Hát én a futást nem ajánlom,mert könnyen zsákmánynak nézhetnek.:)Nem lehet,hogy csak a területüket őrizték és annak védelmében ugattak?Valószínűleg nem akartak megtámadni,mert akkor megtették volna.:)Én nyugtatólag szoktam beszélni hozzájuk,ha meg mégis tovább zaklatnak,akkor hangosan rájuk szólok.Nekem eddig ezek valamelyike elég volt,mert azért a kutyák ösztönösen tartanak az emberektől.
Tegnap este, Zentral-ozás vége felé megkergetett két kutya Krumbach határában. Félhomályban távolról ugatott egy közepesebb kutya és közeledett, a másik kuvaszféleség meg távolabbról követte. Volt egy maradék párizsis fél kiflim azt odadobtam, de nem is foglalkozott vele, megállt tőlem pár méterre és csóváló farokkal nézett és ugatott. Elvonultam, közben a kuvasz közelében is haladtam majd egy 100 méter múlva a másik megint meghülyült és ugatva futott felém, a kuvasz is követte távolról...na akkor felvettem a nyúlcipőt át a susnyáson és az aszfaltúton sprinteltem egy jót, kb 23 km után...ha tovább feltartanak az azért lett volna kellemetlen mert lekésem a buszt és nem jutok haza...ha megtámadnak akkor azt meg nem is kell részletezni.
Mi a tapasztalat ez ügyben? Nekem eddig szerencsére nem sok ilyen helyzetem volt túrázás közben.
(Majd írok beszámolókat is, csak most nincs időm vele foglalkozni)
Az akkori viszonyoknak megfelelően sokat foglalkoznak a főváros-közeli hegységekkel, így a Pilissel is, azon belül is legfőképpen Dobogókővel.
Az éppen akkor kiépülő műút miatt keseregnek, hogy Dobogókő elveszíti turista-romantikáját, ugyanezen kontextusban beszélnek a Bükkben épülő Mályink-Lillafüred útról is.
Ha a forrásokkal kapcsolatosan találok valami akkor azonnal szólok, ígérem, bár túraleírásokban, vagy éppen forrás-foglalásokról beszámolva bizonyosan olvastam már róluk.
Kedvenc félmondatom az 1938-as augusztusi Turisták Lapjából frappánsan fogalmazza meg azt amiről régebben beszélgettünk, hogy milyen hatása is lehet a természetjárásnak közvetve az emberek egészségére, és tovább gondolva akár egy ország költségvetésére is: "...minden menedékházi ágy három kórházi ágyat tesz feleslegessé..."
Ugyanebben a számban a Szent-István Vándorláson tapasztalt túravezetői magatartásokat taglalják, ezeknek pozitív és negatív hozadékát: 1. "...volt a Szent-István túrán olyan vezető aki kezébe kapva a vezetői botot 5-6 kilométeres irammal vágott neki az útnak, majd egy idő után nagy fejcsóválások és méltatlankodások között megállt, hogy a szétszakadt társaságát összeszedje...s az eredmény? A vezető körül menetelő néhány gyorsabb lábú tag meg volt elégedve a stramm tempóval...a sorban középütt mendegélők inkább morogtak, hogy nincs idejük kilátást nézni, utat élvezni...a leghátul loholók meg különösen panaszkodtak a hajszára..."
2. " A jó vezető mindenütt megállt, ahol nézni vagy magyarázni való akadt, minden pihenő előtt jelezte hogy mennyi ideig fog az tartani... a pihenők alatt végigjárta a társaságát, szeretettel érdeklődött hogy nincs-e valami baj, elmondta a további útitervet, figyelmeztetett a közeli látnivalókra, sohasem hagyta magát nagyobb gyorsaságba belelovallani hanem megmaradt amellett hogy nem gyaloglóversenyt hanem természetjáró túrát vezet -egyszóval mindenben megtartotta a szabályokat. S az eredmény? Mindenki ráért a térképen követni az utat, tudta hol van, nem csak tereltette magát mint a legelőre hajtott marha, mindenki ráért fák, virágok között is körülnézni, a kilátásokban gyönyörködni, a látott csúcsokat azonosítani, szóval a túra értékeit feldolgozni. A nagy többség hálával hallgatta a vezető természetrajzi, történelmi és földrajzi magyarázatait,...és hazamenet az volt az érzésük hogy sokat láttak, tanultak, és ilyen túrára máskor is érdemes elmenniök..."
Forrás: Turisták Lapja 50. évfolyam 1938. 8.-9. szám
Nagyon érdekes írások vannak még a Börzsöny helynevekről, a néprajzi vonatkozásokról a júniusi számban, az augusztusiban pedig a Bakony vették górcső alá, továbbá az Alföldi templomokat.
A legérdekesebb egy Bódvai (Boldva) vízitúra, amelyben bemutatják a Martonyi-kolostorromokat, a Perkupa felé menő Országos Kék jelzés egy kis részét, Szalonnát, Szendrőt, szóval a Bódva-völgyét egy vízitúrázó szemével.
Valahol már biztosan tervezik a Rám-szakadékban elhelyezett rozsdamentes cső korlátokhoz hasonlókat a Vadálló-kövekhez is. Azután valami helyi lőrinc majd megépíti.
Az Aligától-Aligáig Gyalogos Balaton körtúrát bejárta valamelyikőtök a közelmúltban? Jövőre nekikezdenék, sok időt töltök a balaton környékén és jó kis edzés lenne egy-egy szakaszt teljesíteni. Főlega deli parti semi közepén menő utak érdekelnének, mennyire járhatóak, mire kell figyelni.
A körtúra (P-) egyben NW útvonal is, szépen kitáblázva, az óramutató járásával ellenkező irányban szinte kilométerenként mutatják a táblák a hátralévő távolságot.
Az attrakció az egykori pálos kolostor templomának maradványai, meglepően jó állapotban.
Ebből a szempontból nem annyira OFF a túra.
Rég jártam erre, a mozgalomhoz szükséges pecsét, ha jól emlékszem egy ttúra keretében került a füzetbe, de ez már régen volt.
Kellemes, rendezett környezet, asztalok, padok, még esőház is van. Érdemes felkeresni!
A BFK útvonala felől nem annyira érdekes, na és nem csekély a kitérés miatti szintvesztés.
A jelzések szinte tökéletesek, az út jól járható, nagy területen Nemzeti Park. Badacsonyörs előtt csodás panoráma, mármint a Balaton és a déli part. A közlekedés végső soron jó, de a majomringató minden állomáson és megállóhelyen megáll. Három óra oda, ugyanennyi vissza.
A Fűzfői-öböl megkerülését követően a meglehetősen széles aranyhíd látványával búcsúztam a téli Balatontól, bár van egy olyan érzésem, hogy hamarosan visszatérek.
No, igen. Annak van esélye (egyre nagyobb), hogy egy felesleges beruházás újabb feleslegeseket szül majd, épp a Vadálló-kövek mentén. Jöhetnek a korlátok és a még nagyobb forgalom.
A Római-fürdő eléggé gáz tud lenni, sok a piknikező, kocsival kb 100 méterre meg tudják közelíteni az autósok.
Emberkerülő túratársaimnak nyugodt szívvel tudom ajánlani a Kohász Kéktúrát, de akár a Zempléni Rákóczi-túrát is.
A Rákóczi-túra 63 kilométere alatt konkrétan egyetlen egy másik túrázóval sem találkoztam, emberekkel csupán a településeken, de azokban sem sokkal. Ugyanez mondható el a Kohász Kékről is, az ország talán legkevésbé látogatott szakasza lehet például az Istenmezeje-Ózd (39km), és az Ózd-Uppny (20km) szakaszok.
Alig járt utak, ember még nyáridőben, szombaton sem jött szembe egyetlen egy sem Istenmezejétől Járdánházáig, majdnem 30 kilométeren.
Báró dr. Eötvös Lóránd mára már klasszikussá vált meghatározása:
"Turista az, aki útrakél azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepett álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek s aki ez álomkép eredetijét fáradtságtól vissza nem riadva keresi - s mert hiszen e földön élünk, talán soha meg nem találja, de azért jó kedvét el nem veszíti, hiszen örömét ez a keresés teszi."
...másrészt épp most robbantod kifelé az örök vitát: tudniillik, hogy ki is az a "természetjáró". :D Azokból tényleg kevés van. Hétvégi autós kiccsaládos gyökerekből valamivel több. :D
Nem akarom én kiüríteni, szó nincs róla. Van aki, meg úgy érzi jól magát, ha sok ember közt mozog. Én nem, úgyhogy én elkerülöm ezeket.
Van itt a Bakonyban is pár ilyen hely, de szerencsére még minidg gyérebb, mint a főváros körüli forgalom. Azért nyáron a Cuha, Gaja, Római-fürdő hétvégente már elég veszélyes. Hétvégén nem is járunk ezekhez. :)
Túrázó ismerőseim egy részétől azt hallom, hogy mennyire kevesen vannak akik természetjárók, a másik fele meg azon morog miért vannak ilyen sokan a budai-hegyekben... Mit vár az ember a főváros melletti erdőkben? Csak nagyzsákos túrázókat? Futók ne edzenek arra? Családok ne sétáljank ott?
Érthető. A Budai-hegységet és a pilist már egész jól bejártam, hála a túráknak, túra mozgalmaknak. Most lehetőségem van a Mecsekben is barangolni és eddig pozitív a tapasztalat, csak a frekventáltabb helyeken, csomópontokban találkoztunk emberekkel, de nyomasztó tömeggel egyáltalán nem.
Nekem a legnagyobb meglepetésem az volt amikor a Virágos-nyereg közelében a Csúcs-hegy csúcsán találtam idén január 2-án egy média marktos bevásárló kocsit :D Amúgy azt gondolná az ember, hogy a vandál hajlamúak nem veszik a fáradtságot hogy felmásszanak a hegyre, de sajnos igen, legalább is az Írottkőről egyszerre tűnt el idén mindkét bélyegző...
Erről beszélek. Keddről szerdára virradó éjszaka, Nagy-Hárs-hegy, Kaán kilátó. Basszus kétóránként jött valaki: futók, kutyasétáltatók, füvező fiatalok. A legijesztőbb hajnali kettő felé egy full öltönyös-aktatáskás fószer volt, hófehér tornacipőben. Ő egyetlen kukk nélkül, némán jött fel, ácsorgott öt percet az egyik sarokban a legfelső szinten, majd ugyanilyen némán távozott. Tiszta Stephen King. :D
De nem ez volt az egyetlen eset. A városi vagy városhoz közeli, autóval is viszonylag könnyen megközelíthető helyeken és azok környékén minden van. A barlangokban hajléktalanok. A pihenőhelyeken drogosok. Na ezt utáltam meg.
