhúst szarvasnak lehessen hívni.
Ócska, gyalázatos és hazug megközelítés az, hogy igény van az olcsó édesborra és ezért engedjük már meg a pancsgyáraknak, hogy a gagyi minőségű, savanya száraz borukat mustsűrítménnyel felédesítsék.
Te is tudod, én is tudom, lala is tudja a Vargáék is tudják ... _MINDENKI_ aki borral, szőlővel foglalkozik tudja, hogy ez egy ordas hazugság. Édesbornak hívjuk azt ami valójában édesített száraz bor!
Csak sajnos keveseknek túl jó üzlet ez a hazugság. Néhányaknak túl nagy biznisz a fogyasztók átverése.
Ez szerencsére nem ilyen fekete vagy fehér. Amit te írsz, az még mindig az elbutított tömegekre jellemző. Nem a címke, egy felirat vagy egy szlogen számít. Legalábbis nem mindenkinek. A legtöbb bormániássá vált ismerősömnél ez úgy zajlott le, hogy volt egy eredendő pozitív élmény, és utána egyre "mélyebbre ásott" a témában és emellett egyre finomodott az ízlése, és most már nem lehet átverni üres szavakkal, szlogenekkel.
Emellett sok tucatnyi kis méretű, magas minőséget megcélzó és őszintén kommunikáló pince van, ahol közel zéró pénz van reklámra, marketinre, de mégis rájuk talált a közönségük, és sikeresek.
Egyre több ember megtanulja, hogy a "mangalica" felirat meg a dizájnos címkék néhány varázsszóval önmagukban még semmit sem jelentenek, és nem egy hiper polcán kell keresni a hiteles élelmiszereket.
