Überelni nem tudom, az én sztorim is malacos ugyan, de happy end, és offtopik. :-)
Off
Régebben volt egy anyadisznónk, kismalacokkal. Az egyik kismalac beteg lett, csak feküdt az ólban, nem nagyon mozdult. Mindenki bent volt, az anyadisznó és a többi malacka is, én pedig bementem, óvatosan felvettem, és kihoztam.
Elvittük az orvoshoz, aki kérdezte hogy hogyan vettük el az anyjától?
Elhűlve nézett rám mikor elmondtam -mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna- hogy hogyan, ... az orvos meg közölte hogy ha a kismalac megmukkant volna akkor nem beszélgetnénk itt, mert a kb 200 kilós anyja a szűk ólban engem palacsintává lapít minimum, plusz szétharapdál!
40 % esélyt adott a kismalacnak a túlélésre egyébként. Nagymamám a panelben, kádban gyógyítgatta, majd mikor megerősödött akkor a folyosó kedvencei lettek, mert a malacka mindenhova követte, még telefonálás közben is hallottuk a röfögését.
Aztán mikor visszavittük az anyjához bebizonyosodott amit az állatorvos mondott. A malacka az anyját hallva visítani kezdett, az anyakoca kitört az ólból, én fel az első fára, többiek a kocsiba ugrottak vetődve, volt aki a disznóól kerítésén állva várta meg amíg az anyamalac és a kicsinye méltóztatik vissza battyogni elégedetten röfögve az ólba.
Hát ennyi. Aki ilyet csinál az vagy nagyon bátor, vagy hülye. Azért elárulom hogy 19 éves voltam és nem bátor... :-))
Na ezt überelje valaki! Börzsönyben, az Újpest-forrás előtt a királyréti erdészházból felszökött németvizsla kijött a csádéból egy visító malaccal a szájában és letette elénk - ketten voltunk, hétköznap. A malac még élt és nyaki artériás vérzése volt. Aztán nem élt. El kellett némítanom, mert nem szerettem volna találkozni a szülőanyjával, és amúgy is menthetetlen volt.
A legijesztőbb találkám vaddisznóval Városlőd és Úrkút közt, a Főnök-réten Güszi-pihenőtől Úrkút felé tartva az emelkedő ösvényen történt meg, ahol is éppen megálltam szusszanni, és a tök süket csendben egyszer csak az egyemberes ösvényre kiugrott elém egy röffentéssel egy termetes vaddisznó.
Idézek az akkori beszámolómból:
"...éppen megálltam egy picit szuszogni, bámészkodni, közben hallgatni a csendet, mikor minden előjel nélkül hirtelen kirontott kb 10-15 méterrel előttem a bozótosból az ösvényre egy termetes vaddisznó!
Mindketten lemeredtünk, mindketten csak álltunk, egymást néztük, az egyikünk nagyon be volt xarva, és ez nem a vaddisznó volt...:-)) Ilyenkor a másodperc töredéke alatt annyi gondolat fut át az ember fején mint egyébként fél óra alatt, a menekülésről lemondtam, úgyis gyorsabb, remélem kicsinyei nincsenek, bízzunk a jószerencsében alapon a fényképező után kotorásztam, de mire előkerült a vaddisznó egy röffentéssel eltűnt a sűrűben, olyan gyorsan ahogyan érkezett. Huhh..."
Szarvasok is okoztak már némi izgalmat, a Zemplénben történt, a Pengő-kő környékén, fiammal mentünk István-kút felé...
A jókora termetű állatok megijedhettek valamitől, (lehet hogy tőlünk ) és kb 6-8 méterrel előttünk keresztezték az utunkat, hangos csörtetéssel törték át a bozótot, átugrottak előttünk, az út másik oldalán tűntek el a sűrűben.
Pár másodpercre lefagytunk, mert ha ott állunk éppen akkor a több száz kilós agancsos jószágok nem biztos hogy megálltak volna...
De ez persze ugyanúgy nem támadás volt hanem menekülés részükről, mint HEV történetében. Csak ijesztő is lehet ha egy több száz kilós jószág éppen feléd menekül.
Engem egyszer egy bak be is támadott, illetve beblöffölt. :) A csókakői vár oldalában a Z L jelzés / K kereszteződésénél nézelődtem, amikor ugatva megindult valami a túloldali hegyoldalból felém. Hirtelen azt hittem, hogy egy vizsla rohan lefelé, de egy bak volt. Amikor elérte az utat, akkor rájött, jóval nehezebb lehetek, mint ő, úgyhogy satufékezett, kicsit ugatott még rám, aztán elszaladt vissza a vár felé. Nem tudom, mi válthatta ezt ki belőle, mert amíg nem rontott nekem, addig észre se vettem, hogy ott van.
Vaddisznósból meg az tetszett eddig a legjobban, amikor lefelé jöttem kocsival Hétházpuszta felől, és egy helyen hirtelen kifarolt a betonútra a koca. Megállt, szaglászott (mi is azonnal megálltunk), aztán pár horkantás, és elkezdtek a csíkoshátúak átszaladni az úton szépen sorban. A koca beállt az út közepére, mint valami iskolai rendőr. Néha egy-egy felnőtt malac is átszaladt, aztán elapadt a csíkos menet, és a vezérkoca is utánuk ment. Szabályosan biztosította őket, szerintem töléletesen tisztában volt azzal, hogy ez egy autó és fel kell tartania.
Jók ezek a vaddisznós sztorik, felénk is rengeteg van, még sosem hallottam, hogy bárkit is bántottak volna.
Néhány emlékezetes találkozásom:
- A Zselicben csak úgy toronyiránt mentem Terecseny felé, egy lösz szakadékot kereszteztem, az alján nézelődtem feljutási lehetőséget nézve a másik oldalon. Az árok alján oldalról beballagott egy szép nagy disznó. Egyből megtaláltam a feljárást :-)
- A Kási-várhoz mentünk túrázni, a vár előtt erdei ösvény van ahol egymástól pár méterre libasorban mentünk. A magányos koca keresztezte a csapatunkat és előttem pár méterrel keresztbe szaladt az előttem menő túratárs meg észre se vette.
Többször láttam már a toportyánt is de legjobban eddig egy őz ijesztett meg. A Kereki vár alatt van egy sétaút az erdő szélén pár méterre a fák szélétól az erdőben. Mellette a réten lovak legelésztek. Az egyik ló felhorkantott és megriasztott egy őzet aki a gyalogút és a rét közti erdősávban pihengetett. Felijedve teljes sebességgel felém szaladt az ösvényen. Későn vett észre én a lovak felé ugrottam félre ő szerencsére a másik irányba akart kerülni de csak pár méter volt köztünk.
Az erdőben mi csak vendégek vagyunk, ők vannak otthon.
Mentem Nagyvázsonyból Kab-hegy felé egy darabot a kék +-en és ott botlottam bele egy nagyobb vaddisznóba, éppen evett valamit a földről, arrébb mentem ott meg egy vagy két kis vaddisznó szintén a földön keresgélt. Megijedtem, de nem foglalkoztak velem, pedig viszonylag közel voltam hozzájuk. Bajban lettem volna ha mégis mert olyan gyufaszál vékonyságú bokros jellegű fák voltak a közelben amikre még felmászni sem lehetett volna.
Csak megerősíteni tudom a véleményed, pedig már szaladgáltak a lábamtól pár méterre csíkos malacok. Nem mondom, hogy nem voltam besza..., de mivel megmerevedtem mint egy faszent, az anyjuk nem is mutatkozott. ...pedig ott volt valahol a közelben, az biztos.
Itt a környéken olyan mértékben sikerült túlszaporítani az állományt (pontosabban ahogy olvasgatom, az egész országban elég durva a helyzet), hogy nem győzik ritkítani, befogni és vadaskertekbe szállítani őket. Ennek ellenére azon kívül, hogy egy-egy hajtáson megforgat néha egy-két hajtó a menekülő disznó, nem nagyon tudok támadásról. Az erdő legintelligensebb állata a vaddisznó, csak a farkas- és medvehiány miatt nincs természetes ellensége, ellenben nagyon szapora, ezért lehet sűrűn találkozni velük.
Nekem a legközelebbi élményem velük a Burokvölgy várpalotai tetején volt, amikor az egyik oldalárokból érkeztem a tetőre egy fiatalosba, és olyan hirtelen értem el a tetőt, hogy belesétáltam egy pihenő kondába. Három-öt méteren belül ugráltak fel a disznók a helyükről, és szaladtak elfelé. :) Kicsit olyan érzés volt, mintha valami viharban vagy csata közepén állna az ember. Bár elsőre látni lehetett, hogy nem támadnak, hanem menekül az egész brigád, azért eléggé megilletődötten pislogtam. :D
Első kismalacos kocás élményünk hozzád viszonylag közel, az Antal-árokban volt, akkor szinte mellettünk ugrott fel egy nagy anyakoca, és három kis csíkoska.
Rohadtul megijedtünk, mert már csak akkor ugrottak meg mikor egészen közel, kb 10-15 méterre voltunk.
A "rettegett" anyakoca sprintelt legelöl, a kicsik meg utána, usgyi be az erdőbe...:-)
Ezt a sztorit már meséltem, Magyarkút közelében önfeledten fotózgattuk a kis csíkosokat, két borjúméretű fekete desznyó meg a hátunk mögül unottan figyelte az eseményeket -mint később kiderült. :-O :-)
Bizony. Heti/kétheti szinten futok beléjük (elképesztően sok van itt a környéken), még soha semmi nem volt. Ha nem szorítod sarokba, akkor nem megy neked, még a kismalacos koca sem.
Én szerencsére sokat találkozok (találkozunk) vaddisznókkal. Kis csíkosokat is fotóztunk már nem egyszer. Semmi gond velük.
Nagyon káros tévhitek vannak a köztudatban az állatokat illetőleg, amire a média erősít rá legjobban.
Tegnap a híradóban az Aggteleki farkasok bemutatása közben kétszer elmondta a s..gfej híradós hogy "állítólag, hangsúlyozom állítólag" emberre nem veszélyesek, sugallva ezzel az ellenkezőjét.
Miközben a hozzáértők éppen a farkasokat féltik az emberektől, és igyekeznek óvni őket.
A Bükkben is vannak farkasok, akik ott dolgoznak azoktól is inkább ilyen mondatokat hallottam a farkasokról, a vaddisznó meg nem is téma ilyen téren, hogy emberre támad stb.
Vadász ismerőseim azt mondták hogy nagyon-nagyon ritka, és szinte csak akkor ha sebesült a disznó.
Nekem évek óta a zsákomban van a riasztó, egyszer kellett elővennem a Szent-György-hegyen a kút közelében, de bevált a dolog, a kutya összerezzent és otthagyott minket. Szerencsére a vaddisznóval való találkozást még sikerült elkerülni.
Az ember is egy állat valahol- néhányan egész közeli rokonságot ápolnak-, szóval neked kell az erősebbnek tűnnöd, még ha kicsit tele is a gatyó :) Ha megérzi hogy félsz akkor bukta van :)
Mi a kutyák ellen kutyával védekezünk :-). Mindig velünk túrázik a két skót juhászom. Érdekes módon még ők sem kerültek összetűzésbe a szabadon engedett kutyákkal. Egyébként azt vettem észre hogy a kutyatulajdonos embereknek valahogy olyan a testbeszéde hogy az idegen kutyák is elfogadják őket.
Ránk múltkor Simonfa szélső házánál acsargott hat darab különböző méretű kutya. Volt köztük tacskó és jól megtermett kuvasz is. Nálunk a túratársam(kedvenc feleségem)ért nagyon a nyelvükön,nagyjából annyibajlegyenáltal elmondottak az Ő praktikái is. Eddig még sehol nem volt bajunk a kutyákkal,bár az óvatosság azért nem árt .A baj a kenelben tartottakkal fordulhat elő,ha valamiért kiszabadulnak,ezek nem egyszer nem ismernek sem embert,sem istent. Szerintem is legfontosabb,hogy ne érezzék,hogy tartasz tőlük.
Nemrég fejeztük be,itt olvashatsz róla . Egyébként mivel a mozgalomnak nem kötött az útvonala,ezért tervezéskor saját magad döntheted el,hogy egyes ellenőrző pontokat,hogy közelíthetsz meg. Nagyjából 70-75 %-teljesíthető jelzett útvonalon. A Déli-parton jócskán érdemes eltérni az ajánlott útvonaltól,mert sok érdekes látnivalót nem tartalmaz az ajánlott út.
Egyébként visszagondolva valóban, túra közben a lakott területek és nagynon-nagyon ritkán a pihenőhelyeken szabadon eresztett jószágokkal van gond. Erdőben, menet közben még sosem volt, mert vagy tényleg barátságos volt a kutya, vagy időben megfogta a gazdája, és félrehúzdott az útból vele.
Ezzel a riasztóval én is szemezgetek egy ideje, de az az igazság, hogy a negatív kutyás élményem 90%-át nem túrákon, hanem a városban szereztem, amikor a gazdi is ott volt a közelben. (Ezek azok a kutyák, melyek mindegyikét "nem bánt"-nak hívják. Csak a kutyák nem tudnak róla.)
Ők meg nem tudom, mit szólnának, ha használnám a kütyüt, mert rendszerint már azért fel vannak háborodva, ha szólok, hogy fogják már meg azt a dögöt.
Ultrahangos kutyariasztó. Az Alföldi kéktúrán két alkalommal is ki kellett próbálnom, illetve egy alkalommal kerékpártúrázás közben használtam, Mátraverebélyen - az Országos Kerékpáros Körtúra befejezése előtt úgy 10 kilométerrel, szép lett volna, ha akkor szednek le a bicikliről. :-)
