Overy könyvét idézik folyamatosan (még nem néztem meg, ár megvan), hogy az összes németo-n kívüli német tulajdonú cég Göring cégébe került (hmmm, Göring így döntött), így a háború után ezeket a szövik felosztották maguk között (nálunk a szovjetek kapták meg őket).
A potsdami egyezmény értelmében a németek valamennyi magyarországi tulajdona –beleértve a MANÁT koncessziós területét is – szovjet kézbe került. Az 1946-ban (berek-böszörményi központtal) megalakult Magyar–Szovjet Nyersolaj Rt. (MASZOVOL), szovjetszakemberek irányításával, a Dunától keletre esõ mintegy 40000 km2-re kapott koncessziósjogot. A Kincstár kutatási területe az Alföld északi peremvidékére, Budapest környékére ésa Mátra vidékére korlátozódott. A Kincstár a MASZOVOL rendelkezésére bocsátotta amûködési területére esõ (a MANÁT és a Kincstár által végzett) kutatások földtani ésgeofizikai adatait. Mivel a MANÁT kutatásai több reményteljes szerkezetet mutattak ki, evi-densnek tûnt, hogy a MASZOVOL a MANÁT által felhagyott területeken kezdte – pon-tosabban folytatta – a fúrási tevékenységet. A vállalat egyetlen, akkor jelentõsnek ítélt eredménye a biharnagybajomi kõolaj- ésföldgáztelep felfedezése volt. A Janus arcú kutatás Biharnagybajom esetében a kedvezõtlenarcát mutatta, mert a nagy propagandával beharangozott új mezõt felfedezõ kút az 1947.május elejére tervezett felavató ünnepség elõtt elvizesedett. Így az ünnepély megtartásáranem került sor. A további fúrások a szerkezet létét ugyan igazolták, de a felfedezett kõolaj-és földgázkincs messze nem érte el a kinevezett kormánybiztos által beígért mennyiséget.A sikertelenség miatt abban az idõben felelõst kellett találni. Persze, ahol a természet nemhozott létre kõolaj akkumulációt, ott a szakértelemmel végzett kutatás is csak földtani ésnem találati eredményeket érhet el. Papp Simon és Szurovy Géza könyvébõl [67, 89]ismeretes, hogy az Alföldön elõbb volt koncepciós per, mint a Dunántúlon, amelybenAngyal Ferenc, volt fúrási vezetõt vélték bûnösnek. Szabotázs, és a MAORT-nak végzettkémkedés miatt Papp Simon szerint 15, Szurovy Géza szerint 10 évre ítélte a Népbíróság.12Rumpf Pál, aki 1948. május 17-én a vádiratban szereplõ B–7-es (Biharnagybajom) kútnáldolgozott, az Olaj, Olaj, Olaj! címû dokumentumfilmben [40] elmondja, hogy a szabotázsokaként felhozott béléscsõ beépítésnél bekövetkezett 100 m-es eltérés (1180 m helyett csak1080 m került beépítésre) nem Angyal fõmérnök utasításának, hanem a fúrómester szá-molási tévedésének volt a következménye. Téves volt továbbá az a következtetés is – amelyalapján Angyalt 15 évre elítélték –, hogy a fõmérnök „az olaj felszínre hozását akartamegakadályozni”.A vállalat azonban továbbra sem produkált említésre méltó eredményeket.
a magyarban lefoglalt német tulajdon átment szovjetbe.
erre egy példa:
a német Winteshall A.G. koncessziós jogot kapott az Alföldön 18.500 km² területre és megalakult a Magyar-Német Ásványolaj Művek Kft. (MANÁT). A Thyssen-Bornemissza csoport műszerezettségével 1943-ban befejezték a terület gravinetrikus felmérését. A MANÁT 1944 szeptemberéig 15 mélyfúrást végzett, melyek közül a legmélyebb 2573 méter mély volt. A vizsgálatok 26 km hosszú és 8 km széles felboltozódást igazoltak, melynek tetőpontján Tótkomlós közelében 170 bar nyomású szén-dioxidos földgázt tártak fel. A háború előrehaladtával a feltárásokat abbahagyták, a korszerű berendezéseket visszahagyták. A feltárások során Kaszaper közelében olajos földgázkitörés következett be, amit csak nagy nehézségek árán tudtak elzárni. A lezárás után a kútfejen 135 bar nyomást mértek. A MANAT tevékenysége során nem ért el közvetlen hasznosítható eredményeket, de kimutatta a Dél-Alföldi előfordulás szerkezeti rendszerét. A potsdami egyezmény alapján a MANÁT tulajdon, (mint német érdekeltség) szovjet kézbe került és 1946-ban megalakult a Magyar-Szovjet Olajipari Részvénytársaság( a MASZOVAL).
és lehet találni jó pár termelő céget is, például a villamossági termékekben utazó Siemenst, amelynek nem is kis gyára volt Bp-en...
de még a WM -re (ami eredetileg zsidó volt és 44-ben szerezte meg a Hermann Göring Werke) is rátették a kezüket a szovjtetek.
a háborús hadigazdálkodással foglalkozók tudják, hogy a bombázások miatt 43-ban indult termelésdiverzifikáció keretében a már meglévők mellé számos német hadiüzem gyártókapacitását helyezték át a szudétákba illetve a cseh-morva protektorátusba. ezek a gyártósorok az utolsó darabig ott maradtak a csehszlovákoknak, oroszoknak - a birodalmi németek örültek, ha a bőrüket menteni tudták, s alig hallgattak el a fegyverek máris megindult a Benes-dekrétumok alapján az őshonos németek vagyonának a lefoglalása illetve a németek elűzése - de ezen utóbbi most nem "játszik".
persze, a németek nem lettek volna németek, ha nem tudatosan építik a hadsereget, ha nem készülnek az elapadó tengerentúli nyersanyagokra, például ezért fektettek be TŐKÉT nálunk, meg a szomszéd országokban, vagy a klíring kereskedelem (biztosították magyar élelmet, alumíniumot, román olajat, szerb rezet - ezért is vették igen rossz néven a szerbek kitáncolását 41-ben), amivel magukhoz láncoltak például minket - viszont arányában csak a háború előtt pörgették fel igazán, még pl. a SZU jóval korábban. USA-nak könnyű volt, azzal a gazdasági, ipari potenciállal akkor átállni, mikor szükséges volt.
a németek még a háború első felében (SZU megtámadása előtt) az ágyút vagy vajat dilemmában voltak, a francia hadjárat után a "vaj" volt napirenden, érezze a nép a győzelem ízét (visszavettek a haditermelésből, számos fejlesztési projektet halasztottak) , amennyiben ezt nem teszik akkor a szovjeteknek 41-es hadjárat valószínűsíthetően sokkal kellemetlenebbre sikeredik (persze nem azt mondom, megnyerték volna a háborút, de október magasságában már sok mindenből fogyóban voltak a német fegyver, lőszer készletek).
egyébként persze van egy másik (logikai) alapja is, amivel elképzelhetjük a német fegyverkezést:
nulláról a franciákkal+angolokkal összemérhető erőt állítottak elő kb 4 év alatt
A Szu adatoknál a könyv beleveszi a LL-t, anélkül:
1942 56
1943 51
1944 43
lenne
egyébként persze a számokon kívül még a szerkezete is más lett a nácik alatt a gazdaságnak:
-ez az érdekes központi irányítással dolgozó magán cégek garantált haszonnal, ami tökéletesen működött a háború alatt is, kisebb módosításokkal
-vagy pl az önellátásra való rákészülés (műolaj, műgumi, stb...)
ezek mind a hadigazdaságra való állást mutatja.
A szu számokra vonatkozóan az a tippem, hogy a szu még akkor nem ipari ország volt, nagyon nagy rész volt a mezőgazdaság (amit ugye nem lehet a fegyveriparhoz számítani). Ez emberanyagot tud biztosítani, de csak az ipar tudja afegyvert adni...
az angolok sosem voltak mérvadók katonai kiadásokban, mert gyenge fokon tudták /akarták átalakítani a gazdaságokut a háborúra, Churchill se győzte anno a németek rémével fenyegetni őket az alsóházban (friss adatok is jelzik, még az USA 4,3 %-ot költ addig GRB 2,5 oroszok 3,5 - pedig oroszoknak már gyakorlagilag nincs külföldi támaszpont rendszere, nem háborúzik, mint az angolok afgánban, ami igen költséges küldetés)
Szu-ról az általad idézettnél láttam magasabb számokat egyébként régebben a háborús évekre (nyilván attól függ ők is mit vesznek figyelembe + azért az LL szállítás a legrosszabbkor jött mannaként)
én egy 1998 adatsort tudok mutatni (ahogy látom az általad idézett könyv 1958as kutatásból van.
forrás: Mark Harrison: The Economics of World War II
Németo:
% of GDP
1928 1,1
1932 1,4
1933 1,6
1934 6,3
1935 8,7
1936 13,7
1937 14,7
1938 18,9
1939 25
1940 44
1941 56
1942 69
1943 76
(innentől nem tudták megadni)
a te számaid alapján a brit %-nak a háromszorosa a német, amit azért lehet elég magasnak ítélni.
a háború alatti gdp %-ok
év, GB - Germany - USSR - USA
1939 16 - 25 - ? - 1,3
1940 48 - 44 -17 -2,2
1941 55 - 56 - 28 -11,1
1942 54 - 69 - 61 - 31,3
1943 57 - 76 - 61 - 41,6
1944 56 - ? - 53 - 41,6
1945 47 - ? - ? - 34,7
Ez alapján messze jobbat hozott ki németo, mint a többiek, még a Szut is megelőzte ráfordításokban... (ebben sok dolog belejátszott, pl a forced labor work - tehát a rabszolgamunka (hadifoglyok felhasználása az iparban, zsidók a lágerekben, stb...)
Ja, egy kereskedelmi hitel. Ha volt valami kereskedhetnéked, de nem volt meg hozzá a tőkéd, akkor belenyúltál a nagy kalapba, kivetted és lebonyolítottad, amit akartál, aztán a haszonból visszaraktad. A rendelkezésre álló pénzalap célja az európai kereskedelem (akkor főleg még árucsere) beindítása volt, mivel olyan egyrészt szinte nem is létezett, másrészt meg Európa szoftosan éhezett a háború után és túl fogékony volt az "éhes proletár" típusú jelszavakra.
azért mert az ötletet nevezik tervnek, a megvalósítást meg segélynek, mivel ez az usa által az újjáépítéshez adott segély volt , avagy ahogy a wiki magyarázza:
A Marshall-terv egy ismert nemzetközi segélyprogram volt a második világháború után, amely George C. Marshall amerikai külügyminiszterről kapta a nevét. Marshall 1947. június 5-én átfogó amerikai segélyprogramot hirdetett meg minden olyan háború sújtotta európai ország számára, amely az újjáépítésben hajlandó volt az Amerikai Egyesült Államokkal (USA) együttműködni.
nem kívánok a vitához hozzászólni, csak szeretném megkérdezni, miért nevezitek a Marshall -tervet (Marshall Plan, ERP, Európai Újjáépítési Program) SEGÉLYNEK? Az nem segély volt, hanem inkább egyfajta hitel.
ezt gondolom GDP /katonai kiadás alapon bizonyítani is tudod :)
igen, a 20-as évek egyértelműen az olaszoké volt, de az idézetet azért tettem be, mivel jelzi, közép-európával kapcsolatban már a weimari németország is a gazdasági expanzióban gondolkodott, hjalmar schacht neuer planja csak ezt fejlesztette tovább (klíringrendszer). ráadásul pl. a magyar pénzpiacon és iparban már a K. und K időkben is számottevő volt a német jelenlét.
Milton Friedman szerint 47-ig a SZEB maximált árainak köszönhetően gyakorlatilag semmit nem lehetett kapni a boltokban. Mikor a német kormány önnállóságot nyert, egy hétvégi napon szabadárassá tett minden árut (azért hétvégén, mert akkor nem csináltatják vissza velük egy darabig). Hétfőre tele lettek a boltok, a gazdaság fejlődésnek indult.
-a statisztikám a GDP-ről szól, nem a hadigazdaságról. Modern adatok alapján nem igaz az a Speer és a szövi légierő által nyomott kép, hogy csak 43-44-ben álltak át hadigazdaságra. Más vélemények szerint ez már 33-tól így volt, tehát egy magas szinten álló hadigazdaság volt, amit már nem lehetett jobban növelni.
-a náci időszak előtt a két világháború között egyértelműen az olasz gazdasági befolyás mutatható (export, import), ezt az adatot a Horthy topikban be is tettem
viszont nem véletlenül mondtam, hogy 38-at kell összehasonlítani 46-al, az utolsó békeévet az első békeévvel. azt a statisztikáid is világosan jelzik majd, hogy a németek a szovjet propagandával ellentétben valójában nem álltak át haditermelésre még a háború kezdetekor se, sőt, a 40-es tavaszi hadjárat után visszafogták a fegyverkezés ütemét - ami nem érte el a SZU békében hadseregre költött költségvetési arányát!
emigránsok:
45-46-ban viszont nem csak a nácik, hanem nagyon sok német-osztrák mérnök, magasan képzett szakember, kereskedő, sőt kisebb gyáros vett vándorbotot a kezébe, mert tudta a képzettségével, esetleg megtakarításaival, kapcsolataival könnyebb élet vár rá külföldön (argentinában, chilében, mexikóban már WWI előtt is nagyszámú német kolónia élt, akárcsak a győztes oldalról USA, kanada, brazíliában... ) s akkor még nem beszéltünk olyanokról, akik besorolása vegyes, pl. willy messerschmitt, werner von braun... előbbi spanyolba emigrált, utóbbi és csapata az usaba...(lásd analógia a 44-45-ben a birodalomba távozó magyarok jelentős része nem tért vissza a háború után, pedig a döntő többségének semmi köze nem volt a fasisztákhoz).
a statisztikáid igazolni fogják, hogy a régiónkban a két világháború között is a németek voltak messze a legnagyobb tőkebefektetők - nem a 44-es herman göring werke terjeszkedésre utaltam (bár az is finomabb megoldás volt, mint a szovjet, végül is WM familia, Chorin és a többi zsidó mágnás rokonsága különvonattal a mozdítható értékeikkel együtt távozhatott, sőt még fizettek is valamit nekik) - és mindent elvettek, ami német volt - kártalanítás nélkül.
már 1920 (!)ban létrehozták a német-magyar kereskedelmi kamarát a gazdasági kapcsolatok élénkítésére.
A Stresemann-éra alatt az Auswärtiges Amt aktivitása a Duna-völgyében elsősorban a gazdasági kapcsolatok élénkítésére irányult. Erre a térségre is igaz volt a külügyminiszternek - elsősorban a nagyhatalmakra vonatkoztatott - azon tétele, hogy Németországnak gazdasága erejével kell külpolitikát csinálnia.
Németország részesedése Jugoszlávia, Magyarország és Románia külkereskedelmében (%) Jugoszlávia Magyarország Románia export/import export/import export/import 1933 13,9/13,2 11,1/19,6 10,6/18,5
forrás : Eiler Ferenc NÉMETORSZÁG DUNA-VÖLGYI POLITIKÁJA 1920–1938 22. old.
más . s akkor még nem beszéltünk a háború utáni német JÓVÁTÉTELRŐL, izraelnek, ha jól emlékszem a 80-as évekig fizettek mint a katonatiszt (még az ndk lepaszsolta a témát, mondván nem örököse a náci 3. birodalomnak).
1949 után a megszállók beleszólása a német belügyekbe addig terjedt, hogy a "fekete-barna sereget korlátozzák". Azontúl azt tehettek amit akartak. Az elveszett területekből Szilézia, illetve Kelet-porosz ország gazdasági teljesítményének a kiesése nem is volt olyan fájó. A belnémet politika máig előírja a tőke átcsoportosítást a szegényebb szövetségi államoknak a gazdabbaktól.Mértékén néha nagyon tudnak vitatkozni. A léte máig természetes. Nem utolsó sorban, a francia-német megbékélés, és az EU kiépítése (Montán-Únió, EGK, EU), mind hozzá segítette, hogy folyamatosan fejlődjenek. A grafikonodon szépen felsimerhetők, az általunk meg nem élt gazdasági válságok.
A közigazgatásukat nem verték szét, hagyták csinálják, ahogy tudják.
Keletnémet országgal összevetve az orosz és kommunista lerablás igenis releváns.
Számunkra, mit hozott a KGST? Megszünt egy csomó termék gyártása. Nem kellett folyamatosan fejleszteni termékeinket. Végleg kiestünk az elektronikai ipar (alaprészéből) , és az arra épülő müszeriparból.
Talán a fővárostalanságuk is segített a talpra állásban, és felfelé ívelésben. Bonn politikai, Köln TV-Rádió, Frankfurt Bank központja, a Ruhr vidék pedig továbbra is nehézipari központja az országnak. De Hamburgot, vagy Stuttgart, München, Augsburg-ot se lehet elfelejteni, mint értékteremtő központokat. Nem vélatlanül volt a Vaslady beszarva, és tett keresztbe az újraegyesítésnek.
tegyük hozzá, hogy a németek már előtte jobbak voltak a nagyüzemi termelésben (a Ford módszert a nácik előszeretettel próbálták nyomni), nálunk erre nem volt ennyi tapasztalat. Kelet eu nem a Ford féle módszert kapta, hanem annak szovjet szósszal nyakonöntött változatát (pl a tsz-esítés nem ördögtől való volt, de hát ahogy végigvitték, illetve utána működtették, az eléggé problémás).
--kapacitások: 46-47-48 azért nem releváns, mert amerikai stop volt a gazdaságon (mesterségesen nem engedték a növekedést), amikor ez a stop megszűnt 1951 a termelés skyrocketed (lásd az ábra, GDP per fő, forrás: Maddison: World Economy...)
--svájci állításom feltételezés, de eléggé lehetséges (a gyárak vezetői nem feltétlenül távoztak dél-amerikába, ez inkább náci funkcikra vlt jellemző. Ha találok persze valamit, akkor majd előjövök vele, ha nem, akkor ez egy feltételezés, így is kell kezelni
--a szovjet lerablás most itt nem releváns, mert feltételezem, hogy itt mindenki az NSZK boomról beszél, a számokat nézve NDK boom elég kicsit, rövid, és utána zuhanó volt, tehát itt nincs mit bizonyítani...
--a német tulajdon államosítása: persze volt ilyen (persze megnézendő, hogy ez az adott ország okkupációja előtt is meg volt-e, mert egyébként nem érzem, hogy ne a "lopás" kategóriájába tegyük. Egyébként az is kérdés, hogy a front közeledtével mit vittek vissza a német anyavállalatba, nem hiszem, hogy sok maradt vissza.
-a német szaktudást továbbra is elfogadom, bár ahhoz is kellett egy erősen felfuttatott gazdaság, hogy a tapasztalatok meglegyenek. Mo-n pl akárhogy is csináljuk, nincs kultúrája (még) a nagyüzemi termelésnek (dolgozók, vezetők, tulajdonosok), bár persze tanulunk, tanulunk...
-A Marshallt elfogadom, de amit írtam, az is áll
elfogadom, hogy nem akadémiait akartál írni, és a rövid válaszoknak is van létjogosultsága, ha laikusnak válaszolsz. Én csak jeleztem, hogy ha nem egyszerű választ akar, akkor a világ bonyolult :)))
nem szándékoztam akadémiai székfoglalót írni ide :)
kapacitások: gondolom majd megnézed a statisztikában, de nyugodtan össze lehet hasonlítani az 1938-as és az 1946-os termelési volumeneket ( a német ipar azért igen "tisztességes" bombázást kapott, főleg nyugaton, a keleti részeket meg elcsatolták a lengyelekhez, szovjetek - kalinyingrádi körzetről ne feledkezzünk meg! - ami meg megmaradt a zónában és kellett az oroszoknak, azt szó szerint - általában mérnökökkel, technikusokkal együtt - összecsomagolták és elszállították a birodalomba... erre is van statisztika).
persze kimentettek bizonyos vagyonokat, de az nem volt a háborús pusztításhoz mérhető tétel, ráadásul közel se biztos, hogy németbe áramlott vissza, eleve jó része maradt svájcban, aztán a kirajzásnak megfelelően, ha a számlavezető ne adj isten argentinában, spanyolban, vagy egyiptomban kezdett új életet, akkor a pénzét se németben fialtatta a romokon.
még valami: a német tulajdont az összes keleti országban automatikusan államosították - ergo mivel németország volt a térség legnagyobb tőkeexportóre így elég jelentős veszteséget voltak kénytelenek lenyelni egy tolvonással...
tehát maradok a zanzásított összegzésemnél, a tudás + marschall segély = gyors gazdasági fejlődés
(természetesen, ha beleássa valaki magát akkor pro - és kontra rengeteg tételt talál, de a kérdés feltevője sem akadémiai székfoglalóra volt kíváncsi :))
ehhez azt is kellene látni, mekkora az a bizonyos Svajci-Német pénz visszaáramlás.Szerintem nem eget verő.
Egyébként meg ellentétben Kelet-Európával, ahol 1948-tól módszeresen pusztítják a szakértelmet. A 48-55 közötti magyar eseményeknek szinte mindenütt meg van párhuzama, a tőke hiány fokozott a Németek helyzetéhez képest. A németországi pusztítás pedig lehetővé teszi az új termelő üzemeknél a legkorszerűbb technológiát.
Én ugyancsak 1988-ban kerültem ki dolgozni. De tapasztalatom szerint, mind a kicsi, közepes, de a nagy cégeknélis , kivéve egyet, a saját teljesítményem úgy nagy általánosságban 3-5 szörös. Azaz ugyan azt a feladatot, ide haza kb 3-5 szörös idő alatt tudom elvégezni. Emögött van egy nagyon jól kvalifikált középvezetői réteg. Ezt a réteget nem bántották, hagyták élni. Nem vitték Recskre,
nem vették el a szülei nyugdíját, lakását. Nem párttagsághoz kötötték a kimevezését. Nem foglakoztak vallásával. Egy a lényeg. A tulajok, vállakozók, megadják a célt, a tőkét, és a vállakozások közép vezetői pedig a feladatokat végrehajtják. Hatékonyan, gyorsan, pontosan.
Ha egy autógyár úgy dönt, kell egy új 4 ütemű motor, akkor lesz. Az egész szocialista világrendszer 1945-1990 között képtelen volt egy új 4 ütemű motort létrehozni. Ami volt háború előtti, példányok korszerűsítése, vagy koppintás. Ezalatt Németországban rendre 10 évente, és gyárakként újak jöttek létre. A tudásukat is jobban használták ki.
megnéztem a Siemens és a Krupp történetet, pl a Kruppnál írják:
[a háború után]
Much of Alfried’s industrial empire was restored, but he was forced to transfer some of his fortune to his siblings, and he renounced arms manufacturing.
tehát végül azért a nácik által "megszerzett" pénzeken felerősített vállalatok nem semmisültek meg, bár egy ideig voltak nehéz időszakaik...
egy nagy cég árjásítanak, az új tulaj jól mozog a náci irányított gazdaság alatt és nagy pénzekre tesz szert. Ezt beteszi a svájci bankszámlára a családjának. Azok a háború után felveszik, és indítanak vállalkozást...
Azok a kapacitások, amik az iparban felhalmozódtak nem teljesen semmisültek meg, és mivel magáncégek voltak nem is nagyon bántották őket (és az árjásításnak különböző formái miatt, lehettek olyan zsidó cégek, amelyeket végül nem lehetett visszaadni eredeti tulajának). Az is érdekes lehet, hogy a svájci bankszámlákon levő "lopott" pénzek visszaáramoltak-e később a gazdaságba.
A Marshall segély és a tudás persze rendben van, az is számított. (Bár a Marshall segélyt én inkább USA gazdasági erősítésként értelmezem, hiszen kitétel volt, hogy amerikai árut kellett rajta venni. Tehát német oldalról segély usa oldalról államilag támogatott gazdaságélenkítés.)
persze, olyan gazdag ország voltunk, hogy a sokszorosan nagyobb németország még mindig abból él :) a valóság a háborús pusztítások, rablásokat minden oldalra, hadviselőfélre jellemzőek voltak, a mi esetünkben az oroszok ebben sokkal nagyobb spílerek voltak (igazi megszállóként viselkedtek, a németek meg szövetségesként), a magyarok által nyugatra mentett javak többségét visszaadták a háború után (volt külön elkallódott javakat begyűjtő és hazaküldő szervezet), még az aranyvonat is hazajött - kivéve amit az USA hadizsákmányba lefoglalt, a korona, ami fort knoxba került és ha jól emlékszem 78-ban adták vissza. (persze közel se jött vissza minden, de nem is ez a német gazdagság alapja)
a zsidók módszeres kifosztása tény, akarcsak az is, hogy az arany jelentős részét megtalálták a német aranytartalékkal együtt oroszok berlin bevételekor. a birodalmi bank páncéltermében. németek által megszerzett idegen javakat elvették tőlük - pl. Göring nagy műgyűjtő volt, s 40-ben rengeteg francia cuccot vásárolt (!) nem leakasztotta a galéria faláról, igaz nyomott áron, viszont tőle simán elkobozták...
a kérdésedre a válasz: a német gazdagság oka a fejekben felhalmozott tudás + a Marshall segély = villámgyors gazdasági fejlődés
