ez nem egyértelműen "náci" ideológia, hanem a nemzeti szocialista ideológiának a szocilista része. Azaz, nem óhajtották radikális államosítással az emberek minden magántulajdonát elvenni, de egyálalán nem volt idegen az állami irányítás, és az állami tulajdon a rendszertől. Elsősorban átvették az irányítást az idegen vállalkozások felett, pl Opel, IG-Fraben-be integrálták pl a Höchts vegyiműveket (Frankfurt am Main). Egyes szűkös erőforrások elosztására trösztösítettek.
Az egypárt rendszer pedig, mindig úgy működik, mint az Orwelli állatfarm. Ezzel együtt, bár iszonyatos hibákat is elkövettek, egész jól működő rendszert hoztak létre. Ha erőforrásaik szűkösségét nézem, szemben pl Szovjetúnió természeti kincseivel, akkor megdöbbentő eredményeik voltak. Nem véletlen, hogy a Nürnbergi perbe jó néhány gazdasági szakember is belekerült.
kibújt a (nemzeti)szocialista szög a zsákból :) az árja német vagyon elvétele ( azért kárpótlást biztos adtak) meglepett, a magyarországi, eredetileg is német tulajdonú ( nem 44-ben zsidóktól megszerzett) cégekkel ( pl. Siemens) kapcsolatban ezzel nem találkoztam még említés szintjén se.
nos megnéztem az Overy könyvet, és elég egyértelmű volt a helyzet.
Az elfoglalt területeken (ebbe beletartozik pl Ausztria is, de cseho, lengyelo, franciao, stb...) a német állam nem engedélyezte német magáncégek belépését, tulajdonvételét (egy-két cég kivételével: pl IG Farben, de pl se a Krupp, se az AEG nem kapott engedélyt), csak a Reichswerke vehetett tulajdont. SŐT a meglevő német tulajdonosok is (akár árják is) minden módon rá lettek kényszerítve, hogy a Reichswerkének adják át tulajdonukat (példa: Osramtól 1942-ben elvettek egy céget Lengyelo-ban, mert úgy mond nem volt hatékony).
Célja egyfajta náci párti gazdasági ellensúly felépítése volt a német magán konszernek ellenében (árja cégek ellenében!!), tehát itt már a zsidó tulajdonú cégek nem is szerepeltek. (((ez a dolog valami hasonló lehetett, mint a Wehrmacht és az Waffen-SS téma)))
nem gyártott, hanem szervizelésre rendelkezett be, a VSZ szétesését is túlélte, legutoljára magyar és lengyel katonai helikopterek szervizelésével kapcsolatban hallottam a cégről.
konkrétan emlékszem, hogy a 60 években, rom volt a kifutó pálya közép magasságában a keleti oldalon az országút mellett. Bár magyar ör volt. De repülők oroszok voltak, melyek repültek. A tököli oldalon már működött a gépgyár. Azért repülőgépgyárnak csak akkor nevezném, ha gyártottak is volna repülőt.
Ezen az alapon lehetett volna a Hajógyárat tengeralattjárógyárnak is nevezni.
Salgótarjáni Kőszénbánya, a Felsőmagyarországi Bánya és Kohómű. Leszerelték a Tungsram gyár berendezéseinek nagy részét is, amelynek értékét 12 millió dollárra becsülték, és mintegy 700 vagonban szállították el. ( ez még az előző céglista folytatása)
A Gazprom és a német E.ON tervezett üzlete, a Mol-gázüzletág németből orosz kézbe való átadása egyre valószínűbbé válik. Nem ez lenne az első ilyen eset, volt már példa arra, hogy stratégiai fontosságú magyarországi iparágak nagy hirtelenséggel német tulajdonból orosz, pontosabban szovjet birtokba kerültek.
Tovább »
a gyár szovjet ellenőrzés alatt, szovjet célra termelt. A megfogalmazásom lehet kicsit pontatlan volt.
A wiki a WM-el kapcsolatban a Magyaroszág a XX. században c. kötet vonatkozó részét emelte át, még a Heermann Göring Werkét se említi, csak az SS-t. Nos, Igor-Philip Matic: Edmund Veesenmayer Agent und Diplomat ... c. könyvének 245. oldala csak a cég tulajdonváltásával foglalkozik, amely végül a hondingként működő Hermann Göring Werke kebelén belül kötött ki. A szovjetek meg ahogy elfoglalták azonnal saját fennhatóságuk alá vonták - a németekkel ellentétben nem foglalkoztak a papírozással se.
A csepeli gyárak több különböző önálló egységekből álltak. A felsorolásban a repülőgépgyár van benne, a Tököli reptérrel együtt. Ezt ugye használták az utolsó pillanaig, bár volt benne magyar katonai részleg is. A repülőgépgyártás meg megszünt. Illetve a 60 as években én arra fele romokat láttam.
A Ganz-hoz, mennyit jelent a szakértelme és a fegyelem. Jóvátételben elkezdtek komplett erőműveket szállítani a Szovjetúniónak. Az első tokkal vonóval rendben volt. A másodikra már érezhető volt a svábság kitelepítése miatti szakemberhiány, itt már nem volt rendben a darabjegyzék. Ukrajnában hiányzott az összes M6-s csavar. Ezek után, illetve a 60-as 70 -es években eladott erőműveknél mindig komoly gondot jelentett a beérkezéskor, mi van a ládában című találóskérdés.
A zsidó származású Weiss Manfréd a céget sokáig maga vezette, aztán 1944-ben, a német megszállás után az SS 25 évre "kezelésre átvette" a gyárat a letartóztatott tulajdonosoktól. A megzsarolt Weiss-család később végleg átadta tulajdonát.
Közvetlenül a háború után szovjet katonai parancsnokság, vagyis a Vörös Hadsereg irányítása alá került a hadiüzem. Tehát itt nagyon gyorsan, egy éven belül került magyarból német, aztán pedig németből szovjet irányítás alá a gyár. Elvileg egyébként Weissék visszakapták tulajdonukat, de aztán még a negyvenes évek második felében államosították az egész gyártelepet.
Magyar cégek szovjet tulajdonban A második világháború után részben vagy egészben a szovjet minisztertanács mellett működő, a Szovjetunió külföldi javait kezelő kormányszerv (Guszimz) vállalatbirodalmának tulajdona lett a Hofherr és Schrantz traktorgyár, a Felten és Guillaume Kábelgyár, a Dunai Repülőgépgyár, az Orenstein és Koppel Iparvasutak Általános Gépgyár Rt., a Ganz és társa Elektromos Gép-, Vagon- és Hajóművek Rt. vagy a Gróf Zichy Béla Úrkúti Bányaművek, a Salgótarjáni Kőszénbánya, a Felsőmagyarországi Bánya és Kohómű - írta egy korábbi, a Históriában megjelent tanulmányában Borhi László.
a wiki, és egyéb más lapok szerint a Csepel nem került orosz kézre. Nem írják. A tulajdonjog se került német kézre, csak a kezelési jog. 1946-ban, vagy 1948-ban államosítják.
Horthy azért nem volt síkhülye, a legnagyobb magyar nehézipari gyárat nem engedte volna német tulajdonba venni amíg ő volt az úr a háznál... már utaltam is rá, de közismert hogyan szerezte meg a H.G.W. a WM-et...
idáig úgy tudtam, hogy a zsidóktól megszerzett üzemek kerültek nálunk a H.G.W. kebelére - és a többi német tulajdont, pl. a Siemens A.G. Bp-i gyárát elkobozták? ha így volt, akkor újat mondtál nekem :)
írod, "-vagy pl az önellátásra való rákészülés (műolaj, műgumi, stb...)"
a műbenzin előállításának a lehetősége 1916-ban már felmerült. 1927-ben kezdte meg az IG-Farben a gyártást. Talán amerikai tulajdonú részlege. Ez utóbbi mondat, csak nagyon rosszmájú feltételezésem.
a mügumi is elsővilágháborús, 1915 BASF, illetve amerikai 1930. neoprén.
Szerintem ez nem rákészülés, hanem lehetőség, pontosan ugyanúgy, mint a Haber-Bosch ammóniaszintézis, ami Salétromsav-nitrogliceryn gyártást tett lehetővé. Ami nélkül a I VH a központi hatalmak löszerhiánya miatt, 1 éven belül befejeződött volna.
Annyiban adok igazat, hogy mint stratégia termék, ha nincs olajmeződ, akkor valahogy biztosítani kell.
Overy könyvét idézik folyamatosan (még nem néztem meg, ár megvan), hogy az összes németo-n kívüli német tulajdonú cég Göring cégébe került (hmmm, Göring így döntött), így a háború után ezeket a szövik felosztották maguk között (nálunk a szovjetek kapták meg őket).
A potsdami egyezmény értelmében a németek valamennyi magyarországi tulajdona –beleértve a MANÁT koncessziós területét is – szovjet kézbe került. Az 1946-ban (berek-böszörményi központtal) megalakult Magyar–Szovjet Nyersolaj Rt. (MASZOVOL), szovjetszakemberek irányításával, a Dunától keletre esõ mintegy 40000 km2-re kapott koncessziósjogot. A Kincstár kutatási területe az Alföld északi peremvidékére, Budapest környékére ésa Mátra vidékére korlátozódott. A Kincstár a MASZOVOL rendelkezésére bocsátotta amûködési területére esõ (a MANÁT és a Kincstár által végzett) kutatások földtani ésgeofizikai adatait. Mivel a MANÁT kutatásai több reményteljes szerkezetet mutattak ki, evi-densnek tûnt, hogy a MASZOVOL a MANÁT által felhagyott területeken kezdte – pon-tosabban folytatta – a fúrási tevékenységet. A vállalat egyetlen, akkor jelentõsnek ítélt eredménye a biharnagybajomi kõolaj- ésföldgáztelep felfedezése volt. A Janus arcú kutatás Biharnagybajom esetében a kedvezõtlenarcát mutatta, mert a nagy propagandával beharangozott új mezõt felfedezõ kút az 1947.május elejére tervezett felavató ünnepség elõtt elvizesedett. Így az ünnepély megtartásáranem került sor. A további fúrások a szerkezet létét ugyan igazolták, de a felfedezett kõolaj-és földgázkincs messze nem érte el a kinevezett kormánybiztos által beígért mennyiséget.A sikertelenség miatt abban az idõben felelõst kellett találni. Persze, ahol a természet nemhozott létre kõolaj akkumulációt, ott a szakértelemmel végzett kutatás is csak földtani ésnem találati eredményeket érhet el. Papp Simon és Szurovy Géza könyvébõl [67, 89]ismeretes, hogy az Alföldön elõbb volt koncepciós per, mint a Dunántúlon, amelybenAngyal Ferenc, volt fúrási vezetõt vélték bûnösnek. Szabotázs, és a MAORT-nak végzettkémkedés miatt Papp Simon szerint 15, Szurovy Géza szerint 10 évre ítélte a Népbíróság.12Rumpf Pál, aki 1948. május 17-én a vádiratban szereplõ B–7-es (Biharnagybajom) kútnáldolgozott, az Olaj, Olaj, Olaj! címû dokumentumfilmben [40] elmondja, hogy a szabotázsokaként felhozott béléscsõ beépítésnél bekövetkezett 100 m-es eltérés (1180 m helyett csak1080 m került beépítésre) nem Angyal fõmérnök utasításának, hanem a fúrómester szá-molási tévedésének volt a következménye. Téves volt továbbá az a következtetés is – amelyalapján Angyalt 15 évre elítélték –, hogy a fõmérnök „az olaj felszínre hozását akartamegakadályozni”.A vállalat azonban továbbra sem produkált említésre méltó eredményeket.
a magyarban lefoglalt német tulajdon átment szovjetbe.
erre egy példa:
a német Winteshall A.G. koncessziós jogot kapott az Alföldön 18.500 km² területre és megalakult a Magyar-Német Ásványolaj Művek Kft. (MANÁT). A Thyssen-Bornemissza csoport műszerezettségével 1943-ban befejezték a terület gravinetrikus felmérését. A MANÁT 1944 szeptemberéig 15 mélyfúrást végzett, melyek közül a legmélyebb 2573 méter mély volt. A vizsgálatok 26 km hosszú és 8 km széles felboltozódást igazoltak, melynek tetőpontján Tótkomlós közelében 170 bar nyomású szén-dioxidos földgázt tártak fel. A háború előrehaladtával a feltárásokat abbahagyták, a korszerű berendezéseket visszahagyták. A feltárások során Kaszaper közelében olajos földgázkitörés következett be, amit csak nagy nehézségek árán tudtak elzárni. A lezárás után a kútfejen 135 bar nyomást mértek. A MANAT tevékenysége során nem ért el közvetlen hasznosítható eredményeket, de kimutatta a Dél-Alföldi előfordulás szerkezeti rendszerét. A potsdami egyezmény alapján a MANÁT tulajdon, (mint német érdekeltség) szovjet kézbe került és 1946-ban megalakult a Magyar-Szovjet Olajipari Részvénytársaság( a MASZOVAL).
és lehet találni jó pár termelő céget is, például a villamossági termékekben utazó Siemenst, amelynek nem is kis gyára volt Bp-en...
de még a WM -re (ami eredetileg zsidó volt és 44-ben szerezte meg a Hermann Göring Werke) is rátették a kezüket a szovjtetek.
a háborús hadigazdálkodással foglalkozók tudják, hogy a bombázások miatt 43-ban indult termelésdiverzifikáció keretében a már meglévők mellé számos német hadiüzem gyártókapacitását helyezték át a szudétákba illetve a cseh-morva protektorátusba. ezek a gyártósorok az utolsó darabig ott maradtak a csehszlovákoknak, oroszoknak - a birodalmi németek örültek, ha a bőrüket menteni tudták, s alig hallgattak el a fegyverek máris megindult a Benes-dekrétumok alapján az őshonos németek vagyonának a lefoglalása illetve a németek elűzése - de ezen utóbbi most nem "játszik".
persze, a németek nem lettek volna németek, ha nem tudatosan építik a hadsereget, ha nem készülnek az elapadó tengerentúli nyersanyagokra, például ezért fektettek be TŐKÉT nálunk, meg a szomszéd országokban, vagy a klíring kereskedelem (biztosították magyar élelmet, alumíniumot, román olajat, szerb rezet - ezért is vették igen rossz néven a szerbek kitáncolását 41-ben), amivel magukhoz láncoltak például minket - viszont arányában csak a háború előtt pörgették fel igazán, még pl. a SZU jóval korábban. USA-nak könnyű volt, azzal a gazdasági, ipari potenciállal akkor átállni, mikor szükséges volt.
a németek még a háború első felében (SZU megtámadása előtt) az ágyút vagy vajat dilemmában voltak, a francia hadjárat után a "vaj" volt napirenden, érezze a nép a győzelem ízét (visszavettek a haditermelésből, számos fejlesztési projektet halasztottak) , amennyiben ezt nem teszik akkor a szovjeteknek 41-es hadjárat valószínűsíthetően sokkal kellemetlenebbre sikeredik (persze nem azt mondom, megnyerték volna a háborút, de október magasságában már sok mindenből fogyóban voltak a német fegyver, lőszer készletek).
egyébként persze van egy másik (logikai) alapja is, amivel elképzelhetjük a német fegyverkezést:
nulláról a franciákkal+angolokkal összemérhető erőt állítottak elő kb 4 év alatt
A Szu adatoknál a könyv beleveszi a LL-t, anélkül:
1942 56
1943 51
1944 43
lenne
egyébként persze a számokon kívül még a szerkezete is más lett a nácik alatt a gazdaságnak:
-ez az érdekes központi irányítással dolgozó magán cégek garantált haszonnal, ami tökéletesen működött a háború alatt is, kisebb módosításokkal
-vagy pl az önellátásra való rákészülés (műolaj, műgumi, stb...)
ezek mind a hadigazdaságra való állást mutatja.
A szu számokra vonatkozóan az a tippem, hogy a szu még akkor nem ipari ország volt, nagyon nagy rész volt a mezőgazdaság (amit ugye nem lehet a fegyveriparhoz számítani). Ez emberanyagot tud biztosítani, de csak az ipar tudja afegyvert adni...
az angolok sosem voltak mérvadók katonai kiadásokban, mert gyenge fokon tudták /akarták átalakítani a gazdaságokut a háborúra, Churchill se győzte anno a németek rémével fenyegetni őket az alsóházban (friss adatok is jelzik, még az USA 4,3 %-ot költ addig GRB 2,5 oroszok 3,5 - pedig oroszoknak már gyakorlagilag nincs külföldi támaszpont rendszere, nem háborúzik, mint az angolok afgánban, ami igen költséges küldetés)
Szu-ról az általad idézettnél láttam magasabb számokat egyébként régebben a háborús évekre (nyilván attól függ ők is mit vesznek figyelembe + azért az LL szállítás a legrosszabbkor jött mannaként)
én egy 1998 adatsort tudok mutatni (ahogy látom az általad idézett könyv 1958as kutatásból van.
forrás: Mark Harrison: The Economics of World War II
Németo:
% of GDP
1928 1,1
1932 1,4
1933 1,6
1934 6,3
1935 8,7
1936 13,7
1937 14,7
1938 18,9
1939 25
1940 44
1941 56
1942 69
1943 76
(innentől nem tudták megadni)
a te számaid alapján a brit %-nak a háromszorosa a német, amit azért lehet elég magasnak ítélni.
a háború alatti gdp %-ok
év, GB - Germany - USSR - USA
1939 16 - 25 - ? - 1,3
1940 48 - 44 -17 -2,2
1941 55 - 56 - 28 -11,1
1942 54 - 69 - 61 - 31,3
1943 57 - 76 - 61 - 41,6
1944 56 - ? - 53 - 41,6
1945 47 - ? - ? - 34,7
Ez alapján messze jobbat hozott ki németo, mint a többiek, még a Szut is megelőzte ráfordításokban... (ebben sok dolog belejátszott, pl a forced labor work - tehát a rabszolgamunka (hadifoglyok felhasználása az iparban, zsidók a lágerekben, stb...)
Ja, egy kereskedelmi hitel. Ha volt valami kereskedhetnéked, de nem volt meg hozzá a tőkéd, akkor belenyúltál a nagy kalapba, kivetted és lebonyolítottad, amit akartál, aztán a haszonból visszaraktad. A rendelkezésre álló pénzalap célja az európai kereskedelem (akkor főleg még árucsere) beindítása volt, mivel olyan egyrészt szinte nem is létezett, másrészt meg Európa szoftosan éhezett a háború után és túl fogékony volt az "éhes proletár" típusú jelszavakra.
azért mert az ötletet nevezik tervnek, a megvalósítást meg segélynek, mivel ez az usa által az újjáépítéshez adott segély volt , avagy ahogy a wiki magyarázza:
A Marshall-terv egy ismert nemzetközi segélyprogram volt a második világháború után, amely George C. Marshall amerikai külügyminiszterről kapta a nevét. Marshall 1947. június 5-én átfogó amerikai segélyprogramot hirdetett meg minden olyan háború sújtotta európai ország számára, amely az újjáépítésben hajlandó volt az Amerikai Egyesült Államokkal (USA) együttműködni.
nem kívánok a vitához hozzászólni, csak szeretném megkérdezni, miért nevezitek a Marshall -tervet (Marshall Plan, ERP, Európai Újjáépítési Program) SEGÉLYNEK? Az nem segély volt, hanem inkább egyfajta hitel.
ezt gondolom GDP /katonai kiadás alapon bizonyítani is tudod :)
igen, a 20-as évek egyértelműen az olaszoké volt, de az idézetet azért tettem be, mivel jelzi, közép-európával kapcsolatban már a weimari németország is a gazdasági expanzióban gondolkodott, hjalmar schacht neuer planja csak ezt fejlesztette tovább (klíringrendszer). ráadásul pl. a magyar pénzpiacon és iparban már a K. und K időkben is számottevő volt a német jelenlét.
